Pompiliu Macovei

román építész, politikus, kulturális miniszter, UNESCO nagykövet, és műgyűjtő

Pompiliu Macovei (Buzău,1911. május 13.Bukarest, 2008. május 2.), Pompiliu Alexandru Macovei néven is ismert román építész, pályája során több magas állami hivatalt betöltő politikus és műgyűjtő. A számos művészeti ágazat alkotásait magába foglaló gyűjtemény múzeumként látogatható Macovei egykori házában Bukarestben a 11 Iunie utca 36–38. szám alatt.[1]

Pompiliu Macovei
Született 1911
Elhunyt 2008 (96-97 évesen)
Házastársa Ligia Macovei
Foglalkozása
Tisztség
  • főépítész (1952–1958)
  • Románia nagykövete Olaszországban (1960. október 20. – 1962. december 24.)
  • külügyminiszter-helyettes (1962–1965, Románia)
  • kultuszminiszter (1965–1971)
  • egyetemi oktató (Ion Mincu Építészeti és Várostervezési Egyetem, 1969–)
  • Románia állandó küldötte az UNESCO-ban (1971–1977)
Iskolái Ion Mincu Építészeti és Várostervezési Egyetem

GyermekkoraSzerkesztés

 
A Focșani-kapu térképe

Pompiliu Macovei három évvel az első világháború kitörése előtt született, és éppen három év híján egy teljes évszázadnyi történelemnek volt tanúja és elszenvedője. Szülőhelye, Buzău (Bodzavásár) a Focșani-kaput(wd) Bukaresttel összekötő vonalon fekszik. Focșani-kapunak a Focșani (Foksány) és Galați városokat összekötő vonalat nevezik, mely Románia (és ma a NATO) stratégiailag leggyengébb pontja.[2] Így a terület mindkét világháborúban a stratégiai megfontolások fókuszában volt, és háborús konfliktus idején általában a harcok kereszttüzében áll. A korábban megépült védelmi vonal ellenére, a második világháború idején, a második Jászvásár–Chișinău-offenzíva(wd) során az oroszok a Focșani-kapu védvonalát törték át.[3] Ezzel gyakorlatilag eldőlt Románia sorsa. Az ország kénytelen volt a tengelyhatalmaktól a szövetséges hatalmakhoz átállni, és a háború után a Szovjetunió erős nyomása alatt a kommunista tömb része lett. A kor, amely megkívánta minden tudásvágyó és magasan művelt ember kényszerű alkalmazkodását egy restriktív rendszerhez, sok hasonló sorsú emberrel együtt, súlyosan rányomta bélyegét Pompiliu Macovei pályafutására is.

Macovei szülőhelye, a Havasalföld történelmi régiójában a Kárpátok nyúlványai és a síkság találkozásánál fekszik. Gyermekkorának színtere a Măgura(wd) és Bodzaforduló között a Bodza folyó festői szépségű völgye volt, mivel édesanyja erről a vidékről származott. Bodzaforduló az akkori magyar lakta területek határánál fekszik.

A gimnáziumi évek alatt szenvedélye lett a bélyeggyűjtés. Ekkor kezdett könyveket is gyűjteni.[4]

Édesapja intellektuálisan érdeklődő mozdonyszerelő volt,[4] így korán került kapcsolatba a műszaki világgal. Tizennyolc évesen beiratkozott a Ion Mincu Építészeti és Várostervezési Egyetemre(wd), ahol a hosszú képzés befejezése után oktatott. Több írás említi ezt a fiatalkori énjét. Intelligens, művelt, elvekkel rendelkező fiatalként írják le, aki nagy hatással volt hallgatóira.[5] Diákja, Ionel Schein életre szóló barátságban maradt vele.[6] Tekintettel a történelmi előzményekre, a háborús deportálások megtapasztalására, az ekkor kezdődő kommunista politikai aktivizmusa mögött nagy valószínűséggel őszinte hit volt, a továbbiakban azonban már kényszerű kompromisszumok és csalódások árán élt túl több politikai korszakot.[5]

ÉletútjaSzerkesztés

1936-ban és 1937-ben műszaki rajzoló volt Bukarestben a Városháza alkalmazásában.[7] 1938-ban napidíjas alkalmazott építészként dolgozott a Belügyi Minisztériumban (Ministerul de Interne ).[7] 1939-ben sikeresen befejezte építészeti tanulmányait.

1939-ben feleségül vette Tomesco Ligia képzőművésznőt, aki ezután férje nevét felvéve Ligia Macovei néven alkotott.[4]

1941-től a Propagandaminisztérium (Ministerul Propagandei) építészeként működött.

1945-től a Román Kommunista Párt tagja és a Progresszív Ifjúság (Tineretului Progresist) szervezet titkára volt.[7] 1946-tól a Román Szövetség a Kapcsolatok Erősítésére a Szovjetunióval (ARLUS(wd) Asociația Română pentru strângerea Legăturilor cu Uniunea Sovietică) főtitkára lett.[7]

1952–1958 Bukarest főépítészeként tevékenykedett.

1958–1960 között a Román Népköztársaság (Republica Populară Română) külügyi tanácsadója volt Párizsban.[8] Az 1960. október 20. – 1962. december 24. közötti időszakban Románia nagykövete és meghatalmazott minisztere volt Rómában.[9] 1962–1965 között külügyminiszter-helyettes. Az 1965. július 24. – 1969. augusztus 12. időszakban a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának (C.C. PCR(wd) Comitetul Central al Partidului Comunist Român) póttagja volt.[7] 1965. augusztus 21.–1971. július 15. között a Consiliul de Stat pentru Arta şi Cultura (Állami Művészeti és Kulturális Tanács) elnöke. Az 1969. augusztus 12.–1974. november 28. időintervallumban a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának (Comitetul Central al Partidului Comunist Român) rendes tagja volt.[7]

1969-tól nyugdíjazásáig professzor volt a Ion Mincu Egyetem Építészeti Intézetében.[7]

1971–1977 között Románia nagykövete volt az UNESCO-ban.[7]

1992-ben gyűjteményét Bukarest városának adományozta. 2008-ban, 97 évesen hunyt el.[5]

Három tevékenységi köreSzerkesztés

ÉpítészSzerkesztés

 
Băneasa – Aurel Vlaicu
nemzetközi repülőtér
 
Gheorghiu-Dej és Hruscsov a Bukarest-Băneasa repülőtéren

Építészként a betöltött pozíciókat tekintve sikeres volt. Tanulmányai befejezése után két évvel már a Propaganda Minisztérium építésze volt, 1952-től pedig Bukarest főépítésze lett. Az Építészek Szövetségének elnökévé választották. Így látszólag vezető döntéshozói helyzetben volt, ez azonban nem jelentett szabad döntési lehetőséget. Ezekben a pozíciókban a Szovjetunió által diktált szocialista realista építészet követelményeinek meg kellett felelni. Nagy építészeti irodák fizetett alkalmazottai által tervezett, a munkásosztály hatalmát hirdető, középszerűen bombasztikus komplexumok épültek országszerte. Így nem található egyetlen Pompiliu Macovei által tervezett épület sem, ami a kor nemzetközi avantgárd építészetével összevethető lenne. Annak ellenére nincsen ilyen épület, hogy Macovei rendkívül művelt, széles látókörű és világlátott ember volt, aki több szálon, például Ionel Scheinen keresztül bizonyítottan tartotta a kapcsolatot az avantgárd körökkel.[6] A legismertebb épület, amelynek a tervezésében részt vett, a bukaresti Băneasa – Aurel Vlaicu nemzetközi repülőtér épülete.[10][11] Az 1990-es rendszerváltás után, amikor egy fiatal építész, a közelmúlt történelmének lelkiismeretes feldolgozója, művészettörténész, muzeológus és tanár meglátogatta otthonában, nem volt hajlandó beszélni az építészet és a kultúra kulcsmomentumairól abban az időszakban, amikor a szakma vezetői pozícióját betöltötte. Amikor 2005-ben a Román Építészek Szövetsége és a Simetria Kiadó az Építészet az 1945–1989-es diktatúra idején című gyűjteményes kötetet készítette, Pompiliu Macoveit felkérték, hogy írjon egy szöveget, de csak azt vállalta, hogy néhány kérdésre válaszol.[5] A Szovjetunió által diktált szocialista realista időszaknak egyik legnagyobb kárvallottja volt az építész szakma.

PolitikusSzerkesztés

Politikai pályafutása nagyobb mozgási szabadságot biztosított, és sok értékes személyes kapcsolattal gazdagította.[12] Külügyi miniszterhelyettesként, UNESCO küldöttként sokszor utazott. Hosszabb külföldi tartózkodásra adott lehetőséget tanácsadói megbízatása Párizsban a román nagykövetség építése idején. Rómában két évet töltött Románia nagyköveteként. Mivel Gheorghe Gheorghiu-Dej idején nem exponálta magát, Nicolae Ceaușescu alkalmasnak találta a legfelsőbb kulturális szerv, az Állami Művészeti és Kulturális Tanács vezető tisztségére 1965-ben. Ebben szerepet játszott kiemelkedő szakértelme is. Ez annak a hároméves periódusnak a kezdete volt, amikor az állami vezetés saját hatalma megszilárdításához szükségesnek érezte a művészek támogatását, és ezért a korábbinál nagyobb alkotói szabadságot engedett. Macovei ennek a rövid, három évig tartó kulturális enyhülési politikának volt a kulturális minisztere.

MűgyűjtőSzerkesztés

Pompiliu Macoveinek az építész alkotó szabadsága az alap hivatásában betöltött pozíciókban nem adatott meg, de szellemi szabadságát megtalálta a műalkotások és könyvek gyűjtésében és felesége, Ligia Macovei alkotásaiban.[13][14] Nevüket a gyűjteményük őrzi, amelyet 1992-ben a városnak ajándékoztak, és ma látogatható múzeumként működik egykori házukban.

A 11 Iunie utca 36–38. szám alatti ház építészeti stílusán a francia eklektika hatása érezhető. Ma már építészettörténeti műemléknek számít, mely felidézi a környék múltját. A városnak ez a régi negyede a nagy múltú vagyonos családok és gazdag kereskedők lakhelye volt egykor. Az épületet bokrokkal, díszfákkal és virágágyásokkal tarkított pázsit övezi. Az öreg hársfa természeti műemlék. A ház egy gazdag gyűjteménynek ad otthont.[15][16][17]

 
Ligia és Pompiliu
Macovei Múzeum
11 Iunie utca 36–38. szám, Bukarest
2021. január

Önmagában is nagy érték a tizenegyezer kötetet tartalmazó könyvtár, melyről a Bukaresti Városi Múzeum(wd) 2005-ös kiadványának 245. oldalán olvasható egy részletes írás.[18] A könyvek jelentős része a művészet, filozófia és esztétika témaköréhez tartozik, de vannak csillagászattal, fizikával, biológiával, az emberi gondolkodás történetével és történelemmel foglalkozó könyvek is. Külön egységet képeznek a zenetörténeti könyvek, zeneesztétikai tanulmányok, nagy zeneszerzők szimfonikus műveinek kottái, zeneszerzőkről és előadókról szóló könyvek, valamint a könnyűzenéről szóló tanulmányok. Megtalálhatók a 19. századi francia, német és olasz gondolkodók könyvei.

Az emberi kultúra fejlődésével foglalkozó könyvek közé tartozik az Albin Michel kiadó(wd) gondozásában megjelent francia Bibliothèque de l’évolution de l'humanité című sorozat, amely közel 50 kötetet tartalmaz. A Meridiane kiadó Biblioteca de Arte sorozatának mintegy 600 kötete szerepel a gyűjteményben. Számos könyv foglalkozik a világ különböző tájainak népművészetével, az afrikai népek, az amerikai kontinens népei, Óceánia, a Távol-Kelet (India, Kína, Japán), a Közel-Kelet (Irán, Irak, Pakisztán) népművészetével. A könyvtár része az Éditions Citadelles et Mazenod(wd) kiadó L’Art et Les Grandes Civilisations című sorozata.

A Ligia Macovei által illusztrált könyvek a könyvtár legszemélyesebb kötetei. Mihai Eminescu, Tudor Arghezi, Robert Desnos, Umberto Saba(wd) verseinek illusztrációit készítette, valamint Lermontov, Gogol, Maria Rovan, Petru Dumitriu, Mihail Sadoveanu, Hortensia Papadat-Bengescu(wd), Salvatore Quasimodo prózaköteteit illusztrálta.

A műalkotások gyűjteménye nem tematikus, nem szorítkozik egy műfajra. Összefogó koncepciója a szépség és alkotókedv szeretete. Ligia Macovei festményei, kerámiái és egyéb műalkotásai teszik ki a gyűjtemény egy részét. A gyűjtőmunka kiterjedt festmények, szobrok, bútorok, értékes szőnyegek, dekoratív és népművészeti alkotások összeválogatására. Számos üvegművészeti, kristály és porcelán alkotás is szerepel. A múzeum időnként időszaki kiállításokat is rendez.[19][20] A gyűjteményt hosszú élete során nagy szakértelemmel és igényesen válogatta össze a Macovei házaspár. Hagyatékuk maradandó kulturális érték.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ligia and Pompiliu Macovei Museum (angol nyelven). Lejean Travels, 2016. november. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
  2. Mircea Mîndrescu, Gregory Melcher, Phillip Petersen,: The Focșani Gate – a key terrain for European security pp. 1–20. New Strategy Center, Centre for the Study of the New Generation Warfare, 2019
  3. Scott R. McMichael (1985). „The battle of Jassy–Kishinev”. Military Review 65 (7), 52–65. o, Kiadó: United States Army Combined Arms Center.  
  4. a b c dr. Mihai Sorin Rǎdulescu, Dan Falcan: Convorbiri cu un destin: Pompiliu Macovei (román nyelven) (pdf). Bucureşti - Materiale de istorie şi Muzeografie XVIII, 2004. (Hozzáférés: 2022. május 5.)
  5. a b c d Evocare. Remember Pompiliu Macovei (román nyelven). Obeservator Cultural, 2008. május 15. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
  6. a b Silvia Berselli. La facoltà di architettura di Bucarest, Ionel Schein. Dall’habitat evolutivo all’architecture populaire (pdf), Università della Svizzera italiana (olasz nyelven), Mendrisio Academy Press, 19. o. (2015). ISBN 8836631436. Hozzáférés ideje: 2022. május 2. 
  7. a b c d e f g h Membrii C.C. al P.C.R. 1945–1989 Dicționar: Pompiliu Alexandru Macovei (román nyelven) pp. 369. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
  8. Dinamiche politiche interne al PCR e conflitto con l'intelligencija e la società romena negli anni di Ceausescu – La politica estera nel periodo 1965 - La liberalizzazione culturale (olasz nyelven). 123dok.org, 159-187. o.. Hozzáférés ideje: 2022. május 6. 
  9. Albo ambasciatori romeni /Római nagykövetek listája. Ambasciata di Romania nella Repubblica italiana. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
  10. Aeroportul international Aurel Vlaicu, Bucuresti, Baneasa, 1948-1952 (román nyelven). inforom-cultural.ro. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
  11. Reabilitare și refunctionalizarea interioarelor clădirilor A, B și Rotondă de la Aeroportul Internațional București Băneasa- Aurel Vlaicu (AIBB-AV) / (A bukaresti Băneasa-Aurel Vlaicu Nemzetközi Repülőtér (AIBB-AV) A, B és Rotonda épületeinek belső helyreállítása és felújítása) (román nyelven). Bienala Națională de Arhitectură 2021. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
  12. dr.Mihai Sorin Rădulescu Dan Falcan: Interviu cu Dl. Pompiliu Macovei Partea a II-a (román nyelven). Bucureşti - Materiale de istorie şi Muzeografie XIX., 2005. (Hozzáférés: 2022. május 5.)
  13. Macovei Ligia (Lucia) (román nyelven). Artindex.ro, 2012. május 16. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
  14. Colecția de Artă Ligia și Pompiliu Macovei (román nyelven). muzeulbucurestiului.ro/. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
  15. Le Musée Ligia et Pompiliu Macovei de Bucarest est une petite collection d’objets et d’oeuvres artistiques qui ont tous une valeur symbolique, celle du temps, de la patiente et de la chasse aux trésors… (francia nyelven). Lejean Travels, 2016. szeptember. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
  16. Christine Leşcu: The Ligia and Pompiliu Macovei art collection (angol nyelven). Radio România Internaţional, 2017. február 25. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
  17. Simina Stan: Colecţia "Ligia şi Pompiliu Macovei" (I) (román nyelven). jurnaul.ro, 2009. április 25. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
  18. Florentina Limban. Biblioteca Colectiei de Artǎ, Ligia și Pompiliu Macovei, Bucureşti - Materiale de istorie şi Muzeografie XIX. (pdf) (román nyelven), Bukarest: Muzeul Municipiului Bucureşti, 245. o. (2005). ISBN 973-87450-1-2. Hozzáférés ideje: 2022. május 8. 
  19. Dr. Elena Olariu: Deschiderea expoziției-medalion „Cecilia Cuțescu Storck și Ligia Macovei, o relație inedită”, la Muzeul Macovei („Cecilia Cuţescu Storck és Ligia Macovei, egyedülálló kapcsolat” című medalion kiállítás megnyitója a Macovei Múzeumban) (román nyelven). Radio Romania Cultural, 2020. szeptember 7. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
  20. Curator: Cristina Ioniță: Expoziție tematică la Colecția de Artă Ligia și Pompiliu Macovei: „Femeile în reprezentarea plastică a Ligiei Macovei” (Tematikus kiállítás a Ligia és Pompiliu Macovei Művészeti Gyűjteményben: "Nők Ligia Macovei plasztikus ábrázolásában") (román nyelven). Muzeul Municipiului Bucuresti, 2022. február 25. (Hozzáférés: 2022. május 6.)

ForrásokSzerkesztés