Főmenü megnyitása

A Hunyadi utca, régi nevén Hunyad utca Miskolc egyik ősi utcája, a legkorábbi topográfiai pontok egyike, amely a Diósgyőrbe vezető országút kiinduló pontjának számított. Ennek végén – a város terjeszkedésétől függően történelmileg más-más ponton – helyezkedett el a város nyugati kapuja, a Győri kapu. Az utca a Városház tértől indul, nyugati folytatása a Tízeshonvéd utca. A Hunyadi János nevet a 19–20. század fordulója körül kapta.

Hunyadi János utca
Hunyadi Street, Miskolc 1.jpg
Közigazgatás
Ország Magyarország
Település Miskolc
Városrész Belváros
Korábbi nevei Hunyad utca
Irányítószám 3530
Földrajzi adatok
Hossza~0,58 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunyadi János utca témájú médiaállományokat.

A Hunyad utca neve valószínűleg a Honod személynévből ered. Az utca a Piac utca nyugati meghosszabbítása, ezen követhető nyomon a város mindenkori nyugati határának változása. Nyomvonalát a Szinva kanyargós malomárka határozta meg, így az utcafronti beépítés minden rendezettséget nélkülözött, és ez az utcán való közlekedést is megnehezítette. A városi vezetést az 1878-as árvíz következményei győzték meg a változtatás szükségességéről. Mivel az utca északi épületei egy vonalban helyezkedtek el, ehhez mérve alakították ki a déli oldalt. Megszabták az utca szélességét, az ettől való eltérést bontással, vagy a homlokzat átalakításával kellett megoldani. A malmokat felszámolták, a csatorna medrét pedig a telektulajdonosoknak kellett befedni. Az új utcarend ha nem is gyorsan, de következetesen megvalósult az 1930-as évekre.

A Hunyadi utca nevezetesebb épületei közé tartozik a Városháza új épülete, a Mikuleczky–Lévay-ház, Lévay József költő, illetve Szalay Lajos grafikus lakása, a Báji Patay-ház, amelyben ma kollégium működik, a Luther-ház és a belvárosi evangélikus templom, a Petró-ház, ami a Miskolci Galéria egyik kiállítóhelye. A déli oldalon a hatalmas Lichtenstein-palotát és a Zenepalotát kell kiemelni.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Miskolc úthálózatának a magva már a kora középkorban kialakult, és ez lényegesen nem is változott a következő évszázadokban sem. A város főutcájának számító Piac utca nyugati folytatása volt a Hunyad utca (később Nagy-Hunyad utca néven is), amit egy 1376-os oklevél említ, és mint ilyen, a legkorábbi helymegjelölési, topográfiai pontok egyikének számít. A Hunyad név – az erdélyi Hunyad földrajzi nevek analógiája alapján – személynévi (Honod) eredetű, de mindeddig nem került elő olyan forrás, ami egy egykori Hunyad korabeli jelenlétére utalna.[1] Ezen az utcán haladt az országúti forgalom Diósgyőr irányába. A Szinván, a Hunyad utca akkori nyugati végén (a mai Bartók téren) működött egy malom (Bük- vagy Bükk-malom), amiről 1461-ből van írásos adat, de a 20. század végén végzett ásatási adatok is igazolják. Ennek közelében állt a Hunyad utcai kapu, amit nem sokkal később már Győri (Diósgyőri) kapu néven említettek.[2][3][4] Ez az első, a Diósgyőr felé vezető úton elhelyezkedő kapu a mai Zenepalota mellett állt, így ez volt a Hunyad utca nyugati vége. A város területének növekedése miatt a kapu folyamatosan nyugatra helyeződött át. A 18. század elejére Miskolc beépített határa a mai Hunyadi és Kis-Hunyad utcák találkozásáig, a Tízeshonvéd utca elejéig tolódott ki. Ezt az állapotot rögzíti az 1702-es Kötelkönyv, a korabeli teleknyilvántartás. A város terjeszkedése természetesen nem állt meg, új építkezéseket engedélyeztek nyugat felé, sőt itt építették fel a város sörházát, ami később beépült a József laktanya, a mai Herman Ottó Gimnázium épülettömbjébe. A közelben, a Szinva-csatornán épült a Bük család másik malma (később a Borsy, a Dőry, majd a Takács család birtokolta). Az 1920–30-as években a Serház és a Takács-malom között húzódott a város határa, de ez már a Tízeshonvéd utca történetéhez kapcsolódik.[5]

A Hunyad utca nyomvonalának alakulását jelentős részben a Szinva, illetve a Szinva malomcsatornájának futása határozta meg. A Szinva-csatorna a Szinva főmedrétől északra futott kanyargós mederben, és malmokat telepítettek rá. A Hunyad utca déli épületei ennek a kanyargásnak következtében (is) egyenlőtlen vonalban helyezkedtek el, az utcafronton két egymás mellé, egyenes vonalban épített ház nem volt, ráadásul a malomárok és a Szinva közötti területet is beépítették. A helyzetet tovább rontotta az 1878-as árvíz, ami után bűzös, mocsaras részek jöttek létre, és építészetileg is teljes káosz alakult ki. A város vezetését már régóta, ezt megelőzően is foglalkoztatta a helyzet, majd 1893-tól már kiemelten kezelte a Hunyad utca kiigazítását, a malmok megszüntetését és a malomárok betömését. Fölötte új utca nyitását is tervezték, de ez akkor nem valósult meg, a mai Szent István utca később jött létre. Az egyik helyi újság 1894-ben azt írta, hogy „a Nagy-Hunyad utczának első része a Városház-tértől egész az emberpiaczig [ma Bartók tér], a másik része pedig a sárga fürdőig [ma Hunyadi utca 21.] a malom nyitott árkának felhagyása után nemcsak rendetlen, de az alacsony, s nem egyenes vonalban épített házak miatt szemsértő és dísztelen is”. A dísztelenség volt a legkisebb gond, a nagyobbat a közlekedési nehézségek jelentették. A városi építési szakbizottság ezért javaslatot dolgozott ki, miszerint az utca 19 méter szélességű legyen, ennek érdekében egyes házakat lebontásra, másokat átalakításra javasolt. Az 1904-es tervet Adorján (Adler) Károly városi főmérnök és Szűcs Sándor városi mérnök írta alá, és Szentpáli István polgármester ellenjegyezte. A közgyűlés elfogadta a szabályozási tervet úgy, hogy annak betartása az új építkezésekre vonatkozott, a többi tulajdonosnak másfél évtizeden belül kellett a házuk homlokzatát az új nyomvonalon kialakítani, a Szinva-csatorna medrét pedig minden tulajdonosnak tégla boltívvel kellett befedni. Az utca északi vonalán a 2-4-6-8. számú épületek már léteztek, ezek megfeleltek az előírásoknak. Néhány később, a feltételeknek megfelelő ház felépítése után az 1930-as évekre alakult ki a Hunyadi utca mai utcaképe.[6][7] A Hunyadi–Dayka Gábor–Kis-Hunyad utca által közrefogott, alakja után „vasaló tömb”-nek nevezett terület egységes, a hagyományokat megőrző, korszerű elvek szerinti megújítására (benne egy művészeti iskolával) az 1990-es évek végén konkrét terv született, de ez nem valósult meg.[8]

ÉpületeiSzerkesztés

A Hunyadi utcának csak az északi oldala van végig beépítve épületekkel, a déli oldalon a 21. szám után már csak parkosított részek vannak. Ennek a ma Dísz térnek (azelőtt Szökőkút tér, Szent István tér) nevezett, a Hunyadi, a Szent István és a Malomszög utca által közrefogott háromszög alakú területnek a neve korábban Vargaszög volt.[9]

Északi oldalSzerkesztés

A Városháza új épülete (Hunyadi utca 2.)

Miskolc 1870–71-ben épült Városházája a Városház tér 8. alatt áll. A feladatok és a funkciók bővülése miatt az eredeti épületet hamar kinőtték, és sorra elfoglalták a szomszédos 10. és a 12. számú épületeket is. A további terjeszkedés, illetve bővítés már a 20. század végén felmerült, és kézenfekvőnek tűnt a Hunyadi utca 2. szám alatti földszintes ház igénybevétele. A házban működött a 19. század második felében Rácz Ádám nyomdája, amit 1878-ban eladott Forster Rezsőnek. Forster az 1878-as árvíz után felújította a házat, és tovább működtette a nyomdáját benne. A nyomda 1949-ben, immár Borsodi Nyomda néven a Széchenyi utcára költözött, a házban pedig egy darabig cukrászda működött. A Városháza új épülete ennek a helyén épült meg 2010 és 2012 között, Viszlai József tervei alapján. Az épület kétemeletes, modern stílusú, párkánymagassága azonos a szomszédos épületével. A ház keleti felén szintenként három kereteletlen, egyenes záródású ablak van. A második emeleti ablakok felett helyezték el a „VÁROSHÁZA” feliratot. Az ablakoktól nyugatra van a monumentális, üvegből készült főbejárat, ami előtt az egyik oldalon hat, a másikon hét egyszerű tartóoszlop áll. Ezek felett egy kilátóterasz található. Az épületrész utolsó traktusa egyszerű négyzetes toronyszerű kiképzést kapott, tetején kilátótérrel.[10]

Mikuleczky–Lévay-ház (Hunyadi utca 4.)

A Hunyadi utca 4. számú telken valójában két ház áll, a bal oldali épület műemlék. Mindkettő egyemeletes, mindkettő 1+2+1 tengelyes elrendezésű, a jobb oldali díszesebb, a bal oldali régiesebb, a jobb oldali magasabb. Közös bejáratuk a bal oldali épületrészben van. Miskolc 1817-es térképén ezen a telken még három tulajdonos három háza állt. Az egyik Kun Jánosé volt, akinek jogi végzettségű fia, Kun Miklós 1841–44 között Miskolc főbírája volt, az 1848–49-es szabadságharc alatt a miskolci nemzetőrség hadnagyaként harcolt, Miskolc történetéről írott könyve fontos forrásanyag. Az ő Ilona lányát Mikuleczky István ügyvéd vette feleségül, és így ők lettek a ház tulajdonosai. Ebben a házban lakott 1849-ben, az orosz megszállás alatt Ivan Paszkevics, a cári csapatok vezére. A házat Mikuleczkyék 1882-ben, Kun János tervei alapján átépítették, majd 1895-ben újra átalakították. A szomszédos épületet valamelyik Mikuleczky utód építtette, és az 1895-ös építkezéskor építették össze a két házat, ismét Kun János tervei alapján. A jobb oldali házban élt 1944-ig Mikuleczky Gyula alispán. A bal oldali épületben lakott élete utolsó évtizedében Lévay József költő, akadémiai tag, megyei főjegyző, a jobb oldali házban pedig 1988-tól haláláig, 1995-ig Szalay Lajos grafikus élt feleségével. Mindkét 4-es számú ház homlokzatán márványtáblák emlékeztetnek híres lakóikra.[11][12][13][14]

Báji Patay-ház (Hunyadi utca 6.)

Műemlék. A ház egykor Báji Patay Gyuláné, született Szathmáry Király Anna tulajdona volt.[J 1] A férj, Báji Patay Gyula korán elhunyt gazdag földbirtokos volt. Az eredetileg földszintes épület a 18. században épült, 1808 és 1811 között Szathmáry Király József átépíttette. Az 1878-as árvízben ez a ház is károkat szenvedett. Homlokzatát – az emeletráépítéssel együtt – 1922-ben fejezte be a mindszenti Klir Vencel építész. 1927-ben az itt működő városi zeneiskola átköltözött a közeli Zenepalotába. Az 1930-as évek végén a földszint négy tengelyében üzletek voltak. Zárt sorú,U alaprajzú, alápincézett, egyemeletes épület. Homlokzata klasszicista hatású, 1+3+1 axisú, a középrizalit fölött alacsony timpanonnal (benne egykor a Patay család nemesi címere volt látható). A homlokzat két szélén 1-1, illetve a középen elhelyezkedő, kőkeretes, kosáríves kapubejáró két oldalán 2-2 korinthoszi lizéna emelkedik a ház teljes magasságában. A földszinti ablakok egyenes záródásúak, fölöttük timpanonos szemöldökpárkánnyal. A középrizalit ablakai köríves, a szélsők egyenes záródásúak. Az épületben 1948-tól középiskolai diákotthon működött, majd egy ideig a városi tanács egyik egysége kapott helyet benne. A 2000-es években a Szent Teréz Leánykollégium van benne, a Fráter György Katolikus Gimnázium diákjai használják.[15][16][17][18]

Luther-ház (Hunyadi utca 8. és Hunyadi utca 10. B épület), Belvárosi evangélikus templom (Hunyadi utca 8.)

A Luther-ház a Hunyadi utca nyomvonalának rendezése után épült az utca északi oldalán. Elődépülete a 10. számú házhoz épített földszintes Furman-ház volt, mellette volt a kerítéssel elválasztott templomkert. A telekhez keletről az egyemeletes evangélikus paplak csatlakozott. Az egyemeletes házat, illetve telkét 1893-ban vásárolták meg a hívek adományaiból, és a helyén kétemeletes bérházat emeltek. A terveket, amelyhez egy földszintes iskolaépület is tartozott, Knoblauch Richárd és Mende Ágost készítette. Az építkezésről szóló jegyzőkönyv szerint: „Az épület közép szárnya a régi Furman-féle földszintes ház lebontása által nyert helyre épül. Utczai része az egyházi lelkész lak és a Furman-féle emeletes ház közé és ezen épületek közt húzott egyenes vonalba helyeztetik. A kapunyílás a szabad átjárás végett tágas és burkolattal látták el. Az építkezés tulajdonképpen két épület emeléséből áll, melyek eleje a Nagy-Hunyad utcza felőli 2 emeletes bérház. … A másik építkezés a volt Furman-féle telken, homlokzattal a templom felé néz, s egy földszintes, 4 tantermes, 2 bejárattal ellátott és két tanítói szobát magábafoglaló iskola épület." A felépülte óta Luther-háznak nevezett épület 5+1+4 axisú, összeépítését tervezték a keleti épülettel, de ez nem valósult meg. Az udvari, egyemeletes szárny hattengelyű. A földszinten boltokat alakítottak ki, az emeleteken lakásokat. Köríves, magas kapubejárója az az első emelet közepéig nyúlik fel, fölötte, a második emeleten a kettős erkélyajtó előtt kovácsoltvas kosarú erkély helyezkedik el. Erkély van az első emeleten is, a jobbról harmadik, illetve a balról második tengelyben. A kapu és az erkély között Luther Márton szobrát helyezték el, Kun József épületszobrász munkáját.
Az evangélikus templom felépítéséhez a helyi lutheránus gyülekezet 1783-ban kapott engedélyt II. Józseftől, és 1797-re készült el a Hunyad és a Kis-Hunyad utca közötti zárt területen, a Luther-udvarban, de úgy, hogy homlokzata nem nyílt egyik utcára sem. A templom 1817-ben egy villámcsapás következtében teljesen leégett, és az új templom – ugyanazon a helyen – 1820-ra épült fel, de közel 60 méteres, a főhomlokzattól előreugró tornya csak 1864-re készült el. A berendezése 1820-ból való, két harangja acélból készült. A templom oltárképét Székely Bertalan festette 1897-ben (Jézus a Getsemáne-kertben).[19][20][21][22][23]

Peszkár-ház (Hunyadi utca 10. A épület)

Az egyemeletes ház már a 18. században végén létezett, tulajdonosai az 1793-as összeíráskor a Fáy és a Máriássy családok voltak. Az 1800-as években a görög kereskedő, Peszkár Tamás (1796–1888), majd Mária (máshol Anna) nevű lányáé volt az épület. L alaprajzú, alápincézett ház. Utcai homlokzata héttengelyes, kocsibejárója a két keleti tengelyben helyezkedik el. A korábbi tulajdonosváltások során homlokzata romantikus elemeket kapott. Ablakai félkörös lezárásúak, az emeleti nyílások fölött erőteljes, konzolokra támaszkodó szemöldökpárkányok vannak, ezeken szép díszítések. A középrizalit tengelyében, az emeleten, kőbaluszteres erkély található. Udvarán konzolos függőfolyosó van.[21][24][25][26][27]

Petró-ház (Hunyadi utca 12.)

A telek a 18. század végén a Máriássy–Fáy családok tulajdonában volt (csakúgy, mint a szomszédos, 14. számú telek), majd többszörös tulajdonoscseréket követően az 1940-es évek elejétől Petró Sándor orvos, műgyűjtő lett a ház tulajdonosa. Petró az 1930-as évektől haláláig, 1976-ig tudományos alapossággal gyűjtötte a képzőművészeti műalkotásokat, és hatalmas gyűjteményét végrendeletileg a Herman Ottó Múzeumra hagyta. A lakóház eredetileg földszintes volt, de 1988-ban felmerült, hogy a házat átalakítva múzeumépületté kellene alkalmassá tenni. Az emeletráépítés és a tetőtér kialakítása Krisztik Pál, a belső kialakítás Viszlai József tervei szerint valósult meg. Íves kapubejárója helyett szélfogós bejáratot hoztak létre, amely egy fogadóhallba vezet. A földszinten munkaszobákat, könyvtárat és kiállító termeket, az emeleten kiállítóteret alakítottak ki. Az épület földszinti ablakai egyenes, az emeletiek köríves záródásúak, és körívesek a tetőtéri kiugró ablaknyílások is. Petró Sándor egykori lakóháza ma a Miskolci Galéria egyik kiállítóhelye, ahol Szalay Lajos állandó kiállítása látható,[J 2] emellett időszaki kiállításokat is rendeznek benne.[28][29]

Bartus-ház (Hunyadi utca 14.)

A Hunyadi és a Dayka Gábor utca sarkán álló egyemeletes épület helyén korábban egy földszintes ház állt; a Hunyadi utcára három szoba nézett, és a telekre a 12. számmal közös kapubejárón lehetett bejutni. A ház mellett, a Dajka Gábor utcán állt még egy másik földszintes ház is. A mai épület ezek helyén, Block Ármin és Stimm Lajos miskolci építészek terve alapján épült 1929-ben, az építtető Bartus Dezső ügyvéd volt. A földszinti részen két üzletet és egy ügyvédi irodahelyiséget alakítottak ki, és a földszinten lakott Bartus ügyvéd is a családjával. Az emeleten három bérlakást építettek, és valamennyi lakás – felszereltségét tekintve – a korabeli átlagos városi lakásokat évtizedekkel előzte meg. Építésekor a Dayka Gábor utca csak egy rendkívül szűk köz volt,[J 3] a házra való rálátás 2010 körül, az út kétszer kétsávossá alakítása után valósulhatott meg. A sarokházat 1985-ben felújították, benne egy fogászati centrum működik.[30][31]

Tupler-ház (Hunyadi utca 28.)

A lakó- és üzletházat Tupler Mór kereskedő építtette 1903-ban, és ebben működtette 50 négyzetméteres, „Fehér elefánt” nevű fűszer- és gyarmatáru kereskedését. Tervezője Ungár Mór volt, aki a saját lakását szemben, a Sárga fürdő helyén építette fel (Hunyadi u. 19-21.). A ház hosszúsága a Hunyad utcai fronton 13,5 méter, mélysége pedig 10,15 méter volt. Az 1+3 tengelyes épület első, enyhe kiülésű rizalitos tengelyében van a kosáríves kapubejáró (fölötte kovácsoltvas kosarú erkély), innen lehet feljutni az emeleti lakásba (három szoba, konyha, kamra). A földszinti portálok köríves, az emeleti ablakok egyenes zárásúak. Az ablakok fölött profilált szemöldökpárkányok vannak, mezőikben díszekkel. A koronázópárkány alatt, a konzolpárok között kerek padlásszellőző nyílások helyezkednek el. A ház elődépülete egy, a szabályozási vonalból kilógó földszintes ház volt. Érdekesség, hogy az építtető számára előírták, hogy a bontási anyagból saját költségén kell a ház előtti járdát és útszakaszt elkészíteni. Adorján Károly főépítész személyesen ellenőrizte ennek megtörténtét, és csak ezután adta ki a használatba vételi engedélyt.[32]

Tomán-ház (Hunyadi utca 50.)

A mai épület két földszintes (az egyik három-, a másik kétszobás) ház helyére épült 1932-ben. Építtetője Tomán Kálmán vasúti főfelügyelő volt, aki bérházat kívánt létrehozni a Hunyadi utcán. Tervezője és kivitelezője Potenga Ferenc volt. A földszinten négy, az emeleten három lakást alakítottak ki. A földszint bal oldalán a fő lakás 150 négyzetméteren terült el (hálószoba, ebédlő, fogadószoba, előszoba, konyha, kamra, fürdőszoba), ehhez az udvari részen kapcsolódott egy kisebb, két szoba-konyhás lakás. A jobb oldali lakások annyiban különböztek, hogy ott volt a lépcsőház, ezért az udvari lakás csak garzon lehetett. Az emeleti lakásokhoz összességében nyolc szoba, három előszoba, három konyha, három fürdőszoba, három WC, két cselédszoba és három kamra tartozott. Az épület 1+2+1+2+1 axisú homlokzata kissé vegyes stílusú, némi neoklasszicista vonással, mindazonáltal mozgalmas hatású. Szimmetrikus, egyemeletes épület. Főbejárata középen helyezkedik el, minden nyílás egyenes záródású. A két szélső és a középső tengelyben hármas osztású ablakok vannak, a főbejárat fölé pedig hatosztású ablak került.[33]

Déryné-ház (Hunyadi utca 52.)

A ház építészeti szempontból nem jelentős és nem is Déryné Széppataki Róza háza, de ennek a teleknek egy udvari házrészében lakott 1862-től 1872-ben bekövetkezett haláláig Déryné a húgával. A Hunyadi utcai ház utcai homlokzatán 1923-ban helyezték el az emléktáblát.[34][27]

Kenyérgyár (Hunyadi utca 56.)

A telken már a 19. században volt pékség, majd a 20. század elején a „Marton-féle Első Miskolczi Kenyérgyár” – a 33 miskolci pékség egyike – működött itt. A kenyérgyár ekkor 25 méter széles és 75 méter hosszú telken feküdt, a Hunyadi utcai front teljesen beépült, és a nyugati oldalon volt a bejáró. A telek északi határán volt a kenyérgyári üzem, mintegy 250 négyzetméter alapterületen. A kenyérgyárat 1913-ban Patzauer (Nagy) Sámuel vette meg, aki 1850-től volt pék Miskolcon, és a Kossuth utcában már volt péksége. Az adásvétel közvetlen oka az volt, hogy Marton Pál új kemencét és hozzá 10 méter magas kéményt akart építeni, ám a szomszédok élénk tiltakozása miatt feladni kényszerült tervét. Az új tulajdonos, Kristyán János sütőmesterrel együtt és a Dirscherl-féle sütődével egyesülve mégis korszerűsítette az üzemet. Reklámjuk szerint „süteményeink nem margarinnal, hanem tiszta vajjal és tejjel készülnek”. 1915-ben – Nagy Sámuel váratlan halála után – fia, Nagy Andor folytatta a munkát, és a kenyérgyár az 1920-as években Felső-Magyarország egyik legnagyobb üzeme lett. 1934-ben a város kenyérszükségletének 20%-át, a péksütemények 35%-át itt állították elő, sőt a 30-as évek közepén már cukrászsüteményeket is gyártottak. Nagy Andornak Miskolcon hat fióküzlete volt, de szállított Sajószentpéterre, Putnokra és Ózdra is. 1938-ban leégett az üzem tetőzete, ezután még talpra álltak, de a termelés folyamatosan csökkent, 1941-ben be is zárták. 1942 és 1944 között a kenyérgyárat a Diósgyőri Vas- és Acélgyár bérelte. 1945-től az özvegy, Nagy Andorné működtette az üzemet – az államosításig. 1950-ben a többi kenyérgyárat összefogva létrejött a Miskolci Kenyérgyár Községi Vállalat, amelynek ez a 03 számú üzeme volt. A kenyérgyár ezután még a rendszerváltás környékéig működött, de a 2010-es években már egyéb vállalkozások működnek a telek építményeiben.[35]

Déli oldalSzerkesztés

Jesze-ház (Hunyadi utca 3.)

Az egyemeletes Jesze István-féle ház 1896-ban épült, és azért is említésre méltó, mert ez a Hunyadi utca új, szabályozott nyomvonalát leíró rendelkezés első épülete, sőt, a déli nyomvonalat ennek a háznak a homlokzata jelölte ki. A héttengelyes ház szélső tengelyeiben van a két bejárat, ezek és a földszinti ablakok félköríves, az emeletiek egyenes lezárásúak, de utóbbiak fölött timpanonos szemöldökpárkány van. Az udvari részen helyezkedik el a körlépcsős, toronyszerű kiképzést kapott lépcsőház, amely déli irányból romantikus hatást ad a háznak. Az udvari függőfolyosót később üvegablakokkal zárták le. Az épületbe 1924-ben a Munkácsról ide menekült Papp Antal püspök és apostoli exarchátusa költözött be. Az egyházi funkciót az épület 1948-ig megtartotta. A házban ma szálloda működik. A Szent István tér kialakításakor, az 1. számú épület elbontása után, a keleti tűzfalhoz egy osztrák érdekeltségű bank épített fiókot, Hunyadi utca 1. címen.[36][37]

Lichtenstein-palota (Hunyadi utca 5.)

Az egyemeletes sarokházat Lichtenstein László, a Hitelintézet igazgatója, Miskolc többszörös főispánja építtette. A pontos időpont nem ismert, azt azonban tudni, hogy 1895-ben még nem ő volt a tulajdonos, de 1905-ben már igen, és 1900-ban már fényképen is látszik a ház. Valószínű, hogy a szomszédos Jesze-ház elkészülte után nem sokkal épült. A reprezentatív, nagy alapterületű épület Hunyadi utcai homlokzatán 12-, a Bartók tér felőli oldalon 8-tengelyes, és még a sarkon is van egy lemetszett tengely. A ház két ütemben készülhetett el, az első ütemben a kapubejáróig tartó rész készült el, majd 1914-ben, egy utcába benyúló ház lebontása után készülhetett el az épület 5+1 tengelyű keleti része. Az összeépítés nem felfedezhető a mai épületen. A sarkon üzletbejáró, fölötte kovácsoltvas korláttal ellátott erkély látható. A ház kapubejárója a Hunyadi utcai fronton, középen van. Ablakainak keretelése mindkét oldalon azonos: a földszintiek köríves, az emeletiek egyenes záródásúak. Az emeleti ablakok fölött timpanondíszek voltak mindkét oldalon, de a nyugati oldalról – feltehetően az 1950–60-as évekbeli felújítás után – eltűntek. Udvarán végig függőfolyosók voltak kovácsoltvas ráccsal, de a déli oldalt beüvegezték. A 2000-es években megint felújították a házat, és a Miskolc Holding Zrt. működik benne.[38]

Zenepalota (Hunyadi utca 7.)

A mai Bartók tér területén korábban a Szinva malomárkára telepített Bük-malom dolgozott, ezért is alakult ki ezen a helyen egy térség. Az 1878-as árvíz után a területet megtisztították a romoktól, és az akkor Luther térnek nevezett térség nyugati oldalán 1927-re felépült Wälder Gyula tervei alapján a kétemeletes Zenepalota, amely akkor a nevét Hubay Jenő hegedűművészről kapta. Az épület északi homlokzata a Hunyadi utcára, a keleti a Bartók térre, a déli a Szinvára, az újonnan kialakított nyugati a Dayka Gábor utcára néz. A keleti főhomlokzat 3+5+3 tengelyes, és a földszinten nyolc dór oszloppal ékes portikusz díszíti. Az épületet 2009 és 2011 között felújították. A Zenepalotában a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zenetudományi Intézete működik.[39][40]

A Magyar Jövő Lapkiadó székháza (Hunyadi utca 13.)

A miskolci Magyar Jövő című lap első száma a Tanácsköztársaság bukása után, 1919. október 5-én jelent meg. Kezdeményezője a Magyar Nemzeti Szövetség Borsod megyei és miskolci csoportja volt. Szerkesztőbizottságában helyet foglalt többek között Görgey László megyei főjegyző, Putnoki Béla ügyvéd, Kozma Ferenc, a későbbi szerkesztő-igazgató, vagy Nessl Alajos reáliskolai igazgató, tulajdonosa és vezérigazgatója Árva Pál építész volt. A nyomást a Klein-, Ludvig és Szelényi Rt. végezte. A szerkesztőségnek eleinte Böczögő József, a Korona Szálló bérlője adott helyet, ezután a mai Déryné utca 9., majd a Kossuth utca 5. szám alá költöztek. A mai épület helyén két földszintes ház állt, ezeket elbontva 1927-re épült fel az Árva Pál tervezte, kétemeletes+tetőtér beépítéses székház. Homlokzata 1+6+1 axisú, két oldalán vannak a bejáratok, ezek fölött, az első emeleten félkörös, öblös kovácsoltvas korlátokkal rendelkező erkélyeket helyeztek el. Ablakai keskenyek és magasak, egyenes záródásúak. Az utcai front földszintjén volt a kiadó és a könyvkötészet, mögöttük az iroda és a raktár, az udvari részeken pedig a nyomda és szedőterem. Az első emeleten voltak a szerkesztői szobák és az igazgatósági titkárság helyiségei. A második emeleten még kialakítottak két lakást is. Az újság tulajdonosa az 1940-es években Kozma Ferenc volt. 1944. április 16-án a lapot betiltották, a szerkesztőség szétszóródott. Az épület az államosítások után a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat tulajdonába került, lakásokat alakítottak ki benne. A ház eléggé rossz állapotban van, felújításra szorul.[41]

Bérházak (Hunyadi utca 19–21.)

A mai két egyemeletes bérházat 1909 előtt emelték, Ungár Mór tervezte, építtette. A két épület magassági méretei azonosak, homlokzati kiképzésük is hasonló, bejárataik egymás mellett helyezkednek el. Mindkét épület Hunyadi utcai homlokzata hattengelyes, a jobb oldali, 21. számú saroképület nyugati oldala – a sarokkal együtt – kilenctengelyes. A két ház egy korábban egységes telekre épült, amelyen a nevezetes „Sárga fürdő” nagy alapterületű, földszintes épülete állt. A fürdő a nevét a ház színéről kapta, és egykori beszámoló szerint „a Szinva innenső oldalán alacsony, hosszú, sárga épület [állt], a hírhedt „Sárga-fürdő", melynek fényképalbumában sok miskolci hamis menyecske arcképét meg lehetett találni".[J 4] A 2010-es években a MIK Zrt. Igazgatósága működik benne.[42]

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Ezt azért fontos rögzíteni, mert gyakran – helytelenül – Báji–Patay-háznak nevezik az épületet. Korábban „Szathmáry Király-féle magna curia” néven hivatkoztak rá.
  2. Egy darabig itt volt Kondor Béla emlékkiállítása is, de az átkerült a Galéria tetőtéri kiállító termébe.
  3. Egy korabeli leírás szerint „Ha egy taliga ment át rajta, a gyalogos ember alig fért el mellette.”
  4. A Sárga fürdőt Szendrei János tisztasági fürdőként említette várostörténeti könyvében. Lehet, hogy az idők folyamán változott meg lassan az intézmény „profilja”.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Topográfia1 194–207
  2. Topográfia2 112–134
  3. Miskolc 92–93
  4. Miskolc 156
  5. MÍK4 125–126
  6. MÍK3 161–162
  7. MÍK4 129
  8. Viszlai
  9. MÍK3 170
  10. MÍK1/2 471–476
  11. MÍK1/2 477–479
  12. Belváros 22–23
  13. Miskolc 204–205
  14. Műemlék 23
  15. MÍK1/2 480–481
  16. Belváros 18–19
  17. Miskolc 205
  18. Műemlék 23–24
  19. MÍK1/1 126–129
  20. MÍK1/1 245–247
  21. a b MÍK3 161–164
  22. Belváros 14–17
  23. Miskolc 206–207
  24. MÍK4 131–132
  25. Belváros 12–13
  26. Miskolc 207
  27. a b Műemlék 24
  28. MÍK4 133–134
  29. Belváros 10–11
  30. MÍK4 135–136
  31. Belváros 8–9
  32. MÍK4 143–145
  33. MÍK4 151–152
  34. Miskolc 208
  35. MÍK4 153–156
  36. MÍK3 161
  37. Belváros 24–25
  38. Belváros 20–21
  39. MÍK1/2 336–339
  40. Belváros 4–7
  41. MÍK4 157–160
  42. MÍK4 161–165

ForrásokSzerkesztés