A Kurszki terület (oroszul Курская область [Kurszkaja oblaszty]) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjektum), önálló közigazgatási egység. A Központi szövetségi körzethez tartozik. Székhelye Kurszk.

Kurszki terület (Курская область)
Kurszki terület címere
Kurszki terület címere
Kurszki terület zászlaja
Kurszki terület zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Szövetségi körzetKözponti
SzékhelyKurszk
Járás28
Városi körzet5
Alapítás1934. június 13.
KormányzóRoman Vlagyimirovics Sztarovojt
Rendszám46
Népesség
Teljes népesség1 060 892 fő (2024)
Népsűrűség40,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület29 800 km²
IdőzónaMSK (UTC+3)
Elhelyezkedése
Kurszki terület (Oroszország)
Kurszki terület
Kurszki terület
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 51° 45′, k. h. 36° 01′51.750000°N 36.016667°EKoordináták: é. sz. 51° 45′, k. h. 36° 01′51.750000°N 36.016667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurszki terület témájú médiaállományokat.

Természeti földrajza

szerkesztés

Az európai országrész középső részén fekszik. Északon az Orjoli, északkeleten a Lipecki, keleten a Voronyezsi, délen a Belgorodi, délnyugaton és nyugaton 245 km hosszan Ukrajna Szumi területével, északnyugaton a Brjanszki területtel határos.

Területe 29 800 km², kiterjedése észak–déli irányban 171 km, nyugat–keleti irányban 305 km.

Domborzat, vízrajz

szerkesztés

A terület a Kelet-európai-síkság közepén, a Közép-orosz-hátság délnyugati lejtőin fekszik. Kissé magasan fekvő, dombos, alapvetően sík vidék, 175–225 m-es átlagos magassággal. Legmagasabb pontja 288 m, legalacsonyabb részei (130–135 m) délen, a folyóvölgyekben találhatók. A legmagasabban fekvő középső területek a Tyim–Scsigri, a Dmitrov–Rilszki és a Fatyezs–Lgovi dombok egymáshoz kapcsolódó, egykori folyóvölgyekkel, árkokkal szabdalt vonulatai a Don és a Dnyeper vízválasztóján. A dombokat üledékes kőzetek csaknem vízszintes rétegei építik fel. A mészkőrétegekben több helyen (Kurszk körzetében is) karsztformák (egyebek közt barlangok) alakultak ki.

A középső vidék dombjain erednek a Don kisebb mellékfolyói: a Tyim, a Kseny, az Olim, valamint a dél felé kanyarodó Oszkol. A Dnyeper medencéjének része a Szejm, mely 500 km-en át folyik a területen, miközben felveszi két kisebb mellékvizét, a Tuszkart és Szvapat. Korenyevónál torkollik bele a Krepna patak. A déli körzetből indul útjára a Dnyeper bal oldali mellékfolyója, a Pszjol. A terület 78%-a a Dnyeper, 22%-a a Don vízgyűjtőjén fekszik, összes folyóvizeinek hossza mintegy 8000 km. Jelentősebb természetes állóvizei, lápjai nincsenek. Legnagyobb víztározói a kurszki atomerőmű számára, illetve a Szvapa folyón a mihajlovkai ércdúsító mellett épültek.

Ásványkincsek

szerkesztés

A híres Kurszki mágneses anomália vastartalmú kvarcit- (30–43%-os érctartalommal) és gazdagabb vasérc- (45–63%-os érctartalommal) tartalékait együttesen több mint 200 milliárd tonnára becsülik. Valójában a készletek egy kisebb része tartozik a Kurszki területhez, ahol mintegy 30 lelőhely, előfordulás ismeretes, többek között Mihajlovka, Kurbakin, Trosznyanszk, Lev Tolsztoj (település), Jacenszk, Scsigri stb. környékén. A legjelentősebb lelőhelyen, a Mihajlovkai járásban 1960 óta folyik kitermelés.

Az 1980-as évek elején több körzetben titán előfordulásokat tártak fel. Az egyik perspektivikus helyen, Viszokonovszkije Dvori település mellett az érckészlet nagyságát 319 millió m³-re becsülik.

A terület kréta mészkőből jelentős, összesen kb. 129 millió tonnára becsült tartalékokkal rendelkezik. A 15 lelőhely közül a legnagyobb (Russzkaja Konopelka) készletei meghaladják az 59 millió tonnát. Egyéb ásványkincsek közül mészkő (a cementgyártáshoz), kvarchomok (az üvegipar és a kohászat számára), agyag, foszforitok, kovaföld fordul elő.

Éghajlata mérsékelten kontinentális. Az évi középhőmérséklet északon 4,6 °C, délnyugaton 6,1 °C. Leghidegebb hónap a január, középhőmérséklete –8,6 °C, a júliusé 18,5-19,5 °C. A csapadék mennyisége északnyugatról délkelet felé haladva fokozatosan csökken, éves átlaga 584 mm. A legtöbb csapadék júniusban vagy júliusban hull, ami kedvező a mezőgazdaság számára. A központi vidéken a téli időszak november 10. körül kezdődik és átlagosan 136 napig tart. A fagymentes napok száma 150-160, a tenyészidő (5 °C feletti napi középhőmérséklet) északon 180-115, délnyugaton 190-195 napig tart.

Növény- és állatvilág

szerkesztés

A terület az erdős sztyepp és a sztyepp övezet határán fekszik. Északnyugati tájaira a szürke erdőtalajok, délkeleti tájaira a jó termőképességű csernozjom talajok jellemzők. Az eredeti növénytakaró csak a védelem alatt álló részeken maradt meg (a Sztreleckaja- és a Kazackaja-sztyepp). Az összterület több mint 75%-át megművelik. Az erdők részaránya 8,8%, magasabb a nyugati és jóval alacsonyabb a keleti részeken. Az erdővel borított vidékek nagy részén a lombos erdő fái: nyírfa, nyárfa, tölgy, kőris, égerfa, fűzfa jellemző. Természetes fenyőerdők csak északnyugaton, ültetett fenyvesek sokfelé, leginkább a Szejm, a Szvapa és Pszjol bal parti homokos teraszain találhatók.

56-féle emlősállatot, 265 madárfajt és 32 halfajt tartanak nyilván, ezek egy része a védett területek lakója. A nagyobb emlősöket jávor- és gímszarvas, őz, vaddisznó, farkas, vörös róka képviseli. A védett sztyeppék rétjeinek madara a mezei pacsirta, a fürj, a fogoly, a héja, a tölgyesekben vörös kánya, karvaly fészkel. Gyakori halfajok: sügér, csuka, ezüstkárász, , valamivel kevesebb a európai harcsa, a fogassüllő, a dévérkeszeg, a compó.

Természetvédelem

szerkesztés

A Vaszilij Vasziljevics Aljohin professzorról elnevezett természetvédelmi terület és bioszféra-rezervátum hat különálló részből áll. Nagyobbik felét két érintetlen sztyepp, a Sztreleckaja- és a Kazackaja-sztyepp képezi, nevüket a Kurszk erődjét egykor védelmező sztrelecekről és kozákokról kapták. A sztyeppe a kurszki helyőrség katonái számára fenntartott legelő, kaszáló volt, ezért is maradhatott fenn, miközben a környező földeket felszántották. A további négy részt folyók árterei, illetve reliktum növényekkel benőtt kréta- és mészkődombok alkotják. Az összesen 5287 hektárnyi védett területet 1935-ben alakították ki. Elsődleges célja a feltöretlen csernozjom, a szűz sztyeppe növénytakarójának és fajgazdagságának megőrzése.

Történelem

szerkesztés

A 9–10. században szláv népek lakták. Kurszk a 11. század végén már jelentős település volt, melyet az 1238-as mongol invázió során elpusztítottak. A 14. század közepétől a 16. század elejéig a litván államhoz tartozott, 1508-ban az orosz állam része lett, erődítményét 1597-ben újjáépítették. A határvidék egyik fontos erődje volt, majd miután katonai jelentősége megszűnt, kereskedővárossá fejlődött, híresek voltak a határában rendezett vásárai.

 
Kurszk egyik főutcája a 20. század elején

1797-ben megalakult a Kurszki kormányzóság és 130 évig állt fenn. 1928-ban a vidék a Központi csernozjom terület része lett, melynek kettéosztásával hozták létre a Voronyezsi és 1934. június 13-án a Kurszki területet. Három évvel később néhány északi járását az újonnan létrehozott Orjoli területhez csatolták. 1954-ben déli körzeteinek elcsatolásával jött létre a szomszédos Belgorodi terület mint közigazgatási egység, egy kisebb északkeleti részt pedig a Lipecki terület kapott meg.

A második világháború idején a területet a német csapatok elfoglalták, Kurszk 15 hónapig volt megszállás alatt, 1943 elején szabadult fel. A térség déli és északi határán zajlott le a háború egyik legjelentősebb, két hónapig tartó ütközete, melyet a történelem kurszki csata néven ismer. A sorsdöntő csatára Prohorovka településnél került sor, innen kapta a prohorovkai páncélosütközet nevet is.

A vidék legnagyobb részén évszázadokon át földművelést folytattak. Jelentős és gyors ütemű iparosítás csak a 20. század 50-es éveiben kezdődött. Zseleznogorszk város 1958-ban az ércdúsító kombinát, 10 évvel később Kurcsatov város az atomerőmű létesítésekor keletkezett.

Népesség

szerkesztés

A terület lakossága 1 199 100 fő (2005), 1965 óta folyamatosan csökken; a népsűrűség 40,2 fő/km². A városban lakók aránya összesen 62,5%, ebből több mint 45% Kurszkban és a két fiatal iparvárosban: Zseleznogorszkban és Kurcsatovban összpontosul, a további mintegy 17% kisebb városokban él.

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (1184,0); ukránok (20,9); örmények (5,9); belaruszok (2,9); cigányok (2,3); azeriek (1,9); tatárok (1,6); moldávok (1,3); törökök (1,2); grúzok (1,0). (A többi nemzetiség 1000 fő alatt.)

A legnépesebb települések

szerkesztés
 
A Vörös tér Kurszkban

A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):

Közigazgatás

szerkesztés

A Kurszki terület élén a kormányzó áll:

  • Alekszandr Nyikolajevics Mihajlov: 2000. november 18. – 2018. október 11. Először 2000-ben választották meg kormányzónak. A területi törvényhozó gyűlés 2005 tavaszán másodszor, majd 2010. március 1-jén harmadszor is kormányzóvá választotta.[1] A sorozatos kormányzócserék idején, 2018 őszén lemondott hivataláról.[2]
  • Roman Vlagyimirovics Sztarovojt: 2018. október 11. – Putyin elnök rendeletével a kormányzói feladatokat a következő választásig ideiglenesen ellátó megbízott.[3]
A 2019. szeptember 8-i választáson kormányzóvá választották.[4] Beiktatták hivatalába: szeptember 16-án.

2006 óta a Kurszki területen 540 helyi önkormányzat működik. Közülük 5 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 28 járás (rajon), továbbá 27 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 480 falusi község (szelszkoje poszelenyije).

A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek

szerkesztés
A Kurszki terület nagyobb városai
  • Kurszk
  • Zseleznogorszk
  • Kurcsatov
  • Lgov
  • Scsigri

A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:

Magyar név Orosz név Székhely Lélekszám
Belajai járás Беловский район Belaja
17 933
Bolsoje Szoldatszkoje-i járás Большесолдатский район Bolsoje Szoldatszkoje
12 678
Cseremiszinovói járás Черемисиновский район Cseremiszinovo
10 347
Dmitrijevi járás Дмитриевский район Dmitrijev
18 088
Fatyezsi járás Фатежский район Fatyezs
18 885
Gluskovói járás Глушковский район Gluskovo
22 661
Gorsecsnojei járás Горшеченский район Gorsecsnoje
18 591
Homutovkai járás Хомутовский район Homutovka
11 429
Kasztornojei járás Касторенский район Kasztornoje
18 195
Konisevkai járás Конышевский район Konisevka
10 594
Korenyevói járás Кореневский район Korenyevo
18 294
Kurcsatovi járás Курчатовский район Kurcsatov
18 021
Kurszki járás Курский район Kurszk
54 778
Lgovi járás Льговский район Lgov
14 451
Manturovói járás Мантуровский район Manturovo
14 349
Medvenkai járás Медвенский район Medvenka
16 558
Obojanyi járás Обоянский район Obojany
31 042
Oktyabrszkij járás Октябрьский район Prjamicino
22 569
Poniri járás Поныровский район Poniri
11 778
Prisztyenyi járás Пристенский район Prisztyeny
16 893
Rilszki járás Рыльский район Rilszk
33 158
Scsigri járás Щигровский район Scsigri
11 994
Szolncevói járás Солнцевский район Szolncevo
15 382
Szovjetszkiji járás Советский район Ksenszkij
19 080
Szudzsai járás Суджанский район Szudzsa
26 964
Tyimi járás Тимский район Tyim
11 759
Zolotuhinói járás Золотухинский район Zolotuhino
22 914
Zseleznogorszki járás Железногорский район Zseleznogorszk
16 289

Gazdasági szempontból a Kurszki terület az Oroszországi Föderáció Központi feketeföld övezetéhez tartozik. Ipari és mezőgazdasági termelése egyaránt jelentős.

Az ipar legfontosabb ágazata a vasércbányászat és a kohászat. Az északnyugati Mihajlovka környékén feltárt vasérclelőhelyen 1960-ban indult meg a kitermelés, és felépült a bányászváros, Zseleznogorszk. Az ércbányászatra települt Mihajlovszki Ércdúsító Kombinát 1973-ban kezdte meg a termelést. Jelenleg (2005-ben) az országban megtermelt (nyers)vas kb. 18%-át állítja elő, és innen származik a Kurszki terület költségvetési bevételeinek mintegy 20%-a. A mihajlovkai lelőhely tartalékai az ércdúsító termelését (a 2002-es kapacitással számolva) gazdagabb vasércből 43 évre, vaskvarcitból 51 évre biztosítják.

 
A kurszki atomerőmű

Kurszktól 40 km-re nyugatra, a Szejm folyó bal partján, Kurcsatov város mellett működik az ország harmadik legnagyobb atomerőműve. Kétszer két blokkját 1976–1985 között helyezték üzembe, az 1986-os csernobili katasztrófa után a tervezett ötödik blokk már nem került megépítésre.

A korábbi vezető ágazatok: a gépgyártás, a vegyipar termelése a Szovjetunió felbomlása után visszaesett. A feldolgozóipar vállalatainak nagy része a központban, Kurszkban koncentrálódott: mezőgazdasági és traktoralkatrészek gyára („Agromas”), csapágygyár, elektromotorok és akkumulátorok gyártása, gumitechnika, szintetikus szál előállítása. Könnyűipari üzemek több kisebb városban is sikeresen működnek és általában a helyi nyersanyagok feldolgozására specializálódtak. Ilyen például a textiliparban a kenderfeldolgozás, az élelmiszeriparban a cukorgyártás, a tejfeldolgozás, a malomipar.

Mezőgazdaság

szerkesztés

A természeti adottságok kedveznek a mezőgazdasági termelésnek. Az összterület több mint 75%-a művelés alatt áll, ide számítva a farmer- és a háztáji gazdaságok földjeit is. A megművelt terület legnagyobb része szántóföld, melynek 73%-át jó termőképességű csernozjom-, 25,5%-át szürke erdőtalajok alkotják. Legelők zömmel a folyóvizek völgyeiben találhatók.

A szántóföldi növénytermesztés vezető kultúrái a gabonafélék: búza, rozs, árpa. Az ipari növények közül nagy vetésterületei vannak a cukorrépának, míg az északnyugati tájakon hagyományos kender termesztése csökkent. Az állattenyésztés hagyományos ágazatai mellett egyre jelentősebb részesedése van a nagyüzemi baromfitenyésztésnek.

További információk

szerkesztés