Főmenü megnyitása

Építészet

(Építés szócikkből átirányítva)

Építészet az épületek és építmények létrehozása, tágabb értelemben az épített környezet kialakítása. Az emberi kultúra, az emberi tevékenység egyik legalapvetőbb megjelenési formájaként egyrészt alkalmazott művészet, másrészt mérnöki tudomány, technológiai diszciplína. Az embert körülvevő természeti környezet olyan, akaratlagos megváltoztatása, amelynek „erőszakossága” konstruktív.

Építészet
architektúra (latinul: architectura)
Giovanni da Bologna: Az Architectura allegóriája (Firenze, 1570 körül)
Giovanni da Bologna: Az Architectura allegóriája (Firenze, 1570 körül)

Tárgya épületek és építmények létrehozása
Ágai
Jelentős művelői Vitruvius, Alberti (elméleti írók)
Jelentős kézikönyvei Művészeti lexikon (Budapest, 1984)
– alkalmazott tudományok –
Ókori római építészet: a Colosseum
Dzsószer fáraó piramisa Szakkarában —— az első olyan épület, amelynek ismert az építésze: Imhotep

Az építészet nem azonos építéssel. Egy egyszerű kerti árnyékszék létrehozása is építés, egy vasúti töltés is komoly mérnöki feladat, de a hagyományos értelmezés szerint ezek egyike sem építészet (ezt napjainkban egyre többen vitatják). Ezt a félreértést általában az „építőművészet” kifejezéssel oldják fel, amely a nevében a művészi igényű épít(őműv)ész tervező munkára utal.

Az épületek megépítésén kívül építészetnek nevezzük egyrészt a belső terek kialakítását (belsőépítészet), másrészt az épületek összhangjának megteremtését, illetve környezetük kialakítását a városi-, esetenként regionális léptékig (városépítészet, urbanisztika, tájépítészet).

Kapcsolódó fogalmak:

Az építészek más szakmák művelőinél (például az orvosoknál) kevésbé szakosodnak.

Funkcionális felosztásaSzerkesztés

A funkcionális felosztás alaprendszerét jogilag az építési törvény definiálja:

1. az építészet objektuma:

  • földmű (tereptárgy), vagy
  • építmény, ami lehet
    • épület (pl. valamilyen ház)
    • műtárgy (pl. híd, köztéri szobor vagy villanypózna).

Az építészeti tervezést alapvetően az épületek funkcionális típusai alapján osztják fel. Ezt az építési törvény úgynevezett övezeti besorolása rögzíti:

családi- és társasházak, bérlakások, nyugdíjasházak stb.
  • középületek: szakrális-, igazgatási-, egészségügyi-, szociális-, oktatási-, kulturális- és sportintézmények,
  • üzemi épület-ek termelő-, kereskedelmi-vendéglátó szolgáltatő épületek, raktárak, üzemi irodaházak, üzletek, bevásárlóközpontok, logisztikai központok.

Mindezek lehetnek:

épületek.

A fentiken túl vannak különleges rendeltetésű épületek is (pl. laktanya, repülőtér stb.)

A műemlékek megóvásával, helyreállításával a műemlékvédelem foglalkozik.

Az építészet történeteSzerkesztés

Az ember által épített környezet története több ezer éves; fontos pontjait és korszakait híres épületek (is) jelzik. Az építőművészet történetét neves építészek, irányzatok, iskolák és stíluskorszakok is tagolják (bár az igazán jelentős alkotások sokszor szétfeszítik az aktuális stílus kereteit, illetve nem illeszthetők be az adott alkotó korábbi munkáinak sorába).

Építészettörténeti korszakok és stílusok, irányzatokSzerkesztés

Az építészeti stílusokat és korszakaikat sokan és sokféleképpen tagolták olyannyira, hogy se a meghatározásuk, se az elnevezésük nem teljesen univerzális – már Angliában, illetve a tengerentúl is eltér a kontinentális gyakorlattól. A magyar gyakorlatban és építész-oktatásban (korántsem vitathatatlan módon) elkülönített stíluskorszak:

Ezen felsoroláson kívül van a népi építészet, ami egyrészt a mindenkori alapvető funkcióigényekhez igazodik, másrészt a népi gyakorlat alapvetően konzervatív jellege miatt a legfőbb hagyományőrző eszköznek és tárháznak bizonyul.

A 21. századnak nincs egységes építészeti korstílusa, sőt igazi építészeti stílusok is nehezen különíthetők el. Az egyes stíluskorszakokat elemezve megállapítható, hogy a korszakváltásaikat — a mindenkori esztétikai-művészi szemlélet mellett — technikai-technológiai újítások is serkentették. Napjainkban, amikor a tudományos, technikai és technológiai fejlettség hihetetlen változatosságot kínál, az alkotók szubjektív intuícióit esetenként csak piaci divatirányzatok befolyásolják.

„Modern” építészetnek a 20. század első felének stílusai közül a Bauhaus-irányzatokat szokás tekinteni. Mélyebb és átfogóbb értelemeben azonban a modernségen a mindenkori társadalmi-, technikai- és technológiai igényekkel és adottságokkal összhangban levő, vagy annak fejlődési irányába ható törekvéseket értjük. Ennek alapján értékelünk számtalan olyan alkotót, akik életművében stílusváltásokat és -visszaváltásokat is találunk.

ÉpítészetelméletSzerkesztés

Az építészelmélet az épületek, épületegyüttesek és települések létrehozására összegyűlt ismeretanyag. (Hajnóczi Gyula)

Az építészet immateriális részeként közlésformája elsősorban írásos. Hozzá tartoznak még különféle (egyes korszakok törekvéseit, szellemiségét meghatározó) eszmék, ideológiák, továbbá rajzok, tervek, makettek stb.

Nehezen foglalható rendszerbe, mert a legkülönbözőbb helyeken bukkannak fel forrásai. Ezért az építészetelmélet összefoglalását mindössze néhány, fölöttébb eltérő szellemiségű és megközelítésű szerző kísérelte meg.

Az építészet értelmezése feltűnik egyrészt számos társtudományban:

másrészt a szépirodalomban is,

Az építészet ismeretanyaga rendkívül tágas és heterogén, természete kettős:

  • a legtöbb esetben a fizikai környezet által meghatározott feltételek között működik; hatnak rá az épületszerkezet, az anyagtan, a statika diszciplínái.
  • a kor szellemiségének, a közösség (a megrendelő) igényeinek, eszmei művészeti tendenciáinak lenyomata.

A gyakorlat „teóriája” (mechanika, épületszerkezetek) mindig megelőzi az alkotást, az építészetelmélet teóriája viszont akár követheti is azt.

Az építészet értelmezése nagyban függ az értelmező szakmájától (építész, művészettörténész, filozófus, szociológus stb.).

Az építészetelmélet a különböző korokban eltérő intenzitással volt jelen, a teoretizálás láncolata nem folytonos. Egyes korszakokban rengeteg az elméleti traktátus, másoknak csak az épületeit ismerjük, a hozzájuk kapcsolódó írásokat, visszhangokat nem. Jellemző, hogy egyes korszakokban mely témákat dolgoztak fel, melyek azok, amelyeket éppen csak említettek, melyekkel nem foglalkoztak és melyeket titkoltak el, netán tiltottak.

Vannak olyan, régebbi művek, amelyek a modern, sőt kortárs építészetre is erősen hatnak, míg más elmélete és fejtegetései elavultak, sőt egyesek már megírásuk pillanatában avíttak voltak.

Az építészetelmélet „fajtái”: 1. egy-egy kiragadott jelenséggel, részterülettel foglalkozó elméletek:

  • építészeti képletekkel, formákkal (oszloprend, ornamentika stb.),
  • elvont szerkesztési elvekkel (arány, szimmetria, téralakítás stb.),
  • konkrét építészeti irányzatokkal (funkcionalizmus, regionalizmus stb.).

2. Az építészet „lényegét” kutató elméleti rendszerek. Értékük erősen függ az adott kor és a szerző értelmezésétől.

3. Enciklopédikus jellegű traktátusok, amelyek az összes, az építészetet meghatározó tényező felsorolását tűzik célul (első példája Vitruvius Tíz Könyve).

Építészetkritika, építészeti sajtóSzerkesztés

Az építészetkritika főleg szakkönyvekben, szakfolyóiratokban (lásd Építészeti folyóiratok listája) és egyéb sajtótermékekben jelenik meg. Kifejezetten építészeti témájú könyvek magyar kiadói: Vince, TERC.

Híres építészekSzerkesztés

Az első ismert nevű építész Imhotep egyiptomi főpap volt. Az ő tervei alapján készült el i. e. 2750 körül Dzsószer fáraó lépcsős piramisa Szakkarában.

Az ókor leghíresebb szakírója Vitruvius, aki főleg hadmérnökként dolgozott. Tíz könyv az építészetről címmel megjelent összefoglalója fontos építészettörténeti forrás.

Jelentős 20. századi építészek:

A kortárs építészek legrangosabb elismerése az 1979-ben alapított Pritzker-díj, amit olykor „építészeti Nobel-díjnak” is neveznek. A díjazottak a jelenkori építészet legkiemelkedőbb képviselői.

Híres magyar építészekSzerkesztés

21. századi magyar építészek:

Építész szervezetek és egyesületekSzerkesztés

 
Kolozsvári banképület tükröződő ablakokkal

Mai, illetve történelmi nemzetközi szervezetekSzerkesztés

Mai magyarországi szervezetekSzerkesztés

Építész Szakkollégium (ÉSZAK)

Építészeket képző felsőoktatási intézményekSzerkesztés

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Ankerl Géza, Építészet és kommunikáció. Budapest: Műszaki Kiadó, 1991, ISBN 963-10-9067-1
  • Hannes Böhringer: Építkezés[halott link]
  • Kerékgyártó Béla (szerk.): A mérhető és a mérhetetlen. Építészeti írások a huszadik századból. Typotex Kiadó, 2004. ISBN 963-9548-44-8
  • Pogány Frigyes (1971): Firenze. Corvina Kiadó, Budapest
  • Pogány Frigyes (1976): Itália építészete II. Corvina Kiadó, Budapest
  • Pogány Frigyes (1968): Festészet és szobrászat az építőművészetben. Műszaki Könyvkiadó, Budapest

Lásd mégSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Építészet témájú médiaállományokat.
Nézd meg az építészet címszót a Wikiszótárban!