Burchard-Bélaváry család

COA von Bellawary von Sykawa 1557.jpg

Családja történetét (Both néven) a 12. századra vezetik vissza a genealógiák, Bars (Zsikva – Sikava) és Bihar (Bélavár) vármegyei birtokokról és 1461-ben szerzett nemesi címről számolnak be, melyet 1557-ben I. Ferdinánd szikavai Bélaváry György számára megújított. A 16. századtól Bélaváryként szereplő család 1575 után több ágra szakadt.

Jelentősebb tagjaiSzerkesztés

  • szikavai és bélavári Both család, majd Burchard von Bélavary de Sycava, Vö. Raeapteek (de) (1582 - 1911).
  • Belavári András, pozsonyi kanonok és vicarius (16. század).
  • Bélaváry György (fl. 1550-1574), számvevő-udvarbíró, Lednici várnagy, 1550-ben Dévényi várának a kapitánya nádori képviseletben. Humanista gondolkodó, Kálvin elmélkedéseinek rokonszenvese. Sycava, Bélavár, Gáborján, Váncsod, Radma, Vörösvar és Gybros ura.[1][2]
  • Bélaváry Dávid (kb. 1580°), Bethlen Gábor erdélyi fejedelem taná­csosa, a Szepesi Kamara elnöke.
  • Bélaváry Miklós (1611 körül – 1670). Bíró, Szepesi Kamarai igazgató és tanácsos, nagy- és felsőbányai bánya komiszárius (1664); Felső-Magyarországi hadiszéken (1666).
  • Bélaváry György, Győri magyar sereg biraja (gyalogvajda) (1657-1662), „Magyar Vitezlő rendnek Seregh biraia” (Judex Bellicus Hungaricus) (1662).[3]
  • Bélaváry Dávid II. (17. század - 18. század) , a kassai kamara tisztje volt, harmincados (tricesimator), császárí biztos.[4]
  • I. Johann Burchard (Pozsony, 1546 - Tallinn, 1616). Bélaváry Both Ambrus fia. 1575-ben kerelőszentpáli csatában Bekes Gáspár mellett harcol, a csata kedvezőtlen kimenetele miatt kénytelen elhagynia Magyarországot és Tallinnba telepedik le, ahol átveszi a ma is működő városi gyógyszertárat (Raeapteek), a tíz generációs orvosgyógyszerész család alapítójaként. Habinem és Wannamois ura.[5]
  • II. Johann Burchard von Bélaváry de Sycava (1583-1636), Tallinn gyógyszerésze. Habinem és Wannamois ura.[5]
  • III Johann Burchard von Bélaváry de Sycava (1605-1671), Tallinn gyógyszerésze, a Nagycéh (Große Gilde) mestere. Habinem és Wannamois ura.[5]
  • IV. Johann Burchard von Bélaváry de Sycava (1651-1691), Tallinn gyógyszerésze. Habinem és Wannamois ura.[5]
  • V. Johann Burchard von Bélaváry de Sycava (Tallinn, 1683 - Tallinn, 1738), gyógyszerész, tisztiorvos, a haditengerészeti kórház orvosa. Orvosi hírnevének köszönhetően, Nagy Péter orosz cár őt kérte fel súlyos betegsége gyógyítására, azonban még útközben értesült a cár elhunytáról.[6]
  • VI. Johann Burchard von Bélaváry de Sycava (Tallinn, 1718 - Tallinn, 1756), Tallinn város orvosa (Stadtphysikus) és gyógyszerésze, Merjama ura.[6]
  • VII. Johann Burchard von Bélaváry de Sycava (Tallinn, 1748 - Tallinn, 1808), orvos és Tallinn gyógyszerésze.[6]
  • VIII. Johann Burchard von Bélaváry de Sycava (Tallinn, 1776- Tallinn, 1838), orvos és Tallinn gyógyszerésze. Az észt lovagi testvériség (Estländische Ritterschaft) tagja, műgyűjtő, az ókori művészet rajongója, az első észt múzeum alapítója, gyűjteményét „Mon faible” („Gyengeségem”) néven tette közzé.[6]
  • IX. Johann Burchard von Bélaváry de Sycava (Tallinn, 1808- Tallinn, 1869), a Tartui Egyetem gyógyszerésze.[5]
  • X. Johann Burchard von Bélaváry de Sycava (Tallinn, 1843- Tallinn, 1891), a Burchart-gyógyszerész-dinasztia utolsó tagja. A Burchart család 1911-ben eladta a gyógyszertárat Rudolf Carl Georg Lehbertnek (1858–1928).[5]
  • Gottlieb Burchard von Bélaváry de Sycava (Tallinn, 1721 - Tallinn, 1759), Tallinn városának tanácsosa, a Nagycéh mestere. Munnalas ura.
  • Burchard Johann Konrad született Burchard von Bélaváry de Sycava (Tallinn, 1748- Lengyelország, Varsó (?), 1838), Habinem és Wannamois ura (Észtország), kapitány és Kościuszko segédtisztje, diplomata, gyógyszerész, gyógyszertárt birtokolt Varsóban és Radomban, Radom polgármestere.
  • Bélaváry Burchard Konrád (18. század - 19. század) Tábornok, Núbia kormányzója.
  • Bélaváry Burchard János Vilmos (Lublin, 1795 - Bécs, 1881), iparos és borkereskedő, pezsgőbór- ecet- és üvegfeldolgozó üzemet birtokolt Eperjesen és sokat tett a város fejlődéséért, haditiszt a lengyel-magyar felkelés idején, hadi tetteiért a Virtuti Militari-rend Arany Keresztjével tüntették ki.
  • Burchard-Bélaváry Gyula Julius-Konrad (Lublin, 1825 - Reims, 1917), bányamérnök, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során huszárkapitány, kiérdemelte a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. A Burchard-Delbeck & Cie pezsgõk igazgatója. A Nagy Márkák Szindikátumának (Reims) megválasztott elnöke (1893–1897). Léon Noël (1888-1987), nagykövet és francia politikus, nagyapja.
  • Burchard-Bélaváry Gusztáv (Eperjes, 1829 - Budapest, 1903), a Pesti Királyi Tudományegyetem és a Bécsi Egyetem Közgazdaságtan, Politológia és Kereskedelmi jog karának professzora ; író, festő, Zichy Mihály barátja. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során főhadnagy, kiérdemelte a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Gyula testvére.
  • Burchard-Bélaváry Konrád (1837-1916), a főrendiház tagja. Gyula testvére.
  • Burchard-Bélaváry Rezső/Rudolf (1870-1949), dr. rer. pol., miniszteri tanácsos. Fejér vármegye és Székesfehérvár sz. kir. város főispánja mellé főispáni titkárnak osztották be, Siófok Balatonfürdő Rt. igazgatója (1907-1918). Az Első Budapesti Gőzmalmi Rt igazgatója, a Royal Nagyszálloda Rt igazgatósági elnöke, a Pesti Hengermalom Társaság aligazgatója, és több más vállalat vezetőségének tagja. A GYOSZt képviseli a székesfőváros törvényhatósági bizottságában. A polgári hadi érdemkereszt kitűntettje.
  • Burchard-Bélaváry Andor (1880-1947), dr. jur., m. kir. kormányfőtanácsost, lovas kapitány, a Pesti Hengermalom Társaság igazgatója,[7] a vörös keresztegyeleti főmegbízott helyettese. A Ferenc József-rend lovagja.
  • Burchard-Bélaváry István (1864-1933), festő.
  • Bélaváry Burchard Erzsébet (1897-1987), magyar pedagógus.

Czímer: Vágott paizs a felső mezőben arany griff, az alsó kék mezőben három liliom, sisakdísz: arany vörössel, illetőleg arany kékkel, vágott szarvak között növekvő griff: takarók: vörös-arany, kék-arany, jelmondat: Impadivus.” (Impadivus: nagyjából „rettenthetetlen”-FÁ)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Kenyeres István, KisPéter: 16th századi uradalmi utasítások, Szentpétery Imre Történettudományi Alapítvány, 2002, ISBN 9 63204 594 7,ISBN 978 9 63204 594 8
  2. Oláh Róbert:Kálvin művei a kora újkori magyarországi könyvtárakban, Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára, Debrecen, 2011, p 127. [1]
  3. Pálffy Géza: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a XVI-XVII. században, Pálffy Géza, Győr, 1995 ISBN 9 63722 802 0
  4. Stoll Béla, Varga Imre, Az első kuruc mozgalmak korának költészete. 1986
  5. a b c d e f Gustavson. H., Tallinna vanadest apteekidest. Tallinn 1972 [2]
  6. a b c d Brennsohn Isidor: Die Aerzte Estlands vom Beginn der historischen Zeit bis zur Gegenwart : ein biografisches Lexikon nebst einer historischen Einleitung über das Medizinalwesen Estlands, Hirschheydt, 1922,[3]
  7. Központi Statisztikai Hivatal., 1928

ForrásokSzerkesztés

  • Bárczay Oszkár : A Burchard-Bélaváry család, Turul, T 12: 1894, 34 — 38
  • Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, Budapest, 1894
  • Klement Judit : Egy magyar család a 19. és 20. században, AETAS, 2005
  • Marcel Burchard-Bélavary : Récits de famille, Histoire de la Famille Burchard-Bélaváry, Berger-Levrault&Cie, Nancy, 1906
  • Peeter Tarvel, Eesti biograafiline leksikon täiendusköide, Kirjastus osaühing "Loodus", 1940
  • Gustavson. H., Tallinna vanadest apteekidest. Tallinn, 1972 [4]
  • Sitiniisberiekte, 1912, Riga, 1914