FC Barcelona
Csapatadatok
Teljes csapatnévFutbol Club Barcelona
BecenévBarça, Culés,
Blaugrana
SzékhelyBarcelona,
Spanyolország Spanyolország
Alapítva1899. november 29.
StadionCamp Nou
VezetőedzőSpanyol Josep Guardiola
ElnökSpanyol Joan Laporta
BajnokságPrimera División
Nemzeti sikerek
spanyol Bajnok18 alkalommal
spanyol Kupagyőztes24 alkalommal
spanyol Szuperkupa-győztes10 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BL2 alkalommal
UEFA-kupa3 alkalommal
KEK4 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
FC Barcelona honlapja

Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának világhírű labdarúgócsapata. A klub a La Liga kezdetétől megszakítás nélkül részt vesz a bajnoki küzdelmekben. A klub megalapítása a svájci születésű Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgó csapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában. A klub megalapítása a svájci születésű Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgó csapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában.

A klub megalapítója szerkesztés

1898-ban Barcelonában meglátogatta az ott élő nagybátyját, Emili Gaissert. Hans-Max Gamper Haessig tulajdonképpen Afrikába indult, hogy ott egy cukorkereskedelmi cég alapításában segédkezzen, de beleszeretett ebbe a Katalán városba és elhatározta, hogy itt le is telepedik. A Katalán elsajátítása után fel is vette a neve katalán változatát: Joan Gamper. Könyvelőként a Crédit Lyonnais-nál és a Sarria Railway Company-nél dolgozott, sportújságíróként pedig két svájci lapnak volt a munkatársa. Ekkor csatlakozott a helyi Svájci Evangélikus Egyházhoz és egyben futballozni is kezdett a Sant Gervas-i protestáns közösségben. A Gimanasio Sole-ba is beiratkozott, ahol egy folyóirat kiadásában segédkezett (Los Deports ). 1899. október 22-én ebben az újságban jelent meg a hirdetése egy labdarúgóklub szervezéséről. A pozitív fogadtatás eredményeképpen november 29-én a Gimanasio Sole-ban megtartott találkozón megszületett a Futbol Club Barcelona. Az alapítók svájci, angol és katalán rajongókból tevődtek össze. Úgy tartják, hogy Gamper a legendás klubszíneket, az azulgrana-t az FC Basel után választott 92.249.203.10 (vita) 2009. május 16., 13:19

A klub története szerkesztés

A kezdetek szerkesztés

 
Gamper 1899. október 22-én megjelentetett hirdetése
 
Az FC Barcelona csapata 1903-ban

A klub megalapítása a svájci születésű Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgó csapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában.[1]

A csapat első mérkőzésére Bonanovában került sor, egy angol kivándorlókból álló csapat ellen. Az összecsapást az angol együttes nyerte meg 1:0 arányban. A meccs érdekessége, hogy az angol csapatban néhány Barcelona játékos is szerepelt a mérkőzés során. Az egyesület első, saját tulajdonú hazai pályájának hivatalos megnyitójára 1909. március 14-én került sor.[1]

A klub az 1901-02-es évadban megnyerte a Macaya Kupát, az 1904-05-ös és az 1908-09-es szezonban pedig katalán kupát. Az utóbbin 1922-ig még nyolc alkalommal diadalmaskodtak (1910-ben, 1911-ben, 1913-ban, 1916-ban, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és 1922-ben). Emellett a spanyol labdarúgókupában is eredményesen szerepelt a csapat és több alkalommal is sikerült elhódítania a trófeát (1910-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1920-ban és 1922-ben).[1]

1920-tól 1950-ig szerkesztés

1922-ben került felavatásra a Les Corts Stadion, mely a klub egyik legsikeresebb időszakának lett a helyszíne. Az egyesület első aranykorát 1919-től 1929-ig élte. A klub sorozatban öt alkalommal nyerte meg a katalán kupát, emellett három ízben (1925-ben, 1926-ban és 1928-ban) hódították el a spanyol labdarúgókupát. Az utóbbi két spanyol labdarúgókupa győzelmet megismételt mérkőzésen szerezte meg a csapat a Real Sociedad ellenében. Az összecsapások hőse a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Platkó Ferenc volt. A magyar labdarúgó tiszteletére Rafael Albertí költeményt írt. A csapatban olyan kitűnő labdarúgók szerepeltek, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho. Az FC Barcelona ebben az időszakban vált a katalán hazafiasság szimbólumává. 1924-ben, a klub fennállásának 25. évfordulóján már 12 207 pártoló tagja volt. Az eseményt az ismert plakátrajzoló művész Josep Segrelles örökítette meg. Az első hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokságra az 1928–1929-es szezonban került sor. Az FC Barcelona az első osztályban indult és megszerezte az első bajnoki címét, betetőzve ezzel a korszak sikereit.[2]

A pályán kívül azonban számos tényező befolyásolta a klub működését. 1925. június 14-én egy hazai mérkőzés alkalmával az FC Barcelona szurkolói kigúnyolták a spanyol nemzeti himnuszt. Válaszul Miguel Primo de Rivera spanyol diktátor hat hónapra bezáratta a Barcelona hazai pályáját. A büntetést végül három hónapra csökkentették, emellett Gampert lemondásra kényszerítették. A klub alapítója 1930. július 30-án hunyt el. Ebben az időszakban a politikai harcok visszavetették a sport szerepét a spanyol társadalom egészében. Ennek megfelelően az FC Barcelona teljesítménye visszaesett, bár továbbra is voltak tehetséges játékosai Martí Ventolrà, Josep Raich és Josep Escolà személyében. Az egyesület végül pénzügyileg, társadalmilag és a sport terén is válságba jutott. Bár a csapat hat alkalommal diadalmaskodott a katalán kupában (1930-ban, 1931-ben, 1932-ben, 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban), a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában meglehetősen sikertelen volt és számos szurkolót vesztett.[2]

A spanyol polgárháború kitörése után egy hónappal a klub elnökét, Josep Sunolt Francisco Franco csapatai Guadalajara közelében meggyilkolták. A játékosok ekkor Mexikóban és az Egyesült Államokban egy túrán vettek részt és ennek köszönhetően a klub vagyona megmenekült, azonban a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba. 1938. március 16-án fasiszta bombamerénylet érte az egyesület társasági klubját. Pár hónappal később pedig a katalán hazafiasság jelképeként az egyesület fasiszta megszállás alá került. A sok viszontagság következtében a klub tagsága 3486 főre csökkent.[2]

1940. márciusában Francisco Franco támogatója, Marqués de la Mesa Rsta került a klub élére. Ezt követően az egyesület nevét az angolosan hangzó Fútbol Club Barcelonáról a spanyolosabb hangzású Club de Fútbol Barcelonára változtatták. Az eredeti nevet végül 1973-ban vette vissza a klub. Emellett a katalán címer 4 vörös sávját kettőre csökkentették és ezt csak 1949-ben állították vissza. Az 1940-es években stabilizálódott a csapat helyzete. 1942-ben sikerült megnyernie a spanyol labdarúgókupát. A következő szezonban a Real Madrid CF elleni botrányos kimenetelű összecsapás után, melyen a csapat fenyegetettségben játszott, lemondott a Barcelona elnöke. A spanyol bajnoki címet ezt követően 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben is elnyerte a csapat és 1949-ben a latin kupában is sikerült didalmaskodnia. A korszak meghatározó játékosai a következő labdarúgók voltak: César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo testvérek, Seguer, Bíosca és Ramallets. 1949-ben, a klub fennállásának 50. évfordulóján az Barcelona 24 893 főnyi tagsággal rendelkezett, mérlege pedig 21 katalán, 9 spanyol kupagyőzelem és 4 bajnoki cím volt.[2]

A Kubala-korszak és az 1960-as évek szerkesztés

1950. júniusában érkezett a klubhoz a magyar származású Kubala László és ezzel egy új korszak vette kezdetét az FC Barcelona életében. A csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott és ennek köszönhetően az 1951–1952-es és az 1952–1953-as szezonban is sikerült megnyernie a spanyol labdarúgó-bajnokságot, valamint 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban a spanyol labdarúgókupát. Emellett az 1951-52-es idényben az FC Barcelona elhódította a latin, az Eva Duarte és a Martín Rossi kupákat is. A legendás támadósor tagjai a következő labdarúgók voltak: Estanislao Basora, César Rodríguez Álvarez, Kubala László, Tomás Moreno és Eduardo Manchón.[2]

Kubala ekkora már a csapat legendás játékosa lett. A magyar labdarúgó 1952. február 10-én egy mérkőzésen egymaga hét gólt szerzett. 1953-ban nem sikerült az argentin Alfredo di Stéfano leigazolása és a labdarúgó a rivális Real Madrid CF-hez igazolt. A csapat népszerűsége, melyben kiemelkedő szerepe volt Kubala Lászlónak, szükségessé tette egy új, nagyobb és korszerűbb stadion megépítését. A magyar labdarúgót 1999-ben minden idők legjobb Barcelona játékosává választották. A ma is használatban lévő Camp Nou Stadion átadására 1957. szeptember 24-én került sor és 90 ezer férőhellyel rendelkezett. Ekkor a klubnak már 40 ezer pártoló tagja volt. 1957-ben ismét sikerült elnyerni a spanyol labdarúgókupát, melyet 1959-ben és 1960-ban újabb bajnoki címek követtek. Emellett a csapat 1958-ban és 1960-ban is megnyerte a vásárvárosok kupáját. Ekkor Kubala mellett már Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is a csapat tagja volt. Rajtuk kívül még olyan kiváló labdarúgók szerepeltek a csapatban, mint Evaristo, Eulogio Martinez, Suárez, Villaverde, Olivella, Gensana, Segarra, Gracia, Vergés és Tejada.[3][4][5]

1960-ban Luis Suárez a kiemelkedő teljesítményével az FC Barcelona első aranylabdával díjazott játékosa lett. Ennek ellenére az 1960-as években nem sikerült megismételni a korábbi sikereket. A csapat mindössze három kupasikert könyvelhetett el. 1963-ban és 1968-ban a spanyol, 1966-ban pedig az UEFA-kupában diadalmaskodott a csapat. A klub viszonylagos sikertelensége ellenére mégis egyre népszerűbb lett, mivel a katalán nép egyre inkább a katalán öntudat jelképeként tekintett az egyesületre. Ebben az időben a diktatúra kemény kézzel kívánta elfojtani a katalán identitást. Ennek következtében lett közismert a „Més que un club” (több, mint egy klub) kifejezés is.[3][6]

‘70-es és ‘80-as évek szerkesztés

A hatvanas évek – az 1966-os VVK-győzelem ellenére – kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára; a Barcelona 1973-ban éppen azért szerződtette le az Ajaxtól távozó Johan Cruyffot, hogy visszatérjenek a szép napok. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. A Barca nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszerezni az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. Egyre-másra szerződtette a világsztárokat: Cruyffot követte Neeskens, Sotil, Simonsen, Krankl, Roberto Dinamite, Bernd Schuster, Diego Maradona, Hughes, Gary Lineker, de két KEK-győzelmen kívül nem sokra mentek a világsztárok gyülekezetéve

Az „Álomcsapat” szerkesztés

 
A 2005–06-os mezek

Nem vitatható, hogy az eredmények 1988 óta, Johan Cruyff második barcelonai korszakában jelentkeztek leginkább. A Cruyff-féle csapatot egyszerűen csak „Dream Team”-ként (Álomcsapat) emlegette a közvélemény. Minden idők egyik legszebben játszó csapata volt ez, melyhez olyan játékosok járultak hozzá, mint: Sztoicskov, Koeman, Michael Laudrup vagy a kiváló kapus Andoni Zubizarreta. Alig akadt „üres év”, valamit mindig nyert a gárda. 1991 és 1994 között nem adta ki a kezéből a bajnoki titulust, nyert kétszer Kupagyőztesek Európa Kupáját, 1992-ben a klub legnagyobb sikerét érte el és a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is elhódította

Van Gaal-korszak szerkesztés

Cruyffot azóta rövid időre az angol Bobby Robson váltotta, majd őt – a nagy Johant hajdanán példaképeként tisztelő – Louis van Gaal követte. A klub történetének e részében immár a rendkívül ellentmondásos megítélésű holland edző áll a fókuszban. Az Ajax Amsterdam egykori sikertrénere teljesen átalakította a csapatot, nem tartóztatta a világ akkori legjobb játékosát, Ronaldót, telerakta a keretét hollandokkal (az 1999–2000-es idényben nyolc tulipános tartozott a csapat keretéhez), hadat viselt a csapat első számú csillagával, a brazil Rivaldóval szemben, s folyamatosan haragudott a sajtóra. Van Gaal 2000-ben, hagyta el a csapatot, utána Serra Ferrer és Rexach következett. Bár jó pár sikert elért a csapattal, a szurkolóknak a „makacs” edzőből akkor lett elegük, amikor a Barca 1999-ben nem jutott a BL-döntőbe és így nem adatott meg hazai pályán akár megnyerni a serleget.

Gaspar-éra és a sötét időszak szerkesztés

2002-ben az akkori elnök, bizonyos Joan Gaspar úgy látta, a klub akkor lehet újra sikeres, ha visszahívja a korábban a szurkolók által nem igazán kedvelt Louis van Gaalt. Igazán nem jó ponttal indított ebben az évben szurkolóknál a vezetőség, hiszen teljesen ingyen elengedte a csapat legnagyobb sztárját, Rivaldót. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot. Nem lehetett kérdés, a szurkolók az edző és az elnök lemondását szerették volna. 2003 januárjában a holland trénerrel szerződést bontottak, az új edző Radomir Antic lett, aki nagyon nehéz helyzetben lévő csapathoz érkezett. Néhány hónap múlva Gaspar lemondott és ideiglenes vezetőség alakult. Antic mondhatni csodát tett: amikor érkezett, 15. helyen állt a csapat, szezon végén, pedig a jövő évi UEFA kupában való szereplést biztosító 6. helyen.

Eredmények szerkesztés

Élvonalbeli bajnoki szereplések szerkesztés

A csapat a 2007–08-as szezon végéig 18 alkalommal volt bajnok és 22 alkalommal szerezte meg az ezüstérmet. A klub legszebb és legeredményesebb periódusa az élvonalban az 1990-es években volt.[7][8]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1928–29 1. hely 1929–30 2. hely 1930–31 4. hely 1931–32 3. hely
1932–33 4. hely 1933–34 9. hely 1934–35 6. hely 1935–36 5. hely
1939–40 9. hely 1940–41 4. hely 1941–42 12. hely 1942–43 3. hely
1943–44 6. hely 1944–45 1. hely 1945–46 2. hely 1946–47 4. hely
1947–48 1. hely 1948–49 1. hely 1949–50 5. hely 1950–51 4. hely
1951–52 1. hely 1952–53 1. hely 1953–54 2. hely 1954–55 2. hely
1955–56 2. hely 1956–57 3. hely 1957–58 3. hely 1958–59 1. hely
1959–60 1. hely 1960–61 4. hely 1961–62 2. hely 1962–63 6. hely
1963–64 2. hely 1964–65 6. hely 1965–66 3. hely 1966–67 2. hely
1967–68 2. hely 1968–69 3. hely 1969–70 4. hely 1970–71 2. hely
1971–72 3. hely 1972–73 2. hely 1973–74 1. hely 1974–75 3. hely
1975–76 2. hely 1976–77 2. hely 1977–78 2. hely 1978–79 5. hely
1979–80 4. hely 1980–81 5. hely 1981–82 2. hely 1982–83 4. hely
1983–84 3. hely 1984–85 1. hely 1985–86 2. hely 1986–87 2. hely
1987–88 6. hely 1988–89 2. hely 1989–90 3. hely 1990–91 1. hely
1991–92 1. hely 1992–93 1. hely 1993–94 1. hely 1994–95 4. hely
1995–96 3. hely 1996–97 2. hely 1997–98 1. hely 1998–99 1. hely
1999–00 2. hely 2000–01 4. hely 2001–02 4. hely 2002–03 6. hely
2003–04 2. hely 2004–05 1. hely 2005–06 1. hely 2006–07 2. hely
2007–08 3. hely 2008–09 2009–10 2010–11

Katalán bajnoki címek szerkesztés

Szereplések a spanyol labdarúgókupában szerkesztés

Összegzés szerkesztés

A döntőben szerkesztés

Nemzetközi szereplések szerkesztés

Bajnokok ligája szerkesztés

UEFA-kupa szerkesztés

Kupagyőztesek Európa-kupája szerkesztés

Intertotó-kupa szerkesztés

Táblázatok szerkesztés

Egyéb statisztikák szerkesztés

Játékoskeret szerkesztés

2009. február 19-én:[10]

# Poszt Név
1   K Víctor Valdés
2   V Martín Cáceres
3   V Gerard Piqué
4   V Rafael Márquez
5   V Carles Puyol (csapatkapitány)
6   KP Xavier Hernández (csapatkapitány-helyettes)
7   CS Eidur Gudjohnsen
8   KP Andrés Iniesta
9   CS Samuel Eto'o
10   CS Lionel Messi
11   CS Bojan Krkić
13   K José Manuel Pinto
# Poszt Név
14   CS Thierry Henry
15   KP Seydou Keita
16   V Sylvinho
18   V Gabriel Milito
20   V Daniel Alvés
21   KP Alexander Hleb
22   V Éric Abidal
24   KP Yaya Touré
25   K Albert Jorquera
27   CS Pedro Rodríguez Ledesma
29   V Víctor Sánchez Mata
 
Az FC Barcelona 2004-2005-ös szezonbeli felállása

Átigazolások a 2008–2009-es szezonban szerkesztés

Érkezett

Távozott

Kiemelkedő játékosok szerkesztés

   

Díjazott játékosok szerkesztés

Meztörténet szerkesztés

Az első mez színei megegyeztek a játékosok által ma is viselt kék és gránátvörös színnel. A mez egyik oldala kék, a másik pedig gránátvörös volt. A mez ujja pedig a mez ujj felé eső oldalának színével ellentétes (kék vagy gránátvörös) volt. A nadrágnak a fehér színt választották. Azóta a mez számos változáson ment keresztül.[1]

A Barca mezei a 2008-as szezonig:

 
 
 
 
 
1899
 
 
 
 
 
 
 
1910
 
 
 
 
 
 
 
1913
 
 
 
 
 
 
 
1920
 
 
 
 
 
 
 
1991-1992
 
 
 
 
 
 
1991-1992 (vendég mez)
 
 
 
 
 
1992
 
 
 
 
 
 
 
1993-1994
 
 
 
 
 
 
 
1995
 
 
 
 
 
1998
 
 
 
 
 
1999
 
 
 
 
 
 
 
2000
 
 
 
 
 
 
 
2004
 
 
 
 
 
 
 
2005
 
 
 
 
 
2005 (3. mez)
 
 
 
 
 
2006
 
 
 
 
2006 (3. mez)
 
 
 
 
 
 
 
2007
 
 
 
 
 
2007 (3. mez)
 
 
 
 
 
2008
 
 
 
 
 
 
 
2008
 
 
 
 
 
 
 
2008 (3. mez)

Címer szerkesztés

A csapat eleinte Barcelona városának címerét viselte, azonban 1910-ben pályázat alapján sor került a mai címer elődjének kiválasztására.[1]

Személyzet szerkesztés

Jelenlegi technikai stáb szerkesztés

Elnök   Joan Laporta Estruch
Technikai/sport-igazgató   Txiki Begiristaín
Vezetőedző   Josep Guardiola
Asszisztens edző   Carlos Vilanova
2. számú asszisztens edző   Eusébio Sacristán
Kapusedző   Juan Carlos Unzué
Akadémia igazgató   José Ramón Alexanko

Stadionok szerkesztés

A klub eleinte nem rendelkezett állandó, saját tulajdonú hazai pályával. 1900-ban a Casanovas Hotel, 1901-ben a la carretera d'Horta, valamint 1905-ben az el carrer Muntaner pályáját használták. A Carrer Indústria sporttelepenen található pálya volt az első, saját tulajdonú a klub történetében. Befogadóképessége 6000 fő volt és két emeletes lelátóval rendelkezett. Hivatalos megnyitójára 1909. március 14-én került sor.[1]

1922. május 20-án került felavatásra a Les Corts Stadion. Az új létesítmény az FC Barcelona első aranykorának (1919-1929) lett a helyszíne. A stadion megközelítőleg 30 000 férőhellyel rendelkezett, melyet a későbbiekben 60 000-re bővítettek.[2]

Induló szerkesztés

Tot el camp, es un clam,

Som la gent blaugrana, �tan se val d'on venim, �si del sud o del nord, �ara estem d'acord, estem d'acord, �una bandera ens agermana.

Blaugrana al vent, �un crit valent, �tenim un nom, el sap tothom, BARÇA!! BARÇA!! BAAAARÇA!!!!


Jugadors, �seguidors,

��Tots units fem força, �son molts anys plens d'afanys, �son molts gols que hem cridat, �i s'ha demostrat, s'ha demostrat, �que mai ningú ens podra torcer.

��Blaugrana al vent, �un crit valent, �tenim un nom, el sap tothom, ��BARÇA!! BARÇA!! BAAAARÇA!!!!

Szurkolók, riválisok szerkesztés

A klub eddigi edzői szerkesztés

A klub eddigi elnökei szerkesztés

Eredmények szerkesztés

  • Bajnokok Ligája/BEK: 2 győzelem: 1992, 2005–06
  • UEFA-kupa/Vásárvárosok Kupája 3győzelem: 1958, 1960, 1966
  • Európai Szuperkupa: 2 győzelem: 1992 és 1997
  • Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK): 4 győzelem: 1979, 1982, 1989, 1997
  • Spanyol bajnok: 18 győzelem: 1928–29, 1944–45, 1947–48, 1948–49, 1951–52, 1952–53, 1958–59, 1959–60, 1973–74, 1984–85, 1990–91, 1991–92, 1992–93, 1993–94, 1997–98, 1998–99, 2004–05, 2005–2006
  • Spanyol szuperkupa győztes: 10 győzelem: 1948, 1952, 1953, 1984, 1992, 1993, 1995, 1997, 2005, 2006
  • Spanyol ligakupa: 2 győzelem: 1983, 1986
  • Copa del Rey (Spanyol Király Kupa): 24 győzelem: 1909–10, 1911–12, 1912–13, 1919–20, 1921–22, 1924–25, 1925–26, 1927–28, 1941–42, 1950–51, 1951–52, 1952–53, 1956–57, 1962–63, 1967–68, 1970–71, 1977–78, 1980–81, 1982–83, 1987–88, 1989–90, 1996–97, 1997–98
  • Catalunya Kupa: 6 győzelem: 1990–91, 1992–93, 1999–2000, 2003–04, 2004–05, 2006–07
  • Macaya Kupa: 1901–02-ben győztek
  • Katalán Bajnokság: 20 győzelem: 1904–05, 1908–09, 1909–10, 1910–11, 1912–13, 1915–16, 1918–19, 1919–20, 1920–21, 1921–22, 1923–24, 1924–25, 1925–26, 1926–27, 1927–28, 1929–30, 1930–31, 1931–32, 1934–34, 1935–36, 1937–38
  • Copa Latina: 2 győzelem: 1949, 1952
  • Martini & Rossi Kupa: 2 győzelem: 1952, 1953
  • Kis Világbajnokság: 1957-ben győztek
  • Joan Gamper Kupa: 32 győzelem: 1966, 1967, 1968, 1969, 1971, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1983, 1984, 1985, 1986, 1988, 1990, 1991, 1992, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2006, 2007
  • Teresa Herrera Trophy: 5 győzelem: 1948, 1951, 1972, 1990, 1993
  • Ramon de Carranza Kupa: 3 győzelem: 1961, 1962, 2005
  • Ciudad de Palma Kupa: 5 győzelem: 1969, 1974, 1976, 1980, 1981
  • Cup of the Pyrenees: 4 győzelem: 1910, 1911, 1912, 1913
  • Mediterranán Liga: 1937
  • 13 alkalommal vettek részt UEFA Bajnokok Ligáján
  • 22 alkalommal UEFA Kupán
  • 5 alkalommal Európai Szuperkupán
  • Egyszer vettek részt az Interkontinentális Kupán

Hazai eredmények szerkesztés

Élvonalbeli bajnoki szereplések szerkesztés

1925 előtti, nem hivatalos bajnoki címek:

  • 1897 tavasz, 1897 ősz, 1898, 1899, 1900, 1901, 1913, 1915, 1918, 1924

Hivatalos bajnoki szereplések

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1925 1. hely 1951/52 10. hely 1953/54 8. hely 1954/55 6. hely
1955/56 5. hely 1956/57 5. hely 1957/58 3. hely 1958/59 4. hely
1959/60 5. hely 1960/61 5. hely 1961/62 4. hely 1962/63 9. hely
1963/64 13. hely 1964/65 15. hely 1966/68* 5. hely 1968/69 5. hely
1969/70 3. hely 1970/71 12. hely 1971/72 7. hely 1972/73 11. hely
1973/74 16. hely 1975/76 9. hely 1976/77 15. hely 1981/82 7. hely
1982/83 6. hely 1983/84 1. hely 1984/85 1. hely 1985/86 2. hely
1986/87 9. hely 1987/88 9. hely 1988/89 1. hely 1989/90 3. hely
1990/91 1. hely 1991/92 3. hely 1992/93 5. hely 1993/94 1. hely
1994/95 2. hely 1995/96 2. hely 1996/97 5. hely 1997/98 4. hely
1998/99 3. hely 1999/00 2. hely 2000/01 1. hely 2001/02 1. hely
2002/03 2. hely 2003/04 1. hely 2004/05 1. hely 2005/06 1. hely
2006/07 . hely . hely[11]

*A fenti bajnoki cím nem számit hivatalosan elfogadottnak.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e f A Barca születése (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 15.)
  2. a b c d e f Les Corts, egy sikeres időszak színhelye (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 15.)
  3. a b A Camp Nou fogadja a jövő Barcáját (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 17.)
  4. Legendák Célkeresztben: Kubala László, Eurobarca.hu, 2006.01.29. (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  5. Àngels Prieto: The day Kubala scored seven, Fcbarcelona.com, 2008.11.11. 13:10 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  6. José Luis Pierrend: European Footballer of the Year ("Ballon d'Or") 1960, Rsssf.com, 2006.02.12. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  7. José Vicente Tejedor Carnicero: Spain, Final Tables 1928- (angol nyelven). rsssf.com, 2000. szeptember 28. (Hozzáférés: 2009. március 16.)
  8. José Vicente Tejedor Carnicero és Raúl Torre: Spanish Premier Division All-Time Table 1928-2008 (77 Leagues) (angol nyelven). rsssf.com, 2009. február 20. (Hozzáférés: 2009. március 17.)
  9. José Vicente Tejedor Carnicero és Carles Lozano Ferrer: Spain - Cups 1910 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  10. Marca:La plantilla (spanyol nyelven). Marca. (Hozzáférés: 2009. február 19.)
  11. Malcolm Hodgson és Zbynek Pawlas: Czechoslovakia / Czech Republic - List of League Tables (angol nyelven), 2005. augusztus 4. (Hozzáférés: 2009. május 18.)

Külső hivatkozások szerkesztés