Páneurópai folyosók
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A páneurópai közlekedési folyosókat (más néven: Helsinki-folyosókat[1]) az 1994-es és 1997-es európai közlekedési miniszteri konferenciákon jelölték ki. A tíz kijelölt folyosó a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) kiterjesztése Kelet-Európa (az akkori Európai Unió szomszédos államai) irányába. A folyosók kijelölésének célja jó közlekedési kapcsolatok kiépítése volt az EU és szomszédai között, a hatékony és biztonságos közlekedési rendszer révén, segítve az utasok és áruk hatékony szállítását, és ezáltal a versenyképességet és a gazdasági növekedést.
Az Európai Unió bővítése révén ezek a folyosók ma már nagyrészt az EU területén haladnak, így a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) részét képezik.[2]
Történelem
szerkesztésAz 1990-es évek elején, a rendszerváltás után egy sor pán-európai közlekedési konferenciát tartottak azzal a céllal, hogy azonosítsák Kelet-Európa infrastruktúra-fejlesztési szükségleteit, és kidolgozzanak egy stratégiát Európa összes közlekedési hálózatának integrálására.
Az első, 1991-ben Prágában megrendezett konferencia eredményeként egy közlekedési folyosókon alapuló megközelítésben állapodtak meg. A második konferencián (1994, Kréta) kilenc páneurópai közlekedési folyosót jelöltek ki: ezek Kelet-Európa fő közlekedési tengelyei, és ezekre kívánták összpontosítani a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére rendelkezésre álló forrásokat. A harmadik konferencián (1997, Helsinki) a balkáni államok lobbizásának köszönhetően egy tizedik folyosót is kijelöltek. (Ugyanitt négy „páneurópai közlekedési területet” is kijelöltek, amelyek tengeri medencéket foglalnak magukba.)[3]
Folyosók
szerkesztésÖsszesen tíz páneurópai közlekedési folyosót jelöltek ki. Ezek közúti-vasúti folyosók, kivéve a VII-es számút, amely vízi folyosó.[3]
Páneurópai folyosók Magyarországon
szerkesztés- A IV. folyosó az osztrák és szlovák határtól Budapesten keresztül Románia felé halad, 487 km vasútvonalat és 410 km közutat tartalmaz.
- Az V. folyosó a délnyugati országhatártól északkeleti irányban halad. A fő ág Szlovénia, az V/B és V/C ág Horvátország felől lépi át az országhatárt, és Budapesten egyesülve folytatódik Ukrajna felé. A vasúthálózat 996 km, a közúthálózat 784 km hosszú.
- A VII. folyosó a Duna Ausztriától Romániáig terjedő vízi útja, mely magyarországi szakaszának hossza 378 km.
- A X. folyosó X/B ága Budapestről indul, Szerbia határáig a vasúti szakaszok hossza 156 km, a közúti szakaszoké 171 km.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ angolul Helsinki corridors
- ↑ Transeuropäisches Verkehrsnetz und Paneuropäische Verkehrskorridore (német nyelven). Szászország. [2011. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
- ↑ a b The Pan-European Corridors (angol nyelven). TRACECA National Secretariat from Romania. [2010. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
- ↑ EU-Sekretariat für den PanEuropäischen Verkehrskorridor III (német nyelven). Szászország. (Hozzáférés: 2012. április 2.)[halott link]
- ↑ a b c d e Elena Ilie: Bulgaria focuses on pan-European transport corridors (angol nyelven). Railway Pro, 2011. július 20. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
További információk
szerkesztés- Maps Trans European Networks[halott link], The International Maglevboard e.V. (angol)
- Paneuropäische Verkehrskorridore und Verkehrsgebiete[halott link], Bundesministerium für Verkehr, Bau und Stadtentwicklung (német)