Grzegorz Fitelberg

lengyel karmester, zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus

Grzegorz Fitelberg (Dźwińsk, 1879. október 18.[1]Katowice 1953. június 10.) lengyel karmester, zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus.

Grzegorz Fitelberg
Grzegorz Fitelberg Polish conductor.jpg
Életrajzi adatok
Született 1879. október 18.
Dźwińsk/Dyneburg, Lettország
Származás lengyel
Állampolgársága lengyel
Elhunyt 1953. június 10.
(73 évesen)
Katowice, Lengyelország
Sírhely Powązki katonai temető
Családja
Házastárs Haliną Szmolcówną
Gyermekei Jerzy
Pályafutás
Tevékenység karmester, zeneszerző, hegedűművész, zenepedagógus
Műfajok klasszikus zene
Hangszer hegedű
Díjak
IPI névazonosító 00010315158

A Wikimédia Commons tartalmaz Grzegorz Fitelberg témájú médiaállományokat.
Grzegorz Fitelberg és Henryk Sztompka a Wawelben, 1937.
A varsói Elsterski utca 3. alatti ház, amelyben Grzegorz Fitelberg élt a feleségével.
Emléktábla Grzegorz Fitelberg varsói házának falán.

Élete, pályájaSzerkesztés

A katonazenész Hozjasz Fitelberg gyermekeként látta meg a napvilágot 1879. október 18-án az akkori Orosz Birodalomhoz tartozó Dźwińskben. 1891-1896 között a varsói Zenei Intézetben tanult: hegedűt Stanisław Barcewicz, zeneszerzést pedig Zygmunt Noskowski irányítása alatt. 1896-ban – Barcewicz ajánlásával[2] – a Varsói Nagyszínház zenekarának hegedűse lett, 1901-től pedig a Varsói Filharmonikusok második hegedűs szekciójának koncertmestere is. Eközben mint komponista is magára vonta a figyelmet: 1898-ban első díjat nyert az Paderewski zeneszerzői versenyen, Lipcsében, hegedűre és zongorára írt a-moll szonátájával. 1901-ben hasonló sikert ért el a Maurycy Zamoyski gróf versenyén, Varsóban. Itt a hegedűre, csellóra és zongorára komponált f-moll triójával aratott diadalt.

Karmesterként az 1904/1905-ös évadban debütált, a Varsói Filharmonikusok élén. Muzsikusi pályájára igen nagy hatással volt 1901-es megismerkedése, majd barátsága és együttműködése Karol Szymanowskival. 1905-ben Szymanowskival, Ludomir Różyckival és Apolinary Szelutóval együtt alapították meg a „Młoda Polska” (Ifjú Lengyelország) zeneszerzői csoportot, illetve a „Spólka Nakładowa Młodych Kompozytorów Polskich” (Ifjú Lengyel Zeneszerzők Kiadóvállalata), melyet Władysław Lubomirski herceg támogatott, hogy előmozdítsa a kortárs lengyel zene ügyét.[2]

1906-ban vezényelte először a Młoda Polska hangversenyeit, Varsóban (február 6.) illetve Berlinben (március 30.). Ezeken – Szymanowski, Karłowicz, Różycki és Szeluto művei mellett – saját szimfonikus költeményét, a Pieśń o sokole (Dal a sólyomról) című kompozíciót is előadták. Adolf Chybiński, a híres lengyel muzikológus így írt a benyomásairól:

Még azután is, hogy már harmadszor hallottam a Sólyom-ot, továbbra is azt a késztetést érzem, hogy újra meg újra meghallgassam, mivel minden alkalommal új, egyéni és gyönyörű megnyilvánulásait fedezem fel annak, miként győzedelmeskedik a szabad lélek a szolgaság és a megaláztatás fölött. Fitelberg nagyszerűen ismeri a zenekart és megvan az a képessége, hogy olyan mély, érzelmi atmoszférát teremtsen, mely a velőig hatol. Természetesen nem Gorkij művének egyszerű illusztrációjáról van szó: a komponista szükségét érezte, hogy kifejezze az érzéseit, és a szívéből szólóan írt. Ezen túl, csodálatos a hangszerelés, mindig érdekes a téma (több motívummal kombinálva) és kifinomult, mégis természetes a harmonizálás.[2]

Az 1906/1907-es évadban többször is fellépett Berlinben, ahol Richard Strauss szimfonikus költeményeit vezényelte, a következő évadban pedig ő dirigálta a szerző Salome című operájának bemutatóját a Varsói Nagyszínházban. Az 1908-1911 közötti időszakban, a Varsói Filharmonikusok élén, fellépett Berlinben, Lipcsében, Drezdában és Bécsben is. 1908 nyarán a Rigához közel fekvő Majorenhof városka zenekarát irányította, ahol egy szeptember 12-i próbán előadták Szymanowski – akkor még befejezetlen – 2. szimfóniájának 1. tételét. (A teljes művet, melyet a szerző Fitelbergnek dedikált, 1911. április 7-én mutatták be, a Varsói Filharmonikusokkal.)

1912/1913-ban a bécsi Hofoper karmestere volt, de a Konzertverein zenekarral is dolgozott, akik 1912. április 25-26-án Krakkóban vendégszerepeltek. 1913-ban rövid időre visszatért Varsóba, majd Serge Koussewitzky meghívására Oroszországba utazott.

1914 és 1919 között Szentpéterváron. 1914. november 19-én egy lengyel zenei hangversenyt vezényelt, Moniuszko, Karłowicz, Szymanowski illetve a saját műveit. Az itt töltött évek során vezényelte a Zenés Drámai Színház, a Mariinszkij Színház és a Mihajlovszkij Színház zenekarát is. 1917-től az Orosz Állami Zenekar dirigense lett, és Koussewitzky távozása után ő került annak élére. Az 1920/1921-es évadban a Moszkvai Nagyszínház karmestereként működött. 1921-ben kinevezték az Orosz Balett, Szergej Gyagilev társulatának karmesterévé. 1924-ig dolgozott ezzel az együttessel, egyebek közt Párizsban, Londonban, Monte-Carlóban és Brüsszelben. 1922. június 3-án ő dirigálta Igor Sztravinszkij Mavra című operájának bemutatóját a Párizsi Operában.

1924 és 1936 között újra a Varsói Filharmonikusok és a Varsói Nagyszínház zenekarának élén állt. Bemutatta Rimszkij-Korszakov Az aranykakas, Różycki Beatrix Cenci című operáját, Anton Rubinstein Démon-ját, Gounod Faust-ját, Bizet Carmen-ját, Csajkovszkij Anyegin-jét és Puccini Bohémélet-ét.

Külföldön is fellépett. 1925-ben koncertsorozatot vezényelt a Tearo Colónban, Buenos Aires híres operaházában, 1929-ben az Opéra Privé de Paris-ban orosz szerzők (Borogyin, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov) operáit mutatta be, amelyekkel aztán Latin-Amerikában is turnézott.

1929-ben villát építtetett Varsó Saska Kępa városrészében, az Elsterski utca 3. alatt, majd itt élt feleségével, Haliną Szmolcównával, aki a Varsói Nagyszínház és a Nemzeti Opera primabalerinája volt. 1934 és 1939 között megszervezte, majd irányította a Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekarát. Az állandó rádiós szerepléseken túl nyilvános fellépéseik is voltak Varsóban és Krakkóban (Wawel-koncertek, 1936-1939), sőt a Párizsi Világkiállításon felléptek, ahol a zenekar aranyérmet is nyert.

1939 novemberében – drámai körülmények között – Bécsen és Milánón keresztül Párizsba utazott. 1940-ben itt is több fellépése volt, de hangversenysorozatot vezényelt a BBC számára Bristolban, illetve koncerteket adott Londonban és Hágában a második világháború lengyel áldozataiért. 1940 novemberében Dél-Amerikába ment, 1940/1941-ben ő volt a Teatro Colón zenekarának dirigense Buenos Airesben. Az 1942-1945 közötti éveket az Egyesült Államokban töltötte, többféle feladatot vállalva (hangszerelés, vezénylés) és művészi kompromisszumokat kötve. Ahogy egy 1945. november 6-án, Stefan Spiessnek írt levelében fogalmazott: „jó koncertek” csak Montrealban, Torontóban és New Yorkban voltak, Witold Małcużyńskival és Bronisław Hubermannal, Bach, Beethoven és Szymanowski műveit tolmácsolva.

1946-ban visszatért Európába, ahol számos hangversenyt adott, elsősorban az Egyesült Királyságban, Hollandiában és a skandináv országokban. Lengyelországba való hazatérése utáni első koncertjét 1946. októberében adta, a műsoron Mieczysław Karłowicz Epizod na maskaradzie (Álarcosbáli jelenet) című darabja, Roman Palester Hegedűversenye és Szymanowski Harnasie (Betyárok) című kompozíciója szerepelt. 1947-ben ő lett a Lengyel Rádió katowicei szimfonikus zenekarának vezetője. Ezzel az együttessel felléptek Varsóban, Wrocławban, Krakkóban, illetve szerepeltek Csehszlovákiában (1948), Romániában és Magyarországon is (1950). A zenekarnál töltött utolsó éveiben együttműködött utódjával, Jan Krenzcel.

Fitelberg tanított is: 1927 és 1930 között vezénylést és zenekari ismereteket a Varsói Konzervatóriumban, 1950/1951-ben pedig a Katowicei Zeneművészeti Főiskola professzoraként. Tanítványa volt mások mellett Mieczysław Mierzejewski, Marian Neuteich, Olgierd Straszyński illetve Karol Stryja, aki a későbbi Grzegorz Fitelberg Nemzetközi Karmesterverseny kezdeményezőjeként is ismertté vált.

2004-ben, a művész születésének 125. évfordulójára, Krzysztof Szyrszeń[3] rendezvények sorát szervezte meg Lettországban Fitelberg emlékezetére, és emléktáblát avatott Daugavpilsben, a karmester szülővárosában.

Grzegorz Fitelberg volt az édesapja Jerzy Fitelberg amerikai-lengyel zeneszerző-karmesternek (1903–1951).

Fitelberg az új lengyel zenéértSzerkesztés

Witold Lutosławski röviddel Fitelberg halála után így emlékezett meg róla:

Minden új mű, amely a tehetség jeleit mutatta, kíváncsisággal és lelkesedéssel töltötte el. A lengyel zeneművek többségének világpremierjét Fitelberg vezényelte, a többi karmesternek az új lengyel zenétől való vonakodása és gyakran inkompetenciája miatt. Fitelberg tehetsége, a kortárs zenei nyelv nagyszerű ismerete és lelkesedése az újonnan komponált művek iránt hatalmas bátorítást adott az új zeneszerzőknek. Fitelberg népszerűsítette a fiatal lengyel zenét, és nélküle az ifjú komponisták nem tudták volna kibontakoztatni a képességeiket, illetve megszerezni a szükséges tapasztalatokat. Nem túlzás azt mondani, hogy Fitelberg nagyban hozzájárult a korszak lengyel zenei terméséhez […] Fel kell ismernünk, hogy Fitelberg megjelenéséig az új lengyel zene nem igazán volt ismert a világban. Vitatható például, hogy Karol Szymanowski munkái megtalálták volna-e útjukat a világ nagy hangversenytermeibe pusztán attól, hogy a Universal Edition nyomtatott formában publikálta őket, Fitelberg nélkül, aki teljes művészi értékükben és szuggesztíven előadta őket Európa és Amerika számtalan színpadán.[2]

BemutatókSzerkesztés

Fitelberg számos mű lengyelországi bemutatóját vezényelte, egyebek közt (zárójelben a premier helye és éve):

  • Mieczysław Karłowicz:
    • Odwieczne pieśni (Örök dalok) op. 10 (Berlin, 1907)
    • Litewska rapsodia (Litván rapszódia) op. 11 (Varsó, 1909)
    • Smutna opowieść (Szomorú történet) op. 13 (Varsó, 1908)
    • Epizod na maskaradzie (Álarcosbáli jelenet) op. 14, a művet Fitelberg fejezte be és ő is hangszerelte (Varsó, 1914)
  • Karol Szymanowski:
    • Uwertura koncertowa (Hangverseny nyitány) op. 12, a zeneszerző és a karmester közösen hangszerelte újra (Varsó, 1906)
    • I Symfonia (1. szimfónia) op. 15 (Warszawa, 1909)
    • II Symfonia (2. szimfónia) op. 19, Fitelbergnek ajánlva. A művet 1936-ban az ő részvételével áthangszerelték (Varsó, 1911)
    • Pieśni miłosne Hafiza (Háfiz szerelmes dalai) op. 26 (Párizs, 1925)
    • Pieśni księżniczki z bajki (A mesebeli hercegnő dalai) op. 33 (Varsó, 1933; Ewa Bandrowska-Turskaszoprán)
    • Demeter (Démétér) kantáta op. 37 bis[4]) (Varsó, 1931)
    • Stabat Mater (Stabat mater) op. 53 (Varsó, 1929)
    • Harnasie (Betyárok) balett-pantomim op. 55 (a bemutató 1935-ben volt Prágában, az első koncertszerű előadsa pedig 1936-ban, Krakkóban)
    • Veni Creator (Veni creator Spiritus) kantáta op. 57 (Varsó, 1930)
    • Litania do Marii Panny (Litánia Szűz Máriához) op. 59 (1933)
    • IV Symfonia (Symphonie Concertante) (4. szimfónia „Sinfonia Concertante”) op 60, a zongoraszólamot a zeneszerző játszotta (Poznań, 1932)
    • II koncert skrzypcowy (2. hegedűverseny) op. 61 (Varsó 1933), Paweł Kochański szólójával
  • Igor Stravinsky
  • Grażyna Bacewicz:
    • 3 karykatury (Három karikatúra) (Varsó 1933)
    • Convoi de joie (Az öröm menete), Varsó 1934)
    • Sinfonietta (Sinfonietta) vonószenekarra (Varsó 1936)
    • I Koncert skrzypcowy (1. hegedűverseny) (1937)
    • Trzy pieśni do słów arabskich z X wieku (Három dal; 10. századi arab versek, L. Staff fordításában) (1938)
    • Koncert (Concerto vonószenekarra) (Varsó 1950)
  • Andrzej Panufnik:
    • Mała uwertura (Kis nyitány) (1937, a mű elveszett 1944-ben)
  • Witold Lutosławski:
    • Wariacje symfoniczne (Szimfonikus változatok) (Varsó, 1939)
    • I Symfonia (1. szimfónia)[5]
    • Uwertura smyczkowa (Nyitány vonószenekarra) (Praga, 1949)
    • Mała suita (Kis szvit) a szimfonikus zenekari változatból (Varsó, 1951)
    • Tryptyk śląski Sziléziai triptichon) (Varsó, 1951)

Hangszerelések és saját kompozíciókSzerkesztés

Fitelberg, a remek hangszerelő gyakran segített barátjának, Karol Szymanowskinak műveinek szimfonikus zenekarra ültetésében, illetve nem egyszer maga végezte el a hangszerelést:

  • Uwertura koncertowa (Hangverseny nyitány) op. 12 (1904–1905), melyet közösen hangszereltek újra 1912/1913-ban
  • II symfonia (2. szimfónia) op. 19 (1909–1910), Fitelbergnek szóló ajánlással. 1. tételét a zeneszerzővel közösen, a többit a szerző kérésére Fitelberg önállóan hangszerelte meg (1936)
  • Fitelberg önálló hangszerelései:
    • Etiudę b-moll (b-moll etűd) op. 4 nr 3,
    • Trzy fragmenty z poematów Kasprowicza (Három részlet Jan Kasprowicz költeményeiből) op. 5,
    • Nokturn i tarantellę (Nocturne és tarantella) op. 28,
    • Pieśń Roksany z opery Król Roger (Roxana dala a Roger király című operából) (op. 46),
    • Cztery tańce polskie oraz pieśni: op. 13 nr 2 i 4,
    • Pieśni miłosnych Hafiza (Háfiz szerelmes dalai) op. 24 nr 6,
    • Pieśni kurpiowskie (Kurpiai dalok) op. 58 nr 1, 3, 5, 7, 9.

Karłowicz szimfonikus költeményét (Epizod na maskaradzie op. 14) Fitelberg fejezte be,[6] illetve részben hangszerelte is a komponista korai halála[7] miatt.

Fitelberg néhány fontosabb saját kompozíciója:

  • Pieśń o sokole (Dal a sólyomról) szimfonikus költemény op. 18 Makszim Gorkij műve nyomán (1905),
  • II symfonię (2. (A-dúr) szimfónia) op. 20 (1907)
  • Rapsodię polską (Lengyel rapszódia) op. 25 (1913)
  • II rapsodię (2. rapszódia) (1914)
  • W głębi morza (A tenger mélyén)[8] zenekari képek, nagy szimfonikus zenekarra op. 26 (1914).

További zenekari művek:

  • Koncert skrzypcowy d-moll (Hegedűverseny, d-moll) op. 13 (1902–1903)
  • Uwertura (Nyitány) op. 14 (1905)
  • I Symfonia e-moll (1. (e-moll) szimfónia) op. 16 (1904)
  • Uwertura (Nyitány) op. 17 (1906)
  • Protesilaus i Laodamia (Próteszilaosz és Laodameia) op. 24 (1908)

Kamaraművek:

  • Sonata na skrzypce i fortepian a-moll (1. hegedű-zongora szonáta, op. 2 (1894, a mű 1989-ben Paderewski-díjat kapott)
  • Trio fortepianowe f-moll (Zongoratrió, f-moll) op. 10 (1901)
  • Romances sans paroles, (Románcok szöveg nélkül, két darab hegedűre és zongorára: op. 11, D-dúr (1892) és A-dúr[9] (1900)
  • II Sonata na skrzypce i fortepian (2., F-dúr hegedű-zongora szonáta) op. 12 (1901)
  • Pieśni (Dalok) op. 19, 21, 22, 23

DiszkográfiaSzerkesztés

Két CD-t adtak ki Grzegorz Fitelberg műveivel:

  • Az összes hegedűre és zongorára írt darab (Acte Préalable kiadó, AP0207; 2010.)
  • Zongoratrió op. 10 és Dalok op. 21, 22. (Acte Préalable kiadó, AP0287; 2013.)

Fitelberg karmesterként három CD felvételen szerepel:

Stanisław és Anna Oświęcim

1. Karłowicz – három szimfonikus költeménye (PRCD 109):

  • Powracające fale (Visszatérő hullámok) op. 9,
  • Stanisław i Anna Oświecimowie (Stanisław és Anna Oświęcim[10]) op. 10
  • Epizod na maskaradzie (Álarcosbáli jelenet) op. 14

2. 2 CD-ből álló album, lengyel szerzők műveivel (PRCD 184–185). Az album a Fryderiki 2003 Az év albuma díját kapta, a zenekari muzsika kategóriában:

  • Moniuszko Bajka (Mese),
  • Noskowski Step op. 66,
  • Fitelberg Pieśń o sokole (Dal a sólyomról) op. 18,
  • Karłowicz Epizod na maskaradzie (Álarcosbáli jelenet) op. 14,
  • Lutosławski Mała suita (Kis szvit, szimfonikus változat),
  • Szymanowski: II symfonia (2. szimfónia) op. 19, I koncert skrzypcowy (1. hegedűverseny op. 35 (Eugenia Umińska hegedűművész közreműködésével), Cztery fragmenty z baletu Harnasie, Négy részlet a Betyárok című balett-pantomimból) Pieśń Roksany z op. Król Roger (Roxana dala a Roger király című operából), Tarantella (Tarantella) op. 28

ElismerésekSzerkesztés

Fitelberg több kitüntetést is kapott:

  • Lengyelország Újjászületése érdemrend tiszti keresztje – 1928.
  • Arany Érdemkereszt – 1932.
  • Lengyelország Újjászületése érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal – 1947.[11]
  • Munka Vörös Zászló Érdemrend, I. fokozata – 1950.[12]
  • Állami Díj I. fokozata – 1951.

