Zolnai Béla

(1890–1969) irodalomtörténész, nyelvesztéta, egyetemi tanár, az MTA tagja

Zolnai Béla (Székesfehérvár, 1890. március 10.Budapest, 1969. május 26.) magyar irodalomtörténész, nyelvesztéta, egyetemi tanár, az MTA tagja (levelező: 1940, rendes: 19481949), az irodalomtudományok doktora (1955). Apja Zolnai Gyula nyelvész (1862–1949).

Zolnai Béla
Született Zolnai Béla Gábor Károly
1890. március 10.[1]
Székesfehérvár
Elhunyt 1969. május 26. (79 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Hackenberger Emma Viktória
(h. 1924–?)[2]
SzüleiZolnai Gyula
Foglalkozása
  • filológus
  • irodalomtörténész
  • nyelvész
  • egyetemi tanár
Iskolái Budapesti Tudományegyetem (–1914, bölcsészettudomány)
Sírhely Farkasréti temető (6/7-1-30)
Zolnai Béla
Nuvola apps kview.png
Copyright-uncertain.svg
Nem található szabad kép.(?)
PDmaybe-icon.svgNuvola apps kview.png
Zolnai Béla. Magyar életrajzi lexikon. Arcanum.

Kutatási területe: összehasonlító irodalomtörténet; a magyar és a francia irodalom története a 1820. században; nyelvesztétika.

ÉletpályájaSzerkesztés

Eötvös-kollégistaként a Budapesti Tudományegyetemen magyar–német–francia szakon tanult. Többször volt tanulmányúton nyugat- és közép-európai országokban. 2 hónapot töltött Franciaországban 1912-ben, 1912–13-ban egy tanévig a berlini egyetemen volt, később (1922–23-ban) szintén egy egész tanévet töltött a párizsi egyetemen. Rövidebb tanulmányutakat tett Ausztriába, Csehszlovákiába, Lengyelországba, Svájcba. 19141923 között Budapesten volt gimnáziumi tanári állásban. 1923-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen habilitálták magántanárrá „Összehasonlító irodalomtörténet és a magyar-francia érintkezések” témakörből. 1924-től Pécsett, a Pozsonyból áttelepített Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen nyilvános rendes tanár, majd 1925-1940 között a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a Francia Filológiai Intézet vezetője volt. 1940–1945 között a Kolozsvárra visszaköltözött Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Francia Filológiai Intézetét vezette. Alkotói periódusának fénykora a szegedi és a kolozsvári egyetemen töltött évekre (1925–1948) esett.

A Szellem és Életben az egy éve elhunyt Reményik Sándorról közölt esszét (1942. 230–232), a Magyar Nemzetben pedig Kritikai echó c. sorozatában foglalkozott a költő életműve java részét felölelő összes versekkel (1942. október 30.), ugyanitt Kuncz Aladár, Molter Károly és Nyirő József önéletrajzi fogantatású műveivel (1943. február 7.), a Kolozsvár c. folyóiratban pedig Áprily Lajos Peer Gynt-fordításával (1941/8). Tanulmányt közölt a 48-as Erdély c. gyűjteményes kötetben is (Kolozsvár, 1943). Az 1946-ban induló Utunk is munkatársai között tarthatta számon: Vesztett tanítványok nyomában címmel Radnóti Miklósra emlékezett (1947/11), kritikát közölt Szerb Antal Gondolatok a könyvtárban c. posztumusz könyvéről (1947/1). 1948-1950 között Budapesten dolgozott, utóbb az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa volt.

1950-ben nyugdíjazták, MTA-tagságától is megfosztották (melyet post mortem 1989-ben visszakapott), de kutatási területe, a nyelvészet és a stilisztika révén, nem szorult ki a tudományos közéletből. Halála alkalmából számos jeles nyelvész, irodalmár, stiliszta méltatta munkásságát vezető szakfolyóiratokban, köztük Gáldi László;[3] Gyergyai Albert;[4] Németh G. Béla;[5] Szathmári István.[6]

MunkásságaSzerkesztés

Szegeden barátságot kötött Juhász Gyula költővel. Segítette Radnóti Miklós indulását, és ő tette lehetővé Szerb Antal magántanári habilitációját. 19271942 között alapította és szerkesztette a Széphalom című szellemtörténeti folyóiratot. A Széphalomnak jeles munkatársai voltak, köztük Szerb Antal, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós.

Szerkesztette az Études Françaises disszertációsorozatot 19271945 között, e sorozatnak 23 kötete jelent meg és még három kötete a sorozaton kívül, a Zolnai által szervezett doktori iskola fiatal tudósai adhatták itt közre tudományos dolgozataikat. Munkatársa volt a párizsi Revue des Études Hongroisesnak, az Encyclopaedia Britannicának (1922) és a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának (1959). Több írását Garázda Péter álnéven adta közre.

A magyar irodalomtörténet területén főleg Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen életútjával és munkásságával foglalkozott, s Chateaubriand magyar hatásaival. Ez irányú kutatásai nyomán születtek a janzenizmusról szóló művei: A janzenizmus európai útja (Budapest, 1933); A janzenizmus kutatása Közép-Európában (Kolozsvár, 1944). Ezekre a munkáira Nyugat-Európában is felfigyeltek, konferenciák szívesen látott vendége volt.[7] 1940-ben írta meg könyvét a Magyar biedermeierről, melyet 1993-ban hasonmás kiadásban újra megjelentettek.[8]

Kedvelt kutatási területe volt a stilisztika, a szavak hangulatának tanulmányozása. Számos tanulmányában foglalkozott e témákkal: A látható nyelv (1926); Szóhangulat és morfológia (Budapest, 1936); Szavak sorsa (Budapest, 1939); Nyelv és stílus (Budapest, 1957); Nyelv és hangulat (Budapest, 1964). A második világháború idején Kolozsvárott Zolnainál tanult Fónagy Iván, aki Zolnai irányítása mellett kezdett foglalkozni a költői nyelv hangtanával.

Számottevő műfordítói tevékenysége, franca nyelvről fordított magyarra, többek közt Benjamin Constant, Gustave Flaubert, Paul Bourget, Maurice Maeterlinck, Romain Rolland műveiből.

Művei (válogatás)Szerkesztés

 
Biedermeier szobabelső (Otthon-múzeum, Eversberg)
  • Az idegen szavak (Budapest, 1922)
  • A látható nyelv (Budapest, 1926)
  • Balassi és a platonizmus (Budapest, 1928)
  • Körmondat és tiráda (Budapest, 1929)
  • Mikes Kelemen. Fejezet az irodalmi gondolat történetéből (Budapest, 1930)
  • A janzenizmus európai útja (Budapest, 1933)
  • Rákóczi, az író (Budapest, 1934)
  • Irodalom és biedermeier (Szeged, 1935)
  • Szóhangulat és morfológia (Budapest, 1936)
  • Mikes eszményei (Budapest, 1937)
  • Szóhangulat és kifejező hangváltozás (Szeged, 1939)
  • Szavak sorsa (Budapest, 1939)
  • A magyar biedermeier (Budapest, 1940)
  • A műkedvelő purista lelki alkata (Szeged, 1940)
  • II. Rákóczi Ferenc (Budapest, 1942)
  • Rostand-tól Adyig (Budapest, 1942)
  • A janzenizmus kutatása Közép-Európában (Kolozsvár, 1944)
  • Világirodalom és nemzeti irodalom (Budapest, 1944)
  • Argo és irodalom, (Budapest, 1956)
  • Nyelv és stílus (Budapest, 1957)
  • Nyelv és hangulat (Budapest, 1964)
  • A janzenizmus történetéhez. Filológiai Közlöny, 1959/1-2. sz. pp. 51–60.

Műfordításai (válogatás)Szerkesztés

Díjai, elismerései (válogatás)Szerkesztés

  • Sámuel-díj (1922)
  • MTA irodalomtörténeti jutalma (1923)
  • MTA levelező tagja (1940)
  • MTA rendes tagja (1948-1949)
  • Irodalomtudományok doktora (1955)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven)
  2. Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 350/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
  3. Magyar Nyelvőr, 1969/3. sz.
  4. Nagyvilág, 1969/8. sz.
  5. Irodalomtörténeti Közlemények, 1969/4. sz.
  6. Magyar Nyelv, 1969/3. sz.
  7. Bernáth Árpád i. m. 140. p.
  8. Zolnai Béla: Magyar biedermeier. Budapest, Holnap. 1993. 198 p. [4] t. ill.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés