Itália uralkodóinak listája

(Olaszország uralkodóinak listája szócikkből átirányítva)

Itália területe, amely többé-kevésbé a mai Olaszország államterületével esik egybe, a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása után megközelítőleg 1400 éven át kisebb-nagyobb államokra és városállamokra tagolódott. Ilyen volt például Velence, amely fölött a dózsék egész sora uralkodott, vagy a reneszánsz kori gazdag városállam, a Medici-család által uralt Firenze, vagy a Sforzák milánói fejedelemsége. Ilyen volt a Nápoly–Szicíliai kettős királyság, amely fölött az Anjou-családnak azon ága uralkodott, ahonnan a magyar Anjou-királyok is származtak. Ilyen volt a közel 1100 éven át fennálló pápai állam, amelyet II. István pápa és Kis Pippin francia király alapítottak a 8. században. Ám egyes területek hosszabb-rövidebb ideig külső megszállás alatt álltak. I. (Nagy) Károly római császár például megszállta Észak-Itáliát, hogy biztosítsa a pápa biztonságát az ott tanyázó longobárdoktól. Ettől kezdve a Frank Birodalom széthullásáig a Rómától északra fekvő terület e hatalmas államalakulat része volt.

Az egységes Frank Birodalom felbomlása után a németek szerezték meg az Itália feletti ellenőrzést. 962-ben I. (Nagy) Ottó német király még a Pápai Államot is elfoglalta és ott „római császárrá” koronáztatta magát. Ezután Itália 900 éven át a Német-római Birodalom hatalmi övezetébe tartozott. A középkort végig kísérte a császár és a pápa közötti állandó hatalmi ellentét az egyházi vezetők beiktatásának jogáért („invesztitúraharc”). Bár az itáliai városállamok viszonylagos függetlenséget élveztek, valamennyien a német-római császár befolyása alatt maradtak. Itália gyakran vált a francia–német (és a francia–spanyol) nagyhatalmi háborúk hadszínterévé is.

A napóleoni háborúk nyomán 1806-ban a Német-római Birodalom megszűnt, Észak-Itáliát a franciák szállták meg, és csatlós királyságokat (Itáliai Királyság, Nápolyi Királyság) hoztak létre, amelyek élére Napóleon saját rokonait és tábornokait állította. Napóleon veresége és a bécsi kongresszus (1815) után az Osztrák Császárság vetette meg itt a lábát, amely létrehozta saját csatlós államait (Lombard–Velencei Királyság, Modena és Reggio Hercegség, Párma, Piacenza és Guastalla hercegsége).

A 19. század közepén a független Szárd–Piemonti Királyság harcos uralkodói, Károly Albert és fia, II. Viktor Emánuel álltak az olasz egyesítési törekvések élére, amelynek érdekében több felkelés és háború folyt le (1848, 1859), ezekbe a Francia Császárság is beavatkozott. Ezek eredményeként 1861-ben létrejött az egységes Olasz Királyság. Az új nemzeti állam a következő fél évszázad háborúiban további terüleket foglalt el: 1866-ban, a porosz–osztrák háború során Venetót, 1870-ben a porosz–francia háborút kihasználva Rómát (a Pápai Állam maradékát), majd 1918-ban az első világháborúban Dél-Tirolt, Görz és Gradisca tartományokat, és Trieszt városát szerezte meg. Olaszország államformája 1946-ig királyság volt, majd kikiáltották a köztársaságot.

Osztrogót Királyság (493–553)Szerkesztés

Lásd még: Keleti gót királyok listája
Bővebben: Osztrogót Királyság

Longobárd Királyság (568–774)Szerkesztés

Lásd még: Longobárd királyok listája
Bővebben: Lombard Királyság

Frank Birodalom részeként (774–888)Szerkesztés

Lásd még: Frank királyok listája

Itáliai Királyság (774–888)Szerkesztés

Bővebben: Itáliai Királyság (774–888)

Itáliai Királyság (888–962)Szerkesztés

Lásd még: A középkori egységes Itália uralkodóinak listája
Bővebben: Itáliai Királyság (888–962)

Német-római Birodalom részeként (962–1796)Szerkesztés

Lásd még: Nyugati császárok listája

Itáliai Királyság (962–1648)Szerkesztés

Bővebben: Itáliai Királyság (962–1648)

Francia megszállás idején (1796–1814)Szerkesztés

Lásd még: az 1796–1797-es és az 1799–1800-as itáliai hadjárat cikkeket
Bővebben: Ciszpadániai Köztársaság, Ciszalpin Köztársaság

Itáliai Köztársaság (1802–1805)Szerkesztés

Bővebben: Itáliai Köztársaság

Itáliai Királyság (1805–1814)Szerkesztés

Bővebben: Itáliai Királyság
Uralkodó Életterminusa Uralkodása kezdete Uralkodása vége Uralkodóháza Megjegyzés Portré
Bonaparte Napóleon
olaszul: Napoleone di Buonaparte
Itália királya
1769. augusztus 15.

1821. május 5.
(51 évesen)
1805. március 17.
1814. április 11.
Bonaparték
Carlo Buonaparte és Letizia Ramolino fia, az Itáliai Királyság alkirályává nevelt fiát, Eugène de Beauharnaist tette
 

Olasz Királyság (1861–1946)Szerkesztés

Lásd még: az Itália egyesítése cikket
Bővebben: Olasz Királyság
Uralkodó Életterminusa Uralkodása kezdete Uralkodása vége Uralkodóháza Megjegyzés Portré
II. Viktor Emánuel
olaszul: Vittorio Emmanuele II
Olaszország királya
1820. március 14.

1878. január 9.
(57 évesen)
1861. március 17.
1878. január 9.
Savoyaiak
Károly Albert szárd–piemonti király és Habsburg–Toscanai Mária Terézia főhercegnő fia, korábban szardíniai király
 
I. Umbertó
olaszul: Umberto I
Olaszország királya
1844. március 14.

1900. július 29.
(56 évesen)
1878. január 9.
1900. július 29.
Savoyaiak
II. Viktor Emánuel olasz király és Habsburg–Lotaringiai Mária Adelheid főhercegnő fia
 
III. Viktor Emánuel
olaszul: Vittorio Emmanuele III
Olaszország királya
1869. november 11.

1947. december 28.
(78 évesen)
1900. július 29.
1946. május 9.
Savoyaiak
I. Umbertó olasz király és Margit, Genova hercegnőjének fia, egyben Etiópia császára 1936 és 1941 között
 
II. Umbertó
olaszul: Umberto II
Olaszország királya
1904. szeptember 15.

1983. március 18.
(78 évesen)
1946. május 9.
1946. június 12.
Savoyaiak
III. Viktor Emánuel olasz király és Ilona montenegrói királyi hercegnő fia, az utolsó olasz király
 

Kapcsoló szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963 547 849 6