Főmenü megnyitása

A Québeci kikötő (franciául:Port de Québec, angolul:Port of Quebec) egy belvízi és tengeri kikötő, Kanada Québec tartományában, Québec városában. Kanada legrégibb kikötőjének számít és Montréal kikötője után a tartomány második legnagyobb ilyen jellegű létesítménye.

Québeci kikötő
A kikötő látképe Koordináták: é. sz. 46° 49′ 15″, ny. h. 71° 12′ 14″46.820833333333, -71.203888888889
A kikötő látképe
Koordináták: é. sz. 46° 49′ 15″, ny. h. 71° 12′ 14″
Ország Kanada
Város Québec
Földrajzi hely Szent Lőrinc-folyó partja
Alapítva 1608 (város alapítása), 1858 (kikötői hatóság alapítása)
Forgalma 24 487 770 metrikus tonna (2010)[1]
Elhelyezkedése
Québeci kikötő (Kanada)
Québeci kikötő
Québeci kikötő
Pozíció Kanada térképén
é. sz. 46° 49′ 16″, ny. h. 71° 12′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 16″, ny. h. 71° 12′ 14″
A Québeci kikötő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Québeci kikötő témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Általános adatokSzerkesztés

 
Az új vámház (balra) és a Kikötői Hatóság épülete (jobbra)

A kikötő vízi úton a Szent Lőrinc-öböltől nagyjából 700 kilométerre délnyugatra, Montréaltól pedig kb. 250 km távolságra fekszik többnyire Québec város északkeleti partjainál, a Saint-Charles-folyó torkolatánál, de több kisebb egység található a Szent Lőrinc-folyó bal és jobb partján is. A folyam déli partján találhatók az Ultramar olajfinomító vállalat kikötőhelyei,[2] illetve a Davie Québec Hajógyár Lévis-i dokkjai is,[3] melyek fontos részét képezik a kikötőrendszernek. A Québeci kikötő egyike azon kevés természetes mély vizű, folyami kikötőknek a régióban, melyek Panamax és Capesize típusú szállítóhajókat is képes befogadni. Így akár 75 000 és 150 000 tonna rakományt is mozgatható a kikötő rakpartokon.[4] A kikötő az Ontario-Québec folyosó legfőbb berakodó központjának számít, és a kibővített rendező pályaudvarnak, a megnövelt kapacitású mélyvízi dokkoknak, és a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a kikötő meghatározó szereplője a Szent Lőrinc-folyón zajló hajózásnak és a kereskedelemnek.[5] A létesítmény átrakodó jellege miatt jól kiegészíti a tartomány és a közeli Nagy-tavak egyéb iparágait: így a tavak felől érkező uszályokon és hajókon érkező ömlesztett áru könnyen átrakható az óceánjárókra, és fordítva.[4] A kikötő területének tulajdonosa a kanadai kormány, melynek felhatalmazásával a létesítményt a Québeci Kikötői Hatóság (franciául: Administration portuaire de Québec (APQ); angolul: Quebec Port Authority (QPA)),[6] egy pénzügyileg önálló szervezet működteti.[7] A Québeci kikötő kb. 6500 munkahelyet biztosít, és évi 350 millió dollárral járul hozzá a gazdasághoz.[8] A kikötő 30 nagy rakparttal rendelkezik.[1]

TörténeteSzerkesztés

 
A Bassin Louise és a város látképe

A területet már a francia telepesek előtt is használták kereskedelmi tevékenységre.[9] Amikor Jacques Cartier 1535-ben felhajózott a Szent Lőrinc-folyón, rövid időt a mai Québec területén is eltöltött, mely a folyó felső és alsó folyásán élő bennszülött törzsek találkozási és kereskedelmi pontja volt. A természetes kikötő és a Saint-Charles-folyó torkolata kiváló helynek bizonyult az Újvilág egyik meghatározó kikötője számára. A terület Franciaország kolóniája lett, majd 1608-ban Samuel de Champlain megalapította Québec városát, mely a gyarmatterülettel együtt fejlődött. A francia uralom alatt nagy volt a kikötő jelentősége, mivel innen indultak útnak a Franciaországba tartó szőrmeszállítmányok.[10]

Jean Talon 1665-ös érkezésével felgyorsult a gyarmati rendszer kiépítése és a kereskedelmi élet is változatosabb lett. Talon idejében megépült az első új-franciaországi hajógyár, illetve kereskedelmi kapcsolatok létesültek az Acadia-i és a Francia Antillák-i gyarmatokkal. Ez újabb növekedéshez, és több hajó érkezéséhez, illetve indulásához vezetett. A település hamarosan a gyarmat vezető kikötőjévé nőtte ki magát, ahol a kolónia kereskedelmi tevékenységének nagy részét bonyolították.[10]

A 18. században a szőrme- és fűrészáru-kereskedelmen alapuló gazdasági élet megváltozott, a hangsúly egyre inkább a fakitermelésre helyeződött, és a kikötő forgalma még élénkebb lett. 1763 után a terület a Brit Birodalom részévé vált, az angoloknak pedig óriási faigénye volt, így a kikötőből hatalmas farakományok indultak útnak Angliába. A folyami faáruszállítás mellett a hajógyártás is fellendült. 1790 és 1799 között évente átlagban 90, majd az 1820-as években 374, az 1840-1850 között 1025 és 1860-1867 között 1395 vitorlás horgonyzott a kikötőben. A 19. században a város az amerikai kontinens kapujának számított. Az itt kialakuló kikötő az átutazás és a Brit koloniális javak elosztásának központjává lett.[10] A 19. században a québeci a világ legfontosabb kikötői között volt számon tartva, és meghatározó szerepe volt a város és Kanada fejlődésében is.

A bevándorlók tömeges érkezése is meghatározó volt a kikötő 19. századi tevékenységében. A többnyire ír emigránsok a nagy írországi éhség elől menekültek az Újvilágba, kihasználván a hajótulajdonosok kedvezményes ajánlatát: miután az angol kikötőkben kirakták rakományukat, a visszaútra ballasztra volt szükségük az üres hajókban, hogy a visszautat megkönnyítsék. Az Amerikába készülő utasok töltötték be ezt a szerepet, 1800 és 1850 között évente kb. 30 000 bevándorló szállt partra Québecben, miután mostoha körülmények között áthajózták az Atlanti-óceánt.[10]

A folyó mindkét oldalán a faanyag mozgatására rendezkedtek be. 1860-ban nagyjából 40 medencét alakítottak ki a Nagy-Britanniába szállítandó faanyagok fogadására, raktározására és hajóztatására. A költségek lefaragása érdekében a fakereskedelemmel foglalkozó vállalatok saját hajókat kezdtek gyártani, így 1850 és 1869 a közel 100 hajókészítő mintegy 5000 munkása kb. 2000 hajót gyártott a Québec és Lévis partjain kialakított medencékben.[10]

A 19. század kezdetén lezajlott növekedés számos, többnyire adminisztratív jellegű problémát is okozott. A megnövekedett forgalom megkövetelte egy szakosodott szervezet létesítését, mely a kikötő kezelését végezte. 1805-ben létrejött a Corporation de la Maison de la Trinité de Québec nevű vállalat (angolul: Corporation of Trinity House of Québec City), mely a hajók horgonyzásáért és kikötéséért, az illetékek behajtásáért, a kikötői létesítmények biztonságáért és a rakpartépítések szabályozásáért felelt. Emellett feladatai közé tartozott a folyó tisztítása és a folyami révkalauzok irányítása is.[9] A szervezet által irányított kikötőn keresztül haladt át Kanada importjának és exportjának többsége. Infrastruktúráját tekintve azonban 1850 után a kikötő lepusztult, aminek oka főképp az egységesített kikötőhelyek hiánya volt. Ennek következtében a hajók mozgása igencsak korlátozott volt. A kikötő igazgatásának javítása érdekében 1858-ban létrehozták a Québeci Kikötői Bizottságot (franciául: Commission du Havre de Québec; angolul: Québec Harbour Commission).[10]

Az 1880-as éveket a fokozatos térvesztés jellemezte az akkori fő riválissal, a Montréali kikötővel szemben. A folyó kotrása, mélyítése is hatással volt a kikötő jövőjére. Már 1700-ban is kísérletet tettek a meder tisztítására, azonban ez igen költséges volt. Egy évszázaddal később a kormány megnyitotta a Welland- (1821), a Lachine- (1825) és a Rideau-csatornát (1832), hogy Québec és Ontario között közvetlen kapcsolatot teremtsen. Ezek ellenére a hanyatlás fő okozója a Montréalig vezető csatorna 1865-ös megnyitása volt, mely 60 méteres szélességével és 6 méteres mélységével óceánjáró hajók folyón való felutazását is lehetővé tette.[10] A visszaesésnek egyéb gazdasági okai is voltak. A vasút 1860-as évekbeli megjelenésével könnyebb volt a hajókat Lévisben ki- és berakódni, ugyanis Québec és Montréal 1879-ig még nem volt közvetlenül összekötve. A folyó két partját csak az 1919-ben elkészült Québec-híd kötötte össze, bekapcsolván a várost és környékét az országos vasúti rendszerbe.[10] A 19. század második felében készült el a torkolati szektor (Estuaire), a Bassin Louise, a silók és a vasút.[9]

 
Gabonasilók a Bassin Louise jachtkikötő mellett

Az 1930-as évek a kanadai kormány Sir Alexander Gibb brit mérnököt bízta meg, hogy dolgozza ki Kanada kikötőinek új működési stratégiáját. Jelentésében Gibb nagyobb centralizáltságot és egységes kikötői infrastruktúrát javasolt. 1936-ban a kormány elfogadta a javaslatok egy részét, megalapította az Országos Kikötőtanácsot (franciául: Conseil des Ports nationaux; angolul: National Harbours Board), mely az ország legnagyobb kikötőit foglalta magába, és feloszlatta a kikötői bizottságokat. A Kikötőtanács a szolgáltatási és kereskedelmi műveleteket vezette. Ebben az időszakban készült el a kikötő Anse-au-Foulon szektora, mely lehetővé tette az előállított javak exportjának lebonyolítását. Az 1960-as évek alatt készült el a Beauport szektor, mely az évek során kialakított 90 hektáros területével lehetővé teszi, hogy a kikötő a Nagy-tavak felől érkező ömlesztett áruk átrakodásának egyik központja legyen.[10]

1983-ban a szövetségi kormány felülvizsgálta a kanadai kikötőkre vonatkozó törvényeket, és elfogadta a kikötőtársasági törvényt, majd 1984-ben megalakította a Québeci Kikötővállalatot (franciául: Société du Port de Québec; angolul: Québec Port Corporation), illetve hat hasonló kikötői társaságot is (pl. Halifaxban, Vancouverben, Montréalban). A jogi átalakulások nem befolyásolták a québeci létesítmény működését, továbbra is Kanada külkereskedelmének meghatározó kikötője maradt, köszönhetően a nagyobb értékesítési és működési autonómiának. Az 1990-es években a kikötő vezetése infrastrukturális újításokat vezetett be, és kereskedelmi tevékenységét is változatosabbá tette. 1999-ben a Kikötővállalat új neve Québeci Kikötői Hatóság lett. 2002-ben Pointe-à-Carcy szektorban megnyitotta kapuit körutazó hajóknak fenntartott terminál. Az új létesítmény lehetővé teszi, hogy az ilyen jellegű hajókkal jelentős számú turista érkezzen a Világörökség helyszínnel rendelkező városba. 2007-ben, az ötödik egymást követő évben a Québeci kikötő rekordot döntött a forgalom nagyságát tekintve. Közel 27 millió tonna szállítmányt mozgatott, és több mint 100 000 utast fogadott.[10]

 
Le Moulin à images - a város alapításának négyszáz éves évfordulója alkalmából a silókra vetített kép

2008-ban a kikötő fennállásának 150. és a város megalapításának 400. évfordulóját változatos rendezvénysorozattal ünnepelték meg.[11]

AlegységekSzerkesztés

EstuaireSzerkesztés

 
A régi kikötő vásárcsarnoka (Marché du Vieux Port) az Estuaire közelében várja az érdeklődőket
 
A kikötő szomszédságában levő Gare du Palais pályaudvar

A torkolati szektor (franciául: Secteur de l'Estuaire ; angolul: Estuary Sector) a kikötő legidősebb része, tulajdonképp itt jött létre az első indián kereskedő- és kikötőhely, és a város is a közelben fejlődött ki. Innen indultak útnak a Brit Birodalomba tartó farakományok, és itt volt egykoron az angolok legfontosabb hajógyára is. Jelenleg 75 hektáron silók, betonipari terminál, jachtkikötő (Bassin Louise) és egyéb egységek találhatóak.[12][13]

JachtkikötőSzerkesztés

A québeci létesítményben egy jachtkikötő (marina) áll a kisebb hajók rendelkezésére. A Bassin Louise (Louise-medence) területére egy zsilipen keresztül úszhatnak be a hajók.[14] A több mint 415 sólyával (slipway) rendelkező kikötőben 60 m hosszúságig és 6 m merülési mélységig megfelelő körülmények között köthetnek ki a jachtok.[15] A kikötő ezen részén kisebb hajómozgató daruk, tárolóhelyiségek, üzemanyagtöltő-állomás, étterem és úszómedence áll a látogatók rendelkezésére.[15]2011-ben a marinába 920 hajó érkezett, melyből 15 óriásjacht volt. Ez a forgalom nagyjából 23%-os csökkenését jelenti a 2010-es évhez képest, amikor több mint 1000 hajót fogadott a jachtkikötő.[7] A visszaesés egyik oka a 2011-es év időjárási viszonyaiban rejlik, ugyanis májusban a Richelieu-folyó (a Szent Lőrinc-folyó egyik mellékága) szintje rendkívüli mértékben megemelkedett. A víz nem csak a kikötőben, hanem a hajókban is károkat okozott. Ugyanakkor az augusztusi Irene hurrikán okozta erős (100 km/h-t is meghaladó) szelek is megrongálták a marinát.[7]

Anse-au-FoulonSzerkesztés

Az 1920-as évek óta folyamatosan fejlődő Anse-au-Foulon szektor olyan exportra szánt termékek kikötőrésze volt, mint a papírnyersanyag. Az évek során sok változás történt, így az 53 hektár területen többféle ömlesztett áru (gabona, műtrágya, jégtelenítő , dolomit, mészkő stb.) mozgatása zajlik. Kanada legnagyobb bányaipari cégéi közül kettőnek ugyancsak itt van a telephelye, illetve fontos szerepe van az itt behajózott nyerscukor is.[16]

Pointe-à-CarcySzerkesztés

A Pointe-à-Carcy egy Kanadában egyedülálló kikötő és park. A Château Frontenac lábánál fekvő szektor fejlődését az évek során a hajóépítés, a kereskedelem és a pénzügyi szolgáltatások határozták meg. Jelenleg az óceánjárók kikötési helye mellett itt található a Tengerészeti Múzeum,[17][18] illetve szabadidős területek és éttermek is várják a helyi és külföldi látogatókat.[13][19]

BeauportSzerkesztés

Québec város Beauport kerületéhez tartozik a kikötő északkeleti része, melynek területén több száraz és folyékony ömlesztett árut mozgató vállalt is tevékenykedik.[13] Az 1960-as években megépülő szektor összesen 1,1 km hosszúságú rakpart áll készen az ömlesztett rakomány mozgatására. A több mint 90 hektár területű szektor gazdaságilag a kikötő legjelentősebb része. A víz mélysége ezen a szakaszon 12–15 m között van, vasúti és közúti összeköttetése is kiváló.

A szektort alkotó félsziget csúcsánál a Kikötői Hatóság több mint 40 hektár területet alakított ki közösségi és szabadidős célokra, melyet a város lakói használhatnak.[20]

Déli partSzerkesztés

HajógyárSzerkesztés

A folyó déli partján található Davie Québec Hajógyárat 1825-ben alapította Alison Davie kapitány, és az azóta eltelt idő alatt több mint 700 hajót építettek dokkjainál. Kezdetben a hajógyár vitorlások és gőzhajók gyártásával foglalkozott, később azonban olaj-, konténer- és áruszállítókat, halászhajókat, kompokat, hadihajókat, illetve moz fúrótornyokat is készítettek. A magasan képzett munkaerőnek és a csúcstechnológiának köszönhetően a Kelet-Kanada legnagyobb hajógyárának számító létesítmény a különféle iparágak megrendeléseit is ki tudja elégíteni (kereskedelmi hajózás, mélytengeri fúrások, hadiipar, nehézipar, bányászat, atomenergia, vasút).[3][21][22][23]

Kőolaj-finomítóSzerkesztés

A Lévis-i Jean Gaulin Kőolaj-finomító, mely az Ultramar olajipari vállalat tulajdona, Kanada egyik legnagyobb petróleumfeldolgozó létesítménye. A kikötőhely melletti mély víznek köszönhetően akár 1 millió hordó nyersolajat szállító tankerek is kiköthetnek szomszédságában. A finomító naponta 42 millió l nyersolajat finomít.[2][24]

Parti őrségSzerkesztés

A Kanadai Parti Őrség Szent Lőrinc-folyó menti támaszpontja Pointe-à-Carcy és Anse-au-Foulon között terül el. Az 1960-as években alapított szervezet helyi egysége a Plains of Abraham (Ábrahám-mező) lábánál található, fő feladata Kanada folyami és tengeri vizeinek védelme, a télen befagyott folyók jegének feltörése, különböző mentési akciók lebonyolítása.[25]

StatisztikákSzerkesztés

2011-ben a kikötő 28,9 millió tonnás áruforgalmat bonyolított le, ami 18%-os növekedés az előző évhez viszonyítva.[7][26] 2012 első félévében pedig 15 millió tonna árut mozgatott, ami 31%-os növekedést jelentett az egy évvel korábbi, féléves 11,4 millióhoz képest. 2011 januárja és júniusa között 526, míg egy évvel később már 598 szállítóhajó fordult meg a kikötőben.[26] Az 53 millió dolláros befektetéseknek köszönhetően 2012-ben a Szent Lőrinc-folyó kikötői közül a québeci érte el a legjobb eredményeket.[26] 2010-ben a kikötő áruforgalmának 99%-át az ömlesztett rakományok tették ki,[1] mivel a létesítmény a szilárd és folyékony ömlesztett áru mozgatására, és nem a konténerforgalomra szakosodott. Ez alól csak az észak-kanadai bányászat szükségleteit ellátó konténeres szállítmányok képeznek kivételt.[7]

2011-ben a kikötő rekord mennyiségű rakományt mozgatott (29 millió tonna), ami a Szent Lőrinc-folyó kikötői között az első, és Kanadai viszonylatban a harmadik helyre teszi a mozgatott árumennyiséget tekintve.[7]

2011-ben 16%-kal nőtt a szilárd ömlesztett áru mennyisége, ez 13,1 millió tonnát jelentett az előző évi 11,3 millióhoz képest.[7] Az acéliparhoz kapcsolódó termékek mennyisége 40%-kal nőtt, 4,3-ról 6 millió tonnára.[7] A kohászati és bányaipari termékek 2011-ben 35%-kal nagyobb mennyiségben fordultak meg a kikötőben, míg 2010-ben 2 millió t, addig 2011-ben 2,7 millió t, többnyire kőszén, nikkel-, cink- és rézérc került berakodásra. A kikötő előnyös földrajzi helyzete és a jó vasúti összeköttetés igen hasznos a környékbeli bányáknak, melyek innen indíthatják útnak az exportra szánt nyersanyagokat.[7]

Az agrár-élelmiszeripari termékek is jelen vannak a kikötőben, 2011-ben több mint 4,1 millió t ilyen jellegű terméket hajóztak be, illetve rakodtak ki. Ennek nagy részét a Bunge of Canada Ltd. tulajdonát képező gabona teszi ki, melyet a kikötő melletti silókban tárolnak.

A folyékony ömlesztett áru is fontos szerepet játszik a létesítmény forgalmában. 2011-ben közel 1,6 millió t kőolajterméket és 300 000 t kémiai anyagot kezelt a kikötő. A folyékony ömlesztett árukkal az Ultramar rakpartjain foglalkoznak.[7]

A Kikötői Hatóság az általa üzemeltetett területen végbemenő különböző tevékenységekből szerzi bevételeit, nem függ a kormánytól vagy az adófizetők pénzétől, sőt 2007-ben a különféle adókból 160 millió dollárnyi összeget fizetett be az egyes kormányzati szerveknek. A 2011-es adatok szerint a kikötő bevételeinek 13%-át a körutazó hajók, és több mint 70%-át az áruforgalom teszi ki.[7]

Óceánjáró körutakSzerkesztés

 
A québeci kikötőben horgonyzó Queen Mary 2-höz hasonló óceánjárókon ezrek érkeznek a városba

Québec városa, mely az UNESCO Kulturális világörökségének részét képezi, illetve annak környéke, kedvelt állomása és célpontja az óceánjáró körutaknak, melyek Új-Anglia és Kanada keleti partjait érintik. Az évek során a kikötő több mint 500 000 látogatót fogadott. Az innen olyan helyekre is indulnak hajók, mint Boston, New York vagy Fort Lauderdale.[27]

A körutazó hajóknak szánt terminál Pointe-à-Carcy foknál található, ahol a különböző típusú és nagyságú óceánjárók kiköthetnek, és a turisták a történelmi óváros felé vehetik az irányt. Emellett több más, köztük a Kanadai Parti Őrség rakpartján is kiköthetnek ezek a hajók. Ugyanakkor a terminál részét képezi az Espaces Dalhousie rendezvénykomplexum is,[28] melyben konferenciákat, találkozókat, kiállításokat rendeznek.[29]

KörnyezetvédelemSzerkesztés

A gazdasági és szociális vonatkozások mellett a kikötő vezetése fontosnak tartja a környezettudatos gazdálkodást és a fenntartható fejlődést is. Így a kikötői építkezések során a 2011-es évben 15 000 t, többnyire szénhidrogénnel szennyezett talajt tisztítottak meg.[7] Ezeket a szennyeződéseket a területbérlő olajtársaságok okozták az 1960-as években.[1] Fontos szerepük van az infrastrukturális javításoknak is (tűzoltórendszer, zsilipek).[1] A kikötőmeder kotrásakor odafigyelnek, hogy a műveletnek minél kisebb hatása legyen a folyóra. Ezek mellett a kikötő több környezetvédő szervezet programjában is tevékenyen részt vesz.[7]

BiztonságSzerkesztés

A kikötői tevékenységek zavartalan menetéért a Kikötőfelügyelet felel, mely a hajó- és turistaforgalom mellett a kereskedelmi és ipari tevékenységet is ellenőrzi. A felügyelet szorosan együttműködik a Sûreté du Québec-kel (Québec Tartományi Rendőrség), Kanadai Királyi Lovasrendőrséggel, a Kanadai Parti Őrséggel és a határőrséggel.[1] A felügyelet a nap 24 órájában látja el a szokásos kikötői feladatokat, de speciális alkalmakkor is fontos szerepe van, így pl. karneváli kenuversenyek vagy kikötői előadások felügyeletét is biztosítja. A felügyelet munkatársai évente nagyjából 10 000 bevetésen vesznek részt.[7]

BalesetekSzerkesztés

  • 1955. február 1-jén, a kikötőtől keletre, Beauport közelében a Lady Grey jégtörő hajó összeütközött a Québec és Lévis között közlekedő és a jég fogságába esett komppal, amelynek a segítségére sietett éppen. A balesetet követően a Lady Grey elsüllyedt.[30]
  • 1962. május 16-án az Argenteuil rakodás közben elsüllyedt, a balesetben pedig három személy életét veszítette.[31] A hajó 1916-ban készült a szövetségi kormány Chantiers Saint-Joseph-de-Sorel-i hajógyárában a Tengerészeti és Halászati Minisztérium számára. Az 1960-as években többször is gazdát cserélt, és áruszállító hajóvá alakították.[32]
  • 1966. szeptember 30-án három vontatóhajó a kikötőtől délnyugati irányba, az éppen épülő Pierre-Laporte-híd irányába vontatta Manseau 101 kotróhajót. A felerősödött szél és a túl közel elhaladó Franconia hajó által felvert hullámok megnehezítették a navigálást, és az 1920-as években készült kotró felborult, majd perceken belül elsüllyedt.[33] A fedélzeten tartózkodó 20-30 személyből 10 életét vesztette.[34] Egy későbbi kivizsgálás megállapította, hogy a Franconia kapitánya nem hibázott, annak ellenére, hogy nem csökkentette sebességét és túl közel került a kotróhajóhoz.[35] 8 áldozat testét mai napig nem sikerült megtalálni, 2012-ben azonban sikerült azonosítani a kotróhajó roncsait.[36]
  • 2011. november 25-én a kikötő déli részén található, általános rakományoknak fenntartott 101-es rakparton kigyulladt egy hangár. Kezdetben fennállt a veszélye annak, hogy a raktárban vegyi anyagok is lehetnek, ami a tűzoltást is megnehezíti és nagyobb károkat is okozhat. Ezért a több mint 60 tűzoltó[7] a lángok megfékezése érdekében tűzoltóhajóról is oltotta a tüzet, melyet másnapra sikerült megfékezni, és nem okozott nagyobb fennakadást a kikötő működésében.[37][38]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f 2010-es éves jelentés (pdf). Port of Québec, 2011. (Hozzáférés: 2013. július 3.)[halott link] (angolul)
  2. a b Ultramar rakpart. Port of Québec. [2013. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 5.) (angolul)
  3. a b Davie Québec Hajógyár. Port of Qébec. [2012. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 5.) (angolul)
  4. a b Miért a Québeci kikötő? - Versenyelőnyök. Port of Québec. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 5.) (angolul)
  5. Downey, Tim: Jelentős és hosszútávú haszon (pdf). Great Lakes St. Lawrence Seaway System, 2012. április 2. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  6. Port de Québec. (Hozzáférés: 2013. július 3.) (franciául) (angolul)
  7. a b c d e f g h i j k l m n o 2011-es éves jelentés (pdf). Port of Québec, 2012. (Hozzáférés: 2013. július 4.)[halott link] (angolul)
  8. Vízgazdálkodás Québecben. Québeci Környezetvédelmi Minisztérium (angolul)
  9. a b c Québeci kikötő - Történeti adatok. World Port Source. (Hozzáférés: 2013. július 3.) (angolul)
  10. a b c d e f g h i j A kikötő története. Port de Québec. [2013. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 3.) (angolul)
  11. A Québeci kikötő fennállásának 150. évfordulóját ünnepli. Port of Québec. [2013. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 3.) (angolul)
  12. Torkolati szektor. Port of Québec. (Hozzáférés: 2013. július 8.)[halott link] (angolul)
