Trinidad és Tobago

szigetország a Karib-térségben
(Trinidad és Tobagó szócikkből átirányítva)

Trinidad és Tobago vagy hivatalos nevén Trinidad és Tobago Köztársaság (angol: Republic of Trinidad and Tobago) szigetország a Karib-tenger déli részén, Venezuela partjainál. Két nagy szigetből áll – amelyekről a nevét is kapta, valamint számos kis szigetből.

Trinidad és Tobago Köztársaság
Republic of Trinidad and Tobago
Trinidad és Tobago zászlaja
Trinidad és Tobago zászlaja
Trinidad és Tobago címere
Trinidad és Tobago címere
Nemzeti mottó: angol: "Together we aspire, together we achieve"
Nemzeti himnusz: Forged From The Love of Liberty
Trinidad and Tobago (orthographic projection).svg

Fővárosa Port of Spain
é. sz. 10° 40′, ny. h. 61° 31′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Paula-Mae Weekes
Miniszterelnök Keith Rowley
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek angol, spanyol, francia,
hindi, mandarin, arab
Függetlenség az Egyesült Királyságtól
Kikiáltása 1962. augusztus 31.

Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint1 369 125 fő (2017)[1] +/-
Rangsorban155
Becsült1 328 019[2] fő (2011. január)
Rangsorban155
Népsűrűség254 fő/km²
GDP2006-os becslés
Összes19 935 millió dollár (83)
PPP: 19 561 millió dollár
Egy főre jutó15 355 dollár (38)
PPP: 17 451 dollár
HDI (2004) 0,809 (57) – magas
Földrajzi adatok
Terület5 128 km²
Rangsorban 172
Vízelhanyagolható%
IdőzónaAST (UTC-4)
Egyéb adatok
Pénznem Trinidad és Tobagó-i dollár (TTD)
Nemzetközi gépkocsijel TT
Hívószám 1-868
Segélyhívó telefonszám
  • 811
  • 990
  • 999
  • 911
Internet TLD.tt
Villamos hálózat 115 volt
Elektromos csatlakozó
  • NEMA 1-15
  • NEMA 5-15
Közlekedés iránya bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Trinidad és Tobago Köztársaság témájú médiaállományokat.

Trinidad és Tobago térképe

Az egykori gyarmati ország lakói elsősorban indiai és afrikai származásuk, illetve európai, szíriai, libanoni és kínai ősökkel rendelkeznek. Az ország gazdasága a dél-amerikai part menti olajmezőkre épül. Függetlenségét Nagy-Britanniától 1962-ben nyerte el; azóta a Nemzetközösség tagja.

FöldrajzSzerkesztés

 
Trinidad és Tobago domborzati térképe
 
Parlatuvier-öböl
 
Mayaro tengerpartja

Az ország 2 fő és több kisebb szigetből áll.

Trinidad területe 4828 km², míg Tobagóé 300 km².

DomborzatSzerkesztés

Trinidad szigetén emelkedik az ország legmagasabb pontja, az El Cerro Del Aripo (941 m). Ez utóbbi az északi hegyláncban (North Range) található. Ettől délre fekszik a sziget legtermékenyebb vidéke: a kelet-nyugati folyosó (East-West Corridor). A sziget közepén dombok láncolata húzódik kelet-nyugati irányban: a középső hegylánc (Central Range). Tovább délre ismét síkság következik: a déli síkság (Southern Lowlands). Ennek talaja kevésbé termékeny, mint a 'folyosó' földje. Végül a déli tengerpartot alacsony dombok sora követi: a déli hegylánc (Southern Range). Ez terméketlen vidék, de itt van az ország jelentős olajkészletének zöme.

VízrajzSzerkesztés

ÉghajlatSzerkesztés

Az ország éghajlata trópusi, magas relatív páratartalommal. A leghűvösebb hónapok a január és február, amikor az átlagos minimum hőmérséklet körülbelül 20 °C. A legmelegebb hónapok az április, május és október, amelyek átlagos hőmérséklete körülbelül 32 °C.[3]

Januártól májusig van egy fő száraz évszak, szeptemberben és októberben pedig egy kisebb száraz időszak (Petite Carême). [3]

A szigetek kívül vannak a fő hurrikánzónán, de Tobagót időnként katasztrofális hurrikánok sújtják.[3]

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

Trinidad és Tobago gazdag természeti szépségekben, különlegességekben. Vízesések, barlangok mellett itt található a világ legnagyobb aszfalt tava.[4] A természetvédelem intézményhálózata igen kiterjedt:[5]

Nemzeti parkSzerkesztés

Az egyetlen nemzeti park a Maracas Bay National Park (Maracas-öböl Nemzeti Park) a főváros közelében. Vízeséséről híres.[6]

TörténelemSzerkesztés

Trinidadot és Tobagót eredetileg dél-amerikai eredetű indiánok lakták. Trinidad első lakói 7000 évvel ezelőtt még nem ismerték a földművelést. Trinidad volt a karibi szigetvilágban a legkorábban lakott hely. I.e. 250 körül kerámiát használó földművelő nép telepedett le Trinidadon, aztán továbbterjedt a Kis-Antillák láncán. Amikor az európaiak kapcsolatba kerültek Trinidaddal, különböző arawak nyelvű csoportok éltek ott, míg más csoportok karibi nyelvűek voltak. Trinidad indián neve Kairi vagy Iere volt, amit általában 'Kolibriföld'-ként fordítanak, de mások szerint egyszerűen 'sziget'-et jelentett. Kolumbusz Kristóf 1498. július 31-én fedezte fel a szigetet és a Szentháromságról nevezte el. Kolumbusz hírt hozott Tobagóról is, de nem szállt partra ott. Tobago neve valószínűleg a tobacco (dohány) szóból ered.

Trinidadon az első spanyol telepes az 1530-as években telepedett le. Walter Raleigh 1595. március 22-én érkezett Trinidadra. Megtámadta San Josét (a sziget akkori székhelyét). Az 1700-as években Trinidad Új-Spanyolország alkirályság egyik tartománya volt. Új-Spanyolország kiterjedt a mai Mexikóra és egész Közép-Amerikára. A 16. és a 17. században Tobagón hollandok és kurlandiak telepedtek le, dohányt és gyapotot termeltek. Ebben az időben Trinidad erdős volt, néhány spanyol lakta maroknyi rabszolgával és néhány ezer indiánnal.

1762-ben, háromszáz évnyi spanyol uralom után San José de Oruña és Puerto de España (Port of Spain) még mindig csak kicsi falu volt. Mivel Trinidad lakossága nagyon kicsi volt, egy Grenadán élő francia, Roume de St. Laurent 1783. november 4-én III. Károly spanyol királytól oklevelet kapott. Eszerint ingyen kaptak földet Trinidadon azok a római katolikus vallású külföldi telepesek, akik felesküdtek a spanyol király hűségére. Minden férfi 32 acre földet kapott, a nők, gyermekek és rabszolgák után még fejenként ennek a felét. Végeredményben skót, ír, német, olasz és angol családok érkeztek. Protestánsok is telepedtek le, mert a spanyol kormányzó szélesen értelmezte a törvényt. A francia forradalom (1789) hatott Trinidad kultúrájára, ugyanis a forradalom következtében martinique-i telepesek rabszolgáikkal együtt Trinidadra emigráltak, ahol ennek következtében átalakult a gazdaság, cukornád és kakaó termesztésébe fogtak.

Puerto de España (Port of Spain) lakossága öt év alatt 3000-ről 10 442-re nőtt. Az 1797-es lakosság kevert volt, spanyolokból, négerekből, francia köztársasági katonákból, visszavonult kalózokból és francia nemesekből állt. Abban az évben Trinidad teljes lakossága 17 718 volt, közülük 2151 fő volt fehér, 4476 néger és más színes bőrű, 10 009 rabszolga és 1082 indián. 1797-ben egy angol flotta érkezett. A spanyol kormányzó úgy döntött, hogy harc nélkül kapitulál. Trinidad brit koronagyarmat lett, francia nyelvű lakossággal és spanyol törvényekkel. A hódítás és a Nagy-Britannia által 1802-ben formálisan is végrehajtott bekebelezés további telepesek beáramlásával járt Angliából és a keleti karibi térség brit gyarmatairól. A rabszolgaság betiltása és a francia ültetvényesek cukornádra alapuló gazdaságának összeomlása után a francia ültetvényesek és parasztok kakaót termelő meszticekkel keveredtek.

Bár Trinidad eredetileg cukornádtermesztő gyarmat volt, a sziget gazdaságában a 19. század végén és a 20. század elején a kakaó dominált. Amikor a kakaótermesztés összeomlott a növénybetegségek és a gazdasági világválság következtében, a kőolaj kitermelése kezdett egyre jelentősebb szerepet játszani a sziget gazdaságában. A gazdasági világválság és a kőolajra alapozott gazdaságra való átállás megváltoztatta a társadalmat is. Az 1950-es években ismét a kakaó lett a fő exportcikk, hatására megerősödött a középosztály.

1962-ben vált függetlenné Nagy-Britanniától, és 1976 óta köztársaság.

Közben Tobago birtokosai váltakoztak: volt brit, francia, holland és kurlandi kézen (Kurland a mai Lettországban van). A britek a napóleoni háborúk idején konszolidálták uralmukat mindkét szigeten, amelyeket 1889-ben egyesítettek Trinidad és Tobago gyarmatban.

A gyarmati események következtében indián, spanyol, francia és angol helynevek közönségesek az egész országban. A 19. században és a 20. század elején a munkaerő-szükséglet kielégítésére afrikai rabszolgák, kínai, indiai és szabad afrikai szerződéses munkások és madeirai portugálok érkeztek. Az ország etnikai képére hatással volt a bevándorlás Barbadosról és a Kis-Antillák más szigeteiről, Venezuelából, Szíriából és Libanonból.

A második világháborúban amerikai katonai támaszpontokat telepítettek Trinidad szigetén, ez is megváltoztatta a társadalom jellegét. A háború utáni időszak dekolonizációs hulláma idején hozták létre a Nyugat-Indiai Föderációt. A szövetség fővárosának Trinidad szigeten Chaguaramast javasolták. A föderáció feloszlott Jamaica kilépése után és 1962-ben Trinidad és Tobago a függetlenségre szavazott. A függetlenség 1962. augusztus 31-én lépett hatályba. 1976. augusztus 1-jén az ország felszámolta a brit monarchiához fűződő kapcsolatait és köztársaság lett a Nemzetközösségen belül, de a legfelsőbb fellebbviteli bíróság a brit 'Privy Council' maradt.

1972 és 1983 között a köztársaság nagymértékben profitált az emelkedő olajárakból, az olajban gazdag országban gyorsan nőtt az életszínvonal.

1990-ben a Jamaat Al Muslimeen 114 tagja Yasin Abu Bakr (eredeti nevén Lennox Philip) vezetésével megrohamozta a Vörös Házat (a parlament székhelyét), és az ország akkori egyetlen televíziója egyenes adásban közvetítette a kormány hatnapos fogságát. Végül kiszabadították őket.

2003 óta az ország a második olajvirágzás korszakát éli, de a kormány erőlteti, hogy az ország fő exportcikke a cukor és más mezőgazdasági termék maradjon. 2007 augusztusában egy előrejelzés nagy aggodalmat keltett. Eszerint az olajból származó virágzás legkésőbb 2018-ban véget ér.

A gazdaság alapja továbbra is a kőolaj, a földgáz és a kőolajszármazékok. A turizmus főleg Tobago gazdaságában jelentős, a sziget európai turisták kedvelt célpontja. Trinidad és Tobago a karibi térség egyik legszilárdabb és legvirágzóbb demokráciája.

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

 
A parlament székháza, The Red House, Port of Spain

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Trinidad és Tobago köztársaság, kétkamarás parlamentáris rendszerrel, amely a Westminsteri rendszeren alapul.[7] A parlament a szenátusból (31 hely) és a képviselőházból (41 hely) áll.[8]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

Az ország elnökét 5 évre választják meg.

A parlament kétkamarás. A képviselőház 36 megválasztott képviselőből áll, míg a szenátus 31, az elnök által kinevezett tagból áll.

A köztársaság egységes állam, bár Tobago parlamentje autonómiát élvez.

Politikai pártokSzerkesztés

A fontosabb pártok:

  • United National Congress (UNC)
  • People's National Movement (PNM)

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

Az ország 2 városból, 3 borough-ból, 11 régióból áll.

 
Trinidad és Tobago közigazgatása
Régió Terület Lakosság Székhely
Couva/Tabaquite/Talparo 719,64 162 779 Couva
Diego Martin 127,53 105 720 Petit Valley
Mayaro/Río Claro 852,81 33 480 Río Claro
Penal/Debe 246,91 83 609 Penal
Princes Town 621,35 91 947 Princes Town
San Juan/Laventille 220,39 157 295 San Juan
Sangre Grande 898,94 64 343 Sangre Grande
Siparia 510,48 81 917 Siparia
Tobago, kelet 215,00 12 948 Roxborough
Tobago, nyugat 88,00 41 136 Scarborough
Tunapuna/Piarco 527,23 203 975 Tunapuna
borough-k
Arima 11,15 32 278 Arima
Chaguanas 59,65 67 433 Chaguanas
Point Fortin 23,88 19 056 Point Fortin
városok
Port of Spain 13,45 49 031 Port of Spain
San Fernando 18,64 55 419 San Fernando
összesen 5 155,05 1 262 366 Port of Spain

Védelmi rendszerSzerkesztés

NépességSzerkesztés

 
A főváros (Port of Spain) képe
 
Scarborough (Tobago)
 
Waterloo hindu templom, Port of Spain

Népességének változásaSzerkesztés

Legnépesebb városokSzerkesztés

Etnikai összetételSzerkesztés

Trinidad etnikai összetételét két, nagyjából azonos méretű csoport uralja: a rabszolgák leszármazottai, akiknek ősei a gyapot- és cukorültetvényeken kezdtek el dolgozni, valamint az indiai eredetű trinidádiak, vagy kelet-indiaiak, akiknek az őseik elsősorban olyan munkások voltak, akik a 19. század közepén, a rabszolgaság eltörlése után ültetvénymunkásként vándoroltak be az indiai szubkontinensről.[3] Rajtuk kívül még Spanyolországból és más európai országokból, Kelet- és Délkelet -Ázsiából, valamint a Közel-Keletről érkeztek migránsok, akik mind hozzájárultak a színes etnikai összetételű lakossághoz. [3]

  • Népcsoportok: fekete 43%, indiai 36%, mulatt 16%, fehér 2%, kínai 1%, arawak, taíno 2%

Nyelvi összetételSzerkesztés

Az angol az ország hivatalos nyelve az angol, de a fő beszélt nyelv az angol alapú két kreol nyelv: a trinidadi és a tobagói kreol. Mindkét kreol különféle afrikai nyelvekből tartalmaz elemeket; a trinidadi angol kreolt azonban szintén befolyásolta a francia és a francia kreol (patois).[9]

A becslések szerint a lakosság körülbelül 5% -a beszél még spanyolul.[10] A közelmúlt kormányai 2005 márciusától "első idegen nyelvként" népszerűsítették a spanyolt a szigetország Venezuelához való közelsége miatt.[11][12]

A hindusztáni és a tamil karibi változatát is beszéli sok indiai eredetű lakos. A kínai nyelv először 1806-ban jelent meg, amikor a britek kínai munkásokat is hoztak.

Vallási összetételSzerkesztés

A szigetország ismert vallási sokszínűségéről. A múltban, a spanyol uralom alatt a római katolicizmus volt a hivatalos vallás. Az anglikánizmus és a protestantizmus a britek megjelenésével különböző formákban kapott lábat. Az indiai szubkontinensről származó emberek is magukkal hozták hindu és muszlim vallásukat. További diverzifikáció következett a szíriai és libanoni bevándorlással. Az afrikai befolyású vallási szekták közé tartozik a shango vagy az orisha hit, amely Nigéria joruba kultúrájából származik, és a spirituális baptisták, a szinkretikus protestáns afrikai irányzat.[13]

A 2011-es népszámlálás szerint a római katolicizmus volt a legnagyobb vallási felekezet, amelyet a teljes lakosság 21,6% -a követett. Az ezt követő legnagyobb vallások: hindu (18,2%), pünkösdi-karizmatikus (12%), baptista (közel 7%), anglikán (5,7%), muszlim (5%), adventista (4,1%) stb. [7]

A kereszténységen, hinduizmuson, iszlámon túl az afrikai szinkretikus vallásokat, a szikhizmust, a dzsainizmust, a baháít, a buddhizmust, a kínai népi vallást, a taoizmust és a konfucianizmust követik.

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságaSzerkesztés

 
Kőolajfinomító, San Fernando

Általános adatokSzerkesztés

Trinidad és Tobago gazdasági tevékenysége nagy részében az energiaszektorra támaszkodik, és Latin-Amerikában itt az egyik legmagasabb az egy főre jutó jövedelem.[7] A 2000 és 2007 közötti gazdasági növekedés átlagosan valamivel 8% felett volt évente, ami jelentősen meghaladja az ugyanezen időszakra vonatkozó, 3,7% -os regionális átlagot; a GDP azonban azóta lelassult, 2009-12 folyamán zsugorodott, 2013-ban kis nyereséget ért el, és 2014-17 között ismét csökkent.[7]

A gazdaságát erősen befolyásolja a kőolajipar. Az olaj és a gáz jellemzően a 2010-es évek végén a GDP mintegy 40% -át és az export 80% -át, de a foglalkoztatás kevesebb mint 5% -át teszi ki.[7]

A turizmus és a termelés szintén fontos a helyi gazdaság számára. A turizmus egyre növekvő ágazat, különösen Tobagon, bár arányosan sokkal kevésbé fontos, mint sok más karibi szigeten.

MezőgazdaságSzerkesztés

Főbb termények: gyümölcs, zöldség, kókuszdió, citrusfélék, banán (plantain), kukorica, manióka. [7]

IparSzerkesztés

Főbb ágak: kőolajipar, cseppfolyósított földgáz, acéltermékek, italok gyártása, élelmiszerfeldolgozás, cement- és textilipar. [7]

KülkereskedelemSzerkesztés

Export: [7]

  • Főbb partnerek 2019-ben:   Egyesült Államok 33%, Guyana 9%, Spanyolország 6%, Kína 6%
  • Főbb áruk: földgáz, kőolaj, vastermékek

Import: [7]

  • Főbb partnerek 2019-ben:   Egyesült Államok 40%, Guyana 19%, Kína 6%
  • Főbb áruk: kőolaj, autók, gépek

TurizmusSzerkesztés

Trinidad és Tobago sokkal kevésbé függ a turizmustól, mint sok más karibi ország és terület, a turisztikai tevékenységek zöme Tobagon történik. A kormány az elmúlt években erőfeszítéseket tett ennek az ágazat fellendítése érdekében.[14]

KözlekedésSzerkesztés

 
Útkereszteződés két főút találkozásánál. Churchill–Roosevelt Highway és Uriah Butler Highway

SzárazföldSzerkesztés

A tömegközlekedést a kormány tulajdonában lévő Public Transport Service Corporation (PTSC) által üzemeltetett buszjárat és a magántulajdonban lévő minibuszok (helyi nevükön maxi-taxik) biztosítják.

VíziSzerkesztés

Port of Spain (Trinidad) és Scarborough (Tobago) között autókat szállító kompok közlekednek.

Az ország fő tengeri kikötői: Point Fortin, Point Lisas, Port of Spain, Scarborough. Olajterminál a Galeota Pointban van.

LégiSzerkesztés

2013-ban 4 repülőtér található az országban, ebből 2 futópályával burkolt, nemzetközi forgalmú és 2 burkolatlan.

KultúraSzerkesztés

 
A Nemzeti Múzeum
 
Limbó tánc

Oktatási rendszerSzerkesztés

MűvészetekSzerkesztés

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Filmművészet

IrodalomSzerkesztés

Az ország egyetlen irodalmi Nobel-díjasa V. S. Naipaul. Ő 1950 óta az Egyesült Királyságban élt. Másik neves ember C. L. R. James, aki marxista szerző, kultúrkritikus.

ZeneSzerkesztés

Az ország a calypso szülőhelye.[15] Ezen túl itt született a soca, a chutney (wd) és a rapso zene.

A nemzeti hangszer a stíldob.

TáncSzerkesztés

 
Karneváli hangulatban

A jazz, a társastánc, a salsa és a modern tánc szintén népszerű.

Elterjedtek az indiai táncstílusok.[16] A klasszikus indiai táncok, mint a bháratanátjam (wd), a kathak (wd), az odisszi, az indiai néptáncok és a bollywoodi táncok is népszerűek.[17]

KarneválokSzerkesztés

Az ország legfontosabb kulturális eseménye az éves karnevál. Ennek a hagyománynak a gyökerei Kelet -Afrika rítusaira nyúlnak vissza, amelyet a rabszolgák vittek a szigetországba. Minden évben - általában februárban - Trinidadon egy karnevált tartanak: Trinidad Countdown Carnival. Ez a karnevál világhírű [18] és a rióinak a kicsinyített mása.

GasztronómiaSzerkesztés

 
Kallalu (callaloo)

Az étrend szorosan kapcsolódik az adott etnikai csoporthoz. A kreolok általában csirkét és rizst, vörösbabot és sült banánt esznek. Az indiai eredetű lakosság főleg currys csirkét, csicseriborsót, rizst, burgonyát és roti kenyeret esznek. A kínaiak egyik fő étele a chow mein.[19]

A nemzeti étel a rizses hús (pilau).[20] További nemzeti étel a callalu (callaloo), amelyet zöldségekből készítenek, sertéshús, rákhús és erős chili vagy chilis szósz hozzáadásával.

Neves szülötteiSzerkesztés

Az ország neves szülöttei:

írók
énekesek, zenészek
sportolók

MédiaSzerkesztés

NapilapokSzerkesztés

  • Newsday
  • Express
  • Guardian

Rádió és televízióadókSzerkesztés

  • 97.1 FM
  • 95.5 FM
  • TV 6 (magán)
  • CNN 3 (magán)
  • TIC
  • Gayelle TV (magán)

SportéleteSzerkesztés

Az ország nemzeti sportja a krikett. A Port of Spainban található Queens Park Stadionban tudnak játszani a sport kedvelői. A stadion első a karibi térségben.

LabdarúgásSzerkesztés

Az ország nemzeti válogatott labdarúgócsapata bejutott 2005. november 16-án a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra, azonban a csoportkörben kiesett.

A tobagoi Dwight Yorke a Manchester United játékosa volt.

OlimpiaSzerkesztés

TurizmusSzerkesztés

Fő látnivalók: [21]

  • A kókuszpálmákkal szegélyezett Maracas-öböl Trinidad egyik leghíresebb strandja.
  • A Pigeon Point Heritage Park néven is ismert Pigeon Point Tobago egyik legnépszerűbb partszakasza.
  • Az Angol-öböl (Englishman's Bay) Tobagon.
  • A madarászok paradicsoma, az Asa Wright Nature Center & Lodge 1500 hektáros sűrű erdőt foglal magába az Arima és Aripo völgyekben. Kolibrik, törpebaglyok és más madárfajok.
  • A nemzet fővárosa, Port of Spain, ez a nyüzsgő üzleti központ a gyarmati stílusú építészet számos szép példájáról, valamint néhány turisztikai látványosságáról ismert. A Queen's Park Savannah közelében található a gyönyörű Királyi Botanikus Kert, valamint a Nemzeti Múzeum és Művészeti Galéria.
  • Port of Spain kikötőjétől délre fekvő Caroni Bird Sanctuary (Caroni mangrovemocsár) nirvána a természet szerelmeseinek. Itt található a skarlát íbisz, Trinidad és Tobago nemzeti madarának fészkelőhelye. A terület gazdag a biológiai sokféleségben, és számos más vadon élő állat is felfedezhető, például gémek, kócsagok, kárókatonák és kajmánok.
  • A biológiai sokféleségben gazdag a Main Ridge Forest Reserve Tobago szigetén és állítólag a legrégebbi védett erdő a nyugati féltekén.
Maracas beach

Szellemi tulajdonSzerkesztés

Az ország 2021. január 12-i hatállyal csatlakozott a Madridi védjegy-lajstromozási rendszerhez, 107. tagállamként.


ÜnnepekSzerkesztés

Dátum Ünnep jellege
január 1. újév
március/április húsvét
március 30. baptista nap
június 19. a munka ünnepe
augusztus 1. a felszabadulás napja
augusztus 31. a függetlenség napja
szeptember 24. a köztársaság napja
december 25-26. karácsony

Lásd mégSzerkesztés

További információkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. 2011-es népszámlálási adat. [2013. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 23.)
  3. a b c d e https://www.britannica.com/place/Trinidad-and-Tobago
  4. https://en.wikipedia.org/wiki/Pitch_Lake
  5. Archivált másolat. [2010. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 11.)
  6. Archivált másolat. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 11.)
  7. a b c d e f g h i CIA World Factbook
  8. Browne, Juhel. „November 5 — PM reveals election date at last”, 2007. szeptember 20.. [2007. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  9. Jo-Anne Sharon Ferreira. THE SOCIOLINGUISTIC SITUATION OF TRINIDAD & TOBAGO. University of the West Indies. unb.br
  10. Maria Grau Perejoan, María Pilar Gea Monera. el ESPAÑOL EN TRINIDAD Y TOBAGO. cervantes.es
  11. Secretariat for the Implementation of Spanish: Spanish road signs quite correct. Trinidad and Tobago's Newsday, 2008. október 10.
  12. FAQ. The Secretariat for The Implementation of Spanish. Government of the Republic. [2010. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 10.)
  13. Culture of Trinidad and Tobago - history, people, women, beliefs, food, customs, family, social, dress. www.everyculture.com. (Hozzáférés: 2021. szeptember 1.)
  14. "Trinidad and Tobago". Encyclopædia Britannica
  15. Hill, Donald R. (1993) Calypso Calaloo: Early Carnival Music in Trinidad. ISBN 0-8130-1221-X. University Press of Florida. 2nd Edition: Temple University Press (2006) ISBN 1-59213-463-7, pp. 8–10, 203–209. See also p. 284, n. 1.
  16. Allen-Agostini, Lisa (2008. szeptember 1.). „Rhythms of our people”. Caribbean Beat (93).  
  17. Gooptar, Primnath. „THE FILMI INFLUENCE ON EAST INDIAN DRESS AND DANCE IN TRINIDAD”.  
  18. A Historical Overview of the Trinidad Carnival, 1783–1900
  19. Trinidad and Tobago Countries and their cultures
  20. Archivált másolat. [2015. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
  21. 11 Top-Rated Tourist Attractions in Trinidad and Tobago | PlanetWare (angol nyelven). www.planetware.com. (Hozzáférés: 2021. szeptember 1.)