Willy Mairesse

belga autóversenyző

Willy Mairesse (Momignies, 1928. október 1.Oostende, 1969. szeptember 2.) belga autóversenyző volt. A Formula–1-ben 1960-tól 1965-ig indult. 12 rajtjából mindössze kétszer ért célba, egyszer a 3., egyszer a 4. helyen.[2]

Willy Mairesse
1963-ban a Nürburgringen
1963-ban a Nürburgringen
Életrajzi adatai
Született1928. október 1.
Momignies
Elhunyt1969. szeptember 2. (40 évesen)[1]
Oostende
Nemzetisége Belgium Belga
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19601965
Csapata Ferrari, Ecurie Nationale Belge, Lotus, Scuderia Centro Sud
Nagydíjak száma 14 (12 rajt)
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 0
Dobogós helyezések 1
Első rajtkockák 0
Leggyorsabb körök 0
Első nagydíj Belgium 1960-as belga nagydíj
Legutolsó nagydíj Belgium 1965-ös belga nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Willy Mairesse témájú médiaállományokat.

Karrierje szerkesztés

1953-ban kezdett el versenyezni és párhuzamosan töltötte pályafutását a sportautók és a Formula–1 világában. 1956-ban megnyerte a Liège-Róma-Liège versenyt. 1958-ban második lett a Reimsi 12 órás versenyen, 1960-ban harmadik helyen végzett a Nürburgringi 1000 km-es versenyen. Rivalizálása már korai éveiben kiéleződött honfitársával, Olivier Gendebiennel, majd amikor legyőzte őt az 1959-es autós Tour de France versenyen, az őt már egy ideje figyelő Ferrari le is csapott rá, és a következő évben már a maranellóiak F1-es autójában találta magát, ahol éppen Gendebien helyét vette át.[3]

ugyanebben az évben bemutatkozott a Formula–1-ben is, a belga nagydíjon állt rajthoz egy Ferrarival, majd még két versenyen indult. Debütáló futamán, az 1960-as spái futamon a 12. helyre kvalifikálta magát, majd a futamon Chris Bristow-val csatázott, aminek végeredményeként a brit kicsúszott a pályáról és életét veszítette, majd ő is kiesett váltó hiba miatt. A francia nagydíj időmérő edzésén az 5. helyet szerezte meg, de kiesett váltóhiba miatt. Az olasz nagydíjon a 3. rajthelyet szerezte meg, és körhátrányban ugyanebben a pozícióban fejezte be a versenyt a hármas győzelmet arató Ferrari utolsó tagjaként.[4] A következő évben szintén 3 versenyen indult, de egyet sem tudott befejezni. 1962-ben már 4 versenyre nevezett, de a negyediken végül nem állt rajthoz. Belgiumban ő maga is nagyot bukott, miután a második helyért küzdve összeütközött Trevor Taylorral.[5] Autója a Blanchimont-ban kicsúszva egy árokba borult és kigyulladt, Mairesse szerencséje pedig az volt, hogy még ez előtt kirepült a Ferrariból, és így komoly sérülések nélkül vészelte át a történteket.[6] Ebben az évben karrierje során utoljára tudott célba érni, Olaszországban lett negyedik.[7] A Le Mans-i 24 órás autóversenyen második helyezést ért el, és megnyerte a Targa Floriót. 1963-ban ismét 3 versenyen állt rajthoz, de mindegyiken kiesett, egy hét különbséggel megnyerte a Spa-Francorchampsi és a Nürburgringi sportautó-versenyt. Ebben az évben került a legközelebb a Le Mans-i győzelemhez. Vezető helyen állt, ám egyik tankolásánál üzemanyag fröccsent az autóra, ami lángra is kapott, miután visszatért vele a pályára újabb nagy baleset lett az eredménye, amelyen a belga égési sérüléseket szerzett. Ez sem akadályozta meg abban, hogy pár hónappal később ott legyen az F1-es Német Nagydíjon, ám a Nürburgringen már a verseny elején újabb nagy bukás részese volt, ami ezúttal egy mentős életét követelte, míg ő maga súlyos kartöréssel került kórházba.

Csak egy év kihagyás után tért vissza a versenyzéshez. 1964-ben megnyerte az Angolai Nagydíjat, majd egy évvel később a Spa-Francorchampsi 500 km-es versenyt. Nevezett a Formula–1-es belga nagydíjra, de végül nem indult el. Ezután pedig már csak a sportautókra összpontosított. 1966-ban ismét megnyerte a Targa Floriót és a rákövetkező évben pedig harmadik lett Le Mans-ban.[8] 1968-ban a 24 órás versenyen viszont tovább hajszolta a győzelmet, ez a futam azonban sorsdöntőnek bizonyult életében. Egy Ford GT40 volánjánál ült, ám az autó ajtaja lerepült a Mulsanne egyenesben, Mairesse pedig emiatt elveszítette a kontrollt a járgány felett és ijesztő balesetet szenvedett, amelynek következtében kómába esett. Két hónap után magához tért és visszamehetett otthonába, de fizikálisan és mentálisan sohasem épült fel teljesen. A következő év szeptember 2-án pedig holtan találták oostendei otthonában, miután túladagolta magát nyugtatóval.[9]

Eredményei szerkesztés

Teljes Formula–1-es eredménylistája szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Helyezés Pont
1960 Scuderia Ferrari ARG MON IND NED BEL
Ki
FRA
Ki
GBR POR ITA
3
USA 15. 4
1961 Ecurie Nationale Belge MON NED BEL
Ki
0
Team Lotus FRA
Ki
GBR
Scuderia Ferrari GER
Ki
ITA USA
1962 Scuderia Ferrari NED MON
Ki
BEL
Ki
FRA GBR GER ITA
4
USA
NI
RSA 14. 3
1963 Scuderia Ferrari MON
Ki
BEL
Ki
NED FRA GBR GER
Ki
ITA USA MEX RSA 0
1965 Scuderia Centro Sud RSA MON BEL
NI
FRA GBR NED GER ITA USA MEX 0

Források szerkesztés

  1. 2019. március 25., https://www.motorsportmagazine.com/database/drivers/willy-mairesse, https://web.archive.org/web/20190325004702/https://www.motorsportmagazine.com/database/drivers/willy-mairesse
  2. Retro - Akit a versenyzés hiánya ölt meg”, 2015. október 1. (Hozzáférés ideje: 2015. október 4.) 
  3. „2 Drivers Killed In Monza Crash”, The New York Times , 1959. június 29., 37. oldal 
  4. „Hill, Driving a Ferrari, Scores By Lap in Grand Prix of Europe”, The New York Times , 1960. szeptember 5., 20. oldal 
  5. „Graham Hill Sets Pace in Grand Prix Trial”, The New York Times , 1962. június 17., 158. oldal 
  6. „Clark First With Lotus in Belgian Grand”, The New York Times , 1962. június 18., 34. oldal 
  7. „Graham Hill Wins At Monza”, The New York Times , 1962. szeptember 17., 60. oldal 
  8. „Le Mans Is Won By Foyt”, Brownsville Herald , 1967. június 12., 7. oldal 
  9. Drivers: Willy Mairesse. (Hozzáférés: 2009. június 3.)

Külső hivatkozások szerkesztés