Sarmaság
Sarmaság (románul: Șărmășag) falu Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében.
| Sarmaság (Șărmășag) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Sarmaság |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 457330 |
| SIRUTA-kód | 142890 |
| Népesség | |
| Népesség | 3980 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 3806 |
| Népsűrűség | 58,2 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 179 m |
| Terület | 68,38 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 20′ 41″, k. h. 22° 49′ 49″47.344813°N 22.830192°EKoordináták: é. sz. 47° 20′ 41″, k. h. 22° 49′ 49″47.344813°N 22.830192°E | |
| Sarmaság weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésSarmaság Szilágy megye északi részén fekszik, Zilahtól 25 km-re északnyugatra a Zilah-patak jobb partján (annak a Kraszna folyóba való ömlésénél), a Szilágysági-dombvidéken.
A Nagykároly-Szilágysomlyó útból itt ágazik el a Zilah felé vezető út. Vasúti csomópont is. A Nagykároly-Zsibó vonalból innen ágazik el a Szilágysomlyó-Székelyhíd felé vezető vasút. Ugyancsak innen ágazik el a bányatelep rendes nyomtávú iparvasútja.
Északkeleten Szilágykövesd, délkeleten Szilágylompért, északnyugaton Kisderzsida, nyugaton Mojád, délnyugaton Krasznahídvég, délen Somlyógyőrtelek határolja.
Legközelebb eső nagytelepülések:
- Szilágysomlyó (18 km),
- Zilah (28 km),
- Nagykároly(58 km),
- Szatmárnémeti (62 km),
- Nagyvárad (132 km).
Természeti viszonyai
szerkesztésA község felszíne alacsony dombvidék, 160 és 379 m (Kövesdmagasa) tengerszint feletti magasság között. Éghajlata mérsékelt. Itt gyakran találkoznak a páradús nyugati légtömegek a keleti száraz kontinentális és a Földközi-tenger felől jövő forró légtömegekkel. A januári középhőmérséklet –3 °C, a legalacsonyabb hőmérsékletet 1965. február 10-én mérték: –20,20 °C. A júliusi középhőmérséklet 21,1 °C, a legmagasabb hőmérsékletet 1967. augusztus 5-én mérték: 36,2 °C. Az évi átlagos csapadékmennyiség 627,2 mm.
A vidék legfontosabb ásványkincse a szén. A 28 ismert szénréteg alapján megállapítható, hogy korábban kis mélységű tenger nagy területen borította be a területet.
A környéken gyakoriak a földcsuszamlások. A csuszamlások mellett gyakori a talajfolyás is (szolifukkció).
Története
szerkesztésSarmaság területén már a vaskorban volt emberi település. Roska Márton régészprofesszor az 1941-ben végzett ásatások alkalmával ezüst leletekre bukkant.
Első írásos adatok 1355-ből származnak Sarmassagh néven, mint közép-szolnoki birtok. 1467-ben Sarmassagh, 1487-ben Sármáaságh néven említik a dokumentumok.
A hagyományok szerint a település lakossága eredetileg a Branyicska tatárdúláskor a Töklen erdőbe menekült, s visszatérve már a mai helyén épült fel újra a község, amely erdőkkel körülvéve védettebb volt. A település Sarmassághy Lászlóról kaphatta a nevét, aki a Báthoriaktól birtokolta a falut.
A szájhagyomány szerint azonban a környéken található sarma, vagy sarmás nevű (medvehagyma) növényről nevezhették el a települést. A már említett okirat arról tudósít, hogy Kont Miklós vajda és Közép-Szolnok vármegye főispánja uradalmat hagy az utódokra, s ettől kezdve Sarmaság birtokként szerepel.
1423-ban Zsigmond király parancsára a Kusalyi Jakcs György fiának, Jánosnak iktatják tulajdonába a vidéket. 1475-ben Sarnasághy Elek birtoka volt, aki már jobbágyokat tartott. 1543-ban mint közép-szolnoki birtok Sarmaságh néven szerepelt, Sarmasághy László és Mihály tulajdonában.
1549-ben 19 kapu után fizetnek adót, s összeírtak még 28 szegényt, kilenc szolgát (servitort), nyolc új házat és három nemesi udvarházat, melyek Sarmasághy András tulajdonát képezték. Ebben az időben Sarmaság a kövesdi jószághoz tartozott, amely a Sarmasághyak ősi birtoka volt – Derzsida, Majád és Lompért falvakkal együtt –, egész az 1600-as évek elejéig.
Sarmasághy János lánya, Anna Gyerőmonostori Kemény János felesége lesz, s így örökség – és vásárlás – révén a Kemény családra száll a birtok. Az 1799-es összeírás megemlíti Kemény Farkas grófot, Kemény Miklósné bárónőt, mint birtokosokat. A báró Kemény család volt a község földesura egész az 1800-as évek végéig. 1800-ban a birtok egy részét két csehországi főúr vette meg: Fröhlich Albin és báró Wessebe Hatwig. A második világháború végén tőlük államosították a földeket. A határ kisebb részét sarmaságiak vették meg.
1910-ben 1855, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott.
1945-ben a Fröhlich Albintól államosított földbirtokot kiosztották a földnélkülieknek, akik általában egy-egy fél holdat kaptak.
Lignitbányája – a drasztikus korrupció és a fejlődési irányzat hiánya miatt – 2000 után bezárt.
Közigazgatás
szerkesztés
Sarmaság községhez tartozik:
- Selymesilosva – 783 lakos
- Szilágylompért – 877 lakos
- Mojád – 222 lakos
- Magurahegy – 33 lakos
- Parttanya – nincs állandó lakos
2007-ben a fent említett települések kérvényezték az 1960-as évek előtti önállóságuk visszaadását (különben megszüntették volna az iskoláikat). Bár a helyi népszavazás sikeres volt, a törvénytervezetet 2008-ban a román parlament Szenátusa mégis elvetette.[1]
Népesség
szerkesztés- Az 1600-as évekből fennmaradt okmányok 38 jobbágycsaládról tesznek említést, valamint öt pusztaházról, amelyekből elszöktek az emberek.
- 1611-ben Báthory Gábor fejedelem városként említette Sarmaságot.
- 1715 ben 99 főt számláltak, melyből 19 jobbágy, 13 zsellér, azaz 32 háztartás volt. Ám ekkor csak az adókat írták össze, a szabadokat és a nemeseket nem. Innen adódik a nagy különbség, hiszen 1720-ban 288 főt számláltak Sarmaságon.
- 1915-ös összeírás szerint már foglalkoztak szőlőtermesztéssel, ami nagy múltra tekint vissza.
- 1847-ben 783 volt a lakosság száma, melyből 758 református, 18 görögkatolikus, 8 római katolikus, 2 izraelita.
- 1936-ban 2370 fő volt a polgárok száma.
- 1992-ben társközségeivel együtt 6853 lakosából 5194 magyar, 1329 román, 315 cigány és 4 német volt.
Az 1992-es népszámlálás szerint 4933 fő élt itt, ebből vallási hovatartozás szerint:
református ortodox római katolikus baptista unitárius egyéb ateista vallás nélküli 3583 918 264 120 10 11 1 7
- A 2002-es népszámlálás szerint, a polgárok lélekszáma elérte a 6547-et.
Etnikai megoszlás szerint:
Vallási hovatartozás szerint:
| református | ortodox | római katolikus | baptista | görögkatolikus | pünkösdista | unitárius | Evangéliumi keresztény |
evangélikus-lutheránus | egyéb | felekezeten kívüli | ateista | nem válaszolt |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4635 | 1164 | 426 | 232 | 25 | 13 | 9 | 2 | 1 | 34 | 5 | 1 | 1 |
A 2011-es népszámlálás adatai alapján a község lakossága 6092 fő, ebből magyar 4812, román 941, cigány anyanyelvű 178.
A községközpont népessége 4362 fő, melyből magyar 3543, román 677, cigány 57.[2]
Ipar
szerkesztésMár a két világháború között felfedezték Szilágymegye két legnagyobb barnaszén készletét amelyből egyik Sarmaságon a másik pedig Szurdokon található. A Sarmasági szén bányászatára alapított vállalat olyan mennyiségű szenet termelt, hogy a CFR ( Román vasút társaság) önálló vasútvonalat és rendező pályaudvart létesített a szén elszállítására. A Sarmasági szénnel főleg hőerőműveket fűtöttek Nagyváradon, Kolozsváron Bukarestben és további helyeken, köztök külföldön is. 1990-ben több mint 4000 ember dolgozott a bányavállaltnál. A bányászok jövedelme jóval magasabb volt az ipar más területein dolgozókéhoz viszonyítva, ezt jól tükrözte a településen épült lakóházak mérete és minősége.
Emlékművek
szerkesztés- 2005 augusztusában, a falu 650 éves évfordulójára emelt emlékművet a közösség. Kemény János mellszobra, melyet a zilahi Sepsi József álmodott bronzba, a néhai Kemény-kúria(kastély) előtt embermagasságú talapzaton nyugszik.
Testvértelepülések
szerkesztés
Soltvadkert, Magyarország- Nagyhalász, Magyarország
Nevezetes sarmaságiak
szerkesztés- Báró Kemény János erdélyi fejedelem, 17. században élt erdélyi fejedelem (Magyarbükkös-ön született)
- Katona Szabolcs, filmrendező, operatőr [1]
- Katona György festőművész [2]
- Újhelyi Annamária Kinga, Mensáros- és Jászai Mari-díjas színművésznő [3]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Sarmaság község átszervezéséről való törvénytervezet. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 12.)
- ↑ Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Sălaj (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)
.svg){kind=small}