Horváth Tivadar (színművész)
Horváth Tivadar (Budapest, 1920. március 19. – Leányfalu, 2003. április 30.) Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, rendező.
Horváth Tivadar | |
Horváth Tivadar 1964-ben | |
Született | 1920. március 19. Budapest[1] |
Elhunyt | 2003. április 30. (83 évesen) Leányfalu[1] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | |
Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1941) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (25-10-71) |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1941 – 2003 |
Tevékenység | színész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Tivadar témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Egyes időszakokban az ország egyik legnépszerűbb művésze volt, sikeres színész, rendező, énekes egy személyben. Népszerűségét sohasem váltotta aprópénzre. Igényességéről még ma is legendákat mesélnek.
Élete, munkássága
szerkesztés1941-ben[2] végzett a Színiakadémián, mellette sikeresen abszolválta a hegedű szakot a Zeneakadémián és a filozófia-művészettörténet szemesztereit a Pázmány Péter Tudományegyetemen.
Háborús katonai szolgálatát Budapesten töltötte. Sokan nem tudják, hogy Somogyvári Rudolf színésztársával együtt több tucat embert mentett meg a biztos haláltól. Így emlékszik erre az egykori szemtanú: „1943 végén behívtak munkaszolgálatra. A kerettel együtt kivittek minket a Józsefvárosi pályaudvarra, hogy bevagonírozzanak, és irány a front, vagy nem is tudom hova szánták a mi munkaszolgálatos századunkat. A pályaudvar akkori két parancsnoka Somogyvári Rudolf és Horváth Tivadar volt. Két fiatal pesti színész, akik egymást váltva voltak a parancsnokok, és közben esténként játszottak a színházukban. A két parancsnok mindegyike éppen ott volt, amikor megérkeztünk. Látták köztünk ismerőseiket, barátaikat. Félrevonultak pár percre, valamit megbeszélni, majd közölték a keret parancsnokával, hogy a pályaudvar karbantartásához szükségük van a zászlóaljra. Két nap alatt elintézték, hogy már hivatalosan is a pályaudvar karbantartásán dolgoztunk. Nem volt szabad a keretnek bántani minket, vagy az élelmezésünket szabotálni. A pályaudvar fűtött várótermét rendezték be szállásunknak, és aki küldött haza levelet, hogy hol van, azt is eljuttatták. Négy hónapon keresztül »dolgoztunk« a pályaudvar karbantartásán, és ezzel megúsztuk a frontra vitelünket, és a nagyon hideg 1943-as telet. Lehet, hogy sokan vannak közülünk, akik az életüket ennek a négy hónap pályafenntartásnak köszönhetik.”[3]
A pályát a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte 1941-ben, majd játszott a pécsi állami társulatban is 1942 és 1945 között. A háború után Budapesten tagja volt a Szabad, a Víg-, a Belvárosi és a Magyar Színháznak. 1950–51-ben az Úttörő Színház művésze, majd 1959-ig a Vidám Színpad rendezője volt. Az Operettszínháznak 1957-től két éven át a főrendezője volt. 1960-ban csatlakozott a zenés műfaj megújítására hivatott, Izabella téri Petőfi Színházhoz. Ennek megszűnése után, 1964-ben ismét a Vidám Színpad társulatához csatlakozott. Itt rendezett és játszott is.
Horváth Tivadar nagy műveltségű, igényes művész volt. Ebből konfliktusai is fakadtak, operettszínházi ténykedése alatt például a karmesterekkel és zenészekkel, akik nehezen viselték, amikor a „csak” rendező előjátszotta az állítólag eljátszhatatlan szólamot.
Kísérletező, az újra fogékony, a középszert elutasító, maximalista művész volt. Így történhetett, hogy a rádióban és az éppen induló televízióban is úttörő szerepet vállalt, illetve kapott. Mindent megtett a revük elfogadtatásáért, felvirágoztatásáért. Az ötvenes években induló jégrevük indulásánál is bábáskodott.
Többek között a Párizsban szép a nyár, a Planta-dal,[4] a Négy kicsi egér és az Andaxin kora című produkciói váltak ismertté.
Több évtizedig a XII. kerületi Matyó utcában élt feleségével, aki a „Matyóbaba” névre keresztelt vendéglőt vezette, melynek törzsközönsége és betérő vendégei egyaránt számos alkalommal élvezhették a művész társaságát.
Színházi munkáiból
szerkesztésA Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 99 (színész); 62 (rendező).[5]
Színházi előadásai
szerkesztés- Pirandello: IV. Henrik (címszerep)
- Madách Imre: Az ember tragédiája (Lucifer)
- Brecht–Weill: Koldusopera (Leprás Mátyás)[6]
- Ránki György–Hubay Miklós–Vas István: Egy szerelem három éjszakája (Viktor)
- Heltai Jenő: Naftalin (Laboda)
- Scribe: Vihar egy pohár vízben (Bolingbroke márki)
- Poiret: Őrült nők ketrece
Színházi rendezései
szerkesztés- Lajtai Lajos: Három tavasz
- Fényes Szabolcs: Maya
- Ábrahám Pál: Bál a Savoyban
- Eisemann Mihály–Baróti Géza–Dalos László: Bástyasétány 77
- Millöcker: Koldusdiák
- Breffort–Monnot: Irma, te édes
- Láng György: Két férfi az ágy alatt
Film, televízió
szerkesztés
Játékfilmekszerkesztés
|
Tévéfilmek, televíziószerkesztés
|
Rádió
szerkesztésA negyvenes évek végén, két évig a Rádiószínház társulatának tagja volt. Később rendezői megbízásokat is kapott. Erről az időszakról írt visszaemlékezést műsorainak egyik szerkesztője, Takács Tibor, a Hegyvidék[7] című lapban.[8] 1961-ben ő rendezte a szilveszteri kabarét. Ebben a műsorban indult el Róna Tibor, az egyik legtermékenyebb magyar humorista.
Horváth Tivadar sokoldalúságát az intézmény maximálisan kiaknázta. A rádiójátékok, kabarék állandó szereplője volt; számos sanzonfelvételét is őrzi az archívum. Országos népszerűséget biztosított számára A Szabó család című folytatásos rádiójátékban Péteri úr, az intrikus szomszéd évtizedekig játszott szerepe.
- Ivan Turgenyev: A huncut vidéki asszony (1946)
- Vészi Endre: A pók hatalma (1947)
- "Bolond Istók és a sajtó" (1948)
- A Pickwick-club utazásai - Krónikás: Lenkei Lajos (1948)
- Valentyin Petrovics Katajev: Távolban egy fehér vitorla (1948)
- Kosztolányi Dezső: Aranysárkány (1948)
- Petőfi Sándor: Caraffa (1948)
- Gyallay Domonkos: Hol a csizma (1949)
- Victor Hugo: A király mulat (1949)
- Konsztantyin Szimonov: Orosz kérdés (1949)
- Major Ottó: A Kispörös-család (1951)
- Szász Péter: Zúg a folyó (1951)
- Szentgyörgyi Elvira: Háráp Álb (1951)
- Bárány Tamás: Vasból való vár (1952)
- Ernst Fischer: Megtalált ifjúság (1952)
- Lontay László: Kain (1952)
- Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac (1952)
- Peterdi Pál: Hódító Vilmos (1952)
- Vészi Endre: A vashuta emberei (1952)
- Kemény Egon–Ignácz Rózsa–Soós László–Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai (1955) daljáték, Füzéressy Kristóf
- Mándy Iván: Megdöflek a versem végén! (1955)
- Vészi Endre: Szélvihar Kőszegen (1955)
- Király Dezső: Sok hűhó valamiért (1956)
- Heltai Jenő: Jaguár (1958)
- Molnár Ferenc: Egy, kettő, három (1958)
- Anton Pavlovics Csehov: Fölfelé a létrán (1960)
- Henrik Bardijevszkij: Lépcsők (1965)
- Novobáczky Sándor: A csapat érdekében (1965)
- Bozó László: Gyilkosság a sztriptízbárban (1968)
- Tom Stoppard: Albert hídja (1969)
- Vihar Béla: Az utas (1970)
- Aldous Huxley: Légnadrág és társai (1971)
- Szegedi Lőrintz: Theophania (1971)
- Ivan Bukovcan: Majdnem isteni tévedés (1972)
- Karinthy Frigyes: Egy nőt szeretni (1973)
- Karinthy Frigyes: Kiáltvány (1973)
- Karinthy Frigyes: Minden másképp van (1973)
- Maróti Lajos: Éjszakai járat (1973)
- Dahl-Lundberg: A lyukasztós bérlet (1974)
- Karinthy Frigyes: Mennyei riport (1974)
- Moldova György: A börtönválogatott (1974)
- René de Obaldia: A vak könnyei (1974)
- Mándy Iván: Ha köztünk vagy, Holman Endre (1975)
- Marcel Aymé: A faljáró (1976)
- Wolfgang Kohlhaase: Kürtös érkezik (1976)
- Joachim Walther: A zöldövezet (1976)
- Ismeretlen ismerősök - Hunyady Sándor (1978) (szereplő, rendező)
- Vészi Endre: A sárga telefon (1979)
- Feleki László: Világtörténeti panasziroda (1981)
- Karc: 1981. nyári kiadás (1981)
- Karc: 1981. december (1981)
- Karc: 1982. őszi kiadás (1982)
- Bárány Tamás: Egy boldog família (1983)
- Hogyhogy? - Moldova György szimbóleumai (1984)
- Kamarás István: Bulányvölgyi állomások (1984)
- Rejtő Jenő és Vágó Péter: P. Howard visszatér és Piszkos Fred vele tart (1984)
- Balázs Attila: Mont Blanc hava (1987)
- Fromaget: A Próféta rokona (1991)
Kabaré, sanzon, sláger
szerkesztésKiváló sanzonénekes volt: a legnagyobbakkal – Medgyaszay Vilma, Sennyei Vera, Zsolnai Hédi, Ráday Imre – említik együtt a nevét. A legnagyobb sikerét viszont egy sanzonparódiával érte el. Ő vitte sikerre minden idők egyik legnagyobb magyar slágerét Párizsban szép a nyár címmel.
Soós András Négy kicsi egér című monológját a kabaré klasszikus, utánozhatatlan számai közé emelte. Hasonlóan frenetikus sikerre vitte Radványi Ervin Andaxin kora című írását. Magánszámai a rádióban és a Vidám Színpadon is népszerűek voltak, annak ellenére, hogy az intellektuális humor művelőjeként tisztelték.
Méltatás
szerkesztés„Gerhardt Pál rendezte a híres Foxi Maxi-sorozat magyar szinkronját. Egymás után érkeztünk a tévé szinkronstúdiójába az első forgatási napon. Gerhardt a tőle megszokott, rövid, tömör instrukcióival fogadta a színészeket. Bejött Szuhay Balázs. „Szervusz, Balázskám! Te vagy a Kandúr Bandi! Rajzfilm, vékony hang, torzítva!” Bejött Kiss Manyi. „Manyika, drága! Te vagy a kis »erős« egér! Rajzfilm, vékony hang, torzítva!” Bejött Agárdi Gábor. „Gabikám, édes! Te vagy a farkas! Rajzfilm, vékony hang, torzítva!” Végül bejöttem én. „Szervusz, Tivadarkám! Te vagy a róka! Csak saját hang!” A nagy nevetésre Gerhardt csak ennyit mondott: „Körül is írhattam volna, de az legalább egy órát elvett volna a felvételből.”
Kitüntetései
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Freebase-adatdump
- ↑ Évfolyamtársai voltak: Bán Ibolya, Bodor Tibor, Győzó László, Kürthy Zsuzsanna, Lányi Ágnes, Márton Sándor, Petrényi Edit, Rédei Katalin, Sipos Ilona, Szakács Miklós, Szép Ilonka, Tordai Gábor, Turgonyi Pál, Vágó Éva, Váradi Györgyi.
- ↑ [[1]]
- ↑ Egy szerelem három éjszakája
- ↑ 2010. szeptember 20-i lekérdezés
- ↑ Az induló Petőfi Színház nyitó darabja volt ez a produkció. A Szinetár Miklós által rendezett legendás előadás további főszereplői: Agárdy Gábor, Feleki Kamill, Sennyei Vera, Domján Edit, Harkányi Endre, voltak. A bemutató időpontja: 1960. október 7.
- ↑ XII. kerületi, kéthetenként megjelenő lap.
- ↑ [2][halott link], 2004. február 4-ei szám.
További információk
szerkesztésKép és hang
szerkesztésForrások
szerkesztés- Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. (Hozzáférés: 2024. december 22.)
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- GONDOLA.hu: Nekrológ Archiválva 2015. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A PORT.HU-n
- A Filmtörténetben
- SZINHAZ.hu: Topic képekkel
- A magyar Rádió története 1956-tól
- Nekrológja a Hegyvidék című lap 2003. május 21-ei számában
- Dallos Szilvia: Magyar hangja – A szinkronizálás története
- A százéves Színésziskola. Szerkesztette: Csillag Ilona. Magvető Kiadó, 1964 MA 244-1-6466