Főmenü megnyitása

Radvánszky János, radványi (Batizfalva, 1666. december 6.Radvány, 1738. március 26.) II. Rákóczi Ferenc tanácsosa, költő és naplóíró, evangélikus egyházkerületi felügyelő.

Radvánszky János
Mellszobra a vajai Vay Ádám Múzeum parkjában
Mellszobra a vajai Vay Ádám Múzeum parkjában
Született 1666. december 6.
Batizfalva
Elhunyt 1738. március 26. (71 évesen)
Radvány
Foglalkozása tanácsos, költő, naplóíró, egyházkerületi felügyelő
A Wikimédia Commons tartalmaz Radvánszky János témájú médiaállományokat.

CsaládjaSzerkesztés

Zólyom vármegyei evangélikus középnemesi család sarja, Radvánszky György (1615–1687) eperjesi vértanú és Máriássy Johanna Kata fia. 1694. június körül feleségül vette Szentiványi Anna Máriát (1679 – 1737. november 27.), Szentiványi Ádám és Záborszky Zsuzsa leányát, Szentiványi János kuruc brigadéros féltestvérét.

ÉleteSzerkesztés

Gyermek- és ifjúkoraSzerkesztés

Tanulmányait a szülői háznál kezdte magántanítók vezetése alatt, kik között a Szelepcsényi-féle üldözés hatása alatt "pápista praeceptora" is volt. Később Gács várában (1679), majd az eperjesi evangélikus főiskolán (1683. január – 1685) tanult. (Eperjesen ekkor olyan híres tanárok tanítottak, mint Ladivér Illés igazgató, vagy Schwarz János.)

1685-ben csatlakozott a Thököly-szabadságharchoz, amely azonban már az év őszén elbukott. Radvánszky ekkor visszatért szüleihez Radványba. 1687. február 27-én Caraffa császári tábornagy az egész családot elfogatta és Eperjesre vitette. Édesapját az eperjesi vésztörvényszék elé állították, megkínozták és kivégezték, a család birtokait lefoglalták.

Az ifjú Radvánszky hosszú évekig hiába próbálta visszaszerezni elkobzott javait. Sorra járta a főbb urakat Bécsben, Pozsonyban, felkereste a nádort, az országbírót, sőt még Caraffát is. Végül tíz évi utánjárást követően, 1697. február 20-án, Kollonich Lipót érsek közbenjárására, kamarai becs mellett, I. Lipót új adománya útján, terhes záradékkal kerültek azok vissza. 1701-ben pallosjogára is új adományt nyert I. Lipóttól.

Közben tevékeny részt vett a helyi közéletben, megjelent Hont és Zólyom vármegyék gyűlésein, 1695–1701 között Zólyom vármegye esküdtjeként szerepel, 1702–1704 között pedig alispáni tisztséget viselt ugyanott.

Részvétele a Rákóczi-szabadságharcbanSzerkesztés

II. Rákóczi Ferenc felkelésének híre megyéjében érte, ahol 1703. szeptember 6-án Besztercebánya tanácsa a város kapitányává is megválasztotta. Szeptember 23-án Besztercebánya meghódolt Zábreczky László kuruc kapitány csapatai előtt, s maga Radvánszky is Rákóczi meggyőződéses híve lett. Előbb (1703. december – 1704. január) a megye kapitányaként irányította Zólyom és Csábrág várának ostromát, majd hamarosan tagja lett a fejedelem Udvari Tanácsának.

Rákóczi 1704. június 13-án fejedelmi biztosként küldte Erdélybe, hivatalosan az ottani kuruc csapatok összeírására és az általuk okozott károk felmérésére, valójában a fejedelemválasztó országgyűlés előkészítésére. Feladatának teljesítése után, 1705 elején visszatért Magyarországra.

