Sárgahátú bóbitásantilop

emlősfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 2.

A sárgahátú bóbitásantilop (Cephalophus silvicultor) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) alcsaládjába tartozó faj.

Sárgahátú bóbitásantilop
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae)
Nem: Cephalophus
Hamilton Smith, 1827
Faj: C. silvicultor
Tudományos név
Cephalophus silvicultor
(Afzelius, 1815)
Szinonimák
  • Antilope silvicultrix Afzelius, 1815
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgahátú bóbitásantilop témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgahátú bóbitásantilop témájú médiaállományokat és Sárgahátú bóbitásantilop témájú kategóriát.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása

szerkesztés

Közép- és Kelet-Afrikában honos antilopfaj. A faj megtalálható Angola, Benin, Bissau-Guinea, Burkina Faso, Burundi, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Gabon, Ghána, Guinea, Kenya, Libéria, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Togo, Uganda és Zambia területén. Az összes bóbitásantilop-féle közül ennek a fajnak legnagyobb az elterjedési területe.

  • Cephalophus silvicultor curticeps Grubb & Groves, 2002
  • Cephalophus silvicultor longiceps Gray, 1865
  • Cephalophus silvicultor ruficrista Bocage, 1869
  • Cephalophus silvicultor silvicultor Afzelius, 1815

Megjelenése

szerkesztés
 

A sárgahátú bóbitásantilop a bóbitásantilopok legtermetesebb faja, testhossza 115–145 cm, marmagassága 80 cm. Testtömege 80 kg körüli. Szőrzete a sötétbarnától a feketéig terjed, hátuk hátsó részén sárga csíkkal. A borjak születésükkor sötétbarnák, oldalukon foltokkal, testük alsó része vöröses. Hátuk közepe egészen 5-9 hónapos korukig koromfekete marad, amikor a sárga színű szőrzet megjelenik. Orra színe világosszürke, ajka fehér. A szeme és füle kis méretű. Az antilop erős testalkatú és karcsú lába van. Mindkét nemű egyednek enyhén bordázott, ék alakú szarva van, melynek hossza eléri a 8,5–21 cm-t, csúcsánál kissé lefelé görbül.

Életmódja

szerkesztés

Mind a sűrű mind a nyílt esőerdők lakója, ahol magvakat, gyümölcsöket, füvet, gombákat és leveleket fogyaszt.

Szaporodása

szerkesztés

Vemhességi ideje 7 hónap. A tehén általában egy, ritkábban két borjúnak ad életet. Ellés után a borjak egy hétig rejtőzködnek, csak ezután kezdenek kimozdulni és legelészni. A teljes elválasztás 5 hónapos korukra történik meg. A nőstények 9-12, a hímek 12-18 hónapos korukra érik el az ivarérettséget.

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

A faj széleskörűen elterjedt és élőhelyén általános. Teljes populációját 150 000 egyedre teszik.[1] Ha a jelenlegi trendek folytatódnak a faj eloszlása egyre töredezettebb lesz, természetvédelmi helyzete veszélyeztetetté válhat. Hosszú távú fennmaradása az egyenlítői esőerdők és szavannák kulcsfontosságú területeinek hatásos védelmétől függ.