Moszkvai terület

az Oroszországi Föderáció jogalanya, önálló közigazgatási egység
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 8.

A Moszkvai terület (oroszul Московская область [Mászkovszkájá oblászty]) az Oroszországi Föderáció egyik alanya, mely a Központi szövetségi körzethez tartozik. Az európai országrész középső részén, a Kelet-európai-síkvidék közepén, Moszkva körül helyezkedik el.

Moszkvai terület (Московская область)
Moszkvai terület címere
Moszkvai terület címere
Moszkvai terület zászlaja
Moszkvai terület zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Szövetségi körzetKözponti szövetségi körzet
SzékhelyMoszkva
Járás36
Városi körzet36
Alapítás1929. január 14.
KormányzóAndrej Jurjevics Vorobjov
Rendszám50, 90, 150, 190, 750
Népesség
Teljes népesség7 708 499 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség144,1 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület45 800 km²
Elhelyezkedése
Moszkvai terület (Oroszország)
Moszkvai terület
Moszkvai terület
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 37′ 41″, k. h. 37° 44′ 17″55.628000°N 37.738000°EKoordináták: é. sz. 55° 37′ 41″, k. h. 37° 44′ 17″55.628000°N 37.738000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Moszkvai terület témájú médiaállományokat.

Északon és északnyugaton a Tveri, északon a Jaroszlavli, keleten és északkeleten a Vlagyimiri, délkeleten a Rjazanyi, délen a Tulai, délnyugaton a Kalugai, nyugaton a Szmolenszki terület határolja. Hivatalosan kijelölt székhelye nincs, de állami szervei hagyományosan Moszkvában működnek, bár a város nem része a Moszkvai területnek. Ugyanakkor a 2000-es évektől a területi szervek egyre nagyobb része a Moszkva északnyugati szomszédságában található Krasznogorszk városába települt, és tervezik e város kijelölését a terület székhelyévé.

Területe 45 800 km²; lakossága: 6 628 100 fő (2006), a népsűrűség 144,1 fő/km².

Természetföldrajz

szerkesztés

A terület a Volga (északon) és az Oka (délen) közötti, alapvetően sík vidéken fekszik. Északkelet-délnyugati irányban itt húzódik a moszkvai (warta) eljegesedés határvonala, tőle északra morénahátak vonulatai sorakoznak. A nyugati és csaknem az egész északi részt a Moszkvai-dombság foglalja el, a tengerszint feletti legmagasabb pontja kb. 300 m (Dmitrov környékén). Északabbra, a Felső-Volga alföldje lapos, mocsaras vidék; a hozzá tartozó Sosa és Dubna folyók völgyének tengerszinti feletti magassága a 120 m-t sem éri el.

Délen, az Oka és a Moszkva-folyó között hullámos felszínű, folyóvölgyekkel tagolt síkság terül el, melynek egyes részein (főleg Szerpuhov környékén) karsztos képződmények találhatók; a legmagasabb pont itt 255 m. Az Okától délre a Közép-orosz-hátság változatos felszínű északi nyúlványai húzódnak, legmagasabb pontjuk 238 m. A Moszkvai terület keleti felét a Mescsorai-alföld foglalja el; ennek keleti része kiterjedt lápvidék, nagyobb tavai (Csornoje, Szvjatoje) jégkorszaki eredetűek. A tengerszint feletti legmagasabb pont sehol nem haladja meg a 170 m-t.

A terület a Volga vízgyűjtőjéhez tartozik. Az északi, alföldi részek felszíni vizeit a Volga mellékfolyói (Lama, Dubna, Szesztra, Jahroma) gyűjtik össze. Maga a Volga az északi határon folyik, egy kis darabon éppen csak érinti a területet. Délen az Oka itteni mellékfolyói a Lopasznya, a Nara, a Protva, valamint a Moszkva-folyó. Az északkeleti, keleti vidéken folyik a Kljazma, mely Moszkvától északra ered, és csak jóval messzebb, Nyizsnyij Novgorod közelében ömlik az Okába. A folyók általában november végétől április közepéig befagynak, bővízük április-májusban alakul ki. Nyáron vízszintjük többnyire alacsony, sodrásuk csekély. A Volgán kívül az Oka és a Moszkva-folyó is hajózható.

Természetes állóvizeinek többsége sekély, 5–10 m, a legmélyebb a Ruzai járásban lévő Glubokoje-tó (32 m). Legnagyobb vízterületű tavai a Szenyezs (15,4 km²) és a Szvjatoje (12,6 km²). Különösen sok a kisebb-nagyobb tó a Mescsora-alföldön, ez a tóvidék a szomszédos Rjazanyi területen folytatódik.

A Moszkvától északra elterülő térséget átszeli a Moszkva-csatorna, mely négy víztározón át vezet és a nagy kiterjedésű Volgai-víztározón át a Volgába torkollik.

A Moszkva-folyó medencéjében további négy víztározó is épült Ozjori, Mozsajszk, Isztra, Ruza mellett, ezek is hozzájárulnak a környék és a főváros vízellátásának biztosításához.

Ásványkincsek

szerkesztés

Az üveggyártásban használatos kvarchomokot Ljuberci környékén a 17. század vége óta bányásznak. Tűzálló fehér agyag nagyobb mennyiségben keleten fordul elő, Gzsel környékén a 14. század óta foglalkoznak kitermelésével. Régen különösen népszerű építőanyag volt a Mjacskovo környéki lágy, jól faragható mészkő, (ebből a fehér kőből készült többek között a moszkvai Nagy Színház külső burkolata is), bányászatával azóta már felhagytak; márványerezetű mészkő Kolomna körzetében található. Gyakori a cementgyártásnál használt dolomit, ismeretesek mésztufa és írókréta előfordulások is. Számottevők a készletek foszforitokból, a leggazdagabbak Jegorjevszk és Szeverszk lelőhelyei. Kálisó szintén a Jegorjevszki-, valamint a Szerpuhovi járásban fordul elő.

Éghajlata mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet nyugaton –10 °C, keleten –11 °C; a leghidegebb években –45 °C-os fagyok is előfordultak. Általában 120-135 napig, november közepétől március végéig a napi középhőmérséklet fagypont alatt marad. Az atlanti ciklonok néha rövid felmelegedést hoznak, az ilyen időszakok átlag négy napig tartanak. A júliusi középhőmérséklet nyugaton 17 °C, délkeleten 18,5 °C. A valaha előfordult legmagasabb nyári hőmérséklet 39 °C. A csapadék évi mennyisége 450–650 mm között mozog, északnyugatról délkelet felé fokozatosan csökken, de például a déli természetvédelmi területen 750 mm.

Növény- és állatvilág

szerkesztés

A terület egykor része volt annak az egybefüggő erdőségnek, amely a Mescsora-alföldön át egészen a mai Brjanszki erdőig húzódott, a 18. századtól egyre intenzívebben folyó erdőirtás miatt azonban ennek javarésze eltűnt.

 
Mező a Moszkvai területen, Noginszk mellett

Jelenleg az összterületnek közel 40%-át borítja erdő. Északon (a Felső-Volga mentén) és a nyugati tájakon a tajga tűlevelű fajai az uralkodók, elsősorban a lucfenyő. A keleti Mescsora-alföld erdőinek fő alkotóeleme az erdeifenyő, a lápos, alacsonyan fekvő területeken elkülönülten égerfa erdők láthatók. A központi és részben a keleti vidékeken, a déli tajgaövre jellemző vegyes erdőkben az erdei- és lucfenyővel keveredve főleg nyír és nyárfa fordul elő. Délebbre a lombhullató erdők válnak uralkodóvá, jellemző fafajok a tölgy, a hársfa, a juhar, a szil és a gyertyán. A legdélibb részek már az erdős sztyepp övezethez tartoznak, ahol elszórtan hárs- és tölgyligetek találhatók. Az egykori sztyepp helyén végig szántóföldek húzódnak, az eredeti természetes ártéri rétek is csaknem teljesen eltűntek. Az állatvilág nem különbözik a szomszédos régiókétól. Elterjedt képviselői a nagyobb emlősök közül a vörös róka, a jávorszarvas, az őz, a vaddisznó, a farkas, az utóbbiból azonban már csak néhány példány fordul elő.

Természetvédelem

szerkesztés

1945 júniusában Moszkvától 100 km-re délre, az Oka bal parti teraszain, a Szerpuhovi járásban természetvédelmi területet hoztak létre (Priokszko-terrasznij zapovednyik). Célja a jellegzetes helyi élővilág, elsősorban az ún. „okai flóra” sztyeppi növénytársulásainak megóvása és tudományos vizsgálata, valamint az európai bölény meghonosítása volt. A közel 5000 hektárnyi védett terület körül később 2 km széles védőzónát is létesítettek. A területen többek között 54 féle emlősállatot, 170 madárfajt és közel 100, a délebbi réti sztyeppet jellemző növényfajt tartanak nyilván. A felszín legnagyobb részét erdő fedi: az Oka mentén nyugat-keleti irányban húzódó erdősáv egykor az orosz állam védelmi vonalához tartozott. Ez volt az első természetvédelmi terület a Szovjetunióban, melyet bioszféra-rezervátummá nyilvánítottak (1978).

Történelem

szerkesztés

A Moszkva-folyó medencéjének környékét kezdetben finnugor népek lakták, a szláv népek a 10. században kezdték betelepíteni. A 12. század közepén a Vlagyimir-Szuzdali fejedelemséghez tartozott, erre az időszakra esik több itteni város: Volokolamszk (1135) , Moszkva (1147), Zvenyigorod (1152), Dmitrov (1154), Kolomna megalapítása. A fejedelemség földjeit a 13. század első felében végigpusztították a mongol-tatár csapatok. A következő évszázadban a térség a Moszkvai Fejedelemség része lett, az Okán túli földek azonban a Rjazanyi fejedelemséghez tartoztak és annak részeként, csak 1521-ben kerültek moszkvai fennhatóság alá.

 
A Troice-Szergijev-kolostor látképe

Az orosz állam kialakulásában és fennmaradásában fontos szerepet játszottak a terület (Volokolamszk, Zvenyigorod, Kolomna és különösen Szergijev-Poszad) kolostorai, melyek nemcsak a kultúra, az írásbeliség, a hitélet központjai voltak, hanem falakkal, bástyákkal körülvett erődítmények is. A híres Szentháromság–Szergij-kolostor (oroszul: Troice-Szergijeva lavra) például a 17. század elején 16 hónapig állta a lengyel-litván csapatok ostromát, 1612-ben falai alól indult el a népfölkelők egyik nagy serege Moszkva felszabadítására. Később a kolostor fokozatosan az orosz ortodox egyház központjává vált.

A Moszkva elfoglalására indított háborúk a vidéket mindig súlyosan érintették. A 17. század elejének harcai során számos települést feldúltak, például Kasirát, mely a későbbi pestisjárvány után el is néptelenedett. 1812-ben Mozsajszk mellett zajlott le a sok áldozatot követelő híres Borogyinói ütközet. 1941-42-ben a Moszkváért folyó harcok során a terület különösen sokat szenvedett.

Amikor 1708-ban megalakították a kormányzóságokat, a térség zömmel a Moszkvai kormányzóság része lett, a déli vidék azonban a Tulai kormányzósághoz került. A század első felében megjelentek a manufaktúrák (pl. a mai Koroljov város helyén és Szerpuhovban), a 19. században fejlődésnek indult az ipar, különösen a textilipar. Központjai Bogorodszkban, Pavlovszkij Poszadban és Orehovo-Zujevóban alakultak ki. 1851-ben megépült a Moszkva-Szentpétervár, tíz évvel később a Moszkva-Nyizsnyij Novgorod vasútvonal, ami az itteni városok gazdasági fejlődését is nagyban elősegítette.

A szovjet korszak első éveiben, az ország villamosításának lázában itt is megépültek az első vízerőművek (Kasira, 1922; Satura, 1925). 1923-ban a déli vidéket (Kasirával) a Moszkvai kormányzósághoz csatolták, és a kormányzóságból hozták létre 1929. január 14-én önálló közigazgatási egységként a Moszkvai területet.

Gazdasági szempontból a Moszkvai terület az Oroszországi Föderáció Központi övezetéhez tartozik, legnagyobb része Moszkva agglomerációját képezi. Naponta százezrek járnak be a fővárosi munkahelyekre dolgozni, és hét végeken ennél jóval többen hagyják el a fővárost, hogy Moszkva környékén („Podmoszkovje”) pihenjenek, ahol az utóbbi években gyors ütemben szaporodnak a nyaralók és üdülőhelyek.

A Moszkvai terület egyike a legfejlettebb iparral rendelkező régióknak az országban. Így volt ez a szovjet időszakban is, de a Szovjetunió felbomlása után az ipar termelése erősen visszaesett. Különösen a két vezető ágazatban, a textiliparban és a gépgyártásban – ezen belül elsősorban a hadiiparban – volt erőteljes a visszaesés. A századforduló óta azonban egyre dinamikusabb a gazdaság, és benne az ipar egyes ágazatainak, vállalatainak fejlődése, bár az ipari termelés volumene még messze elmarad az 1990-es évitől.

Minthogy a területnek nincs külön közigazgatási központja, ezért ipara sem egyetlen nagyvárosban koncentrálódik, mint a Központi körzet többi régiójában, hanem szétterül a Moszkvát körülvevő nagyobb városokban. A gépgyártás vezető ágazat maradt, melyben továbbra is nagy súllyal szerepel:

  • az űrkutatás és a hadiipar csúcstechnikát képviselő számos vállalata (űr- és rakétatechnika Himki, Reutov, Koroljov városokban, radarrendszerek építése a tüzérségi és a légvédelmi rakétaegységek számára Szerpuhovban, helikopterek gyára Ljuberciben, stb.);
  • az atomerőművek berendezéseinek (Podolszk), illetve fűtőelemeinek (Elektrosztal) gyártása;
  • a közlekedési eszközök gyártása (dízelmozdonyok Kolomnában, metrókocsik Mitiscsiben, villanymozdonyok Orehovo-Zujevóban, autóbuszok Likinóban, melynek gyára ugyan évekig a csőd szélén állt, de már újra termel).

A régió elektrokohászati központja Elektrosztalban működik (a várost a kombinátról nevezték el), ahol többek között különleges hőálló ötvözeteket készítenek a repülőgépipar és az űrhajózás számára. A vegyipart egyebek között a műszál- (Szerpuhov, Klin), a műtrágya- (Voszkreszenszk) és a festékgyártás (Szergijev Poszad) képviseli. A többi iparágnál gyorsabban fejlődik az élelmiszeripar (Sztupinói, Noginszki, Ramenszki járások). Ma is nehéz helyzetben van azonban a textilipar, és más ágazatok, illetve egyes térségek is leszakadnak vagy stagnálnak (pl. Klimovszk hadiipari és textilüzemei vagy Krasznogorszk optikai készülékeiről, fotócikkeiről egykor híres vállalata).

A régió több városa kapta meg az ún. „tudomány-város” címet (pl. Dubna, Koroljov), ahol több fontos tudományos intézet, kutató-fejlesztő központ működik, gyakran iparvállalatok részeként vagy azokkal szorosan együttműködve. Koroljov városában kapott elhelyezést az űrrepülések irányítóközpontja is.

Mezőgazdaság

szerkesztés

A földek közel 40%-a (délen több mint 50%-a) mezőgazdasági rendeltetésű terület, de ez az arány – a lakás- és nyaralóépítési láz, a főváros környékén szaporodó zöldmezős beruházások (nagy nyugat-európai bevásárlóközpontok építése) miatt – gyorsan csökken.

Legelterjedtebbek a gyenge termőképességű podzoltalajok, a Mescsora-alföld és a Volga völgyének egyes körzeteiben a tőzeges láptalajok. Termékenyebb szürke erdőtalajok és kilúgozott csernozjomok leginkább az Okától délre eső gabonaföldeken találhatók. A központi tájakon zömmel takarmánynövényeket termesztenek, mivel ott a mezőgazdaság meghatározó ágazata az állattenyésztés. A hatalmas fővárosi piac közelsége és a városok nagy száma miatt kiemelkedő szerepe van a városellátó gazdálkodásnak (hús, tojás, zöldség, burgonya, gyümölcs stb.), sok helyen melegházak, virágkertészetek találhatók. A legnagyobb agráripari vállalatok Moszkva közelében települtek; a távolabbi tájak gazdaságai is tartják pozícióikat, de helyzetük nehezebb, termelésük kevésbé jövedelmező.

Közlekedés

szerkesztés

A térség az ország egyik legfejlettebb közlekedési hálózatával rendelkezik. Vasútvonalainak hossza összesen 2700 km. Az országban itt a legsűrűbb a vasúti hálózat, legnagyobb részét villamosították. Moszkvából 11 fővonal indul ki sugárirányban az ország főbb tájegységei felé, ezeket vasúti körgyűrű köti össze, melynek nyomvonala csaknem teljes egészében a Moszkvai területen vezet keresztül. A régió legforgalmasabb rendezőpályaudvarai Orehovóban és Bekaszovóban találhatók. Az ingázók nagy száma miatt különösen fontosak a fővárost és a környéket összekötő helyi személyvonatok járatai, az ún. elektricskák.

A szilárd burkolatú utak hossza megközelíti a 14 000 km-t. Tíz autóút vezet ki a fővárosból ugyancsak sugárirányban, melyeket a Moszkva határvonalán kiépített körgyűrű köti össze egymással. Távolabb további két körgyűrű is épült (A107-es és A108-as).

A főváros legforgalmasabb légikikötői – Seremetyjevo, Domogyedovo, Vnukovo – közigazgatásilag a Moszkvai területhez tartoznak. A legnagyobb, Cskalovról elnevezett katonai repülőtér Monyino település közelében található.

Rendszeres hajójáratok közlekednek az Okán, a Volgán, a Moszkva-folyón, valamint a két utóbbit összekötő Moszkva-csatornán. A legnagyobb kikötők az Okán Szerpuhov és Kolomna; a Moszkva-csatornán Dmitrovban, a csatorna és a Volga találkozásánál Dubnában van jelentősebb folyami kikötő.

Népesség

szerkesztés

A terület lakossága: 6 628 100 fő (2006), ebből a városban lakók aránya 80,5%; a népsűrűség 144,1 fő/km².

Ez az ország legnépesebb régiója (Moszkvát kivéve), népsűrűsége is kiemelkedően magas. A városi lakosság aránya meghaladja a 80%-ot, miközben önálló közigazgatási központja, igazi nagyvárosa nincs. A települések száma és sűrűsége nagyobb, mint bárhol az országban. 80 városa van (2006), közülük 16 lélekszáma meghaladja a 100 ezer főt. A két utóbbi népszámlálás közötti időszakban (1989–2002) lakossága gyakorlatilag nem csökkent, miközben az egész Központi körzet veszített népességéből. Ennek egyik oka a bevándorlók magas száma, akiket a főváros közelsége idevonz.

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint: oroszok (6 022 763); ukránok (147 808); tatárok (52 851); beloruszok (42 212); örmények (39 660); mordvinok (21 856); azeriek (14 651); csuvasok (12 530); moldávok (10 418); zsidók (9899); grúzok (9888); németek (4607); üzbégek (4183); baskírok (3565); tadzsikok (3404); koreaiak (3232); marik (2554); kazakok (2493); oszétek (2389); lezginek (2130). 1100 és 2000 fő között: csecsenek, görögök, udmurtok, bolgárok, cigányok, avarok, litvánok.

Nemzetiségét nem tüntette fel: 172 090 fő.

A legnépesebb települések

szerkesztés

A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):

Közigazgatás

szerkesztés

A Moszkvai terület élén a kormányzó áll.

  • Borisz Vszevolodovics Gromov: 2000. február 2. – 2012. május 11.
Hivatásos katona, vezérezredes, a Szovjetunió Hőse. Több katonai főiskolát végzett, a vezérkar katonai akadémiáján is képesítést szerzett. Háromszor szolgált Afganisztánban, személyesen irányította a szovjet csapatok kivonulását, 1992-1994 között honvédelmi miniszterhelyettes volt. Első alkalommal 2000 januárjában választották meg kormányzónak, másodszor 2003 decemberében, ekkor nagy fölénnyel győzött a választásokon.
  • Szergej Kuzsugetovics Sojgu: 2012. május 11. – 2012. november 6. Előtte a központi kormányban a rendkívüli helyzetek és katasztrófavédelem minisztere volt; utána a központi kormányban védelmi miniszter lett.
  • Andrej Jurjevics Vorobjov:
    • 2012. november 8. – 2013 szeptember. Putyin elnök megbízottjaként a kormányzói feladatokat ideiglenesen látta el. Előtte az Egységes Oroszország frakcióját vezette az Állami Dumában.
    • 2013. szeptember 8. – kormányzó.
    • Kormányzónak ismét megválasztva 2018. szeptember 9-én.[1]

2006 óta a Moszkvai területen 378 helyi önkormányzat működik. Közülük 36 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 36 járás (rajon), továbbá 114 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 192 falusi község (szelszkoje poszelenyije). A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek

szerkesztés
 
A volokolamszki kreml
  • Balasiha
  • Bronnyici
  • Dzerzsinszkij
  • Dolgoprudnij
  • Domogyedovo
  • Dubna
  • Zsukovszkij
  • Zseleznodorozsnij
  • Zvenyigorod
  • Ivantyejevka
  • Klimovszk
  • Kolomna
  • Koroljov
  • Kotyelnyiki
  • Krasznoarmejszk
  • Lobnya
  • Loszino-Petrovszkij
  • Litkarino
  • Orehovo-Zujevo
  • Podolszk
  • Protvino
  • Puscsino
  • Reutov
  • Rosal
  • Szerpuhov
  • Troick
  • Frjazino
  • Himki
  • Csernogolovka
  • Scserbinka
  • Elektrogorszk
  • Elektrosztal
  • Jubilejnij
  • Krasznoznamenszk város (zárt város)
  • Voszhod település (zárt város)
  • Mologyozsnij település (zárt város)
 
A Moszkvai terület közigazgatási beosztása

A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:

Magyar név Orosz név Székhely Lélekszám
Csehovi járás Чеховский район Csehov
115 301
Dmitrovi járás Дмитровский район Dmitrov
151 448
Isztrai járás Истринский район Isztra
119 641
Jegorjevszki járás Егорьевский район Jegorjevszk
102 958
Kasirai járás Каширский район Kasira
70 269
Klini járás Клинский район Klin
127 779
Kolomnai járás Коломенский район Kolomna
44 856
Krasznogorszki járás Красногорский район Krasznogorszk
179 872
Lenin járás Ленинский район Vidnoje
172 171
Ljuberci járás Люберецкий район Ljuberci
265 113
Lotosinói járás Лотошинский район Lotosino
17 859
Luhovici járás Луховицкий район Luhovici
58 802
Mityiscsi járás Мытищинский район Mityiscsi
203 393
Mozsajszki járás Можайский район Mozsajszk
72 745
Naro-fominszki járás Наро-Фоминский район Naro-Fominszk
189 763
Noginszki járás Ногинский район Noginszk
203 609
Ogyincovói járás Одинцовский район Ogyincovo
316 696
Orehovo-zujevói járás Орехово-Зуевский район Orehovo-Zujevo
121 916
Ozjori járás Озёрский район Ozjori
35 752
Pavlovszkij Poszad-i járás Павлово-Посадский район Pavlovszkij Poszad
83 520
Podolszki járás Подольский район Podolszk
82 488
Puskinói járás Пушкинский район Puskino
177 510
Ramenszkojei járás Раменский район Ramenszkoje
256 375
Ruzai járás Рузский район Ruza
61 673
Sahovszkajai járás Шаховской район Sahovszkaja
25 372
Saturai járás Шатурский район Satura
72 087
Scsolkovói járás Щёлковский район Scsolkovo
193 629
Szerebrjanije Prudi-i járás Серебряно-Прудский район Szerebrjanije Prudi
25 843
Szergijev Poszad-i járás Сергиево-Посадский район Szergijev Poszad
225 693
Szerpuhovi járás Серпуховский район Szerpuhov
35 173
Szolnyecsnogorszki járás Солнечногорский район Szolnyecsnogorszk
128 580
Sztupinói járás Ступинский район Sztupino
119 282
Taldomi járás Талдомский район Taldom
48 553
Volokolamszki járás Волоколамский район Volokolamszk
53 244
Voszkreszenszki járás Воскресенский район Voszkreszenszk
153 600
Zarajszki járás Зарайский район Zarajszk
41 912
Balasihai járás Балашихинский район Balasiha
225 381
Domogyedovói járás Домодедовский район Domogyedovo
135 405

A két utolsóként felsorolt járásban nem működik járási önkormányzat, mivel a Balasihai illetve a Domogyedovói városi körzetet alkotják.

  1. Rezultati viborov glav regionov Rosszii 09-09 (Aif.ru, 2018-09-10. Hozzáférés: 2018-09-15)
A Wikimédia Commons tartalmaz Moszkvai terület témájú médiaállományokat.