Liptószentmiklós

város Szlovákiában
(Alsórásztok és Felsőrásztok szócikkből átirányítva)

Liptószentmiklós (szlovákul: Liptovský Mikuláš, 1920-tól 1952-ig Liptovský Svätý Mikuláš, németül: Sankt Nikolaus in der Liptau (Deutsch-Liptau), Liptau-Sankt-Nikolaus) város Szlovákiában, a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásának székhelye.

Liptószentmiklós
(Liptovský Mikuláš)
A városközpont
A városközpont
Liptószentmiklós címere
Liptószentmiklós
címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásLiptószentmiklósi
Rangváros
Első írásos említés1286
PolgármesterJán Blcháč
Irányítószám031 01
Körzethívószám044
Forgalmi rendszámLM
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség
  • 30 522 fő (2021. jan. 1.)[1]
  • 30 808 fő (2020. dec. 31.)
Népsűrűség455 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság607 m
Terület70,11 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 04′ 52″, k. h. 19° 37′ 05″Koordináták: é. sz. 49° 04′ 52″, k. h. 19° 37′ 05″
[http://www.lmikulas.sk Liptószentmiklós
weboldala]
A Wikimédia Commons tartalmaz Liptószentmiklós
témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

A 20. század folyamán 13 egykor önálló községet (Alsórásztok és Felsőrásztok, Andaháza, Andrásfalu, Benic, Bodafalu, Csemic, Deménfalu, Illanó, Kispalugya, Okolicsnó és Sztosháza, Plostin, Verbic és Vitálisfalu) olvasztott magába.

Rózsahegytől 23 km-re keletre, a Liptói-medence közepén, a Vág partján fekszik. Tengerszint feletti magassága 577 m.

Nevének eredete

szerkesztés

Nevét a helység templomának védőszentjéről kapta, előtagja egykori vármegyei hovatartozásra utal.

Történelem

szerkesztés

Területe már a bronzkorban lakott volt, a lausitzi kultúra telepe.

A 9. században irtványfalu volt, 1268-ban Liptói Miklós ispán tette népes jobbágytelepüléssé, és a falu közepén kápolnát emeltetett Szent Miklós tiszteletére. 1360-ban Nagy Lajos királytól városi rangot és piactartási jogot kapott, majd 1424-ben a Pongráczok itt két országos vásár tartására is jogot szereztek. 1443-ban megerősítették a templomát. Sokat szenvedett a huszita háborúkban. Egykori várát 1454 előtt szentmiklósi Pongrác építtette, a falakon belül pedig kúriát létesített. A 15. század végére Közép-Liptó kereskedelmi központja lett, a 16. század elején pedig megalakultak az első céhek is. A 17. század elején itt telepedett le Tranoscius György, a neves cseh protestáns prédikátor. 1677-ben az egész Liptó vármegye székhelye lett.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZENT MIKLÓS. Tót Mezőváros Liptó Várm. földes Urai Pongrácz, és több Urak, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Vág vize mellett, Rozenbergához 2 1/2 órányira, ’s régi Szentegyházával, melly 1764-ben megújjíttatott, ’s 1780-dikban épűltt jeles Vármegyeházával, és több Nemes Uraknak épűleteikkel jelesíttetik; határja középszerű, lakosai földmívelés, és kézi mesterségek által táplállyák magokat, kereskedések meglehetős, serek ditsértetik; többféle égések által sanyargatódtak Lakosai.[2]

A város a szlovák nemzeti ébredés központja. 1829-ben itt létesült az első szlovák könyvtár, 1830-ban az első szlovák színtársulat, 1844-ben a Tatrín kulturális egyesület. 1848-ban itt dolgozták ki a szlovák nemzet 14 pontból álló kívánságait (Liptói követelések).[3]

Liptószentmiklós a trianoni diktátum előtt Magyarországhoz tartozott, Liptó vármegye és a Liptószentmiklósi járás székhelye volt.

1918-tól került csehszlovák megszállás alá, véglegesen pedig 1920-ban a trianoni diktátum csatolta Csehszlovákiához.

 
A Szent Miklós-templom

1880-ban 1777-en lakták, ebből 862 német, 677 szlovák és 180 magyar anyanyelvű.

1890-ben 1854 lakosából 882 szlovák, 660 német és 291 magyar anyanyelvű volt. Szentmiklóshustákon 22 magyar és 252 szlovák élt.

1900-ban 2993-an lakták, ebből 1619 szlovák, 690 német és 642 magyar anyanyelvű.

1910-ben 3251-en lakták: 1656 szlovák, 900 magyar és 655 német anyanyelvű. Csemicen 9 magyar és 54 szlovák élt.

1921-ben 5858 lakosából 5487 csehszlovák, 142 zsidó, 70 német, 48 magyar és 89 "külföldi" volt.

1930-ban 6855 lakosából 5785 csehszlovák, 448 német, 368 zsidó, 171 állampolgárság nélküli és 63 magyar volt.

1970-ben 15913-an lakták: 54 magyar és 15061 szlovák. Rásztokon 134 szlovák élt.

1980-ban 24520 lakosából 62 magyar és 23541 szlovák volt.

1991-ben 31725-en lakták, ebből 29927 szlovák és 97 magyar.

2001-ben 33007 lakosából 31049 szlovák és 91 magyar volt.

2011-ben 31 921 lakosából 28 061 szlovák és 70 magyar.

Nevezetességei

szerkesztés
  • A Szent Miklós-templom 1280 körül épült gótikus stílusban egy régebbi kápolna helyén. A 15. században a Pongráczok erődítménnyel vették körül, majd bővítették. A 18. században barokk stílusban átalakították. Erődfalait 1945 után bontották el, ekkor nyerte vissza gótikus jellegét is az épület és a belső berendezése.
  • A Palatinus-ház 1713-ban épült késő barokk stílusban, ez volt egykor a vármegyeháza. A 18. század második felében bővítették, ma múzeum.
  • Az Illésházy-kúria a 17. század végén épült és akkor ez lett Liptó vármegye székhelye; a 19. század második felében és a 20. század elején átépítették, ma a Janko Kráľ Irodalomtörténeti Múzeum van benne.
  • A Pongrácz-kúria a 15. század közepén épült.
  • A Verbic városrészben lévő Evangélikus templom egy 1783-85-ben épített empire stílusú épület.
  • A zsinagóga 1731-ben épült.
  • A város karsztmúzeumát 1930-ban létesítették.
 
Janko Kráľ szobra

Híres emberek

szerkesztés

Gasztronómia

szerkesztés

Innen származik a liptói túró, az azóta is gyártott finom juhtúró, a brindza magyar neve.

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 2.)
  3. Hamberger Judit: 1. A nemzeti követelések és az első szlovák nemzeti politikai program (magyar nyelven). A szlovákok története. ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézet. [2019. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 5.)
  4. telepulesek.adatbank.sk
  • 2008 Liptovský Mikuláš a okolie.
  • 1904 Artikule Poctivého Poriadku čižmárskych tovaryšov v Lipt. Sv. Mikuláši z r. 1697. Sborník Museálnej slovenskej spoločnosti IX.

További információk

szerkesztés

Lásd még

szerkesztés