Csongrádi borvidék

A Csongrádi borvidék Magyarország egyik alföldi borvidéke a Duna borrégióban. Itt találhatók az ország legöregebb ligeti szőlőtőkéi, melyeket a Tisza árterében művelnek.

Csongrádi borvidék
Mórahalmi pince
Mórahalmi pince
Adatok
Ország  Magyarország
Megye Csongrád-Csanád megye
Borrégió Duna borrégió
Régió területe2840 ha
Szőlőfajták Kékfrankos, Rajnai rizling, Kövidinka, Zweigelt

Körzetek, településekSzerkesztés

A borvidék összes területe: 2840 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint 1770 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 16.[1]

  1. Csongrádi körzet
  2. Kisteleki körzet
  3. Pusztamérgesi körzet
  4. Mórahalmi körzet[2]

A körülhatárolt terület meghatározása:

Ásotthalom, Balástya, Bordány, Csengele, Csongrád, Domaszék, Forráskút, Hódmezővásárhely, Kistelek, Mórahalom, Öttömös, Pusztamérges, Pusztaszer, Ruzsa, Szatymaz, Szeged, Üllés, Zákányszék, Zsombó településeknek a szőlő termőhelyi kataszter szerint I. és II. osztályú határrészeibe tartozó területei.

TörténelemSzerkesztés

Az Alföldön található borvidékek története nagyon hasonló. Kezdetben főként a folyóvölgyi, ártéri területeken a lugasos szőlőművelés alakult ki, és főleg a mezővárosok határában fejlődött a szőlőtermesztés. Az első megbízható adat a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében (1075) szerepel. Az okiratban a Tisza melletti Alpár szőlői is szerepelnek a királyi adományok között. A 15. századra a szőlőtermesztés önálló termelési ággá fejlődött, amit a dézsmakötelezettség is bizonyít. A török uralom alatt a legkelendőbb árucikk és a legjelentősebb adóalap a gabona mellett a bor volt. Ez kiderül a budai beglerbég egyik 1573. évi jelentésére küldött szultáni rendelet szövegéből is: „A budai vilájetben (ahova a Duna-Tisza köze túlnyomó része tartozott) a szultáni hász birtokok jövedelme, az emírek és a tímár birtokosok jövedelme leginkább a bor jövedelméből áll.” A 16-17. századi népmozgások ide is eljuttatták a balkáni eredetű vörösborkultúrát és a Kadarkát. Elterjedt volt a fej művelésmód. Ez a téli fagy ellen jelentett biztonságos védelmet. Gyalogművelést alkalmaztak, azaz támrendszer nélkül termesztették.

A 18. század első felében megindult a futóhomok a Duna–Tisza közén. Mária Terézia 1779-ben rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést az Alföldre, hogy a futóhomokot megkössék.

A filoxéra a homoktalajokon (75-80%-os kvarctartalom felett) nem tud megélni, ezért az Alföldön nem okozott kárt. A legelterjedtebb fajták a Kadarka, Kövidinka és az Izsáki sárfehér (mai nevén Arany sárfehér) voltak.[3]

KlímaSzerkesztés

Változatos, szélsőséges klímája a Kunsági borvidékéhez hasonló, de itt nagyobb a besugárzás éves mennyisége, átlagosan 2200 óra/év. Ez az ország egyik legmelegebb borvidéke. A csapadék átlagos évi mennyisége 450 – 500 mm, de a területet átszelő folyók (Tisza, és a Tisza holtágai, a Körös és a Maros) kedvezően hatnak a talaj vízellátottságára és optimális páraviszonyokat teremtenek a szőlő fejlődéséhez és éréséhez.

TalajSzerkesztés

Részben dunai eredetű meszes homok, részben mésztelen hordalék- és homoktalajok, helyenként lösz és lösszel kevert homok.[4] A talaj mésztartama következtében az itt termelt fehér és rozé borok zamatban gazdagok, illatuk intenzív. Rendszerint alacsonyabb alkoholtartalom és lágyabb karakter jellemzi őket.

Szőlőfajták, borokSzerkesztés

Kékfrankos, Rajnai rizling, Kövidinka, Zweigelt. Az alföldi borvidékekhez hasonlatosan itt is az asztali bor termelése dominál.

HegyközségSzerkesztés

Csongrádi Borvidék Hegyközségi Tanácsa [m 1]

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. A Csongrádi Borvidék Hegyközségi Tanácsa címe: Csongrád, Justh Gyula u. 2/b e-mail cím: pappferenc@vipmail.hu

JegyzetekSzerkesztés

  1. Archivált másolat. [2008. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
  2. http://www.wineroads.eu/borvidek[halott link]
  3. Archivált másolat. [2009. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
  4. Archivált másolat. [2012. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 3.)

ForrásokSzerkesztés