Wikipédia

Budapesti gyárépítészet

Az alábbi oldal a Budapesti gyárépítészet történetét dolgozza fel.

A Csepel Művek egyik gyárépülete

Bevezetés szerkesztés

Budapest területén a 18. századtól napjainkig számtalan nagyüzem épült fel. Valamennyi bemutatására a szócikk keretében nincs lehetőség,

 Bővebben: Budapesti gyárak listája

A gyárépítészet párhuzamosan fejlődött az építészet többi ágával, az egyéb köz- és magánépületeknél jelentkező stílusok (barokk, klasszicizmus, romantika, historizmus, szecesszió, premodern, modern stb.) használata figyelhető meg a gyárak esetében is. Ennek analógiájára a gyárakat építő építészek is általában egy-egy korszak neves építészei voltak, akik számos más épületet létrehozásban is közreműködtek.

Kiemelendő, hogy a témakör viszonylag kevéssé számít kutatottnak, ezért számos nagyipari létesítmény tervezője nem ismert.

Kezdetek szerkesztés

Budapest, pontosabban 1873-as egyesítése előtti elővárosai (Óbuda, Buda, Pest) a nagyipar fejlődése a 18. század végén indult meg. A legkorábbi nagyipari vállalatnak talán az óbudai Filatórium (Selyemfonó, 1781) és az Deglomeratórium (Selyemgombolyító, 1786) tekinthető. Mindkét üzem textilfeldolgozással foglalkozott, tervezőik valószínűleg a gyárakat létrehozó Mazzocato és Facchini olasz iparosok voltak. A Selyemfonó hatalmas, dísztelen épület volt, a Selyemgombolyító klasszicizáló későbarokk (copf) stílusban épült fel.[1] A Selyemfonó épülete ma már nem áll.

Ugyanebben az időszakban (1784) kis kékfestő üzemet alapított Goldberger Ferenc. Ez többször hozzáépítések során a 19. században hatalmas textilüzemmé fejlődött Goldberger Textilgyár néven. Az egyes épületek tervezői nem ismertek.

19. század első fele szerkesztés

A század elején még fejletlen volt a gyárépítészet. Ebben az időszakban a klasszicizmus volt az építészet nyelve. A gyárépületek között példa rá a Tüköry-féle Serfőzde (1811/1819), a Valero selyemgyár (Hild József, 1839–1841).

  •  
    Valero selyemgyár

19. század második fele szerkesztés

A 19. század második fele a nagy magyarországi gyáralapítások időszaka.

Az 1850-es években az egyszerű, romantikus stílusban emelt Józsefvárosi Gázgyár nyitja meg az újabb üzemek sorát (Pollack Ágoston, 1856).

Az ipari építészet évtizedeken át kedvelt tipikus stílusa volt az 1860-as évektől megjelenő, és az 1920-as évekig létező ipari eklektika (ipari historizmus, nyerstégla romantika). Jellemzői a szegmensívű ablakok, a nyers téglagburkolat, a minimális díszítettség. Budapesten nagy számú gyárépület épült ilyen stílusban. Példák: Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. (1860), Egyedi Lajos Szeszgyára (1862), Gschwindt-féle Szesz-Élesztő-Likőr és Rumgyár (1868), Vulkán Gépgyár és Vasöntöde Rt. (1872), Haggenmacher Sörgyárak Rt. (1873), Ganz Villamossági Művek (1878), Weiss Manfréd Első Magyar Konzerv- és Ércárugyár (1882), Első Magyar Gazdasági Gépgyár (1883), Mauthner-féle bőrgyár (1887), Magyar Általános Kénsav-, Műtrágya- és Vegyipari Rt. (1890), Láng Gépgyár (Alpár Ignác, 1890–1891), Magyar Kerámia Gyár Rt. (1891), Zwack Unicum gyár (1892), a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek régi épületei (1892), Óbudai Dohánygyár (valószínűleg Zobel Lajos, 1893), Budapesti Sertésközvágóhíd (Mihályik István, 1897–1902, elbontva), Anker-Művek (1906), Dozzi József Szalámigyár Rt. (Hajós Alfréd, 1908–1910), Községi Kenyérgyár (1909), Újpesti Erőmű (1910), Magyar Automobilgyár Rt. (1911), Csillaghegyi Palagyár (1912), Budapesti Harisnyagyár (1923), Állami Pénzverde (Szörényi-Reischl Gusztáv, 1925–1926).

  •  
    Haggenmacher Sörgyárak Rt.
  •  
    Első Magyar Gazdasági Gépgyár
  •  
    Mauthner-féle bőrgyár
  •  
    Magyar Általános Kénsav-, Műtrágya- és Vegyipari Rt.
  •  
    Láng Gépgyár
  •  
    Magyar Kerámia Gyár Rt.
  •  
    Zwack Unicum gyár (ma: Unicum Ház)
  •  
    Csepel Művek
  •  
    Óbudai Dohánygyár
  •  
    Anker Művek
  •  
    Dozzi József Szalámigyár Rt.
  •  
    Újpesti Erőmű
  •  
    Magyar Automobilgyár Rt. (felújítva)
  •  
    Csillaghegyi Palagyár
  •  
    Budapesti Harisnyagyár
  •  
    Állami Pénzverde

Egyszerű, dísztelen, romantikus stílusban épültek fel az 1850-es évektől Budapest nagy gőzmalmai, így pl. a Lujza Gőzmalom (1853–1854, elbontva), a Pannónia-malom (1862, elbontva), a Victoria-malom (1866, elbontva), a Concordia Malom (Wechselman Ignác, 1866), a Pesti Hengermalom (1867, elbontva), a Pesti Molnárok és Sütők Rt. gőzmalma (1868, elbontva), az Unió-malom (1868, elbontva), az Erzsébet-malom (1869, elbontva), a Gizella-malom (Bachmann Károly, 1880), a Hungária-malom (1893).

  •  
    Concordia-malom
  •  
    Concordia-malom
  •  
    Gizella-malom (felújítva)
  •  
    Gizella-malom (felújítva)
  •  
    Hungária-malom
  •  
    Pesti Hengermalom (archív felvétel)

Épültek gyárak a historizmus–eklektika más, díszesebb formáiban is. A német birodalmi építészet felhasználásra példa a Budapesti Marhaközvágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat nagy kiterjedésű épületegyüttese, tervezője Julius Hennicke osztrák építész volt (1872). Téglaburkolatot kapott gazdag díszítéssel a Budapesti Elektromos Művek székháza (Pucher József, Nay Rezső Rudolf, Strausz Ödön, 1893–1900). Várszerűre építették a Csavaripari Vállalat (1891) kapuépítményét, és az Elevátor-házat (Ulrich Keresztély, 1883, elbontva) is.

  •  
    Budapesti Marhaközvágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat (főbejárat)
  •  
    Budapesti Marhaközvágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat
  •  
    A Budapesti Elektromos Művek székháza
  •  
    Csavaripari Vállalat
  •  
    Elevátor-ház (archív felvétel)

20. század eleje szerkesztés

Jelentős szecessziós ipari emlék az Újpesti Vágóhíd (Böhm Henrik és Hegedűs Ármin, 1908–1911), de egyszerűbb szecessziós jellemzők figyelhetők meg a Révész utcai Erőmű (1908), az Óbudai Gázgyár (Albert Weiss, 1913), a Pamuttextilművek Bocskai úti gyára (1910–1911), a Lenfonó és Szövőipari Vállalat (1910-es évek) és az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Exler Jenő, 1900–1902) épületein is.

Ipari szecessziós stílusban tervezte meg 1900 körül Fellner Sándor a Podvinecz és Heisler-gépgyárat (Váci út 141-143.) Az épületet a 2000-es években elbontották.[2] Fellner műve a Lágymányosi Dohánygyár szecessziós épülete is (1909–1911, Budafoki út 59-63.), amely napjainkban Budapest Főváros Kormányhivatala Földhivatali Főosztálya és egyéb irodáknak ad helyet.[3][4]

1913-ban Gaál Bertalan Kőbányán Fővárosi Serfőző Rt.-nek készített hatalmas, vöröstéglás gyárépületet. Ez vált később a legendás Globus Konzervgyárrá.[5]

  •  
    Újpesti vágóhíd
  •  
    Újpesti vágóhíd
  •  
    Újpesti vágóhíd, kapuépítmény
  •  
    Óbudai Gázgyár
  •  
    Óbudai Gázgyár
  •  
    Révész utcai Erőmű
  •  
    Pamuttextilművek Bocskai úti gyára
  •  
    Lenfonó és Szövőipari Vállalat
  •  
    Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.
  •  
    Lágymányosi Dohánygyár, kapuépítmény
  •  
    Fővárosi Serfőző Rt.
  •  
    Fővárosi Serfőző Rt.

Az erdélyi népies stílus nem hatott kiemelkedő módon a fővárosi gyárépítészetre. Mindössze az Óbudai Gázgyárhoz épült Gázgyári lakótelep munkás- (Almási Balogh Loránd) és tisztviselőházainál (Reichl Kálmán) figyelhető meg a használata (1912–1913).[6]

Premodern, illetve art déco stílusban épült fel Reichl Kálmán, majd halála után Borbiró Virgil tervei szerint a Kelenföldi Erőmű (1913–1933).[7] Gut Árpád és Gergely Jenő Fegyver- és Gázkészülékgyárat tervezett a Soroksári úton (1913–1915).[8] Valószínűleg a premodern építészethez sorolható Neuschloss Kornél Székesfővárosi Gázművek, Lipótvárosi Gáztartó Állomástelep Központi Műhely- és Raktárépülete (ma: Riverloft Apartmanház, 1914, Révész u. 27-31.).

A korszak dísztelen, nagy méretű ipari épülete a Budai Hengermalom (1911), a Nagytétényi Sertéshizlalda (1914), és a az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság gőzmalma (1915).

  •  
    Fegyver- és Gázkészülékgyár csarnoképület (felújítás előtt)
  •  
    Fegyver- és Gázkészülékgyár csarnoképület (felújítás után)
  •  
    Kelenföldi Erőmű
  •  
    Székesfővárosi Gázművek, Lipótvárosi Gáztartó Állomástelep Központi Műhely- és Raktárépülete
  •  
    Budai Hengermalom
  •  
    Nagytétényi Sertéshizlalda, silótorony

Neoeklektikus ipari épületek szerkesztés

A két világháború közötti időszakban kezdetben a hivatalos építészet visszatért a korábbi eklektikához, ezért indokolt neoeklektikus (újeklektikus) építészetről beszélni. Néhány ipari épület is ilyen stílusban épült fel, így: Borjúvásárcsarnok (Riva József, 1927), MAHART Gabonatárház (Hültl Dezső, 1928).

  •  
    Borjúvásárcsarnok
  •  
    MAHART Gabonatárház

A modern gyárépítészet szerkesztés

A modern, dísztelen gyárépületek az első világháborút (1914–1918) követő időszakban kezdtek megjelenni a neoeklektikus épületekkel párhuzamosan. Ilyennek tekinthető az Újpesti Cérnagyár (1923), a Goldberger Textilművek Kelenföldi Gyára (1923), Budafoki Papírgyár (Első Cartonlemezgyár Rt., 1923), a Csepeli Papírgyár (1923), a Hungária Papírgyár (1927), a Budapesti Sertésvágóhíd új nagy csarnoka (Münnich Aladár, 1930–1932), a Nagyvásártelep csarnoka (Münnich Aladár, 1930–1932), Híradástechnikai Gépgyár (1939). Valamikor az 1930-as években épültek az Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztógyár Rt. dísztelen épületei is.[9]

1939–1940-ben épült fel a Danubius Fegyver- és Lőszergyár Rt. üzemépülete (Thomas Antal, Kövér Lajos u. 21-25.)[10]

  •  
    Újpesti Cérnagyár
  •  
    Goldberger Textilművek Kelenföldi Gyára
  •  
    Budafoki Papírgyár
  •  
    Csepeli papírgyár
  •  
    Hungária Papírgyár
  •  
    Budapesti Sertésközvágóhíd, nagycsarnok
  •  
    Nagyvásártelep, nagycsarnok
  •  
    Híradástechnikai Gépgyár
  •  
    Danubius Fegyver- és Lőszergyár Rt.
  •  
    Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztógyár Rt.

Neves magyar és magyarországi gyárépítészek szerkesztés

Az alábbi építészek – mint a szócikk eleje is utal rá – a polgári építészetben ugyancsak működtek, a gyárépítészek munkásságuknak csak egy részét képezte.

Építész Élt Ismert ipari épület
Alpár Ignác 1855–1928 Láng Gépgyár
Bachmann Károly 1845–1924 Gizella-malom, Vulkán Gépgyár (vagy Pucher József műve)
Böhm Henrik és Hegedűs Ármin 1867–1936, 1869–1945 Újpesti Vágóhíd, Dreher Sörgyár
Czigler Győző 1850–1905 a polgári és királyi serfőzők telepei Kőbányán (ma: Dreher Sörgyárak Zrt.)
Exler Jenő 1873–1945 Egyesült Izzó
Fellner Sándor 1857–1945 Rico kötszergyár, Kelenföldi Dohánygyár
Gaál Bertalan 1860–1915 Globus Konzervgyár
Hajós Alfréd 1878–1955 Dozzi Szalámigyár
Hennicke, Julius 1832–1892 Budapesti Marhaközvágóhíd
Hild József 1789–1867 Valero Selyemgyár
Hubert József 1846–1916 Budapesti Általános Villamossági Rt. gyárépületkomplexum neoklasszicista része
Hültl Dezső 1870–1945 MAHART Gabonatárház
Knabe Ignác 1824–1887 Marczibányi téri Téglagyár
Mihályik István 1864–1937 Budapesti Sertésközvágóhíd
Münnich Aladár 1890–1975 Sertésvágóhíd nagy csarnok, Nagyvásártelep
Nay Rezső Rudolf és Strausz Ödön 1853–1907, 1858–1920 Magyar Műhely- és Raktártelep Rt. (ma: a Budapesti Elektromos Művek székháza)
Neuschloss Kornél 1864–1935 Székesfővárosi Gázművek, Lipótvárosi Gáztartó Állomástelep Központi Műhely- és Raktárépülete
Pollack Ágoston 1810–1874 Józsefvárosi Gázgyár
Pucher József 1836–1904 Pesti Erzsébet Gőzmalom Rt. telep (benne a gőzmalommal), Ferencvárosi Gázgyárak (Kéler Napóleonnal), Budapesti Általános Villamossági Rt. gáztartály és raktártelep, Vulkán Gépgyár (vagy Bachmann Károly műve)
Ray Rezső Vilmos 1876–1938 Újlipótvárosi Magyar Dohánykereskedelmi Rt. dohánykiviteli raktár épülete, Törley Pezsgőmanufaktúra
Reichl Kálmán és Borbiró Virgil 1879–1926 Kelenföldi Hőerőmű, Sertésvágóhíd fedett rakodói
Riva József 1864–1938 Borjúvásárcsarnok
Szörényi-Reischl Gusztáv 1881–1956 Állami Pénzverde
Thomas Antal 1889–1967 Danubius Fegyver- és Lőszergyár Rt.
Ulrich Keresztély 1836–1909 Elevátor-ház
Wechselman Ignác 1828–1903 Első Magyar Gépgyár Rt. telephelye, Unió Gőzmalom Rt. telep (beleértve a malmot is), Parkettagyár és gőzfűrésztelep
Weiss, Albert ?–1913 Óbudai Gázgyár
Zobel Lajos 1854–1926 Óbudai Dohánygyár

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ http://egykor.hu/budapest-iii--kerulet/selyemgombolyito-es-selyemfono-filatorium/3274
  2. ↑ Gottdank: A magyar zsidó építőművészek öröksége, i. m., 38. o.
  3. ↑ Dohány Múzeum – Budapest-Lágymányosi Dohánygyár, képek a dohánygyárról, (Hozzáférés: 2017. december 5.)
  4. ↑ https://budapestcity.org/muemlekek/11/Lagymanyosi-dohanygyar/index.html
  5. ↑ Gottdank: A magyar zsidó építőművészek öröksége, i. m., 54. o.
  6. ↑ https://pestbuda.hu/cikk/20191216_elter_balazs_kulonos_seta_obudan_a_gazgyari_lakotelep
  7. ↑ https://welovebudapest.com/cikk/2017/11/16/a-budapesti-art-deco-legszebb-epuleteben-jartunk-a-kelenfoldi-eromu
  8. ↑ https://budapest.hu/Documents/BP_VE_I.18%20M%20web.pdf
  9. ↑ Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945, 134. o.
  10. ↑ Bolla Zoltán: A magyar art deco építészet, I. kötet, Ariton Kft., Budapest, 2022, ISBN 978-963-12-6691-7, 245. o.

Egyéb irodalom szerkesztés

  • Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945. Budapest: Ariton Kft. 2019. ISBN 9786150058528  
  • Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-15-4278-5
  • Kiss László – Kiszely Gyula – Vajda Pál: Magyarország ipari műemlékei, Országos Műszaki Múzeum, Budapest, 1981, ISBN 963-562-750-5
  • Holló Szilvia Andrea: A fővárosi "művek", Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 2010, ISBN 978-963-9669-28-4
  • Kiss Katalin: Ipari műemlékek, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1993, ISBN 963-8376-16-3
  • Gera Mihály: Ipari táj, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1998, ISBN 963-8376-82-1
  • Szlávik Lajos – Fehér László: 111 vízi emlék Magyarországon, Közlekedési Dokumentációs Kft., Budapest, 2008, ISBN 978-963-552-418-1
  • Császár László: Korai vas és vasbeton építészetünk, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-10-2173-4
  • (szerk. és bev.) Rozsnyai József: Építőművészek Ybl és Lechner korában, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Szakkönyvkiadó Üzletága, Budapest, 2015, ISBN 978-615-5445-12-5
  • (szerk. és előszó) Rozsnyai József: Építőművészek a historizmustól a modernizmusig, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Szakkönyvkiadó Üzletága, Budapest, 2018, ISBN 978-615-5445-52-1
  • Déry Attila: Pest építészeti topográfiája II. V. kerület, Belváros – Lipótváros. Budapest, 2005.
  • Déry Attila: Pest építészeti topográfiája III. VI–VII. kerület, Terézváros-Erzsébetváros. Budapest, 2006.
  • Déry Attila: Pest építészeti topográfiája IV. VIII. kerület, Józsefváros. Budapest, 2007.
  • Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége – Lajtán innen és Lajtán túl, K.u.K. Kiadó, Budapest, 2018
  • Gottdank Tibor: Vidor Emil, a műépítész, Balassi Kiadó Kft., Budapest, 2022, ISBN 9789634561248

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Budapesti_gyárépítészet&oldid=26400164”