Ezeken túl a Becsületrend lovagja, a Corona Italia parancsnoki keresztjének birtokosa volt, de kapott görög, jugoszláv és román kitüntetéseket is. Katowicében róla nevezték el a Rádiózenekarnak is otthont adó Radiowy Dom Muzyki intézményt, illetve két verseny is a nevét viseli: a Grzegorz Fitelberg Lengyel Nemzeti Zeneszerzői Verseny és a Grzegorz Fitelberg Nemzetközi Karmesterverseny (1980-tól).

Egy anekdotaSzerkesztés

Grzegorz Fitelberg a hőse annak az anekdotának, miszerint 1953. március 6-ánSztálin és Prokofjev halálának másnapján – a zenekari próbán (Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekara, Katowice) ezekkel a szavakkal fordult a zenészekhez: „Uraim, kérem álljanak fel. Tegnap meghalt a nagy szovjet zeneszerző, Szergej Prokofjev. Adózzunk emlékének egy perc néma csenddel.” Az egy perc letelte után pedig így szólt a koncertmesterhez: „Wochniak úr, állítólag Sztálin is meghalt.”.[13]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Egy fennmaradt önéletrajza és a halotti anyakönyv szerint 1874-ben, Varsóban született.
  2. a b c d Grzegorz Fitelberg - Biography.
  3. Lengyel zongoraművész, aki akkoriban a Lengyel Köztársaság lettországi nagykövetségén dolgozott Rigában, és a lengyel-lett kulturális kapcsolatok szervezésében vállalt oroszlánrészt.
  4. A mű Szymanowski 1. (C-dúr) vonósnégyesének (op. 37) változata, azonban eredetileg zongorakíséretes dalként Perszephoné címmel keletkezett, 1917 augusztusában.
  5. Lutosławski 1975-ben így emlékezett vissza: „Az első szimfóniám bemutatóját a szokásos lelkesedéssel kezdte előkészíteni. Ez volt az első nagyobb szimfonikus művem, amely összegezte az előző évek munkáját, és ebben a nemében igen fontos volt akkor a számomra. Olyan időket éltünk, amikor a zenekari tagok legtöbbje számára egy egymást követő 3/4-es és 5/8-os ütem teljesen indokolatlan furcsaság volt, egy öt hangnál többet tartalmazó akkord pedig, (benne – isten őrizz – egynél több kis szekunddal) a hallgatóság fülének tűrhetetlen ingerlését jelentette. Nem nehéz elképzelni a zenekar reakcióját a szimfóniám első néhány próbáján. Homályos érzéseim voltak, és a régen várt megelégedettség helyett ismeretlen és fájdalmas bánat telepedett rám. És mégis… A zenekar, talán áthatva Fitelberg megingathatatlan meggyőződésétől, a végeláthatatlan próbák során eljutott a partitúrám hihetetlenül pontos visszaadásához, számos alkalommal eljátszva a művet Lengyelországban és külföldön is, és – ami a legértékesebb a számomra – a zenekar illusztris képviselői szavakban is kifejezték elismerésüket” (Katowice, 1948)
  6. Mieczysław Karłowicz - Episode at a Masquerade, Op. 14. a YouTube-on
  7. Karłowicz 32 évesen a Tátra hegyei közt lelte halálát, egy lavina sodorta el. Forrás: Jan Jakub Bokun: Mieczysław Karłowicz Archiválva 2013. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  8. Grzegorz Fitelberg (1879-1953) : From the Depths of the Sea. a YouTube-on
  9. Grzegorz Fitelberg - "Romance" A major, op. 11, no. 2. a YouTube-on
  10. Lengyel Rómeó és Júlia történet. A szerelmesek az életben nem lehettek egymáséi, haláluk után koporsóik egymás mellett nyugosznak, Krosno ferences rendi templomának sírkápolnájában. Forrás: Krosno: legenda o miłości Anny i Stanisława Oświęcimów
  11. Monitor Polski, 1947/143. szám, 877. oldal
  12. Monitor Polski, 1950/75. szám, 864. oldal
  13. S. Michalkiewicz, La Pologne – puissance mondiale!, Bibula – pismo niezależne.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Grzegorz Fitelberg című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés