Oscar Luigi Scalfaro

(1918–2012) olasz politikus, elnök
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 24.

Oscar Luigi Scalfaro (Novara, 1918. szeptember 9.Róma, 2012. január 29.[22]) olasz politikus, az Olasz Kereszténydemokrata Párt (Democrazia Cristiana) tagja, 1992 és 1999 között az Olasz Köztársaság kilencedik elnöke.

Oscar Luigi Scalfaro
Született1918. szeptember 9.[1][2][3][4][5]
Novara[6]
Elhunyt2012. január 29. (93 évesen)[7][1][2][3][4]
Róma[8]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2012. január 29.)
  • olasz (1918. szeptember 9. – 1946. június 18.)
HázastársaMaria Inzitari
GyermekeiMarianna Scalfaro
Foglalkozása
Tisztsége
  • member of the Constituent Assembly of Italy (1946. június 13. – 1948. január 31.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1948. április 29. – 1953. június 24.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1953. június 17. – 1958. június 11.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1958. június 5. – 1963. május 15.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1963. május 9. – 1968. június 4.)
  • Italian Minister of Transports (1966. február 24. – 1968. június 25.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1968. június 2. – 1972. május 24.)
  • Italian Minister of Transports (1968. június 25. – 1968. december 13.)
  • Italian Minister of Transports (1972. február 18. – 1972. június 26.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1972. május 20. – 1976. július 4.)
  • Italian Minister of Education (1972. június 26. – 1973. július 8.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1976. július 2. – 1979. június 19.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1979. június 17. – 1983. július 11.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1983. július 8. – 1987. július 1.)
  • olasz belügyminiszter (1983. augusztus 4. – 1986. augusztus 1.)
  • olasz belügyminiszter (1986. augusztus 1. – 1987. április 18.)
  • olasz belügyminiszter (1987. április 18. – 1987. július 29.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1987. június 25. – 1992. április 22.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1992. április 16. – 1992. május 25.)
  • Olaszország elnöke (1992. május 28. – 1999. május 15.)
  • Senatore a vita (1999. május 15. – 2012. január 29.)
IskoláiSzent Szív Katolikus Egyetem
Kitüntetései
Lista
  • Chief of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Chief of the Military Order of Italy
  • Order of Merit for Labour
  • Gold Medal of the Italian Order of Merit for Culture and Art
  • máltai lovagrend
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály
  • Honored badge of merit of the President of Ukraine
  • a Magyar Érdemrend nagykeresztje
  • National Maltese Order of Merit
  • Knight of the Order of the Elephant
  • Royal Order of the Seraphim
  • Magyar Érdemrend
  • Három Csillag érdemrend
  • Order of the White Double Cross
  • Katolikus Izabella-rend
  • Elefántrend
  • Order of Vytautas the Great
  • Dostyk Order of grade II
  • Order of the Cross of Terra Mariana
  • Order of the Chrysanthemum
  • Finn Fehér Rózsa lovagrend
  • Dostyk Order of grade I
  • President of order of the Star of Italian Solidarity
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1993. szeptember 6.)[9]
  • Masaryk University Gold Medal (1995)[10]
  • Medal of the Oriental Republic of Uruguay (1995. augusztus 8.)[11]
  • Fehér Sas-rend (1996. június 4., Aleksander Kwaśniewski)[12]
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1996. június 24., 1996, I. János Károly spanyol király)[13][14]
  • Három Csillag érdemrend nagykeresztje (1997, Guntis Ulmanis)[15]
  • Grand Cross of the Order of Vytautas the Great (1997. május 19.)[16]
  • Collar of the Order of the Cross of Terra Mariana (1997. május 20.)[17]
  • Grand Cross of the Order of the White Double Cross‎ (1997. november 13., Michal Kováč, Szlovákia elnöke)[18][19]
  • Grand Order of King Tomislav (1997. december 17., Franjo Tuđman)[20]
Sírhelyecemetery of Cameri[21]

Oscar Luigi Scalfaro aláírása
Oscar Luigi Scalfaro aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Oscar Luigi Scalfaro témájú médiaállományokat.

Jogot tanult a milánói katolikus egyetemen, majd bíróként dolgozott. Gyakorló katolikusként fiatalkorától kezdve keresztény világi szervezetekben tevékenykedett, és aktívan segített a második világháború alatt bebörtönzött antifasisztáknak és családtagjaiknak.

1946-ban az Olasz Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjává választották, majd 1992-ig Piemontot képviselte a képviselőházban, az olasz parlament alsóházában. 1954-ben először a munkaügyi minisztériumban, később a közlekedési és oktatási minisztériumban lett államtitkár. 1966 és 1968 között közlekedési miniszter volt Aldo Moro harmadik kormányában. Miután 1976 és 1983 között a Képviselői Kamara alelnöke volt, 1983-ban Bettino Craxi kabinetjében belügyminiszter lett. Amikor Craxi 1987-ben lemondott miniszterelnöki posztjáról, Scalfarót új kormány megalakításával bízták meg, de kudarcot vallott.

 
Államelnökként, 1992

Az 5. és 6. parlamenti választás után 1992 áprilisában a képviselőház elnökévé, másfél hónappal később, 1992. május 25-én a 16. választási fordulóban 672 szavazattöbbséggel köztársasági elnökökké választották. Párttársát, Francesco Cossigát váltotta fel, aki 1992. április 25-én, tehát hat héttel a rendes ciklus vége előtt lemondott. Hivatali ideje alatt Scalfaro elnök felkérte a lakosságot, hogy hozzanak létre új ellenállási mozgalmat (Resistenza) a szervezett bűnözés ellen. Scalfaro hivatali ideje 1999-ben bekövetkezett halálával ért véget. Utódja Carlo Azeglio Ciampi lett.

1999 óta az olasz szenátus örökös tagja.

Elnökként a következő hivatalos külföldi utakat abszolválta: [23]

Meglátogatta a Rómában székelő Máltai lovagrendet is.

További információk

szerkesztés
  1. a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Discogs (angol nyelven). Discogs . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Dalibor Brozović: Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Horvát Enciklopédia . Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  6. Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Oscar Luigi Scalfaro. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
  8. Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. Suomen Valkoisen Ruusun ja Suomen Leijonan ritarikunnat. (finnül) Helsinki: Edita. 2017. 498. o. ISBN 978-951-37-7005-1  
  10. https://www.muni.cz/o-univerzite/vyznamenani/zlate-medaile-mu?page=9
  11. Resolución N° 907/995. ENTREGA DE MEDALLA DE LA REPUBLICA ORIENTAL DEL URUGUAY. OSCAR LUIGI SCALFARO. National Directorate of Official Printings and Publications, 1995. augusztus 22. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
  12. Postanowienie Prezydenta Rzeczypospolitej Polskiej, 1996. június 4.
  13. Boletín Oficial del Estado (spanyol nyelven) pp. 20789. State Agency for the Official State Gazette, 1997. június 27.
  14. BOE-A-1996-14784
  15. https://likumi.lv/doc.php?id=222256
  16. https://www.lrp.lt/lt/prezidento-veikla/apdovanojimai/apdovanotu-asmenu-duomenu-baze/27252?sqid=760324efd404ce547319dfffe2699edf83a7d53a
  17. https://www.president.ee/en/estonia/decorations/bearer/57/oscar-luigi-scalfaro
  18. https://web.archive.org/web/20160413004835/http://www.slovak-republic.org/symbols/honours/
  19. https://archiv.prezident.sk/gasparovic/indexbaf8.html?statne-vyznamenania-udelene-v-rokoch-19931998
  20. Narodne novine (horvát nyelven), 1997. december 17.
  21. Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave
  22. Oscar Luigi Scalfaro mit 93 gestorben. Focus Online, 2012. január 29. (Hozzáférés: 2012. január 31.)
  23. Liste der Reisen auf archivio.quirinale.it

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Oscar Luigi Scalfaro című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Elődje:
Francesco Cossiga
Utódja:
(ideiglenes: Nicola Mancino)
Carlo Azeglio Ciampi