Főmenü megnyitása

Földrajzi helyzeteSzerkesztés

Északnyugaton kisebb-nagyobb medencék, illetve félmedencék (Káli-medence, Tapolcai-medence, Vindornyalaki-medence stb.) választják el a Bakonytól (Vesprimense flórajárás) – a természetföldrajzilag a Balaton-felvidék részének tekintett Veszprém-Várpalotai fennsík kistájat a növényföldrajzban ez utóbbihoz sorolják. Északkeleti szomszédja egy kis szakaszon a Mezőföld (Colocense flórajárás). Természetes délkeleti határa a Balaton, délnyugaton pedig az úgynevezett Keszthely–hévízi termálvonal választja el a Zalai-dombságtól (a Praeilliricum flóravidék Saladiense flórajárásától).

TájegységeiSzerkesztés

A flórajárás két, dombvidék jellegű tájegysége a Balaton-felvidék és a Keszthelyi-fennsík – de ebbe a növényföldrajzi egységbe soroljuk a hegységperemi medencéket is. Önálló, de nem összefüggő területű növényföldrajzi egységnek tekintjük a Balatontól északra magasodó bazaltkúpokat. A bazaltkúpok egy része szigetként emelkedik ki a Bakony és a Rába között a zárt tölgyes öv északnak nyúló csücskéből a Praeillyricum flóravidék zalai flórajárásában.

A hosszan elnyúló dombságot kisebb hegyközi medencék (Rezi-medence, Várvölgyi-medence stb.) egész sora tagolja rövidebb szakaszokra.

Földtani felépítéseSzerkesztés

A Balaton-felvidék vonulatainak fő tömege a földtörtének ókorában (a szilurtól a permig) lerakódott törmelékes üledékes kőzet. Ezekre főleg a tótól távolabbi dombokon a földtörténet középkorában kiülepedett karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit) települnek.

A Keszthelyi-fennsík dombjait késő triász korú, úgynevezett fődolomit építi fel.

Az üledékes kőzetek között a pleisztocénban többhelyütt bazaltvulkánok fejlődtek ki. Eközben az erősen tagolt térszínen a bércek közötti süllyedékekbe benyomult a Pannon-tenger, és lerakta üledékeit.

A dombvidékek közti medencék felszínét pleisztocén korú lösz takarja.

ÉghajlataSzerkesztés

A Keszthelyi-fennsíkon és környékén viszonylag sok a csapadék, a flórajárás keleti része (a Balaton-felvidék) azonban már a Bakony csapadékárnyékában fekszik, ezért szárazabb.

Zonális növénytársulások, jellemző fajokSzerkesztés

A mészkedvelő tölgyes a Dunántúli-középhegység többi tájegységétől eltérően nemcsak a lejtőkön, de a dombtetőkön is zonális növénytársulás. Emellett a magasabb részeken sok a bükkös.

Meleg déli lejtőkönSzerkesztés

Ezek lombkoronaszintjének jellemző fajai:

A fajgazdag cserjeszint egybefonódik a fák lombkoronájának alsó részével. Jellemző cserjéi:

A gyepszintben sok virágos növény nő. Jellemző fajok:

továbbá a száraz tölgyesekben szokásos:

és a szomszédos foltokról benyomuló:

Hűvös északi lejtőkönSzerkesztés

Savanyú kavicstakarónSzerkesztés

A Lesence-patak völgyében, Uzsa környékén.

A medencék lefolyástalan területeinSzerkesztés

Peremi helyzetű fajokSzerkesztés

Több lágyszárú növény is itt éri el elterjedésének északi határát.

ForrásokSzerkesztés