Soós Edit
Soós Edit (született Sturcz) (Budapest, 1934. augusztus 7. – Budapest, 2008. július 13.) magyar színésznő.
| Soós Edit | |
.png) | |
| A Tizenegy több, mint három c. tévéfilmben (1976) | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Sturcz Edit |
| Született | 1934. augusztus 7. Budapest |
| Elhunyt | 2008. július 13. (73 évesen) Budapest |
| Pályafutása | |
| Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola |
| Aktív évek | 1956–2006 |
| Híres szerepei |
|
| Díjai | |
| További díjak |
|
| Soós Edit IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Szülei Sturcz János és Mits Ilona voltak. 1948–1950 között Kereskedelmi Akadémiát végzett. 1952–1956 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Osztálytársai: Őze Lajos, Horváth Sándor, Halász László, Fekete András, Tóth Béla.
Az 1951-es svéd filmsiker Egy nyáron át táncolt főszerepét szinkronizálta Sturcz Edit fh. néven – felejthetetlenül.
Rövid önéletrajza saját szavaival:
„Első színpadi sikerem a Dulszka asszony erkölcse Madách Színházbeli előadásához kötődik még főiskolásként, 1955-ben, olyan pályatársak között, mint a főszerepet játszó Dayka Margit, akit élete végéig második mamámként szerettem. Első szerződésem 1956-ban a Miskolci Nemzeti Színházhoz kötött, ahol Molnár Liliomában Julikát játszhattam nagyszerű partneremmel, Szirtes Ádámmal. Az októberi események kapcsán 1957-ben tanúként hallgattak ki a Tóth Ilona-perben, melyet összekapcsoltak a Gáli–Obersovszky-perrel. Ez pályámon csendes szilenciummal járt, csaknem ráment szépen induló művészi karrierem. 1957-ben Major Tamás szerződtetett a Nemzeti Színházhoz. Cselekedete mentőakciónak számított, mert meglátta bennem a jövő ígéretes tehetségét. A Lyuk az életrajzon című vígjátékban, A szabadság első napja című darabban, a Szentivánéji álom Puck szerepében mutatkoztam be. Osborne Dühöngő ifjúság című drámájában a legendás Kálmán György, Horkai János voltak partnereim. Major Tamás – miután ajánlatot kaptam a Vígszínházba a Somló István társulatába, melyet elfogadtam – meg nem bocsátva lépésemet vidékre küldött egy évre, „fejlődni”. Ezt meghallva, Szendrő József, a debreceni Csokonai Színház akkori igazgatója, táviratilag szerződést ajánlott. A debreceni évek alatt olyan kiugró sikereim voltak, mint a Pygmalion Elizája Latinovits Zoltán oldalán. Ennek az előadásnak kultúrtörténeti érdekessége, hogy Freddy szerepét az akkor felfedezett Hofi Géza játszotta. Ugyancsak debreceni sikerem a János vitéz boszorkányszerepe, a Pinocchio Táltos Tücsök szerepe, az Ahogy tetszik Mária-megformálása. Ugyancsak átütő siker volt a Kleopátra főszerepe. A debreceni éveket a budapesti Thália Színházhoz szerződésem fejezte be, a meghívást Kazimir Károly igazgató-főrendezőtől kaptam. Legnagyobb sikeremet Fejes Endre Rozsdatemető című drámájában Csele Juli szerepében arattam. A kitüntetések – többek között a Jászai-díj – elkerültek, mert azt állami szinten akadályozták meg. Színpadi szerepeimmel párhuzamosan a film is felfedezett. Első filmszerepemet a Mese a tizenkét találatról című filmvígjátékban kaptam 1956-ban. Ezt követte az Özvegy menyasszonyok, az Ismeri a szandi-mandit? című filmvígjáték. Ennek főszerepéért a Pécsi Filmfesztivál nagydíját kaptam. A televízió is szívesen foglalkoztatott. Domján Edit utolsó filmjében, A labdában játszhattam a második női főszerepet. A nyolcvanas években megalakult a filmgyár színészstábja, melynek megszűnéséig tagja voltam olyan művészekkel, mint Margitai Ági, Törőcsik Mari, Kálmán György, Garas Dezső. Innen mentem nyugdíjba, miután ez a formáció megszűnt. Színházi szerződés hiányában, rendkívül alacsony nyugdíjjal kényszerültem le a pályáról. A kilencvenes évek elején a Katona József Színházban Máté Gábor hívására a Müller táncosai című darab egymondatos szerepében ismét felfigyelt rám a kritika. Ugyanitt az Akárki című drámában nyújtott alakításomért Pécsett a Színházi Fesztiválon a karakteralakítás Kritikusok Nagydíját nyertem el 1993-ban.[1]”
Pályáját a Madách Színházban kezdte. 1956–1957 között a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1957–1960 között a Nemzeti Színház színésznője volt. 1960–1962 között a debreceni Csokonai Színházban lépett fel. 1962-től öt évig a Jókai Színházban volt látható. 1967–1971 között a Mikroszkóp Színpad tagja volt. 1971-től a miskolci és a debreceni színház tagja, a Thália Színházban és a Mafilm társulatában játszott. Nyugdíjba vonulása után, két darabban – vendégeként – a Budapesti Katona József Színházban is (Müller táncosai; Akárki) vendégszerepelt.
Színházi szerepei szerkesztés
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 52; ugyanitt huszonöt színházi felvételen is látható.[2]
Sturcz Editként szerkesztés
- George Bernard Shaw: Caesar és Cleopatra... Charmian
- Zapolska: Dulszka asszony erkölcse... Henriette
- Barta Lajos: Szerelem... Cseléd
- Nâzım Hikmet: Az ünnep első napja... Zehra
- Karinthy Ferenc: Ezer év... Szabó Anna
- Molnár Ferenc: Liliom. Egy csirkefogó élete és halála... Juli
- Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül... Biri
Soós Editként szerkesztés
|
|
Filmjei szerkesztés
Játékfilmek szerkesztés
Tévéfilmek szerkesztés
|
|
Hangjátékok szerkesztés
- Alice csodaországban
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Napkút kiadó - Napkút Online – Soós Edit
- ↑ 2016 augusztus 8-i lekérdezés
Források szerkesztés
- Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
- Elhunyt Soós Edit színésznő
- Filmkatalógus.hu
- Életrajza a Napkút Kiadó honlapján
- Színházi Adattár
