Főmenü megnyitása

Romániai nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrája

Mindegyik romániai nemzeti és etnikai kisebbségnek megvan a maga kultúrája. Ezek a kultúrák azonban nem azonos súlyúak. Több tényező járul hozzá egy adott kisebbségi kultúra súlyához: tagjainak jellenlegi vagy egykori száma, státusza a múltban, művelt kultúrájának fejlődési foka, a nyelvén való oktatás szintje, neki megfelelő nemzet létezése vagy nem létezése, az anyanemzet érdeklődése a kisebbségi megfelelője iránt stb.

Tartalomjegyzék

ÉpítészetSzerkesztés

 
A berethalmi erődtemplom

A legszembetűnőbb az Erdélyben, a Bánságban és a Partiumban egykor nagy számban élő németektől származó építészeti örökség.[1] Ehhez tartoznak elsősorban a szász falvak. Ezekben jellegzetes lakóházak maradtak fenn, és több faluban erődtemplomok. Közülük hét együttesen szerepel az UNESCO Világörökségi Helyek Listáján.[2] Szintén szász örökség egykori városaik (Nagyszeben, Brassó, Beszterce, Medgyes, Segesvár, Kolozsvár stb.) építészete, beleértve az ottani gótikus templomokat. Segesvár egész régi városközpontját is felvették az UNESCO Világörökségi Helyek Listájára.[3] Kulturális adottságai miatt Nagyszeben Európa kulturális fővárosa volt 2007-ben.[4] Más úton került ezekbe a régiókba a barokk stílusú építészet, mégpedig a Habsburg Birodalom akaratából. Ennek példája a nagyszebeni Brukenthal-palota vagy a temesvári Dóm. Ez a város Európa kulturális fővárosa lesz 2021-ben.[5]

FolklórSzerkesztés

A romániai kisebbségeknek többé-kevésbé fennmaradt a folklórjuk, bár többnyire eredeti funkciójuk elvesztésével, akárcsak a román folklór esetében, azaz a népviseletek, a népdalok és a néptáncok csak ünnepeken, ünnepléseken és színpadon jelennek meg, az egykor díszített használati tárgyak már csak emlék- vagy díszítésre használt tárgyakként készülnek, a népmesék könyvekben élnek tovább.

Érdekes jelenség a magyar táncházmozgalom Erdélyben, mely a magyarországihoz hasonlóan megpróbálja feleleveníteni legalább alakjukban az eredeti magyar paraszttáncokat.[6] Jelenleg is Kalotaszeg, a Szilágyság, a Mezőség és a Székelyföld a magyar zenei folklór klasszikus helyei. A magyar népviseletet, népdalt és néptáncot az eredetitől eltérőbb alakban hivatásos, még a kommunista rendszer alatt alapított állami együttesek is képviselik. A romániai Örökség Nemzeti Intézete 74 hivatásos vagy hivatalos intézményekben működő műkedvelő folklóregyüttest tart számon.[7] Köztük van a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a marosvásárhelyi „Maros” Hivatásos Művészegyüttes, melynek magyar tagozata is van, valamint a temesvári „Rezeda” együttes. Megemlítendők még a magyar folklórból a székelykapuk, a református temetőkben a kopjafák, és a korondi kerámia.

 
Korondi kerámiaedények

Különös módon részben fennmaradt egy nagyon kicsi közösség (5408 személy),[8] a krassó-szörény-megyei horvátok népviselete.[9]

A zsidó kultúrából nagyon kevés maradt fenn Romániában, de a 2000-es években újra elkezdték művelni a klezmert, a kelet- és délkelet-európai származású zsidó hangszeres népzenét, amelyre sokat hatott a román zenei folklór. Képvisélője például a 2005-ben megalakult nagyváradi Hakeshet Klezmer Band, mely tagjai között vannak románok és magyarok is.[10]

 
Ukrán húsvéti tojások

A bukovinai ukránoknál él még a díszítéses fából, bőrből és szaruból készült tárgyak készítése, a szövés, a hímzés, valamint a húsvéti tojások díszítése.[11]

Más kisebbségek folklórját ezek szervezetei próbálják fenntartani. Ezt teszi például a Romániai Görög Szövetség,[12] a Romániai Lipován Oroszok Közössége,[13] a Dom Polski Romániai Lengyelek Szövetsége,[14] a Romániai Török Demokratikus Szövetség,[15] a Romániai Szerbek Szövetsége[16] a Romániai Macedónok Egyesülete[17] stb.

Folklórjuk megörzése céljából a kisebbségek szervezetei fesztiválokat rendeznek, vagy több etnikumot összehozó fesztiválokon vesznek részt. Ilyen a Segesváron évente megrendezett ProEtnica fesztivál,[18] melyen mindegyik kisebbség részt vesz. A romániai arománok egy része etnikai kisebbségnek tartja magát, de nincs hivatalosan elismerve. Őket a Comunitatea Armână din România (Romániai Aromán Közösség) képviseli, mely szintén részt vesz ezen a fesztiválon.[19]

Az UNESCO felfigyelt a romániai legényes táncokra, és a magyarokéit, a románokéit és a romákéit együtt vette fel a Szellemi kulturális örökség Listájára.[20]

IrodalomSzerkesztés

Romániában a kisebbségek irodalmát szervezeteik folyóiratai és különféle kiadók közlik. Az összes kisebbség irodalmára szakosodott az 1970-ben megalapított Kriterion Könyvkiadó, mely jelenleg is létezik. Nemcsak eredeti nyelvükön ad ki könyveket, hanem azok román fordításait és kétnyelvű könyveket is.[21]

Magyar irodalomSzerkesztés

A legfejlettebb kisebbségi irodalom a magyar. Az első világháború után hirtelen kisebbséggé vált magyarság értelmisége fontosnak látta felvirágoztatni az erdélyi magyar kultúrát azzal a céllal, hogy a magyarok megőrizhessék identitásukat az új körülmények között is. Tevékeny irodalmi élet zajlott. Sok irodalmi mű jelent meg, például az Erdélyi Szépmíves Céh nevű kiadónál.[22] Számos író évente összegyűlt a Helikoni közösség néven működő csoportosulás ülésein, és megvitatta az erdélyi magyar irodalom kérdéseit. A közösség havi megjelenésű folyóiratot is indított, az Erdélyi Helikont.[23] Mivel az erdélyi magyar irodalom önálló életre kényszerült, elterjedt volt a transzilvanizmus eszméje, mely Erdély egyéniségét hangsúlyozta, azt is beleértve, hogy ehhez hozzájárult a magyar kultúra együttélése a románnal és a némettel.[24] Egy másik folyóirat, a Korunk, baloldali irányultságú volt.

A kommunista rendszer idejében a kisebbségi irodalmak is ugyanolyan korlátozásokat szenvedtek el, mint a román, és az 1960-as évek második felében közbejött enyhülés, majd az azutáni Ceaușescu-diktatúra is ugyanúgy hatott rájuk, mint a többségi irodalomra. A magyar irodalmi élet mégis végig élénk volt. Kiemelkedő művek jelentek meg főleg a Kriterion kiadásában Bálint Tibortól, Sütő Andrástól, Méliusz Józseftől, Páskándi Gézától, Kányádi Sándortól, Szőcs Gézától stb.,[25] valamint kritikák, versek, rövid próza a Korunk második folyamában és az Utunk folyóiratban.

1990 után több kiadó is ad ki magyar nyelvű irodalmat, és több folyóirat jelenik meg, köztük Kolozsváron a Helikon,[26] a Korunk harmadik folyama[27] és A szem internetes folyóirat,[28] Marosvásárhelyen a Látó,[29] Csíkszeredában a Székelyföld.[30]

Német irodalomSzerkesztés

A német nyelvű romániai irodalom, melynek zsidó származású képviselői is voltak, gyakorlatilag kivándorolt a csaknem teljes német kisebbséggel együtt, ugyanis az 1948-as népszámlálás adatai szerint 343 913 német élt Romániában,[31] a 2011-es adatai pedig 36 042-ről szólnak.[8] 1934-ben még 176 újságjuk és folyóiratuk volt.[32]

A második világháború előtt és az után is alkotó írók közül a legismertebbek Paul Celan, Oscar Walter Cisek és Alfred Margul-Sperber. A háború utáni években Paul Schuster és Hans Bergel emelkedtek ki. Az 1970-es évekből ismert a temesvári Aktionsgruppe Banat (Bánság Akciócsoport) nevű fiatal írók köre, amelynek meggyűlt a baja a Securitateval, és végül csaknem mind kivándoroltak. Közel állt ehhez a csoporthoz Herta Müller, a majdani irodalmi Nobel-díjas író, aki szintén Temesváron kezdte el irodalmi tevékenységét.[33]

Egyéb kisebbségek irodalmát is érintő információkSzerkesztés

A romániai szlovákok körében az 1970-es években jelentek meg írók. Központjuk Nagylakon volt, ahol 1976-ban megalapították az Ivan Krasko irodalmi kört, amely 1994-ben kiszélesítette tevékenységét Ivan Krasko Kulturális és Tudományos Társaság néven. Ez rendszeresen ad ki könyveket romániai szlovák íróktól. 1990 után négy szlovák nyelvű folyóirat is megjelent. Mivel Romániában nagyon kevés cseh él, tőlük származó írások is ezekben jelennek meg.[34][35]

A mai Romániából származó szerbeknek fontos szerepük volt a modern szerb kultúra kialakulásában. Csákon született Dositej Obradović (17391811), aki elsők között terjesztette a szerbek között a felvilágosodás és a racionalizmus eszméit. Dimitrije Tirol a Temesvári Szerb Irodalomkedvelők Társaságának egyik megalapítója volt 1828-ban. A Matica Srpska ma is Szerbiában működő legrégibb szerb kulturális intézmény első jelentős elnöke Sava Tekelija (Tököly-Popovics Száva) aradi nemes lett 1838-ban. Az 1990 előtti időszakban a Kriterion Kiadó és a Književni život (Irodalmi élet) folyóirat közölt szerb íróktól. 1989 után az utóbbit a Romániai Szerbek Szövetsége adta ki, amely a Naša reč (Szavunk) hetilapot is megjelenteti.[36]

A két világháború között egész Bukovina Romániához tartozott, és főleg a ma ukrajnai részében jelentős lengyel kisebbség élt. 32 különböző fokú iskolájuk volt 3216 diákkal. Már 1903-ban alapították meg Szucsáván az Olvasó Társaságukat, amely 1950-ig működött. Számos egyéb kulturális szervezetük és több újságuk és folyóiratuk volt, könyveket adtak ki. Jelenleg a Dom Polski szervezet két folyóiratot ad ki, a Polonust,[37] gyerekeknek pedig a Mały Polonust,[38] és évente kétszer fiataloknak szánt szavazóversenyeket szervez.[39]

A romániai bolgároknak két szervezete van. Az egyik a havasalföldieké, akik ortodox vallásúak, a másik a bánságiaké, akik római katolikusok, és a saját sztenderdizált nyelvjárásukat beszélik, melyet a latin ábécével írnak. Az előbbiek periodikája a kétnyelvű Luceafărul bulgar – Balgarska zornica (Bolgár esthajnalcsillag), az utóbbiaké Naša glas (Hangunk).[40]

A Romániában hagyományosan ukránoknak tekintett népesség egy része más etnikumnak tartja magát, mégpedig ruszinoknak. Mindkét csoportnak megvan a saját szervezete, saját kiadványokkal. Az ukránoknak három ukrán nyelvűje és két román nyelvűje van.[41] A Romániai Ruszinok Kulturális Szövetsége kiadja a Jurnal rutean – Русиньскій журнал (Ruszin újság) kétnyelvű periodikát[42] és egyéb kiadványokat.[43]

A romániai tatároknak már a két világháború között is volt folyóiratuk. Jelenleg a Romániai Török-Muzulmán Tatárok Demokratikus Szövetsége foglalkozik a tatár kultúrával többek között a Karadeniz (Fekete-tenger) folyóiratában.[44]

Egyéb kisebbségek szervezetei is kiadnak folyóiratokat irodalmi tartalommal is. Ilyen például a Romániai Albánok Kulturális Szövetségének Shqiptari/Albanezul kétnyelvű periodikája.[45] A Romániai Örmények Szövetségének van kiadója és két folyóirata: az Ararat[46] és a Nor Ghiank.[47] A Romániai Görög Szövetség is kiad kétnyelvű, az Interneten is elérhető folyóiratot ΕΛΠΙΣ/Speranța (Remény) címmel.[48] A Romániai Olaszok Egyesülete (RO.AS.IT) kiad egy román nyelvű internetes újságot, a Piazza Romanát,[49] és más kiadványai is vannak.[50] A Romániai Lipován Oroszok Közössége kiadja a Зори – Zorile (Hajnal) című periodikát, és kiadója könyveket jelenít meg.[51] A Romániai Török Demokratikus Szövetség a Hakses folyóiratot adja ki.[52] 2000-től 2006-ig ifjúsági folyóiratot is kiadott, Genç Nesil (Fiatal nemzedék) címmel.[53] A Romániai Macedónok Egyesületének van irodalmi köre,[17] és kiadja a Macedoneanul (A macedón) kétnyelvű folyóiratot.[54]

