Főmenü megnyitása

Hofi Géza

magyar humorista, előadóművész, színművész

Hofi Géza (született Hoffmann;[3] Budapest, 1936. július 2.Budapest, 2002. április 10.) Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar humorista, előadóművész, színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a magyar kabaré történetének egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakja. A magyar kabaréműfaj külön úton járó, kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett.

Hofi Géza
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Életrajzi adatok
Születési név Hoffmann Géza
Született 1936. július 2.
Budapest[1]
Elhunyt 2002. április 10. (65 évesen)
Budapest[2]
Sírhely Farkasréti temető
Házastársa Vnoucek Margit (1959–1995)
Kövér Ildikó (2000–2002)
Pályafutása
Aktív évek 19602002
Díjai
Kossuth-díj1998
Jászai Mari-díj1970
Kiváló művész1988
Érdemes művész1977
További díjakA Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996)

weboldala
az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hofi Géza témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

PályájaSzerkesztés

Nagyapja, Hoffmann János negyven évig volt bíró Rácalmáson, ahol édesapja is született. Kritikai képességét apjától (Hoffmann Lajos, a Budapesti Dohánybeváltó üzem csoportvezetője), zeneszeretetét anyjától (Szabó Magdolna, a Budapesti Konzervgyár sterilező üzemében művezető) származtatta. Hoffmann Géza érettségi után sikertelenül jelentkezett a színművészeti főiskolára. Később kőbányai porcelángyári munkásként iratkozott be Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, ahol többek között Sas József, Sztankay István voltak társai. Emellett a kőbányai téglagyár Jászai András vezette színjátszó csoportjában játszott.

Öt évig dolgozott gyári munkásként, míg a tehetségére felfigyelő Szendrő József, 1960 szeptemberében a debreceni Csokonai Színházhoz szerződtette. Itt az előadások után a szerepeket barátaival rendszeresen parodizálta, melynek sikerén felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött Budapestre, és immár Hofi Gézaként az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel fellépéseket vállalt az egész országban. 1967-ben Siófokon az Országos Rendező Iroda (ORI) Halló! Itt Balaton! című műsorában[4][5] léptek fel először Koós Jánossal, akivel később komoly sikert arattak országszerte a Hofi-Koós show című műsorukkal.[6]

1968-ban, a Magyar Rádió szilveszteri műsorában elhangzott táncdalfesztivál-paródiájával vált közismertté. 1969-ben a Komlós János által vezetett Mikroszkóp Színpadhoz szerződött, amelynek 1982-ig volt tagja. Estjei hangfelvételen jelentek meg, sokuk aranylemez lett. Kovács Katival és Koós Jánossal elkészített 1976-ban a Kell néha egy kis csavargás c. zenés rádiójáték és 1979-ben animációs zenés filmje, a Megalkuvó macskák is óriási siker volt. Ők hárman voltak a zenés paródia műfaj első triója. Állandó szerzőtársai: Malek Miklós, Szenes Iván.

1983-ban Ádám Ottó szerződtette a Madách Kamara Színházhoz, ahol saját szövegével és dramaturgiájával állt a közönség elé. A Hofélia c. önálló estjét ötszázszor játszotta sikerrel, 1987 októberétől pedig az Élelem bére c. estjét, amely 2001. május 27-ig 1500 előadást ért meg.[7] Hofi a rendszerváltás után is töretlen sikerrel lépett fel, műsorainak hangvétele, stílusa, egyéni humora alapvetően nem változott. Átesett egy szívinfarktuson (1990), szemműtéten (1995), s csak 2002 februárjában tért vissza a színpadra, ahol még két hónapot játszott haláláig, nagy sikerrel. Síremléke a Farkasréti temetőben található.

A Rádiókabaré szilvesztereinek állandó sztárja volt. Egyik legmaradandóbb sikerét egy táncdal, az általa énekelt Lazítani hozta.

A korrupció az, amiből kihagynak
– Hofi Géza humorista

2007. július 15-ről 16-ra virradóan megrongálták Farkasréti temetőben lévő sírját. A tettes ellopta a sírt díszítő bronzszobrokat, (melyek a humorista életútját szimbolizálták) úgymint a bakancsot, palástot és a babérkoszorút. 2007. november 2-án átadták a felújított síremléket, melyen a szimbólumok immár kőből faragva láthatók.

1968-tól haláláig az ún. Anker-palota lakója volt.[8]

HanglemezekSzerkesztés

 
A Magyar Rádió stúdiójában 1979-ben

TelevízióSzerkesztés

  • Bicska Maxi klip (Kurt Weill és Bertolt Brecht - Koldusopera (részlet)) (1966)
  • Armstrong-paródia (1968)
  • Hofi–Koós show (1969)
  • Frédi és Béni (1971)
  • Elég az hozzá (1971.01.23)[9]
  • Rózsa Sándor-paródia (1971 szilveszter)
  • Odüsszeusz (1972)
  • Rhoda Scott-paródia (1973)
  • A luk (1973)
  • Mi a helyzet a gyalogosokkal? (Kádár paródia - 1974)
  • Iván Kozirev öntőmunkás elbeszélése arról, hogyan költözött új lakásba (1975)
  • Építem a csatornámat (1976[10])
  • Még mindig aktuális (1976)
  • Kutatjuk a közvéleményt (1977)
  • Ki fog gólt lőni? (részlet a Hofi–Koós showból) (1978)
  • Hófehérke (Felmegyek hozzád vasárnap délben) (1979)
  • Tiszta őrültek háza (1980)
  • Meggyúrtuk Hofit (1981)
  • Nevezz csak Cucinak! (1982)
  • Menczel János – Mariska néni (1984)
  • Temetném a munkát (1984)
  • Gondolj apádra (1984 Szilveszter)
  • Pia nista – Koncert (1985)
  • Hofélia (1987)
  • Élelem bére (1988)
  • Hofi-szilveszter (1991)
  • 1996 (1996)

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

 
A „Hofi-szobor”

EmlékezeteSzerkesztés

 
Hofi Géza sírja (2006)
 
Hofi Géza rongálás után helyreállított sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-2-37.

Könyvek Hofi GézárólSzerkesztés

  • Hofi; Hungalibri, Bp., 2002
  • Hofi. Pusszantás mindenkinek; összeáll., interjúk Furdy Mária; B.U.S. Press, Bp., 2002
  • Hoffmann Ildikó et. al., Hofi Géza (Hofi Géza élete és pályafutása 1936–2002), Budapest, Hungaroton, 2003, ISBN 963-206-57-6-X.
  • Vnoucsek László, Ajtón belül: Négy évtized Hofi Géza mellett, Budapest, Progress E-Business Kft, 2005, ISBN 963-219-813-1
  • Szegő András: Magánybeszélgetések ISBN 9635306792 (az egyik beszélgetés Hofi Gézával történt)
  • Menyhért Mészáros László: HOFI – Maffia, Magánkiadás, 1991. ISBN 963-4003-78-8 „A nagy leleplező könyv”
  • Ambrus Péter: Az igazi Hofi, 2006. ISBN 963-9615-52-8
  • Hofi. Második menet; Dekameron, Bp., 2012 (Sztároktól sztárokról)
  • Hofi megmondja; szerk. Király Levente; Corvina, Bp., 2018

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés