Manhattan terv
A Manhattan terv (Manhattan Project) a második világháborúban az atomfegyver kifejlesztésére szolgáló közös vállalkozás, melyben részt vett az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kanada. Megindításáról 1942-ben döntött Franklin D. Roosevelt elnök a magyar Szilárd Leó kezdeményezésére (akit ebben Albert Einstein is támogatott). Szilárd a német atombomba-kutatásokra és ennek veszélyeire hívta fel a figyelmet. A projekt vezetője Robert Oppenheimer lett, aki számos neves amerikai tudós mellett magyar, olasz és más egyéb származású fizikust választott ki a projektben való részvételre. A Manhattan terv katonai vezetője Leslie R. Groves mérnök-tábornok volt.[1][2]
A terv során Los Alamos (Új-Mexikó) lett a kutatás központja, Robert Oppenheimer vezetésével. A plutónium előállítása Hanfordban (Washington állam) történt. Oak Ridge-ben (Tennessee) urándúsító üzemet hoztak létre.
Az első atombombaSzerkesztés
Az új-mexikói Alamogordo mellett 1945. július 16-án robbantották fel az első atombombát. Ez plutóniumbomba volt, és azért döntöttek a kísérleti robbantás mellett, mert a plutónium implóziós felrobbantásának sikeressége kevésbé volt biztos, mint az uránbomba egyszerűbb, „összelövéses” technikája.
Truman elnök a tervben résztvevők ellenzésének dacára döntött az új fegyver éles bevetéséről Japán ellen, amire 1945. augusztus 6-án Hirosima és 9-én Nagaszaki felett sor is került. Az előbbi egy urán-, az utóbbi egy plutóniumbomba volt.
Az atomtámadások azonnali következménye több mint kétszázezer civil áldozat volt, és ez döntő szerepet játszott Japán feltétel nélküli kapitulációjában.
ForrásokSzerkesztés
További információkSzerkesztés
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
- Einstein–Szilárd-levél
- Niels Bohr és Werner Heisenberg üzenetváltása
