Főmenü megnyitása

Az Apollo egy Közép-Európai időszakos humanista irodalmi és tudományos folyóirat volt. 1934 és 1939 között jelent meg, összesen tíz számban. Gál István szerkesztette.

Apollo
Az Apollo folyóirat borítója.
Az Apollo folyóirat borítója.
Adatok

Ország Magyarország
Alapítva 1934
Megszűnt 1939
Szerkesztő Gál István

A folyóiratrólSzerkesztés

Az Apollo-t a budapesti egyetem bölcsészeti karának végzős vagy frissen végzett diákjai indították. Budapesten jelent meg, túlnyomórészt összehasonlító irodalomtörténeti tanulmányokat közölt, egyik ébrentartója volt a dunai, közép-európai, vagy helyesebben kelet-európai összetartozást tudatosító orgánumoknak Műfaját tekintve esszé-folyóirat volt, a korabeli európai humanizmus magyar nyelvű szócsöve. De ami talán a legfontosabb, egyik szerény magyar hozzájárulása volt az Erasmustól Romain Rolland-ig és Thomas Mannig nyúló európai békegondolatnak.

A szerkesztők a folyóiratrólSzerkesztés

„A közép-európai humanizmust [írtuk zászlónkra], az alkalmazott, gyakorlati humanizmust. Szóval nemcsak filológiai módon akarjuk kutatni a múltban, hanem a humanizmus mai közép-európai értelmét keressük. Hogy ez így van, az bizonyos mértékben a magyar élet romantikus voltának reakciója. Mert a romantika merev és erőszakos dogma, igazi hagyományok nélkül, a humanizmus viszont: értékes emberi hagyományok összessége, mindenféle dogma nélkül. Ennek a humanizmusnak tudományos és irodalmi jelentőségéről nem is kell külön beszélni. Giordano Bruno, Erasmus és az Erzsébet-kori angol irodalom mutatja, mit jelent humanisztikus módon írni. A közép-európai népek szellemi egysége egyedül a humanizmus korában volt meg, amikor Krakkó, Prága, Esztergom, Buda, Bécs, és így tovább minden kultúrcentrum eleven érintkezést tartott fenn egymással, ugyanakkor pedig a nyugati humanizmussal is erős kapcsolatot teremtettek ennek a Közép-Európának a tudósai és írói. Ez a közép-európai humanizmus egységes, történeti hagyománya. Ez a humanizmus ma felettébb aktuális, mert a politikát megkerülve, érintkezési alapot jelent a közép-európai népek egymáshoz való közeledésének.” (Bóka László)

„Az Apollot […] megindítói húszegynéhány éves fiatalok vagyunk s legelső élő nyelvtudósunk, filozófusunk, szellemtörténészünk, kritikusunk oldalán töltöttük egyetemi éveinket, […] munkánkkal a közösségnek szolgálatot tevő és ebből a nemes szolgálatból bátorságot merítő írók-tudósok akarunk lenni. […] »Sznobok vagy parasztok«, nyugati vagy keleti magyarok íróink – tartja a közhit. Európa-eszményünk és magyarság-eszménk egyre inkább széthasad – hirdetik kritikusaink. Áldatlan ellentétek megszüntetését, erőpazarló hitviták megelőzését jelenti számunkra a közép-európai humanista literátorság.” „A mi számunka a humanizmus Európa legnemesebb hagyományainak létélménye; a közép-európai sorsvállalás pedig magyarságunknak szigorú önvizsgálatból eredő helyzetérzése. Kötelességünk tehát a humanizmus mai létértelmének és létjogosultságának tisztázása mellett a közép-európai szellemi élet történelmének különböző területeit összetartó jelenségek, személyiségek fölkutatása és vizsgálata.” (Gál István)

A szerkesztő életrajzaSzerkesztés

Gál István (Bonyhád, 1919. szeptember 29. – Budapest, 1982. június 26.) Bonyhádon végezte a középiskolát, már ekkor jelentek meg írásai. Magyar-angol-német szakra iratkozott be a budapesti egyetemre, ekkor indította meg az Apollo folyóiratot. Folyamatosan publikált és szerkesztett lapokban. Külön kötetben adta ki a magyar tudósok Délkelet-Európa-kutatási eredményeit. 1947-ben jelent meg magyarul az általa szerkesztett tanulmánygyűjtemény „Magyarország és Kelet-Európa: a magyarság kapcsolatai a szomszédnépekkel” címmel. A második világháború alatt a Külügyminisztérium Kulturális és Békeelőkészítő Osztályának külső munkatársa volt. 1945-től a Kelet-Európai Intézet Hazánk és a nagyvilág című sorozatának szerkesztője, egyben a Magyar-Angol Társaság titkára. 1946-1947-ben az Országos Könyvtári Központ vezetője, megindította a könyvtárak közötti nemzetközi cserefolyamatot. 1948-tól a budapesti Brit Követség könyvtárosa. Az 1956-os eseményeket követően több más követségi alkalmazottal együtt 1957 januárjában letartóztatták, de végül öt nap után elengedték. Később irodalomtörténészként dolgozott. 1972-ben nyugdíjba vonult. Élete hátralevő részében az angol-magyar kapcsolatok mellett Babits Mihály életművével foglalkozott.

A folyóirat tartalmaSzerkesztés

Az Apollo kötetenkénti tartalomjegyzéke

I. (1934)Szerkesztés

Bóka László: Delos szigetén; Szapphó-töredék (ford. Kerényi Károly); Halmos Béla: A középeurópai tájegységek problémái; Kardos Tibor: Hét symposion; Waldapfel Imre: Vergilius; Mátrai László: A filozófia romantikus hagyománya; Bóka László verseiből; Sziklay László: A szlovák szellem kezdetei; Középeurópai humanista költők; Janus Pannonius verseiből (ford. Geréb László); Sarbiewski epigrammáiból az Énekek Énekéhez (ford. Waldapfel Imre); Kardos Tibor: Mátyás udvara és a krakkói platonisták; Bóka László: Népség–katonaság Budapesten; Mátrai László: Parainézis egy fiatal tudóshoz (Keserű Mihály álnéven); Gál István: A Virtuális Középeurópa

II. (1935)Szerkesztés

Bóka László: Magyarország dicsérete [versek]; Révész András: Bartók Béla útja; Lükő Gábor: Bartók Béla és a keletközépeurópai zenefolklore; Óda Magyarország termékenységéről (ford. Geréb László); Mátrai László: Humanizmus és romantika; Kardos Tibor: Reneszánsz királyfiak neveltetése; Faragó László: A harmadik humanizmus és a Harmadik Birodalom (Humanisztikus hagyomány és humanitás-eszmény; A Harmadik Birodalom humanizmusa); Kerecsényi Dezső: Oláh Miklós; [Kardos Tibor]: Tudományos illemtan fiatalok számára (Keserű Mihály álnéven); Gál István: Globus Intellectualis

III. (1935)Szerkesztés

Bóka László: Itt ország épül [vers]; Cs. Szabó László.: Búcsú a vándorévektől; Halász Gábor: Horatius Noster; Adolf Meschendörfer: Erdélyi elégia (ford. Dsida Jenő); Gáldi László: A román irodalomtörténet tájrajzi problémái; Sziklay László: A szlovák romantika pánszláv jellege; Révész András: Kodály Zoltán munkája; Kardos Tibor: Horváth János Magyar Humanizmusa; Bóka László: Gombocz Zoltán; Benedek András: Új francia idealista filozófia. Louis Lavelle rendszere; Oláh Miklós: Válasz Kálnai Imre levelére, 1536 (ford. Geréb László); Bóka László: Korszak és nemzedék; Mátrai László: Magyar újromantika; Gál István: Humanizmus és magyar néptudomány; Bóka László: A magyar glóbus tengelyével [versek]; Bóka László: Háborús levél írókhoz (Keserű Mihály álnéven); Nagy Tibor: Új, középeurópai humanizmus; Gál István: Apollo, vagy a középeurópai humanizmus kísérlete

IV. (1936)Szerkesztés

Szabó László, Cs.: Kárpát kebelében; Bartók Béla: Népzenegyűjtés; Bóka László: Beteg századokért lakolva; Győry János: Középkori szerelem; Benedek András: A francia szellemesség a XVIII. Században; Kardos Tibor: Horatius Pannoniában; Révész András: Beöthy László pesti arszlán; Gáldi László: Eminescu és Középeurópa; Rudolf Uhlár: Ady a szlovák irodalomban (ford. Sziklay László); Sziklay László: A mai szlovák folyóiratirodalom

V. (1936)Szerkesztés

Thomas Mann: Európa és a humanizmus (ford. Faragó László); Thienemann Tivadar: Erasmus; Márai Sándor: Humanizmus; Szvatkó Pál: Csehek és magyarok; Halász Gábor: A humanista hadvezér; Révay József: A „nemzeti kisebbség” problematikájához; Sárkány Oszkár: Magyarok Prágában, 1773–1849; Illés Endre: Csáth Géza; Hevesi András: Krúdy Gyula; Bóka László: Új magyar történetfilozófia; Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó; Gáldi László: Az erdélyi román irodalmiság történetéért; Darvas János: Csehszlovákiai kisebbségi zsargon; Bóka László: Az értelem dicsérete

VI. (1937)Szerkesztés

Babits Mihály: A humanizmus és korunk; Szabó László, Cs.: Egy óra Erasmusnál. Londoni útibeszámoló; Káldor György: Weimar emlékezete; Passuth László: Esztergomi Symposium. Valéry, Madariaga, Huizinga; Csiszár Béla. A dunai együttműködés kísérletei. A Tardieu-tervtől a Hodzsa-tervig; Genthon István: Magyar műkincsek Csehországban; Deér József: A magyarság és a cseh nemzeti ideológia; Bóka László: Ady és Szekfű; Gogolák Lajos: Babits Mihály magyar szerepe és az európai irodalom; Ortutay Gyula: Illyés Gyula példája. A A puszták népe; Puskás Lajos: Európai humanitás

VII. (1938)Szerkesztés

Thienemann Tivadar: Klasszicizmus; Reményi József: Amerikai humanizmus; Dési Frigyes: Mithosz és tudomány; Rónai András: A dunai megegyezés lehetőségei; Lengyel Tamás: A magyar emigráció és a nemzetiségek Világos után; Sárkány Oszkár: A fiatal Palacký; Csiszár Béla: A Balkán-külpolitika új útjai és Középeurópa; Kázmér Ernő: A belgrádi Balkán-Intézet; Kovács Endre: Az újabb cseh líra; Sárkány Oszkár: Szlovák elbeszélők; Gáldi László: Román drámaírók; In memoriam Masaryk. Ferdinand Peroutka: Egy cseh társadalomkritikus nekrológja; Szvatkó Pál: A magyar tanulság; Passuth László: Unamuno; Bóka László: Kosztolányi Dezső; Gál István: Babits új esszéi; Gál István: Cs. Szabó László könyvei; Szerb Antal: Kerényi Károly Apollón-könyve; Makkai László: Váczy Péter Középkori Egyetemes Története; Sőtér István: Gyergyai Albert: A mai francia regény; Kósa János: Illyés Gyula Petőfije; Reitzer Béla: Szociográfia és parasztkérdés. Ortutay Gyula új könyveihez

VIII. (1938)Szerkesztés

Illyés Gyula: Szellemi fajkutatás; Szvatkó Pál: Indogermán magyarok; Halász Gábor: Külföldjáró magyarok; Ferdinandy Mihály: Középeurópa kezdetei; Csabai István: A Végvári Vitéz és a Magyar Humanista. A magyarság végvári hivatástudata; Sárkány Oszkár: A magyar irodalmi romantika cseh visszhangja; Hadrovics László: A magyar sors a régi horvát költészetben; Faragó László: Prohászka Lajos pedagógiája; Szalatnai Rezső: magyar kultúrhatások Csehországban. Sárkány Oszkár tanulmányához; Dési Frigyes: Humanizmus és természettudomány. A modern fizikai világkép és az ember. Faragó László természetfilozófiai tanulmányához

IX. (1939)Szerkesztés

Kodály Zoltán: Mi a magyar a zenében?; Szabó László, Cs.: Latin Európa; Márai Sándor: Érzékeny Magyarország; Dési Frigyes: Humanizmus mint erkölcsi felelősség; Ferdinandy Mihály: Szent István és Középeurópa; Passuth László: A Balkán határai; Gáldi László: A balkáni filológia mai állása és magyar feladatai; Csapláros István: Lengyel sors- és nemzettudat a magyar irodalomban; Kázmér Ernő: A jugoszláv sajtó; Farkas István, Sági: A mai szlovák irodalom; Sárkány Oszkár: Románia az újabb magyar történetírásban

X. (1939)Szerkesztés

Zolnai Béla: A „néma” nemzet; Reményi József: Amerikai gondolkodók; Reök Iván: Az új fizikai világkép és a modern orvostudomány; Veres Péter: Indogermán polgárság és magyar parasztság; Kardos Tibor: Dalmácia, a magyar humanizmus kapuja; Pukánszky Béla: Pozsony történeti szerepe; Passuth László: Az örök Sáros; Waldapfel József: Krakkó szerepe a magyar művelődésben; Lakatos István: A román népzene és a román népzenei gyűjtemények; Gáldi László: Kölcsey és Eminescu sztoicizmusa; Móritz György: A római Keleteurópai Intézet működése; Geréb László: A magyarországi latin irodalom recepciójáért; Kovács Endre: A szlovák irodalomkritika problémái

IrodalomSzerkesztés