Főmenü megnyitása

Románia világörökségi helyszínei

Románia területéről 2018-ig nyolc helyszín került fel a világörökségi listára, valamint tizenöt további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

A világörökségi listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a világörökségi listára. A nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Románia küldöttei 1990-ben.

Románia világörökségi helyszínei
Megnevezés Kép Leírás Típus Év
A Duna-delta Dalmatian Pelicans in the Danube delta.jpg A Fekete-tengerbe ömlő Duna deltája a Volga-delta mögött Európa második legnagyobb folyótorkolata. A deltavidéket mellékfolyók, csatornák, tavak, erdők, lápok, nádasok és homokdűnék szövevénye alkotja. Az évente negyven méterrel gyarapodó torkolat Európa legnagyobb összefüggő mocsárvidéke, és itt található a világ egyik legnagyobb úszó nádszigete is. A védett terület európai mértékkel mérve óriási, és a világ egyik legnagyobb és legfontosabb bioszféra rezervátuma, amit azonban a vízszennyezés és a nádasok kereskedelmi célú hasznosítása fenyeget. Számos édesvizű tavát sűrű növénytakaró borítja. A deltavidék fontos élőhely a vándormadarak és más állatok számára, a lagúnarendszerrel együtt több mint hatszázezer hektárt elfoglaló védett övezet pihenőhelyet nyújt a költöző madarak számára is. A rezervátumban mintegy 300 madár-, 45 hal- és 1150 növényfaj talál élőhelyet, 176 madárfaj itt is költ. A nagy testű madarak között gyakori a hattyú, a lúd, a szürke gém, a pelikán és a kanalasgém. A vizek halban gazdagok, és megtalálható köztük a ma már ritka tokhal is. természeti 1991
Erdély erődtemplomos falvai:
Berethalom, Kelnek, Nagybaromlak,
Prázsmár, Szászfehéregyháza,
Szászkézd, Székelyderzs
Biertan church with protecting walls.jpg Az Erdély déli részén található, a 12. században idetelepített szászok által alapított falvak legfontosabb épülete a falu közepén lévő dombon álló erődtemplom volt. A templomok többségét a 14. és a 16. század között építették és legfontosabb feladatuk az volt, hogy megvédjék a települések lakosait a török támadásoktól és fosztogatásoktól. Az épületek különböző építészeti stílusokat képviselnek. Az erődtemplomok a szűkös erőforrások miatt épültek, ugyanis a gazdagabb városok lakosságának lehetősége volt az egész települést védőfallal körbevenni, itt azonban csak a templom megerősítését tudták a helyiek finanszírozni. Ez a különleges helyzet egyfajta közösségformáló elemként is jelen volt a települések életében, és napjainkig is érezteti hatását. A falakban éléskamrákat alakítottak ki, hogy az idemenekült lakosok egy hosszabb ostromot is át tudjanak vészelni. A templomok közül a legjelentősebb Berethalom erődtemploma, késő gótikus stílusban épült, belső terét egy szárnyas oltárral és reneszánsz stílusban készült, szenteket ábrázoló festményekkel díszítették. kulturális 1993, 1999
A Horezui kolostor Ansamblul Hurezi 12.jpg A Horezu-kolostort Constantin Brâncoveanu havasalföldi fejedelem alapította a 17. század végén. Az 1691 és 1702 között emelt épület az alapítóról elnevezett stílusban készült, ami kelet-európai hatásokat ötvöz itáliai elemekkel és az ortodox népművészet stílusjegyeivel. A központi kolostorhoz tartozó Bolnica-templomot az uralkodó felesége, Maria alapította. A kolostor elemeit az északnyugati tengelye mellett teljesen szimmetrikusan alakították ki, a melléképületeket kereszt alakban rendezték el. Központjában egy tágas udvar közepén áll a kolostor temploma, amely egy fedett folyosón közelíthető meg. Az udvart tornác, boltíves folyosó, dupla árkádsor és lépcső veszi körül. A templom belső terét bizánci mintákra készült freskókkal díszítették. Az épületkomplexumra az egyszerű, letisztult építészeti stílus, és az aprólékosan kifaragott virág-, levél-, és gyümölcsmotívumokból álló díszítés jellemző. A kolostor a 18. században jelentős kulturális központ volt, az itt megalapított festőiskola az egész Balkán festészetére hatást gyakorolt. kulturális 1993
Dák erődítmények
a Szászvárosi-hegységben
Sanctuarele de andezit.JPG A dákok késő vaskori civilizációja a Kárpátok és az Al-Duna térségében virágzott. Gazdaságuk alapja a földművelés, az állattenyésztés, a halászat, a fémmegmunkálás és a kereskedelem volt. A törzsek saját gazdasági és politikai központokat alakítottak ki, amelyeket megerősítettek a támadások ellen. A helyszínez tartozó erődök az i. e. 1. és az i. sz. 1. század között épültek, és a katonai, valamint a kultikus építészet szokatlan ötvözetét alkotják. A Szászváros közelében található, jó állapotban konzerválódott épületmaradványok egy fejlett kultúráról tanúskodnak. Az erődök területén utak, teraszok, házak, szentélyek és kör alakú oltárok épültek. A Dák Királyság központját alkotó hat erődöt az i. sz. 2. században foglalták el a rómaiak. Az ásatások során Várhely dombján feltárták az egykori főváros Sarmizegetusa maradványait is. Hármas védelmi rendszere dombokra emelt erődítésekből, erődsáncokból és egyenes védfalakból állt. kulturális 1999
Segesvár történelmi központja SchässburgAltstadt.jpg A 13. században alapított Segesvár a középkori erődített városok jellegzetes példája. Erdély hét erődje közé tartozott és fontos stratégiai, valamint gazdasági szerepet töltött be Kelet-Európa peremvidékén. A forrásokban már 1280-ban említett település 1367-ben kapott városi rangot. A 19. században a város fejlődésnek indult, de ennek ellenére megőrizte középkori jellegét. Történelmi belvárosa két részre oszlik, a fellegvárra és a hegyoldalra épült alsóvárosra. Legfeltűnőbb építménye a középkori erődítmény részeként emelt 14. századi óratorony. A fellegvárat fallal vették körbe, tizennégy tornyából kilenc jelenleg is áll. A hegyen álló, gótikus stílusban épült Szent Miklós-templomot egy 176 fokból álló fatetős lépcsősoron lehet megközelíteni. Az épület homlokzatán elhelyezett szobrokon közép-európai műhelyek hatása figyelhető meg. A történelmi városközpontban mintegy százötven polgárház maradt fenn, ezeknek túlnyomó többsége a 16. és a 17. században épült. Sok háznak ma is felismerhető az eredeti elrendezése, a dongaboltozatos pince feletti földszinti üzlethelyiség és a lakószobák az első emeleten. kulturális 1999
Máramaros fatemplomai:
Barcánfalva, Budfalva,
Desze, Jód, Nyárfás,
Sajómező, Rogoz, Dióshalom
Ieud deal.jpg A 17. és a 18. században épített nyolc fatemplom az ortodox építészeti hagyományokat ötvözi a gótikus stílus elemeivel és Észak-Románia jellegzetes egyházi építészetét képviseli. Csak az épületek alapja kő, többi része fából készült, ami azért van, mert a magyar korona megtiltotta, hogy Erdély területén kőből készült ortodox templomokat emeljenek. Az épületek jellegzetessége a magasba nyúló sudár gerendaszerkezet, a keskeny hajók és a kettős zsindelyezés a nyugati oldalon magasodó harangtoronnyal. A belső tereket fára festett élénk színű festményekkel díszítették, amelyek újtestamentumi témákat ábrázolnak, vagy a szentek életéből mutatnak be jeleneteket. Az oszlopokat és a gerendákat faragásokkal borították. A helyszínhez a következő nyolc templom tartozik: Barcánfalva – Szűz Mária Bemutatásának temploma, Budfalva – Szent Miklós-templom, Desze – Szent Vigasztaló temploma, Jód – Szűz Mária Születésének temploma, Nyárfás – Szent Arkangyalok temploma, Sajómező – Vigasztaló Szentlélek temploma, Rogoz – Szent Arkangyalok temploma, Dióshalom – Szent Arkangyalok temploma. kulturális 1999
Észak-moldvai kolostorok:
Arbore, Humor, Moldovița,
Pătrăuţi, Probota,
Szucsáva, Voroneţ, Sucevița
Manastirea Voronet-Judecata de Apoi.JPG A moldvai templomok külső falait a 15. és a 16. században készült bizánci stílusú festmények díszítik. Az épületek homlokzatán teljes freskóciklusok láthatók. A falfestés feltételezhetően azért készült, hogy azok a hívők is részt vehessenek a szertartásokon akiknek a templom belsejében már nem jutott hely, ezen kívül egyfajta „Szegények Bibliája” célt is szolgált, mivel a lakosság túlnyomó többsége nem értette a hivatalos óegyházi szláv nyelvet. A falfestés hagyománya 1530 körül alakult ki, és 1600 körül szűnt meg. A képek szentek életéből mutatnak be jeleneteket, Szűz Máriát dicsőítik, megjelenítik az egyházi hierarchiát és az utolsó ítéletet, valamint akkor aktuális politikai eseményekre is utalnak, mint például Konstantinápoly ostromára. A festmények tervezésekor ügyeltek arra, hogy kompozíciójuk és színeik összhangban legyenek a környezetükkel, a falakat gyakran az ereszig kifestették. A világörökségi helyszínhez jelenleg nyolc templom tartozik, közülük a legkorábbi, a voroneți-i kolostort 1488-ban alapította III. István moldvai fejedelem. Külső falának boltozatát a szentek naptárának 365 jelenete díszíti. kulturális 1993, 2010
A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei
Albánia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Horvátország, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna közös helyszíne
Cascadele Beușniței 05.jpg természeti 2007, 2011, 2017

ElhelyezkedésükSzerkesztés

 


Kapcsolódó cikkSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Románia világörökségi helyszínei témájú médiaállományokat.