Huszár Aladár

Vitéz baráthi Huszár Aladár Károly (Ipolybalog, 1885. május 10. – Dachau, 1945. február 4.) jogász, birtokos, jobboldali politikus, több vármegye főispánja, Budapest főpolgármestere, az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöke, Huszár Elemér politikus öccse.

Huszár Aladár
Született	1885. május 10. Ipolybalog
Elhunyt	1945. február 4. (59 évesen) Dachau
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Szilassy Mária
Gyermekei	Veronika, Mária, Béla
Szülei	Huszár Béla, Blaskovich Jolán
Foglalkozása	Budapest főpolgármestere, főhadnagy, főispán
Tisztsége	főispán (1920–1923, Nógrád és Hont k.e.e. vármegye) főispán (1923 – nem ismert, Komárom-Esztergom vármegye) Budapest főpolgármestere (1923. november 13. – 1934) főispán (1928–1932, Győr, Moson és Pozsony k.e.e. vármegye)
A Wikimédia Commons tartalmaz Huszár Aladár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A 16. században Rudolf király által nemesített, vagyonos, Bars vármegyei eredetű Huszár családból származott. Édesapja Huszár Béla földbirtokos, édesanyja Blaskovich Jolán. Apja 1885-ben a hatalmas vámosmikolai családi birtokból hitbizományi birtokot hozott létre, de azt a legidősebb fiú, Tibor örökölte. Aladár később szülőfalujában jutott jelentősebb földekhez.

Gyermekkora, korai évei

Aladár a keszegi kastélyban nőtt fel testvéreivel:

• Tibor István (1882–1937),
• Elemér Albert (1883–1953) és
• Miklós Elemér (1888–1939).

Édesanyjuk lelkes támogatója volt a magyar nacionalizmusnak, rendkívüli módon tisztelte az egyszerű embereket és szívén viselte a szociális ügyeket. E behatások jelentősen formálták Aladár későbbi világnézetét. A középiskolát magántanulóként a váci piarista főgimnáziumban kezdte, majd 4 év után Budapest II. kerületében folytatta, ahol le is érettségizett. Végül egyetemre került, ahol jogot hallgatott, részben a fővárosban, részben Genfben. Ebben az időben, 1904-ben vesztette el édesapját, ezzel pedig öröklés útján saját jogán lett földbirtokos Ipolybalogon. Iskolái után szinte azonnal, 1906-ban köztisztviselői pályára lépett Balassagyarmaton, Nógrád vármegye szolgálatában. Először fogalmazó gyakornok, később aljegyző, majd pedig másodfőjegyző lett, közben meg is nősült 1908-ban, ám pályafutása és élete menetébe a történelem hamarosan beleszólt.

Az első világháború és a Tanácsköztársaság alatt

1914 júniusában sorozták be a császári és királyi hadseregbe, majd az 1. számú huszárezredbe került. A következő évben a galíciai és bukovinai fronton harcolt. Később tisztként maga is vezetett alakulatot, beosztottai értékelték állandó pozitivitását és tehetségesnek mondták a kémkedésben is. A háború alatt kétszer is megsebesült. Harci tetteiért többször is kitüntették, majd 1918-ban főhadnagyként szerelt le.

Visszatérve a keleti frontról visszakapta korábbi munkáját, de városát hamarosan csehszlovák csapatok ostromolták meg. Huszár ekkor fegyveres ellenállást szervezett a csehszlovákok ellen a város és kilenc környező falu helyi lakosaiból és vasúti munkásokból. Hozzájuk felkérésre csatlakoztak Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosok alakulatai is. Huszár igyekezetei nem voltak hiábavalók 1919 januárjában az ellenséges erőket kiszorították a városból, még a cseh parancsnok, Augustin Lauka is életét vesztette. E harcok nyomán kapta a város a Civitas Fortissima, azaz a Legbátrabb Város megtisztelő címet.

Ebben az időben a kommunista hatalom elől az ismert jobboldali beállítottságú Tormay Cécile írónő külföldre akart menekülni, és az ellenforradalmár hírében álló Huszár segítségét akarta kérni, hogy az Ipolyon titokban átkelhessen. Ehelyett Huszár egész nyáron saját otthonában bújtatta őt. Később aztán katonák az utcán letartóztatták és börtönbe záratták Huszárt, lévén hogy a politikai jobboldal ismert és népszerű alakja volt. Feleségének sem engedték a látogatást, kivégzését rögtön másnapra időzítették, de állítólag parancsmegtagadó vörös katonák megszöktették. Huszár legnagyobb szerencséjére a kommunisták hamarosan vesztettek, Balassagyarmat felszabadult, ellene pedig ejtették a vádakat.

Élete a Horthy-korszakban

Ismertsége és népszerűsége miatt hamarosan több jelentős hivatalt is ruháztak rá Horthy kormányzósága alatt. Még 1919-ben előbb Nógrád és Hont kormánybiztosa, majd 1920-ban főispánja lett. Hivatalának legvégére esett Balassagyarmat várossá nyilvánítása 1923-ban, majd onnan Komárom-Esztergom főispáni székébe távozott. 1925 októberében Esztergom városa is részesült a New York-i székhelyű Speyer-bankháztól felvett kölcsönből, amiből leginkább a vízvezetékrendszer kiépítését és az utak burkolását szándékozták megvalósítani. A kölcsön körül már kezdetben is gondok voltak, ami végül oda juttatta a várost, hogy jelentősen túllépték a költségvetést, végül újabb kölcsönök felvételére kényszerültek. Ez hatalmas botrányt okozott, így Huszárnak is be kellett avatkoznia. A korrupcióval is megvádolt Antóny Béla polgármester és a város elhanyagolásával vádolt Csernoch János bíboros prímás-érsek (és ezzel az egyház) között olyannyira elmérgesedett a viszony, hogy minden békítő törekvése ellenére Huszár kénytelen volt benyújtani lemondását. 1928-tól Győr-Moson-Pozsony vármegye és Győr t.j. város főispánjává nevezte ki a kormányzó. Győri hivatalát egészen 1932. november 13-ig viselte, amikor a főváros főpolgármester-választó rendkívüli közgyűlésén Budapest főpolgármesterévé választották. Ezt követően a helyi sajtóban úgy mutatták be az új főpolgármestert, mint "A férfi, aki tudja, hogy mit akar".

Városvezetése első napjain azonnal munkához látott, és a költségvetés ügyeivel kezdett foglalkozni. 1933-ban jóváhagyta, hogy megkezdjék a Tabán bontását. Ugyan a politikában nyíltan nacionalista nézeteket vallott, ám a fasizmust minden esetben elítélte. Több alkalommal is hozott a zsidóságnak kedvező döntéseket, de csak akkor, ha ez nem befolyásolta hátrányosan a magyarságot. Polgármesterségéről azonban a Gömbös-kormány központosítási törekvései miatt 1934-ben lemondott, ugyanekkor vitézzé avatták és kinevezték az Országos Társadalombiztosító Intézet igazgatójává, és mint OTI igazgató hivatalból tagja lett a Felsőháznak is.

A 30-as évek második felében nyilvánosan is fellépett a Harmadik Birodalom terjeszkedése ellen. Rendszeresen publikált antifasiszta írásokat különböző újságokban, úm. az Esti Kurir, A Mai Nap és a Magyar Nemzet. Ez utóbbi napilapban ráadásul Huszár volt a "Szellemi honvédelem" c. rovat szerkesztője. 1939-ben a második zsidótörvény ellen állást foglaló egyik beszéde a Periszkóp magazinban jelent meg.

A német megszállástól haláláig

1944. április 3-án több más politikai szereplővel együtt a Gestapo letartóztatta, ezzel pedig OTI elnökségétől is meg kellett válnia. Lakatos Géza miniszterelnök közbenjárására több letartóztatott politikust, mint Baranyai Lipótot vagy Bajcsy-Zsilinszkyt októberben szabadon engedtek. Lakatos követelésének listáján szerepelt Huszár neve is, de őt a németek a fasiszta vezetőkkel szembehelyezkedő publikációi miatt fogságából "el nem bocsáthatónak" bélyegezték. A mauthauseni koncentrációs táborba deportálták, majd onnan novemberben a dachaui koncentrációs táborba hurcolták, ahol 1945. február 4-én fertőzés következtében meghalt.

Családja

Budapesten, 1908. november 3-án vette feleségül szilasi és pilisi Szilassy Mária Paulát (1884–1974), Szilassy Aladár (1847–1924) titkos tanácsos és a Közigazgatási Bíróság másodelnökének lányát. A párnak három gyermeke született:

• Veronika (1910–2009); férje bizáki Puky Pál (1904–1989)
• Mária (1912–1987)
• Béla (1915–1935)

Kitüntetései

• Katonai Érdemkereszt III. osztálya
• Katonai Érdemérem (kétszer)
• Sebesültek Érme
• Károly-csapatkereszt
• a német Vaskereszt
• Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal

Emlékezete

• 1922-ben táblát avattak a balassagyarmati felkelés emlékére, melyen Huszár neve is szerepelt. Az emléktáblát Horthy Miklós avatta fel, de a megszálló szovjetek 1945-ben eltávolíttatták.
• 2009 óta Balassagyarmaton utca viseli a nevét, a korábbi városi rezidenciájában pedig, ahol Huszár 1923-ig lakott, a Civitas Fortissima Múzeum működik
• 2019. januárban, a Civitas Fortissima 100. évfordulójára Balassagyarmat Város Önkormányzata emléktáblát állított a CF Múzeum falán Huszár tiszteletére.

Források

• Huszár Aladár családfája a geni.com-on
• Magyar Életrajzi Lexikon: Huszár Aladár (online hozzáférés)
• Nagy László: Az Ipolytól Dachauig: Huszár Aladár élettörténete (1885-1945), Budapest, 2018.
• Reiszig Ede: Nógrád vármegye nemes családai, in: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Nógrád vármegye (online hozzáférés)
• Tormay Cécile: Bujdosó könyv, I-II. kötet (online hozzáférés)
• Uj Budapest hetilap 1932. november 5-i száma, 1. old (online hozzáférés)
• Uj Budapest hetilap 1932. november 12-i száma, 1-2. old (online hozzáférés)
• Vécs Ottó: Esztergom tragédiája, Esztergom 1931. /36-40. old/ (online hozzáférés)
• Magyar Politikai Lexikon, I. kötet (1919-29), 182. old. (online hozzáférés)
• Magyar Politikai Lexikon, II. kötet (1929-35), 72. old. (online hozzáférés)

Elődje: Ripka Ferenc

Budapest főpolgármestere 1932 – 1934

Utódja: Borvendég Ferenc