  13. a b c Vállalatok szektorok szerint. Port of Québec. [2012. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 8.) (angolul)
  14. Marina Port - zsilip. Marina - Port de Québec. (Hozzáférés: 2013. július 4.) (angolul)
  15. a b Marina Port - szolgáltatások. Marina - Port de Québec. (Hozzáférés: 2013. július 4.) (angolul)
  16. Anse-au-Foulon szektor. Port of Québec. (Hozzáférés: 2013. július 8.)[halott link] (angolul)
  17. A Tengerészeti Múzeum angol honlapja. Naval Museum of Québec. (Hozzáférés: 2013. július 8.) (angolul)
  18. A Tengerészeti Múzeum francia honlapja. Musée naval de Québec. (Hozzáférés: 2013. július 8.) (franciául)
  19. Pointe-à-Carcy szektor. (Hozzáférés: 2013. július 8.)[halott link] (angolul)
  20. Beauport szektor. Port of Québec. (Hozzáférés: 2013. július 7.)[halott link] (angolul)
  21. A hajógyár termékei. Davie Québec. (Hozzáférés: 2013. július 7.)[halott link] (angolul)
  22. A Davie Québec Hajógyár hivatalos honlapja. Davie Québec. (Hozzáférés: 2013. július 7.) (franciául) (angolul)
  23. A hajógyár története. Davie Québec. (Hozzáférés: 2013. július 7.)[halott link] (angolul)
  24. Ultramar rakpart és finomító. Port of Québec. [2012. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 7.) (angolul)
  25. Kanadai Parti Őrség szektora. Port of Québec. (Hozzáférés: 2013. július 8.)[halott link] (angolul)
  26. a b c Marine Outlook - Québec tartomány kikötőinek adatai (2011, 2012) (pdf). Fisheries and Oceans Canada, 2012. szeptember. (Hozzáférés: 2013. július 4.) (angolul)
  27. Québec városa leteríti a vörös szőnyeget. Port of Québec. [2013. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 5.) (angolul)
  28. Espaces Dalhousie. [2013. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 5.) (angolul) (franciául)
  29. Körutazó terminál. Port of Québec. [2013. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 4.) (angolul)
  30. Egy Sept-Îles-i hölgy visszaemlékezése a Lady Grey 1955-ös balesetére. L'Avenir, 1978. november 18. (Hozzáférés: 2013. július 4.) (franciául)
  31. Lévesque, Sonia: Egy 50 éve elsüllyedt hajóroncsra leltek Lévis közelében. L'Avant-Poste, 2012. október 17. (Hozzáférés: 2013. július 4.)[halott link] (franciául)
  32. Egy 50 éve elsüllyedt hajóroncs Lévis közelében. Québec Hebdo, 2012. október 8. [2016. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 4.) (franciául)
  33. Elsüllyedt egy kotróhajó Québecnél. The Montreal Gazette, 1966. október 1. (Hozzáférés: 2013. július 4.) (angolul)
  34. Bussières, Ian: Az elsüllyedt kotróhajó túlélői megemlékeztek társaikról. Le Soleil, 2012. szeptember 19. [2015. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 4.) (franciául)
  35. Côté, Samuel: A Manseau 101 élsüllyedése (Naufrage de la drague Manseau 101). L’Avantage, 2012. február 16. (Hozzáférés: 2013. július 4.) (franciául)
  36. Mathieu, Annie: Azonosították egy kotróhajó roncsát Québecben. Le Soleil, 2012. február 17. [2015. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 4.) (franciául)
  37. 844 Boulevard Champlain - A tűzoltás részletes leírása. Québeci Tűzvédelmi Szolgálat (SPIQ). (Hozzáférés: 2013. július 4.) (franciául)
  38. Parent, Olivier: Leégett egy hangár a québeci kikötőben. Le Soleil, 2011. november 26. (Hozzáférés: 2013. július 4.)[halott link] (franciául)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés