Wikipédia

Holokauszt

a náci Németország szisztematikus tisztogatási programja
(Endlösung szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 29.
Ez a szócikk a második világháború alatt elkövetett zsidóellenes népirtásról szól. Hasonló címmel lásd még: Holokauszt (egyértelműsítő lap).

A holokauszt a kollektív büntetés emberek életét követelő alkalmazása. Legismertebb jelentése a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott, a nemzetiszocialista német kormány által eltervezett és irányított népirtás, amelynek körülbelül hatmillió európai, zsidó származású ember esett áldozatul.[1] Zsidó terminusa[2] a soa vagy soá (שׁוֹאָה), ami a teljes pusztulást, kiirtást jelenti (jiddis חורבן).[3]

Tágabb értelemben belefoglalnak a zsidókon kívül másokat is, mivel a náci rendszer más csoportokat is üldözött vagy próbált megsemmisíteni: a cigányokat (Porajmos), az oroszokat (különösen a hadifoglyokat), a lengyeleket (Generalplan Ost), a fogyatékosokat (Aktion T4), a homoszexuálisokat és a politikai vagy vallási ellenállókat, például a szocialistákat, kommunistákat, vagy Jehova Tanúit.[4][5] Üldöztetést szenvedtek rajtuk kívül a rendszerrel szemben álló katolikus papok és protestáns lelkipásztorok is, akik közül sokakat deportáltak, fogságban tartottak vagy ezekkel fenyegettek.[6][7] Sok kutató azonban nem veszi bele ezen csoportokat a holokauszt definíciójába, hanem azt csak a zsidó nép irtásaként határozza meg.[8] A nácik minden áldozatát figyelembe véve a halottak száma jóval nagyobb, a legtöbb becslés 9 és 11 millió közé teszi.[9]

Az üldözés és népirtás több lépésben valósult meg. A zsidókat a civil társadalomból kizáró nürnbergi törvények évekkel megelőzték a második világháborút. Koncentrációs táborokat létesítettek, ahol kényszermunkát végeztettek a foglyokkal, amíg azok — különösen a háború alatti szűkös élelemellátás következtében — bele nem pusztultak a kimerültségbe vagy valamilyen betegségbe.[10] A Harmadik Birodalom által újonnan meghódított keleti területeken Einsatzgruppéknak nevezett speciális alakulatok tömegesen kivégezték a zsidókat és a nácik politikai ellenségeit.[10] A zsidókat és a cigányokat gettókba zárták, ahonnan tehervagonokkal szállították őket a több száz kilométernyire fekvő haláltáborokba; akik túlélték az utazást, azok nagy részével gázkamrákban végeztek.[10] A német bürokrácia minden ága részt vett a tömeggyilkosságok megszervezésében, az ország – egy holokausztkutató szavaival élve – „népirtó állammá” vált.[11]

A „holokauszt” szó jelentése

szerkesztés

A holokauszt (görög: ´ολοκαυστον, holokauszton) szó jelentése „teljesen elégő áldozat”. A szó a Szeptuagintából ered és a héber עוֹלָה ólá-nak („ami felmegy”), azaz a „teljesen elégő áldozat”-nak a tükörfordítása. Ebben az értelemben először a történész Xenophón használta, majd megjelent a héber Biblia görög nyelvű fordításában, a Septuagintában is. Szent Jeromos latin bibliafordítása holocaustum formában terjesztette el az angolszász nyelvterületen. A német és annak hatása alatt levő nyelvterületeken (ide tartozik hagyományosan a magyar is) nem volt használatos a kifejezés, mivel Luther Márton a Brandopfer (égőáldozat) kifejezéssel fordította.[12]

A holokausztban érintett népek kezdetben a saját nyelvükön nevezték el: a zsidók „soá”-nak (a השואה – hásoá héber szó jelentése „csapás”), a cigányok Porajmos-nak (elemésztés) hívják.

Ezzel magyarázható, hogy az európai zsidóság elleni népirtásra először angol nyelvterületen használták a kifejezést 1942 decemberében a News Chronicle című napilapban, Hitler a zsidóság megsemmisítésére vonatkozó terveivel kapcsolatban: …the Jewish peoples are to be exterminated. 1945-től zsidó holokausztként „foglalt helyet" politikai és történelmi szövegösszefüggésekben ez a kifejezés – de csak az angolszász nyelvterületen. 1972-től terjedt el a széles nyilvánosságban Frederick Forsyth regénye, Az ODESSA-ügyirat nyomán. Később más népirtásokra (például a ruandaira vagy az örményre) is használni kezdték.[forrás?]

A zsidók elleni tömeges üldöztetés és gyilkosságok máskor is zajlottak Európában már a középkorban is. A legnagyobb a 15. század végén Spanyolországban történt, ahol ennek következtében sokan kikeresztelkedtek. A szintén zsidó származású Tomás de Torquemada inkvizítor nevéhez köthetőek ezek az eljárások és kivégzések, melyek során ezreket öltek meg, valamint további ezreket űztek el. Egyes történészek a spanyolországi eseményeket pl. „kis holokausztnak” is nevezik.

A zsidó holokauszt

szerkesztés

Előzmények

szerkesztés

A középkori Európában a zsidók folyamatosan antiszemitizmusnak voltak kitéve a keresztény teológia alapján, amely Jézus meggyilkolásával vádolta őket. Még a reformáció után is a katolicizmus és lutheránizmus továbbra is üldözte őket.[13][14] Luther 1543-as könyve (Von den Jüden und Ihren Lügen) szerint Németországnak meg kell szabadulnia a zsidóktól.[15]

A modern kori antiszemitizmus ezzel szemben már nem vallási, hanem faji alapú volt. A 19. század második felében az olyan gondolkodók hatására, mint például Houston S. Chamberlain és Paul de Lagarde, a Német Birodalomban és Ausztriában kialakult az etno-nacionalista „népi mozgalom” (→ Völkische Bewegung). Heinrich von Treitschke már a fajok harcáról írt, amelyben a bátrak győznek, míg a többiek pusztulásra vannak ítélve. A befolyása nyomán az antiszemitizmus bekerült a német értelmiségi körökbe.[16] Ő népszerűsítette „A zsidók a mi szerencsétlenségünk!” (Juden sind unser Unglück!) szlogent is.[17]

 
Antiszemita osztrák képeslap 1919-ből

A német népi mozgalom egy olyan áltudományos, rasszista ideológiát karolt fel, amely a zsidókat olyan fajnak tekintette, amelynek tagjai halálos küzdelemben vannak az árja fajjal szemben a világ uralmáért.[18] Közép-Európában a 19. század végére, illetve a 20. század elejére újra kialakult a zsidógyűlölet légköre.[19]

 Bővebben: A németországi zsidók története

Hitler

szerkesztés

Hitler antiszemitizmusának eredetével kapcsolatban több szerző arra mutat rá, hogy annak eredményeként alakult ki, hogy az I. világháborút követően sokan a zsidókat okolták Németország vereségéért.[19] Hitler antiszemitizmusa szövevényes erők és események befolyása alatt növekedett. Édesanyjának melloperációját egy zsidó orvos végezte, de az anyja végül meghalt, ő pedig meg volt róla győződve, hogy az orvos megmérgezte.[20] A bécsi éveinek sikertelensége, a művészeti főiskoláról való eltanácsolása ugyancsak fokozta benne a zsidógyűlöletet.[19] Valamennyi traumáért a zsidókat tette felelőssé.

Nyíltan beszélt az irántuk érzett ellenérzéséről; az 1925-ben kiadott Mein Kampf című művében Németország és az árja faj elleni világméretű összeesküvés szervezőiként írta le a zsidókat, akiket ki kell űzni az ország politikai és szellemi életéből. A Mein Kampf-ban írja:

A két veszély: a marxizmus és a zsidóság... Ha a zsidó a marxista hitvallás segítségével győzedelmeskedik e világ népein, győzelmi koronája az emberiség halotti koszorúja lesz, és akkor ez az égitest ismét emberek nélkül fog bolyongani a világűrben, mint sok millió évvel ezelőtt, mert az örök természet kérlelhetetlenül megbosszulja parancsai megszegését. Hiszem, hogy a mindenható Isten akarata szerint cselekszem, amikor a zsidóval szemben védekezem és harcolok az Úr művéért!...

A hideg borzongatott, amikor először ismertem fel a zsidóságban a fővárosi (bécsi) fertőnek jéghideg, arcátlan, kalmár szellemű vámszedőjét. Felnyílt a szemem...
A nagynémet mozgalom antiszemitizmusa nagyon helyesen a faji kérdés jelentőségének felismerésén és nem vallási jellegen alapult. Egy meghatározott hitvallás elleni harca azonban alapjában és taktikai szempontból is kétségtelenül alkalmatlan volt...

Tartottak volna csak a (I. világ-) háború kezdetén és a háború alatt tizenkét-tizenötezer héber népbolondítót mérges gázok alá...[21]

Joseph Hell újságíró visszaemlékezései szerint 1922-ben ezt mondta neki:

Ha hatalomra jutok, legelső dolgom a zsidók megsemmisítése lesz. Amint meglesz hozzá a hatalmam, akasztófasorokat fogok állítani – például a müncheni Marienplatzon –, amennyit csak a forgalom enged. Oda lesznek a zsidók felakasztva, kivétel nélkül; és addig lógnak ott, amíg bűzleni nem kezdenek; addig lógnak, amíg a higiénia szabályai engedik. Amint levágják őket, jön a következő adag, és így tovább, amíg csak marad zsidó Münchenben. Más városok követni fogják a példát, amíg Németország teljesen meg nem tisztul a zsidóktól.[22]
 
Német emberek olvasnak egy antiszemita köztéri újságot. Szlogen: A zsidók a mi szerencsétlenségünk (Die Juden sind unser Unglück). (1935, Worms)

Az 1930-as években a zsidók jogi, gazdasági és társadalmi mozgásterét egyre jobban leszűkítették. Amikor Hitler 1933-ban átvette Németország irányítását, a zsidók üldözése politikai elv lett. 1933-ban kitiltották a zsidókat a közszférából, eltiltották őket a jogászi, orvosi, tanári, politikusi és mezőgazdasági munkáktól.[23] 1935-ben a nürnbergi törvények megfosztották őket állampolgárságuktól és megtiltották a nem zsidókkal való házasságukat.

Kezdete

szerkesztés

1938. őszén egy Franciaországba emigrált zsidó fiatalember, H. Grynszpan, a szülei sorsa elleni tiltakozásul lelőtt egy Párizsban működő német diplomatát, Ernst Eduard von Rathot.

A merénylet esete jól jött Goebbels propagandaminiszternek, aki már régóta vadászott egy hasonló botrányra, amivel fel lehet korbácsolni a közvélemény haragját. A német újságok már világméretű zsidó összeesküvésről írtak, amely Grynszpan-t csak eszközül használta.[19]

A holokauszt kezdetét gyakran az ún. "kristályéjszakától" (Kristallnacht), 1938. november 9-e éjszakájától számítják, amikor is Németországban országszerte halmokban állt a zsidó üzletek, otthonok és zsinagógák ablakaiból származó üvegcserép.

Németországban betiltották a zsidó lapokat, és kitiltották a zsidókat a német oktatási intézményekből. 9-én este civil ruhás rohamosztagosok zsidóellenes zavargásokat szítottak, közel száz zsidót megöltek, több mint ezer zsinagógát és sok ezer zsidó lakást és boltot kiraboltak és felgyújtottak, és mintegy 30 000 embert koncentrációs táborokba vittek.[24] Hasonló események zajlottak Ausztriában is.

II. világháború

szerkesztés
 
Deportálás céljára használt vagon (Utazó kiállítás Kőszeg vasútállomásán)
 
A nordhauseni koncentrációs tábor 1945. április 12-én; a táborban meghaltak számát 20 000-re teszik

A háború kitörésével a német zsidópolitika második szakaszába lépett, melynek célja a zsidók területi elkülönítése volt.[25] 1939 őszén a németek megszállták a mintegy kétmillió zsidó lakta Nyugat-Lengyelországot. Reinhard Heydrich, a Reichssicherheitshauptamt feje azt javasolta, hogy gyűjtsék a lengyelországi zsidóságot néhány vasúti csomóponton fekvő nagyvárosban létesítendő gettóba, ahol kényszermunkát végeztethetnek velük, és a vasút megkönnyíti „további lépések” megvalósítását. (Adolf Eichmann 1961-es vallatása során azt állította, hogy a „további lépések” kifejezés alatt fizikai megsemmisítést értettek.)[26] Ez meg is történt; a gettókban sok ezer zsidót meggyilkoltak, és még többen haltak meg éhségtől, betegségtől vagy a kimerültségtől, de szisztematikus kiirtásra ekkor még nem történt kísérlet.[10]

1940–43 között Németországból, Ausztriából és a későbbi Csehszlovákia területéről Eichmann vezetése alatt Lengyelországba deportálták a zsidókat. (Korábban Hitler azt tervezte, hogy a teljes európai zsidóságot Madagaszkár szigetére telepítik ki, ahol politikai túszként használhatják őket, a Madagaszkár-terv azonban logisztikailag kivitelezhetetlennek bizonyult.[27]) Egy részüket a gettókba telepítették, másokat koncentrációs táborokba zártak. A koncentrációs táborokat hatalomra kerülésük után hozták létre a nácik politikai ellenfeleik (a kommunisták és a szociáldemokraták) számára; az első, a dachaui koncentrációs tábor 1933 márciusában kezdte meg működését. Kezdetben alig voltak többek egy-egy pincénél vagy raktárépületnél, de némelyik idővel hatalmas, a városon kívül elhelyezkedő táborrá nőtt. 1942-re hat ilyen nagy tábor volt Lengyelországban.[28] A foglyok napi 12-14 órát dolgoztak a német hadiipar számára; sokan belehaltak az éhségbe, az őrök kegyetlenkedéseibe vagy az embertelen körülményekbe.[29]

A „végső megoldás”

szerkesztés
 
Holttestek egy teherautó utánfutóján, egy haláltáborban (1945. ápr.)

Az antiszemitizmus valamennyi hagyományos eszköze (rémhírek terjesztése, gettók felállítása, a zsidók jogi és emberi diszkriminációja, gazdasági szerepük teljes megszüntetése) mellett iparszerű és tervszerű megsemmisítésükre törekedett.[10]

A nemzetiszocialista cinizmus ezt a „zsidókérdés végső megoldásának” (németül: Endlösung der Judenfrage) nevezte. A nemzetiszocializmus antikommunista jellegének a holokauszt kiterveléséhez és végrehajtásához nincs köze[forrás?], de a kommunistákat és a zsidókat gyakran összemosták és együttesen támadták: 'judeobolsevizmus'. 1942 januárjában tartották Berlin mellett az ún. wannseei konferenciát, ahol tervezték a „végső megoldást”.[30] Legkésőbb 1941 szeptemberében el volt döntve a zsidók meggyilkolása. A wannseei konferencián csak a terv végrehajtásának eszközeit beszélték meg.[31] A megszállt lengyel és szovjet területeken az első naptól fogva tömeggyilkosságokat hajtottak végre. A wannseei konferencia résztvevője volt Adolf Eichmann, aki később a magyarországi holokauszt megszervezője lett.

Magyarországon a zsidók deportálása az Adolf Eichmann által vezetett Judenkommando irányításával és a magyar közigazgatás és csendőrség aktív támogatásával történt meg.[32][33] Közel félmillió magyar zsidó került Auschwitzba.

Akiket nem öltek meg azonnal a gázkamrákban, azok munkatáborokba – mint Auschwitz-Birkenau – kerültek. De a munkatáborokba csak azok kerültek, akiket munkára alkalmasnak találtak. Akiket nem, azokat egyből elgázosították. Az Auschwitz melletti erdős területen levetkőztették őket, és azt mondták nekik: zuhanyozni mennek. Amikor a gáz az utolsó emberrel is végzett, a Sonderkommando (magyarul Különleges Egység: a gázkamrában és a táborban megöltek holttestét elégető, főleg zsidókból álló munkacsapat) tagjai a holttesteket vagy tömegsírokba, vagy a krematóriumba vitték.[10]

A zsidó holokauszt áldozatainak száma

szerkesztés
A zsidó áldozatok időbeli eloszlása Raul Hilberg adatai alapján.
Év Áldozatok[34]
1933-1940 100 000 alatt
1941 1 100 000
1942 2 700 000
1943 500 000
1944 600 000
1945 100 000

Az áldozatok számát több különböző becslés próbálta felmérni. A széles körben elfogadott számok öt és hatmillió között mozognak. Raul Hilberg német feljegyzések alapján 5,1 millióra tette az áldozatok számát.[35] Martin Gilbert hasonló módszerekkel 5,75 millióra jutott.[36] Jacob Leschinsky 5,95 millió halottat számított.[forrás?] Gerald Fleming alsó becslésként 4,975 milliót,[37] Jehuda Bauer 5,82 milliót ad meg.[38] Lucy Dawidowicz a háború előtti és utáni népszámlálási adatokat összehasonlítva 5,934 millió áldozatot kapott.[39] Wolfgang Benz 5,3 és 6,2 millió,[40] az Encyclopaedia of the Holocaust írói, Yisrael Gutman és Robert Rozett pedig 5,59 és 5,86 millió közötti halottal számolnak.[41] A Jad Vasem valamivel több mint 4 millió áldozatot tart nyilván név szerint.[42]

 
A fő megsemmisítő táborok

Az egyes haláltáborokban elhunytak száma a Jad Vasem adatai alapján:

Ez összesen több mint 3,8 millió, amiből 80–90%-ra becsülik a zsidók arányát, ami a holokauszt zsidó áldozatainak körülbelül a fele. Félmillióra teszik a más, nem kifejezetten haláltáborként működő német koncentrációs táborokban elhunyt zsidók számát. 0,8–1 millióra becsülik azok számát, akiket az Einsatzgruppék öltek meg a megszállt szovjet területeken (ezeket a gyilkosságokat rendszerint nem dokumentálták). További százezereket az éhezés vagy betegség ölt meg a lengyel gettókban, még mielőtt deportálták volna őket.

Magyarországon

szerkesztés

1941 és 1945 között több mint 400 000, az ország mai területéről közel 200 000[50] magyar zsidó áldozata volt a holokausztnak.

 Bővebben: Zsidó holokauszt Magyarországon

Más csoportok elleni atrocitások

szerkesztés

Szlávok

szerkesztés
 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Romák

szerkesztés
 
Vasúti sín Auschwitz-Birkenauban
 Bővebben: Porajmos

Lengyelország 1939-es megszállása után a zsidók és a lengyelek deportálása mellett napirendre került a cigányok áttelepítése is egy „zsidó rezervátumba”. A bűnügyi rendőrség vezetője kérte a zsidók deportálásáért felelős Adolf Eichmannt, hogy a zsidó vonatokhoz csatoljanak „3-4 vagon cigányt”. Eichmann egyetértett, de terv a helyi német hatóságok ellenállásán megbukott, így 1940-ben 30 ezer helyett csak 2800 roma került Lublinba. 1941 őszén Hitler elrendelte a Birodalom „megtisztítását” a zsidóktól. Az akció keretében 5 ezer osztrák cigányt vittek a łódźi gettóba. A gettó zsidó vezetője, Chaim Rumkowski rasszista érvekkel indokolta a németeknek, hogy a zsidók miért nem élhetnek együtt a cigányokkal, akik bármire képesek. „Először rabolnak, aztán gyújtogatnak, hamarosan minden lángokban áll majd, gyárak, raktárak.” Kérésére a nemzetiszocialisták a gettóban egy zárt területre telepítették a romákat, akik hamarosan százával haltak meg tífuszban. Az éhség, a járvány és a lakáshiány miatt egyre romló körülményeket a német hatóságok a szokásos módon „orvosolták”: a łódźi gettóból 1942 februárjában éppen úgy a chelmnói haláltáborba deportálták, és ott gázteherautóban kivégezték a romákat, mint a zsidó gettó lakóit. 1941 nyarán a keleti lengyel és szovjet területeken megkezdődött a zsidók megsemmisítése. Az SS és a rendőrség speciális egységei, az Einsatzgruppék zsidók százezrei mellett több ezer „aszociális” cigányt lőttek agyon. A Baltikumban működő egyik speciális egység jelentése szerint 1942. február 1-jéig összesen 138 272 embert öltek meg. A 136 421 zsidó, 1064 kommunista, 56 partizán, 653 szellemi fogyatékos, 44 lengyel, 28 orosz hadifogoly és egy örmény mellett az alakulat öt cigányt is kivégzett. Az Einsatzgruppe B egyik, Szmolenszk térségében tevékenykedő egysége 1942 márciusában 1585 zsidót, 27 kommunistát és 45 cigányt, egy másik alakulat ugyanebben az időszakban 1551 zsidót, 5 orosz bűnözőt, 20 kommunistát és 33 cigányt „részesített különleges kezelésben”. 1941 októberében a keleti front középső szakaszán egy, az Einsatzgruppe C-hez tartozó őrjárat 32 fős cigánykaravánt tartóztatott fel az úton. A szekerek átkutatása közben állítólag német katonai felszerelést találtak, és „mivel ez a banda nem rendelkezett személyi okmányokkal és nem tudták megmagyarázni a (német katonai) holmik eredetét, ki lettek végezve”. A déli szovjet területeken gyilkoló Einstazgruppe D 1942 áprilisáig összesen 91 678 embert ölt meg, köztük a márciusban kivégzett „261 fő aszociális elemet, beleértve a cigányokat is”. Ugyanennek az alakulatnak egy korábbi jelentésében a meggyilkoltak között található „810 fő aszociális elem, cigány, elmebeteg, és szabotőr”. 1942 januárjában szintén az Einsatzgruppe D jelentette, hogy Szimferopolban megöltek 824 cigányt, illetve, hogy a városban „a cigánykérdés megoldást nyert”.

 
Halottak Buchenwaldban a német kivonulás után (1945. április 24.)

A nemzetiszocialisták a megszállt európai országokban eltérő módon és mértékben üldözték a helyi romákat. Hollandiában, Görögországban és Franciaországban nemigen törődtek velük. A kollaboráns francia hatóságok 30 ezer cigányt internáltak, míg a németek Belgiumból majdnem 400 belga, holland, német és norvég állampolgárságú cigányt deportáltak Auschwitzba, akik közül csak 12-en érték meg a felszabadulást. Aki eladta ekhós szekerét, mentesült. 1943 őszén Olaszországból a nemzetiszocialisták néhány tucatnyi olasz vándorcigányt hurcoltak keletre.

Szerbiában a megszálló német katonai hatóságok másfél év alatt helyben „oldották meg a zsidó- és a cigánykérdést”. A zsidókkal együtt mintegy 12 ezer cigányt lőttek agyon, vagy gázosítottak el teherautókban. 1942 augusztusában büszkén jelentették Berlinnek: Szerbiában „a zsidó- és a cigánykérdés megoldást nyert”. Lengyelországban 13 ezer vándorcigányt öltek meg, a letelepedett romákat a zsidó gettókba küldték, a varsóiba 1942. tavaszától bolgár és magyar állampolgárságúak is érkeztek. Őket a varsói zsidókkal együtt Treblinkában gázosították el.

A nemzetiszocialista Németországgal szövetséges államokban eltérően alakult a romák sorsa. A horvát usztasák 20-28 ezer romát gyilkoltak meg. A román hatóságok egyes források szerint 30-40 ezer cigányt mészároltak le. Más adatok alapján úgy tűnik, hogy 26 ezer cigányt deportáltak koncentrációs táborokba, akik közül 6-8 ezer embert megöltek, míg további 3 ezren az éhség és a betegségek áldozatai lettek. Szlovákiából nem deportálták a helyi cigány lakosságot, de általában a települések szélére kellett költözniük. Néhány száz vándorcigányt kényszermunkára vittek. SS-egységek százakat végeztek ki, de mintegy 30 ezren túlélték a háborút. A holokauszt során a különböző becslések szerint a kétmilliós európai cigányság 10-30%-át gyilkolták meg.

Homoszexuálisok

szerkesztés

Az alacsonyabbrendű fajnak minősített népek mellett olyan csoportok is a holokauszt célpontjaivá váltak, akik a náci erkölcsi ideálokkal összeegyeztethetetlenek voltak; közéjük tartoztak a homoszexuálisok is. Noha Hitler hatalomra kerülése előtt a homoszexualitás viszonylag elfogadottnak számított Németországban (a melegek számát 1928-ban 1,2 millióra becsülték), az SA-t pedig egyenesen a homoszexualitás melegágyának tartották, a hosszú kések éjszakája után megváltozott a helyzet. 1936-ban Himmler felállította a Homoszexualitás- és Abortuszellenes Birodalmi Főhivatalt, a meleg férfiakat a német vér megrontójának bélyegezték, és a Gestapo melegbárokban tartott razziák és lakossági bejelentések révén elkezdte nyilvántartásba venni a homoszexuálisokat.

1945-ig körülbelül 100 000 férfit tartóztattak le homoszexualitás miatt; mintegy felüket elítélték. A koncentrációs táborba küldöttek számát 5–15 ezer közé teszik, a többiek közönséges börtönökbe kerültek.[51] A táborokba zárt meleg férfiaknak rózsaszín háromszöget, a leszbikusoknak az antiszociális hajlamot jelző fekete háromszöget kellett viselniük. Az internáltak nagyobb része meghalt, részben annak köszönhetően, hogy nemcsak az őreik, hanem a fogolytársaik is kegyetlenül bántak velük. Egy kis részüket bírósági utasításra kasztrálták.[52] Egyeseket megkínoztak vagy hormonkísérletekhez használtak. Egyes esetekben a homoszexualitás vádját ürügyként használták katolikus papok ellen.[51]

Összességében a holokauszt a melegeknek csak egy töredékét érintette, nekik azonban más, a nácik által üldözött csoportokkal szemben a háború vége sem mindig nyújtott menekülést. Sokukat továbbra is börtönben tartották a nácik által hozott homoszexualitás-ellenes törvény alapján, amit csak az 1960-as évek végén töröltek el. A homoszexualitásért koncentrációs táborba zártak nem kapták meg a nácik egyéb áldozatainak járó állami kártérítést,[53] és néha még a börtönbüntetésük idejébe sem számították be a táborban letöltött éveket. A német kormány hivatalosan csak 2002-ben kért bocsánatot a meleg közösségtől.

Fogyatékosok

szerkesztés

1939-től Németországban több százezer testi vagy szellemi fogyatékossággal élő embert öltek meg szisztematikusan, az ezen emberek összegyűjtésére szakosodott speciális „kórházakban”. Később a családok kötelesek voltak értelmi fogyatékos vagy testi fogyatékossággal élő hozzátartozóikat ilyen kórházakba helyezni.[54] A nemzetiszocialista eszme szerint felsőbbrendű és fajtiszta, vagyis árja emberről szóló nézete alapján nem voltak kívánatosak a „tökéletlen” emberek. Főleg méreggel végeztek velük, a hozzátartozókkal pedig azt közölték, hogy betegség miatt haltak meg. Több mint 400 000 személyt sterilizáltak, öltek meg, vagy végeztek rajtuk genetikai kísérleteket akaratuk ellenére, válogatás nélkül. A gáz általi kivégzés gyakorlatát fogyatékossággal élő személyek kivégzésére fejlesztették ki, később alkalmazták a haláltáborokban.

Jehova Tanúi

szerkesztés
 Bővebben: Jehova tanúinak története

A bibliakutatók – ahogy akkoriban Jehova tanúit nevezték – egyik fő előírása kifejezetten tiltja a hadviselésben való részvételt. A vallási szervezet ráadásul komoly háborúellenes propagandát is folytatott, ezért kezdettől szembekerültek a nemzetiszocialistákkal. Kb. 10 000 német bibliakutató volt egyszerre börtönben a nagyjából 25 000 fős közösségből, kb. 250 embert kivégeztek, és 2000-2500-an kerültek koncentrációs táborokba. Mintegy 1000-en közülük éhen haltak vagy fagyástól, betegségtől, végkimerüléstől, erőszaktól pusztultak el. A németeken kívül 200-250 holland, 200 osztrák, 100 lengyel, 10-50 magyar, belga, francia, cseh bibliakutató is volt közöttük. A Jehova tanúi közül kikerült áldozatok száma ugyan nagyon csekély a hatmilliós zsidó népirtáshoz képest vagy a roma áldozatok számához viszonyítva, de az üldözésük kegyetlensége és a német szellemi ellenállásban betöltött szerepük következtében meg kell emlékeznünk róluk is. Nyíltan küzdöttek nyomtatványaikban a szabad vallásgyakorlásért és a fegyverfogás lelkiismereti alapon való megtagadásáért. 1994. szeptember 27-én az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumában neves történészek szemináriumot tartottak azzal a céllal, hogy méltassák Jehova Tanúinak szerepét; ezen részt vett 24 túlélő is.

Szabadkőművesek

szerkesztés
 
A Liberté chérie szabadkőműves páholy emlékműve. A páholyt az esterwegeni koncentrációs tábor foglyai alapították 1943 novemberében

A nácik a szabadkőműveseket a zsidó világösszeesküvés ügynökeinek tekintették, és részben nekik tulajdonították az első világháború elvesztését.[55] A szabadkőműveseket koncentrációs táborba küldték, ahol a politikai foglyoknak járó fordított piros háromszöget kellett viselniük.[56] Mivel sokan közülük zsidók vagy ellenzékiek voltak, nem lehet pontosan tudni, hány embert öltek meg kifejezetten a szabadkőműves nézetei miatt.[57]

Eszperantisták

szerkesztés

Az eszperantó nyelvet a Lengyelországban élő Ludwig Lazar Zamenhof praktizáló szemorvos és amatőr nyelvész alkotta meg. De Adolf Hitler főképpen azt tartotta számon, hogy litván zsidó volt. A Mein Kampfban azzal vádolta meg, hogy a mesterséges nyelvet azért találta ki, mert annak használatával a zsidók fel akarják számolni a világ összes kultúráját. Nem számított, hogy Zamenhof ennek éppen az ellenkezőjét vallotta, s úgy vélte, a semleges közvetítő nyelv, amely senkié – valójában mindenkié.[58]

Az üldözötteket mentő személyek

szerkesztés

A II. világháború alatt a német ill. németek által megszállt területeken akadtak olyan emberek, akik – bár rendkívül kockázatos volt – zsidókat, cigányokat, egyéb üldözötteket igyekeztek megmenteni. Sokan ismerőseiket, barátaik családját, szomszédaikat vagy akár idegen embereket rejtegettek saját házukban. Voltak olyanok is, akiknek nagyobb befolyásuk, jobb kapcsolataik voltak, és akár több száz embert is meg tudtak menteni. Több mint 20 000 ember kapta meg 44 országban a Világ Igaza címet azért, mert zsidókat mentett meg a holokauszt idején.[59] A legismertebbek közülük: Oskar Schindler, Emilie Schindler,[60] Raoul Wallenberg, Raile Jakab, Giorgio Perlasca, Nicholas Winton. A kevésbé ismertek: a svéd Per Anger és Valdemar Langlet, a japán Szugihara Csiune, a svájci Carl Lutz és Harald Feller, a spanyol Ángel Sanz Briz, valamint Monsignor Angelo Rotta pápai nuncius és helyettese, Monsignor Gennaro Verolino valamint Márton Áron erdélyi püspök [4].

A magyarok közül az Igaz Ember cím birtokosai többek közt (2009 októberében 725-en vannak)[59] boldog Apor Vilmos, Sztehlo Gábor, id. Antall József, Bay Zoltán, Slachta Margit, Salkaházi Sára, Szalai Pál (2009-ben) vagy Reviczky Imre, Kolonits Ilona (2007-ben) Kolonits Margit, Kolonits Paola es Kolonits Ferencné Holka Paolina, Ferenczfalvi Kálmán.[61] További ismert személyek, akik az üldözötteket mentették vagy a deportálások ellen tettek: Vámbéry Rusztem, Almásy László, Zsindely Ferenc és Zsindelyné Tüdős Klára, özvegy Horthy Istvánné gróf Edelsheim Gyulai Ilona és köre.

Holokauszt-emlékművek

szerkesztés

Holokauszttagadás és holokausztrevizionizmus

szerkesztés
 Bővebben: Holokauszttagadás
 
Nürnberg

Többen vitatják a holokauszt kapcsán folyó kutatások eredményeit. A hivatalosnak tekinthető, a történészek túlnyomó része által elfogadott adatokat a holokauszttagadók és a holokausztrevizionisták egyaránt megkérdőjelezik. (A két csoport között van átfedés, a holokauszttagadók is gyakran használják magukra a „holokausztrevizionista” (holocaust revisionist) kifejezést.)

Holokauszttagadók szerint a holokauszt nem következett be, avagy nem szervezetten. A holokauszt-revizionisták elfogadják ugyan a zsidó népirtás tényét, de szerintük hatmilliónál lényegesen kevesebb zsidót öltek meg a nemzetiszocialisták. Több alternatív vélekedés is létezik, miszerint a náci vezetés tudta nélkül történt a zsidók kiirtása, avagy nem voltak tömeggyilkosságok a koncentrációs táborokban. Mivel a holokauszt a történészek szerint az egyik legjobban dokumentált jelenkori történelmi esemény,[62] a holokauszttagadók álláspontját nem tekintik hitelt érdemlőnek. Az Egyesült Államok legnagyobb történészegyesülete, az Amerikai Történeti Társaság véleménye szerint a holokauszttagadás ,,legjobb esetben is csak a tudományos csalás egyik formája”.[63] A holokauszttagadás nyilvános pártolása bűncselekménynek minősül számos országban, beleértve Ausztriát, Belgiumot, Csehországot, Franciaországot, Izraelt, Lengyelországot, Litvániát, Németországot, Olaszországot, Romániát, Svájcot, és Magyarországot is.

A „történelmi revizionizmus” (historical revisionism) a történelmi kutatások egyik fő módszere, a történelem ismételt felülvizsgálata a tények ismeretében. A történészek nagy része szerint viszont a holokausztrevizionizmus a történelmi tények szándékos félreértelmezése. Gordon McFee szavaival: „a revizionisták abból a következtetésből kiindulva, hogy a holokauszt nem következett be haladnak visszafelé a tényeken, és azokat az előre rögzített végeredményhez alakítják. Más szóval, megfordítják a helyes metodológiát … feje tetejére állítva a tudományos kutatás bevett módszereit.”[64] A Public Opinion Quarterly amerikai társadalomtudományi folyóirat szerint „nincs olyan elismert történész, aki megkérdőjelezné a holokausztot, és azok, akik támogatják a holokauszttagadást, túlnyomórészt antiszemiták vagy neonácik.” A revizionisták által hivatkozott olyan munkák, mint Norman Finkelstein politológus művei nem holokauszttagadók, hanem a holokauszt tényének későbbi politikai vonatkozásaival, kihasználásával foglalkoznak.[65]


Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Niewyk, Donald L. The Columbia Guide to the Holocaust, Columbia University Press, 2000, p.45: "The Holocaust is commonly defined as the murder of more than 5,000,000 Jews by the Germans in World War II." (ford. holokauszt alatt általában a II. világháború idején, a több mint 5 000 000 zsidó meggyilkolását értik). Lásd még "The Holocaust", Encyclopaedia Britannica, 2007: "the systematic state-sponsored killing of six million Jewish men, women and children, and millions of others, by Nazi Germany and its collaborators during World War II. The Germans called this "the final solution to the Jewish question" (ford. Hatmillió zsidó férfi, nő és gyermek, valamint több millió más ember szisztematikus, államilag támogatott kiirtása, amelyet a náci Németország és a velük együttműködők követtek el a II. világháborúban. A németek „a zsidókérdés végső megoldásának” nevezték ezt).
  2. ↑ Ennek oka az, hogy az Isten által elrendelt áldozat (az ólá) szava ne legyen megszentségtelenítve az ebben a kontextusban egyértelműen emberáldozatot jelentő holokauszt által.
  3. ↑ Nagyon sok bibliafordítás a „holocaust by fire”, tűzben teljesen elégő áldozat kifejezést használja.
  4. ↑ Berenbaum, Michael. "The World Must Know", The United States Holocaust Memorial Museum, pp.125ff.
  5. ↑ "Non-Jewish victims of Nazism", Encyclopaedia Britannica.
  6. ↑ Non-Jewish Victims. Jewish Virtual Library. (Hozzáférés: 2013. augusztus 1.)
  7. ↑ Matthew E. Bunson: Catholic Martyrs of the Holocaust. [2016. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 18.)
  8. ↑ * Weissman, Gary "Fantasies of Witnessing: Postwar Attempts to Experience the Holocaust", Cornell University Press, 2004, ISBN 0-8014-4253-2, p. 94: "Kren illustrates his point with his reference to the Kommissararbefehl. »Should the (strikingly unreported) systematic mass starvation of Soviet prisoners of war be included in the Holocaust?« he asks. Many scholars would answer no, maintaining that “the Holocaust” should refer strictly to those events involving the systematic killing of the Jews."
    (Kren a Kommissararbefehl-re való hivatkozással támasztja alá az álláspontját: „Az orosz hadifoglyok (megdöbbentően kevéssé ismert) szisztematikus halálra éheztetését is bele kéne-e venni a holokausztba?” – kérdi. Sok kutató nemmel válaszolna, fenntartva, hogy „holokauszt” alatt kifejezetten a zsidók szisztematikus legyilkolását kellene érteni.)
    • Yad Vashem (Holokauszt forrás központ) "The Holocaust: Definition and Preliminary Discussion" Archiválva 2020. április 28-i dátummal a Wayback Machine-ben: "The Holocaust, as presented in this resource center, is defined as the sum total of all anti-Jewish actions carried out by the Nazi regime between 1933 and 1945: from stripping the German Jews of their legal and economic status in the 1930s, to segregating and starving Jews in the various occupied countries, to the murder of close to six million Jews in Europe. The Holocaust is part of a broader aggregate of acts of oppression and murder of various ethnic and political groups in Europe by the Nazis."
      (Holokauszt alatt – ahogy, az itteni forrás központ bemutatja – a náci rendszer által 1933 és 1945 között végrehajtott zsidóellenes tettek összessége értendő, a németországi zsidók 1930-as évek beli jogi és gazdasági státusztól való megfosztásától a különböző megszállt országok zsidóságának elkülönítésén és halálra éheztetésén át közel hatmillió európai zsidó legyilkolásáig. A holokauszt része a náci tettek azon szélesebb körének, amelyek különböző európai etnikai és politikai csoportok elnyomására és legyilkolására irányultak.)
    • Niewyk, Donald L.; Nicosia, Francis R. "The Columbia Guide to the Holocaust", Columbia University Press, 2000, ISBN 978-0-231-11200-0, p.45: "The Holocaust is commonly defined as the murder of more than 5,000,000 Jews by the Germans in World War II. Not everyone finds this a fully satisfactory definition. The Nazis also killed millions of people belonging to other groups: Gypsies, the physically and mentally handicapped, Soviet prisoners of war, Polish and Soviet civilians, political prisoners, religious dissenters, and homosexuals."
      (A holokauszt fogalmát úgy határozzák meg általánosan, hogy ez alatt a több mint ötmillió zsidó legyilkolását értik, akikkel a németek végeztek a második világháborúban. Nem mindenki tartja ezt megfelelő definíciónak. A nácik több millió más csoportba tartozó embert is megöltek: cigányokat, testi és értelmi fogyatékosokat, szovjet hadifoglyokat, lengyel és szovjet civileket, politikai foglyokat, vallási különállókat és homoszexuálisokat.)
    • Encyclopædia Britannica "Holocaust": "the systematic state-sponsored killing of six million Jewish men, women, and children and millions of others by Nazi Germany and its collaborators during World War II. The Germans called this “the final solution to the Jewish question”"
      (hatmillió zsidó férfi, nő és gyermek, valamint több millió más ember szisztematikus, államilag támogatott kiirtása, amelyet a náci Németország és a velük együttműködők követtek el a II. világháborúban. A németek „a zsidókérdés végső megoldásának” nevezték ezt.)
    • Encarta.msn.com "Holocaust": "Holocaust, the almost complete destruction of Jews in Europe by Nazi Germany and its collaborators during World War II (1939–1945). The leadership of Germany’s Nazi Party ordered the extermination of 5.6 million to 5.9 million Jews (see National Socialism). Jews often refer to the Holocaust as Shoah (from the Hebrew word for “catastrophe” or “total destruction”)."
      (Holokauszt, az európai zsidóság majdnem teljes kiirtása a náci Németország és segítői által a második világháború során (1939-1945). A német náci párt vezérkara 5,6–5,9 millió zsidó kiirtását rendelte el (lásd nemzetiszocializmus). A zsidók gyakran soá néven hivatkoznak a holokausztra (a szó héberül katasztrófát vagy teljes pusztulást jelent).
    • Paulsson, Steve "A View of the Holocaust", BBC: "The Holocaust was the Nazis' assault on the Jews between 1933 and 1945. It culminated in what the Nazis called the 'Final Solution of the Jewish Question in Europe', in which six million Jews were murdered. The Jews were not the only victims of Nazism. It is estimated that as many as 15 million civilians were killed by this murderous and racist regime, including millions of Slavs and 'asiatics', 200,000 Gypsies and members of various other groups. Thousands of people, including Germans of African descent, were forcibly sterilised."
      (A holokauszt a nácik támadása a zsidók ellen 1933 és 1945 között. Tetőpontján, aminek a nácik „a zsidókérdés végső megoldása” nevet adták, hatmillió zsidót gyilkoltak meg. A zsidók nem egyedüli áldozatai voltak a náci ideológiának. 15 millióra becsülik a civilek számát, akiket megölt ez a gyilkos és rasszista rendszer, köztük több millió szlávot és 'ázsiaiakat', 200 ezer cigányt és sok más csoportot. Emberek ezreit, köztük afrikai származású németeket, erőszakkal ivartalanítottak.)
    • Auschwitz.dk "The Holocaust": "The Holocaust was the systematic annihilation of six million Jews by the Nazis during World War 2. In 1933 nine million Jews lived in the 21 countries of Europe that would be military occupied by Germany during the war. By 1945 two out of every three European Jews had been killed. 1.5 million children were murdered. This figure includes more than 1.2 million Jewish children, tens of thousands of Gypsy children and thousands of handicapped children."
      (A holokauszt hatmillió zsidó nácik általi megsemmisítése volt a második világháború során. 1945-re az európai zsidók kétharmadát legyilkolták. Másfél millió gyereket öltek meg, köztük 1,2 millió zsidót, több tízezer cigányt és több ezer fogyatékost.)
    • Encyclopedia of the Holocaust (Yad Vashem, ed.: Gutman, Israel), Macmillan Usa, 1989, Volume 2, ISBN 978-0-02-896090-6, p.681 "Holocaust–Definition"[1]: "HOLOCAUST (Heb., sho'ah). In the 1950s the term came to be applied primarily to the destruction of the Jews of Europe under the Nazi regime, and it is also employed in describing the annihilation of other groups of people in World War II. The mass extermination of Jews has become the archetype of GENOCIDE, and the terms sho'ah and “holocaust” have become linked to the attempt by the Nazi German state to destroy European Jewry during World War II … One of the first to use the term in the historical perspective was the Jerusalem historian BenZion Dinur (Dinaburg), who, in the spring of 1942, stated that the Holocaust was a “catastrophe” that symbolized the unique situation of the Jewish people among the nations of the world."
      (Az 1950-es években a kifejezést elsődlegesen az európai zsidók elpusztítására kezdték alkalmazni; más csoportok második világháborús elpusztítására is használják. A zsidók tömeges kivégzése a népirtás archetípusává vált, és a soá és holokauszt kifejezések a náci Németországnak az európai zsidóság elpusztítását célzó törekvéseihez kötődtek. … A jeruzsálemi BenZion Dinur (Dinaburg) történész, aki az elnevezést az elsők között használta, 1942 tavaszán a holokausztot olyan katasztrófának nevezte, ami a zsidó nép egyedi helyzetét szimbolizálja a világban.)
    • Center for Holocaust and Genocide Studies (CHGS, University of Minnesota) "Holocaust terms": "Holocaust: A term for the state-sponsored, systematic persecution and annihilation of European Jewry by Nazi Germany and its collaborators between 1933 and 1945."
      (Holokauszt: egy kifejezés az európai zsidóság államilag támogatott, szisztematikus üldözésére és megsemmisítésére a náci Németország és szövetségesei által, 1933 és 1945 között.)
    • Oxford Dictionaries "The Holocaust" Archiválva 2016. február 10-i dátummal a Wayback Machine-ben: "(the Holocaust) the mass murder of Jews under the German Nazi regime during the period 1941-5. More than 6 million European Jews, as well as members of other persecuted groups, were murdered at concentration camps such as Auschwitz."
      ((a holokauszt) a zsidóknak a náci Németország általi legyilkolása az 1941-5 időszakban. Több mint 6 millió európai zsidót, valamint más üldözött csoport tagjait gyilkolták meg koncentrációs táborokban, mint pl. Auschwitz.)
    • Hancock, Ian "Romanies and the Holocaust: A Reevaluation and an Overview" Archiválva 2013. november 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, ("The Historiography of the Holocaust", Palgrave-Macmillan, 2004, ISBN 0-333-99745-X, p.384) "The program for the 33rd Annual Scholars’ Conference on the Holocaust and the Churches defines it as “the Nazi attempt to annihilate European Jewry,” and makes no mention in its pages of Romanies."
      (A 33-ik Annual Scholars' Conference on the Holocaust and the Churches programja szerint a holokauszt „a nácik szándéka az európai zsidóság megsemmisítésére”, és meg sem említik a romákat a kiadványukban.)
    • Bauer, Yehuda "Rethinking the Holocaust", Yale University Press, 2001, ISBN 0-300-08256-8, p.10: (Bauer vitatja, hogy a holokauszt fogalmába a zsidókon kívül más csoportokat is bele kellene érteni, mert szerinte különbséget kell tenni aközött, hogy a nácik a zsidóságot teljesen meg akarták semmisíteni, eszközül használva a népirtást, és aközött, hogy egy csoport minden fellelhető tagját (pl. a szovjet partizánokat) ki akarták irtani, ami szintén belefér a népirtás fogalmába.)
    • Dawidowicz, Lucy "The War Against the Jews: 1933–1945", Holt, Rinehart and Winston, 1975, ISBN 0-03-013661-X, p.xxxvii: "'The Holocaust' is the term that Jews themselves have chosen to describe their fate during World War II."
      (A holokauszt az a kifejezés, amit a zsidók maguk választottak a második világháború alatti sorsuk leírására.)
  9. ↑ Donald Niewyk szerint a legtágabb definíciót használva, a szovjet civilek halálát is beleértve, 17 milliót kapnánk. [2] A nem zsidó áldozatok számára vonatkozó becslésekben több milliós eltérések vannak, részben azért, mert a szándékos népirtás és a totális háború okozta éhhalál és egyéb veszteségek között nehéz meghúzni a határt. Összességében a 7,3 millió európai zsidóból mintegy 5,7 millió (78%) pusztult el (Gilbert, Martin. Atlas of the Holocaust 1988, pp. 242-244), a 360 millió német megszállás alá került nemzsidóból pedig 5–11 millió (1,4–3%). Small, Melvin and J. David Singer. Resort to Arms: International and civil Wars 1816-1980 és Berenbaum, Michael. A Mosaic of Victims: Non-Jews Persecuted and Murdered by the Nazis. New York: New York University Press, 1990
  10. ↑ a b c d e f Dupcsik Csaba–Repárszky Ildikó: Történelem IV. Népirtások a második világháborúban 134-139
  11. ↑ Berenbaum, Michael. The World Must Know, United States Holocaust Museum, 2006, p. 103.
  12. ↑ ford. Martin Luther. Die Bibel: oder Die ganze Heilige Schrift des Alten und Neuen Testaments, nach der deutschen uebersetzung D. Martin Luthers, Digitized 18 Oct 2007, Original from the University of California, Französische und ausländische Bibel-gesellschaft (1837). Hozzáférés ideje: 2009. október 23. 
  13. ↑ Adam Jonesː Genocide: A Comprehensive Introduction 2006, 148. o.
  14. ↑ Doris Bergenː War & Genocide: A Concise History of the Holocaust 2016, 14–17. o.
  15. ↑ Oláh Lajos: Az antiszemitizmus története Archiválva 2019. október 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
  16. ↑ Dag Heward-Mills: Hogyan szabaduljunk meg az átkoktól
  17. ↑ Zeit online: "Die Juden sind unser Unglück!" Das verkündete 1879 der liberale Berliner Geschichtsprofessor Heinrich von Treitschke - und löste damit den ersten Antisemitismusstreit der deutschen Geschichte aus
  18. ↑ Conan Fischerː The Rise of the Nazis 2002, 47–49. o.
  19. ↑ a b c d Joseph J. Carrː A megtört kereszt
  20. ↑ mult-korː Személyes sérelemből fakadt Hitler zsidógyűlölete
  21. ↑ Mein Kampf
  22. ↑ Joseph Hell, Aufzeichnung, 1922, ZS 640, p. 5, Institut für Zeitgeschichte, idézi Gerald Fleming. Hitler and the Final Solution. Berkeley: University of California Press. 1984. p. 17, idézi "Joseph Hell on Adolf Hitler" Archiválva 2012. február 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, The Einsatzgruppen.
  23. ↑ Saul Friedländer. Nazi Germany and the Jews Volume 1: The Years of Persecution, 1933–1939. HarperPerennial 1998, p. 29–33.
  24. ↑ Gilbert, Martin. Kristallnacht: Prelude to destruction. Hammersmith, London: Harper Collins (2006). ISBN 13 978-0-00-719240-3 
  25. ↑ Jean-Ch. Attias, Esther Benbassa: A zsidó kultúra lexikona (2003) → Holokauszt
  26. ↑ J von Lang és C Sybill (szerkesztők) Eichmann Interrogated. Bodley Head, London 1982, pp. 92–93. idézi Peter Padfield. Himmler: Reichsfuhrer SS. Macmillian 1990, p. 270.
  27. ↑ Klaus Hildebrand: The Third Reich, Routledge 1991, ISBN 0-415-07861-X
  28. ↑ Holocaust Timeline: The Camps. A Teacher's Guide to the Holocaust. University of South Florida. (Hozzáférés: 2007. január 6.)
  29. ↑ "Just a Normal Day in the Camps", JewishGen, January 6, 2007.
  30. ↑ Wolfgang Benz: Geschichte des Dritten Reiches, München 2000, 217.
  31. ↑ Wolfgang Benz: Geschichte des Dritten Reiches, München 2000, 220.
  32. ↑ Múlt-kor történelmi portál
  33. ↑ „Ha a magyarok vaskövetkezetességgel tagadták volna meg a német kívánságot a zsidókérdésben, annak megoldására sor nem kerülhetett volna. Nyomás lett volna, de – az 1944-es év már »krízisév« volt – nem lett volna hatalmi erő egymillió ember megjelölésére, összefogására és deportálására. Ez egy olyan hatalmas rendőri feladat, amelynek elvégzését három hónap alatt csak a lelkes magyar teljes hatósági és karhatalmi apparátus tette lehetővé. Kívülről nem tudtak volna megfelelő erőt hozni e célra, mert csak az tudta volna elvégezni, amelyik az országot, népét ismeri s a nyelvet beszéli. Eichmannak csak igen kis törzse volt. Ilyen gyorsan és ennyire súrlódásmentesen – csak a magyar kormány teljes segítségével volt lehetséges.” – Edmund Veesenmayernek a nürnbergi per során tett vallomását idézi Ránki György: 1944. március 19. Budapest, 1978. 255–256. ISBN 963-09-1074-8 Itt azonban több tényt is érdemes figyelembe venni: 1. A német hadsereg az állítólagos »krízisév« dacára messze erősebb volt annál, mint amilyen erőnek ellenállhatott volna Magyarország. 2. [3] Veesenmayer teljhatalmú birodalmi megbízottként pont azzal a feladattal lett megbízva, hogy a németekkel szembeni minden ellenállást (katonai vagy akár a deportálásokkal szembenit is) megelőzzön, megtörjön. Első tettük a nem németbarát és a deportálásokat elutasító Kállay-kormány eltávolítása, és helyette a német érdekeket teljesen kiszolgáló Sztójay-kormány kineveztetése. És tovább: „a Harmadik Birodalom nagykövetének és teljhatalmú magyarországi megbízottjaként a Wehrmachton kívül minden megszállóerő (főleg a Gestapo) fölött rendelkezési joga volt. Szerepet játszott a magyar értelmiség átvilágításában, ismert németellenes személyek letartóztatásában (ezáltal is nyomást gyakorolva Magyarországra), valamint a zsidóság deportálásában. A Szálasi-puccs során segítséget nyújtott a nyilas hatalomátvételhez, meggátolva ezzel Magyarország kiugrását a második világháborúból.” 3. „Június 7. Sztójay Döme miniszterelnök Klessheimben megbeszéléseket folytatott Hitlerrel a magyarországi helyzetről. Sztójay közvetítette Horthy kormányzó kérését az ország teljes szuverenitásának visszaállítására. Hitler a kérést visszautasította, és élesen bírálta a kormányzó korábbi zsidóbarát politikáját.” Így hát a fenti Veesenmayer-vallomás elsősorban úgy tekintendő, mint az egyik fő felelős saját maga felelősségének csökkentése érdekében elmondott hazugság, hogy elkerülje a kivégzést.
  34. ↑ Hilberg, Raul. The Destruction of the European Jews - Revised and Definte Edition 1985,Holmes and Meier Publishers, Inc. Table B-3, p. 1220
  35. ↑ Hilberg, Raul. The destruction of the European Jews (Yale Univ. Press, 2003, c1961).
  36. ↑ Gilbert, Martin, Atlas of the Holocaust, New York: William Morrow and Company, Inc, 1993.
  37. ↑ Gerald Fleming, Hitler and the Final Solution, University of California Press, Berkeley, 1984.
  38. ↑ Bauer, Yehuda. A History of the Holocaust. New York: Franklin Watts, 1982.
  39. ↑ Dawidowicz, Lucy. The War Against The Jews, 1933–1945. New York : Holt, Rinehart and Winston, 1975.
  40. ↑ Wolfgang Benz in Dimension des Völkermords : Die Zahl der jüdischen Opfer des Nationalsozialismus (Munich: Oldenbourg, 1991)
  41. ↑ Israel Gutman, Encyclopedia of the Holocaust, Macmillan Reference Books; Reference edition (October 1, 1995)
  42. ↑ "How many Jews were murdered in the Holocaust?" Archiválva 2016. január 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, FAQs about the Holocaust, Yad Vashem.
  43. ↑ Learning and Remembering about Auschwitz-Birkenau: What Happened at Auschwitz? Yad Vashem (Hozzáférés: 2013. június 14.) arch „Between 1.3-1.5 million people were murdered in the gas chambers of Auschwitz, more than 90% of whom were Jews.”
  44. ↑ Belzec, Yad Vashem.
  45. ↑ Chelmno, Yad Vashem.
  46. ↑ Majdanek, Yad Vashem.
  47. ↑ Maly Trostinets, Yad Vashem.
  48. ↑ Sobibór, Yad Vashem.
  49. ↑ Treblinka, Yad Vashem.
  50. ↑ Stark Tamás: A magyar zsidóság a vészkorszakban és a második világháború után, statisztikai áttekintés
  51. ↑ a b The Holocaust Chronicle, Publications International Ltd., p. 108.
  52. ↑ Giles, Geoffrey J. "The Most Unkindest Cut of All': Castration, Homosexuality and Nazi Justice," Journal of Contemporary History, Vol. 27, No. 1, (January 1992): pp. 41–61.
  53. ↑ Burleigh, Michael and Wolfgang Wipperman. The Racial State: Germany, 1933-1945. New York: Cambridge, 1991. p.183
  54. ↑ Hvg.hu rokon Adolf Hitler náci diktátor egy elmeháborodottnak minősített másod-unokanővérét is megölték 1940-ben a náci eutanáziprogram keretében – állítja a müncheni Igazságügyi Orvostani Intézet és a berchtesgadeni Obersalzberg Intézet eddig ismeretlen nácizmus korabeli dokumentumok áttanulmányozása nyomán.
  55. ↑ Adolf Hitler: Mein Kampf, I. kötet 11. fejezet
  56. ↑ Katz, Jews and Freemasons in Europe, idézi: The Encyclopedia of the Holocaust, 2. kötet, 531. oldal
  57. ↑ United States Holocaust Memorial Museum, FREEMASONRY UNDER THE NAZI REGIME
  58. ↑ Archivált másolat. [2021. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 27.)
  59. ↑ a b Statistics, The Righteous Among the Nations, Yad Vashem. Hozzáférés ideje: 2009. október 23. 
  60. ↑ The Holocaust, Crimes, Heroes and Villains, Emilie Schindler. Hozzáférés ideje: 2009. október 23. 
  61. ↑ Statistics: Hungary, The Righteous Among the Nations [archivált változat], Yad Vashem. Hozzáférés ideje: 2009. október 23. [archiválás ideje: 2018. augusztus 29.] 
  62. ↑ (angolul) USHMM United States Holocaust Memorial Museum Archiválva 2008. szeptember 17-i dátummal a Wayback Machine-ben A Fényképarchívum körülbelül 85000 történelmi fényképéből körülbelül 14000-t tesz az Online Catalog elérhetővé
  63. ↑ Donald L. Niewyk, ed. The Holocaust: Problems and Perspectives of Interpretation, D.C. Heath and Company, 1992.
  64. ↑ Gordon McFee, "why 'Revisionism' isn't Archiválva 2010. április 28-i dátummal a Wayback Machine-ben," The Holocaust History Project (accessed June 8, 2005).
  65. ↑ Norman Finkelstein (angol nyelvű szócikk a Wikipédiában).

Források

szerkesztés

További információ

szerkesztés

Ajánlott irodalom

szerkesztés
  • Lebor, Adam: Alvó számlák - Hogyan húzott hasznot Svájc a náci népirtásból?, Bp., Bastei Budapest Kft., 2000 ISBN 963-296-410-1
  • Szita, Szabolcs. Együttélés, üldöztetés, holokauszt. Budapest: Korona Kiadó (2001). ISBN 963-9376-07-8 
  • Black, Edwin: Az IBM és a holokauszt, Budapest, Athenaeum 2000 Könyvkiadó, 2002 [5]
  • Aly, Götz: Hitler népállama. Rablás, faji háború és nemzeti szocializmus (ford. Teller Katalin), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2005 (Circus Maximus), ISBN 9789639777132
  • Laurence Rees: A holokauszt. A gyűlölet gyökereitől a Harmadik Birodalom összeomlásáig; ford. Kisantal Tamás; Libri, Budapest, 2022

Webhelyek magyarul

szerkesztés

Webhelyek angolul

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Holokauszt témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Holokauszt&oldid=27642009”