Wikipédia

Ohmann Béla

magyar szobrász, tanár

Ohmann Béla (Budapest, 1890. március 6. – Budapest, 1968. március 21.) magyar szobrász. 1921-től a Budai Iparrajziskola tanára, kerámiaműhelyének vezetője volt. 1937-től 1946-ig Országos Magyar Iparművészeti Iskola tanára, díszítő szakosztály vezetője volt. 1946-tól nyugdíjazásáig, 1950-ig a Budapesti Műszaki Egyetem épületszobrászati tanszékén mintázást tanított.

Ohmann Béla
Született1890. március 6.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1968. március 21. (78 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ohmann Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ohmann Országalmája Székesfehérvárott, a püspöki palota előtt
Szent Ágoston kerámia dombormű, Szeged, Dóm tér 6.
Ozorai Pipó faszobor

Tanulmányok szerkesztés

(1911-1914), (1919-1920). Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szak, mesterei: ifj. Mátrai Lajos, Simay Imre.

Munkássága szerkesztés

 
Feszl Frigyes építész
 
Mátyás király Szeged, 1930
 
Gellért püspök

Számos jelentős hazai és külföldi kiállításon részt vett. Síremlékeket, kisplasztikákat, érmeket és emlékműveket készített, valódi műfaja azonban az épületszobrászat volt. 1920-ban készült síremlékterveivel jutott önálló megbízásokhoz. Kezdeti művei a neobarokk akadémizmus szellemében készültek. Művészetének alakulására nagy hatással volt az 1920-as évek közepén tett olaszországi és franciaországi tanulmányútja. Egyéni stílusának mintaképeit a középkor archaikus formavilágában találta meg, de a szecesszióra, art decóra jellemző stilizálással, könnyedséggel ötvözte. A Csanádi egyházmegye Rerrich Béla tervezte klinkertéglás épületére 1930-ban, Szent Imre, Szent Gellért és Szűz Mária szobrát, valamint két zászlótartó szerzetes alakját mintázta meg, a korszak észak-német és skandináv modern stílusát követő felfogásban. Szent Gellért alakjának megformálásán különösen érezhető a két világháború közötti korszak neves német szobrásza, Georg Kolbe statikus művészetének hatása. Az alkotások anyagválasztása is az épített környezethez igazodott. Amíg Szent Imre és Szűz Mária szobrát a klinkertéglás falra mészkőből faragta ki, addig Szent Gellért alakját barnásvörös pirogránitból készítette Ohmann, hogy elüssön a mészkőlapokkal burkolt hátterétől. A Dóm tér 6. számú épület számára 1930-ban két Zsolnay-kerámiát készített a művész. Szent Ágoston gótikus ihletésű, többalakos domborművén a középen trónoló szent arcvonásait Rerrich Béláról mintázta. Ugyancsak neogótikus stílusú az a Pieta, amelynek drámai hatását fokozza az előtte elhelyezett egyszerű vasrács. A szegedi Kémiai Intézet épületére 1931-ben középkori alkimistákat ábrázoló három kerámia domborműve került. Ugyanitt található Temesvári Pelbárt szobra is, amely bár erőteljesen stilizált, rajta a Római iskola neoklasszicista stílusú plasztikai fogalmazása érződik. A szegedi Fogadalmi templomban látható Glattfelder Gyula jubileumi oltára és a Klebelsberg Kuno szarkofágja. E körbe tartozik Mária szobra is, melyért a párizsi Világkiállításon 1937-ben nagydíjat kapott.

Római Iskola szerkesztés

 
Szent Imre herceg
 
Zászlótartó barátok

Szegedi munkái után Münnich Aladár két modern stílusú budapesti épületénél foglalkoztatta. A Rerrich Bélával való együttműködés során a művész megismerte a Magyarországon addig kevéssé alkalmazott klinkertéglás építési módot. Ezt a hatást tükrözi, hogy a Nagyvásártelep irodaépületére 1932-ben az évszakokat jelképező négy domborművet klinkertéglából mintázta.[3] Az 1930-as évek közepén döntő fordulat következett be művészetében. A Pasaréti téri templom és a pécsi pálosok részére készült román neoromán művei kielégítik a középkor szellemét feleleveníteni kívánó modernebb egyházi mecenatúra igényeit. Egyértelműen a neoklasszicizmus követőjévé vált, a Római iskola stílusának vezéregyénisége lett, bár nem volt római ösztöndíjas. Egyházi műveit tartózkodó egyszerűség, komor méltóság, tudatos archaizálás jellemzi. Az új törekvéseket képviselő művészetének kiemelkedő alkotása a székesfehérvári Kálmáncsehi Domokos kőszobra (1941), mely a kor egyházművészetének egyik legjelentősebb alakjává avatta. Világi művein a díszítő szándék van jelen.

Művészete szerkesztés

 
Szüret kútszobor Kazincbarcikán (2012)
 
A Szüret működő szökőkúttal (2019)

Művészi alkalmazkodóképessége, iparművészi fogantatású anyagismerete és vonzalma az építészethez lehetővé tette, hogy a Római iskola szinte valamennyi vállalkozásában részt vegyen. Fölényesen tudta egyeztetni a plasztikai és az építészeti ismereteket. Az 1930-as évektől meghatározó egyénisége volt a magyar épületszobrászatnak. Az általa képviselt architektonikus építészeti felfogás iskolateremtő vonulat a magyar szobrászatban. Praktikus, olcsó kivitelű, világos szerkezetű, áhítatot sugalló domborművei tökéletes harmóniával illeszkednek az épületekhez. Ornamentális plasztikája kemény, fegyelmezett. Több nagy kiállításon vett részt. Gyapotszedője (1952) eredetileg a moszkvai mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonja homlokzatára készült. A második világháború után elsősorban tanítással foglalkozott, korszakunkban kevés megbízást kapott, csak néhány épületplasztikát és köztéri szobrot készített, melyek jelentősége messze elmarad korábbi műveitől.

Csoportos kiállítások (válogatás) szerkesztés

Köztéri művei (válogatás) szerkesztés

  • 1929-31 domborművek, Mátrai Lajossal Budapest, XI., Eszék u. 9-11. és 13-15.
  • 1930 Kőrösi Csoma Sándor, emlékmű, Szeged, Dóm tér
  • 1930 Temesvári Pelbárt, kő, dombormű, Szeged, Dóm tér
  • 1930 Ozorai Pipó, fa, féldombormű, Szeged, Nemzeti Emlékcsarnok
  • 1930 Hunyadi Mátyás, lovas szobor, Szeged, Nemzeti Emlékcsarnok
  • 1930 Szent Gellért, klinker, Szeged, Püspöki palota
  • 1930 Szent Imre, Szeged, püspöki szeminárium
  • 1930 Szent János, Szeged, püspöki szeminárium
  • 1930 Clark Ádám, bronz, dombormű, Szeged, Dóm tér
  • 1931 Feszl Frigyes, homokkő, Szeged, Dóm tér)
  • 1932 Szűz Mária, Budapest, Maglódi út, Kórház, Tüdőbeteg pavilon
  • 1932 Évszakok, klinker, dombormű, Budapest, Vámház krt. 1-3.,[4]
  • 1932 Ég és Föld, dombormű, (Mátrai Lajossal) Budapest, V., Honvéd u.-Markó u., ELMŰ
  • 1932-33 Szent Antal-oltár és -szószék, domborművek, Budapest, II., Pasaréti út 137., Szent Antal templom előcsarnoka
  • 1932-33 Angyal-reliefek, Budapest, XII. Csaba u. 5., városmajori Szent Szív templom
  • 1932-33 Páduai Szent Antal szobor és Szent László oltár, Budapest, XII., Csaba u. 5., városmajori Szent Szív templom, Hősök kápolnája
  • 1933 Páduai Szent Antal, Balatonboglár, római katolikus templom
  • 1933 Páduai Szent Antal, műkő, Budapest, II., Sólyom u. 15., kert, eredeti: Balatonboglár, templom
  • 1933 Alchimisták I-III., Szeged, Kémiai Intézet kerámia díszítményei
  • 1935 Klebelsberg Kunó-síremlék Kertész K. Róberttel, Szeged, Fogadalmi templom
  • 1936 Bodor-kút, Neptum szobor, bronz, Budapest, XIII., Margitsziget, (a marosvásárhelyi Bodor-kút másolata)
  • 1936 Budavár címere, vörösmárvány, dombormű, Budapest, I., Bécsi kapu tér
  • 1936 Budavár visszavétele, Rohanó angyal, bronz, Budapest, I., Bécsi kapu tér
  • 1937 Patrona Hungariae, (Párizsi Világkiállítás, Magyar pavilon)
  • 1937 Hangya-ház domborművei, (Mátrai Lajossal) Budapest
  • 1937 Szent Demeter oltár, vörös márvány, Szeged, Fogadalmi templom
  • 1938 főoltár, Pécs, Pálos rend templom
  • 1938 Kálmáncsehi Domonkos, márvány, Székesfehérvár, Szent Anna kápolna előtt
  • 1938 Árpád, kő, Székesfehérvár, Városháza díszterem
  • 1938 Szent István, kő, Székesfehérvár, Városháza díszterem
  • 1938-39 Huszár Gál, bronz, Debrecen, Egyetem tér
  • 1938-40 Prohászka Ottokár, kő, Székesfehérvár
  • 1939 Angyalos magyar címer, alumínium, New York-i Világkiállítás, Magyar pavilon bejárata
  • 1940 Pénzügyi igazgatóság épületdomborművei (Reményi Józseffel), Zalaegerszeg)
  • 1941 Széchenyi István, emléktábla, dombormű, Budapest, V., Roosevelt tér 1-3.
  • 1943 Szent Teréz és Stációk, carrarai márvány, mészkő, Budapest, II., Máriaremete út 28., remetekertvárosi Szentlélek templom
  • 1943 Jézus Szíve, kő kút, Győr, Nádorvárosi templom
  • 1943 Országalma (Székesfehérvár)
  • 1957 Szüret, kútszobor, Kazincbarcika
  • 1958-60 Turi György, mészkő,[5] Várpalota, Thuri György Általános Iskola udvara
  • 1959 Gyári munkások, műkő, dombormű, Budapest, III., Szentendrei út 101.
  • 1964 Álló nő, kőszobor, Sopron, Szanatórium park
  • 1964 Gárdonyi Géza, ruskicai márvány, mellszobor, Eger, Színház
  • 1964 Kacsóh Pongrác, domborműves emléktábla, Keszthely
  • 1964 Közlekedés, haraszti mészkő dombormű, Vác, autóbusz-pályaudvar
  • 1973 Neptun, mészkő, Baja
  • 1965 Ülő nő, haraszti mészkő, Vác, Naszály út

Társasági tagsága szerkesztés

Díjai, elismerései (válogatás) szerkesztés

  • 1933 milánói Triennálé, ezüstérem
  • 1937 Párizsi Világkiállítás, Diplome d'honneur
  • 1938 állami iparművészeti nagy aranyérem
  • 1940 milánói Triennálé, Grand Prix

Művei közgyűjteményekben (válogatás) szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Ybl Ervin: A szegedi templom-tér épületeinek iparművészeti értékei, Magyar Iparművészet, 1932/1.
  • Rerrich Béla: Művészi városterek és a szegedi fogadalmi templom körül építendő térkérdése. 1928
  • Milyen is legyen a Dóm tér, a tanulmányt Rerrich Béla 1928. márciusában olvasta fel a közművelődési palota dísztermében Somogyi-könyvtári híradó. 11. évf. 1. sz. (1972. febr.), p. 39-52.

Források szerkesztés

  • Fitz Péter: Modern magyar művészeti lexikon. 2. kötet. Enciklopédia, 2000. Budapest
  • Ybl Ervin: Ohmann Béla. Szépművészet, 1942.
  • Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái, Szeged, 1993
  • Bajó Gyula: Budapest újabbkori épületszobrászata. Turul, Bp., 1942.
  • Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1995.
  • P. Szűcs Julianna: A városmajori templom építéstörténete és kora. Ars Hungarica, 1977/1.
  • H. Vladár Ágnes: Pasaréti Páduai Szent Antal plébániatemplom. TKM Egyesület 636. füzet. Bp., 2001.
  • K. Pintér Tamás – Kaiser Anna: Budapesti templomok. Bp., 1993.
  • P. Szűcs Julianna: A római iskola. Corvina, Bp., 1987.
  • Péter László: Szeged. Panoráma, Bp., 1986.
  • Kopp Jenő: A magyar művészet sikere Velencében és Milánóban. Szépművészet, 1940/1.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11371/11394.htm, Ohmann Béla, 2017. október 9.
  2. ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  3. ↑ Bajó Gyula: Budapest újabb kori épületszobrászata. TURUL, Budapest, 1942. 50. és 65. o.
  4. ↑ Archivált másolat. [2008. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 30.)
  5. ↑ https://www.kozterkep.hu/18512/thury-gyorgy

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Ohmann Béla témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ohmann_Béla&oldid=24789105”