Kék bóbitásantilop

emlősfaj

A kék bóbitásantilop (Philantomba monticola) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) alcsaládjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Kék bóbitásantilop
Blauducker.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae)
Nem: Philantomba
Blyth, 1840
Faj: P. monticola
Tudományos név
Philantomba monticola
(Thunberg, 1789)
Szinonimák
  • Cephalophus monticola Thunberg, 1789
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kék bóbitásantilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kék bóbitásantilop témájú médiaállományokat és Kék bóbitásantilop témájú kategóriát.

Korábban a Cephalophus nembe volt besorolva, Cephalophus monticola név alatt.

Előfordulása, élőhelyeSzerkesztés

A faj Közép-, Kelet- és Dél-Afrikában honos antilopfaj. Esőerdőkben, galériaerdőkben, sűrű bozótosokban él, a tengerszinttől 3000 m magasságig. A faj megtalálható a nigériai Cross-folyótól keletre, Kamerunban, a Közép-afrikai Köztársaságban, a Kongói Köztársaságban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Szudán délkeleti részén, Ugandában, Ruandában, Burundiban, Angolában az ország középső részéig, Zambia, Malawi, Zimbabwe valamint Mozambik maradványerdőiben és bozótosaiban. Dél-Afrikában a faj többnyire a parti örökzöld erdőkben és bozótosokban él. Szváziföldről és Mozambik déli részéről nincsenek feljegyzések, mely azt jelenti, hogy a faj elterjedési területében szakadás mutatkozik. Megtalálható még Pemba, Zanzibár és Mafia-szigetén is.[1] A nyirkos síkvidéki erdők, másodlagos erdők, galériaerdők és a környező szavannák lakója.

AlfajaiSzerkesztés

  • Philantomba monticola aequatorialis (Matschie, 1892)
  • Philantomba monticola anchietae (Bocage, 1879)
  • Philantomba monticola bicolor (Gray, 1863)
  • Philantomba monticola congicus (Lönnberg, 1908)
  • Philantomba monticola defriesi (W. Rothschild, 1904)
  • Philantomba monticola hecki (Matschie, 1897)
  • Philantomba monticola lugens (Thomas, 1898)
  • Philantomba monticola melanorheus (Gray, 1846)
  • Philantomba monticola monticola (Thunberg, 1789)
  • Philantomba monticola musculoides (Heller, 1913)
  • Philantomba monticola simpsoni (Thomas, 1910)
  • Philantomba monticola sundevalli (Fitzinger, 1869)

MegjelenéseSzerkesztés

A kék bóbitásantilop kisméretű antilopfaj, testhossza 50–75 cm, marmagassága 30–40 cm, farkának hossza 7–10 cm, testtömege 3,8–5,4 kg.

Ennek a fajnak a nősténye általában nagyobb méretű, mint a hímje. Szőrzetének színe az elterjedési területtől függően változik, a palaszürkétől a szürkésbarnáig, hátán fényes kék sáv fut végig. Testének alsó része, lábának belső fele, fara valamint a farok alsó része fehéres színű. Fején finom szemöldökív fut, mely egészen a szarvak tövéig ér, szeme alatti bevágásban található a szagmirigye. Rövid szarva erősen bordázott, hossza 2–10 cm lehet. A szarv a nőstényeknél néha hiányzik, vagy a rövid bóbita eltakarja.

ÉletmódjaSzerkesztés

A kék bóbitásantilop más bóbitásantilop-fajokhoz hasonlóan éjjel, illetve alkonyatkor vagy hajnalban aktív. Szoros kötelékben élő párokban él, melyek territóriumukat őrzik. A területek mérete 2,5–4 hektár lehet, melyet az egyedek szagmintákkal jelölnek meg. A szagminták származhatnak a patáik között levő, vagy a pofájukon levő mirigyekből, vagy ürülékükből. Mindkét nemű egyed elűzi a betolakodókat, de saját utódjaikkal szemben türelmesek, amíg azok el nem érik a 18 hónapos kort. Az anya és kicsinye lágy, nyöszörgésszerű hangon kommunikál, a legkisebb zajra mozdulatlanokká válnak. A hímek füttyel vagy tüsszentésszerű hanggal figyelmeztetnek a veszélyre. Fő ellenségei: leopárd, cibetmacskafélék, sas, krokodil, kígyók, varánuszfélék.

Gabon területén 78 egyed/km² egyedsűrűséget mértek.

TáplálkozásaSzerkesztés

Különféle leveleket, rügyeket, hajtásokat, perjeféléket, gyümölcsöket, rovarokat és tojásokat fogyaszt. Táplálkozásában más állatfajok, például a majmok is segítik a fákról leejtett gyümölcsökkel.

SzaporodásaSzerkesztés

A nőstények 9-12 hónapos korukban, a hímek 12-18 hónapos korukban érik el az ivarérettséget. Ekkor vörösesbarna szőrzetük a kifejlett egyedek szürkéskék színére vált. A nőstény 4 hónapos vemhesség után ad életet egy ritkábban két utódnak. Az újszülött borjú súlya 800 g körüli. Az elválasztás a borjú 5 hónapos kora körül következik be. Élettartama 10-12 év.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

A kék bóbitásantilop nem veszélyeztetett státuszú, Populációjának létszáma 7 000 000 körülire tehető. Teljes élőhelyén elsősorban a vadászat fenyegeti; Afrika talán legfontosabb, vadászott, vadon élő patás állatfaja. Populációja a vadászatnak azonban jobban ellenáll, mint a nagyobb testű bóbitásantilopok. Más bóbitásantilop-féléktől eltérően nagyon jól alkalmazkodott, sőt gyarapszik az ember által átalakított területeken.[1]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés