Főmenü megnyitása

Alcsútdoboz község Fejér megyében, a Bicskei járásban, Székesfehérvártól 35 km-re északkeletre.

Alcsútdoboz
A Habsburg-kastély maradványa
A Habsburg-kastély maradványa
Alcsútdoboz címere
Alcsútdoboz címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeFejér
JárásBicskei
Jogállás község
Polgármester Tóth Erika (FIDESZ-KDNP)[1]
Jegyző Ifjú Attiláné[2]
Irányítószám 8087
Körzethívószám 22
Népesség
Teljes népesség1452 fő (2015. jan. 1.)[3] +/-
Népsűrűség28,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság167[4] m
Terület50,71 km²
Földrajzi nagytájDunántúli-középhegység[5][6]
Földrajzi középtájDunazug-hegyvidék[5][6]
Földrajzi kistájEtyeki-dombság[5][6]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alcsútdoboz (Magyarország)
Alcsútdoboz
Alcsútdoboz
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 25′ 33″, k. h. 18° 36′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 25′ 33″, k. h. 18° 36′ 09″
Alcsútdoboz (Fejér megye)
Alcsútdoboz
Alcsútdoboz
Pozíció Fejér megye térképén
Alcsútdoboz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alcsútdoboz témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Székesfehérvártól 35 kilométerre található, északkeleti irányban, a 811-es út mentén, itt ezzel az úttal közös nyomvonalra tér a Baracskáról érkező mellékút.

TörténeteSzerkesztés

A település jelenlegi formájában 1950-ben jött létre Alcsút (németül Altschutt) és Vértesdoboz községek összevonásával.

1944-ben még egyik településen sem volt kultúrház, nyilvános községi könyvtár, sem pedig mozi. A művelődési lehetőségeket a Gazdakör, a két egyházi dalárda, az 1882-ben alakult Tűzoltóegylet, a Levente egyesület és az Oltáregylet adták. A közlekedésre jó lehetőséget biztosított a Székesfehérvár-Bicske vasútvonal, aminek a község központjától 2 km-re volt megállója Alcsút-Felcsút néven. Autóbuszközlekedése nem volt. A község főútvonala és a Biatorbágy felé vezető utak harmadrendű makadámutak voltak. A többi utcában, a mintegy 7 km-nyi földút egyheted része volt gyalogjárdával ellátva.

AlcsútSzerkesztés

Alcsút a 12. századi adóösszeírásokban már nemesi faluként szerepelt[forrás?], első okleveles említése 1365-ből származik. Ekkoriban még Pilis vármegyéhez tartozott. Az 1600-as évek elejére a török teljesen kipusztította. A 17. század közepén a közeli pálos kolostor szerette volna megszerezni az újjáépült falu feletti irányítást, és jobbágyi szolgáltatásokat is követelt lakosaitól. Nemesi előjogaikat Komárom vármegye próbálta megvédeni. A falu és a pálosok végül 1753-ban kötöttek szerződést. Valószínűleg ennek okán készülhettek a falu legrégibb ismert pecsétnyomói is, melyek 1691-ben esetleg 1671-ben készülhettek.[7] II. József 1786-ban feloszlatta a pálos rendet, birtokait lefoglalta. Az alcsútiak az egyházi birtokos jobbágyaiból az állam jobbágyai és robotosai lettek.[8] A településen 1763-ban indult meg az anyakönyvezés.

1825-ben az uradalom akkori tulajdonosa, József nádor kezdett a völgybe különleges növényfajokat telepíttetni, ezzel megteremtve a mai arborétum alapjait. Itt volt gazdatiszti gyakornok 184546-ban Vajda János költő.

1944-ben Alcsút nagyközség, területe 8131 kat. hold 318 házzal és 1669 magyar ajkú lakossal. Külterületi lakott helyek: Bányavölgy, Máriavölgy, Ginza, Göböljárás, Hatvan, Vért, és Vértesboglári vasútállomás. A községben működött egy csendőrőrs és három egyházi lelkészség, illetve lelkiszolgálat (róm. kat. lelkészség, ref. lelkészi hivatal és lelkiszolgálat háza, Bethámia Egylet üdülőháza). Habsburg Józsefnek Alcsúton 6274 hold földje volt.

A munkaképes lakosság számára többnyire az uradalom biztosított munkát, de summások is jöttek ide évente Zala, Heves, Veszprém és Fejér megyéből. A művelődésügy a felekezeti elemi iskolai oktatásra korlátozódott. Amikor 1848. augusztus 29-én Szemere Bertalan belügyminiszter felszólította Fejér megyében a törvényhatóságot a hadkötelesek összeírására, Göböljárás és Hatvanpuszta cselédei vasvillával fogadták az összeírókat.[9]

Alcsútról a második világháború idején kb. 220 sorkatona teljesített szolgálatot, közülük 33-an elestek, nyolc lakóház romhalmazzá vált.

A németek 1944 októberében József főherceg kastélyában rendezték be parancsnokságukat, december folyamán Szálasi Ferenc is járt itt egy magas rangú német katonatiszt kíséretében. Felszólították Erzsébet hercegnőt, hogy a front közeledte miatt a kastélyt hagyja el, az értéktárgyakat azonban hátrahagyhatják, mert két hónap elteltével a front annyira visszahúzódik, hogy újból biztonságos lesz ott lakni. A főherceg még októberben, a hercegné és udvartartása december 20-án hagyta el a kastélyt. A németek december 23-án délelőtt 9 óráig tartózkodtak ott, az elvonulásuk előtti napon azonban felrobbantották a vértesboglári úton álló hidakat. A főherceg alkalmazottai december 24-én távoztak, délelőtt 9 és 10 óra között látták, hogy ég a kastély könyvtára és a pavilonban is tűz keletkezett.

A szovjet katonák 1944. december 23-án délelőtt 10-11 óra között érkeztek Vértesacsa irányából Alcsútra. A község felszabadításáért fegyveres harc nem folyt, a lakók nem tanúsítottak ellenállást. A szovjetek 1945 április elejéig tartózkodtak Alcsúton. A községek határában 90 napon át állt a megmerevedett frontvonal. A pihenő és az ezeket felváltó katonai alakulatok Alcsúton vonultak keresztül és az élelmet is innen, valamint Vértesdobozról szerezték be.

A Földigénylő Bizottság Alcsúton 1945. március 27-én, Vértesdobozon 25-én alakult meg. Alcsúton 129 család igényelt földet, Hatvanpusztán 44, Göböljáráson 79, Bányavölgyben 37, Vértesdobozon pedig 57 – összesen tehát 346 család.

A házigénylők száma Alcsúton 190, Vértesdobozon 14 fő volt. Alcsúton 11, Hatvanpusztán 44, Göböljáráson 79, Bányavölgyön 37 család igényelt lakást.

Alcsúton József főherceg 5663 holdas birtokát igénybe vették, Vértesdobozon ugyancsak az ő birtokából kiosztottak 237 holdat, a község határában lévő birtokostól elkoboztak 16 holdat. Alcsúton és a külterületeken lakóknak 5916 holdat osztottak. Az alcsútiak 769, a hatvanpusztaiak 453, a Göböljárás pusztai lakosok 982, a Bányavölgyi pusztai lakók 401, a vértesdoboziak 210 holdhoz jutottak, ez összesen 2815 hold. Az Állami Erődgazdaság kapott 3101 holdat, a 80 holdas kastélykertet a Természetvédelmi Tanácsnak adták. 1946 végén zárták le a reformot, 346 család és jogi személy jutott földhöz.

DobozSzerkesztés

Doboz (Vértesdoboz) Alcsúttól délre található település, a Csák nemzetség birtoka volt, leginkább a szomszédos Tabajd része volt Felső-Tabajd néven. Doboz néven az oklevelekben először 1539-ben szerepelt, nevét Doboz, Dobosz alakban írták.

 
Dobozi Mihály és felesége (Székely Bertalan, 1861)

A korabeli írások szerint nagy valószínűséggel idevalósi volt az a Dobozi Mihály Fejér megyei egytelkes nemes katona, aki az Istvánfi-krónika és Verancsics Antal maróti csata legendájában szerepel, s akit Székely Bertalan is megfestett: Amikor 1526 után a török a Vértes körül is megjelent, a környék népe a török ellen egy tó közelében Herégynél (Héreg?) és Marótnál (Pusztamarót) gyűlt össze. Táborukat azonban a török bevette, az ellenállókat kardélre hányta. Szeptember derekán a magyarok táborukat árkokkal és szekerekkel megerősítették, hogy megvédhessék asszonyukat, gyermekeiket, vagyonukat. A törökre több ízben rátörtek, annak súlyos veszteségeket okoztak.

Itt küzdött a török ellen Dobozi Mihály is. A török hatezer janicsár, több ezer lovas és nagyszámú ágyú bevetésével, hatalmas veszteségek árán foglalta el ezt a szekértábort. Foglyokat azonban nem tudott ejteni, mert a védők egy része elmenekült, a többiek elestek a harcban. Maga Dobozi a tábor elestekor kivágta magát, feleségét lovára kapva menekült. Amikor a török üldöző csapat már majdnem beérte őket, hogy becsületét mentse, leszúrta feleségét, maga pedig utolsó leheletéig harcolt a török ellen.

A magyarok vesztesége ezen ellenállásnál a mohácsihoz mérhető, mert legalább húszezer ember maradt halva a csatatéren, de a török veszteségei is nagyobbak voltak a mohácsi ütközet veszteségénél.

Az 1944. évi helységnévtár szerint Vértesdoboz kisközség és közigazgatásilag Alcsúthoz tartozik. Területe 980 kat. hold, a községben 104 házban 353 magyarajkú lakos élt. Vértesdobozon a külterületi lakott helyek közül Göböljáráson 394, Hatvanpusztán 177, Bányavölgyben 143, Máriavölgyben 16 lakos élt. Habsburg József 268 hold földet bírt.

Vértesdoboz lakossága a 19. század második és a 20. század első felében napszámosként dolgozott az alcsúti uradalomban. A lakók meglehetősen szorgalmasak voltak, mégis nehéz anyagi körülmények között éltek. A munkalehetőség és a föld kevés volt.

PogányvárSzerkesztés

Pogányvár Alcsút-Göböljárás pusztától délkeletre található. A 290 m átmérőjű bronzkori földvár, melyet a Váli-völgyben folydogáló Szent László-patak kanyarulata ölel körül – a Kr. e. II. évezred közéből, a középső bronzkorból származik. A földvár 185 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A területet már József nádor is kutatta a 19. században.[10]

Ginza-pusztaSzerkesztés

Ginza-puszta is Alcsút mellett található, a Váli-völgyben. Valamikor mezőváros volt eredetileg, két 1369. és 1372. évekből való oklevél szerint is Kinza puszta volt a neve.[11] Itt még 1925-ben is említettek egy hatalmas, Árpádok korából származó templomromot. Állítólag itt született Kézai Simon mester, a magyarság egyik történelemírója és krónikása, a Gesta Hungarorum szerzője, aki nevét a Fejér vármegyei, Bicske melletti Kéza faluból vette.[12][13]

 
A Habsburg-kastély megmaradt főhomlokzata

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

 

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,2%-a magyarnak, 0,3% cigánynak, 1,1% németnek, 0,3% szerbnek mondta magát (16,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 27,7%, református 25,5%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 14,9% (29,5% nem nyilatkozott).[14]

NevezetességeiSzerkesztés

Alcsúti Arborétum Természetvédelmi TerületSzerkesztés

Az Arborétum majdnem 70 hold terjedelmű, a Vértes hegység lábánál elterülő természetvédelmi terület. Az ország legértékesebb élőfagyűjteményeinek egyikeként van számontartva.

Ismert emberekSzerkesztés

AlcsútSzerkesztés

DobozSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Alcsútdoboz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
  2. Polgármesteri hivatal, Alcsútdoboz (magyar nyelven). polgarmesterihivatal.helyek.eu. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
  3. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  4. Alcsútdoboz, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  5. a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  6. a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  7. Balázs László 1974: Adalékok Fejér megye községeinek török hódoltság kori pecsétjeihez, Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8, 370-373.
  8. Száz Magyar Falu Alcsútdoboz A fehér barátok foglyai
  9. Erdős Ferenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)
  10. Alcsútdoboz-Göböljárás. (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.)
  11. Dr Domanovszky Sándor: Kézai Simon mester krónikája
  12. Kézai Simon mester, vitatott krónikásunk
  13. Kézai Simon Gesta Hungaroruma
  14. Alcsútdoboz Helységnévtár

További információkSzerkesztés