Főmenü megnyitása
Henri Mathias Berthelot
Henri Mathias Berthelot
Henri Mathias Berthelot
Nemzetisége francia
Rendfokozata tábornok

Henri Mathias Berthelot (Feurs, 1861. december 7. - Párizs, 1931. január 29.) francia tábornok volt.

ÉleteSzerkesztés

Származása és korai pályafutásaSzerkesztés

Henri Mathias Berthelot 1861. december 7-én született Feurs-ben, Loire Megyében. Szerény, katonai környezetben nevelkedett. Édesapja lovascsendőrként szolgált. Tehetsége már korai tanulmányai során kitűnt. 1883. szeptember 21-én, ösztöndíjasként elvégezte a Saint-Cyr katonai iskolát és alhadnagyi rendfokozatot szerzett. A cselekvést előnyben részesítve a gyarmati szolgálat mellett döntött és Algériában csatlakozott az egységéhez. 1885-ben, a tonkini hadjárat során esett át a tűzkeresztségen és fény derült parancsnoki képességeire is. Mivel felfigyeltek rá 1888-ban engedélyezték számára a katonai felsőoktatásban való részvételt a tekintélyes École Spéciale Militaire de Saint-Cyr hallgatójaként és ezt követően kinevezték vezérkari tisztnek. Az 1890-es évek elején találkozott Brugère tábornokkal, akinek becsvágya és ravaszsága nagy hatással volt rá. Ebben az időszakban századosi rendfokozatban szolgált. Segédtisztként számos állomáshelyre követte Brugère-t, akit 1900 júliusában kineveztek a hadügyi felsőtanács alelnökének.[1]

Berthelot tartózkodott a francia politikai életet és a katonai kérdéseket érintő ügyekben való részvételtől. Önmagát „régi gyökerű republikánusnak” tartotta és hűséges volt a fennálló rendszerhez. 1906-ban Brugère nyugállományba vonult és Berthelot-t a vezérkar műszaki bizottságához vezényelték. Az általa kifejtett elméletek hasonlóak voltak Louis de Grandmaison elgondolásaihoz. A „döntő összecsapás” híveként azzal foglalkozott, hogy a francia gyalogság megkapja az ehhez szükséges nélkülözhetetlen „lendületet”. 1911. június 26-án kinevezték a Bar-le-Duc-i 94. gyalogezred parancsnokának. 1913 novemberében Joseph Joffre vezérkari főnök első helyettese lett. Részt vett a XVII. terv kidolgozásában, de fel sem merült benne az, hogy a német csapatok Belgiumon keresztül is támadást indíthatnak. Azzal számolt, hogy a háború sorsát eldöntő csatára Lotaringiában kerül majd sor.[1]

Az első világháborúbanSzerkesztés

Az első világháború kitörésekor - Franciaország esetében ez 1914. augusztus 3-án következett be - Joffre tábornok szárnysegédeként kulcspozíciót töltött be. Egyes történészek Berthelot-t Joffre „ördögi tehetségeként” jellemezték. Mindamellett megingathatatlan hidegvérének köszönhetően szeptember elején a Szajnáig való visszavonulást javasolta, majd ezt követően egy teljes erőből történő ellentámadás kivitelezését. Szerinte csak ezen áldozat meghozásával lehetett volna kikényszeríteni egy döntő csatát, amely véget vetett volna az ellenségeskedéseknek. Joffre elvetette ezt a javaslatot és szeptember 6-án a Marne-nál indított ellentámadást. 1914. november 21-én Berthelot hadosztály tábornok megkapta az értesítését a tartalékos hadosztályok 5. csoportjának parancsnoki beosztásába való áthelyezéséről. Erre azért került sor, mert valakinek vállalnia kellett a felelősséget az 1914 augusztusi katonai kudarcokért, hogy Joffre pozícióban maradhasson. Berthelot-t végül egy hadtest vezetésével bízták meg, bár soha nem irányított ezrednél nagyobb egységet és azt is csak békeidőben.[1]

1915. január 8-án hadosztályaival támadást indított Crouy körzetében. A kezdeti sikerek után azonban az erős német ellentámadás következtében elrendelte az Aisne folyó balpartja mögé való visszavonulást. A sajtó általt részletezett fiaskó következtében, bár csak részben volt felelős a történtekért, visszaminősítették. 1915 májusában, a második artois-i csata során eredményesen vezette a hadosztályát. 1915. augusztus 3-án kinevezték a 32. hadtest parancsnokának és szeptember-októberben a második champagne-i csata során ugyancsak sikeresen irányította egységeit az offenzíva során. 1916 márciusában a verduni térségbe érkezett és hamarosan a verduni csata résztvevője lett. Április 9-én érte el csapatait a német támadás. Megedződött eltökéltségének és moráljának köszönhetően azonban úrrá lett a nehézségeken és májusban néhány sikernek köszönhetően javított a csapatok morálján. Júniusban egységeit leváltották és átirányították a Vogézekbe, majd a Somme térségébe. Mivel Joffre tisztában volt az új szövetséges, Románia gyengeségeivel, engedélyezte egy francia katonai misszió felállítását és elküldését segítségnyújtás céljából.[1]

Ez több száz tapasztalt tisztből állt és feladata a román hadsereg felkészítése volt a központi hatalmak elleni összecsapásokra. 1916. szeptember 20-án a misszió vezetésével végül Berthelot-t bízták meg, aki először kételyeinek adott hangot, majd elfogadta a rábízott feladatot. 1916. október 15-én lépte át a román határt. Ion Brătianu román miniszterelnök őt akarta kinevezni törzsfőnöknek, de ezt Berthelot elutasította. Ennek oka egyrészt a román és orosz tisztek érzékenységére való tekintet volt. Másrészt ebben szerepet játszott az 1916 októberi román helyzet súlyossága is, mivel nem akarta vállalni a felelősséget a korábban elkövetett hibákért.[1]

Le Forézien choisit d’assumer la direction « de fait », de manière officieuse. Condition sine qua non, il parvient à s’imposer aux officiers roumains et à installer une bonne entente entre Français et Roumains.

A la fin novembre, l’ombre du désastre plane sur le pays. Les armées de la Triplice, dirigées par von Mackensen et von Falkenhayn, s’enfoncent profondément au cœur du pays. Berthelot échafaude un plan habile devant mener à un redressement digne de celui de la bataille de la Marne. S’il parvient à freiner l’avance adverse et à semer le doute dans les états-majors allemands, il ne peut empêcher la chute de Bucarest, le 6 décembre 1916. Disposant enfin d’un soutien massif de l’armée russe, les soldats roumains se rétablissent derrière la rivière Seret et tiennent la Moldavie, en janvier 1917. Les opérations chutent d’intensité et Berthelot peut sereinement entreprendre la modernisation et la réorganisation de la force militaire roumaine. Il se livre à un tri dans les cadres roumains, nombreux étant ceux qui devaient leur poste au clientélisme politique. Il place des officiers français dans les différents commandements, non seulement pour assister la direction des opérations mais également pour organiser l’intendance, les services sanitaires et les transmissions. Enfin, il organise le flux de matériel en provenance d’Europe pour équiper les combattants de matériel moderne. La formation tactique des Roumains est dispensée par des instructeurs français dans des centres spécialisés.