SzínjátszásSzerkesztés

A román nyelvű színjátszáson kívül Romániában van kisebbségi is. Ez egyrészt hivatásos és állami, másrészt műkedvelő jellegűre oszlik.

A magyar nyelvű színjátszás a legfejlettebb. A hivatásos társulatok kétféle státusszal léteznek:

Itt említendő meg az Kolozsvári Állami Magyar Opera is.[66]

Temesváron létezik önálló német állami színház is.[67]

A jiddis nyelvű színjátszás bölcsője világviszonylatban is Jászvásár. Megalapítója Abraham Goldfaden volt, az 1876-ban ott játszott darabjával.[68] Ebből a hagyományból Romániában a Bukarestben működő Állami Zsidó Színház maradt meg.[69]

Egyéb kisebbségek szervezetei műkedvelő színjátszással foglalkoznak. Ilyen a szlovákoké[70] és a macedónoké.[17]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Nicoară 2005, 19. o.
  2. (angolul) Villages with Fortified Churches in Transylvania (Erdélyi erődtemplomos falvak) oldala az UNESCO honlapján.
  3. (angolul) Historic Centre of Sighișoara (Segesvár történelmi központja) oldal a UNESCO honlapjá.
  4. (angolul) Nagyszeben Európa kulturális fővárosa rendezvényeinek programja Archiválva 2006. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  5. (angolul) Temesvár Európa Kulturális Fővárosa Egyesület honlapja.
  6. Balázs 2003, 27. o.
  7. (románul) Ansambluri folclorice (Folklóregyüttesek). Hozzáférés: 2017. október 15.
  8. a b (románul) Institutul Național de Statistică. Nép- és lakásszámlálás 2011. Eredmények. Tab8. Populația stabilă după etnie (8-as táblázat. Állandó lakosság etnikai hovatartozás szerint). Hozzáférés: 2017. október 15.
  9. Nicoară 2005, 10. o.
  10. (románul) Székely Ervin. Hakeshet Klezmer Band, prima formaţie de muzică klezmer din România (Hakeshet Klezmer Band, az első romániai klezmer együttes). RADOR. 2017.07.17. Hozzáférés: 2017. október 15.
  11. Nicoară 2005, 43. o.
  12. Nicoară 2005, 35. o.
  13. Nicoară 2005, 47. o.
  14. Nicoară 2005, 55. o.
  15. Nicoară 2005, 69. o.
  16. Nicoară 2005, 72. o.
  17. a b c (románul) Az RME honlapjának Instituții culturale (Kulturális intézmények) oldala Archiválva 2017. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés: 2017. október 15.
  18. (románul) A ProEtnica fesztivál honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  19. (románul) Az RAK oldala a ProEtnica honlapján. Hozzáférés: 2017. október 15.
  20. (angolul) Lad’s dances in Romania (Romániai legényesek) oldala az UNESCO honlapján. Hozzáférés: 2017. október 15.
  21. A Kriterion honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  22. RMIL, Erdélyi Szépmíves Céh szócikk. Hozzáférés: 2017. október 15.
  23. RMIL, Erdélyi Helikon szócikk.
  24. RMIL, transzilvanizmus szócikk.
  25. RMIL, Kriterion Könyvkiadó szócikk.
  26. A Helikon honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  27. A Korunk honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  28. A szem honlapja. Hozzáférés: 2018. október 16.
  29. A Látó honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  30. A Székelyföld honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  31. Nicoară 2005, 24. o.
  32. Nicoară 2005, 22. o.
  33. Cercel 2006.
  34. Nicoară 2005, 16–18. o.
  35. (szlovákul) A Slováci v Rumunsku (Szlovákok Romániában) honlap Kultúrny život (Kulturális élet) oldala. Hozzáférés: 2017. október 15.
  36. (szerbül) A Naša reč archívuma Archiválva 2017. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés: 2017. október 15.
  37. A Polonus letölthető számai a Romániai Lengyelek Szövetségének honlapján. Hozzáférés: 2017. október 15.
  38. Az RLSZ honlapjáról elérhető Mały Polonus számai. Hozzáférés: 2017. október 15.
  39. Nicoară 2005, 55. o.
  40. Nicoară 2005, 9. o.
  41. Elérhetők a Romániai Ukránok Szövetségének honlapján, a „Publicații” menüben. Hozzáférés: 2017. október 15.
  42. A periodika elérhető számai a szövetség honlapján. Hozzáférés: 2017. október 15.
  43. A szövetség kiadványainak bemutatása a honlapján. Hozzáférés: 2017. október 15.
  44. A Karadeniz letölthető számai az RTMTDSZ honlapján. Hozzáférés: 2017. október 15.
  45. A Shqiptari/Albanezul egyik példánya. Hozzáférés: 2017. október 15.
  46. Az Ararat Internetes változata. Hozzáférés: 2017. október 15.
  47. A Nor Ghiank elérhető számai az Araratonline honlapon. Hozzáférés: 2017. október 15.
  48. A görög folyóirat elérhető számai a Romániai Görög Szövetség honlapján. Hozzáférés: 2017. október 15.
  49. A RO.AS.IT újsága. Hozzáférés: 2017. október 15.
  50. Olasz–román kiadványok bemutatása a RO.AS.IT honlapján Archiválva 2015. szeptember 15-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés: 2017. október 15.
  51. Az RLOK honlapjának Publicații (Kiadványok) oldala. Hozzáférés: 2017. október 15.
  52. A Hakses elérhető számai. Hozzáférés: 2017. október 15.
  53. Az RTDSZ honlapjának Hakses oldala. Ennek aljáról hozzáférhetők a Genç Nesil számai. Hozzáférés: 2017. október 15.
  54. Az RME honlapjának a Reviste oldala Archiválva 2017. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés: 2017. október 15.
  55. A KÁMSZ honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  56. A CSGÁMSZ honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  57. A CSJSZ honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  58. Az FSSZ honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  59. A TÁSZ honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  60. Az M Studio honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  61. A TSSZ honlapja Archiválva 2017. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés: 2017. október 15.
  62. A TMT honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  63. Az AIGY magyar társulatának honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  64. A HGYT honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  65. A SZET honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  66. A KÁMO honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  67. A TÁNSZ honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  68. Jacobs – Wiernik 1906.
  69. Az ÁZSSZ honlapja. Hozzáférés: 2017. október 15.
  70. (szlovákul) A Slováci v Rumunsku honlap színjátszásról szóló oldala. Hozzáférés: 2017. október 15.

ForrásokSzerkesztés

  • (románul) Nicoară, Toader. Istoria și tradițiile minorităților din România (A romániai kisebbségek története és hagyományai). Nevelés- és Kutatásügyi Minisztérium. Falusi oktatási projekt. Egyetem utáni szakmai átképzési program falusi pedagógusok számára. Történelmi szakirány. Távoktaztás – 3. szemeszter. 2005. ISBN 973-0-04229-2 (Hozzáférés: 2017. október 15)

További információkSzerkesztés

  • (románul) Gidó Attila (szerk.) Cronologia minorităților naționale din România 1. Albanezi, armeni, bulgari, croați, eleni, evrei și germani (A Romániai nemzeti kisebbségek kronológiaja 1. Albánok, örmények, bolgárok, horvátok, görögök, zsidók és németek). A Nemzeti Kisebbségek Kérdéseit Tanulmányozó Intézet kiadója. Kolozsvár: 2012. ISBN 978-606-8377-08-7
  • (románul) Gidó Attila (szerk.) Cronologia minorităților naționale din România 2. Macedoneni, polonezi, ruși lipoveni, ruteni, sârbi, tătari, turci (A Romániai nemzeti kisebbségek kronológiaja 2. Macedónok, lengyelek, lipován oroszok, ruszinok, szerbek, tatárok, törökök). A Nemzeti Kisebbségek Kérdéseit Tanulmányozó Intézet kiadója. Kolozsvár: 2012. ISBN 978-606-8377-08-7

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés