Wikipédia:Újperzsa nevek átírása
 |
Ezen az oldalon a Wikipédia egyik irányelvét olvashatod. Az itt leírtak minden szerkesztő számára követendőek, de fontosabb a józan ész, mint a szabály betűje, és előfordulhatnak indokolt kivételek is. Ha módosítani szeretnél rajta, kérd ki mások véleményét a vitalapján vagy a Kocsmafal megfelelő szekciójában! |
| Átírás idegen írásrendszerű nyelvekből |
|---|
Az átírás hatóköre
szerkesztésA ma használatos újperzsa nyelv első emlékei a 9. századból származnak. Iránt a 7. század végére szinte teljesen meghódították az arabok, és mind az egyre jobban terjedő iszlám, mind az adminisztráció nyelve az arab volt, ahogy a tudományé is. Ennek következtében jelentős arab hatás érte a perzsa nyelvet, amelynek szókincse jelenleg mintegy 60%-ban arab eredetű,[1] illetve az arab írást is átvette. A perzsa hangállományhoz igazodva azonban egyes arab betűk ejtése módosult, és néhány speciális perzsa hangot jelölő betűvel bővült az ábécé.[2]
A klasszikus és modern perzsa határa
szerkesztésAz újperzsa nyelvnek két nagy periódusa különböztethető meg, a klasszikus és modern perzsa. A klasszikus perzsa nyelvben a 11-12. századig korai periódusról beszélhetünk, amikor a nyelvészek és rímszótár-szerzők több ún. madzshúl („pogány”) ejtésmódról is tudnak bizonyos magánhangzók esetében, szemben a maarúf („ismert”, azaz arabos) ejtéssel.[3] Ez azonban a folyamatos arab hatás következtében idővel eltűnt.[4]
Az újperzsa klasszikus és modern időszaka közti időhatár megjelölése meglehetősen nehéz; már a 16. századtól fellelhetőek bizonyos modern jellegzetességek, de mindezek csak a 19. századtól mutathatóak ki teljes bizonyossággal. A wikipédiás használatban az átírás tekintetében praktikus okokból Iránnak a Kádzsár-dinasztia által történt 1796-os újraegyesítését tekintjük korszakhatárnak.
Dari és tádzsik
szerkesztésAz újperzsa nyelvvel nagyjából azonos, de arról politikai okokból leválasztott nyelv az Afganisztánban és Pakisztánban beszélt dari vagy kabuli perzsa, illetve a tádzsikisztáni és üzbegisztáni tádzsik.[5] Az útmutató a vitatott státuszú darira is érvényes, de a tádzsikra nem, mivel ez utóbbit az évszázados orosz befolyás következtében cirill ábécével írják, így a WP:CIRILL hatáskörébe tartozik.
Kivételek
szerkesztésAz átírás nem igazodik az itteni irányelvhez a már meghonosodott nevek esetében, illetve ha valamelyik helyesírási kútfő (MHSz. vagy OH.) szabályozza az átiratot.
Egyes betűk átirata a klasszikus újperzsa nyelvben
szerkesztés| Arab | Tudományos | Magyaros |
|---|---|---|
Egyes betűk átirata a modern újperzsa nyelvben
szerkesztés| Arab | Tudományos | Magyaros |
|---|---|---|
Duplázott esetben,[11] illetve – nem mindig – szó elején k. | ||
Rövid magánhangzók
szerkesztésTá marbúta
szerkesztésSzámos arab szó végződik a gyakran nőnemet jelölő, ragok és végződések nélkül „a”-nak, ragozva „at...”-nak olvasandó ún. tá marbútával (ami a versekben viszont a „h”-ra rímel, ezért több nyugati átírás „ah”-ként adja vissza.). Ezt tükrözi, hogy ha további elemek nem járulnak hozzá, a „t” (ت) és „h” (ه) kombinációjának tűnik (ة).
A perzsa nyelvben ez jelentősen változik, ugyanis a két pontot nem teszik ki, azaz a betű ugyanúgy néz ki, mint a „h” szóvégi alakja. Ez a klasszikus szövegekben „a”, a modern szövegekben viszont „e” hangértéket képvisel. A két pont elhagyása egyébként már a korai arabokat is megtévesztette, így lett سيبويه, a híres nyelvész arab neve Szíbavajhi a valóságos Szíbúja (modern ejtéssel Szibuje) helyett, és ugyanígy vált a hasonló esetű történetíró, مسكويه, azaz eredetileg Miszkúja (Meszkuje) Miszkavajhivá.
A tá marbútát bizonyos esetekben teljesen kiírt „t” helyettesíti, akkor annak is olvasandó.
Összetett nevek
szerkesztésA perzsa sajátossága, hogy egyes névelemeket (személy- és vezetékneveket egyaránt) két, önállóan létező szó kombinációjaként alkotnak meg, pl. Mohammad + Reza, Gholám + Ali. A perzsa írásgyakorlat nem egységes ennek kezelésében, pl. az Anszári (انصاری) + Fard (فرد) elemekből álló vezetéknév többféleképpen is előfordulhat akár ugyanazon személy esetében: különírva (انصاری فرد), egybeírva (انصاریفرد), illetve a legsajátosabb módon, az arab írás hagyományaival szembemenve, úgy egybeírva, hogy a folyóírásban még sincs összekötve a két elem (انصاریفرد). Minthogy a latin betűs írás nyomtatásban nem folyóírás, a fársziban pedig nincsenek kis- és nagybetűk, ez a megoldás nem ültethető át egy az egyben, és nem is létezik egységes átírási gyakorlat. Ezért ilyen esetekben két névelem összetartozását de elkülönülését kötőjellel jelezzük: az انصاریفرد átírása így Anszári-Fard, de cikkcímek esetében célszerű a külön- és egybeírt alakokról (Anszári Fard, Anszárifard) is átirányítást készíteni.
Példák
szerkesztés| Perzsa | Klasszikus | Modern | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
Példaszöveg
szerkesztés| Perzsa | Klasszikus | Modern |
|---|---|---|
| همهی افراد بشر آزاد به دنیا میآیند و از دید حیثیت و حقوق با هم برابرند, همه دارای اندیشه و وجدان میباشند و باید دربرابر یکدیگر با روح برادری رفتار کنند | hama-ji afrád-i basar ázád be dunjá míájand u az díd-i hajszíjat u hukúk bá ham barábarand, hama dárá-ji andísa u vidzsdán mibásand u bájad dar barábar-i jakdígar bá rúh-i barádarí raftár kunand | hame-je afrád-e basar ázád be donjá miájand o az did-e hejszijat o hogug bá ham barábarand, hame dárá-je andise o vedzsdán mibásand o bájad dar barábar-e jekdigar bá ruh-e barádari raftár konand |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Vagy – stílustól és témától függően – akár nagyobb is, ld. Jeremiás Éva M.: A perzsa nyelv. In: Iráni föld – perzsa kultúra. Szerk.: Jeremiás Éva M., Piliscsaba, Avicenna, 2007. p. 406
- ↑ Ezek ábécésorrendben: p – ﭖ, cs – ﭺ, zs – ژ, g – ﮒ. Régebben a v fonémát jelölő betű is létezett, ám ez utóbb beolvadt a w – ﻭ hangba.
- ↑ Példa erre a شير szó, amely arabosan ejtve [sír] tejet, madzshúl ejtésben [sér] viszont nagymacskát jelent.
- ↑ Így lett [[A dzsungel könyve (könyv)|]] tigrise Sír Kán, nem pedig Sér Kán.
- ↑ A két nyelv legfőbb eltérése a perzsától, hogy viszonylag sok archaizmust őriztek meg (különösen a tádzsik, ahol ez a magánhangzókon is látszik). A darira az indiai nyelvekből származó ún. kakuminális hangok voltak nagy befolyással, a tádzsikot inkább török hatások érték.
- ↑ a b Bár a perzsában rendszerint nem ejtik, nem csak arab eredetű szavakban fordul elő a sémi eredetű arab írás bizonyos sajátosságai miatt.
- ↑ a b Kizárólag arab eredetű szavakban fordul elő, a perzsák rendszerint nem ejtik. Legfeljebb gondozott beszédben jelenik meg, de akkor is csak az arab hamzának megfelelő hangként.
- ↑ a b c d „Madzshúl” ejtés, csak bizonyos szavakban a korai periódusban.
- ↑ a b A modern perzsa nyelv â betűje valójában sokkal közelebb áll a magyar „a” hanghoz – sőt gyakorta „o”-ba hajlik (mondhatni palócosan) –, mint a rövid „a”, amely inkább egy („e”-be hajló) rövid magyar „á”-val adható vissza. Hogy mégis így használjuk az átiratot, annak alapvetően a hagyomány az oka: viszonylag sok „â”-t tartalmazó perzsa szó épült be a magyar nyelvbe „á”-val (Irán, Teherán, Iszfahán, az összes területképző -isztán stb.), illetve a legújabb magyar iranisztikai kiadványok is ezt alkalmazzák magyaros átirataikban.
- ↑ A modern perzsában ugyanis a q mára a ġ allofónjává vált.
- ↑ Ez csak arab eredetű szavakban fordul elő.
- ↑ Tehát az előbbieket figyelembe véve például Iszfahán neve a perzsa ejtést legjobban tükröző módon Eszfáhan lenne magyarosan.
Források
szerkesztés- Az itt kialakított átírási rendszer alapvetően a magyar iranisztika egyik legújabb, összefoglaló jellegű munkájának alapján készült: Iráni föld – perzsa kultúra. Szerk.: Jeremiás Éva M., Piliscsaba, Avicenna, 2007. Az itt alkalmazott rendszeren végrehajtott néhány változást a konzekvensség igénye indokolta, így az Osiris Helyesírás arab átírási útmutatója alapján írjuk át azokat a betűket, amelyek mindkét nyelvben megvannak és azonos hangokat jelölnek (ﻕ mindkét változata, ﺥ), illetve a perzsában nem ejtik (ﺀ és a vele tkp. „azonosan nem ejtett” ع). Mindennek oka végeredményben pedig az, hogy az átlagos magyar olvasót a „kh” betűkapcsolat vagy az aposztróf nem hozza közelebb az eredeti kiejtéshez, mint ha elmaradnak vagy leegyszerűsödnek, amint azt OH. által javasolt arab átírási útmutatóban javasolják.
- A hangrendszer vonatkozásában felhasznált irodalom: Jeremiás Éva M.: A perzsa nyelv. In: Iráni föld – perzsa kultúra. Szerk.: Jeremiás Éva M., Piliscsaba, Avicenna, 2007. p. 406
- Jeremiás Éva: New Persian. In: Encyclopedia of Islam, Vol. 2, Leiden, Brill, 2008. Suppl., fasc. 7–8, pp. 426–448.
