Wikipédia

A tengelyhatalmak vezetői

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 14.

A tengelyhatalnak vezetői fontos politikai és katonai személyek voltak a második világháború idején. A tengelyhatalmak a háromhatalmi egyezmény 1940-es aláírásával létrejött erősen militarista és nacionalista ideológiát követő kommunizmusellenes politikájú katonai szövetség. A háború korai szakaszában megszállt nemzeteikben bábkormányokat hoztak létre az úgynevezett bábállamok élére. Amikor a háború véget ért, sokuknak háborús bűnök miatt kellett bíróság elé állniuk. A fő vezetők a németnemzetiszocialista Adolf Hitler, a fasiszta olaszországi Benito Mussolini és a japán Hirohito voltak.[1][2] Ellentétben a szövetségesekkel, a fő tengelyhatalmi kormányfőknek soha nem volt közös találkozója, bár Mussolini és Hitler rendszeresen találkozott.

A Sóva-kor japán propagandaplakátja, amelyen Adolf Hitler, Fumimaro Konoe és Benito Mussolini, a három fő tengelyhatalom politikai vezetői láthatók 1938-ban

Bolgár Cárság (1941–1944)

szerkesztés
 Bővebben: Bolgár Cárság
 
III Borisz cár.
 
Bogdan Filov

A Harmadik Birodalom (Náci Németország)

szerkesztés
 Bővebben: Harmadik Birodalom
 
Adolf Hitler a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt osztrák származású vezetője volt
  • Adolf Hitler a náci Németország vezetője volt, először kancellárként, később Führerként addig, amíg 1945-ben öngyilkos nem lett Berlinben. Hitler az első világháború utáni Németország válságos időszakában került hatalomra.
  • Joseph Goebbels 1933-tól 1945-ig volt közfelvilágosodási- és propagandaminiszter. A háború lelkes támogatójaként Goebbels mindent megtett, hogy felkészítse a német népet egy nagyszabású katonai konfliktusra. Hitler egyik legközelebbi munka és párttársa, valamint legelszántabb követője volt. Hitler öngyilkossága után Goebbels és felesége, Magda hat gyermeküket megmérgezték, majd szintén öngyilkosságot követtek el. Halála előtt egy nappal kancellár lett.
  • Hermann Göring úgynevezett Reichsmarschall és a Porosz Állam miniszterelnöke volt. A Harmadik Birodalom rövid élete során Göring különféle állami hivatalokat töltött be, amelyekkel Hitler halmozta el. Ő volt a Luftwaffe főparancsnoka, a Reichstag elnöke, a Gestapo eredeti vezetője, gazdasági miniszter, a hadigazdaság legfőbb főnöke, a négyéves terv vezetője, a Nagynémet Birodalom Reichmarshallja, a Harmadik Birodalom erdei és végül a nürnbergi per 1. számú alperese.
  • Heinrich Himmler lett a náci Németország führer-helyettese Göring bukását követően a Luftwaffe többszöri veresége után. ASchutzstaffel (SS) parancsnokaként Himmler a Gestapo általános parancsnokságát is betöltötte. Ő volt a „végső megoldás” kitalálója, és az SS-en keresztül a náci koncentrációs táborok, megsemmisítő táborok és az Einsatzgruppe halálosztagok felügyelője volt.
  • Joachim von Ribbentrop 1938 és 1945 között német külügyminiszter. Nürnbergben halálra ítélték és felakasztották.
  • Karl Dönitz 1943. január 30-án a Német Birodalmi Haditengerészet (Kriegsmarine) tengernagya és főparancsnoka és Hitler öngyilkossága után 23 napig államfő. Parancsnoksága alatt a tengeralattjáró-flotta korlátlan tengeralattjáró-háborút folytatott az atlanti-óceáni csata során.
  • Lutz Graf Schwerin von Krosigk a Német Birodalom vezető minisztere volt a rövid életű Flensburg-kormányban 1945-ben.
  • Martin Bormann a Pártkancellária (Parteikanzlei) vezetője és Adolf Hitler magántitkára volt. Elnyerte Hitler bizalmát, és hatalmas hatalomra tett szert a Harmadik Birodalomban azzal, hogy ellenőrizte a Führerhez való hozzáférést.
  • Rudolf Hess Hitler helyettese volt a náci pártban. Hess abban reménykedett, hogy nagyszerű diplomáciai győzelmet arat a Harmadik Birodalom és Nagy-Britannia közötti béke megpecsételésével. Skóciába repült, hogy békét próbáljon megtárgyalni, de letartóztatták.Nürnbergben bíróság elé állították, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
  • Robert Ley a náci párt tagja volt, 1933 és 1945 között a Német Munkásfrontot vezette.
  • Albert Speer 1942-től a háború végéig a német haditermelés irányítója.
  • Alfred Rosenberg német filozófus és a náci párt befolyásos ideológusa volt. A kulcsfontosságú nemzetiszocialista ideológiai hitvallások egyik fő szerzőjének tartják, ideértve a fajelméletet, a zsidóüldözést, a Lebensraumot, a versailles-i béke hatályon kívül helyezését és az elfajzott modern művészettel szembeni ellenállást. A háború alatt az NSDAP Külügyi Hivatalát, majd a megszállt keleti területek birodalmi minisztériumát vezette.
  • Reinhard Heydrich tábornok a Birodalom Biztonsági Főhivatalának (beleértve a Gestapo-t, a Kripo-t és az SD-t) és  Cseh-Morvaországnak vezetője volt.
  • Wilhelm Canaris tengernagy az Abwehr parancsnoka és a haditengerészet tisztje volt. A második világháború alatt az Adolf Hitlerrel és a náci rezsimmel szembeni titkos ellenzékben részt vevő katonatisztek között volt. A flossenbürgi koncentrációs táborban kivégezték hazaárulás miatt.
  • Wilhelm Keitel hadseregtábornok a Német Katonai Főparancsnokság főnöke volt a háború alatt.
  • Alfred Jodl hadseregtábornok az OKW hadműveleti főnöke volt a háború alatt. Részt vett a lengyelországi hadjárat megtervezésében.
  • Franz Halder tábornok a szárazföldi hadsereg vezérkarának főnöke volt.
  • Kurt Zeitzler tábornok az OKH főnöke volt 1942-től 1944 júliusáig.
  • Walther von Brauchitsch tábornagy a Wehrmacht főparancsnoka volt 1940-től egészen 1941 decemberi elbocsátásáig, amikor is Hitler személyesen átvette a hadsereg parancsnokságát.
  • Erich Raeder tengernagy a haditengerészet főparancsnoka volt 1939. április 1-jétől 1943. január 30-ig.
  • Fedor von Bock tábornagy az Észak-Hadseregcsoport, a B Hadseregcsoport és a Központi Hadseregcsoport parancsnoka.
  • Albert Kesselring tábornok a Luftwaffe tisztje volt. A háború korai szakaszában nyugati és keleti légi hadjáratokat irányított, majd a Földközi-tengeren állomásozó német erők főparancsnokává nevezték ki. 1945 márciusában ő lett az utolsó német főparancsnok a nyugati fronton.
  • Robert Ritter von Greim tábornagy Luftflotte parancsnoka volt, amely részt vett a lengyelországi invázióban, a norvég csatákban és az angliai csatában.
  • Gerd von Rundstedt tábornok a Barbarossa hadművelet során a Dél Hadseregcsoport parancsnoka. 1942-ben az OB West parancsnokává nevezték ki.
  • Erich von Manstein tábornagy nevéhez fűződik a franciaországi ardenneki invázió tervének kidolgozása. 1942-ben Szevasztopolt is elfoglalta, majd átvette a Dél Hadseregcsoport parancsnokságát. Gyakran a második világháború egyik legjobb német stratégája és hadvezéreként tartják számon.
  • Heinz Guderian tábornok volt a Blitzkrieg fő alkotója. A háború kezdeti éveiben több frontvonali hadsereget irányított később a hadsereg vezérkari főnöke lett.
  • Erwin Rommel tábornagy a Német Afrika-hadtest parancsnoka volt az észak-afrikai hadjáratban, és a "Sivatagi Róka" becenéven vált ismertté. Rommelt taktikai zseniként csodálták mind a tengely, mind a szövetséges hatalmak vezetői a háború alatt. Ezt követően a normandiai partraszállásnál a német csapatok parancsnoka volt.
  • Walter Model tábornok leginkább a védelmi hadviselés gyakorlójaként vált ismertté mind a keleti, mind a nyugati fronton. A  B-hadseregcsoport parancsnoka volt.
  • Hans-Jürgen von Arnim vezérezredes az Afrika-Hadseregcsoport főparancsnoka, Német Afrika-hadtest de facto parancsnoka volt.

Magyar Királyság (1940-1945)

szerkesztés
 Bővebben: Magyar Királyság (1920–1945)
 
Horthy Miklós magyar kormányzó
 
Szálasi Ferenc

Olasz Királyság (1940–1943), Olasz Szocialista Köztársaság (1943–1945)

szerkesztés
 Bővebben: Olasz Királyság és Olasz Szociális Köztársaság
 
III. Viktor Emánuel olasz király
 
Benito Mussolini, miniszterelnök és a Nemzeti Fasiszta Párt vezetője .
  • III. Viktor Emánuel Olaszország királya volt, Mussolini mellett az Olasz Királyi Hadsereg legfelsőbb vezetője, 1935-től pedig az Olasz Birodalom császára lett. 1922-ben támogatta Mussolinit a Rómáról szóló menet során, és miniszterelnökké nevezte ki. 1943-ban, az egymást követő katonai vereségek után, Pietro Badoglio marsallal együtt feloszlatta a fasiszta kormányt, elbocsátotta és letartóztatta Mussolinit, fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel, és a marsall vezette királyi kormányt hozott létre Dél-Olaszországban .
  • Benito Mussolini 1922 és 1943 között az Olasz Királyság miniszterelnöke volt. A fasizmus megalapítója, Mussolini Olaszországot tette az első fasiszta állammá, felhasználva a nacionalizmus, a militarizmus, az antikommunizmus és az antiszocializmus eszméit az állami propagandával kombinálva.
  • Pietro Badoglio a hadsereg marsallja volt. Ő vezette az olasz hadsereget a második olasz-abesszin háború alatt . 1940-ben, az olaszok görögországi veresége után lemondott.
  • Ugo Cavallero az Olasz Királyi Hadsereg vezetője volt a második világháború alatt. Ő vezette az olasz erőket a görög-olasz háború alatt, amelyben az olasz erők csúnyán megingtak.
  • Italo Gariboldi az olasz haderő parancsnoka volt a sztálingrádi csatában .
  • Arturo Riccardi 1940 és 1943 között az Olasz Királyi Haditengerészet vezetője volt
  • Inigo Campioni az Olasz Királyi Haditengerészet parancsnoka volt
  • Angelo Iachino Campionit váltotta az Olasz Királyi Haditengerészet parancsnokaként.
  • Italo Balbo volt az Olasz Királyi Légierő legfontosabb személye az 1930-as évektől egészen 1940-ben bekövetkezett haláláig. Haláláig a tizedik hadsereget is irányította Líbiában.
  • Galeazzo Cianót 1936-ban Mussolini (aki egyben az apósa is volt) külügyminiszterré nevezte ki, és a fasiszta rezsim 1943-as végéig maradt ebben a pozícióban.
  • Rodolfo Graziani az Olasz Észak-Afrika parancsnoka és Líbia főkormányzója volt.
  • Giovanni Messe az olasz expedíciós hadtest parancsnoka volt.
  • Mario Roatta az olasz hadsereg tábornoka volt, aki leginkább a civilek elleni olasz elnyomásban játszott szerepéről ismert az olaszok által megszállt Jugoszlávia szlovén és horvát lakta területein.
  • Alfredo Guzzoni az olasz erők főparancsnoka volt a szicíliai szövetséges invázió idején .

Japán Birodalom

szerkesztés
 Bővebben: Japán Birodalom
 
Hirohito, Japán császára
 
Hideki Tojo, Japán legfelsőbb katonai vezetője és Japán miniszterelnöke 1941 és 1944 között
 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
  • Hirohito császár Japán uralkodója volt a második világháború alatt. A Nagy Hármas (Németország, Japán, Olaszország) vezetőinek legtovább élője. A Birodalmi Főparancsnokság vezetője és a Birodalmi Fegyveres Erők főparancsnoka.

Román Királyság (1940-1944)

szerkesztés
 Bővebben: Román Királyság
 
I. Mihály király (balra) és Ion Antonescu (jobbra)

A tengelyhatalnak bábállamai

szerkesztés

Független Horvát Állam (1941-1945)

szerkesztés
 Bővebben: Független Horvát Állam
 
Ante Pavelić
 
Philippe Pétain
 
Jozef Tiso

Vichy Franciaország (1940-1944)

szerkesztés
 Bővebben: Vichy-kormány

Szlovák Köztársaság (1939–1945)

szerkesztés
 Bővebben: Szlovák Köztársaság (1939–1945)

A Náci Németország bábállamai

szerkesztés
 
Leonhard Kaupisch
 
Vidkun Quisling
 
Milan Nedić

Dán Protektorátus (1940–1945)

szerkesztés

Ljubljana Tartománya (1943–1945)

szerkesztés

Norvég Nemzeti Kormány (1940-1945)

szerkesztés

Szerbia (1941-1944)

szerkesztés

Az Olasz Királyság bábállamai

szerkesztés

Albán Királyság (1940–1943)

szerkesztés

Montenegrói Királyság (1941–1943)

szerkesztés

Közös német-olasz bábállamok

szerkesztés

Görög Állam (1941–1944)

szerkesztés

A Japán Birodalom bábállamai

szerkesztés
 
Wang Jingwei elnök
 
Puyi császár
 
Zhang Jinghui
 
Demchugdongrub elnök

Burma (1942–1945)

szerkesztés
 Bővebben: Burma japán megszállás alatt (1942–1943)

Kambodzsai Királyság (1945)

szerkesztés
 Bővebben: Kambodzsai Királyság

Kínai Köztársaság-Nanjing (1940-1945)

szerkesztés

Szabad India Ideiglenes Kormánya (1943–1945)

szerkesztés
  • Subhas Chandra Bose államfő, a Szabad India kormányának miniszterelnöke és had- és külügyminisztere.

Laoszi Királyság (1945)

szerkesztés
 Bővebben: Laoszi Királyság

Nagy Mandzsu Birodalom

szerkesztés
  • Puyi Mandzsukuo császára volt 1934-től az állam 1945-ös feloszlásáig. A japánok a mandzsúriai invázió után telepítették be. A Szovjetunió elfogta és bebörtönözte, majd átadták a Kínai Népköztársaságnak .
  • Zhang Jinghui Mandzsukuo miniszterelnöke volt. Zhang kínai tábornok és politikus volt a hadúr korszakában, aki együttműködött a japánokkal Mandzsukuo létrehozásában. A háború után a Vörös Hadsereg fogságába esett és bebörtönözte.
  • Hszi Csia 1932-ben Mandzsukuo pénzügyfelügyelője, 1934-ben Mandzsukuo minisztere, 1936-ban pedig palota- és belügyminiszter volt. A második világháború végén szovjet fogságba esett, és egy szibériai börtönben tartották, mígnem 1950-ben visszakerült Kínába, ahol a börtönben meghalt.
  • Chang Hai-peng a mandzsukuói császári hadsereg tábornoka volt.

Mengjiang Egyesült Autonóm Kormány

szerkesztés

Második Fülöp-szigeteki Köztársaság (1943–1945)

szerkesztés

Vietnámi Birodalom (1945)

szerkesztés

Társharcos államok

szerkesztés

Különböző országok harcoltak a tengelyhatalmakkal mellett egy közös ügyért. Ezek az országok nem voltak aláírói a háromoldalú egyezménynek, így nem voltak formális tagjai a tengelyhatalmaknak

Finnország (1941–1944)

szerkesztés
 
Carl Gustaf Emil Mannerheim

Iraki Királyság (1941)

szerkesztés
 
II. Fejszál

Thaiföldi Királyság (1942-1945)

szerkesztés
 Bővebben: Thaiföldi Királyság
 
Plaek Pibulsongkram
  • Ananda Mahidol 1935-től 1946-ban bekövetkezett haláláig Thaiföld királya volt.
  • Plaek Phibunsongkhram a thai hadsereg tábornagya volt, 1938 és 1944 között Thaiföld miniszterelnöke volt.
  • Jarun Rattanakun Seriroengrit tábornok volt, aki a Phayap hadsereget irányította
  • Phin Choonhavan a Shan államok katonai kormányzója
  • Pridi Banomyong volt forradalmár és kabinetminiszter 1941-ben nevezték ki a régensi tanácsba. 1944-re tényleges államfő lett, de ez a pozíció csak névleges volt. 1942-ben titokban az ellenállási erők vagy a Szabad Thai Mozgalom vezetője lett.
  • Khuang Aphaiwong Thaiföld miniszterelnöke volt 1944 és 1945 között.

Kapcsolódó oldalak

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Ferro, Marc. Ils étaient sept hommes en guerre. Robert Laffont Group (2007. február 15.). ISBN 978-2221100943 
  2. ↑ Burleigh, Michael. Moral Combat: A History of World War II. Harper (2010. január 1.). ISBN 978-0007195763 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_tengelyhatalmak_vezetői&oldid=27130699”