A szécsényi országgyűlésen a protestáns köznemesek 1705. szeptember 14-én az alsótábla elnökévé választották, Rákóczi azonban másnap érvénytelenítette a határozatot, és a gyűlés együttes ülésezéssel (tehát nem szabályos kétkamarás diétaként) folytatódott. Radvánszky a gyűlésen összetűzésbe került Szentiványi László gróffal, az eperjesi vésztörvényszék egykori bírájával, s nyilván nagy része volt a kivégzettek családjainak kártalanításáról hozott törvénycikkek előkészítésében. 1705. szeptember 30-án kincstartóvá, tulajdonképpen a Gazdasági Tanács alelnökévé választották. Rákóczi 1706-ban a rivestyei uradalommal jutalmazta szolgálatait.

A felkelés hanyatlásakor a császári seregek elől családjával együtt előbb Késmárkra, majd Eperjesre, végül 1710. december közepén Lengyelországba menekült. 1711. április elején hazatért, és még a szatmári béke megkötése előtt letette a hűségesküt a császárra, melyről Nagykárolyban 1711. április 9-én tanúsítványt kapott gróf Pálffy Jánostól.

Az életpálya végeSzerkesztés

Radvánszky a következő évtizedekben csendes életet élt. Zólyom vármegye újra megválasztotta alispánjának, és az országgyűlésen is többször (1715, 1717) részt vett, utoljára 1727–28-ban. 1735-ben a Bányai Evangélikus Egyházkerület felügyelőjévé választották, Michaelides Sámuel püspök elnöktársaként. Ezt a tisztségét csak három évig, haláláig tölthette be. Nejét alig négy hónappal élte túl. Evangélikus hitük ellenére mindketten a radványi római katolikus templomban lévő családi sírboltban nyugszanak. Latin sírkőfeliratukat Nagy Iván közölte hatalmas családtörténeti művében, de a római naptár szerint megadott dátumokat hibásan oldotta fel.

MűveiSzerkesztés

Irodalmi működése tanulókörében veszi kezdetét, költői működésének azonban java része szerelmi lírája, első alispánkodása és házassága idejére esik, mely a Hont vármegyei Felsőalmáson, a Kriván-hegy tövében, vagy a szandahegyi tartózkodása alatt kelt.

Kézirati munkáiSzerkesztés

  • Napló, kora eseményeiről 1687-től kezdve; ennek töredéke (Radvánszky György 1687. évi elfogatásáról és mártírhaláláról) eredetiben és László fia másolatában is fennmaradt.
  • Emlékeztető jegyzetek (1683–1734.), melyeket 54 darab egykorú lőcsei, nagyszombati, komáromi, bártfai és debreceni kalendáriumba írt be, s naplójának alapjául szolgáltak
  • Latin emlékvers Zimmermann János halálára (1683. április).
  • Terjedelmes naplója (1687–1697), melybe birtokai visszaszerzéséért tett útjait, levelezéseit és beadványait is leírta.
  • Önéletrajzának egy töredéke.
  • Naplójegyzetei 1691–1697. bécsi követségéről.
  • Napló az 1715. évi országgyűlésről.
  • Napló az 1717. évi országgyűlésről.
  • Szerelmes versek (1693–1734.) huszonnégy költemény két kéziratos kódexben.

Nyomtatásban megjelentekSzerkesztés

  • Naplójának töredéke (Győri Közlöny, 1868. 25. szám)
  • Radvánszky János naplója, adalék az eperjesi vértörvényszékhez. Közli: Pap Dénes (M. Polgár Naptára 1870.)
  • Levelei az Archivum Rákóczianumban (lásd a X. kötet végi névmutató alapján)
  • Néhány költeménye Abafi Figyelője I. és V. kötetében.
  • Szerelmes verseit életrajzi bevezetéssel kiadta báró Radvánszky Béla: Radvánszky János versei 1666-1738. Budapest, 1904.
  • Levelezéseit, melyek különösen a Rákóczi-féle mozgalom történetére szolgáltatnak becses adatokat, báró Radvánszky Béla rendezte sajtó alá.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés