Főmenü megnyitása

Sárköz (település)

város Romániában, Szatmár megyében

Sárköz (románul Livada, korábban Șarchiuz) város Romániában Szatmár megyében.

Sárköz (Livada, Wiesenhaid)
Görögkatolikus templom
Görögkatolikus templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
Rang város
Községközpont Livada
Beosztott falvak Adorján, Meggyesgombás, Sárközújlak
Polgármester Piricsi Arthur
Irányítószám 447180
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 138039
Népesség
Népesség4824 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság3645
Község népessége6773 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Népsűrűség58,32 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság133 m
Terület116,13 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Sárköz (Románia)
Sárköz
Sárköz
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 51′ 46″, k. h. 23° 06′ 59″Koordináták: é. sz. 47° 51′ 46″, k. h. 23° 06′ 59″
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárköz témájú médiaállományokat.

FöldrajzSzerkesztés

A település Erdély északkeleti részén fekszik, nem messze az ukrán határtól, a Szamos és a Túr folyó közötti mezőségen, Szatmárnémetitől 21 km-re. A város területét átszeli több nemzetközi országút. Területén ágaznak el Nagybánya (Baia Mare), az Avas (Oaș) és Máramarossziget (Sighetul Marmației) irányába.

Északnyugati irányból: Túrterebes (Turulung), nyugatról Batiz (Botiz), délről Aranyosmeggyes (Medieșul Aurit), Avasújváros (Orașul Nou), északkeletről Kányaháza (Călinești Oaș) határolja.

Nevének eredeteSzerkesztés

  • Sárköz, ősi birtokosa 1447-ben a Sárközi család. Eredeti örököse Sárközi Mihály, 1539-ben török fogságban hal meg, majd leánya Katalin örökli. A legkiemelkedőbb tulajdonosok között Sárközi János állt, aki maga nagykövet volt a Budai Országgyűlésben, annak idején, amikor Buda várát Hunyadi János vezette.
  • Újlak, 1463-ban Wylak néven szerepel, ősi nemzetisége az Ujlaky család. 1490-ben a birtok az Ujlaky Domokosé, 1552-ben Ujlaky Sebestyéné, majd 1610-ben Ujlaky Judité.
  • Sárközújlak, mint önálló település a különböző időkben igen változó képet mutatott. Ezt bizonyítja a Suciu Coriolan által kiadott írás is: „Dicționar istoric al localităților din Transilvania” – Bukarest, 1960, mely a következőket tartalmazza: Sárkuz (1270), Saarkewz (1490), Wylak (1331), Sacerdos de Wylak (1632), Wylak (1339), Wylak (1789), Sarwzwylak (1828) és Sárközújlak (1829). Fentiek szerint voltak időszakok, amikor Sárköz és Újlak külön-külön önálló település volt, de voltak periódusok, amikor közös települést alkottak. Tehát a helység örökös nevét a Sárközi János és Újlaki Domonkos családoktól örökölte, melyet napjainkig is megőrzött. Sárközújlaknak olyan természeti adottságai vannak ma is, s voltak a múltban is, ami összekötötte a két települést. Nevüket talán a földbirtok feletti jog választotta el évszázadokon keresztül.
  • A jelenlegi román elnevezésének (Livada) semmi köze nincs a múlthoz, hivatalból kapta, az akkori helyi vezetők nem tudtak megegyezni rövidebb kifejezésben, máskülönben igen bonyolult lett volna a lefordítása románra.

LakosságaSzerkesztés

TörténeteSzerkesztés

Az első írásos dokumentum 1270-ből maradt ránk. Szövege híven bizonyítja, hogy város lakott hely volt és fontos szerepet játszott a történelemben a legrégibb időktől napjainkig. A dokumentum magyar fordítása így szól: „1270 december előtti hónap 17-én V. István király uralkodásának első évében birtokot adományozott Sárköz, Újváros, Vámfalu, Parlag és Avas, előtte Benedict Ure, aki elhalálozott örökös nélkül, Morocz (Móricz) fiának, Miklósnak adandó szolgálataiért,…,”. „1270-ben V. István király az Úr Benedek magtalan kihalása után rászállta a Sárközi Pók nemzetségbeli Móric fiának Miklósnak adja, alapját vetvén meg a későbbi hatalmas Morocz uradalomnak” – ez utóbbi szöveg egy újabb fordításban jelent meg.

OktatásSzerkesztés

1621-től már léteznek adatok, melyek bizonyítják, hogy Sárközön és Újlakon szervezett iskolák működtek, az egyház irányításával. A 18. században az iskolák száma megszaporodott. Ekkor már két református, két római katolikus, két görögkatolikus és egy izraelita (heider) iskola is létezett. Az 1920-as évek vége felé a legtöbb egyházi iskola beszüntette tevékenységét, minálunk elsők között az újlaki iskolák szerepeltek. Az 1924-1925-ös iskolai évben, megkezdte tevékenységét az első román tannyelvű állami iskola, kezdetben két tanítóval, majd később négy tanító közreműködésével. 1932-ben nyitotta meg kapuit az első iskola előtti oktatás, az óvoda, előbb a sárközi, aztán az újlaki részen. A helyi oktatás nagy változáson esett át az 1940-1941-es tanévben, amikor Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, megszűnt a román nyelvű oktatás, helyébe a magyar nyelvű oktatás lépett.

Az 1945-1946-os tanévben újraindult a központban a román nyelvű közoktatás. Az 1948-as iskolai év áprilisában megkezdődött tanügyi reform alapján megszüntették a még létező egyházi iskolákat, beolvasztva ezeket az állami oktatásba. Bevezették a kötelező VII, majd a 8 osztályos oktatást. Az 1969-1970-es iskolai évben a község központjában megnyitotta kapuit a Mezőgazdasági Líceum. A 2002-2003-as iskolai évben két kihelyezett felsőfokú intézmény is megkezdte működését a környezetvédelem és menedzsment képzésben.

LátnivalókSzerkesztés

  • Barokk stílusú Vécsey-kastély (1760)
  • Gótikus stílusú református templom (1457)
  • Késő barokk stílusú római katolikus templom (18. század)
  • Görögkatolikus templom (1816-26)

A Vécsey kastély és parkja az Avas és a Nagybányai út kereszteződésében található. A park területén az utóbbi évtizedekben számos intézmény működött és lakóházak épültek, s így régi hangulatát jórészt elveszítette. A kastélyt Vécsey István tábornok emelte 17601764 között. A kastélynak eredetileg két emelete volt, de 1823-ban a felső emelet a tűz martalékává vált, s az újraépítés során az épület egyemeletesre zsugorodott. A tetőzeten lévő ereszcsatorna rézből készült, sárkányfej végződéssel, amelyet kígyók tartanak a magasba. A hiedelem szerint ez azért történt, hogy ezek a szörnyek a továbbiakban majd távol tartsák a gonosz szellemeket a kastélytól. Parkja 81 hektáron terült el, de évszázados fái közül mára kevés maradt, az építkezés során sokat kivágtak közülük.

A református templom a Győzelem utcában áll, gótikus stílusban, torony nélkül épült, 1768-ban emelt haranglábja ma is áll, fazsindely borítja tetejét. A templomot magát Báthory Zsuzsanna építette 1457-ben férjének és fiának emlékére, akik a török elleni csatában veszítették életüket. 1752-ben egy vihar során a tetőszerkezet megrongálódott, s csak 1779-ben került új tető a templomra. Általános javítást végeztek rajta később 1859-ben és 1988-1992 között. A templom eredetileg római katolikus volt, de a reformáció idején a hívek áttértek a református vallásra. Szószéke terméskőből készült 1791-ben. A templom belsejének mennyezetén a Báthoryak címere látható.

A római katolikus templom az Avasi út mentén található. Késői barokk stílusban épült, 1799-ben építette báró Vécsey László. 1909-1911 között újabb átépítésre került sor, s befejeződött a torony építése, melynek magassága 33 méter. 1914-ben a templom új Mária-oltárral gazdagodott, 1929-ben új orgonával, egy nagy és kis haranggal gyarapodott. A második világháború idején egy gránát beszakította hátsó falának egy részét, s javításra szorult. 1980-1999 között teljes felújítást nyert az egész templom, a plébániaépülettel együtt. Gránit kerítés vesyi körül, udvarát pedig parkosították.

A görögkatolikus templom ugyancsak a Győzelem utcában található és 1816-1826 között épült. 1829-ben került sor a felszentelésére, amikor elkészült az ikonosztáz is. Két festményt emelhetünk ki a sok közül: Az utolsó vacsora és a Szent Miklós püspököt ábrázoló festményt. 1911-ben általános külső javítást végeztek, s akkor került új tetőzet a toronyra és a templomra. 1991-ben külső vakolatát teljesen megújították, 1998-ban új bekötő utat építettek hozzá. 2002-ben belsőleg is megújult.

Híres emberekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992)[1]
  3. Romániai népszámlálási adatok, 2002.
  4. http://www.recensamantromania.ro/wp-content/uploads/2012/08/TS6.pdf

IrodalomSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárköz (település) témájú médiaállományokat.
  • Anzik Albert – Sárközújlak története, 1999,
  • Anzik Albert – Livada – Sárközújlak, Partiumi füzetek 36., 2005,
  • Anzik Albert, Csáki Ferenc – Egy iskola története SÁRKÖZÚJLAK, 2005,
  • Anzik Albert, Csáki Francisc – LIVADA, Istoria Școlii Generale, 2005,
  • Anzik Albert, Csáki Ferenc – Községből lett város SÁRKÖZÚJLAK, 2006,
  • Anzik Albert, Csáki Francisc – Comuna devenită oraș LIVADA, 2006,
  • Iosif Țiproc - Conace, Oameni, Destine, 2007.