Wikipédia

Andrássy család (csíkszentkirályi és krasznahorkai)

magyar főnemesi család
(Andrássy család (csíkszentkirályi) szócikkből átirányítva)

A gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy család egy régi erdélyi székely származású magyar főnemesi család.

A krasznahorkai vár római katolikus kápolnája, ahol a gróf Andrássy család patrónája, a Krasznahorkai Fekete Madonna képe függ.

Ahogyan származásuk rávilágít: a család kezdetben, a 16. században még csak az Erdélyi Fejedelemség területén gyakorolt politikai és gazdasági befolyást. A 17. században emelkedtek be a Magyar Királyság főnemesei közé, ekkoriban még csak Felső-Magyarország területén voltak birtokaik. A 19–20. században külpolitikai tevékenységük és előkelő házasságaik révén Európa-szerte ismertek lettek. Az Andrássyak történelmi szerepe, kastélyépítészete és műgyűjteménye napjainkban is jelen van a közemlékezetben.

A család ma élő férfiági leszármazottai Kanadában, Montréalban élnek.

A család története (16–21. század) szerkesztés

 
A báró, majd gróf Andrássy család méltán híres ősgalériája a betléri kastélyban.
 
Báró Andrássy Istvánné báró Serédy Zsófia természetes úton mumifikálódott holtteste jelenleg is megtekinthető a betléri múzeumban.

A 16. század első felében az Andrássyak ősi fészke a székelyföldi Csíkszékben volt, ahol Szentkirályon éltek, reformátusok voltak. Az eddigi régészeti kutatások alapján a falu területén belül két kúriával is rendelkeztek: az egyik az Olt-folyó túlsó partján, a Poklondfalva nevű falunegyedben; a másik pedig az Olt-folyón átvezető híd közelében volt.[1] Első – történeti források által igazolt – ismert ősük szentkirályi Andrássy Márton volt, aki katonai szolgálatai révén tett szert politikai befolyásra; fia, szentkirályi Andrássy Péter csík- és gyergyószéki királybíró volt. Szolgálatukat és hűségüket jutalmazva Szapolyai János Zsigmond erdélyi fejedelem 1569 novemberében két adománylevél által nekik adományozta a szentimrei jószágot, valamint a szentkirályi és szentsimoni részjószágokat.[2] Szapolyai János Zsigmond halála után belviszály alakult ki Báthory István és Bekes Gáspár között, amelyet végül az 1575-ös kerelőszentpáli csata döntött el: megtorlásképp a győztes fél, Báthory István egykori ellenfele, Bekes Gáspár támogatóit fej- és jószágvesztésre ítélte – így az Andrássyakat is. Péter és családja ekkor politikai menekültként érkezett a Magyar Királyságba.[3][4] Rudolf német-római császár és magyar király 1578. július 21-én a krasznahorkai várkapitányság vezetésével bízta meg Pétert, aki ezt vállalva családjával beköltözhetett a „büszke várba”, de a vár és a hozzátartozó uradalom ekkor még nem volt a saját, örökös tulajdonuk. Péter leszármazottai nemzedékről nemzedékre, fokozatosan gyarapították javaikat, növelték tekintélyüket. Unokája, Andrássy Mátyás például a Monoky Annával kötött házassága révén jutott hozzá a monoki, a csetneki és a somoskői uradalmakhoz.[5] Élete alkonyán III. Ferdinánd német-római császár és magyar király végleg neki és családjának adományozta a krasznahorkai várat és uradalmat, amelynek része volt többek között Betlér is.[6] Fiuk, Andrássy Miklós, Gömör vármegye főispánja[7] volt az, aki áttért a római katolikus hitre, és akit szolgálataiért Lipót német-római császár és magyar király Bécsben, 1676. február 15-én bárói rangra emelt.[8] Miklós halálát követően a család két nagy ágra szakadt: az idősebbik „betléri” főágra és az ifjabbik „monoki” vagy „hosszúréti” oldalágra. A két ág közösen tulajdonolta a krasznahorkai várat, ám egymástól különállva élt és működött.

A betléri főág története szerkesztés

 
Idősebb gróf Andrássy Gyula, a „szép akasztott ember” egész alakos portréja.

A család ezen ágát báró Andrássy István alapította, aki mint Gömör vármegye főispánja és mint a betléri kastély építtetője volt ismeretes. A közemlékezetben neve a Jókai Mór által írt A lőcsei fehérasszony című regény által maradt fenn. A kuruc mozgalomban vállalt részvételéért József német-római császár és magyar király egy Bécsben, 1710. június 21-én kelt oklevél értelmében megkegyelmezett neki,[9] és azt követően hű királypárti maradt mind ő, mind leszármazottai. Felesége báró Serédy Zsófia volt, akinek természetesen mumifikálódott holtteste a betléri kastély múzeumának látványossága.[10][11] Közös fiukat, báró Andrássy Ferencet a család vallási hagyományai miatt érdemes megemlíteni: ő rendelte meg a Krasznahorkai Fekete Madonna című kegyképet, amelynek alakját a család patrónájaként tisztelt.[12] Fia, báró Andrássy Károly tábornok volt, akit Mária Terézia német-római császárnő és magyar királynő egy Bécsben, 1779. december 17-én kelt adománylevéllel grófi rangra emelt.[13] A rangemelésben csak a betléri főág osztozott, azaz nem terjedt ki a monoki oldalágra.[14] Unokája, gróf Andrássy Károly a gróf Szapáry Etelkával kötött házassága révén jutott hozzá a szécsiszigeti uradalomhoz – így a szécsiszigeti és letenyei Szapáry–Andrássy-kastélyokhoz is –, amellyel a család még előnyösebb anyagi helyzetbe került.[15] Három fiúgyermekük után további három nagy ágat különböztetünk meg egymástól: a betléri főágat, a tőketerebesi oldalágat és a homonnai oldalágat.

A betléri főág betléri főágának alapítója gróf Andrássy Manó volt, aki átépíttette a betléri kastélyt és megépíttette a parnói kastélyt. Gyakran hivatkoznak rá „vasgrófként”, mert a Gömör vármegyei vasbányáinak fejlesztésével megkétszerezte azok éves bevételét.[16] Az ő háziorvosa volt dr. Maurer Artúr, akinek hozzáférést engedélyezett a családi levéltárhoz, és aki – Dr. Csucsomi álnéven – megírta a család történetét. Fia, gróf Andrássy Géza a sportéletet szolgálta: igyekezett népszerűsíteni és kiszélesíteni az ország sportolási lehetőségeit; így hozta be az országba a lovaspólót mint sportágat.[17][18] Két gyermeke volt, gróf Andrássy Mária „Marica” és gróf Andrássy Manó. Lánya a Liechtenstein hercegi családba házasodott be, s így az Andrássyak a magyar főnemesek közül egyedülálló módon rokoni kapcsolatba kerültek a Habsburg uralkodócsaláddal is.[19] A második világháború idején e házasság révén költözött ki a betléri főág többi tagja a liechtensteini Vaduzba.[20] Az ág végül férfiágon kihalt (†1997).

A tőketerebesi oldalág alapítója idősebb gróf Andrássy Gyula volt, aki a családot Európa-szerte ismertté tette: a „szép akasztott ember” jelentős szerepet játszott a kiegyezésben, majd az Osztrák–Magyar Monarchia első miniszterelnökeként elhozta a boldog békeidőket Magyarországon. Mint miniszterelnök megszerezte a mindenkori magyar kormány számára az őgróf Pallavicini családtól a Sándor-palota tulajdonjogát, amelynek családjával első lakói voltak.[21] Érdekesség, hogy feltehetőleg az ő családja ekkor alkalmazta házi cukrászként Dobos C. Józsefet, a hungarikumnak számító dobostorta atyját.[22] Politikai munkásságát elismerve kortársai 1886-ban Budapest egyik sugárútját róla nevezték el Andrássy útnak. Az Erzsébet osztrák császárné és magyar királynéval folytatott intim, bizalmi kapcsolata jeléül felépítette a tiszadobi kastélyt – a kettejük között feltételezett romantikus viszony miatt[23] mindmáig népszerű történelmi alak. Úgy tartják, hogy Benke Rózával is szerelmi viszonya volt, s e kapcsolatból született törvénytelen lánygyermekként Feszty Árpádné Jókai Róza festőművész.[24] Az idősebb gróf Andrássy Gyula által vallott politikai szabadelvűség a tőketerebesi oldalág politikai nyitottságában folytatódott. Fia, ifjabb gróf Andrássy Gyula a Magyar Társadalomtudományi Társaság elnöke volt és ő dolgozta ki a kultúrfölény-elméletet is.[25] A budai Duna-parti Andrássy-palotában megbízására Rippl-Rónai József egyedi berendezést tervezett, alkotott. Halála után özvegye, gróf Zichy Eleonóra – a Krasznahorka büszke vára című 1906-os dal szerzője – öccséhez, gróf Andrássy Tivadarhoz, az Osztrák-Magyar Monarchia bel-, majd külügyminiszteréhez ment feleségül. Az első házasságból született négy lány közül kiemelkedik gróf Károlyi Mihályné gróf Andrássy Katinka miniszterelnökné, „a vörös grófnő”. A lányok forrásértékű naplóik, levelezéseik miatt ismertek.[26] Fiúörökös hiányában a tőketerebesi oldalág kihalt (†1929), a hitbizományt a homonnai oldalág legidősebb élő fiúutódja, gróf Andrássy Sándor örökölte.[27]

 
Gróf Károlyi Mihályné gróf Andrássy Katinka, a „vörös grófnő” ülő portréja
 
A család grófi címere (1766)

A homonnai oldalág alapítója gróf Andrássy Aladár volt, aki a gróf Wenckheim Leontine-nal kötött házassága által megszerezte a szigetvári uradalmat. Az ő unokájuk volt gróf Andrássy Imre magyar katonai attasé, akinek második felesége Stella Kuylenstierna svéd polgárlány volt – ő úgyszintén naplójáról híres.[28] Másik unokájuk volt gróf Andrássy Mihály, aki a homonnai oldalág többi tagjához – így Imréhez is – hasonlóan emigrált Kanadába. Jelenlegi ismereteink szerint a család egyetlen élő férfiági fiúleszármazottja az ő unokája, a Montreálban született Michael Andrassy, aki Torontóban él.[29]

A monoki oldalág története szerkesztés

A monoki oldalágat báró Andrássy György alapította. Andrássy Györgynek két unokáját érdemes kiemelni: az egyik Andrássy István volt, akit Mária Terézia egy Bécsben, 1766. szeptember 17-én kelt adománylevél által grófi rangra emelt.[30] Ő az, akinek XIV. Kelemen római pápa odaadományozta Szent Orbán ereklyéjét, amely Tokaj-Hegyalja kegytárgya, a monoki kastély éke volt.[31] Másik unokája gróf Andrássy Antal rozsnyói káptalan volt, akit Mária Terézia egy Bécsben, 1776. május 3-án kelt oklevéllel kanonoknak nevezett ki,[32] majd 1780-ban rozsnyói püspök lett. Hivatásából adódóan a monoki oldalág csak az előbb említett gróf Andrássy István által folytatódhatott. Feleségével, gróf Festetich Máriával a krasznahorkai várban éltek, amelynek ők voltak az utolsó lakói. 1817-ben egy villám belecsapott a várba, ekképpen az részben leégett. Ezt követően az addig közös tulajdont képező krasznahorkai várról a betléri főág lemondott a monoki oldalág javára.[33] György halála után az özvegy feleség felújította a dernői uradalom vasművét, ahol jó minőségű vasércet bányásztak ki. A betléri főághoz hasonlóan tehát a monoki oldalágnak is érdekeltsége volt a hazai vasiparban.[34] Fiuk, gróf Andrássy György Gömör vármegyei főispánságának hivatali ideje alatt ezzel kiemelten foglalkozott. Az ő fia, gróf Andrássy Dénes volt, akit apja kitagadott a családi vagyonból rangon alul kötött házassága miatt. Ám végül apja és öccse halála után gazdag hagyatékra tett szert, amelyből feleségével karitatív és kulturális tevékenységet folytattak. A birtokaikon szolgáló idős személyzetnek például rendszeres nyugdíjat fizettek.[35] Emellett ők építették fel a kassai Andrássy-palotát, ahol később Edith Eva Eger világhírű holokauszt-túlélő pszichológus is élt.[36] A család monoki oldalága gróf Andrássy Dénes halálával férfiágon kihalt (†1913).

A családi címer leírása szerkesztés

A grófi címer leírása a következő: négyfelé osztott pajzs, amelynek első és negyedik – vörös színű – mezejében faragott kövekből épült vár látható, amely felett páncélos kar kardot villogtat. A második és harmadik – rézsútosan zöld és arany színű – mezőben griffmadár áll. A szívvérten kék mezőben az ősi címer látható. A pajzs felett három sisak van. A középső sisak felett az ősi címerből vett páncélos bajnok áll kivont karddal. A jobb oldali sisakon arany oroszlán, a bal oldalin griffmadár látható. A középső sisak foszlányai arany–kék, a jobb oldalié ezüst–vörös, a bal oldalié arany–zöld színűek. A pajzs két oldalát két természetes színű kiöltött nyelvű sas őrzi.[37]

Az ősi címer alapján a család a kék–arany színkombinációt alkalmazta, például hintók díszítésekor[38] vagy esküvői díszletek esetében.

A családhoz köthető épületek szerkesztés

Az alábbi galéria a teljesség igénye nélkül mutatja be a gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy család által birtokolt épületeket.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Botár István: Középkori udvarházak Csíkban. I. Kutatási helyzetkép. In: Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve IX. Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, 2013. 41–44.
  2. ↑ Szabó Károly: Az Andrássy család 1569-diki csíki adományleveléről. In: Szabó Károly: A régi székelység. Székely történelmi és jogi tanulmányok. Stein János M. K. Egyetemi Könyvkereskedése, Kolozsvár, 1890. 1–30.
  3. ↑ Vay Sándor: Az Andrássyak. Nemzeti Örökség Kiadó, Budapest, 2012. 10–12. A kiadás Borovszky Samu: „Magyarország vármegyéi és városai” című műve Gömör-Kishont vármegyei kötete (1903) „Az Andrássyak” fejezetének felhasználásával készült.
  4. ↑ A családi elbeszélés szerint sátoros cigányoknak beöltözve menekültek el. Lásd Vay Sándor: Az Andrássyak. Nemzeti Örökség Kiadó, Budapest, 2012. 11. [1]
  5. ↑ Pozsonyi István: Adalékok az Andrássyakról. In: Galambos Sándor–Kujbusné Mecsei Éva (szerk.): Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv XVII. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, Nyíregyháza, 2006. 429.
  6. ↑ MNL OL A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 9. kötet - 479. oldal; (MNL OL E 227 – Magyar Kamara Archivuma – Libri donationum - 7. kötet – 324. oldal)
  7. ↑ MNL OL A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 16. kötet – 81. oldal
  8. ↑ MNL OL A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 16. kötet – 81−84. oldal
  9. ↑ MNL OL A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 28. kötet – 368−370. oldal
  10. ↑ Dr. Csucsomi (Maurer Artúr): A csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy nemzetség története. Méry Ratio, Somorja, 2005. 39–41. és Vay Sándor: Az Andrássyak. Nemzeti Örökség Kiadó, Budapest, 2012. 23–26. [2]
  11. ↑ Az 1960-as években Jozef Novák a Vlastivedný časopis című folyóiratban felvetette a mumifikálódott holttest valódi személyazonosságának kérdését, amely a 2010-es években ismét felvetődött. 2016 nyarán a Zsófia – Krasznahorka úrnője című kiállítás megnyitóján Silvia Bodoriková, a pozsonyi Comenius Egyetem Antropológiai Tanszékének igazgatóhelyettese kijelentette, hogy a feltételezésekkel ellentétben valóban Serédy Zsófiáé lehet a holttest.Zsófia, Krasznahorka úrnője – kiállítás a betléri kastélyban. Gömörilap, 2016. június 10.
  12. ↑ Fábián Gergely: Megújult a krasznahorkai várkápolna oltárképe, a Fekete Madonna. „Ma7” oldalán 2021. december 18. ma7.sk (Utolsó letöltés: 2023. március 23.)
  13. ↑ MNL OL A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 51. kötet – 122. oldal
  14. ↑ A monoki oldalág a betléri főághoz képest jóval hamarabb nyert grófi címet magának.
  15. ↑ Donadello, Claude André−Cseh Géza−Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, Debrecen, 2007. 57.
  16. ↑ Vay Sándor: Az Andrássyak. Nemzeti Örökség Kiadó, Budapest, 2012. 36–40. [3]
  17. ↑ Vay Sándor: Az Andrássyak. Nemzeti Örökség Kiadó, Budapest, 2012. 67–70. [4]
  18. ↑ Ivanics György: Andrássy Géza, 1856–1938). Professio Kiadó, 2022.
  19. ↑ Főúri nász. Székely Nemzet, 1906. május 30., 24. évfolyam, 81. szám. 3.
  20. ↑ Gróf Andrássy Ilona (1917–1990) kivételével. Erdős Kristóf: Andrássy Ilona grófnő élete (1917–1990). In: Csóka Gáspár (szerk.): Magyar egyháztörténeti vázlatok. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2016. 96.
  21. ↑ Sándor-palota | Köztársaság. www.sandorpalota.hu. (Hozzáférés: 2023. április 4.)
  22. ↑ Horváth Júlia Borbála (2018.. január). „Édes show” (magyar nyelven). Budapest 41. (1.), 15.. o. (Hozzáférés: 2023. április 4.)  
  23. ↑ Egyes elméletek szerint Mária Valéria osztrák főhercegnő és magyar hercegnő édesapja nem Ferenc József osztrák császár és magyar király volt, hanem idősebb gróf Andrássy Gyula. Wéber Anikó: Tévhitek Erzsébet királynéról – Mennyi az igazság bennük? Képmás - online magazin, 2022. október 13.
  24. ↑ Kulcsár Adorján (szerk.): Jókai Mór levelezése (1833–1859). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 446, 459.
  25. ↑ Nagy László: Az „ifjabb” Andrássy Ifj. gr. Andrássy Gyula politikai, tudományos és kulturális tevékenységének fő irányelvei. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest, 2014. 196–199.
  26. ↑ Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra: Napló 1917-1922. Szépműves Könyvek, Budapest, 2018.; Detre Józsefné (szerk.): Pallavicini-Andrássy Borbála kitelepítési és 1956-os naplója. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1990.; Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2011.; Károlyi Mihályné: Együtt a száműzetésben. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2011.; Kovács Lajos (szerk.): Drága szerelmem... Andrássy Ilona Grófnő levelei. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015.; Kovács Lajos (szerk.): Mindennek vége! Andrássy Ilona grófnő első világháborús naplója. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015.
  27. ↑ Idősebb gróf Andrássy Gyula a 6000 kataszteri holdas tiszadobi és mád–mezőzombori hitbizományi alapítólevélben akként rendelkezett, hogy ha a tőketerebesi oldalág kihal, akkor a hitbizomány a homonnai oldalág fiúutódjára száll, azzal a feltétellel, hogyha az örökös a hitbizomány egyharmad részét kifizeti a tőketerebesi oldalág lányutódainak. Miután ifjabb gróf Andrássy Gyula halálával a tőketerebesi oldalág kihalt, gróf Andrássy Sándor örökölte meg a hitbizományt, akinek ki kellett fizetnie a hitbizomány egyharmad részét egynyolcad részekben gróf Batthyány Lajosné gróf Andrássy Ilonát, gróf Cziráky Józsefné gróf Andrássy Ilonát, őrgróf Pallavicini Györgyné gróf Andrássy Borbálát, herceg Odescalchi Károlyné gróf Andrássy Klárát és gróf Károlyi Mihályné gróf Andrássy Katinkát. Ennek csak egy mamutpert követően tett eleget gróf Andrássy Sándor, aki 1935. április 3-án 15 napon belül kifizette a tőketerebesi oldalág lányutódait. Nyírvidék, 1935. április 14., 3. évfolyam, 8. szám, 4. oldal
  28. ↑ Stella Kuylenstierna-Andrássy: Ég a puszta. Gróf Andrássy Imréné memorája. Corvina, Budapest, 2015.
  29. ↑ Gudenus János József: Magyar főnemességi adattár, MACSE
  30. ↑ MNL OL A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 47. kötet – 609. oldal
  31. ↑ Élet és Tudomány, 2019. május 24., 74. évfolyam, 21. szám. 652–654.
  32. ↑ MNL OL A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 50. kötet – 286−287. oldal
  33. ↑ Dr. Csucsomi: A csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy nemzetség története. Méry Ratio, Somorja, 2005. 98.
  34. ↑ Brigovácz László: Egy főúri portré a 19. századból. Andrássy György gróf a reformkorban. Debreceni Egyetem, Debrecen, 2011. 23.
  35. ↑ Vay Sándor: Az Andrássyak. Nemzeti Örökség Kiadó, Budapest, 2012. 61–67. [5]
  36. ↑ A kassai Andrássy-palota falán található emléktábla szövege alapján Edith Eva Eger az épületben töltötte a gyermekkorát.
  37. ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 1. kötet, Pest, 1857. 40. oldal
  38. ↑ Szőllősi Zsigmond (1916. december 31.). „A szimbolikus ebéd” (magyar nyelven). Az Ujság 14 (363), 9. o.  

Források szerkesztés

  • Vay Sándor: Az Andrássyak. Nemzeti Örökség Kiadó, Budapest, 2012. 10–12. (A kiadás Borovszky Samu: „Magyarország vármegyéi és városai” című műve Gömör-Kishont vármegyei kötete (1903) „Az Andrássyak” fejezetének felhasználásával készült. [6])
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Andrássy_család_(csíkszentkirályi_és_krasznahorkai)&oldid=27003341”