Vajdahunyad vára

épületegyüttes a budapesti Városligetben
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 1. 1 változtatás vár ellenőrzésre.

A „kétszer felépült”[2] Vajdahunyad vára vagy Vajdahunyad-vár, hivatalos nevén Történelmi Épületcsoport Alpár Ignác építész alkotása Budapest XIV. kerületében, a Városligetben. A Városligeti-tó Széchenyi-szigetén található, mely négy hídon keresztül érhető el. A vár milleniumi történelmi kiállítási épületként 1896-ban, majd 1899-es elbontása után másodszor a Magyar Mezőgazdasági Múzeum céljára épült fel 1902 és 1908 között, így a múzeum céljait szolgálja, ez alól kivétel az 1915. augusztus 8-án felszentelt, s a római katolikus egyház kezelésébe adott Jáki kápolna. Mai, közkeletű nevét Hunyadi János kormányzó és Szilágyi Erzsébet lakóhelyének a legjellemzőbb részéről, a vajdahunyadi várat mintázó, Hősök tere felőli főhomlokzatáról kapta.

Vajdahunyad vára
Történelmi Épületcsoport
A vár 2013 szeptemberében
A vár 2013 szeptemberében
TelepülésBudapest
Cím1146 Budapest, Városliget, Magyarország
Építési adatok
Építés éve1896 („első” vár),
1902–1908 („második” vár)[1]
Lebontás éve1899 („első” vár)[1]
Lebontás okagyenge alapanyagai miatt életveszélyessé vált
Építési stílusromán, gótikus, reneszánsz-barokk
Védettségműemlék
TervezőAlpár Ignác, Schickedanz Albert
Építész(ek)Alpár Ignác
Hasznosítása
Felhasználási területvár
Elhelyezkedése
Vajdahunyad vára (Budapest belső részének)
Vajdahunyad vára
Vajdahunyad vára
Pozíció Budapest belső részének térképén
é. sz. 47° 30′ 55″, k. h. 19° 04′ 56″47.515278°N 19.082222°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 55″, k. h. 19° 04′ 56″47.515278°N 19.082222°E
Térkép
Vajdahunyad vára weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajdahunyad vára témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Különböző építészeti stílusokban épült pavilonok sorozatából áll: román, gótikus, reneszánsz és barokk; az együttes alkotópavilonjai több emblematikus épület másolatai a középkori Magyar Királyság különböző részeiről. Eredetileg az Erdélyben álló Vajdahunyad vár másolata. Az elő vár kartonból és fából készült, de a nagy népszerűsége kedvéért, neogótikus stílusban kőből és téglából építették át. Ma a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak ad otthont.

A kastély területén megtalálható Lugosi Béla színművész, továbbá Anonymus szobra is, aki a 12. században élt és III. Béla magyar király jegyzője és történetírója volt.

Története

szerkesztés

Az „első” Vajdahunyad vára (1896–1899)

szerkesztés

A Hunyadi-család vajdahunyadi várkastélya a 19. században már a magyar nemzet építészeti ereklyéjévé vált.[3] Az 1896-os millenniumi ünnepségek, a honfoglalás emlékére készítették el mását, a Történelmi főcsoport részeként felépített épületegyüttes gótikus elemét, a Vajdahunyad várát Budapesten. A magyar építészet ezeréves történetét „három dimenzióban” kívánták bemutatni. A 21 részes Történelmi Épületcsoportot Alpár Ignác tervei alapján, a szoros határidő és a költségek miatt főleg fából építették fel 1896-ra. 1896. október 31-én a millenniumi kiállítás bezárt, az alkalmilag felállított pavilonok elbontása megkezdődött. Ez a sors várt volna a Vajdahunyad várára is, azonban a nagyközönség tiltakozására az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kezdeményezte az épület megtartását (a már a kiállítás tartama alatt, 1896. június 20-án megalapított) új Magyar Mezőgazdasági Múzeum céljára. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter leiratát figyelembe véve a múzeum a millenniumi mezőgazdasági kiállítás tárgyi anyagát használt fel, ugyanakkor egyéb adományokkal is bővültek a gyűjtemények még 1896 során. A főváros vezetése is engedett a kérésnek, és 1897. szeptember 12-én a vár ismét megnyitotta kapuit a látogatók előtt, immár mint a Magyar királyi Mezőgazdasági Múzeum. Az épület azonban a gyenge alapanyagok miatt hamarosan életveszélyessé vált, és 1899. július 27-én be is kellett zárni. Az „első” Vajdahunyad várát még abban az évben elbontották.[1]

A „második” Vajdahunyad vára (1908–)

szerkesztés

A bontást követően a múzeum a Kerepesi (mai Rákóczi) út 72.-be költözött. Ugyanakkor több művész, muzeológus, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, és Darányi a vár második megépítését szorgalmazta. Kezdeményezésük sikerrel járt, és Alpár tervei szerint 1902-ben megindult ismét az építkezés. 1904-re elkészült a gótikus és a reneszánsz-barokk épületszárny, 1908-ra pedig a román stílusú épületegyüttes. A múzeum 1904-ben a román épület átépítése előtt visszaköltözött az épületbe, és 1907. június 9-én nem kisebb személyiség, mint I. Ferenc József magyar király nyitotta meg a múzeum kiállításait a nagyközönség előtt.[1]

A belső berendezést Györgyi Dénes készítette el 1912-ben. „A bútorok tömörek, nehezek, gazdagon faragottak, s a kubizmus feltörő bútordivatjának megfelelően egyszerű befoglalóformákba illeszthetők. A környezet monumentalitásra intette a belsőépítész szerepkörében működő Györgyit, sőt történeti hangulat keltését is megkövetelte tőle. E kötöttségek mellett is megcsillan Györgyi Dénes formálókészségének ereje. Így például az egyik előtéri pad vaskos, tiszta összemetsződésű elemeivel, zömök hatásával már azokra a művészeti irányzatokra utal, melyek Európa-szerte még csak ekkor bontakoznak ki, hogy később az új művészet nyitányát jelentő konstruktivizmusba torkolljanak.” – írja róla Kubinszky Mihály építészettörténész.[4]

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum története

szerkesztés
 
Budapest, Városliget - Vajdahunyad vára légi fotón
 
Vajdahunyad vára a magasból, Budapest
 
A vár
 
Vajdahunyad vára télen a jégpályával
 
A Hidas- vagy Nyilaskapu, balra a Segesvári-, jobbra a Tompa-toronnyal, amihez az Oroszlános kőhíd vezet

Román kori épületcsoport

szerkesztés

Gótikus épületcsoport

szerkesztés
  • Nyebojsza-torony – a főhomlokzat karakterét az azonos nevű vajdahunyadi torony másolata határozza meg.
  • Hunyadi-loggiák szintén a vajdahunyadi várudvar alapján.
  • Lovagterem.
  • A csütörtökhelyi Zápolya-kápolna szentélye (kicsinyített másolat).
  • Dómhomlokzat.
  • Hunyadi-udvar – a kapu felőli falon a csütörtökhelyi kápolna csipkézett bejárata, oszlopsoros-bolthajtásos erkély Árpád-házi királyok domborműveivel. A szemben lévő falon a hármas nyílású olaszos loggia I. Mátyás és Aragóniai Beatrix reliefjével a vajdahunyadi Mátyás-loggiát utánozza. Színpadán koncerteket szoktak rendezni.
  • Apostolok tornya – a segesvári óratorony másolata.
 
Egy romanikus kerengő utánzata

Reneszánsz–barokk épületcsoport

szerkesztés
  • A Magyar Mezőgazdasági Múzeum főbejáratát tartalmazó épület északi oldala osztrák barokk palota stílusú. A főbejárat fölötti kupola a gyulafehérvári Károly-kapu után készült.
  • Katalin-bástyatorony – az épületegyüttes délkeleti sarkán álló torony a brassói Katalin-kapu magasított utánzata, keleti oldalán a bártfai városháza erkélyével.
  • A tó felől látható, úgynevezett Német-homlokzat német, illetve felvidéki reneszánsz stílusú, sgraffito díszítéssel. A Német-torony 50 m magas, toronysisakja hagymakupolás.
  • Szintén a tó felől látható az alacsony Francia-torony. Korai francia reneszánsz stílusban épült, tetőgerincén delfines díszítéssel.

Köztéri szobrok

szerkesztés

A főbejárattal szemben áll:

A Hunyadi-udvaron:

A délkeleti sétányon:

Az épület szobrait Damkó József, Füredi Richárd, Margó Ede, Markup Béla, Radnai Béla, és Tóth István készítette még a 20. század elején.[16] Ez alól kivételt képez a négy évszak szobra, amelyeknek tervei ugyancsak az 1900-as évek elején készültek el, ám kivitelezésükre akkor – valószínűleg anyagi okokból – nem került sor. A terveket 1980-ban találta meg Vitkay Kálmánné, a Mezőgazdasági Múzeum dolgozója. A tervek alapján 1983-ra el is készültek a szobrok, amelyek azonban csak hasonlók, nem pontosan olyanok, mint a 20. század eleji vázlatokon szereplők. A szobrokat Csoma Gergely és Veres Gábor szobrászművészek készítették, és a múzeum főlépcsőházában kerültek kihelyezésre.[17]

A Várépületben (Mezőgazdasági Múzeum) az 1970-es években látható volt (azóta eltávolításra került):

  • Wellmann Oszkár (1876–1943) mellszobra – a múzeum reneszánsz (fő) épületének lépcsősoránál, készítő: Takács Ödön[9]
  • Baross László (1865–1938) – a múzeum reneszánsz (fő) épületének lépcsősoránál, készítő: Takács Ödön[9]
  • Fleischmann Rudolf (1879–1950) – a múzeum reneszánsz (fő) épületének lépcsősoránál, készítő: Kőfalvy Gyula[9]
  • Mokry Sámuel (1832–1909) – a múzeum reneszánsz (fő) épületének lépcsősoránál, készítő: Pándy Kiss János
  • „Ivó paraszt” szobra – a múzeum előcsarnokában, készítő: Kiss Nagy András[9]

Egyéb érdekesség

szerkesztés
  1. a b c d https://pestbuda.hu/cikk/20210727_a_125_eve_alapitott_mezogazdasagi_muzeum_szamara_epitettek_fel_ujbol_a_vajdahunyadvarat
  2. Takáts Rózsa: Színek, fények, árnyak. Róth Miksa és Alpár Ignác együttműködése a Vajdahunyadvárban (elektronikus dokumentum, mek.oszk.hu, ismertető)
  3. Lupescu Radu: Vajdahunyad vára a Hunyadiak korában. Doktori disszertáció. ELTE BTK Művészettörténeti doktori iskola. 2006. http://doktori.btk.elte.hu/art/lupescu/diss.pdf
  4. Kubinszky Mihály: Györgyi Dénes, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974 [1]
  5. https://www.kozterkep.hu/3892/alpar-ignac-szobor
  6. https://www.kozterkep.hu/1086/karolyi-sandor-grof-szobra
  7. https://www.kozterkep.hu/31118/daranyi-ignac-szobor
  8. https://www.kozterkep.hu/253/anonymus-szobra
  9. a b c d e f g h Mezőgazdaságunk nagyjai szoborkiállítás In: A Mezőgazdasági Múzeum kiállításai, Budapest, 1970, 3-6. o.
  10. https://www.kozterkep.hu/4149/mitterpacher-lajos-mellszobra
  11. https://www.kozterkep.hu/4148/nagyvathy-janos-mellszobra
  12. https://www.kozterkep.hu/4147/tessedik-samuel-mellszobor
  13. https://www.kozterkep.hu/4243/pethe-ferenc-mellszobra
  14. https://index.hu/urbanista/2016/06/29/megoldodott_a_varosligeti_drakula-rejtely/
  15. https://www.kozterkep.hu/1500/lugosi-bela-mellszobor
  16. https://www.kozterkep.hu/16505/magyar-mezogazdasagi-muzeum-homlokzati-szobrai
  17. Vitkay Kálmánné: Régi tervek – új szobrok In: Hírek a Mezőgazdasági Múzeumból, 4. évf. 4. sz., 1983, 20-25. o.
  18. Kiderült, ki csempészte Lugosi Béla szobrát a Vajdahunyad várra, index.hu
  19. https://24.hu/kultura/2019/05/14/nemcsak-a-varosligetben-de-parizsban-is-allt-egy-vajdahunyad-var/
  • Für Lajos – Szabó Loránd: Budapest, Vajdahunyadvár (Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület, 1988)

További információk

szerkesztés