Főmenü megnyitása

A Hét-lyuk megkülönböztetetten védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található. A Budai-hegység egyetlen aknabarlangja. Nagy mennyiségű, foszfáttartalmú guanót bányásztak belőle. A Remete-szurdok második leghosszabb barlangja, a leghosszabb a Remete-hegyi 8. sz. barlang.

Hét-lyuk
A barlang egyik bejárata
A barlang egyik bejárata
Hossz70 m
Mélység33 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés33 m
Tengerszint feletti magasság372 m
Ország Magyarország
Település Remeteszőlős
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus zsomboly
Barlangkataszteri szám 4772-16
Elhelyezkedése
Hét-lyuk (Magyarország)
Hét-lyuk
Hét-lyuk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 33′ 40″, k. h. 18° 55′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 40″, k. h. 18° 55′ 56″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hét-lyuk témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

A Budai Tájvédelmi Körzetben, a Remete-szurdok északi oldalán, Remeteszőlős külterületén, Budapest határától nem messze, cserjésben, hegytetőn, tetőperemi helyzetben, a völgy oldalának a dél felé kinyúló ormán, az orom délkeleti felén, egy fokozottan védett területen, sziklakibúvásban nyílik a hét bejárata. Az egymáshoz közel található bejáratai közül négynek függőleges, háromnak lejtő a tengelyiránya. A helyét és a nevét feltüntetik a turistatérképek, de jelzett turistaút nem vezet hozzá. A Remete-hegyi 8. sz. barlang felső bejárata a Hét-lyuk legnyugatibb bejáratától körülbelül 10 méterre, délnyugatra van. A Remete-barlangtól kelet-északkeletre, légvonalban körülbelül 200 méterre van. A Remete-szurdok felső, 130 méter magasságban húzódó barlangszintjén helyezkedik el.

Az I. bejárat ovális alakú, függőleges tengelyirányú, 0,65 méter széles és 2,3 méter magas. A II. bejárat szabálytalan alakú, függőleges tengelyirányú, 3,9 méter széles és 6,1 méter magas. A III. bejárat szabálytalan alakú, függőleges tengelyirányú, 3,61 méter széles és 2,6 méter magas. A IV. bejárat ovális alakú, függőleges tengelyirányú, 0,7 méter széles és 1,5 méter magas. Az V. bejárat ovális alakú, lejtő tengelyirányú, 1,1 méter széles és 1,7 méter magas. A VI. bejárat íves alakú, lejtő tengelyirányú, 2,3 méter széles és 4,2 méter magas. A VII. bejárat szabálytalan alakú, lejtő tengelyirányú, 1,05 méter széles és 1,2 méter magas.

Felső triász, vastagpados, dachsteini mészkőben, elsődlegesen karsztvízszint alatti oldódással, másodlagosan omlással alakult ki. Az omlással kialakulás másodlagos folyamat, de nagyon látható benne. Az irodalmában előfordul az is, hogy víznyelőbarlang. Többszintes térformájú barlang. A nagyformák közül akna, kürtő és gömbfülke figyelhető meg. A kisformái a gömbüst, a mennyezeti csatorna és a mennyezeti zsebek. Képződött a járatokban gyengén fejlett állócseppkő, gyengén fejlett függőcseppkő, gyengén fejlett szalmacseppkő, gyengén fejlett cseppkőléc, gyengén fejlett cseppkőkéreg, cseppkőlefolyás, amelyek jelenleg pusztuló állapotban vannak és a legfelső részeken kondenz borsókő.

Két részre osztható. A felső része rombarlang. A Feneketlen-akna aljától kezdődő Alsó-barlangban nagy mennyiségű denevérguanó volt. Napjainkban is előfordulnak a barlangban denevérek. A legnagyobb terme a 10 méter hosszú, 10 méter magas és átlagosan három méter széles Nagy-terem. A teremben van a legmélyebb pontja, 33 méter mélyen. A barlang bejárásához engedély és kötéltechnikai eszközök alkalmazása szükséges. Nagyon sok, különböző állapotú, fix nitt van elhelyezve benne. Három bejáraton keresztül, kötéltechnikai eszközök nélkül be lehet jutni. Az Alsó-barlang csak kötéltechnikai eszközökkel járható.

A nevét a hét bejárata miatt kapta. Előfordul az irodalmában 9. számú barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Budai Hétlyuk (Sebős 1932), Feneketlen zsomboly (Bertalan 1966), Guano barlang (Kazay 1915), Guánó-barlang (Bertalan 1966), Hét-luk (Kraus 2004), Hétlyuk (Kadić 1932), Hét lyuk (Horn 1932), Hétlyuk-barlang (Pápa 1966), Hét-lyuk-barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Hétlyuk barlang (Bertalan 1976), Hétlyukbarlang (Pápa 1938), Hét-lyuk barlangrendszer (Bertalan 1976), Hétlyuk-zsomboly (Leél-Őssy 1950), Hétlyuk zsomboly (Topál 1954), Hét-lyuk-zsomboly (Kordos 1984), Hét-lyuk zsomboly (Bertalan 1976), Remete-hegyi 9. sz. barlang (Kordos 1984), Remetehegyi 9. sz. barlang (Bertalan 1976), Remetehegyi barlang (Kadić 1952), Remetehegyi hétlyuk (Kadić 1919), remete-hegyi Hét-lyuk (Kordos 1984), remetehegyi Hétlyuk (Bertalan 1966), Remetehegyi hét lyuk (Barcza, Thirring 1920), Remetehegyi Hétlyuk (Kessler 1931), Remete-hegyi-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974) és Remetehegyi zsomboly (Barlangvilág 1933) néven is.

KutatástörténetSzerkesztés

A Turisták Lapja 1915. évi évfolyamában megjelent, Kazay Endre által írt ismertetés szerint a bejárata kürtőszerű és emiatt nem könnyű belemenni, valamint régen sok guanót találtak benne és egy helyszínrajzon van a helye megjelölve. 1919-ben Kadić Ottokárnak segítettek a barlangot felmérni a Pannonia Turistaegyesület Barlangkutató Szakosztály tagjai. Az 1919. évi Barlangkutatásban napvilágot látott, Kadić Ottokár által írt jelentésben az olvasható, hogy az Ördög-árok szurdokának a keleti végén, a kőbányától északnyugatra, a Remete-hegy lejtőjének a legmagasabb részén, sziklás hegyoldalban van a hét, egymás mellett nyíló bejárata. Az 1920-ban kiadott, „Budapest Duna-jobbparti környéke” című útikalauzban az jelent meg, hogy a völgy keleti végénél, a sziklás hegyoldalban, a hegytető és a mészégető kemencék közelében, bokrok által eltakarva nyílik. Ez hét, közel egymáshoz nyíló lyuk, amelyek két, különálló, beomlásnak indult, függőleges üregbe vezetnek. Az első két lyuk egy nagyon mély ördöglyukba vezet, öt lyuk pedig hasonló, bonyolult üreg felett található. Az üregek jól bemutatják, hogyan alakul ki töbör a barlangok beomlása miatt. Az 1920-ban közölt, Kadić Ottokár által írt, az útikalauzt ismertető írásban meg van említve, hogy a kalauzban szerepel a Remetehegyi hétlyuk. Az 1921. évi Turisták Lapjában publikálva lett, hogy Kadić Ottokár beszámolt a főváros környékén lévő barlang kutatásáról az 1919. évi Barlangkutatásban. Az 1927. évi, első, nemzetközi barlangtani kongresszus résztvevőinek egy része 1927. szeptember 22-én a Nagy-szénási turista otthonból a Remete-hegyen át, a zsombolyt érintve kirándult Hűvösvölgyig.

 
Kazay Endre rajza a Remete-szurdokról. A rajzon Guano barlang a neve

1931 nyarán Kessler Hubert új részeket tárt fel benne. A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában, egy szerzőnév nélkül megjelent közleményben az olvasható, hogy az egyik, 25 méteres aknájának az alján nemrég új részeket fedeztek fel, amelyekben állati csontokat, köztük egy diluviális szarvasagancsot találtak. A Magyar Barlangkutató Társulatnak az 1931. december 19-én tartott választmányi ülésén, Kessler Hubert beszámolt a nyáron végzett kutatásról, amelyet a barlangban végzett. A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában, a Bekey Imre Gábor által írt publikációban az jelent meg, hogy csak sziklamászóknak érdekesek a Remete-hegyen található ravaszlyukak. Az 1931-ben napvilágot látott, Kadić Ottokár által írt, „Budapest – barlangváros” című cikkben az olvasható, hogy a Remete-hegy oldalában nyíló barlang a főváros területén található, de távol van Budapest központjától. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület 1914–1931. évekről szóló évkönyvében az került kiadásra, hogy a barlangkutató osztály tagjainak a legújabb felfedezése volt a Remetehegyi Hétlyukban talált, új részek feltárása.

A Turistaság és Alpinizmus 1932. évi évfolyamában megjelent, Horn K. Lajos által írt, rövid közlemény szerint Kessler Hubert Remetemária közelében, a Hét-lyuk mellett egy addig nem ismert, foszfátos barlangot kutatott fel és a Kessler Hubert által felfedezett, nagy mélységű barlang ismertetésére még vissza fognak térni. A következő számban az jelent meg, hogy a 25 méter mély aknabarlang mélyponti részén, a kőtörmelék eltávolításával felfedezett vízszintes rész alján négy méter vastag, foszfátos kitöltés van és a réteg állatok maradványaitól származik, valamint ennek a mennyisége az addigi mérések és fúrások alapján ezer mázsánál több. A talált barlangi foszfát az első, csonkamagyarországi előfordulás volt. Az 1932-ben kiadott, „Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke” című könyvben lévő leírás három irodalmi hivatkozás alapján íródott. A vonatkozó részben az látható, hogy a Remete-hegy lejtőjének a legmagasabb részén, az Ördög-árok szurdokának a keleti végén nyílik. Hét bejárata van, amelyek egymás mellett helyezkednek el. Egy nagyon mély zsombolyba vezet két, felszíni lyuk, a többi egy nagyon bonyolult, szintén zsombolyszerű és merőleges üregbe nyílik. A Barlangvilág 1932. évi évfolyamában látott napvilágot a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Osztályának az 1931. évi tevékenységéről szóló beszámolója, amely szerint az új, Kessler Hubert által feltárt részek Csonkamagyarországon egyedülálló mennyiségben tartalmaznak foszfátföldet. A Barlangvilág 1932. évi évfolyamában, a Kadić Ottokár által írt jelentésben az olvasható, hogy a barlang egy érdekes, pusztulásnak indult zsomboly, amelyet 1931-ben Kessler Hubert felmért, lefényképezett és részletesen leírt.

 
Az egyik bejárat

A Barlangvilág 1933. évi évfolyamában megjelent, hogy a Magyar Barlangkutató Társulatnak az 1933. április 24-én tartott szakülésén előadást tartott Kessler Hubert a barlangban talált, új, magyar foszfát-előfordulásról. A hét bejárata közül a legmélyebbet, azaz a 22 méter mélységűt az alján kibontották és megtalálták a zsomboly vízszintes folytatását, amelynek az alján 7,88–14,8% foszforsavat tartalmazó trágya van. Az 1934-ben kiadott, „Budai hegyek részletes kalauza” című könyvben ismertetve van és publikálva lett egy függőleges hosszmetszet barlangtérképe. Az 1935. évi Erdészeti Lapokban közölve lett, hogy a Remete-hegy tetejéhez közel, a Remete-völgy keleti végénél, egy kőbányától északnyugatra, sziklás hegyoldalban vannak a bejáratai. Egymás mellett hét nyílás látható, amelyeknek a többsége üregbe vezet és Kadić Ottokár szerint ez az üreg a pusztulóban lévő barlang tipikus példája, amely később dolinává fog alakulni. A Barlangvilág 1936. évi évfolyamában, a Kadić Ottokár által írt összegzésben az olvasható, hogy a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztályának a tagja, Vecsey György 1935-ben kutatott a barlangban.

Az 1936-ban napvilágot látott, „Barlangok mélyén” című könyvben van egy rész, amely a barlangról és a barlang kutatásáról szól. Eszerint a főváros közelében, a Remete-hegy sziklás tetején van a függőlegesen a mélységbe vezető nyílása és a nyíláshoz nem vezetett vízfolyás. A könyv szerzője, Kessler Hubert a zsombolyban, a gyakorlatban akarta bizonyítani azt az elméletét, hogy minden zsombolyból fel lehet fedezni egy vízszintes barlangot, ha a törmelék eltávolítható, hogy az elzárt oldalfolyosókba be lehessen jutni. A zsombolyba kötél segítségével ereszkedett le és 21 méter mélységben érte el a feneket. A vízszintes barlang nélküli zsomboly lent kiszélesedett és törmelékkúp volt az alján. A törmelékkúp alján kulacsot, pipát, sapkát, szeszfőzőt, spárgára kötött kerékpárlámpát és egy majdnem kimúlt kiskutyát talált, amelyeket szerinte a mélység megmérése miatt dobtak, vagy ejtettek a barlangba a környéki kirándulók. Néhány óra alatt át tudta bontani a sziklás kitöltést és sikerült feltárnia a vízszintes barlangot. Ezért szerinte sikerült bizonyítania az elméletét. Először egy meredek lejtőt fedezett fel, majd egy párhuzamos falú, vízszintes folyosót. A folyosó végén egy nagyobb terem volt, ahol sok állatcsontot, koponyát látott és a talaj nagyon puha volt. A teremből egy másik, hosszú terembe jutott át, amelynek omladék zárta el a folytatását. A feltárt rész kitöltéséből mintát vett. A barnás színű minta nagyítóval történt vizsgálatakor megállapította, hogy nagyon apró szőrszálak, fehér szemcsék és apró bogarak kitines testrészei látszódnak benne. A fehér szemcsékről mikroszkóppal megállapította, hogy elmállott csontdarabkák. A Földtani Intézet és a Vegyvizsgáló Állomás elemzése szerint az anyag 14% foszforsavat tartalmazott.

Az 1937. évi Turisták Lapjának a májusi számában megjelent közlemény szerint Jellinek János és társai a barlangban dolgoznak. Az 1937-ben napvilágot látott, Jablonkay István által írt kiadványban az van írva, hogy a jól fejlett zsombolyrendszer, amely nagy csatornák és üregek rendszere a Remete-hegyen, a szurdok bal pereme közelében nyílik, valamint a 30 méter mély Feneketlen zsomboly a legmélyebb része a sokágú zsombolyrendszernek. Ennek a zsombolyrendszer résznek alul tág és felül nagyon szűk a függőleges, alulról nemrég a felszínre nyílt kürtője. A rész bejárata egy nagyon keskeny rés és még nem nagyon látszódnak a felszíni vízfolyás nyomai a nyíláson. A többi ág bejáratát már kibővítette a felülről befolyó víz és ezért egy tölcsérhez hasonlóan, felfelé tágulnak. Minden része egy zsombolyrendszerhez tartozik, de a kapcsolat nem mindenhol látszik, mivel a szűk csatornák és az összekötő nyílások több ponton el vannak tömve a leomlott törmelékkel. A kiadványhoz mellékelve lett a barlang három fényképe. Az első fényképen a Feneketlen zsomboly bejárata látható felülről fényképezve, a másodikon a Hétlyuk zsombolyrendszer egyik víznyelője látható felülről fényképezve és a harmadik fényképen a víznyelő bejárata van megörökítve, amely alulról lett fényképezve. A bölcsészdoktori értekezésbe bekerült a Kessler Hubert rajzán alapuló hosszmetszet térkép. Az 1937. évi Barlangvilágban látott napvilágot Kerekes Józsefnek egy tanulmánya és a publikáció szerint a Budai-hegységben nincs zsomboly, csak a remete-hegyi szurdok felett van egy zsomboly a hévízműködés emléke nélkül és karsztos barlangok mellett.

Az 1938. február 15-i Magyar Turista Életben, Pápa Miklós cikkében három, remete-szurdoki barlang van említve név szerint, ezek egyike a Hét-lyuk. A cikk szerint tilos a völgy nyugati részén nyíló, a hegyoldalba mélyedő barlangba menni. Egy hatalmas barlang beszakadásával keletkezett a szurdok és ennek a hatalmas barlangnak a maradványa a Hét-lyuk, amely nagyon közel van a hegy tetejéhez. 1940-ben a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztály tagjai megtekintették a zsombolyt. Az 1942. április 30-i Magyar Turista Élet című folyóiratban olvasható, hogy a szakosztály páratlanul lelkes és fáradhatatlan turista-barlangkutató gárdájával szoros összefüggésben van a remete-hegyi foszfáttelep felfedezése. A Hidrológiai Közlöny 1942. évi évfolyamában Láng Sándor kis méretű, víznyelő hasadéknak írta le. Az 1942-ben kiadott, „Barlangok mélyén” című könyv második kiadásában ugyanaz van leírva a barlangról és a kutatásáról, mint az első kiadásban.

 
Az egyik bejárat

1946. március 10-én, vasárnap, 20 évesen Jakucs László járt benne, akinek ez volt az első barlangi túrája. A barlangról Leél-Őssy Sándor olvasott egy Budai-hegység útikalauzban és Leél-Őssy Sándornak volt az ötlete, hogy keressék meg a barlangot és járják be. A Leél-Őssy Sándor által olvasott leírás szerint, világítószerszám segítségével lehet látni az alján és csak kötéllel, vagy kötélhágcsóval lehet leereszkedni a zsombolyba. A barlangba egy kötéllel próbálta meg Jakucs Lászlót leereszteni Leél-Őssy Sándor. A kötél vége egy fához lett kötve és Jakucs László egy gyertyát használt világítóeszköznek. Leél-Őssy Sándor nem bírta megtartani a Jakucs László derekára kötött kötelet és Jakucs László körülbelül 13 métert zuhant a 23 méter mély barlangban és csak az a fa akadályozta meg, hogy a barlang járószintjére essen, amelyikhez a kötél kötve lett. Körülbelül egy órát lógott a kötélen eszméletlenül és öt szerzetes húzta ki a sziklakútból, akiket Leél-Őssy Sándor hívott Máriaremetéről. Hat héttel később Jakucs László balesetmentesen eljutott a barlang aljáig. A zsombolyban történt balesete ellenére Jakucs László tovább járta a barlangokat, sőt, a baleset miatt azok tudatos kutatására és alaposabb megismerésére törekedett. A Földtani Értesítő 1948. évi évfolyamában az olvasható, hogy a Foszfát-terem nevű részt 1931-ben tárták fel és az egy temetőhely volt, ahová az állatok meghalni mentek, de az odavezető utakat még nem sikerült megtalálni. A teremben, egy bádogdobozban egy füzetet helyeztek el, amelybe a terembe lemerészkedők a neveiket írták és a barlang látogatásához MÁLLERD-engedély szükséges. A Magyar Hidrológiai Társaság 1949. március 9-én tartott ülésén Leél-Őssy Sándor egy előadást tartott a barlangról.

A Hidrológiai Közlöny 1950. évi évfolyamában megjelent Leél-Őssy Sándornak az előadása, a publikáció címe „A remetehegyi Hétlyuk-zsomboly”. Kadić Ottokárnak az 1952-ben befejezett kéziratában össze vannak foglalva az addig ismertté vált információk a barlangról. A kézirat hét, a barlangra vonatkozó hivatkozást sorol fel, de közülük az egyik, a Turistaság és Alpinizmus 1932. évi évfolyamában, a 363. oldalon, szerzőnév nélkül megjelent közlemény a 263. oldalon van. A leírás szerint egy vízszintesen kialakult, nagy kiterjedésű barlang, amelynek az egyik végén több zsomboly jött létre és a zsombolyok nyitották meg a mélyen elhelyezkedő, nagy kiterjedésű üreget. A barlang alján található, foszfátos réteg négy méter vastag, 10–14%-os foszforsav tartalmú és a mennyisége, a fúrások, valamint a mérések alapján, több mint 1000 mázsa. Vastag agyagréteg van a foszfátos réteg alatt, amelynek a foszfortartalma körülbelül 10%. Az 1954-ben napvilágot látott, Topál György által írt publikációban az olvasható, hogy a szerző hegyesorrú denevért és kis patkósdenevért figyelt meg az új lelőhelyen, valamint a tanulmányban látható egy térkép, amelyen fel van tüntetve a lelőhely helye. Az 1954-ben megjelent, Páli Tivadar által írt útikalauzban le van írva röviden. A nyílásai a hegytető közelében vannak és növényekkel fedettek. Több mint 20 méteres kötélleereszkedés után lehet járni a zsombolyban. Nagy mennyiségű, foszfát tartalmú denevérguanót fedeztek fel a Foszfát-teremben, amely a zsombolyból nyílik.

Az 1957-ben kiadott, Leél-Őssy Sándor által írt, „A Budai-hegység barlangjai” című tanulmányban részletesen ismertetve van, amely szerint a Budai-hegység egyetlen zsombolya, körülbelül 100 méterrel a völgytalp felett nyílik, hét egymás mellett nyíló, függőleges bejárata van, aknabarlang jellegű, nem volt víznyelő, valamint két részből áll, a Feneketlen-zsombolyból és a Nagy-zsombolyból, amelyekből akkor nem lehetett átmenni a másikba, valamint egy helyszínrajzon be van jelölve a helye. Az 1958-ban napvilágot látott, „Budapest természeti képe” című könyv részletes leírása szerint körülbelül 20 méter mély, betömődő aknabarlang és a Remete-hegy legbonyolultabb karsztformája, amelynek a bejáratai valószínűleg felszakadt avenek. Az 1959-ben kiadott, „Budapest természeti földrajza” című könyvben, a Remete-hegy környékét ábrázoló szelvényen be van jelölve és részletesen le van írva. A könyvben az lett publikálva, hogy a Budai-hegység egyik legérdekesebb és legsajátosabb karsztformája, amelynek a nagy foszforsav-tartalmú kitöltését már majdnem teljesen kibányászták és felhasználták.

 
Az egyik bejárat

Az 1961-ben megjelent „Budapest” útikönyvben az olvasható, hogy a barlangban, egy majdnem 20 méter mély, függőleges víznyelőn le lehet ereszkedni, valamint a bátor és ügyes vállalkozók egy nagy teremben, egy vendégkönyvbe írhatják be a benyomásaikat. Az 1962-ben kiadott, „A barlangok világa” című könyvben az van írva, hogy a Remete-hegy és a Zsíros-hegy fennsíkjának a délkeleti peremén, ahol a Máriaremetei-szoros található, kis méretű, de a tudomány szempontjából fontos barlangok nyílnak, amelyek közül a Hétlyuk-zsomboly a legérdekesebb. A barlang a tetőhöz közel, a völgy keleti végénél nyílik és két beomlásnak indult, különálló üregbe vezet a közvetlenül egymás mellett lévő hét bejárata. A zsombolyrésznek, amelynek 1931-ben fedezte fel a vízszintes folytatását Kessler Hubert két bejárata van és 21 méter mély. A vízszintes részben négy méter vastag, denevérektől származó guanóréteget talált. A sziklatömbökkel borított, felnyílt barlangrésznek öt bejárata van. A Remete-hegy felső barlangszintjében, körülbelül 400 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A Remete-hegyi-kőfülke, a Remete-barlang és a hegyoldalban nyíló, kisebb üregek valószínűleg egykori forrásbarlangok voltak és lehet, hogy a hidrológiai rendszerükhöz kapcsolódott a Hétlyuk-zsombolyból induló, vízszintes barlang is.

1963. október 27-én Cserhalmi László kereste fel. 1963-ban a BEAC Barlangkutató Csoport megismerkedett a Budapest környéki, nevezetes barlanggal. Az 1964-ben napvilágot látott, „Geológiai kirándulások Budapest környékén” című könyv szerint 130 méterrel a völgytalp felett nyílik és az aknái egy–hét méter átmérőjűek. A 19 méter mély Feneketlen-zsombolyból megközelíthető, ma is járható szakasz egy helyenként teremmé szélesedő, 27 méter hosszú hasadékból áll. Egy összefüggő barlangrendszernek a felszakadt részei a bejáratok, de az alattuk lévő barlangrészek teljesen eltömődtek. A Stefanik György által írt cikkben, az 1964. évi Karszt és Barlangban az jelent meg, hogy a Remete-hegyi 8. sz. barlang a nyílásaitól körülbelül 20–25 méterre található és a Remete-hegyi 8. sz. barlang annak a litoklázis rendszernek a folytatása, amelyhez a Hét-lyuk is tartozik. A Remete-hegyi 8. sz. barlang alsó részén, egy szűk járat végén, az omladékból huzat áramlik, amely arra utal, hogy erre még ismeretlen barlangrész található és valószínűleg valahol itt függ össze a Hét-lyukkal. A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1964. évi évfolyamában publikált, Kósa Attila által írt tanulmányban az olvasható, hogy Kessler Hubert egy vízszintes barlangtermet tárt fel a Hétlyuk-zsombolyban és a felharapódzási elméletekről szóló írásokban előfordul a barlang neve.

Az 1966. május 19-én készített, egy 1966. április 3-i bejáráson alapuló, szpeleográfiai terepjelentésbe Bertalan Károly azt írta, hogy felső triász, vastagpados, dachsteini mészkőben alakult ki és szemléletesen csak tömbszelvényben ábrázolható. 1966 májusában Bertalan Károly egy alaprajzi barlangtérképet rajzolt róla a korábbi felmérések alapján. Az 1966-ban kiadott, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben egy részletes leírás olvasható a barlangról. A leírás szerint a budai hegyvidék egyetlen zsombolya, amely a hét bejáratáról lett elnevezve és amelyben öt akna a Nagyzsombolyba, valamint a Remetemária felőli kettő, ugyancsak egymásba folyó bejárat a Feneketlen zsombolyba vezet. A 40 méter hosszú, vízszintes anyabarlang két teremből és folyosókból áll, valamint abból a hegy tetejére, azaz felfelé két, fordított tölcsérszerű járat nyílik, amelyek a felszín közelében hét bejárattá válnak. Az omladékban végződő Nagyzsomboly 15 méter mély. 1931-ben Kessler Hubert a zsombolyok keletkezésére vonatkozó elméletét a Hétlyuk-barlangban támasztotta alá, a gyakorlatban elért eredményével. A Feneketlen zsombolyban, 21 méter mélyen Kessler Hubert átbontotta a törmelékkúpot és a kibontott átjárón egy meredek lejtőt talált, amely az alsó barlangban ért véget. A könyvben az olvasható, hogy a két zsomboly valószínűleg egy anyabarlangba csatlakozik.

 
Az egyik bejárat

1970-ben az FTSK Barlangkutató Csoport öt tagja, Szunyogh Gábor, Frecska József, Kelenc Béla, Ferber László és Horváth Ferenc felmérte. A felszínét Vukov Péter mérte fel. A felmérések alapján Horváth János ellenőrző mérést végzett és szerkesztett egy térképet a felszíni környezetéről, amelyen a bejáratok rajzai is láthatók, egy alaprajzi barlangtérképet nyolc keresztszelvénnyel, a Feneketlen-zsombolyról egy alaprajzi barlangtérképet és a Feneketlen-zsombolyról két hosszmetszet barlangtérképet keresztmetszetekkel, valamint a Nyolcadik-lyuk hosszmetszet barlangtérképén a Hét-lyuk egyik bejárati részének a hosszmetszet rajza is szerepel. A felszínen, a felső járatok feletti sziklahídon helyezték el a felmérés 0. pontját, valamint ehhez viszonyították az üregrészek fő, felső mérőpontjait és a járatok mélységi adatait. A felszínt is ábrázoló térképen, a rajzolt, nyolc bejárat közül egy négy méter mélységű, ellipszis keresztmetszetű, szűk aknabejárat is látható, de ez napjainkban nem létezik, mert eltömődött. Az 1971. évről szóló csoportjelentés szerint 1971 tavaszán fejezte be a csoport a Hét-lyuk rendszer felmérését.

A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában kiadott, a Horváth János és Szunyogh Gábor által írt, az 1970. évi térképezésről szóló beszámolóban az olvasható, hogy a Feneketlen-zsomboly 17 méter mély, ovális keresztmetszetű aknáját és az alsó részeit, valamint a Hét-lyuk nyílt aknáját, azaz a felszínre szakadt részét összefüggő, egyetlen barlangnak számították, mert majdnem biztos volt a szerkezeti kapcsolatuk. A barlangot az 1970. évi felmérés előtt már felmérték és a vázlatos rajzaik publikálva lettek, a Nyolcadik-lyukat külön barlangként kezelték, valamint a publikációban megjelentek az 1970-ben készült barlangtérképek. A Remete-szurdok térképvázlatán meg van jelölve a helye és a neve is szerepel a rajzon.

A dombgerincet alkotó III. sziklaborda keleti oldalában, körülbelül 380 méter tengerszint feletti magasságban, a hegytetőhöz közel nyílik és a Nyolcadik-lyukkal együtt a Remete-hegy addig ismert, legmagasabban nyíló barlangrendszerét alkotják. A Hét-lyuk az irodalomban sokszor volt ismertetve, az utolsó, részletes leírása a Hidrológiai Közlönyben, 1960-ban napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban olvasható. A III. kőborda 9. számú barlangja. A Nyolcadik-lyuk folyosójának biztos a szerkezeti összefüggése a Hét-lyuk rendszer alsó, még ismeretlen járataival, de a két barlangnak a legközelebbi, ismert járatai 11 méterre vannak egymástól és a Nyolcadik-lyuk felszakadása, valamint a felfedezése nemrég történt, ezért különálló barlangokként kezelték a Hét-lyukat és a Nyolcadik-lyukat. Egy fülke a Nyolcadik-lyuknak az a része, amely a Hét-lyukat a legjobban megközelíti. Mivel a cikk íróinak csak a részletes felmérés volt a célja, ezért csak a barlang és az üregformák akkori állapotát, valamint a térkép alapján megállapítható törésszerkezetet ismertették.

A barlang felső és a középső szintje a barlang nagy, felszakadt részével átjárhatóan összefüggő üregekből áll. A Feneketlen-zsomboly alatti, omladékos terem szerkezetileg kapcsolódik a nagyrészt fedett, északnyugati irányú, a középső szint felnyílt járatához csatlakozó hasadékteremmel. Az alsó szint a legmélyebb ponton található Nagy-teremből, az Omladék-teremből és a lefelé vezető hasadékokból tevődik össze. A nagy, 7×3–4 méter átmérőjű, felszíni berogyás, amely egy lepusztult barlangrész a Hét-lyuk leglátványosabb formája. A VI. sz. lyuk és a nagyméretű VII. sz. kapu a berogyás bejáratai, amelyek a fennsík szintjén, közvetlenül a felszakadás mellett találhatók. A felszakadt részbe vezet egy félig fedett, keleti irányú járat végén, a gát alatt alacsony csőfolyosó, amelynek a kis melléküregeiben és az örvénykürtőszerű oldalfalain cseppkőlefolyások és kis, pusztuló cseppkövek figyelhetők meg.

Egy északnyugati irányú, omladékos járószintű hasadékterem van kissé mélyebben, az I. sz. lyuk alatt. Az ismert, alsó járat felett helyezkedik el ez a nagyméretű hasadék. A barlangrendszer alsó részébe vezet a Feneketlen-zsomboly, amelynek a IV. sz. lyuk a bejárata. A Feneketlen-zsombolyba a III. sz. lyuk kis fülkéjéből is át lehet jutni és valószínűleg itt jutott el az alsó barlangba az akna alatti, omladékkal feltöltött terem kitöltésének egy része. Az akna alatt, keletre egy keskeny ablak nyílik egy hasadékba. Az Omladék-terembe, amely nagy méretű a ledobált fatörzseken keresztül lehet leereszkedni. A körülbelül 50 négyzetméter alapterületű termet a kitöltés tagolja, amely sok helyen a főtéig ér. A nyugati oldalán egy folyosószerű, oldott formákat tartalmazó üreg nyílik. A felső, bejárati folyosó vége alá érnek a szűk kürtői. A barlangrész északnyugati végén földes és omladékos, huzatos hasadék emelkedik, amely a nagy, felső hasadékteremmel függ össze.

Az alsó terembe, amelynek Nagy-terem a neve egy néhány helyen magas hasadékjárat vezet le az Omladék-teremből. A barlang legnagyobb terme a 10 méter hosszú, 10 méter magas és átlagosan három méter széles, agyagos aljú Nagy-terem, amelynek a falain és a főtéjén oldott formák, az északi végén cseppkőkéreg jött létre. Itt van a barlang legmélyebb pontja, amely az akna bejáratától 33 méter, a 0. ponttól 37,5 méter mélységben van. Egy kis, alacsony fülke nyílik a terem talpszintjén és a fülke egy párhuzamos, nyugati hasadék része. Északkeletre, egy kétméteres kapun keresztül egy nyolc méter magas, 12 négyzetméter alapterületű, gömbkupolás fülkébe lehet jutni. Ez egy zárt, szép formájú gömbfülke, amely hasonló jellegű a Nagy-teremhez.

A III. sz. lyuk hat méter mély berogyását egy keskeny sziklaél választja el a nagy felszakadástól. A berogyással összefüggő fülkéből egy nagyon szűk kúszójárat vezet a talpszinten az I. pont alatti hasadékterembe. A terem talpa felett, nyolc méter magasan, egy kis párkányon van a vége. A fülke déli oldalának az egyik része közvetlen összeköttetésben van a nagy aknával, egy másik része az akna melletti, 6×4 méteres, boltozatos üregben végződik. Ennek az üregnek az alja finomabb, agyagos törmelékből áll, amely az akna ablaka felé nagyon lejt és elképzelhető, hogy ez egy párhuzamos akna kitöltése.

A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában található egy Bertalan Károly által készített összeállítás a remete-hegyi barlangok irodalmáról, amelyben ez a barlang is szerepel. Bertalan Károly ismeretlen időpontban összeállított egy nyomtatásban nem megjelent irodalomjegyzéket a Hét-lyuk irodalmáról.

 
Az egyik bejárat

1972-ben az FTSK Barlangkutató Csoport elkészítette a Hét-lyuk rendszer publikálható barlangtérképét. 1972. április 9-én két turista diák zuhant a barlangba. A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1972. évi 6. füzetében, az 1972. évi Karszt és Barlangban, Szabó László nekrológjaiban az látható, hogy Szabó László is részt vett a mentésben. A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1972. évi 7. füzetében megjelent jelentés szerint a két fiatalembert a BSE Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Csoport tagjai mentették ki. Az 1972. évi Karszt és Barlang alapján a Barlangi Mentőszolgálat hozta a felszínre és szállította le a hegyről a két súlyos sérültet. 1973. április 22-én a Budapesti Rendőrfőkapitányságról riasztották a Barlangi Mentőszolgálatot egy turista miatt, aki a barlangban szenvedett balesetet. A mentőszolgálat tagjai a kimerült és szorult helyzetben lévő fiatalembert kihozták a barlangból. Az 1974. évi Barlangnapon az FTSK barlangkutatói bemutatták a Hét-lyukról készült makettet. Az 1974 októberében és novemberében tartott, öt előadásból álló, biztonságtechnikai előadássorozatot követő gyakorlati foglalkozás helyszíne a zsomboly volt. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját.

A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kéziratban a 32-es számú cédulán van ismertetve a barlang, amely a kézirat szerint a IV. sziklaborda tetején nyílik és a bejárata szakadékos, aknaszerű. Kettős rendszer. Az egyik egy 7,4 méteres beszakadás, VI. sz. lyuk és VII. sz. kapu, valamint az I. sz. nyílás, a II. sz. nyílás és az V. sz. nyílás. A másik a Feneketlen zsomboly, amelynek a hossza körülbelül 50 méter és a mélysége 33 méter, valamint amely egy 17 méteres kürtőből és két nagy, lejtős teremből áll. A megjegyzés szerint a foszfát tartalmú guanót kitermelték belőle és felszerelés nélkül járhatatlan, életveszélyes. Az ismertetés egy publikáció alapján íródott. A 31-es cédula szerint a Remete-hegyi 8. sz. barlang a Hétlyuk barlang felszakadásától 20 méterre, déli irányban nyílik és a Hétlyuk-zsomboly felé huzat érezhető.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfiában meg van említve a neve és egy névváltozata 19 irodalmi hivatkozással. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Jánossy Dénes az 1976. évi MKBT Beszámolóban azt tette közzé, hogy szórvány, őslénytani leleteket gyűjtött a Pilisben található Hétlyuk barlangból Juhász József és Szepesházi Imre. Kordos Lászlónak az 1976. évi MKBT Beszámolóban publikált írása szerint Juhász József 1976 júniusában a zsomboly 29 méteres mélységéből gyűjtött madár, denevér, vörös róka, kutya és mezei nyúl csontokat. Szepesházi Imre a 21-es aknából 1976. október 12-én gyűjtött kutya csontokat. Az 1976-ban talált leletek fiatalok és a közelmúltban, legfeljebb néhány száz éve behullott állatoktól származnak a szerző szerint. Az 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján már nincs rajta. 1977-ben Karip Gyula valószínűleg Bufonidae, Ophidia, három madárfaj, Myotis, közönséges törpedenevér, valószínűleg hosszúszárnyú denevér, valószínűleg mezei hörcsög, valószínűleg pirókegér, kutya és juh, vagy kecske csontjait gyűjtötte benne.

 
Az egyik bejárat

Az 1982-ben napvilágot látott, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben részletesen le van írva. A leírás szerint az egyik legösszetettebb karsztjelensége a Remete-szurdoknak. A felszínről lefelé menő, nyolc kürtőből, az alsóbb szinten elhelyezkedő, két teremből és összekötőfolyosókból álló barlangcsoport, amelynek hét nyílása volt korábban ismert. Nem mindegyik üregéből lehet átmenni a másikba, de a barlangcsoport üregei ugyanahhoz a nagyon lepusztult rendszerhez tartoznak. A kétnyílású Feneketlen-zsomboly aknája a legmélyebb. A több ezer mázsányi denevérguanónak és az elporladt csontoknak a négy méter vastag és értékes keverékét bányászták, mert nagyon sok, 14% volt a foszforsavtartalma. A 15 méter mély Nagy-zsombolyhoz négy, szomszédos akna csatlakozik. 1982-ben a barlang volt az egyik helyszíne a Kinizsi Kupa nevű országos barlangversenynek.

Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel három névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve és a könyvben látható egy fénykép a barlangról. A fényképaláírás szerint régen és most is a barlangkutatók kedvelt túrázóhelye. Az 1991. évi Földrajzi Közleményekben publikált, Hevesi Attila által írt tanulmány szerint az Ördög-árok szorosának a sziklafalaiban és a felső peremén van a bejárata a hegység legtöbb, leszálló hidegvizek által kialakult üregének, például a Hétlyuk-zsombolynak is. Az 1993-ban napvilágot látott, „Szerelmetes barlangjaim” című könyvben részletesen le van írva Jakucs László és Leél-Őssy Sándor 1946. évi túrája a barlangban és a könyvben látható egy vázlatos hossz-szelvény rajz a zsombolyról, amelyet Jakucs László és M-né Kasza K. rajzolt, valamint egy rajz Jakucs László barlangi zuhanásáról, amelyet Gönczi T. rajzolt. A leírás szerint a Hétlyuk-zsomboly szomszédságában néhány mély, kötél nélkül bejárható barlang nyílik.

1995-ben az Anubisz Barlangkutató Csoport a Feneketlen-akna aljáról eltávolította a három–négy méter magasságig felhalmozódott farönköket és az egyéb hulladékot, valamint az akna alsó kiszállási pontján egy hulladékfogó ácsolatot épített. Kraus Sándor 2004. évi beszámolója szerint körülbelül 70 méter hosszú, 30 méter mély, hévizes eredetű, triász mészkőben alakult ki, a gömbüstös járatok egy részébe lehatol a felszíni világosság és ezért ez a rész járható felszerelés nélkül, a barlang alján omlott törmelék van sok szeméttel és üvegszilánkkal, valamint a jellege miatt alkalmas a kötéltechnika gyakorlására. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy Hétlyuk-zsomboly nevű szócikk, amelyben azt lehet olvasni, hogy egy 7×4 méter átmérőjű berogyásból nyílik, a mélysége 33 méter, a hegység egyetlen aknabarlangja és nagyon látványos zsomboly. A 2011. évi Karszt és Barlangban kiadott, Vukov Péterről szóló nekrológ szerint Vukov Péter rendszeresen túrázott a társaival a barlangban. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint.

IrodalomSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Ács Tivadar: Feljegyzés a barlangi foszfátok tárgyában. Kézirat. Budapest, 1950. december. (Megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézet Adattárában.)
  • Barcza ImreThirring Gusztáv: Budapest Duna-jobbparti környéke. Budapest, 1924. (2. kiad.) 69. old.
  • Csorba Csaba szerk.: Turista magazin útikalauza. 21. sz. 1974/1.
  • Jakucs László: Felfedező utakon a föld alatt. Gondolat Könyvkiadó, 1959. 9–11, 20–22. old.
  • Leél-Őssy Sándor: A remetehegyi Hétlyuk-zsomboly. Idegenforgalmi Tájékoztató, 1952. február–március. (18. sz.) 10–11. old.
  • Torma István szerk.: Magyarország régészeti topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás. Budapest, 1986. 122. old.
  • Vitéz András – Pap Miklós szerk.: Budapest. Budapest, 1961. 26. old.
  • –: BETE Barlangnapló, I. 1934. szeptember 16.
  • –: Budai hegyek. (Turistatérkép.) Mérték 1:25.000. Tervezte és kiadja a M. kir. Állami Térképészeti Intézet, Budapest, 1936. (Kirándulók térképe 1. sz.)

További információkSzerkesztés