Főmenü megnyitása

Szentetornya 1946 óta Orosházához tartozó egykori község Békés megyében, 1902-ben Pusztaszenttornya és Szabadszentetornya egyesítésével keletkezett.

Szentetornya
147-szentetornya1.jpg
Ország Magyarország
Elhelyezkedése
Szentetornya (Magyarország)
Szentetornya
Szentetornya
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 36′ 10″, k. h. 20° 34′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 36′ 10″, k. h. 20° 34′ 37″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentetornya témájú médiaállományokat.


Szentetornya

Kutatások alapján bebizonyosodott hogy Békés megye ezen része már  a Krisztus előtti IV.században is lakott volt. Erre vonatkozóan pontos adatok nem állnak rendelkezésre.

A terület amely később Szentetornya lett sokáig puszta és legelő volt. Az  Árpád korban ez a föld a Szentemágocs nemzettség tulajdona volt. Ez a nemzettség igen kiterjedt volt számos birtokkal az alföldön is. Itt dőlt el a későbbi falu neve is Szente-Tornya. Amely a Szente nemzettség itt felépített tornyára utal. Vitatható hogy ez templom vagy valamiféle kegyhely lehetett vagy kastély tornya adta az elnevezést.

Röviddel ezután  a Hunyadi család birtokolja a területet. Ekkor legelőként használták. Ide tartozik  még Lábasegyház-Kupa-Gellértkuta-Ötszegű nevű puszták. Hunyadi János halála után özvegye Szilágyi Erzsébet örökli meg, aki viszont elajándékozza 1471-ben a a Budavári prépostságnak. Viszont a prépost nem sokáig tart rá igényt,hiszen Budától messze van, és csak legelő, ezért 1477-ben a nyulak szigetbeli (Margitszigeti) apácák kapják meg.  Tőlük azonban visszaveszik.

1484-ben Hunyadi Mátyásra hagyja a területet, majd annak fia Corvin János a tulajdonos. Aki viszont tovább ajándékozza a királyi udvar egyik elöljárójának Dánffy Andrásnak . Egészen 1508-ig a Dánffy család birtokolja Szentetornyát.

II.Ulászló király Szentandrást, Csabacsűdöt, Szentmiklóst és Szentetornyát  adományba adja Podmaniczky János és Horváth János  nemeseknek.

1560-ban már közel 80 jobbágy család lakja a falut, de 1590 után a tatárok teljesen eltüntetik a települést.Lerombolják és felgyújtják a házakat.

1640-től igen sok kézben megfordul Szentetornya. Adományozások, öröklések és bérlések révén sok nemesi család is uralta a vidéket. 1719-ben Száraz György kapja meg a kincstártól.

1796-ban már három család osztozik a birtokon. A Montágh, Rosthy és Horváthy családok tulajdona.

1846-ban  jobbágy családok érkeznek ide Orosházáról és földet vásárolnak főleg szőlő ültetésre. Ezek a jobbágyok megalapítják Szabad-Szentetornyát és kiválnak az uradalmi birtokból.

Evangélikus Templom Szentetornya

A Horváthy család birtokából pedig Balla Károly orosházi gazda vásárolt meg egy darabot amit el is neveznek Balla-Szentetornyának.

A fennmaradó területen környező birtokosok létrehoznak egy másik falut amit Puszta-Szentetornyának neveznek el. 1858-ban ennek részei voltak a Baumgarten major, Eötvös major, Jurenák major, Laposi-,Székács-,Szántó majorok. Nem árt tudni hogy ez az osztogatás úgy volt lehetséges hogy az akkori terület a mai Szentetornya csaknem 8 szorosa volt.

Tehát az 1800-as évek közepétől  három falu működik , Balla-Szentetornya, Szabad-Szentetornya, és Puszta-Szentetornya. Viszont 1904-től már egyesülnek a terület részek és közel 16ezer holdon létrejön Szentetornya (1hold:5755 m2 tehát 92millió80ezer négyzetméter azaz 92 négyzetkilométer a település területe, Orosháza ma 202 km2)  Lakosai száma egyre gyarapszik, erről népszámlálási adatok tanúskodnak. 1910-ben 5230-an élnek itt, 1920-ban már 5500-an, és 1930-ra már 5700 lakos népesíti be a falut.

Ám ne ugorjunk ennyire előre. Nézzük meg az akkori terület viszonyokat:

A XIII. században Békés vármegyében 5 nagy uradalom volt:

  1. Gerlai uradalom
  2. Gyulai uradalom
  3. Körösladányi uradalom
  4. Simai uradalom
  5. Szentandrási uradalom
Közösségi Ház Szentetornya Kosztolányi utca

A szentandrási uradalom, mely településünk története miatt érint bennünket, Zsigmond király adományaként Hunyadi János tulajdonába került. V. László király, amikor a Hunyadi család birtokait visszaadta, megerősítette a családot a szentandrási birtok tulajdonjogában is.

Az uradalom területén 1456-ban 3 települést találunk: Szent-András, Csaba-Csűd és Szentétornya községeket. A három községhez 11 puszta tartozott, közöttük Gádoros pusztatelek is. A Szentetornyai uradalmi területhez, mint későbbi telepítést, Királyság falut, Donáttornyát, Komlóst, és Ötvenablakot, (ma Ötvenes nevű község Arad megyében), Körösszentmiklóst adták, mely területek már korábban is a Hunyadi család birtokában voltak, de más településhez tartoztak.

Mátyás király a szentandrási uradalmat édesanyjának Szilágyi Erzsébetnek adta. Hunyadi Jánosnénak, férje halála után, máshol is nagykiterjedésű birtokai voltak. A szentandrási uradalomból Szentetornyát 1471-ben a budavári prépostságnak adta. Később visszavette és az óbudai Szent-Erzsébet kápolnának ajándékozta, végül tőlük is visszavette. Szilágyi Erzsébet, fia, Mátyás király halála után, az egész szent-andrási uradalmat a király fiának, Corvin Jánosnak adta. Corvin János nem sokat törődött az uradalommal és rövid idő múlva elajándékozta a király egyik vezérének, Dobozi Dánfy Andrásnak. Corvin János később szerette volna visszavenni az ajándékot, de már erre nem volt képes, mert Dánfy erősen tartotta magát benne. 1490-ben maga Dánfy is osztogatni kezdte az uradalom egyes részeit.

1490-ben Királyságot és Donáttornyát a Nyulak-szigetén (ma Margitsziget) székelő apácáknak ajándékozta, s csak azt kötötte ki, hogy az apácák a Dánfytól megjelölt célra, minden nap, misét mondassanak. 5 évvel később bekövetkezett halálával mindkét falu az apácákra szállott. Az uradalom többi részein úgy osztoztak, hogy testvéréé, Dánfy Mártoné lett Szent-András, Csabacsűd, Szentetornya, Ötvenablakú és Komlós község egy része. Körös-Szentmiklós pedig Dánfy Józsának jutott.

1508. elején Dánfy Marton halála után a szentandrási uradalom négy részre szakadt. Egyik rész a Paksy család tulajdonába került. A második részt megvette Kecskeméti Patóczy Bertalan özvegye. A harmadik részt kapta Dánfy Márton egyetlen leánya, Anna. A negyedik részt II. Ulászló király Toldy Mihálynak adta, ki Dánfy Márton özvegyét, Makófalvi Makó Borbálát vette később feleségül. Ezeket a birtokosokat még 1508 végén Podmaniczky János és Horváth János per útján meg akarta birtokrészüktől fosztani, mivel a királyt is félrevezették ravasz tervükkel. Podmaniczky és Horváth terve mégsem sikerült, mert a Nyulak-szigeti apácák kolostorának jogi ügyekben igen jártas ügyészei voltak. Ők a per megkezdését esztendők során is újabb és újabb per felvételekkel megakadályozták a fondorlatos, birtokszerző per lezajlását, s az időközben bekövetkező mohácsi vész, és a török hódoltság véget vetett a birtokviszálynak.

A szentandrási uradalomnak az a része, mely Szentandrást, Szentetornyát és vele Gádoros pusztát illetik, a Paksy család tulajdona volt 1564-ig. Rövid idő múlva a Békés vármegyei térség a portyázó török, végvári magyarok, hajdúk és fosztogató császári zsoldosok pusztuló, néptelenné váló területe lett.

Szentetornyai határvita

A tanyarendszer kiformálódásának felerősödését a Vásárhelyi puszta 1850. évi, az orosházi közlegelő 1859. évi és az Orosháza részét képviselő, legelőként használt Kiscsákónak 1863-ban megvalósított felosztása hozta magával.   Az 1904-ig két községből álló Szentetornya állapota sajátosnak mondható: A kiépült belterülettel rendelkező, igen csekély határral bíró Szabadszentetornyán mind­ össze 15—20 tanya volt, tekintve hogy faluszerű utcákra tagolódott.  A  kis híján 15 ezer kat. holdas — nem  faluszerű - Pusztaszentetornyát pedig tizenkét nagy- illetve középbirtok uralta, a kisebbségben lévő parasztgazdaságok tanyáinak száma száz-százötvenre becsülhető. A lakosság lélekszáma  Szentetornyán 1910-ben: 5 231,  1920-ban:5 506,  1930-ban:5 732  A Szőlőket csak 1936-ban, az 1922-től beépülő Rákóczitelepet még később nyilvánították belterületté. A Szőlőknek 1910-ben 2143, 1920-ban 2428, 1930-ban 2642 lakosa volt, Rákóczitelepnek 1930-ban 1460. Sem e két településrészre, sem Gyopárhalmára, sem Bónumra java részére nem érvényesek a tanyai település fő jellegzetességei, mint ahogy a húszas években keletkezett Gyökeresre vagy a nagyobb szentetornyai majorokra szintén nem.

Evangélikus templom Szentetornya Justh Zsigmond utca

Az 1904 óta egyesült két Szentetornyán a község életképtelen igazgatása, az uradalmi és a paraszti érdekek ütközése volt a jellemző, amely újra és újra fölvetette Szentetornya feloszlatásának a gondolatát. Szentetornyáról a megoldatlanság tényeit vonultatta fel a főszolgabíró: Községházája a tanyavilágban található, a korábbi pusztaszentetornyai községháza. Az 530 házból álló faluban csak jegyzői kirendeltség működik. A járás közigazgatási vezetője az 1903-ig fennálló viszonyok visszahozatalát (Szentetomya falu legyen önálló község, Pusztaszentetornya önálló pusztaközség) javasolta, esetleg a községháza és a kirendeltség felcserélését.  A közigazgatási szervezet módosításán kívül semmiféle más elgondolása nem volt a főszolgabíró­nak e község körül, jól indokolta viszont Gádoros „kikerekítésének" követelmé­nyét, amely Szentetomya határából is mintegy 1500 kat. hold átcsatolását igé­nyelte. Miután a tervezet meghiúsult, 1930-ban a kétségbeesett Gádorosiak a Csongrád megyéhez csatlakozással próbálkoztak. 1934-ben a két megye az „ősi határok védelme" jegyében egyetértéssel levette a napirendről az ügyet. A Békés vármegyei „tanyabizottság" 1928. április 25-i ülése a minket közelebbről érintő ügyekben is véleményt formált: Bár többen is Szentetomya falu Orosházához csatolását és Pusztaszentetornya ismételt önállósítását javasolták, győzött az alispáni álláspont, amely szerint feltétlenül orvoslást kíván a szentetornyai állapot, de egyelőre függőben kell tartani. Nagyszénás-Ujpuszta Kiscsákó- hoz csatolását elvetették, egy nagyszénási elöljárói kirendeltség szervezését viszont helyeselték.

Az 1920-1930-as évtizedek hosszadalmas, de eredményt nem termő vitái zajlottak Szentetornya további sorsa, leginkább felosztásának mikéntje körül. Az érdekek és az ötletek valóságos kavalkádjáról beszélhetünk. A nagy területű községet már az egyesüléskor két „kerületre" osztották. Az I. kerületet a volt Pusztaszentetornya jelentette, ahol a községháza és a községi jegyző is elhelyezkedett, a II. kerületet pedig a kiépült volt Szabadszentetornya, ahol csak a segédjegyző működött. A falu lakossága állandó hátrányokat szenvedett el a megosztott közigazgatás, s főként a pusztára telepített községházához kötődő hatáskörök miatt. 1921-ben a lakosság nyomására a szentetornyai képviselő-testület úgy döntött, hogy a faluban (azaz a II. kerületben) külön és önálló községházát kell építeni, önálló hatáskörű jegyzői állást, egy második segédjegyzői és egy adó­ szedő esküdti állást kell szervezni. 1922-ben a jegyző és a segédjegyző munkába léptek, s a községben életbe lépett az „A" és a „B" anyakönyvi kerület, azaz a területileg megosztott anyakönyvezés is. A II. kerületi községházán 1922-1926 között a csendőrőrs számára is helyet adtak (Bérleti díj fejében).  A szentetornyai lakosság az 1922-es „átrendezéssel" sem lehetett megelégedve, különösen a magasabb községi adó miatt. Ezt jelzi több kezdeményezés, amelyek hivatalos támogatást nem kaptak. Krajnik György szentetornyai római katolikus plébános 1921 elején Szabadszentetornya és Gyopárhalma egyesítésével kívánt önálló községet alakítani. Miután csupa szegény lakosa lenne, nem tudná magát fenntartani - szólt a képviselő-testület határozata. Győri József és társai az Eötvös-majorban akartak 250 kat. holdat kérni falutelepítés céljára. Ezt még inkább ellenezte a testület, az elszakadástól tartva. Szabó András és társai kisbirtokosok a volt pusztaszentetornyai terület minden adó- és más ügyét az I. kerületi községházához kívánták visszatelepíteni 1923-1924-ben beadott kérelmükben. Elutasí­tották őket, hiszen az adóügyi jegyzőt lakással együtt át kellett volna költöztetni a II. kerületből. Szentetornya zavaros és költséges viszonyainak tisztázásához az 1924. évi 4. törvénycikk (a községek pénzügyi egyensúlyának helyreállításáról) és a végrehajtására kiadott 177.300/1924. B. M. sz. körrendelet adott átmeneti lökést. A körrendelet szerint a belügyminiszternek jogában állott az összeépült vagy egészen közel fekvő községek egyesítése, egyes községi határrészek átcsatolása s megszüntethette a „közigazgatás követelményeit ki nem elégítő községi alakulatokat." E jogszabály alapján 1925 és 1935 között 192 község szűnt meg, illetve egyesült az országban.

Szentetornyát szegények lakják,ezért szűnjön meg!

Békés megye alispánja érvek alapján bocsátotta ki 13.169/1924. sz. leiratát Szentetornya felosztásának tervezetével. A szentetornyai képviselő-testület 29:2 arányban a község fennmaradása mellett foglalt állást. Hivatkozott a község ősi voltára, s arra, hogy az érintett lakosság közigazgatási és kulturális ellátása a feloszlatással sem lenne jobb. Szentetornya az állami egyenes adók mindössze egynegyedét jelentő községi pótadóval el tudja látni a feladatát - hangsúlyozta a hatá­rozat. Orosháza képviselő-testülete „kívánatosnak, szükségesnek és célszerű­nek" tartotta Szentetornya feloszlatását, mert igazgatása költséges és nehézkes, a község lakosságának gazdasági és kulturális kiszolgálására nem képes. Szabadszentetornya szinte összenőtt már Orosházával, de szegény nép lakja, elegendő adóalapja a fejlődéshez sohasem lesz. A nagy és fejlődő Orosháza képes a terhek átvételére és a jobb ellátás biztosítására. Az orosházi képviselők azt sem rejtették véka alá, hogy 12-15 ezer kat. holdnyi határ átcsatolására is számítanak. A terület nélkül nem kaphat városi rangot orosháza. Nagyszénásnak és különösen Gádorosnak szintén voltak területátcsatolási tervei, Szentetornya területéből szerettek volna kapni.  Ezt követően az érdekharcok átmenetileg csendesültek, s 1932-től erősödtek fel újra. Közben két kezdeményezés érdemel említést: 1927-ben K. Horváth Mihály és társai a két Szentetornya szétválasztásáért folyamodtak. Pusztaszentetornya nagyközséggé alakítását kérve egyidejűleg. 1933-ban utasította el őket a megye. Az addig nem jelentős irányt Székács József nagybirtokos és hét társa képviselte, akik kb. 2700 kat. holdnyi birtokterülettel Nagyszénáshoz akartak csatlakozni. Akciójukat a Pusztaszentetornya visszaállítására törekvők is szerették volna maguk mellé állítani. Szentetornya képviselő-testülete szerint a terü­let közigazgatási ellátása jó volt, másfelől 12 ezer pengő adóalap kiesését nem akarták elviselni. A Nagyatádi-földreform során 63 házhelyet a Nagyszénás belterületéhez közeli szentetornyai határrészen kaptak meg a szénásiak. E területnek a jogos átcsatolását Nagyszénás község kérte Szentetornyától, sikertelenül.  A felosztás körüli vita 1932-től ismét magasabb szintig eljutott szakasza az 1924-ben és 1927-ben befutott vélemények feletti miniszteri döntés hiánya következtében bontakozott ki. 1932 tavaszán a megye főispánja közölte Orosházával, hogy 4000  vagy 8600 kat. hold átcsatolásáról lehet szó. Az orosházi képviselő-testület csak 8600 kat. holdat akart elfogadni, mert kiszámította, hogy 50 százalékos községi pótadó mellett ez esetben már haszon származik az átvételből, hiszen az orosháziaknak elsősorban csak anyagilag volt fontos kihasználni Szentetornyát. A vármegye gyűlése 1933 tavaszán a gordiuszi csomót az alábbiak szerint próbálta átvágni:

Szentetornya 15 966 kat. holdnyi területéből 7499 kat. holdon maradjon meg Szentetornya,

- 2602 kat. hold kerüljön Gádoroshoz,

- 48 kat. hold Nagyszénáshoz ,

- 5717 kat. hold pedig Orosházához.

Szentetornya képviselő-testülete ezzel szemben a kettéosztást kérelmezte: Szabadszentetornya 7840 kat. holdas, Pusztaszentetomya pedig 8126 kat. holddal bíró határral önállósuljon. Ez is mutatja hogy a Szentetornyaiak nem akartak eltűnni, beolvadni más településekbe.

Az 1933 tavaszi megyei határozat miniszteri jóváhagyása késett, a belügyminisztériumi vélemény 1936-ra némileg módosult is. A módosítás Orosháza kárára szólt, s nem kívánta mellőzni a szentetornyai véleményeket sem. Változatlanul 2602 kat. holdat és kb. ötszáz lakost csatolt volna Gádoroshoz, de 3648 kat. holdat Nagyszénáshoz. 4880 kat. holdon, 870 lakossal önálló kisközséggé alakí­totta volna Pusztaszentetomyát, valamint kb. 5200 kat. holdon, 3567 lakossal nagyközségi jogállással megalakította (meghagyta) volna Szentetornyát. Az 1936-ig kiformálódott főhatósági elképzeléseket a tanyakérdés újabb kormányzati kézbevétele félreszorította. Az alább tárgyalásra kerülő 1935. évi adatfelvé­telre épült és 1937-ben publikált miniszteri tervezet már nem tartotta célszerűnek Pusztaszentetomya bármilyen formájú visszaállítását. Szentetornya ügyében 1945 végéig döntés nem történt.  A község két része nem a lakosságszám, hanem inkább a befizetett földadó arányában kapott képviseleti lehetőséget az egységes képviselő-testületben: a választott tagok fele-fele arányban kerültek be,  az I. kerület adta a többséget. A hét esküdtből négyet adott az I. kerület, hármat a II. kerület.

1937. évi tervezet Szabadszentetornya néven 3131 lakossal, 4641 kat. hold területtel kívánt községet alakítani (kiemelni). Jurenákmajor néven, ott elhelyezkedő központtal és Vaskapukörnyék megnevezés alatt a szarvasi vasút mentén kiformálódó centrummal pedig két tanyakörzetet akart szervezni. Az elsőnek 3175 kat. holdon 812 lakosa, a másodiknak 3673 kat. holdon 795 lakosa volt. A részletes tervezet tehát nem kívánta Szentetornya felosztását a szomszéd települések között, hanem a megerősített anyaközséghez tanyakörzeteket próbált csatolni.  Szentetornyán a már leírt körülmények uralkodtak (jegyzői hivatal a tanyavilágban, kirendeltség a faluban). Most is kérték az új községházát jegyzői lakással, s két további szolgálati lakást. A pusztaszentetornyai községháza és a falu közötti hat kilométeres műutat ugyancsak kérték.

A Kiscsákón közvetlenül érdekelt lakosok Csizmadia András országgyűlési képviselő vezetésével gyors ellenakcióba kezdtek. 1937 februárjában tiltakozó küldöttség kereste fel a belügyminisztert és a miniszterelnököt. Hivatkoztak arra is, mennyit áldozott már Orosháza Kiscsákó ellátására, a fő érvük azonban a legerősebb volt: Kiscsákón évi 11 669 pengő földadót vetnek ki. Ebből 7869 pengőt fizetnek a parasztbirtokosok (1879 kat. hold után) és 3805 pengőt a nagybirtok (1024 kat. hold után). 145 parasztgazda, akik együttesen 6307 pengőt „képviselnek" a földadóból, írásban kijelentették, hogy Orosháza része kívánnak  maradni birtokukkal.  Az 1886. évi 22. törvény alapján, miután a földadó több mint ötven szá­zalékát fizetik, akaratukat nem lehet figyelmen kívül hagyni. A belügyminiszter 1940 februárjában tért vissza a kérdésre: Elejtve a Nagyszénáshoz csatlakozás gondolatát, Kiscsákó-Gáspártelekből úgy kívánt önálló kisközséget szervezni, hogy átcsatolta volna hozzá 250 lakossal és 778 kat. hold területtel Nagyszénás- Újpusztát. Míg Kiscsákó önálló kisközséggé szervezését a belügyminiszter kezdemé­nyezte s az érintett lakosok akadályozták meg,mert ők Orosházához akartak csatlakozni.

Orosháza képviselő-testülete 1940 szeptemberében arra kérte a minisztert, hagyja Kiscsákót a meglévő állapotában. Ha elcsatolására kerülne a sor, Oroshá­zát kárpótolni kell Szentetornyából és a vásárhelyi puszta Kakasszék részéből.

Katolikus templom Szentetornya Kosztolányi utca

A tanyavilágot érintő kormányrendeletek közül a közigazgatási területrendezést körvonalazó 4330/1945. M. E. sz. rendeletnek mutatkozott az első hatása, Kiscsákó esetében. A régóta húzódó ügyet felmelegítve ismét foglalkoztak a nagyközséggé alakítás lehetőségével. Iszlay Kálmán csákói segédjegyző kb. 5000 kat. hold területen, 3000 lakossal, 350-400 tanyával rendelkező tanyaközséget vázolt fel, Csorvás határából csatlakozó kb. 1200 emberrel és 3425 kat. holddal. Orosháza képviselő-testülete nem akarta akadályozni Kiscsákó önálló­sulását. Amikor Orosháza várossá nyilvánításának híre megérkezett, Kiscsákó lakói szinte biztosra vették a községalakítást. Aztán 1947-ben levették a napirendről és Kiscsákó is az „új város” Orosháza része maradt. Ám előtte 1946-ban Szentetornyát Orosházához csatolták. Itt véget is ér a település története. Elkezdődött a beolvasztás, amely nem járt nagy fejlesztésekkel és a Szentetornyaiak minden álmát szerte foszlatta. A hatvanas évektől megindul az elsorvasztás, az akkori rendszer követelményeinek megfelelően a vidéki emberek városba csalogatásával, vagy éppen kényszerítésével. Megszűnik Szentetornya infrastruktúrájának fejlesztése és a figyelem a városra irányul. Munkahelyek létesülnek, lakótelepek épülnek, oda csalva ezzel a falvak lakóit. Szentetornyán is megkezdődik egy vándorlás és csak a gazdálkodó családok, valamint a hagyományaikat, emlékeiket feladni nem akarók maradnak itt.

ForrásSzerkesztés