Cet investissement porte rapidement ses fruits. Dès le 23 mai 1918, une immense revue de la nouvelle armée roumaine est organisée devant le roi Ferdinand Ier. Au cours de la même période, Berthelot est proclamé citoyen roumain. Alors que les troupes défilent, tous les esprits sont déjà tournés vers la reprise de l’offensive pour libérer le pays. Le 23 juillet 1917 est le jour tant attendu, les troupes roumaines surgissent de leurs tranchées. Elles remportent des succès significatifs. Cependant, la défaillance de l’armée russe, force Berthelot à renoncer à exploiter plus avant. Bien que la déception soit grande, la valeur et la détermination des soldats roumains restent intacts, dans les batailles défensives d’août. A titre d’exemple, Marasesti, le « Verdun roumain » est encore aujourd’hui une page de gloire de l’histoire roumaine. L’offensive de von Mackensen, dont l’objectif n’était ni plus ni moins que d’envahir les derniers lambeaux du territoire roumain, est tenue en échec.

L’armistice conclu par les hommes de Lénine, contraint la Roumaine à en faire autant, le 9 décembre 1917. Il ne faut pas perdre à l’esprit la prépondérance de l’allié russe. A titre de preuve, le 28 septembre 1917, sur les 75 divisions d’infanterie qui tiennent le front roumain, 59 sont russes et seulement 16 roumaines. A l’inverse de Clemenceau, Berthelot comprend l’intérêt pour la Roumanie d’obtenir une suspension des hostilités. La mission militaire française restant en Moldavie, l’espoir de reprendre les armes, dans des circonstances favorables persiste. Le 3 mars 1918, la paix de Brest-Litovsk est signée entre l’Empire allemand et la Russie bolchévique. Tant le peuple que les autorités craignent une dénonciation de l’armistice de Focşani par l’Allemagne et la reprise des hostilités. Berthelot, lorsqu’il estime possible pour les forces roumaines de mener une défense efficace du réduit moldave, ne convainc plus…Des négociations de paix sont entreprises et la mission Berthelot doit quitter le territoire roumain.

Arrivé le 7 mai au Havre, Berthelot est mis, fin juin, à la tête de la 5e armée. Il se distingue lors de l’offensive allemande du Friedensturm de juillet, puis dans la marche en avant des armées alliées. Simultanément, en septembre, l’armée d’Orient de Franchet d’Espèrey, obtient la rupture stratégique tant recherchée. La Bulgarie s’effondre et bientôt, la frontière roumaine est en vue. Le 7 octobre, pour des raisons de prestige et laver le départ discret de la mission militaire française en Roumanie, le gouvernement français met Berthelot à disposition de Franchet d’Espèrey pour qu’il prépare la seconde entrée en guerre de la Roumanie. Le 13 octobre, Berthelot est à Salonique et prend la direction de l’armée du Danube. Dans la nuit du 9 au 10 novembre, ses troupes franchissent le Danube et entrent en Roumanie. Le lendemain 10 novembre, la Roumanie déclare, à nouveau, la guerre à l’Allemagne. Cette campagne des dernières heures de la guerre, n’est menée que pour des motifs de prestige et de propagande. La formule qualifiant le général Berthelot de « libérateur de la Roumanie » est donc quelque peu abusive.

Berthelot reste en Roumanie et en Ukraine jusqu’en mai 1919. Il appuie les revendications territoriales de la Roumanie, son intervention à Budapest pour renverser le régime bolchévique de Béla Kun et tente, en vain, avec l’appui des troupes blanches de Denikine, de soustraire la Russie méridionale à l’influence bolchévique. De retour en France, il est nommé gouverneur militaire en Lorraine puis en Alsace. Avant sa mort, qui survient le 28 juin 1931, il a pu retourner à plusieurs reprises en terre roumaine.

EmlékezeteSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e Romain Sertelet: Henri Mathias Berthelot (francia nyelven). (Hozzáférés: 2012. november 11.)

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásSzerkesztés

[[Kategória:Francia katonák]] [[en:Henri Mathias Berthelot]] [[eo:Henri Mathias Berthelot]] [[fr:Henri Berthelot]] [[ro:Henri Mathias Berthelot]] [[ru:Бертело, Анри]] [[sl:Henri Mathias Berthelot]] [[sv:Henri Mathias Berthelot]] [[uk:Анрі Бертело]]