Zolnai Béla
Zolnai Béla (Székesfehérvár, 1890. március 10. – Budapest, 1969. május 26.) magyar irodalomtörténész, nyelvesztéta, egyetemi tanár, az MTA tagja (levelező: 1940, rendes: 1948–1949), az irodalomtudományok doktora (1955). Apja Zolnai Gyula nyelvész (1862–1949).
Zolnai Béla | |
Született |
Zolnai Béla Gábor Károly 1890. március 10.[1] Székesfehérvár |
Elhunyt |
1969. május 26. (79 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa |
Hackenberger Emma Viktória (h. 1924–?)[2] |
Szülei | Zolnai Gyula |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1914, bölcsészettudomány) |
Sírhely | Farkasréti temető (6/7-1-30) |
![]() | |
---|---|
![]() | Nem található szabad kép.(?) |
![]() ![]() | Zolnai Béla. Magyar életrajzi lexikon. Arcanum. |
Kutatási területe: összehasonlító irodalomtörténet; a magyar és a francia irodalom története a 18–20. században; nyelvesztétika.
ÉletpályájaSzerkesztés
Eötvös-kollégistaként a Budapesti Tudományegyetemen magyar–német–francia szakon tanult. Többször volt tanulmányúton nyugat- és közép-európai országokban. 2 hónapot töltött Franciaországban 1912-ben, 1912–13-ban egy tanévig a berlini egyetemen volt, később (1922–23-ban) szintén egy egész tanévet töltött a párizsi egyetemen. Rövidebb tanulmányutakat tett Ausztriába, Csehszlovákiába, Lengyelországba, Svájcba. 1914–1923 között Budapesten volt gimnáziumi tanári állásban. 1923-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen habilitálták magántanárrá „Összehasonlító irodalomtörténet és a magyar-francia érintkezések” témakörből. 1924-től Pécsett, a Pozsonyból áttelepített Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen nyilvános rendes tanár, majd 1925-1940 között a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a Francia Filológiai Intézet vezetője volt. 1940–1945 között a Kolozsvárra visszaköltözött Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Francia Filológiai Intézetét vezette. Alkotói periódusának fénykora a szegedi és a kolozsvári egyetemen töltött évekre (1925–1948) esett.
A Szellem és Életben az egy éve elhunyt Reményik Sándorról közölt esszét (1942. 230–232), a Magyar Nemzetben pedig Kritikai echó c. sorozatában foglalkozott a költő életműve java részét felölelő összes versekkel (1942. október 30.), ugyanitt Kuncz Aladár, Molter Károly és Nyirő József önéletrajzi fogantatású műveivel (1943. február 7.), a Kolozsvár c. folyóiratban pedig Áprily Lajos Peer Gynt-fordításával (1941/8). Tanulmányt közölt a 48-as Erdély c. gyűjteményes kötetben is (Kolozsvár, 1943). Az 1946-ban induló Utunk is munkatársai között tarthatta számon: Vesztett tanítványok nyomában címmel Radnóti Miklósra emlékezett (1947/11), kritikát közölt Szerb Antal Gondolatok a könyvtárban c. posztumusz könyvéről (1947/1). 1948-1950 között Budapesten dolgozott, utóbb az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa volt.
1950-ben nyugdíjazták, MTA-tagságától is megfosztották (melyet post mortem 1989-ben visszakapott), de kutatási területe, a nyelvészet és a stilisztika révén, nem szorult ki a tudományos közéletből. Halála alkalmából számos jeles nyelvész, irodalmár, stiliszta méltatta munkásságát vezető szakfolyóiratokban, köztük Gáldi László;[3] Gyergyai Albert;[4] Németh G. Béla;[5] Szathmári István.[6]
MunkásságaSzerkesztés
Szegeden barátságot kötött Juhász Gyula költővel. Segítette Radnóti Miklós indulását, és ő tette lehetővé Szerb Antal magántanári habilitációját. 1927–1942 között alapította és szerkesztette a Széphalom című szellemtörténeti folyóiratot. A Széphalomnak jeles munkatársai voltak, köztük Szerb Antal, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós.
Szerkesztette az Études Françaises disszertációsorozatot 1927–1945 között, e sorozatnak 23 kötete jelent meg és még három kötete a sorozaton kívül, a Zolnai által szervezett doktori iskola fiatal tudósai adhatták itt közre tudományos dolgozataikat. Munkatársa volt a párizsi Revue des Études Hongroisesnak, az Encyclopaedia Britannicának (1922) és a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának (1959). Több írását Garázda Péter álnéven adta közre.
A magyar irodalomtörténet területén főleg Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen életútjával és munkásságával foglalkozott, s Chateaubriand magyar hatásaival. Ez irányú kutatásai nyomán születtek a janzenizmusról szóló művei: A janzenizmus európai útja (Budapest, 1933); A janzenizmus kutatása Közép-Európában (Kolozsvár, 1944). Ezekre a munkáira Nyugat-Európában is felfigyeltek, konferenciák szívesen látott vendége volt.[7] 1940-ben írta meg könyvét a Magyar biedermeierről, melyet 1993-ban hasonmás kiadásban újra megjelentettek.[8]
Kedvelt kutatási területe volt a stilisztika, a szavak hangulatának tanulmányozása. Számos tanulmányában foglalkozott e témákkal: A látható nyelv (1926); Szóhangulat és morfológia (Budapest, 1936); Szavak sorsa (Budapest, 1939); Nyelv és stílus (Budapest, 1957); Nyelv és hangulat (Budapest, 1964). A második világháború idején Kolozsvárott Zolnainál tanult Fónagy Iván, aki Zolnai irányítása mellett kezdett foglalkozni a költői nyelv hangtanával.
Számottevő műfordítói tevékenysége, franca nyelvről fordított magyarra, többek közt Benjamin Constant, Gustave Flaubert, Paul Bourget, Maurice Maeterlinck, Romain Rolland műveiből.
Művei (válogatás)Szerkesztés
- Az idegen szavak (Budapest, 1922)
- A látható nyelv (Budapest, 1926)
- Balassi és a platonizmus (Budapest, 1928)
- Körmondat és tiráda (Budapest, 1929)
- Mikes Kelemen. Fejezet az irodalmi gondolat történetéből (Budapest, 1930)
- A janzenizmus európai útja (Budapest, 1933)
- Rákóczi, az író (Budapest, 1934)
- Irodalom és biedermeier (Szeged, 1935)
- Szóhangulat és morfológia (Budapest, 1936)
- Mikes eszményei (Budapest, 1937)
- Szóhangulat és kifejező hangváltozás (Szeged, 1939)
- Szavak sorsa (Budapest, 1939)
- A magyar biedermeier (Budapest, 1940)
- A műkedvelő purista lelki alkata (Szeged, 1940)
- II. Rákóczi Ferenc (Budapest, 1942)
- Rostand-tól Adyig (Budapest, 1942)
- A janzenizmus kutatása Közép-Európában (Kolozsvár, 1944)
- Világirodalom és nemzeti irodalom (Budapest, 1944)
- Argo és irodalom, (Budapest, 1956)
- Nyelv és stílus (Budapest, 1957)
- Nyelv és hangulat (Budapest, 1964)
- A janzenizmus történetéhez. Filológiai Közlöny, 1959/1-2. sz. pp. 51–60.
Műfordításai (válogatás)Szerkesztés
- Paul Bourget: A tanítvány (regény, 1919)
- Benjamin Constant: Adolphe (regény, 1920)
- Gustave Flaubert: Heródiás (elbeszélés, 1920)
- Théophile Gautier: A múmia lába (elbeszélés, 1920)
- Maurice Maeterlinck: Az eltemetett templom (esszék, 1920)
- Henry Bordeaux: Egy tisztességes asszony (regény, 1922)
- Gustave Flaubert: Három mese (Hevesi Andrással, Lányi Viktorral) (1924)
Díjai, elismerései (válogatás)Szerkesztés
- Sámuel-díj (1922)
- MTA irodalomtörténeti jutalma (1923)
- MTA levelező tagja (1940)
- MTA rendes tagja (1948-1949)
- Irodalomtudományok doktora (1955)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 350/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
- ↑ Magyar Nyelvőr, 1969/3. sz.
- ↑ Nagyvilág, 1969/8. sz.
- ↑ Irodalomtörténeti Közlemények, 1969/4. sz.
- ↑ Magyar Nyelv, 1969/3. sz.
- ↑ Bernáth Árpád i. m. 140. p.
- ↑ Zolnai Béla: Magyar biedermeier. Budapest, Holnap. 1993. 198 p. [4] t. ill.
ForrásokSzerkesztés
- Szegedi egyetemi almanach: 1921-1995 (1996). I. köt. Szeged, Mészáros Rezső. Zolnai Béla lásd 227. p.
- Bernáth Árpád: Idegen nyelvi modern filológia. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene:1921-1998 (1999). Szeged, Mészáros Rezső. pp. 138–156.
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
További információkSzerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- (szerk.) F. Almási Éva: Kortárs magyar írók 1945–1997. Bibliográfia és fotótár I–II., Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-8477-38-5.
- Zolnai Béla 1914-ben a Nyugatban üdvözölte a mozivállalkozást
- S. Zsigmond László: Nyelv és stílus. Utunk, 1958/13.
- Engel Károly: Búcsú Zolnai Bélától. Utunk, 1969/31.
- Benkő László: Zolnai Béla élete és munkássága. Budapest, 1990.
- Zolnai Béla. Pécsi Egyetemi Almanach 1367–1999 (Hozzáférés: 2022. jan. 30.)