Szerkesztő:Pumber/próbalap
Az ásvány olyan, a Föld belsejében és a földön kívüli objektumokban előforduló, természetes eredetű anyagok, amely összetétele szabályos képlettel leírható, kristályszerkezete állandó, (kristályos vagy amorf). Az ásványokat tanulmányozó tudomány az ásványtan (mineralógia).
Az ásványrendszertan célja, hogy az ásványokat főként geokémiai és kristálykémiai szempontok alapján különböző osztályokra, alosztályokra és csoportokra bontsuk.
Általános szerkesztés
Előfordulás, homogenitás szerkesztés
Ásványok nem csak a földkéregben fordulnak elő, hanem más bolygókon, sőt az interplanetáris anyagban (például meteorokban, illetve meteoritokban) is. Műszeres analízissel (például transzmissziós elektronmikroszkóppal) a szabad szemmel vagy optikai mikroszkóppal egyneműnek tűnő ásványokban is egyértelmű szerkezeti és kémiai inhomogenitások látszanak. Számtalan olyan ásvány létezik (például a földpátok), melyeknek bizonyos kristálytani pozícióiba többféle ion is beépülhet, tehát egy adott ásványfaj kémiai összetétele bizonyos határok között változhat. A kristályos szerkezet sem kizárólagos követelmény, hiszen például a kovasavgél megszilárdulásával keletkező, víztartalmú opál gyengén kristályos, azaz csaknem amorf, miként a vulkáni üvegek (obszidián stb.) is. Ezeket az amorf anyagokat egyes leírások a mineraloid, azaz ásványszerű fogalommal jelölik.
A Földön körülbelül 4000-féle ásványt mutattak ki.
Az ásványok jellegzetes fizikai és kémiai tulajdonságaik alapján határozhatók meg. Egyesek szabad szemmel is könnyen felismerhetők, de számtalan ásvány csak bonyolult műszeres analitikai eljárással (például röntgen-diffrakcióval, elektronmikroszkóppal) azonosítható.
Halmazállapot szerkesztés
Az ásványokat hagyományosan szilárdnak tekintjük; egyes tudományágak azonban kivételeket is megengednek: a természetesen keletkező higany és víz szobahőmérsékleten folyadék, utóbbinak ráadásul szilárd halmazállapotú változatából (jég) is sok van a Föld felszínén.
Keletkezésük szerkesztés
A vízmelegítésre használt edényben lerakódó vízkő ugyanolyan kalcit, mint amilyenből a természetben keletkező édesvízi mészkő áll. Számtalan élőlény mész- vagy kovaanyagú vázat választ ki, tehát vázának elemei szerves eredetű ásványok.
Az ásványok olvadékokból, oldatokból, gőzökből, vagy átkristályosodás révén más ásványokból képződnek. Ásványtársulás: a földkéregben meghatározott fiziko-kémiai viszonyok között együttesen keletkező ásványok. Képződésük sajátságai szerint az ásványokat (és ennek megfelelően a kőzeteket) három nagy csoportba soroljuk: magmás, metamorf és üledékes eredetűek.
Magmás eredetű ásványok szerkesztés
A magmás eredetű ásványok a magmából képződnek, mely a szilárd földkéreg alatt elhelyezkedő, folyékony halmazállapotú szilikátolvadék. Ha a magma a felszín közelébe jut, a nyomás- és hőmérsékletcsökkenés eredményeként relatív homogenitása megszűnik és anyaga frakcionált kristályosodás révén differenciálódik.
Magmás ásványképződés szakaszai: előkristályosodás, főkristályosodás, és utókristályosodás.
Metamorf eredetű ásványok szerkesztés
A metamorf eredetű ásványok a földkéregben már meglévő ásványok (kőzetek) anyagának átalakulása révén jönnek létre. Döntően a nyomás és/vagy a hőmérséklet megváltozása miatt.
Üledékes eredtű ásványok szerkesztés
Az üledékes eredetű ásványok a felszín közelében, vagy a felszínen képződnek. Létrejöttükben emiatt a hőmérsékletnek és nyomásnak nincs jelentős szerepe.
Ásvány és kőzet szerkesztés
A kőzet természetesen keletkezett, különféle ásványokból (és mineraloidokból) álló, szilárd anyag. A legtöbb kőzet többféle ásványt tartalmaz, de léteznek gyakorlatilag egyetlen ásványból álló (úgynevezett monomineralikus) kőzetek is. A leggyakoribb kőzettípusok tömegének több mint kilenctizede viszonylag kevés (mintegy tizenöt), úgynevezett kőzetalkotó ásványból áll. Az ezeknél kisebb mennyiségben, de azért rendszeresen megtalálható ásványokat járulékos avagy akcesszórikus ásványoknak nevezzük.
Az rendszeresen együtt előforduló ásványok együttese az ásványtársulás. Jellegzetes ásványtársulás például a malachit-azurit-limonit vagy a galenit-szfalerit-barit.
Az ásványhatározásban használt fizikai és geometriai tulajdonságok szerkesztés
Az ásványok fizikai tulajdonságainak nagy része a kristálytani irányoknak megfelelően anizotróp.
- kristályalak és habitus: egy ásványt határolhatnak jól fejlett, szabad szemmel is könnyen azonosítható kristálylapok, de gyakoribbak a tömeges megjelenésű, finomszemcsés, szélsőséges esetben csak mikroszkóp alatt tanulmányozható kristályok.
- keménység: meghatározásában leggyakrabban a karcolási keménységet alkalmazó, Mohs-féle keménységi skála használatos
- szín: a különféle ásványfajok a látható fény különböző hullámhosszúságú részeit nyelik el, vagy verik vissza, így jellegzetes színben pompáznak. Bizonyos ásványok különféle idegen szennyező ionokat vagy zárványokat tartalmazhatnak, melyek jellegzetes színt kölcsönözhetnek (például tigrisszem = kvarcváltozat, amiben finom-rostos, sárgászöld színű azbesztzárványok vannak, például achát szalagos színezettségű kalcedon). A szín lehet saját szín vagy porszín. Az átlátszatlan (opac) ásványok a visszavert fénytől, az átlátszóak az elnyelt fénytől függő színűek, míg a nem saját színűeknél gyakran előfordul, hogy a porszín egészen eltérő az ásvány saját színétől. Ilyen például a jellegzetes lila színű ametiszt, aminek porszíne fehér.
- fény: az ásványok a felületükre eső fényt különféle módon nyelik el, szórják vagy reflektálják. Ezen tulajdonság alapján megkülönböztethető matt, fém-, zsír-, selyem-, üveg-, vagy gyémántfényű ásvány.
- karc szín: a karcolással előállított finomszemcsés ásványtörmelék színe mázatlan porcelánon
- hasadás: ha mechanikai behatásra egy kristály meghatározott síkok, kristálylapok mentén válik részekre, akkor hasad. Minősége szerint lehet tökéletes (például csillámok), jó és rossz.
- törés: ha mechanikai hatásra az ásvány kristálytani irányoktól függetlenül megjelenő, egyenetlen felületek mentén válik részekre, akkor törik. Típusai például kagylós (például opál), egyenetlen, földes (például kaolinit), horgas törés (ércásványok) stb.
- sűrűség
- optikai tulajdonságok: többnyire polarizációs mikroszkópban meghatározható tulajdonságok, többek között a többszínűség (pleokroizmus), az UV-fény hatására keletkező lumineszcens szín, a relatív törésmutató, a kettőstörés mértéke stb.
- egyéb tulajdonságok: mágnesesség, radioaktivitás, mechanikai deformáció
- piroelektromosság: egyes ásványok kristályainak két végén hőközlés hatására potenciálkülönbség keletkezik.
- piezoelektromosság: nyomó- vagy húzóerő hatására létrejövő potenciálkülönbség. Jellemzője, hogy elektromos áram hatására a folyamat ellenkezője zajlik, hosszméret-változás, váltóáram hatására periodikus.
- elektromos vezetőképesség: legtöbbször nagy mértékben anizotróp.
A rendszerezés korszerű alapelvei szerkesztés
A természetes kristályos vegyületek sokfélesége, nagy változatossága tekintélyes ismeretanyagot jelent. Az anyag feletti jó áttekintés megszerzéséhez, és főként az ismeretek megtartásához megfelelő rendezés, csoportosítás, azaz rendszerbe foglalás szükséges. Ez a rendszerezési tevékenység az ásványtan fejlődése során, a megismerések gyarapodásával és értékelésével több fokozatú fejlődésen ment át.
A rendszerezés két fő tudományága szerkesztés
A két tudomány szoros egymásbafűződése hozza magával, hogy az ásványok rendszerének bele kell illenie abba a dinamikus szemléleti képbe, melyet a geokémia a földanyag alkatáról és változásairól megrajzol. Amásik fő irányítást az az ismeretanyag jelenti, melyet a kristálykémia tárgyköre ölel fel. Minthogy az anyagszerkezet elsődleges hordozója minden-az ásványi anyagot jellemző - vegyi, fizikai, alaki tulajdonságnak, a korszerű anyagrendezés másik alappillérét a tágabb értelemben vett kristálykémia szolgáltatja. A geokémiai összefüggések iránymutatásainak és a kristálykémia eredményeinek egyidejű felhasználásával tehát megkísérelhetünk egy olyan rendszerbefoglalást, mely egészében és részleteiben egyaránt a szerkezeti-anyagi feltételek megszabta természetes egymásutániságot juttatja kifejezésre.
Rendszerek beosztása szerkesztés
A kivitelezést illetően az eddigi szisztematikai irányzatok megfelelő egyesítésében jelölhetjük meg az utat, melyen a korszerű anyagrendezés halad. A rendszer egészének alapvázát a főbeosztásként régóta alkalmazott anionosztályok adják meg. Erről letérni egyrészt azért nem indokolt, mert hozzá fogható egyértelmű kategorizálás nem adódik, másrészt a geokémiai kutatások bizonysága szerint egész genetikai szemléletünknek éppen az anionok szerepére kell alapozódnia. A természetes vegyületek rendezett anyagszerkezetté alakulása elsősorban az ionok elektroncsere-készségében rejlik . Adott hő-nyomás-tartományban előálló elektroncsere határozza meg az ionizációfokot, ez pedig a rendszer aniontartalmát . Vagyis az ásványképző geofázisok elemtársulásainak szilárd állapotú formáit nem annyira a kation minősége, mint ennek ionizációfoka szabja meg, amit pedig mindenkor az anion jelenléte, illetve mennyisége szabályoz.
Más szóval: kristályos szerkezeteink javarészt ionos (vagy közelítően ionos) építmények, s e szerkezetek alakulása elsősorban az anionhálózat stabilis. illeszkedésének függvénye, s a kationnak ilyen értelemben kifejezetten másodlagos szerep jut. Röviden: a rendszerezés racionális alapjaként az anionelvet fogadjuk el, illetve érvényesítjük.
További lépés, hogy az ásványok képződését és e folyamatok kapcsolódását a rendszer lehetőleg egységes és egyirányú sorakozásban mutassa be. Az egymásba fűződő szakaszok mint a keletkezési feltételek és minőségi társulások fokozatai, az anyagfejlődés egy-egy fázisát képviselik. A rendszerezésnek tehát mindenekelőtt olyan fő beosztást kell követnie, ami ezeket a képződési fokozatokat rögzíti, s az általános áttekintés mellett alapul szolgál a geokémiai-kristálykémiai összefüggések bemutatásához. Az ásványképződés és ionizáció kapcsolata geokémiailag úgy fogalmazható meg, hogy a földfelszín felé növekvően ionizációs rendszer alakul ki, s ennek egyes fázisaiban az adott ionizációs állapotnak megfelelő (minimális szabad-energiájú) kémiai és ásványos összetétel jön létre. A kialakuló elem- és ásványtársulások láncolata tehát olyan rendszert állít elénk, melyben az ionizáció nélküli (nullaállapotú) elemkapcsolódástól kezdődően mind nagyobb ionizációfokú kötések létesülnek. A keletkező ásványtársulásokban az anion fokozatosan szaporodik, majd túlsúlyba jut. A kezdeti fémes, illetve kovalens kapcsolódások után, a kisebb ionizáció fokán az átmeneti (félig fémes, félig kovalens) kötések, majd az ionosabbá váló rendszerben a kifejezetten heteropoláros ásványképződés lesz az uralkodó.
A rendszer "alapépítménye" szerkesztés
Amikor tehát a vázolt alapelvekhez igazodva állítjuk fel a rendszer alapépítményét, az osztályok sorrendje a következőképpen alakul : I. Terméslemek, II. Szulfidok és rokonaik, III. Oxidok, IV. Szilikátok, V. Foszfátok, arzenátok, VI. Szulfátok és rokon vegyületek. VII. Borátok, karbonátok, nitrátok, VIII. Halogenidek. Tehát a rendszer gerincvonalának két végpontját egyrészt az elemi fémes szerkezetek, másrészt a túlnyomóan ionos kötésű haloidsók képviselik, mindkét esetben izodezmikus rácsszerkezettel . Közbül ilyen értelemben sorakoznak fel a szulfidok, oxidok, majd az ionizáció erősö dését követve rendre az [Si04]4-, [P04]3-, [S04]2- , [C03]2-, [N03]-, komplex anionos vegyületek osztályai. (Legvégül IX. osztályként - az elmondottakkal összhangban - az ásványok közé sorolható néhány organikus vegyület tartozik még a rendszerhez.)
Osztályokon belüli rendszerezés szerkesztés
Az osztályokon belüli felsorolásban -ahol lehetséges- ugyancsak a geokémiai egymásutániság, ionos vegyületeknél a kation-anion-arány változása, vagyis általában az ionizáció fokozódása jut kifejezésre, amit az alosztályokra tagolás után a szerkezeti rokonság és rácstípus szerinti csoportosítással valósítunk meg.
Ezután kerül sor az izomorf összetartozás, majd az egyes ásványfajok (és változatok, módosulatok) bemutatására. Különben az osztályok, alosztályok (esetenként a kisebb kategóriák) előtt is áttekintő jellemzés olvasható, melyben egyrészt az illető csoport szisztematikai jelentőségéről és helyéről, másrészt kristálykémiai és genetikai sajátosságairól kapunk tájékoztatást. Az egyes ásványok felsorolásában és jellemzésében nem volt szándékunk a teljességre törekvés. E célra külön kézikönyvek és korszerű kiadványsorozatok állnak rendelkezésre. Az ásványok ismertetésében főként arra szorítkoztunk, hogy a kristályszerkezettel összefüggő alaki, fizikai, vegyi sajátságokra rámutassunk, s a többi ásványfajokkal (ill. változatokkal) való egyezésre vagy azokétól eltérő tulajdonságokra hívjuk fel a figyelmet. A lelőhelyekkel kapcsolatban pedig első helyen a keletkezés körülményeit, az ásványtársulás jellegét és tagjait, vagyis főként a genetikai jellemzést tartottuk fontosnak. A lelőhelyek kimerítő felsorolása helyett a jellemzőbb, ismertebb, esetleg hazai vonatkozásban is érdemes előfordulás megemlítésére szorítkoztunk.
Az ásványok rendszerezése szerkesztés
Mivel az anyagszerkezet elsődleges módon befolyásolja az ásványok kémiai, fizikai és morfológiai tulajdonságait, ezért az ásványrendszertan alapja alapvetően a geokémia és a kristálykémia. A legnagyobb ásványrendszerezők közül elsősorban az amerikai James Dwight Dana (1813-1895) és a német Karl Hugo Strunz (1910-2006) nevét kell megemlíteni. Utóbbi "Mineralogische Tabellen" c. munkája 1941-ben jelent meg először, amely szerint az egyszerű és összetett anionok által meghatározott ásványosztályok sorrendje a következő:
Maga a rendszer az ionizáció nélküli elemkapcsolódásoktól (fémes- és kovalens kötésektől) a mind nagyobb ionizációs fokú kötések irányába mutat. Az ásványokat azonban nemcsak kémiai összetételük, hanem belső szerkezetük is jellemzi, ezért az ásványrendszertan – az említett kémiai mellett – kristályszerkezeti alapokon is nyugszik.
A természetes kristályos vegyületek sokfélesége, nagy változatossága tekintélyes ismeretanyagot jelent . Az anyag feletti jó áttekintés megszerzéséhez, s főként az ismeretek megtartásához megfelelő rendezés, csoportosftás, azaz rendszerbe foglalás szükséges.
I. Terméselemek szerkesztés
Terméselemek rendszerezése szerkesztés
| Ásványosztály | Ásványalosztály | Ásványcsoport | Név | Képlet | Kristályrendszer |
|---|---|---|---|---|---|
| I. Terméselemek | I.A. Fémek, és intermetallikus vegyületek | I.A.a. Aranycsoport | Aurikuprid | Au3Cu6 | szabályos |
| Anyujit | Au(Pb,Sb)2 | szabályos | |||
| Bogdanovit | (Au,Te,Pb)3(Cu,Fe2+) | szabályos | |||
| Elektrum | Au,Ag | szabályos | |||
| Hunchunit | (Au,Ag)2Pb | szabályos | |||
| Maldonit | Au2Bi | szabályos | |||
| Porpezit | Au,Pd,Ag | szabályos | |||
| Rhodit | Au,Rh | szabályos | |||
| Termésarany | Au | szabályos | |||
| Termésezüst | Ag | szabályos | |||
| Termésólom | Pb | szabályos | |||
| Termésréz | Cu | szabályos | |||
| Tetraaurikuprid | AuCu | szabályos | |||
| I.A.b. Platinacsoport | |||||
| Allopalládium | Pd | hexagonális | |||
| Auriozmirid | Ir,Os(Au) | hexagonális | |||
| Irídium | Ir | szabályos | |||
| Ozmiridium | Ir,Os | hexagonális | |||
| Ozmit | Os,Ir | hexagonális | |||
| Ozmium | Os | hexagonális | |||
| Palládium | Pd | szabályos | |||
| Palládiumplatina | Pd,Pt | szabályos | |||
| Platina | Pt | szabályos | |||
| Polixén | Pt,Fe | szabályos | |||
| Ródium | Rh | szabályos | |||
| Ruténium | Ru | hexagonális | |||
| I.A.c. Vascsoport | Awaruit | Ni3Fe | rombos | ||
| Cohenit | Fe3C | rombos | |||
| Osbornit | TiN | szabályos | |||
| Rhabdit | (Fe,Ni,Co)3P | tetragonális | |||
| Schreibersit | (Fe,Ni,Co)3P | tetragonális | |||
| Souesit | Ni3Fe | rombos | |||
| α-vas | Fe | szabályos | |||
| ß-vas | Fe | szabályos | |||
| γ-vas | Fe | szabályos | |||
| δ-vas | Fe | szabályos | |||
| I.A.d. Higany-és amalgámcsoport | Aranyamalgám | Au2Hg3 | szabályos | ||
| Kongsbergit | α-(Ag,Hg) | szabályos | |||
| Landsbergit | γ-(Ag,Hg) | szabályos | |||
| Potarit | PdHg | szabályos | |||
| Terméshigany | Hg | trigonális | |||
| I.B. Félfémek és nemfémes elemek | I.B.a. Arzén-, antimon-, bizmutcsoport | Arzenolamprit | As | hexagonális | |
| Stibarzén | AsSb | hexagonális | |||
| Termésantimon | Sb | trigonális | |||
| Termésarzén | As | trigonális | |||
| Termésbizmut | Bi | trigonális | |||
| I.B.b. Tellúr-, szelén-, kéncsoport | α-kén | S | rombos | ||
| β-kén | S | monoklin | |||
| γ-kén | S | monoklin | |||
| γ-szelén | Se | trigonális | |||
| Terméstellúr | Te | trigonális | |||
| I.B.c. Gyémánt- és grafitcsoport | Cliftonit | C | szabályos | ||
| α-grafit | C | hexagonális | |||
| α'-grafit | C | trigonális | |||
| Gyémánt | C | szabályos | |||
| Shungit | C | hexagonális |
Terméselemek ásványosztály tartalmazza a fellelhető ásványok közül a természetben önállóan megjelenő elemek ásványait, melyek különböző kőzetekben fordulhatnak elő és megtalálhatóak meteoritokban is. A nemesfémek legfontosabb megjelenési formája, legtöbbször kis koncentrációban üledékekben találhatóak, de ismeretesek magmatikus képződésben is. Az ismertetett csoportosítás az ELTE rendszere, melyet az Európában alkalmazott Strunz rendszer Weiss és Hölzel által módosított besorolásának Koch Sándor és Sztrókay Kálmán Imre által a hazai felsőoktatásban alkalmazott változata. A szakirodalomban ettől eltérő rendszerezések is találhatók. A terméselemek ásványosztály teljes elnevezése: Elemek, ötvözetek, karbidok, foszfidok, szilicidek. , ami a Strunz osztályozás [I.] jelölést kapta.
Egy kémiai elem, például a bizmut megtalálható a földkéregben elemi állapotban (termésbizmut) és vegyületeiben (pl. bizmut-szulfid, ásványtani nevén bizmutin) egyaránt. A "terméselem" elnevezés tehát első hallásra megtévesztő lehet, mert nincs olyan kémiai elem, amelyik csak tiszta, elemi állapotban fordul elő a földön, ugyanakkor kb. 30 olyan elem létezik, amelyik elemi állapotban is előfordul a földkéregben. A leggyakoribb terméselemek: szén, kén, arany, platinacsoport elemei, réz, bizmut.
Jellemzőik szerkesztés
A terméselemek kristályszerkezetére a fémes és atomos kötésmód jellemző. Rácstípus szerint csak az atomszerkezetileg egyező és méretben sem nagyon eltérő elemek, főleg a nemesfémek és félfémek mutatnak szorosabb rokonságot. Mivel a terméselemek osztályában az atomok mérete közel áll egymáshoz, az izomorf helyettesítés általános jelenség (főleg a nemesfémcsoportban), de az ötvözetek kialakulása sem ritka. A terméselemek osztálya két alosztályra tagolódik: fémek, illetve a félfémek és nemfémes elemek alosztályra. A fémes elemek egységesebb szerkezetűek, fémes kötés, az ebből következő fizikai tulajdonságok, valamint a legtömöttebb illeszkedés jellemző rájuk. A félfémek hasonlóan egységes, bár külön típust képviselnek, míg a nemfémes csoportot egymástól eltérő szerkezetű tagok jellemzik.
II. Szulfidok és rokon vegyületek szerkesztés
Szulfidok és rokon vegyületeinek rendszerezése szerkesztés
A Strunz-féle ásványrendszertan a szulfidok és szulfosók osztályában hat alosztály különböztet meg, ezeken belül pedig sorokat illetve csoportokat
- II/A: Cu, Ag, Au és Ni ötvözet és ötvözetszerű vegyületei
- II/B Fémes szulfidok (S, Se, Te > 1:1)
- II/C Fémes szulfidok (S, Se, Te = 1:1)
| Ásványosztály | Ásványalosztály | Ásványcsoport | Név | Képlet | Kristályrendszer |
|---|---|---|---|---|---|
| II. Szulfidok és rokon vegyületek | II/A. Cu, Ag, Au és Ni ötvözet és ötvözetszerű vegyületei | II/A. 01. Algodonit - Cuprostibit sor | Algodonit | Cu6As | hexagonális |
| Domeykit | Cu3As | hexagonális | |||
| Horsfordit | Cu5Sb | tetragonális | |||
| Kutinait | Cu14Ag6As7 | szabályos | |||
| Koutekit | Cu5As2 | rombos | |||
| Novákit | (Cu,Ag)21As10 | monoklin | |||
| Cuprostibit | Cu2(Sb,Tl) | tetragonális | |||
| II/A.02. Allargentum - Diszkrazit sor | Allargentum | Ag1-xSbx (x=0.009-0.16) | hexagonális | ||
| Diszkrazit | Ag3Sb | rombos | |||
| II/A.03. Bezsmertnovit - Maldonit sor | Bezsmertnovit | Au4Cu(Te,Pb) | rombos | ||
| Bilibinskit | Au3Cu2PbTe2 | szabályos | |||
| Maldonit | Au2Bi | szabályos | |||
| II/A.04. Dienerit - Maucherit sor | Dienerit | Ni3As | szabályos | ||
| Orcelit | Ni5-xAs2 (x=0.23) | hexagonális | |||
| Maucherit | Ni11As8 | tetragonális | |||
| II/A.05. Atheneit - Genkinit sor | Atheneit | (Pd,Hg)3As | |||
| Vincentit | (Pd,Pt)3(As,Sb,Te) | ||||
| Stillwaterit | Pd8As3 | ||||
| Arzenopalladinit | Pd8(As,Sb)3 | ||||
| Izomertieit | Pd11Sb2As2 | ||||
| Mertieit-I | Pd11(Sb,As)4 | ||||
| Mertieit-II | Pd8(Sb,As)3 | ||||
| Stibiopalladinit | Pd5Sb2 | ||||
| Palladoarzenid | Pd2As | ||||
| Palladobizmutarzenid | Pd2(As,Bi) | ||||
| Palladodimit | (Pd,Rh)2As | ||||
| Rhodarzenide | (Rh,Pd)2As | ||||
| Majakit | PdNiAs | ||||
| Menshikovit | Pd3Ni2As3 | ||||
| Polkanovit | Rh12As7 | ||||
| Genkinit | (Pt,Pd)4Sb3 | ||||
| II/A.06. Vasilit - Luberoit sor | Vasilit | (Pd,Cu)16(S,Te)7 | |||
| Oosterboschit | (Pd,Cu)7Se3 | ||||
| Luberoit | Pt5Se4 | ||||
| Jagueit | Cu2Pd3Se4 | ||||
| Chrisstanleyit | Ag2Pd3Se4 | ||||
| Tischendorfit | Pd8Hg3Se9 | ||||
| II/A.07. Telargpalit - Borovskit sor | Telargpalit | (Pd,Ag)3Te | |||
| Keithconnit | Pd3-xTe(x=0.14-0.43) | ||||
| Telluropalladinite | Pd9Te4 | ||||
| Oulankait | (Pd,Pt)5(Cu,Fe)4SnTe2S2 | ||||
| Sopcheit | Ag4Pd3Te4 | ||||
| Temagamit | Pd3HgTe3 | ||||
| Borovskit | Pd3SbTe4 | ||||
| II/B. Fémes szulfidok (S, Se, Te > 1:1) | II/B.01. Kalkocit- Yarrowit sor | Kalkocit | Cu2S | ||
| Djurleit | Cu31S16 | ||||
| Digenit | Cu9S5 | ||||
| Roxbyit | Cu1.78S | ||||
| Anilit | Cu7S4 | ||||
| Geerit | Cu8S5 | ||||
| Spionkopit | Cu1.4S | ||||
| Yarrowit | Cu9S8 | ||||
| II/B.02. Betechtinit - Bornit sor | Betekhtinit | Cu10(Fe,Pb)S6 | |||
| Gortdrumit | (Cu,Fe)6Hg2S5 | ||||
| Bornit | Cu5FeS4 | ||||
| II/B.03. Bertzeliannit - Athabascait sor | Berzelianit | Cu2Se | |||
| Bellidoit | Cu2Se | ||||
| Crookesit | Cu7(Tl,Ag)Se4 | ||||
| Sabatierit | Cu4TlSe3 | ||||
| Umangit | Cu3Se2 | ||||
| Athabascait | Cu5Se4 | ||||
| II/B.04. Weissit - Richardit sor | Weissit | Cu1.9Te | |||
| Rickardit | Cu7Te5 | ||||
| II/B.05. Akantit- Emprezit sor | Argentit | Ag2S | szabályos | ||
| Akantit | Ag2S | monoklin | |||
| Naumannit | Ag2Se | ||||
| Kurilit | (Ag,Au)2(Te,Se,S) | ||||
| Hessit | Ag2Te | ||||
| Aguilarit | Ag4SeS | ||||
| Cervelleit | Ag4TeS | ||||
| Benleonardit | Ag8(Sb,As)Te2S3 | ||||
| Tsnigriit | Ag9SbTe3(S,Se)3 | ||||
| Stutzit | Ag5-xTe3(x=0.24-0.36) | ||||
| Emprezit | AgTe | ||||
| II/B.06. Jalpait - Imiterit sor | Jalpait | Ag3CuS2 | |||
| Mckinstryit | (Ag,Cu)2S | ||||
| Stromeyerit | AgCuS | ||||
| Eucairit | CuAgSe | ||||
| Henryit | Cu4Ag3Te4 | ||||
| Brodtkorbit | Cu2HgSe2 | ||||
| Imiterit | Ag2HgS2 | ||||
| II/B.07. Petrovskait - Muthmannit sor | Petrovskait | AuAg(S,Se) | |||
| Uytenbogaardtit | Ag3AuS2 | ||||
| Criddleit | TlAg2Au3Sb10S10 | ||||
| Penzhinit | (Ag,Cu)4Au(S,Se)4 | ||||
| Fischesserit | Ag3AuSe2 | ||||
| Petzit | Ag3AuTe2 | ||||
| Muthmannit | AgAuTe2 | ||||
| II/B.08. Argirodit - Canfieldit sor | Putzit | (Cu4.7Ag3.3)GeS6 | |||
| Argirodit | Ag8GeS6 | szabályos | |||
| Canfieldit | Ag8SnS6 | ||||
| II/B.09. Danielsit - Furotobeit sor | Danielsit | (Cu,Ag)14HgS8 | |||
| Balkanit | Cu9Ag5HgS8 | ||||
| Bayankhanit | Cu6HgS4 | ||||
| Furutobeit | (Cu,Ag)6PbS4 | ||||
| Schlemait | (Cu,[ ])6(Pb,Bi)Se4 | ||||
| II/B.10. Petrovisit-sor | Petrovicit | PbHgCu3BiSe5 | |||
| Mazzettiit | Ag3HgPbSbTe5 | ||||
| II/B.11. Karlinit-sor | Karlinit | Tl2S | |||
| II/B.12. Rhodplumsit - Oregonit sor | Rhodplumsit | Pb2Rh3S2 | |||
| Shandit | Pb2Ni3S2 | ||||
| Laflammeit | Pd3Pb2S2 | ||||
| Parkerit | Ni3(Bi,Pb)2S2 | ||||
| Heazlewoodit | Ni3S2 | ||||
| Oregonit | Ni2FeAs2 | ||||
| II/B.13. Vozhminit-sor | Vozhminit | (Ni,Co)4(As,Sb)S2 | |||
| II/B.14. Donharrisit-sor | Donharrisit | Ni8Hg3S9 | |||
| II/B.15. Hauchecornit-csoport | Tucekit | Ni9Sb2S8 | |||
| Hauchecornit | Ni9Bi(Sb,Bi)S8 | ||||
| Arzenohauchecornit | Ni18Bi3AsS16 | ||||
| Tellurohauchecornit | Ni9BiTeS8 | ||||
| Bismutohauchecornit | Ni9Bi2S8 | ||||
| II/B.16. Pentlanditcsoport | Pentlandit | (Fe,Ni)9S8 | szabályos | ||
| Kobaltpentlandit | Co9S8 | ||||
| Argentopentlandit | Ag(Fe,Ni)8S8 | ||||
| Geffroyit | (Ag,Cu,Fe)9(Se,S)8 | ||||
| Mangán-shadlunit | (Mn,Pb)(Cu,Fe)8S8 | ||||
| Shadlunit | (Pb,Cd)(Fe,Cu)8S8 | ||||
| Palladseit | Pd17Se15 | ||||
| Miassit | Rh17S15 | ||||
| Prassoit | Rh17S15 | ||||
| II/B.17. Mackinawit - Karaelakhit sor | Mackinawit | (Fe,Ni)S0.9 | |||
| Godlevskit | (Ni,Fe)9S8 | ||||
| Kharaelakhit | (Pt,Cu,Pb,Fe,Ni)9S8 | ||||
| II/C. Fémes szulfidok (S, Se, Te = 1:1) | II/C.01. Szfaleritcsoport
Szfalerit-Polhemusit sor |
Szfalerit | (Zn,Fe)S | szabályos | |
| Hawleyit | CdS | ||||
| Metacinnabarit | HgS | ||||
| Stilleit | ZnSe | ||||
| Tiemannit | HgSe | ||||
| Coloradoit | HgTe | ||||
| Polhemusit | (Zn,Hg)S | ||||
| II/C.02. Szfaleritcsoport
Lautit-Dukenit sor |
Lautit | CuAsS | |||
| Dukeit | Bi24Cr8O57(OH)6(H2O)3 | ||||
| II/C.03. Kalkopiritcsoport
Kalkopirit-Laforetit sor |
Kalkopirit | CuFeS2 | tetragonális | ||
| Eskebornit | CuFeSe2 | ||||
| Lenait | AgFeS2 | ||||
| Gallit | CuGaS2 | ||||
| Roquesit | CuInS2 | ||||
| Laforetit | AgInS2 | ||||
| II/C.04. Kalkopiritcsoport
Mooihoekit - Orickit sor |
Mooihoekit | Cu9Fe9S16 | |||
| Haycockit | Cu4Fe5S8 | ||||
| Putoranit | Cu1.1Fe1.2S2 | ||||
| Izokalkopirit | Cu8Fe9S16 | ||||
| Talnakhit | Cu9(Fe,Ni)8S16 | ||||
| Izocubanit | CuFe2S3 | ||||
| Orickit | CuFeS2·(H2O) | ||||
| II/C.05. Kalkopiritcsoport
Raguinit - Picotpaulit sor |
Raguinit | TlFeS2 | |||
| Picotpaulit | TlFe2S3 | ||||
| II/C.06. Stannitcsoport
Luzonit - Toyohait sor |
Luzonit | Cu3AsS4 | |||
| Famatinit | Cu3SbS4 | ||||
| Permingeatit | Cu3SbSe4 | ||||
| Briartit | Cu2(Zn,Fe)GeS4 | ||||
| Barquillit | Cu2CdGeS4 | ||||
| Kuramit | Cu3SnS4 | ||||
| Stannit | Cu2FeSnS4 | ||||
| Ferrokesterit | Cu2(Fe,Zn)SnS4 | ||||
| Kesterit | Cu2(Zn,Fe)SnS4 | ||||
| Cernyit | Cu2CdSnS4 | ||||
| Velikit | Cu2HgSnS4 | ||||
| Hocartit | Ag2FeSnS4 | ||||
| Pirquitasit | Ag2ZnSnS4 | ||||
| Sakuraiit | (Cu,Zn,Fe,In,Sn)4S4 | ||||
| Petrukit | (Cu,Fe,Zn)2(Sn,In)S4 | ||||
| Rhodostannit | Cu2FeSn3S8 | ||||
| Toyohait | Ag2FeSn3S8 | ||||
| II/C.07. Stannitcsoport
Stannoidit - Vinciennit sor |
Stannoidit | Cu8Fe3Sn2S12 | |||
| Volfsonit | Cu10CuFeFe2Sn3S16 | ||||
| II/C.08. Stannitcsoport
Chatkalit - Mawsonit sor |
Chatkalit | Cu6FeSn2S8 | |||
| Mawsonit | Cu6Fe2SnS8 | ||||
| II/C.09. Stannitcsoport
Hemusit - Kiddcreekit sor |
Hemusit | Cu6SnMoS8 | |||
| Kiddcreekit | Cu6SnWS8 | ||||
| II/C.10. Stannitcsoport
Germanit-sor |
Renierit | (Cu,Zn)11(Ge,As)2Fe4S16 | |||
| Vinciennit | Cu10Fe4Sn(As,Sb)S16 | ||||
| Germanit | Cu26Fe4Ge4S32 | ||||
| Nekrasovit | Cu26V2(Sn,As,Sb)6S32 | ||||
| Colusit | Cu12-13V(As,Sb,Sn,Ge)3S16 | ||||
| Stibiocolusit | Cu13V(Sb,As,Sn)3S16 | ||||
| Germanocolusit | Cu13V(Ge,As)3S16 | ||||
| Maikainite | Cu20(Fe,Cu)6Mo2Ge6S32 | ||||
| Arzenosulvanit | Cu3(As,V)S4 | ||||
| Ovamboit | Cu20(Fe,Cu,Zn)6W2Ge6S32 | ||||
| Sulvanit | Cu3VS4 | ||||
| Polkovicit | (Fe,Pb)3(Ge,Fe)1-xS4 | ||||
| Morozeviczit | (Pb,Fe)3Ge1-xS4 | ||||
| II/C.11. Tetraedritcsoport
Tetraedrit-sor |
Tennantit | (Cu,Fe)12As4S13 | |||
| Argentotennantit | (Ag,Cu)10(Zn,Fe)2(As,Sb)4S13 | ||||
| Giraudit | (Cu,Zn,Ag)12(As,Sb)4(Se,S)13 | ||||
| Tetraedrit | Cu12[S(SbS3)4] (Cu,Fe)12Sb4S13 | szabályos | |||
| Freibergit | (Ag,Cu,Fe)12(Sb,As)4S13 | ||||
| Goldfieldit | Cu12(Te,Sb,As)4S13 | ||||
| Hakit | (Cu,Hg)3(Sb,As)(Se,S)3 | ||||
| Mgriit | Cu3AsSe3 | ||||
| Chameanit | (Cu,Fe)4As(Se,S)4 | ||||
| II/C.12. Tetraedritcsoport
Watanabeit - Gruzdevit sor |
Watanabeit | Cu4(As,Sb)2S5 | |||
| Sinnerit | Cu6As4S9 | ||||
| Nowackiit | Cu6Zn3As4S12 | ||||
| Aktashit | Cu6Hg3As4S12 | ||||
| Gruzdevit | Cu6Hg3Sb4S12 | ||||
| II/C.13. Wurtzit-sor | Wurtzit | (Zn,Fe)S | |||
| Matrait | ZnS | ||||
| Greenockit | CdS | ||||
| Kadmoselit | CdSe | ||||
| Rambergit | MnS | ||||
| II/C.14. Kubanit-sor | Enargit | Cu3AsS4 | rombos | ||
| Stibioenargit | Cu3(Sb,As)S4 | ||||
| Kubanit | CuFe2S3 | ||||
| Sternbergit | AgFe2S3 | ||||
| Argentopirit | AgFe2S3 | ||||
| II/C.15. Galenitcsoport | Keilit | (Fe,Mg)S | |||
| Niningerit | (Mg,Fe,Mn)S | ||||
| Oldhamit | (Ca,Mg,Fe)S | ||||
| Alabandit | MnS | ||||
| Galenit | PbS | szabályos | |||
| Clausthalit | PbSe | ||||
| Altait | PbTe | ||||
| Crerarit | (Pt,Pb)Bi3(S,Se)4-x (x~0.7) | ||||
| II/C.16. Miargirit - Volinskit sor | Kuboargyrit | AgSbS | |||
| Miargirit | AgSbS2 | ||||
| Baumstarkit | Ag3(Sb,As)2SbS6 | ||||
| Aramayoit | Ag3Sb2(Sb,Bi)S6 | ||||
| Matildit | AgBiS2 | ||||
| Schapbachit | AgBiS2 | ||||
| Bohdanowiczit | AgBiSe2 | ||||
| Volinskit | AgBiTe2 | ||||
| II/C.17. Hertzenbergit - Kylindrit-sor | Herzenbergit | SnS | |||
| Stistait | SnSb | ||||
| Mohit | Cu2SnS3 | ||||
| Teallit | PbSnS2 | ||||
| Suredait | PbSnS3 | ||||
| Potosiit | Pb6Sn2FeSb2S14 | ||||
| Levyclaudit | Pb8Sn7Cu3(Bi,Sb)3S28 | ||||
| Inkait | Pb4Sn4FeSb2S15 | ||||
| Franckeit | (Pb,Sn)6FeSn2Sb2S14 | ||||
| Kylindrit | Pb3Sn4FeSb2S14 | ||||
| II/C.18. Cinnabarit - Hipercinnabarit-sor | Cinnabarit | HgS | trigonális | ||
| Hipercinnabarit | HgS | hexagonális | |||
| II/C.19. Troilit - Pirrhotin - Haideit sor | Troilit | FeS | |||
| Pirrhotin | Fe(1-x)S (x=0-0.17) | ||||
| Jaipurit | CoS | ||||
| Westerveldit | (Fe,Ni,Co)As | ||||
| Modderit | (Co,Fe)As | ||||
| Smythit | (Fe,Ni)9S11 vagy (Fe,Ni)13S16 | ||||
| Achavalit | FeSe | ||||
| Heideit | (Fe,Cr)1+x(Ti,Fe)2S4 | ||||
| II/C.20. Nikkelincsoport
Polarit - Cherepanovit sor |
Sorosit | Cu(Sn,Sb) | |||
| Langisit | (Co,Ni)As | ||||
| Nikkelin | NiAs | ||||
| Breithauptit | NiSb | ||||
| Freboldit | CoSe | ||||
| Sederholmit | NiSe | ||||
| Hexatestibiopanickelit | (Ni,Pd)(Te,Sb) | ||||
| Yuanjiangit | AuSn | ||||
| Kotulskit | Pd(Te,Bi) | ||||
| Sudburyit | (Pd,Ni)Sb | ||||
| Stumpflit | Pt(Sb,Bi) | ||||
| Polarit | Pd(Bi,Pb) | ||||
| Sobolevskit | PdBi | ||||
| Ruténarzenit | (Ru,Ni)As | ||||
| Cherepanovit | RhAs | ||||
| II/C.21. Millerit-sor | Lapieit | CuNiSbS3 | |||
| Muckeit | CuNiBiS3 | ||||
| Zlatogorit | CuNiSb2 | ||||
| Millerit | NiS | ||||
| Makinenit | NiSe | ||||
| II/C.22. Kovellin-sor | Kovellin | CuS | |||
| Klockmannite | CuSe | ||||
| Idait | Cu5FeS6 | ||||
| Nukundamit | (Cu,Fe)4S4 | ||||
| II/C.23. Yushkinit - Vialsovit sor | Yushkinit | V1-xS·n(Mg,Al)(OH)2 | |||
| Valleriit | 4(Fe,Cu)S·3(Mg,Al)(OH)2 | ||||
| Haapalait | 2(Fe,Ni)S·1.6(Mg,Fe)(OH)2 | ||||
| Tochilinit | 6Fe0.9S·5(Mg,Fe)(OH)2 | ||||
| Vialsovit | FeS·Ca(OH)2·Al(OH)3 | ||||
| II/C.24. Vulkanit-sor | Vulkanit | CuTe | |||
| II/C.25. Visotskit - Cooperite sor | Visotskit | (Pd,Ni)S | |||
| Braggit | (Pt,Pd,Ni)S | ||||
| Cooperit | (Pt,Pd,Ni)S |
- II/C Fémes szulfidok (S, Se, Te < 1:1)
- II/E Szulfósók
- II/F Nemfémes jellegű szulfidok, arzén-szulfidok
| Ásványosztály | Ásványalosztály | Ásványcsoport | Név | Képlet | Kristályrendszer |
|---|---|---|---|---|---|
| II. Szulfidok és rokon vegyületek | II/C. Fémes szulfidok (S, Se, Te < 1:1) | II/D.01. Linneitcsoport |
A szulfidok és rokon vegyületek ásványosztályba a fémeknek kénnel valamint szelénnel, tellúrral alkotott vegyületei, azaz a szulfidok, szelenidek, telluridek tartoznak, de ide sorolják az arzenideket, antimonidokat és bizmutideket is. Az osztály ásványainak legnagyobb és legfontosabb részét a szulfidok alkotják, a többi vegyületeknek, jóllehet sokfélék és változatosak, alárendeltebb szerepük van.
Előfordulásuk szerkesztés
Az ebbe az osztályba tartozó vegyületek mennyiségileg a földkéreg megközelítőleg 0,15%-át teszik ki. Ezek nagy része vas-szulfid, a többinek az együttes mennyisége nem éri el a 0,01%-ot.
Jellemzőik szerkesztés
A szulfidos vegyületek képzésében résztvevő legfontosabb elemek: mangán (Mn), vas (Fe), kobalt (Co), nikkel (Ni), réz (Cu), cink (Zn), germánium (Ge), arzén (As), molibdén (Mo), ezüst (Ag), kadmium (Cd), ón (Sn), antimon (Sb), platina (Pt), arany (Au), higany (Hg), tellúr (Tl), ólom (Pb) és bizmut (Bi).
A szulfidok általános jellegzetessége a fémes megjelenés, átlátszatlanság és a magas sűrűség. Jól vezetik az elektromos áramot illetve félvezetők.
A szulfidok ásványosztályra rendkívül változatos kristályszerkezetek jellemzőek. Ennek egyik oka az, hogy anion gyanánt a kénen kívül a másik két fémes elem, a szelén és tellúr is szerepelhet, de közülük szerkezeti változás nélkül csak a szelén helyettesítheti a ként, a nagyobb méretű és fémesebb jellemű tellúr már csak egy-két szulfidszerkezetbe (pl. altait) léphet be rácsmódosulás nélkül. Emiatt a telluridok nagy részének külön rácstípusa van.
Gyakori jelenség a szulfidok körében, hogy a kationpozíciókat két vagy több, egymással nem egyenértékű fématom is betöltheti (kettős szulfidok).
Egyes esetekben a félfémek (As, Sb, Bi) a valódi fémekhez társulva ezekkel egyenlően viselkednek, s fémes kötésű, ötvözetszerű rács alakítanak ki. Más esetekben a szulfidrácsban töltenek be ugyancsak a valódi fémekhez hasonló szerepet, s ezzel a kettős szulfidok sajátos fajtája jön létre. Egy másik változat, amikor szintén a szulfidos rácsban, félfémes jellegüknek megfelelően, a fémekkel nem ekvivalens szerepük van, s így a komplex szulfidok (szulfosók) csoportja jön létre. Az erősen negatív kénnel egyszerű félfém-szulfid is létrejöhet (As2S3).
A szulfidok a legfontosabb ércásványok. Magmás folyamatok során keletkeznek a földkéreg mélyebb rétegeiben, de meteoritekben is előfordulnak. A felszínen vagy felszínközelben rendszerint elbomlanak. A szulfidvegyületek szétesnek és a belőlük felszabaduló fémek a talajvizek, valamint a légkör anyagaival kölcsönhatásba lépve színpompás oxid-, hidroxid, karbonát-, szulfát- és foszfátvegyületeket képeznek. Az érctelepek így átalakult felső övét vaskalapnak nevezik. A bomlás során a színesfémek nagy része oldatba kerül és lefelé vándorolva elér az oxigénszegény zónákba, ahol ismét kicsapódik szulfidként. Az itt kialakuló gazdag teleprész a cementációs öv.
III. Oxidok és hidroxidok szerkesztés
Oxidok és hidroxidok rendszerezése szerkesztés
A Strunz-féle rendszer 11 alosztályt különít el az oxidok és hidroxidok ásványosztályon belül.
| Ásványosztály | Ásványalosztály | Ásványcsoport | Név | Képlet | Kristályrendszer |
|---|---|---|---|---|---|
| III. Oxidok és hidroxidok | III/A. Oxidok (fém:oxigén = 1:1 és 2:1) | III/A.01. Jég | |||
Az oxidok és hidroxidok ásványosztályba tartoznak a fémek oxigénnel valamint hidroxil-gyökkel alkotott vegyületei. Ebbe az osztályba tartoznak a legfontosabb vasércek. Sok oxidot drágakőként hasznosítanak, de ide tartozik a jég is.
Előfordulásuk szerkesztés
A természetben az oxidok fajainak száma aránylag nem nagy, de egyes vegyületek elég tekintélyes mennyiségben szerepelnek. A Földet felépítő övekben az oxidok mennyisége, illetőleg képződési lehetősége kifelé gyarapszik, így a legnagyobb dúsulás a litoszférában és annak felszínén jön létre. A litoszférában az önálló (egyszerű) oxidok átlagos mennyisége mintegy 17%-ra becsülhető, aminek túlnyomó része (12,6%) a SiO2-re jut, jelentősebb még a vas-oxid és -hidroxid (3,9%) mennyisége; a fennmaradó 0,5% pedig a többi oxidból, elsősorban az alumínium (Al), mangán (Mn), titán (Ti) és króm (Cr) oxidjaiból kerül ki. A légkörben a szén-dioxid és a vízgőz képviselik az oxidos formát, a hidroszférában pedig a víz.
Jellemzőik szerkesztés
Az oxidok osztályába tartozó vegyületeknek majdnem kivétel nélkül kristályos szerkezete van. E szerkezetek elvileg ionrácsok, ahol anionként csakis az O2–, illetőleg a vele közel azonos térigényű OH–ion szerepel. Az oxidok, az erősebb heteropoláros kötések miatt tömöttebbek, szilárdabbak, keményebbek. Az átlagos keménységük 5-7 a Mohs-féle keménységi skálán, a korund azonban 9-es keménységű és a skála egyik etalon ásványa. Ezzel szemben a hidroxidok kevésbé stabil vegyületek, így keménységük is csekély. Mivel a vegyületek ionos kötésekkel épülnek fel, az oxidok csak részben fémes megjelenésűek, uralkodóan nem fémesek. A színezettségük allokrómás jellegű, azaz szennyeződések okozzák. Gyakori a fekete, barna, vörös színeződés, amivel legtöbbször félig fémes fény is együtt jár. Az osztály tagjai sorában paramágnesesség és ferromágnesesség is előfordul.
Az oxidok osztályába tartoznak azok az oxidos szerkezetek is, melyeket korábban önálló csoportoknak tekintettek (aluminátok, niobátok, titanátok stb.). Ezek abban különböznek az oxidoktól, hogy szerkezetükben két vagy több, rendszerint eltérő vegyértékű kation létesít oxidkapcsolatot. Ezek az összetett oxidok.
IV. Szilikátok szerkesztés
Szilikátok rendszerezése szerkesztés
| Ásványosztály | Ásványalosztály | Ásványcsoport | Név | Képlet | Kristályrendszer |
|---|---|---|---|---|---|
| III. Oxiffffffffffffffffffffffdok és hidroxidok | III/A.fffffff Oxidok (fém:oxigén = 1:1 és 2:1) | III/A.01. Jégfgfgff | fgfgd | ||
A szilikátok az ásványrendszertan IV. számú osztálya. Mivel a földkéreg anyagának mintegy 75%-át szilikátásványok alkotják (a SiO2 változatokkal – amik azonban az oxidok és hidroxidok ásványosztályba tartoznak – együtt kb. 90–95%-át), a kőzetalkotó ásványok legfontosabb csoportja. Az ismert ásványfajok számának mintegy harmada szilikát, közös jellemzőjük a szilícium-oxid jelenléte.
Jellemzőik szerkesztés
Vázuk SiO4-tetraéderek hálózatából áll. A tetraéderek súlypontjában elhelyezkedő Si4+ kation felerészben kovalens, felerészben ionos kötéssel köti magához a tetraéder csúcsain elhelyezkedő oxigénatomokat ([SiO4]4-). Ezek a tetraéderek a kristályrács felépítésében elszigetelt formában is résztvehetnek, de többnyire csúcsaikon (az oxigénatomokon) keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A szilikátásványok osztályát utóbbi jellemvonás (polimerizációs fok) alapján osztják fel alosztályokra.
A szilikátok másik alapvető sajátossága, hogy az SiO4-tetraéderben lévő Si4+ kationt Al3+ helyettesítheti. Az Al3+ ionrádiusza (0,52 Å) azonban nagyobb, mint a Si4+ ioné (0,42 Å), ezért az Al3+ ionok tetraéderes pozíciókba való beépülése csak korlátozott mértékben lehetséges.
V. Foszfátok és rokon vegyületek szerkesztés
Foszfátok és rokon vegyületek rendszerezése szerkesztés
| Ásványosztály | Ásványalosztály | Ásványcsoport | Név | Képlet | Kristályrendszer |
|---|---|---|---|---|---|
| III. Oxidok és hidroxidok | III/A. Oxidok (fém:oxigén = 1:1 és 2:1) | III/A.01. Jég | |||
Jellemzőik szerkesztés
Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek
Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek
Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek Foszfátok és rokon vegyületek
VI. Szulfátok és rokon vegyületek szerkesztés
Szulfátok és rokon vegyületek rendszerezése szerkesztés
| Ásványosztály | Ásványalosztály | Ásványcsoport | Név | Képlet | Kristályrendszer |
|---|---|---|---|---|---|
| III. Oxidok és hidroxidok | III/A. Oxidok (fém:oxigén = 1:1 és 2:1) | III/A.01. Jég | |||
A szulfátok és rokon vegyületeik a VI. ásványosztályt alkotják. Közös jellemzőjük a szulfát-gyök (SO4), de pótanionok is részt vehetnek a vegyületképződésben, mint a karbonát- (CO3) és foszfát-gyökök (PO4). Ez utóbbiak alkotják a rokon vegyületeket, a kromátok, volframátok és molibdátok csoportját.
Az osztály három alosztályt tartalmaz:
- vízmentes szulfátok
- víztartalmú szulfátok
- kromátok, volframátok, molibdátok
Előfordulásuk szerkesztés
Az ásványosztály tagjainak keletkezése elsősorban másodlagos úton, üledékképződés során történik, de a Szádeczky-Kardoss-féle geokémiai rendszer szerinti szedimentofil elemek mellett kationként a könnyű- és nehéz pegmatofil elemek is megjelennek itt. Ez utóbbiak miatt a VI. ásványosztály ásványai a pegmatitos és hidrotermális szakaszban is keletkeznek. Ezért nemcsak vízben jól oldódó, hanem keményebb és ellenállóbb ásványok is tartoznak ide.
Előfordulási helyük ezért a szubvulkáni fázistól az utóvulkáni hidrotermális fáciesig, valamint vízi eredetű üledékekig terjed.
VII. Karbonátok és rokon vegyületek szerkesztés
Karbonátok és rokon vegyületek rendszerezése szerkesztés
A Strunz-féle rendszer a karbonátok, nitrátok és borátok ásványosztályon belül 17 csoportot különít el.
| Ásványosztály | Ásványalosztály | Ásványcsoport | Név | Képlet | Kristályrendszer |
|---|---|---|---|---|---|
| III. Oxidok és hidroxidok | III/A. Oxidok (fém:oxigén = 1:1 és 2:1) | III/A.01. Jég | |||
A karbonátok, nitrátok, borátok (vagy karbonátok és rokon vegyületek) ásványosztály a [BO3]3-, [CO3]2- és [NO3]- összetett anionokkal felépített kristályvegyületeket foglalja egybe.
Előfordulásuk szerkesztés
A karbonátok a természetben igen elterjedtek. A CO2−3-ion főleg két vegyértékű kationokkal (Ca, Mg, Fe, Mn, Zn, Ba, Sr, Pb) vegyül, a 3 vegyértékű fémek karbonátjai ritkábbak. A legismertebb karbonátásvány a kalcit (CaCO3), mely a tengerek fenekén rakódik le vastag rétegben. Az így létrejövő üledékes kőzet a mészkő, amely nagy nyomás hatására márvánnyá alakul. A kalcium-karbonátban a kalcium melegvizes oldatok hatására más fémionokra ( Mg, Fe, Mn… ) cserélődhet, dolomitot (CaMg(CO3)2), szideritet (FeCO3), rodokrozitot (MnCO3) képezve. A borátok és nitrátok jóval csekélyebb mennyiségben vannak jelen a természetben.
Jellemzőik szerkesztés
A karbonátok esetében a CO2−3-ion főleg közepes vagy nagy rádiuszú, kétértékű kationokkal kapcsolódik. Ezek a Ca, Mg, Fe, Zn, Mn, Ba, Sr, Pb. A kisebb méretű, három vegyértékű fémek ritkábbak és rendszerint egyéb fémekkel együtt épülnek be víztartalmú vegyületekbe. A négy- és ötvegyértékű fémeknek nincsenek karbonátjai. A vízmentes karbonátok keménysége 3 és 5 között van. Vízben csak egyes kis vagy nagy kationú, főleg OH-t tartalmazó, valamint víztartalmú karbonátok oldódnak. Minthogy átmeneti jellegű kationok is részt vehetnek a rácsfelépítésben, egyes karbonátok színesek, a többiek színtelenek, esetleg allokromásak.
A nitrátok közül a legfontosabbak a Na és K vegyületei. Vízben könnyen oldódnak, kis keménységűek, a legerősebben ionos, azaz sótermészetű vegyületek. Különösen sivatagi vidékeken gyakori bepárlási képződmények, evaporitok formájában.
A borátok sajátos kristálykémiai csoportot alkotnak. Rendszerezésükkor figyelembe kell venni a bór koordinációs sajátságait, a komplexgyök-képzés variációit, s e szerkezetekben az esetleges OH- és H20-tartalom helyét, ill. helyezkedését is. A bór az oxigénnel egyrészt — a rezonanciakötésű CO, és NO, mintájára — BO3-csoportot alkot, másrészt az SiO4 és Ge04-hez hasonlóan tetraéderes [BO4]-komplexet tart össze. Három vegyértékű fémek (Al) borátjai állékonyak, keménységük nagy (5-6).
Vízben csak egyes (OH)-tartalmú ásványok oldódnak. A nitrátok vízben könnyen oldódnak, kis keménységűek, erősen sótermészetűek. A borátok állékonyabbak, csak az (OH)-tartalmú vegyületek oldódnak vízben.
VIII. Halogenidek szerkesztés
Halogenidek rendszerezése szerkesztés
A Strunz-féle ásványrendszertan a halogenidek osztályában négy alosztály különböztet meg, ezeken belül pedig sorokat illetve csoportokat.
| Ásványosztály | Ásványalosztály | Ásványcsoport | Név | Képlet | Kristályrendszer |
|---|---|---|---|---|---|
| III. Oxidok és hidroxidok | III/A. Oxidok (fém:oxigén = 1:1 és 2:1) | III/A.01. Jég | |||
A halogenidek ásványosztályba a fluor, klór, bróm és jód vegyületei tartoznak. Közös jellemzőjük a sós vagy keserű íz, a nemfémes küllem, tökéletes hasadás. Vízben általában jól oldódnak, vizes oldatuk jól vezeti az elektromosságot, olvadáspontjuk magas.
Előfordulásuk szerkesztés
Halogenidek nagy mennyiségben találhatók a tengervízben, oldott állapotban. A földtörténet során gyakran egész tengeröblök fűződtek le a nyílt tengerről és vizük elpárolgásával az oldott sók bepárlódtak. E folyamatok hatalmas sótelepeket hoztak létre. Ezeket a bepárlási sókőzeteket evaporitoknak nevezik. Magyarországon Perkupán találhatók evaporitok és így keletkeztek az erdélyi sótelepek is.
A fluor, főképpen kalciummal alkotott önálló haloidsóként magmás (pneumatolitos—hidrotermás) folyamatok terméke. A klór ugyanakkor e magmás folyamatok során legfeljebb pótanionként kerül egyes kristály vegyületekbe, és nagyobb mennyiségű elsődleges felszínre jutása csak a vulkáni exhalációk során következik be. Nagyrészt ebből származik a tengervíz klórtartalma, illetve a bepárlódásos sótelepekben önálló vegyületként történő másodlagos felhalmozódása.
Jellemzőik szerkesztés
A halogenidek túlnyomó többségében majdnem teljesen ionos kapcsolódás valósul meg. Az anion egyértékű halogén, melyhez főképpen a periódusos rendszer két bal szélső oszlopában levő alkáli- és alkáliföldfém-ionok kapcsolódnak. E könnyűfémek közepes méretük és kis töltésük következtében az anionra polarizáló hatást alig gyakorolnak, s így valódi heteropoláros kötés jön létre. Ezek az ásványok viselkedésükben egészen sóneműek, színtelenek vagy gyengén színezettek, vízben nagy részük könnyen oldódik; kis fajsúlyúak és fénytörésük is gyenge.
A sokkal kisebb jelentőségű nehézfém-halogenidekben a kisebb kationméret (és esetleg nagyobb töltés) folytán bizonyos ionpolarizáció is érvényesül, tehát némi kovalens kötésjelleg is mutatkozik. Ezeket a ritka halogenideket nagyobb fajsúly, esetleg idiokromás színeződés, nagyobb törésmutató, s így erős fény, valamint kisebb oldékonyság jellemzi.
IX. Szerves ásványok szerkesztés
Szerves ásványok rendszerezése szerkesztés
| Ásványosztály | Ásványalosztály | Ásványcsoport | Név | Képlet | Kristályrendszer |
|---|---|---|---|---|---|
| III. Oxidok és hidroxidok | III/A. Oxidok (fém:oxigén = 1:1 és 2:1) | III/A.01. Jég | |||
Jellemzőik szerkesztés
.jpg)
Szerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványokSzerves ásványok
Kapcsolódó szakterületek szerkesztés
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Források szerkesztés
- Koch - Sztrókay: Ásványtan I.-II., Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1966.
- Hartai Éva, 2003: A változó Föld. Miskolci Egyetemi Kiadó