Wikipédia

Somogyi Antal (pap)

(1892-1971) magyar római katolikus pap, művészettörténész, teológus
Ez a szócikk a római katolikus papról, művészettörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Somogyi Antal (egyértelműsítő lap).

Somogyi Antal (Abda, 1892. április 25. – Győr, 1971. január 5.) magyar római katolikus pap, művészettörténész, teológus.

Somogyi Antal
Született1892. április 25.
Abda
Elhunyt1971. január 5. (78 évesen)
Győr
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • művészettörténész
  • teológus
IskoláiPázmáneum (1913–1915)
SírhelyeAbda
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja szerkesztés

1892. április 5-én született a Győr vármegyei Abdán, ötgyermekes szegényparaszti családban, Somogyi István és Somogyi Anna gyermekeként.[1] A győri bencés gimnázium elvégzését követően, 1913-tól 1915-ig a bécsi Pázmáneum papnevelő intézet teológusnövendéke volt.[2] 1915. június 21-én pappá szentelték, egyúttal teológiai doktori oklevelét is ebben az évben szerezte meg.[3] Ezt követően az első világháború frontján volt tábori pap, majd 1919-től az akkor még kisközségi jogállású Tatabányán teljesített kápláni, 1920-tól Kismartonban tábori papi, 1921-től pedig Győr belvárosában ismét kápláni szolgálatot. 1923-tól három évig a Jankovich-Bésán grófi családnál helyezkedett el nevelőként.[4]

1925-ben kinevezték a győri egyházmegyei szeminárium prefektusának. 1929-től ugyanott oktatott lelkipásztorkodástant és dogmatikát, illetve állami ösztöndíjasként 1929–1930-ban Rómában művészettörténetből képezte tovább magát.[5] 1938-tól a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi karán is oktatott a legújabbkori egyházművészet magántanáraként.[6] 1939-től Kisbéren volt plébános.[7] 1944 őszén a Magyarországot megszálló német hatóságokkal és Adolf Hitlerrel szembeni ellenséges kijelentései miatt letartóztatták és a komáromi Csillagerődbe zárták. Később bevagonírozták, de Somogyi a dachaui koncentrációs táborba tartó vonatról a Csallóköz területén szerencsésen megszökött. A háború végéig Apor Vilmos győri püspök közbenjárására a győri kórház belgyógyászati fertőző osztályán bújtatták mint beteget. Később, 1945 áprilisában Somogyi virrasztott Apor püspök halálos ágyánál, s ő adta fel neki az utolsó kenetet is.[8]

1946-ban Mosonszentmiklósra nevezték ki esperes-plébánosnak, az első években aktív szerepet vállalt a papi békemozgalomban.[9] 1952-től 1955-ig mosonszentmiklósi szolgálatával egyidejűleg a győri hittudományi főiskola rektori tisztségét is ellátta.[10] 1958 nyarán Papp Kálmán győri megyéspüspök a plébánosi munkájából nyugalomba vonult, győri székesegyházi kanonoki címet viselő Somogyit kinevezte általános püspöki helynökének.[11] Somogyi 1965-től a győri székeskáptalan nagypréposti címét viselte.[12]

1971. január 5-én halt meg a győri kórházban.[13] Szülőfaluja, Abda temetőjében helyezték nyugalomra, sírja (I. parcella, A sor 32-es sírhely) 2004 óta a Nemzeti Sírkert része.[14]

Munkássága szerkesztés

 
Sírja az abdai temetőben

Somogyi Antal bencés gimnazistaként is elsősorban a művészettörténet és az egyházművészet iránt mutatott érdeklődést. Hetedéves gimnazistaként pályadíjat nyert a győri bencések Loyolai Szent Ignác-templomának művészettörténeti leírásával.[15] Bécsi teológus korában megfordult Ausztria, Németország, Franciaország, Olaszország és Hollandia múzeumaiban és templomaiban.[16]

Művészettörténeti vizsgálódásaiban helyet kaptak a régebbi korok egyházi épületeinek és alkotásainak elemzései is, így például behatóan foglalkozott a győri Nagyboldogasszony-székesegyház Szent Jobb-oltárával és angyalszobraival, az Apátúr-ház freskóival, a Loyolai Szent Ignác-templom oltárával, a Szent László-hermával, valamint a somogyvári bencés apátsági romok kőfaragványaival és domborműveivel.[17] Munkásságának homlokterében azonban elsősorban a modern, kortársi építőművészeti, festészeti, szobrászati és iparművészeti áramlatok és az egyházművészet kapcsolódási pontjai álltak. Teológiai és művészetkritikai alapon szállt szembe a római katolikus egyház művészeti konzervativizmusával. Az „élő templom élő művészetének” szószólójaként azért harcolt, hogy a templomokat külsőségeikben is közelebb hozzák a modern ember lelkivilágához, az ő képi nyelvén tolmácsolják az egyház üzeneteit a kiüresedett és évszázados ismétlésekbe bocsátkozó ikonográfia helyett.[18] Elismerően szólt Árkay Aladár győr-gyárvárosi plébániatemplomáról (1929) és Körmendy Nándor nádorvárosi Szent Imre-templomáról, és egyházi berkekben azon kevesek közé tartozott, akik 1959-ben lelkesen fogadták Le Corbusier modernista ronchamp-i zarándokkápolnáját.[19]

Elgondolásait gyakorlati síkon is érvényesítette: az Országos Egyházművészeti Tanács tagjaként és a Győri Egyházmegyei Egyházművészeti Bizottság ügyvezető elnökeként elérte, hogy több templomot a modern képzőművészeti esztétika igényeihez igazodva, de az egyházi hagyományokhoz is hűen újítsanak fel.[20] Közbenjárt annak érdekében, hogy a belső terek, templomi berendezések, festmények és klenódiumok felújításakor vagy újrafogalmazásakor olyan kortárs képzőművészeket vonjanak be a munkába, mint Aba-Novák Vilmos, Árkayné Sztehlo Lili, Mattioni Eszter, Kovács Margit, Vilt Tibor, Borsos Miklós, Boldogfai Farkas Sándor és mások.[21] Medgyessy Ferencet 1937-ben kérte fel egy Szent István lovas szobor megalkotására (amelyet végül csak 1960-ban avattak fel a győri Rába-parton), ami kapcsán László Gyula visszaemlékezéseiben így írt: „A jeles műtörténész, Somogyi Antal kanonok megértően hagyta, hogy Szent István történeti személye helyett szinte népmeséink »jó királya« elevenedjék meg a szoborban.”[22] Mások mellett Somogyi nevéhez fűződik Borsa Antal és Samodai József felfedezése és elindítása az egyházművészi pályán.[23]

Élete során aktív tagja volt a Győri Képző- és Iparművészeti Társulatnak (1919), a Kisfaludy Irodalmi Körnek (1933), az Országos Magyar Sajtókamara újságírói szakosztályának (1939–1944), első osztályú tagja a Szent István Akadémiának (1949–1951).[24]

Főbb művei szerkesztés

Somogyi alább felsorolt könyvei, füzetei mellett számos tanulmányt írt a modern magyar egyházművészet kérdéskörében, elsősorban a Vigilia, Szépművészet, Magyar Művészet, Magyar Iparművészet, Korunk Szava folyóiratok hasábjain.[25]

  • Somogyi Antal: Vallás és modern művészet. Budapest: Szent István Társulat. 1927.   116 o.
  • Somogyi Antal: A modern katolikus művészet. Budapest: Magyar Katolikus Írók. 1933.   183 o.
  • Somogyi Antal: Praedica verbum!: A katolikus igehirdetés elmélete. Budapest: Szent István Társulat. 1937.   110 o.
  • Somogyi Antal: Székesfehérvár: Művészet és város. Budapest: Officina. 1939.   34 o.
  • Somogyi Antal: A győri székesegyház Szent László kápolnájának külső fala és a gótika szelleme. Győr: Baross ny. 1943.   6 o.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Sinkó 1962 ; Grábics 1992 .; GYÉL 2003 .
  2. ↑ Sinkó 1962 ; Grábics 1992 ; ÚMÉL 2004 .
  3. ↑ ÚMÉL 2004 ; MKL 2007 .
  4. ↑ Grábics 1992 ; GYÉL 2003 ; ÚMÉL 2004 .
  5. ↑ Grábics 1992 ; ÚMÉL 2004 .
  6. ↑ GYÉL 2003 ; ÚMÉL 2004 ; MKL 2007 .
  7. ↑ Grábics 1992 ; ÚMÉL 2004 .
  8. ↑ Grábics 1992 ; ÚMÉL 2004 ; MKL 2007 .
  9. ↑ Grábics 1992 ; ÚMÉL 2004 .
  10. ↑ Grábics 1992 ; ÚMÉL 2004 .
  11. ↑ Egyházi kinevezések. Új Ember, XIV. évf. 28. sz. (1958. július 13.) 3. o.
  12. ↑ Fekete 1992 ; ÚMÉL 2004 .
  13. ↑ Új Ember 1971 .
  14. ↑ A Nemzeti Kegyeleti Bizottság közleménye. Magyar Közlöny, 184. sz. (2004. december 7.) 13435. o.
  15. ↑ Sinkó 1962 ; Grábics 1992 .
  16. ↑ Sinkó 1962 ; Grábics 1992 .
  17. ↑ MKL 2007 .
  18. ↑ Sinkó 1962 ; Új Ember 1971 ; Fekete 1992 .
  19. ↑ Grábics 1992 .
  20. ↑ Sinkó 1962 ; ÚMÉL 2004 .
  21. ↑ Sinkó 1962 ; Grábics Frigyes 1992 .
  22. ↑ Grábics 1992 .
  23. ↑ GYÉL 2003 .
  24. ↑ Grábics 1992 ; MKL 2007 .
  25. ↑ Sinkó 1962 ; Fekete 1992 .

Források szerkesztés

  • ↑ Fekete 1992: Fekete Gábor: Somogyi Antal centenáriumára. Új Ember, XLVIII. évf. 35. sz. (1992. augusztus 30.) 2. o.
  • ↑ Grábics 1992: Grábics Frigyes: Rejtett értékek: Somogyi Antal centenáriuma. Kisalföld, XLVII. évf. 98. sz. (1992. április 25.) 10. o.
  • ↑ GYÉL 2003: Győri életrajzi lexikon. 2. átd. kiad. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr: Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár. 2003. 304. o. ISBN 9632121155
  • ↑ MKL 2007: Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007.  
  • ↑ Sinkó 1962: S.[inkó] F.[erenc]: Somogyi Antal 70 éves. Új Ember, XVIII. évf. 25. sz. (1962. június 24.) 1. o.
  • ↑ Új Ember 1971: Meghalt Somogyi Antal. Új Ember, XXVII. évf. 3. sz. (1971. január 17.) 2. o.
  • ↑ ÚMÉL 2004: Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 1218. o. ISBN 963-547-414-8  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Somogyi_Antal_(pap)&oldid=22933059”