Sivatagi pacsirta

A sivatagi pacsirta (Ammomanes deserti) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Sivatagi pacsirta
Desert Lark - Marocco 07 3548 (16761239189).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Pacsirtafélék (Alaudidae)
Nem: Ammomanes
Faj: A. deserti
Tudományos név
Ammomanes deserti
(Lichtenstein, 1823)
Szinonimák

Alauda deserti

Elterjedés
Ammomanes deserti distribution map.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sivatagi pacsirta témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sivatagi pacsirta témájú médiaállományokat és Sivatagi pacsirta témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Martin Lichtenstein német ornitológus írta le 1823-ban, az Alauda nembe Alauda deserti néven.[3]

AlfajaiSzerkesztés

ElőfordulásaSzerkesztés

Észak- és Északkelet-Afrika legnagyobb részén, valamint Nyugat-Ázsia és Közép-India területein honos. Kóborlásai során Dél-Európába is elvetődik.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők és cserjések, valamint szubtrópusi és trópusi cserjések és forró sivatagok, sziklás környezetben. Állandó, nem vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 17 centiméter, testtömege 20-30 gramm.[5] Tollazata fölül szürkés fahéjbarna, farcsíkja rozsdás vörhenyes, alól fakó barnásfehér. Fültájéka, begye, oldala, alsó fark és alsó szárnyfedői halovány, vörhenyes sárgásbarnák. Evező- és farktollai olajbarnák, az előbbiek külső szegélye rozsdás fahéjvörhenyes, a két szélső farktoll a vége kivételével rozsdás fakósárgásbarna. Szeme barna, csőre szarubarnás, a lába sötétbarna.

ÉletmódjaSzerkesztés

Igen gyors futó, ügyes és fürge repülő, bár repülése kissé lebegő. Rendes hívogatója olyan mélabús, hogy szinte észre se vesszük, hogy voltaképpen milyen kellemes hang.

SzaporodásaSzerkesztés

Elterjedésének északi részein márciustól májusig, a déli részein februártól áprilisig, Szomáliában áprilistól júniusig költ, általában évente kétszer. Monogám. Fészekalja 3-4 tojásból áll.

 
Tojásai

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. június 18.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. június 18.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. június 18.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. június 18.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. június 18.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés