FC Bayern München

német labdarúgóklub
(Bayern München szócikkből átirányítva)

Az FC Bayern München (teljes nevén: Fußball-Club Bayern München eingetragener Verein[1]) Németország legsikeresebb labdarúgócsapata. A klubot Franz John alapította 1900. február 27-én Münchenben, és ő lett a csapat első elnöke is.[2] Sportegyesületként 251 000 taggal rendelkezik, így a második legnagyobb sportegyesület a világon.[3]

FC Bayern München
Csapatadatok
Teljes csapatnév Fußball-Club Bayern München e. V.
Mottó Mia san mia
Vagyunk, akik vagyunk
Becenév Der FCB (Az FCB)
Die Bayern (Bajorok)
Die Roten (Pirosak)
FC Hollywood
Bőrnadrágosok
Die Rekordmeister (Rekordbajnokok)
Super Bayern
Stern des Südens
(Dél Csillagai)
SzékhelyMünchen, Németország
Alapítva1900. február 27.
Klubszínek piros–fehér
Stadion Allianz Arena
Vezetőedző német Thomas Tuchel
Elnök német Herbert Hainer
Bajnokság Bundesliga
Nemzeti sikerek
német Bajnok32 alkalommal
német Kupagyőztes20 alkalommal
német Szuperkupa-győztes8 alkalommal
német Ligakupa-győztes6 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BEK/BL6 alkalommal
UEFA-kupa1 alkalommal
KEK
UEFA-szuperkupa
2 alkalommal
2 alkalommal
Interkontinentális kupa
FIFA-klubvilágbajnokság 0
2 alkalommal
2 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzésnémet Gerd Müller (453)
Legtöbb gólnémet Gerd Müller (398)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Jelenlegi szezon
Jelenlegi szezon
Hivatalos honlap
FC Bayern München honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz FC Bayern München témájú médiaállományokat.

A bajorországi csapat jelenleg a német labdarúgó bajnokság (Fußball-Bundesliga) első osztályában szerepel. Minden évben résztvevője a német labdarúgó kupának (Deutscher Fußball-Bund-Pokal), valamint évek óta Európa legjobbjaival mérkőzik meg az együttes a UEFA-bajnokok ligája idényeiben. Az egyesület tagja a Német Labdarúgóligának (DFL), mely a bajnokság gazdasági ügyeinek rendszerezéséért felelős, és az Európai Klubszövetségnek (ECA), az európai klubcsapatok gazdasági és érdekvédelmi szervezetének, amely elnöke a Bayern München gazdasági társaságának (FC Bayern München AG) igazgatója, Karl-Heinz Rummenigge.[4]

Németország legsikeresebb együttese. Ennek megfelelően kapta németül a „der Rekordmeister”, magyarul „A Rekordbajnok” becenevet, melyet 30 bajnoki elsőségével és 20 kupagyőzelmével érdemelt ki.[5]

Az FC Bayern München megjelenésére a hazai mezeken alapként használt piros, vörös szín és a fehér vagy kék szín kombinációja jellemző. Az idegenbeli mezen általában a fehér szín szerepel hangsúlyosan, míg a harmadik számú szerelésen a sötétebb elemek dominálnak. Az egyesület mezgyártója az Adidas.[6]

Az egyesület története során számos alkalommal váltott stadiont. A klub leghíresebb otthont adó létesítményei a Grünwalder Stadion (1925 és 1972 között), a Müncheni Olympiastadion (1972 és 2005 között) és 2005 óta az Allianz Arena. Az egyesület klubközpontja a Säbener Straße.[7]

A klub története szerkesztés

1900–1923 – Az alapítástól az önállóságig szerkesztés

A csapat alapítását 1900 februárjában a berlini Franz John kezdeményezte. A müncheni MTV München 1879 tornaklub futballistái be szerettek volna lépni a Délnémet Labdarúgó-szövetség kötelékébe. 1900. február 27-én az MTV München 1879 egyesületi taggyűlést tartott a Bäckerhöfl étteremben, melyen az egyesület többi tagja nem járult hozzá a Délnémet Labdarúgó-szövetségbe való belépéshez.[8]

Franz John és a labdarúgók bejelentették, hogy kiválnak az MTV München 1879 egyesületéből és München Schwabingen kerületében a Gisela étterembe siettek, és jegyzőkönyvbe véve fél kilences kezdettel ülést tartottak. Franz John két kérdést intézett a futballisták felé: „Mit akarunk?” „Szükség van egy új klub megalakítására?”. A jelenlevők felbuzdulva megvitatták az alapuló egyesület alapvető kérdéseit. Fél tízre Männer, Nägele, Schmid, Karl, Wamsler, Ringler, Focke, Francke, Friedrich, Zoepffel, Pollack labdarúgók és az első elnöknek megválasztott Franz John aláírták az alapító okiratot és megalakult a labdarúgó egyesület Münchner Fußballklub „Bayern” néven.[9][10][11]

 
Egy rivalizálás kezdete: FC Bayern – 1. FC Nürnberg, 1901

Az FC Bayern első labdarúgó edzéseire alkalmas tere a Schyrenplatz, első mérkőzéseire a Theresienwiese volt.[12] Az akkoriban még kék és fehér színekbe öltöző futballisták hamarosan a város legerősebb csapatává nőtték ki magukat. A csapat első mérkőzését márciusban játszotta, melyen 5–2 arányú győzelmet aratott az 1. Münchner FC 1896 ellen. A csapat az amatőr korszak egyik legnagyobb győzelmét 1900. április 15-én Húsvét vasárnap az FC Nordstern 1896 München elleni 15–0-os mérkőzésen aratta, mely tekintélyt kölcsönzött a csapatnak. Július 8-án a klub megalapította az ifjúsági osztályát. Első tesztmérkőzésen világossá vált a csapat két kerete közötti különbség 1901. május 31-én a 12–2-re záruló mérkőzésen. November 6-án az FC Bayern látogatott Nürnbergbe egy barátságos mérkőzésre, melyet a müncheniek 6–0 arányban megnyertek az 1. FC Nürnberg ellen.[13]

1902-ben első alkalommal megnyeri az FC Bayern a München Városi Bajnokságot, majd 1903-ban megvédi címét. 1903 januárjában változás történt a Bayern vezetőségében: Franz John alapító klubelnököt a csapat első sztárjának nevezett holland Dr. Willem Frederik Hesselink váltotta, aki a csapat első válogatott játékosa, edzője is volt. 1903-tól a kitejesztésre került a bajnokság München környékére. Szembenézve az MTV Augsburg és 1. FC Nürnberg csapataival 1904-ben és 1905-ben is megnyerte a bajnokságot.[14]

1906. január 1-jén az FC Bayern labdarúgócsapata és a Münchner Sport-Club sportegyesülete érdeki okokból egyesül egy egyesületbe, így az FC Bayern labdarúgó sportosztályként működött tovább Bayern, Fußballabteilung des M.S.C. hivatalos néven FA Bayern München-ként emlegetve.[10][11] Az egyesüléskor Willem Hesselink helyére Dr. Kurt Müller érkezett az elnöki poszton. 1907-től Prof. Dr. Angelo Knorr az FA Bayern München elnöke, aki 1913-ig tartó elnöksége alatt leszerződtette a klub első angol származású profi edzőit: Thomas Taylor (1907–1908 és 1911), Dr. George Hoer (1908 és 1911 között), Charles Griffiths (1911–1912) és William Townley (1913–1914).[15]

 
A Bayern München 1910-ben

A klub első kiemelkedő sikereit az 1908-as, 1910-es és 1911-es keletbajor bajnoki győzelemmel, valamint az 1910-es délbajor bajnoki győzelemmel érte el, viszont a délnémet bajnokságba kvalifikálva mind három alkalommal a második helyet értek el, miközben a második számú csapat 18 hónapig veretlen volt.[16][17]

Az első világháború ideje alatt 1914 és 1918 között 6 alkalommal váltott elnököt a csapat: Kurt Landauer (1913–1914), Fred Dunn (1914–1915), Hans Tusch (1915), Fritz Meier (1915), Hans Bermühler (1916 és 1919 között). 1919 januárjában másodjára kerül Kurt Landauer az elnöki posztra, akire hárul az a feladat, hogy újjáépíttesse a Leopoldstraße Sportpályát.[18] Kurt Landauer hatására az FA Bayern München kivál Münchner Sport-Club kötelékéből, és egyesül a Turn- und Sportverein Jahn München sportegyesületével, ahol labdarúgó sportosztályként továbbra is az FA Bayern München nevet viseli a csapat.[10][11][19]

A csapat 1920-ban és 1923-ban is megnyerte a délbajor bajnokságot.[19] Ez idő alatt a klub edzői posztját az angol William Townley (1919 és 1921 között), a magyar származású Kürschner Izidor (1921–1922) és német Hans Schmid (1922 és 1924 között) töltötte be.[15] 1923-ban a Turn- und Sportverein Jahn München sportegyeseületéből kivált az FA Bayern München képezte labdarúgó sportosztály, és máig változatlan szerveződésben működik tovább Fußball-Club Bayern, München eingetragener Verein néven.[10][11]

1923–1933 – A Kurt Landauer-korszak szerkesztés

Az 1923-ban önálló sportegyesületté váló FC Bayern München az 1923–1924-es és az 1924–1925-ös szezonban a bajor bajnokság középmezőnyébe tartozott. 1925-ben a skót Jim McPherson edzőt szerződtették le a csapat élére, majd az év végén egy újabb áttörő sikert értek el: megállapodtak a városi rivális TSV 1860 München vezetőivel, hogy a klub bérlője lehessen a Grünwalder Stadionnak. Erre az előrelépésre szükségük volt, hiszen a Leopoldstrasse-i sportpályán már három csapat osztozott.[12]

A Bayern München feltörekvő fiatal futballistái hamarosan Dél-Németország legkiválóbb futballgárdájává nőtték ki magukat. Az 1925–1926-os szezon során megnyerték bajor bajnokságot, majd 1926. április 11-én rekordközönség, 26 000 néző előtt a Bayern München 4–3-ra legyőzte az SpVgg Greuther Fürth gárdáját, így története során először megszerezte a délnémet bajnoki címet. A müncheniek legnagyobb ellenfelei így az SpVgg Greuther Fürth és 1. FC Nürnberg lettek. Dél-Németország bajnokaként részt vehettek a Német országos bajnokságban, melyből az első körben kiestek az SV Fortuna Leipzig 02. A statisztikai mutatók szerint az egész idényt figyelembe véve a csatársor 176 gólt szerzett, ezekből 57-et az ekkor 23 éves Josef Pöttinger rúgott. A közvélemény a „Wundersturm” (magyarul: „Csodacsatárok”)-nak nevezte őket.[8]

1927 tavaszán a Bayern München nemzetközi porondon is felhívta magára a figyelmet az európai turnéja során.[20] A tavaszi sikerektől függetlenül a skót edzőnek távoznia kellett a csapattól, akit 1930-ig magyar származású edzők követték: Weisz Leó és Konrád Kálmán.[15] Az 1927–1928-as szezonban az FC Bayern München megnyeri a délbajor bajnokságot, majd a délnémet bajnokságot. Az FC Bayern München az országos bajnokságban az elődöntőig jutott a Hallescher FC Wacker (5–2), SpVgg Sülz 07 (5–2) ágon, ahol Hamburger SV csapata ellen 2–8-as vereséget szenvedtek. Az 1928. évi nyári olimpiai játékokra, Amszterdamba utazó német válogatott keretben a klub öt labdarúgója is helyet kapott: Konrad "Konny" Heidkamp, Ludwig Hofmann, Emil Kutterer, Ernst Nagelschmitz és Josef Pöttinger.[21]

1928-ban a Dienerstraße-n irodát nyitott a csapat, és 43 dolgozót alkalmazott benne. Az 1928. év végi taggyűlésen Kurt Landauer, a klubelnök bejelentette, hogy az egyesület 1608 tagot számlál, köztük 520 fiatal játékos.[20] Az 1928–1929-es szezonban a csapat ismét megnyerte a délbajor bajnokságot, majd a délnémet bajnokságban második helyen végeztek. Az országos német bajnokságban, ahol a negyeddöntőig jutottak Dresdner SC csapatát 3–0-ra legyőzve a Breslauer SC 08 ellen szenvedtek 3–4-es vereséget.[8]

Az 1929–1930-as és 1930–1931-es szezon során a Bayern München ismét megnyerte a délbajor bajnokságot, de az áttörés továbbra is elmaradt. A Bayern München német válogatott játékosai által tovább népszerűsödött Németországban. 1931-ben az osztrák Richard "Dombi" Kohn lett a csapat edzője, valamint Josef Pöttinger, a kor egyik legnagyobb ígérete folytonos térdsérülései miatt visszavonulásra kényszerült.[8]

 
A Viktória-kupa

Az 1931–1932-es szezont később a történelmi jelzővel illették, hiszen az FC Bayern München ekkor érte el első áttörő sikerét a német labdarúgásban, mely által tett szert rendíthetetlen hírnévre. A szezon során a csapat megnyerte a délbajor labdarúgó bajnokságot, majd megnyerte a délkeleti német bajnokságot. A délnémet bajnoki döntőt az északnyugati bajnok Eintracht Frankfurt ellen vívták Stuttgartban, melyet 0–2 arányban elvesztették a müncheniek. Az országos bajnokság nürnbergi döntőjéig az FC Bayern München a Minerva 93 Berlin (4–2), a PSV Chemnitz (3–2) és az 1. FC Nürnberg (2–0) ágon jutott el, melyben 2–0 arányban az Eintracht Frankfurt csapatát győzték le, így elhódították a Viktória-kupát.[22][23]

Az 1932–1933-as szezonban az előző idény sikereit nem tudta megismételni az FC Bayern München. A müncheniek 7. alkalommal nyerték meg a délbajor bajnokságot. Miután a nemzetszocialisták átvették a hatalmat Németországban 1933. március 22-én Kurt Landauer a klub zsidó származású elnöke lemondott posztjáról, és Svájcba emigrált. Kurt Landauert Siegfried Herrmann váltotta az elnöki pozícióban.[24] Beköszöntött a fasizmus és diktatúra korszaka, mely megkeserítette az emberek életét. A zsidó származásúak üldöztetése miatt az edző, Richard Kohn és több játékos, köztük Oskar "Ossi" Rohr és Sigmund "Sigi" Haringer labdarúgók is emigráltak. Az egyesület erősen küzdött a fasizmus ellen.[8][25]

1933–1945 – A második világháború időszaka szerkesztés

1933–1934-es szezontól a nemzetszocialisták hatására megváltozott a német bajnoki rendszer: az északi és déli bajor, valamint a délnémet bajnokság helyét átvette a Gauliga Bayern, mely a bajor regionális labdarúgás első osztályának számított. A német nemzeti bajnokságba a Gauliga Bayern első két helyezettje jut be. A fasiszta uralom alatt a klub megbélyegezetté vált, és a „Judenclub“ (magyarul: „Zsidó csapat“) jelzővel illették. Az emigráló játékosok ellenére a Gauliga Bayern küzdelmeiben 1937-ig a az első négy társaságát képezték: három 3. helyezés és egy 4. helyezés, valamint az 1935-ös évben a Német labdarúgó-szövetség megalapította német labdarúgókupa elődje, a Tschemmarpokal első kiírásának első fordulóban kiesett a sorozatból az Ulmer FV 1894 ellen (4–5), majd 1936-ban ugyancsak az első fordulóban az Ulmer FV 1894 ellen (3–4) Ez idő alatt a klub edzői Hans Tauchert (1933–1934), Ludwig Hofmann (1934–1935) és Dr. Richard Michalke (1935–1937) volt, miközben a az egyesület elnöki posztját Siegfried Herrmann (1933–1934), Dr. Karl-Heinz Oettinger (1934–1935) és Dr. Richard Amesmeier (1935–1937) töltötte be.[15][18]

Az 1937–1938-as idény Gauliga Bayernben elért 5. helyezését követően a klub 1942-ig a táblázat alsó részén ért el helyezést, majd 1943-ban 3. helyezést értek el, miközben a Tschemmarpokalban 1938-ban a második fordulóig jutott a csapat Union Böckingen csapat 7:0-ra legyőzve, ahol VfR Mannheim ellen 1–2-es vereséget szenvedtek, majd 1940-ben az első fordulóban szenvedtek Wiener Sport-Club ellen 1–2-es vereséget. Ez idő alatt a klub edzői Heinz Körner (1937–1938) és a klub korábbi játékosa Ludwig Goldbrunner (1937–1943), miközben az egyesület elnöki posztját Franz Nußhardt (1937–1938) és Dr. Franz Keller (1938–1943) töltötte be.[15][18]

Az 1943–1944-es és 1944–1945-ös idények során során a klub egykori csapatkapitánya, a német Konrad Heidkamp és a magyar Schaffer Alfréd vezetőedzők, valamint a nemzetiszocialista Josef Sauter klubelnök irányítása alatt megnyerik az átszervezett Gauliga Bayernt, míg 1943-ban a megszűnő Tschemmarpokal első fordulójában szenvednek 3-0-ás vereséget a BC Augsburg ellen. A Münchent ért bombázások során a romokban álló Grünwalder Stadion helyett a csapat a Dantesatdion (1943–1944) és a Schlierseestraße -i sportpályán (1944–1945) kényszerült játszani.[8][12][26]

1945–1963 – szerkesztés

A háborút követő években folytatódott a vesszőfutás. Az 1949-50-es években például 70 gólt kapott a csapat! A mélypont azonban még csak ezt követően jött. 1945 és 1955 között kilenc edző váltotta egymást, hogy aztán a Bayern München az Oberliga Südből az 1954-55-ös idény végén, története során először, kiessen a másodosztályba.

A Bayern mindössze egy évet töltött a purgatóriumban. Ezt követően azonban elmaradtak a sikerek: 1957-ben a tizedik, egy évvel később pedig a hetedik helyen végeztek az Oberliga Süd tabelláján. A Bayern a legnagyobb jóindulattal is csak középcsapatnak volt akkoriban nevezhető a Szövetségi Köztársaságban. A DFB-kupa 1935-ös indulása óta még csak tizenhat közé sem jutó csapat ugyanis megnyerte a német kupát, annak ellenére, hogy a közvélekedés a Fortuna Düsseldorfot tartotta az összecsapás esélyesének (1-0).

Bár az 1958-as világbajnokságon szerepelt válogatottban nem volt Bayern-játékos, az azt követő években a bajor csapat újra a legjobbakkal vetélkedett, s általában az élmezőnyben végzett. A gárda az 1962-63-as idényben mutatta meg magát először a nemzetközi porondon: a Vásárvárosok Kupájában (VVK) egészen a negyeddöntőig jutott, ahol az akkoriban jugoszlávnak számító Dinamo Zagreb már túl nagy falatnak bizonyult (1-4 Münchenben, 0-0 Zágrábban).

A déli csoportnak jutó helyeket az Eintracht Frankfurt, az 1. FC Nürnberg és a TSV 1860 München kapta meg. A Bayern vezérkara dühös volt a kirekesztés miatt, úgy gondolták, hogy igazságtalanul sorolták hátra az egyesületet. Sokan gondolták úgy, hogy elsősorban a városi rivális 1860 München okolható azért, hogy a klub nem kapott lehetőséget a Bundesliga-szereplésre. Ám nem volt mit tenni, a csapat számára maradt a második vonal, az amatőrliga, a Regionalliga Süd. Wilhelm Neudecker elnök válasz gyanánt 1963 nyarán igazi sztáredzőt szerződtetett a csapat élére a horvát Zlatko "Csik" Csajkovszki személyében.

Csajkovszki csapata az első évében rögvest osztályozót játszhatott a Bundesligába kerülésért, ám elbukott. Az ezt követő 1964-65-ös idény két momentum miatt nevezhető kulcsfontosságúnak a Bayern München történetében: először is mert a gárda kivívta a jogot, hogy a következő szezonban már a legjobbak között indulhasson; másodszor pedig azért, mert ebben az idényben játszott először együtt a Sepp Maier-Franz Beckenbauer-Gerd Müller-tengely.

1963–1976 – Út Európa trónjára szerkesztés

Az új, fiatal aranygenerációval, Gerd Müllerrel, Franz Beckenbauerrel és Sepp Maierrel a soraiban nagy álmokat dédelgetett a Bayern München. 1965-ben megnyerték a bajorországi Regionaligát, és feljutottak a nyugat-német első osztályba, ahol a következő szezonban mindjárt a 3. helyen zártak, és megnyerték a kupát. Első alkalommal kvalifikálták magukat a KEK-be. Franz Beckenbauert választották meg az év játékosának az NSZK-ban.

Az 1966/67-es szezon kiválóan alakult a müncheniek számára. Címet védtek a kupában és hosszabbítás után 1-0-ra megnyerték a KEK-et legyőzve a Glasgow Rangerst Franz Roth 109. percben szerzett találatával. Gerd Müller a Bundesliga gólkirálya lett 28 góllal megosztva Lothar Emmerichel. A következő szezon egy trófea nélküli szezonra sikeredett.

1968-ban Branko Zebec lesz az edző, aki a bajorok nagy megrökönyödésére betiltja a sör fogyasztását. Szerencséjére a sikerek nem váratnak magukra ugyanis a csapatnak sikerül a „duplázás“ (a Német bajnokság elnyerése 8 ponttal az Alemannia Aachen előtt és a kupa elnyerése a Schalke ellen). Gerd Müller megint gólkirály lett. Ez időben megjelenik egy csapat, amely a Bayernt még hosszú ideig mérgesíteni fogja, a Borussia Mönchengladbach. A "csikók" nyerik 1970-ben és 1971-ben a bajnokságot, mindkétszer a Bayern előtt. 1970-ben újra Gerd Müller a bajnokság gólkirálya.

Az 1968/69-es Bundesliga szezon a Bayern győzelmével zárul. A csapat első alkalommal lett a Bundesliga bajnoka. 1970-ben Gerd Müller lesz az első német, aki megnyeri az Aranylabdát.

1972-ben a csapat beköltözik az Olimpia stadionba és Udo Lattek lesz az edző. Ebben az évben a Bayern lesz a bajnok. A pontok állása a bajnokság végén 55:13 (a győzelem csak két pontot ér), ez is azóta Bundesliga rekord. Valamint elnyerik a kupát is a Kölnt megverve a döntőben 2:1-re. Ebben az évben Franz Beckenbauer lesz az év legjobb játékosának járó díjjal, az Aranylabdával kitüntetve. Gerd Müller is beállít egy rekordot: az 1971-72-es Bundesliga szezonban 40 találatig jutott, ami azóta is abszolút rekord. Sőt az 1972-es naptári évében egy 40 évig fennálló rekordot állított be, amit 2012-ben döntöttek meg: január 1-től december 31-ig 84 gólt szerzett. NSZK első alkalommal Európa bajnoknak mondhatta magát, melyben a Bayern játékosok nagy része oroszlánrészt vállalt, többek között Beckenbauer és Gerd Müller.

Lattekkal még kétszer egymás után elnyerik a bajnokságot valamint először 1974-ben a BEK-et nyerték meg. „Katsche” Schwarzenbeck egy perccel a hosszabbítás vége előtt kiegyenlített, az Atlético Madrid ellen (1:1), így egy újabb mérkőzésre került sor Brüsszelben ahol a Bayern München 4:0 arányban nyert (gólok: 2 Uli Hoeneß, 2 Gerd Müller). A BEK-ben elért 8 góllal Gerd Müller lett a gólkirály. Otthon, Németországban zsinórban harmadjára lettek bajnokok, ismét Gerd Müller lett a gólkirály. Az UEFA-szuperkupa politikai okok miatt maradt el, mert a Kelet-német Magdeburggal kellett volna megmérkőzzenek ezért a trófeáért. Udo Lattek leköszönt, az új edző a német Dettmar Cramer lett. Az interkontinentális kupa szerepléstől visszaléptek, így helyettük a BEK döntős Atletico Madrid indult.

Nyáron Nyugat-Németország megnyeri az 1974-es világbajnokságot a müncheni döntőben 2-1-re, ahol a müncheni születésű Franz Beckenbauer vehette át a trófeát. Bayern-játékos minden mérkőzésen kapuba talált, kivéve az egyetlen vesztes mérkőzésen, amikor a Nationalelf Kelet-Németországtól kapott ki. A világbajnok válogatottban hét Bayern-játékos szerepelt: Sepp Maier, Paul Breitner, Hans-Georg Schwarzenbeck, Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Uli Hoeneß és Jupp Kapellmann.

1975-ben másodjára nyerik meg a BEK-et. A döntőben a Leeds United felett diadalmaskodik a Bayern, bár egy kis szerencse is szükségeltetett hozzá Párizsban. Ebben az évben a hangsúlyt a BEK-re fektették, ami meg is látszott a bajnokságbeli helyezésükön: a 10. helyen zártak, ám BEK címvédőként a következő szezonban ismét indulhattak Európa legrangosabb labdarúgó sorozatában. A kupában sem értek el jelentős eredményt. Az UEFA-szuperkupába ismét kvalifikálták magukat, mivel megnyerték a BEK-et, ám most sem sikerült elhódítani azt. A Gyinamo Kijev oda-vissza verte a németeket, összesítésben 3-0-ra győztek a szovjetek. A nem ideális időpontok miatt ismét elmarad az interkontinentális kupa szereplés, de most az ellenfél Independiente számára is.

1976-ban a BEK döntőben az AS Saint-Étienne ellen Glasgowban győztek a bajorok 1:0-ra Roth góljával. A Bayern mivel harmadjára nyerte meg a BEK-et, a két másolat után a szabályok értelmében megkapja az eredeti serleget. A döntőig legyőzték a luxemburgi AS Jeunesse Escht 8-1-es összesítéssel, a nyolcaddöntőben Malmö FF -t szoros párharcban, 2-1 összesítéssel. A negyeddöntőben az SL Benficát 0-0 után 5-1-re győzte le Bayern, majd az elődöntőben az előző szezon Németország bajnokaként értelemszerűen induló Borussia Mönchengladbachot kiejtő Real Madridon léptek tovább a döntőbe 3-1-es összesítéssel. A bajnokságban az előző év utáni szégyenteljes szereplést követően magukat megemberelve a 3. helyen zárt a Bayern. A győztes az előző évhez hasonlóan a Borussia Mönchengladbach lett. A '70-es évek legnagyobb riválisa a Bayern számára. A kupát nem tudták megnyerni. Az aranykorszak levirágzását követően ínséges időszak köszöntött be a Bayern München számára.

1976–1998 – Klubformáló évek és rekordbajnokká válás szerkesztés

Következnek a változások évei, trófeák nélkül. A '70-es éveket jellemző Bayern München uralom az évtized végére eltűnt, és fontos reformokon ment át a csapat. Ennek a kiváltó oka többek között a játékosok kiöregedése volt.

Az 1976-os Európa-bajnokságon NSZK büntetőpárbajban maradt alul Csehszlovákia ellen. Uli Hoeneß visszavonul a válogatottságtól. Kezd érződni, hogy generáció váltásra van szükség, a legjobbak a visszavonulás gondolatával játszadoznak. Franz Beckenbauert 4 év elteltével életében másodjára választják meg az év legjobb labdarúgójának.

A nyáron ismét kudarcba fulladt az UEFA-szuperkupa megnyerésének terve, mivel az Anderlecht ellen sikerült elérniük egy 2-1-es győzelmet, de nem bizonyult elégségesnek. A visszavágót 4-1-re a belgák nyerték. Az év végén élnek történetük során először az interkontinentális kupa indulásjogával. Megnyerik a müncheni találkozón Cruzeiro ellen 2:0 arányban,[27] majd Belo Horizonteban gól nélküli döntetlent értek el,[28] így megnyerték a trófeát. Az 1976-77-es szezont követően nagy volt az elégedetlenség, mivel egy az elvárásokon aluli szezont produkált a BEK címvédő. A bajnokságban 7. helyen[29] zárt a csapat. Ez a helyezés nem ért BEK induló helyet, és mivel megszakadt az európai uralom, címvédőként sem indulhatott a csapat a következő BEK sorozatban. A csapat két házi negatív rekordot tudhat a szezont követően a magáénak: 65 kapott góllal[29] zárták a Bundesliga idényt, valamint csúfosan 0-7 arányban[29] szenvedett vereséget a csapat a Schalke 04 ellen. A kupában a negyeddöntő jelentette a végállomást. Az első körben 10-0 arányban győzte le az egyesület a Hannover amatőr csapatát[30] (velük párhuzamosan a 3-1-es eredménnyel[30] jutott tovább az amatőrcsapat), a második körben 5-1-re páholta el a Hamburger SV-t a Bayern[30] (az egyesület amatőrcsapata 2-1-es győzelemmel[30] múlta felül ellenfelét), a harmadik körben 10-1-re győzedelmeskedett a TV Unterboihingen felett a profi csapat[30] (az amatőrcsapat 2-1-es[30] eredménnyel jutott tovább a VfB Stuttgart ellen), a nyolcaddöntőben a Bayern München két csapata egymással találkozott. A döntő mérkőzést a profi csapat nyerte 5-3-ra.[30] A negyeddöntő jelentette a megállást a csapatnak, amikor hosszabbítás után 2-4-re[30] kapott ki a később döntőt játszó Hertha Berlintől. A BEK-ben szintén az elődöntőig jutott a csapat. A Køge BK csapatát összesítésben 7-1-re[31][32] győzték le a bajorok, a következő körben az FC Baník Ostravát 6-2-re múlta felül a csapat összesítésben,[33][34] miután az első mérkőzésen 1-2-re kapott ki a csapat. A negyeddöntőben a Gyinamo Kijev ellen hiába győztek a németek, mert végül 1-2-es összesítéssel[35][36] alul maradtak. A szezon végén Franz Beckenbauer visszavonul a válogatottságtól, és az Egyesült Államok New York Cosmos csapatába igazol.[37]

Az új idényben feltámadásra vártak a egyesületet illetően, viszont a jó szereplésre decemberre már nem volt remény. Lóránt Gyula érkezett Dettmar Cramer helyére.[38] A bajnokság története során másodjára kevesebb gólt szerzett a Bayern, mint amennyit kapott (62:64), végül egy saját negatív rekordot állított fel a csapat a 32 (ekkor maximum 68 pontot lehetett szerezni, mert Németországban a győzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért) szerzett pontjával, ami a 12. helyre volt elegendő. A szezon első felében még Dettmar Cramer vezetése alatt kiesett a csapat a kupa a harmadik körében. Az 1975 óta komoly térdsérüléssel küszködő Uli Hoeneß kölcsönbe megy a Nürnbergbe.[39]

Paul Breitner 4 év után visszatér a csapatba.[40] Összeáll a "Breitnigge" duó: Rumennigge és Breitner összjátéka nagy erősség a csapat számára, de bármilyen gólerősek is voltak együtt, nem lehetett tőlük elvárni a megváltást. A csapat is fejlődőben volt ekkor. Kezdenek beépülni a fiatal játékosok is, és egyre fontosabb szerepeket kapnak. Február 9-én Gerd Müller Fort Lauderdale Strikers-be igazol, követi Beckenbauert Amerikába, a labdarúgás népszerűsítésének érdekében és a pályafutása levezetéseképpen.[41] Február 28-án Lóránt Gyula vezetőedzőt menesztik, másnap pályaedzője (másodedző) Csernai Pál váltja.[42] Az elnök, Wilhelm Neudecker Max Merkel osztrák edzőt szerette volna hozni Lóránt Gyula helyére. A játékosok tiltakoztak az elnök döntése ellen. Ennek következtében 17 év vezetés után Wilhelm Neudecker lemond elnöki posztjáról.[43] Április 24-én Uli Hoeneß 27 évesen átveszi Beckenbauer tanácsadójától, Robert Schwantól a menedzseri tisztséget, valamint megválasztják Willi O. Hoffmannt új elnöknek.[44] A bajnokságban ismét nem jött áttörés. A holtponton kezd átlendülni a Bayern. Erről árulkodik a 4. hely, amely UEFA-kupa szereplést érő pozíció. A kupában sem remekelt a csapat a hírnevéhez méltóan, a második körben búcsúztak a tornától. A három sikertelen szezon eredménye egy megújult, fiatal csapat, amely sikeréhességébe és Csernai Pál tapasztalataiba volt fektetve minden bizalom.

1980-ban megnyeri a csapat, hat hosszú év után a bajnokságot. A szurkolók örömére, még a következő évben is.

1982-ben elnyerik megint a nemzeti kupát, azon a legendás mérkőzésen hol a Nürnberg már 2:0 arányban vezetett és a Bayern a végén 4:2 győzedelmeskedett. Dieter Hoeneß vérző fejjel, turbánnal játszott és még gólt is adott.

A BEK döntőt az Aston Villa ellen elvesztették 0:1. Úgyszintén a német válogatott a világbajnoki döntőt is az olaszok ellen. Megemlítésre méltó, hogy Breitner két világbajnoki döntőben is szerepelt és mindkettőben gólt is lőtt.

Valamint említésre szorul, hogy a Bayern soraiból 1965-1981 között 11-szer lett az év játékosa megválasztva Németországban.

  • Beckenbauer (4)
  • Maier (3)
  • Müller (2)
  • Rummenigge (1)
  • Breitner (1)

1983-ban visszajött Lattek, a Bayern megint megnyerte a nemzeti kupát a Mönchengladbach elleni döntőben.

Rummenigge olyan hírnévre tesz szert, hogy még egy angol együttes is az ő szexi térdéről énekel. Nem csoda, ha 11 millió márkáért a milánói Inter csapatához szerződik.

Egy év múlva Sören Lerbyvel és a fiatal Wiggerl Köglel megint bajnokok lesznek, mi több a következő évben megduplázzák,és 1987-ben még egyszer elnyerik a bajnokságot. A szurkolók nagy szomorúságára Bécsben elvesztik a BEK döntőt az FC Porto ellen.

1988-ban Jupp Heynckes lesz az edző azzal a feladattal, hogy Matthäus, Brehme, Eder, Hughes, Michael Rummenigge és Pfaff nélkül, egy új erős csapatot képezzen. Habár 1989 és 1990-ben megnyerik a bajnokságot, de a nagy célt, egy nemzetközi kupát nyerni nem teljesítik.

Megemlítendő viszont, hogy Németország 1990-ben megnyeri a világbajnokságot. Soraiban a Bayern játékosokkal: Augenthaler, Reuter, Thon, Kohler, Pflügler, Aumann.

Az 1991/92. évi bajnokság után Heynckesnek menni kellett, helyére Sören Lerby került, nem nagy sikerrel. Mikor már a kiesés fenyegette a csapatot jött Erich Ribbeck, Franz Beckenbauer és Karl-Heinz Rummenigge is felajánlotta segítségét, ők az elnökhelyettesi posztra kerültek. A 93/94-es bajnokságban a „császár” vette át a csapat vezetését, Ribbeck-től és mindjárt bajnokságot is nyertek.

Jött Giovanni Trapattoni, a játékosok és az újságírók kedvence, sajnos nem sok sikerrel. A 94/95-ös bajnokságban a hatodik helyen végeztek, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig jutottak el.

A következő idényben (1995/96) viszont már nem állt meg a csapat az elődöntőben. Igaz, nem a Bajnokok Ligájában, hanem "csak" az UEFA-kupában indultak, az egyetlen jelentős európai kupasorozatban, melynek trófeája még hiányzott a Bayern vitrinjéből. Trapattonit Otto Rehhagel váltotta, aki hozta magával egyik kedvencét, az osztrák Andy Herzogot. Jött még Thomas Strunz, "Ciri" Sforza s Jürgen Klinsmann; közülük kétségtelenül a német válogatott támadó volt a legnagyobb vétel. A Bundesligában botladozott a gárda, melynek következtében a Borussia Dortmund már az őszi záráskor is megelőzte a bajorokat. A tavasszal becsúszott két újabb vereséggel gyakorlatilag már elúszott a bajnoki cím lehetősége, minek következtében Rehhagelnek (az UEFA-kupa-döntő előtti napokban!) távoznia kellett. Helyét maga a Császár vette át. Beckenbauerrel a kispadon a csapat a bajnokság utolsó négy mérkőzésén két győzelem mellett csak két döntetlen produkált, második helyen zárva az idényt a BVB mögött. A Bayern előtt egyetlen javítási lehetőség maradt: az UEFA-kupa döntője. Az elődöntőben a németek otthon döntetlent (2-2) játszottak a Barcelona ellen. Az eredmény a spanyoloknak kedvezett, ám ez kevésnek bizonyult: a Camp Nou-ban kivívott győzelmével (1-2) a Bayern újfent bejutott egy európai kupa döntőjébe – kilencéves várakozást követően. A fináléban az Intertotó-kupából induló Girondins Bordeaux (főleg a Barça után) nem tűnt veszélyes ellenfélnek. Akkoriban még keveset mondott a világnak Zidane, Lizarazu és Dugarry neve. Ráadásul utóbbi kettő az eltiltása miatt a döntő müncheni első felvonásán nem is játszhatott, így aztán nem meglepő, hogy a Bayern simán, 2-0-ra nyert. A visszavágó már csak formalitás volt: Bordeaux-ban is kettővel nyert a bajor gárda (1-3). A Bayern 1976 után lett ismét nemzetközi kupagyőztes, s csatlakozott a Juventus, az Ajax és a Barcelona előkelő társaságához: Európában csak ez a négy klub tudta megnyerni a BEK-, a KEK- és az UEFA-kupa-sorozatot is. Klinsmann, a szezon hőse egyetlen idény alatt szerzett 15 góljával minden idők legeredményesebb gólszerzője lett a nemzetközi kupák történetében.

A következő szezonra (1996/97) visszatért Trapattoni. A klub leigazolta többek között Mario Baslert (Werder Bremen), Carten Janckert (SK Rapid), s újra a Bayern tagja lett Sammy Kuffour (1. FC Nürnberg). A cél mindenki számára világos volt: a bajnoki cím elnyerése. A bajorok az utolsó előtti fordulóban, a VfB Stuttgart legyőzésével húzták be újabb aranyérmüket. Giovanni Trapattoni, a védekezés mestere méltó maradt korábbi önmagához: az Bayern a legkevesebb vereséget (3) begyűjtve és a legkevesebb gólt (34) kapva lett a Bundesliga bajnoka. 1997 nyarán Klinsmann (elérve célját, hogy végre megszerezze pályafutása első bajnoki címét) Olaszországba, a Sampdoriához szerződött. Helyére Uli Hoeness a VfB Stuttgart brazil csatárát, a "mágikus háromszög" egyik tagját, Giovane Elbert igazolta. Mellette még Michael Tarnat (Karlsruhe) és Bixente Lizarazu (Athletic Bilbao) érkezett a csapathoz. A Bayern csak ritkán tudott csúcsformában játszani, ami odáig vezetett, hogy Otto Rehhagel Kaiserslauternje megelőzte a táblázaton. Trapattoni ekkor, sajtótájékoztatón adta elő legendássá vált kirohanását, melyben a nyilvánosság előtt bírálta futballistáit. Trap nem maradt most sem trófea nélkül: a DFB-kupát az MSV Duisburg ellenében Mario Basler utolsó percben lőtt szabadrúgása döntötte el a Bayern javára (2-1).

1998–2004 – A Hitzfeld-korszak szerkesztés

Trapattonit Ottmar Hitzfeld váltotta fel. Már az első évben megnyerték a bajnokságot, a nemzeti kupa döntőjében és a Bajnokok Ligája döntőjében szerepeltek irányítása alatt. Sajnos a két utóbbit nem sikerült megnyerni.

 
A 2005-ben átadott Allianz Arena.

Fergetegesen kezdte a csapat az új évszázadot. A Manchester United elleni 1999-es drámai vereség után nagy terveket szőtt a csapat Kahn, Effe és Elberrel az élen.

A terveket tettek követték, ezt érzékelhette a Real Madrid mikor is nyolc nap leforgása alatt nyolc gólt kaptak a Bayerntől (BL-4:2 a Bernabeu-stadionban, 4:1 az Olimpia-stadionban). A középdöntőben megint találkoztak, itt a Real bosszút állt, a 2:0-s otthoni győzelem elegendő volt a Realnak, mivel a visszavágón 2:1-re tudott csak győzni a Bayern.

A szezon mégis eredményes volt, hiszen a bajnokságban az utolsó fordulóban sikerült a Leverkusent megelőzni kik az Unterhaching (ők is müncheniek) ellen veszítettek. Így a bajnokság elnyerése sikerült. A nemzeti kupa döntőjében sikerült a Werder-Brement 3:0 arányban legyőzniük. Tehát az 1999-2000-es szezonban sikerült a duplázás.

A 2000-2001-es szezonban a nemzeti kupában már a második fordulóban kiestek a Magdeburg elleni mérkőzésen. De a bajnokságban 34. forduló után megint az első helyen álltak, és az utolsó fordulóban Patrik Andersson a HSV elleni mérkőzés hosszabbításában szerzett szabadrúgás góljával megnyerik a bajnokságot. Kuriózum, hogy a második helyen álló Schalke 04 ez időben már befejezte mérkőzését (amit megnyert) és már ünnepelte a biztosnak hitt bajnokság elnyerését.

Természetesen egy ilyen siker után nagy önbizalommal utazott a csapat Milánóba a BL döntőjére, amit a Valencia csapata ellen kellett játszani. Oliver Kahn volt a hős, hiszen három büntetőt is kivédett. A döntőt így Milánóban 5:4 arányban megnyerték.

2001/2002-es szezonban nem sikerült sem bajnokságot, sem a nemzeti kupát megnyerni. A bajnokságban csak harmadikak lettek a Dortmund és a Leverkusen után, a nemzeti kupában a középdöntőben estek ki a 2:0-s vereség után, amit a Schalketől szenvedtek el. A CL-ben is csak a középdöntőig sikerült, ahol a Real kiütötte őket.
Viszont egy trófeát mégis csak sikerült nyerni, mégpedig nem is akármelyiket. A Boca Juniors Buenos Aires elleni mérkőzésen 1976 után megint elnyerik az interkontinentális kupát.

A 2002-2003-as szezonban megint sikerült a bajnokságot és a nemzeti kupát is megnyerni. A bajnokságot 16 pont különbséggel a második helyezett Stuttgart előtt. A nemzeti kupa döntőjében az FC Kaiserslauternt 3:1-re verték meg. Michael Ballack két gólt is lőtt. Az év játékosa is ő lett. Egyetlen negatívum az a korai búcsú a BL-től. Az első csoportkörben búcsúzni kényszerültek. A La Coruna elleni mérkőzésen az a Makaay rúgta nekik a gólokat, aki egy év múlva már a Bayernben fogja rúgni a bőrt. Makaay már az első idényben 23 gólt szerzett, törlesztve 18,75 millió eurós vételárát (a Bayern addigi legdrágább igazolása), viszont nem nyertek semmit, és ez Ottmar Hitzfeld állásába került. Hitzfeld a klub második legsikeresebb edzője. Az új edző Felix Magath lett, a VFB Stuttgart volt edzője.

2004–2016 – Út a triplázásig és a rekordévek szerkesztés

A 2004-2005-ös szezonnak új edzővel vágott neki az FC Bayern München. Felix Magath edző vezetésével a csapat visszatért a sikerek útjára. Dupláztak a bajorok a bajnokság megnyerésével és a Német Kupa az FC Schalke 04 elleni 2:0-s megnyerésével.[45] Az UEFA-bajnokok ligájában a negyeddöntőig meneteltek: az Arsenal FC összesítésbeli 3:2-es legyőzésétől az Chelsea FC elleni összesítésbeli 5:6-os alulmaradásig.[46] Michael Ballack ekkor a középpálya irányításáért felelt.[47] A szezon végeztével többek között 12 év után a ghánai Samuel Kuffour is távozott a csapatból.[48]

A 2005-2006-os szezonra befejezték az Allianz Arena építését, melyet birtokba vehettek a müncheni labdarúgócsapatok.[49] Az idény végén az FC Bayern München ismét duplázni tudott. A Német Kupa-címüket az Eintracht Frankfurt ellen védték meg.[50] A BL-ből viszonylag korán, a legjobb 16 csapat között estek ki az AC Milan ellen két mérkőzés alatt született 2:5-ös gólkülönbséggel.[51] A szezon során az utánpótlásból felkerült Bastian Schweinsteiger és a fejlődés reményében kölcsönadásból visszatért Philipp Lahm alapemberekké váltak a csapatban, majd a 2006-os hazai labdarúgó világbajnokságon bronzérmet szerző válogatottban is.[52][53] Az idény végetértével a csapatból eligazolt Michael Ballack és Zé Roberto, valamint visszavonult Bixente Lizarazu és Jens Jeremies.[54][55][56][57]

A 2006-2007-es szezonban a Bayern München hazai porondon botrányosan teljesített, habár a felkészülési időszakban megnyerték a Ligakupát. A Német Kupában Alemannia Aachen ellen 2:4-es vereséget szenvedtek, így már a harmadik körben kiestek. Ezt követően Felix Magathot menesztették, helyét Ottmar Hitzfeld vette át.[58] A régi-új edzővel a bajnokságban végül a 4., UEFA-kupa részvételi jogot érő helyen végeztek a bajorok.[59] Az UEFA-bajnokok ligája B-csoportjában az FC Internazionale Milano előtt végzett a csapat. A nyolcaddöntőben a Real Madrid CF ellen jutottak tovább 4:4-es összesítést követően idegenben több lőtt góllal. Az első találkozó a holland Roy Makaay 10,2 másodperces rekordgyorsaságú gólja által vált híressé.[60][61] A negyeddöntőben 2:4-es összesítésbeli eredménnyel maradtak alul a későbbi győztes AC Milan ellen. A szezon végeztével a bajnokság gólkirálya, Roy Makaay,[62] Hasan Salihamidžić,[63] Owen Hargreaves[64] és Claudio Pizarro[65] távozott a csapatból, valamint Mehmet Scholl visszavonult a labdarúgástól.[66]

 
Franck Ribéry 2012-ben

2007 nyarán az FC Bayern München a keret megerősítése érdekében újabb játékosokat igazol, így érkezett a csapathoz az olasz Luca Toni,[67] a török Hamit Altıntop,[68] a francia Franck Ribéry[69] és a német Miroslav Klose is.[70][71] Ottmar Hitzfeld irányítása alatt ismét duplázni tudott a müncheni gárda: a bajnokságban az első fordulótól az utolsóig birtokolták az első helyet; a kupában pedig legyőzve az összes riválist, majd a döntőben a feltörekvő Borussia Dortmundot is 2:1-re diadalmaskodtak.[72] Az UEFA-kupában az elődöntőig menetelt a fiatal labdarúgókból álló bajor csapat: a csoport megnyerése után a legjobb 32 csapat között a skót Aberdeen ellen jutottak tövább 7:3-as összesítéssel, a nyolcaddöntőben összesítésben 6:2-re múlták felül a belga RSC Anderlecht csapatát, negyeddöntőben 4:4-es összesítéssel és idegenben több lőtt góllal jutottak túl a spanyol Getafe CF csapatán, majd az elődöntőben a későbbi győztes orosz Zenyit Szentpétervár ellen estek ki 1:5 arányban.[73] A 2007-2008-as szezon végeztével Oliver Kahn végleg visszavonult a labdarúgástól, valamint Ottmar Hitzfeld távozott az FC Bayern München kispadjáról.[74][75] A szezont követően a 20. bajnoki cím megszerzésével a szabályok értelmében felkerült még egy, a 4. csillag a klub címere fölé.[76][77]

 
Mark van Bommel

A 2008-09-es szezont nagy reményekkel várta a müncheni alakulat, bízván az európa-bajnokságon ezüstérmet szerző német válogatott játékosokban.[78][79] A magas elvárások ellenére egyik sorozatban sem szerepelt az elvárásoknak megfelelően az FC Bayern München: a bajnokságban a 2. helyen végzett a csapat;[80][81] a német kupában a negyeddöntőben búcsúztak; a BL-ben a nyolcaddöntőben rekordnak számító 12:1-es gólkülönbséggel jutott tovább a portugál Sporting CP ellen a bajor alakulat,[82] majd a negyeddöntőben a későbbi győztes FC Barcelona búcsúztatta 1:5-ös összesítéssel a bajorokat.[83][84] Áprilisban Jürgen Klinsmann, a Bayern München egykori játékosa távozott az edzői posztról, helyét a szezon végéig Jupp Heynckes vette át.[85][86]

 
Louis van Gaal
Fájl:Bastian Schweinsteiger (July 2012).jpg
Bastian Schweinsteiger

2009 nyarán a Bayern München vezetősége Louis van Gaalt igazolta le a vezetőedzői pozícióba.[87][88] Franck Ribéry is távozni akart, mivel nem érezte elég erősnek a keretet; válaszul a klub leigazolta Arjen Robbent. 2009. november 28-án Franz Beckenbauer helyét Uli Hoeneß vette át az elnöki székben.[89][90] A nyolcaddöntőben az ACF Fiorentina ellen, majd a negyeddöntőben a Manchester United FC ellen Arjen Robben és Ivica Olić híres góljaival 4:4-es összesítéssel és több idegenben lőtt góllal jutott tovább a Bayern München. A BL-döntőbe az Olympique Lyonnais összesítésbeli 3-0-s legyőzésével jutott a csapat.[91] Május 15-én, a BL-döntő előtti hétvégén a csapat az SV Werder Bremen 4:0-s legyőzésével megnyerte a német kupát, így a bajnokság május 8-i megnyerésével 8. alkalommal dupláztak a müncheniek.[92][93] Az FC Bayern München a triplázás reményével vághatott neki a Bajnokok ligája-döntőjének, melyet végül 0-2-re elvesztettek az FC Internazionale Milano ellen.[94] A szezon két felfedezettje a két saját nevelésű játékos Holger Badstuber és Thomas Müller lett.[86]

2010 nyarán az FC Bayern München megnyerte az 1996 után ismét megrendezett, immáron a Német Labdarúgóliga égisze alatt futó DFL-Szuperkupát.[95] Louis van Gaalt menesztették posztjáról a BL-ből az FC Internazionale Milano elleni korai kiesés és a csapat az elvárásoknak nem megfelelő teljesítménye miatt.[96] A Német Kupából a 0:1-re elvesztett elődöntőben estek ki az FC Schalke 04 ellen.[97] Végül a bajoroknak a BL-pótselejtezőt érő 3. helyet sikerült kiharcolni a bajnokságban.[98] Mario Gómez a Bundesliga gólkirálya lett. Az év felfedezettjei az utánpótlásból felkerülő David Alaba és Toni Kroos lett.[99][100] A szezon végeztével a csapatból Mark van Bommel és Miroslav Klose távozott.[86][101]

 
Jupp Heynckes 2013-ban
 
Arjen Robben, a 2012-es BL-döntő negatív, a 2013-as BL-döntő pozitív hőse

2011 nyarán visszatér Jupp Heynckes, aki harmadjára ül le az FC Bayern München kispadjára.[102] A Bayern a 2011–2012-es szezonban a BL halálcsoportjának megnyerése után a döntőig menetelt. A csapat először az FC Baselt ejtette ki. Az első mérkőzésen 1-0-s vereséget szenvedett, de Münchenben már 7-0-ra végződő mérkőzésen győzött a Bayern, hol Mario Gómez parádézni tudott 4 szerzett találatával. A negyeddöntőben az Olympique de Marseille-t ejtették ki 2-0-ra megnyert idegenbeli és hazai mérkőzésen. Az elődöntőben 3-3-as összesítésig jutott a Bayern München és a Real Madrid CF, ahol az idegenben lőtt gólok egyező mennyisége miatt a büntetőpárbaj során dőlt el a továbbjutás kérdése.[103] A döntőben a Chelsea FC-vel találkozott, amit Münchenben hazai közönség előtt nem tudott megnyerni.[104][105] Rendes játékidőben 1-1, tizenegyesekkel 3-4 az Chelsea FC javára.[106] A kupában a döntőig menetelt, hol a BL döntő előtti szombaton a Borussia Dortmund győzte le a Bayern Münchent 2-5-ös pofon hatású eredménnyel.[107] A bajnokságban szakértők szerint nem bírta erővel a Bayern München, erre részben az is tanúbizonyíték, hogy amíg a Ruhr-vidéki rivális is versenyben volt a BL-ben, tartották egymással a lépést, sőt az őszi szezon bajnoka a Bayern München lett. Főoka a kulcsjátékosok hiánya sérülések miatt, mivel "rövid" volt a kispad, megvalósíthatatlan volt a hiányosságok pótlása. Ebben a szezonban a Bayern München 3 ezüstéremmel zárt.[74]

 
Matthias Sammer sportigazgató, a siker egyik alappillére 2013-ban

2012–2013-as szezon előkészületi szakaszában jelentősen erősítettek. Érkezett: Mario Mandžukić a VfL Wolfsburg csatára, Claudio Pizarro az SV Werder Bremen csatára, a Bayern München egykori támadója és közkedvelt játékosa, Javi Martínez az Athletic Bilbao középpályása, aki a Bundesligában rekordösszeget érő pénzért 40 millió eurós kivásárlási ár ellenében jött és Dante a Borussia Mönchengladbach védője.[108] 2012 nyarán Christian Nerlinger sportigazgató helyére Matthias Sammer, egykori dortmundi és aranylabdás játékos került.[109] Augusztus 12-én saját stadionjában fogadta vendégül a 2012-es évben harmadik németországbeli aranyérmére hajtó Borussia Dortmundot a Bayern a Szuperkupa keretein belül, melyet 2:1 arányban meg is nyert a rivális ellen.[110][111][112]

Az előző évek sikertelenségeit követően az FC Bayern München hatalmas elszántsággal vágott neki a végül történelmi sikerrel záruló 2012-2013-as szezonnak.[113]

1. Bundesliga

A bajnokságot már április 6-án, 28. fordulóban megnyerték.[114][115] 30 rekordot döntött meg a Bayern a Bundesligában.[116][117][118] A bajnokság során csupán egy alkalommal szenvedett vereséget a csapat: 1:2-re kapott ki a Bayern München október 28-án a Bayer 04 Leverkusen ellen hazai pályán; valamint négy alkalommal játszott döntetlent a 29 győzelem mellett.[119] A legnagyobb győzelmet is a bajorok aratták: március 28-án 9:2-re győzték le a Hamburger SV csapatát.[120] Végül 91 ponttal nyerték meg a bajnokságot a bajorok, 10 ponttal megjavítva a Dortmund előző szezonban 81 pontos rekordját. 25 pontos rekordot erő előnnyel végzett a Bayern München a tabellán a második Borussia Dortmund előtt.[117][118]

2. UEFA Bajnokok-ligája

 
A BL-döntő kezdőcsapatai

A BL-ben a Bayern München csoportelsőként jutott tovább a Valencia CF előtt, majd találkozott az Arsenal FC-vel. Londonban 3-1 arányban győzött a Bayern München, míg Münchenben a londoniak nyertek 0:2-re, de több idegenben lőtt góllal a Bayern München jutott tovább. Elszenvedte szezonbeli harmadik, egyben utolsó vereségét a bajor alakulat. A negyeddöntőben az olasz Juventus FC-vel került szembe a német csapat, akiken 4:0-s összesítéssel (2:0;2:0) jutottak tovább.[121] Az elődöntőben az FC Barcelona lett az ellenfele a Bayern Münchennek. A bajorok 4:0-s hazai, illetve 3:0-s idegenbeli győzelemmel múlták felül a katalánokat, így már 4 éven belül harmadjára játszott a legrangosabb európai kupasorozat döntőjében.[122] A rivális Borussia Dortmund ellen lépett pályára a München alakulat.013-as Bajnokok Ligája döntőjében. A német rangadót a müncheniek nyerték meg 2:1 arányban.[123] A Bayern München a közvélemény szerint a legerősebb csapattá fejlődve ült fel Európa trónjára a Wembley Stadionban 2013. május 25-én.[124]

3. Német-kupa

Az első fordulóban az SSV Jahn Regensburg vendégeként győzött a Bayern München 4:0 arányban. Október végén az 1. FC Kaiserslautern ellen szintén 4:0-os győzelmet arattak hazai pályán. A következő körben az FC Augsburgot győzték le a bajorok 2-0-ra. A negyeddöntőben a Borussia Dortmund ellen győzött a Bayern München alaptásának 113. évfordulóján 1:0-ra Arjen Robben góljával. Az elődöntőben a VfL Wolfsburgot múlták felül a bajorok 6:1-es végeredménnyel.[125][126] A döntőt szokás szerint a berlini Olympiastadionban rendezték meg. A VfB Stuttgart 3:2-es legyőzésével tudta a Bayern megvalósítani a történelmi triplázást.[127] A kupa gólkirálya Mario Gómez lett a maga 5 találatával.

A 2012-2013-as szezonban a Bayern München a megnyerhető 4 trófeából mind a négyet megnyerte, ezzel végrehajtotta a történelmi triplázást, ami a münchenieken kívül csupán 6 csapatnak sikerült. 2013. június 1-jén a Bayern edzője, Jupp Heynckes visszavonul a labdarúgástól,[128] akit az FC Barcelona egykori sikeredzője, Josep "Pep" Guardiola váltja az FC Bayern München kispadján.

 
Josep Guardiola 2010-ben
 
Philipp Lahm, "A leginteligensebb játékos"[129] 2013-ban

2013 júliusától átveszi a csapat irányítását Josep Guardiola, aki azelőtt a spanyol FC Barcelona vezetőedzője volt.[128][130][130] Az új edző hatására Mario Götze, a Borussia Dortmund középpályása, valamint Thiago Alcântara, az FC Barcelona középpályása érkezett a csapathoz. A 2013-as német labdarúgó-szuperkupa 4:2-es vereséggel zárult a bajorok számára.[131] Augusztus 30-án megnyerték az UEFA-szuperkupát, így a Bayern lett az első német alakulat, mely el tudta hódítani ezt a nemes trófeát.[132][133]

Az FC Bayern München történelmében új korszak kezdődött. A csapat új rekordot állított fel a Bajnokok ligájában zsinórban megnyert 10 mérkőzéssel. Decemberben a bajor csapat 2013-as FIFA-klubvilágbajnokságon vett részt, melyet a Guangzhou Evergrande élődöntőbeli 3-0-s,[134][135] majd a Raja Casablanca elleni döntőben aratott 2:0-s győzelemmel nyerte meg az FC Bayern München.[136][137][138]

 
A tizedik duplázás ünneplése

2014. március 13-án Uli Hoeneß adócsalási pere miatt lemondott elnöki posztjáról, így a klublegenda 45 év után már nem áll szolgálatára az FC Bayern München családjának.[139] A bajorok a Bundesligát rekordgyorsasággal nyerték meg a 27. fordulóban március 25-én.[140][140][141][142] Ezen történelmi tettből kifolyólag a csapat elvesztette sikeréhségét és lendületét: következő három mérkőzésén képtelen volt győzni az erősen rotált csapat. A rekordot jelentő 19 mérkőzése tartó győzelmi sorozat a 28. fordulóban szakadt meg.[143][144] Április 5-én az FC Augsburg ellen elszenvedett 0:1-es vereséggel szakadt meg a csapat 53 mérkőzése tartó veretlenségi sorozata.[145][146][147] A Bajnokok ligájában az elődöntőig jutott el a bajor alakulat az Arsenal FC-t legyőzve 3-1-es összesítéssel (2:0;[148] 1:1[149]) a nyolcaddöntőben, majd a negyeddöntőben a 4:2-es összesítéssel (1:1;[150] 3-1[151]) múlták felül a Manchester United FC-t. Az elődöntőben viszont 0-5-ös összesítéssel (0:1;[152] 0:4[153]) estek ki a bajorok a Real Madrid CF ellen. Május 2-án Karl Hopfnert választották meg az egyesület elnökének.[154][155][156] Május 17-én a csapat hosszabbításban 2:0-ra győzte le a Borussia Dortmundot a német-kupa-döntőjében.[157] Az FC Bayern München történelme során 10. alkalommal tudott duplázni a szezon végeztével.[158]

2014 nyarán megnyeri a világbajnokságot a Német labdarúgó-válogatott, melynek keretében hét Bayern-játékos szerepelt: Thomas Müller, Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger, Manuel Neuer, Jérôme Boateng, Mario Götze és Toni Kroos.[159] Philipp Lahm lett a második müncheni születésű világbajnok csapatkapitánya a Nationalelf-nek.

A 2014/15-ös szezon felkészülési időszakában a csapat elvesztette a német szuperkupát. Több meghatározó játékos is távozott, mint Toni Kroos és Mario Mandžukić, valamint többek között érkezett Robert Lewandowski és Xabi Alonso az FC Bayern Münchenhez. A világbajnokságot követően nagy volt a sérültek száma, így a középpálya irányítása a hamar beilleszkedő Xabi Alonso és a több poszton játszani képes Philipp Lahm hatáskörébe került. A bajorok a BL-csoportkör után csoportelsőként biztosították helyüket a nyolcaddöntőben. A nyolcaddöntőben a Shakhtar Donetsk csapatát verte megösszesítésben 7:0-ra. A negyeddöntőben az FC Porto csapatát verte meg összesítésben 7:4-re. Az elődöntőben Pep Guardiola előző klubjával, az FC Barcelonával találkoztak, ahol végül az FC Barcelona csapata tudott továbbjutni. A Német kupában sem tudott a csapat diadalmaskodni mivel, még a negyeddöntőt a csapat sikeresen vette a Bayer Leverkusen ellen, de az elődöntőben a Dortmund jutott tovább büntető párbaj után. Végül a csapatnak, "csak" a Bundesligát sikerült megnyernie, ami ez az FC Bayern Münchennek a 25. Bundesliga címe volt. Ezzel a csapat egymást követő 3 évben hódította el a Bundesliga címet. Így a következő szezonban (2015/16) rekordot állíthatnak fel a bajorok, mivel még a Bundesliga történelmében egyik csapatnak sem sikerült 4 egymást követő évben elhódítani a Bundesliga címet.

A 2015/16-os szezon kezdetén, az FC Bayern München egyik legikonikusabb játékosa, Bastian Schweinstieger hagyta el a klubot, de érkezők terén Arturo Vidal, Douglas Costa, Kingsley Coman, Joshua Kimmich és Sven Ulreich érkezett a csapathoz. A német szuperkupát nem sikerült a csapatnak megszereznie, mivel Vfl Wolfsburg büntetőpárbajban kerekedett felül a csapaton. A szezon kezdés remekül indult a bajorok számára és decemberig hihetetlen menetelést folytatott a csapat, de a későbbiekben sem maradtak el a sikerek. Az ősszel a csapat a nagyobb riválisait igencsak nagy gólzáporos meccseken győzte le, a Bayer Leverkusent 3:0-ra, a Wolfsburgot 5:1-re verte, köszönhetően Robert Lewandowski hihetetlen teljesítményének, aki 9. perc alatt 5 gólt rúgott csereként beállva, a Dortmundot szintén 5:1-re, a Schalkét 3:1-re, az Arsenált 5:1-re. A csapat a Bajnokok Ligája csoportköréből csoport elsőként jutott tovább, a nyolcaddöntőben a Juventus (2:2; 4:2) csapatán jutott tovább, a negyeddöntőben az Sl Benfica (1:0; 2:2) csapatán jutott túl az elődöntőbe. Az elődöntőben az Atletico de Madrid ellen két szoros mérkőzésen dőlt el a párharc. Madridban Saúl góljával győzött az Atletico, míg Münchenben 2-1-re ugyan nyert a Bayern, de idegenben lőtt góllal a spanyolok jutottak a fináléba. A Német kupában a csapat az elődöntőben a Werder Bremen csapatát verte 2:0-ra, így a bajorok bejutottak a döntőbe, (ahol a Dortmund csapatával találkoztak, és győztek 0-0-s döntetlen után büntetőkkel). A szezon végén három év után Pep Guardiola távozott a csapat kispadjáról és átadta a helyét Carlo Ancelottinak.

2016– Ancelotti-korszak szerkesztés

Az egyesület eddigi fennállása során használt nevek szerkesztés

Időszak Elnevezés[10][11]
1900–1906 Münchner Fußball-Club Bayern (FC Bayern München)
1906–1919 Bayern, Fußballabteilung des M.S.C. (FA Bayern München)
1919–1923 TuSpV Jahn München (FA Bayern München)
1923 óta FC Bayern München e.V (FC Bayern München)

Himnusz és mottó szerkesztés

Himnusz szerkesztés

Az FC Bayern München más csapatokhoz hasonlóan több szurkolói dallal rendelkezik: "Viva, viva FC Bayern"; "FC Bayern, Forever Number One"; "Jetzt gehts los"; "Bayrische Welle"; "Wir sind FC Bayern".[160] Az FC Bayern München himnuszának a Willy Astor művésznéven futó német énekes által szerzett "Stern des Südens" című zeneművet tekintik.[161]

FC Bayern – Stern des Südens

Welche Münchner Fussballmannschaft kennt man auf der ganzen Welt?

Wie heisst dieser Klub der hierzulande die Rekorde hält?

Wer hat schon gewonnen, was jemals zu gewinnen gab?

Wer bringt seit Jahrzehnten unsere Bundesliga voll auf Trab?

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern, Deutscher Meister, ja so heißt er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Wo wird lauschend angegriffen wo wird taeglich spioniert?

Wo ist Presse wo ist Rummel wo wird immer diskutiert?

Wer spielt in jedem Stadion vor ausverkauften Haus?

Wer hält den grossen Druck der Gegener stets aufs Neue aus?

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern Deutscher Meister, ja so heisst er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Ob Bundesliga, im Pokal oder Championsleague,

ja gibt es denn was schoeneres als einen Bayernsieg?

Hier ist Leben, hier ist Liebe, hier ist Feuer,

und es bleibt Bayern München Deutschlands Bester, bis in alle Ewigkeit.

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern Deutscher Meister, ja so heisst er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Mottó szerkesztés

Az FC Bayern München hitvallásának is nevezett 16 irányelv az egyesület mottója. A vezetők az egyesületet az irányelvek alapján irányítják.[162] Ez a 16 irányelv a Bayern München hosszú története során folyamatosan alakult ki és állandóan emlékezteti a csapat tagjait az egyesület által képviselt filozófiára.[163][164] Ezek formálták Németország legsikeresebb klubját a mai képére, illetve határozzák meg mindenkori küldetését. A 16 irányelvet a klub vezetői előszor a 2009 nyarán kiadott Mia san Mia! című könyvben gyűjtötték össze, és magyarázták meg jelentésüket. A könyv példányai nem kerültek elárusításra. A művet csak az egyesület játékosai, alkalmazottai és partnerei kapták meg.[165]

A vezető irányelv az 1980-as években jött létre, amikor a játékosok bajnoki győzelmüket ünnepelve a Városháza erkélyén bajorul ezt énekelték:[166]

"Mia san Mia, mia san stärker wia a Stier, mia san stärker wia a Bam, weil mia echte Bayern san!"
("Mia san Mia, erősebbek vagyunk a bikánál is, erősebbek vagyunk a szálfánál is, mert mi igazi bajorok vagyunk!")

Ez az elv emlékezteti a vezetőséget, a játékosokat és a szurkolókat, hogy büszkén kell vállalni a csapat történelmének minden pillanatát: a győzelmeket és vereségeket egyaránt.[163][167]

Klubszínek szerkesztés

Mezek szerkesztés

Az egyesület 1900. február 27-i megalapítása után bajor színekbe öltözött: 1902-ig a csapat fehér nadrágba és halványkék ingbe öltözött. 1902-ben változtatott a csapat öltözékén, és 1906-ig fekete bőrnadrágba és fehér ingbe öltöztek a játékosok. Innen ered a "Bőrnadrágosok" becenév. A labdarúgócsapat az 1906-os Münchner Sport-Club sportegyesülettel való egyesülése után került fel az egyesület színskálájára a vörös szín. 1906-tól 1909-ig fekete lábszárvédőben, vörös nadrágban és fehér ingben léptek pályára. 1908-ig nadrágjukat egy bőrszíjjal kötötték át. A piros-vörös szín az ingre először 1908-ban került fel: az ing ujja és gallérja borult pirosba. 1909 és 1912 között a csapat nadrágja változatlanul vörös maradt, viszont ingükön függőlegesen vörös és halványkék csíkok váltakoztak. 1912-től a Münchner Sport-Club sportegyesületéből való 1919-es kiválásáig a labdarúgócsapat ismét vörös nadrágban és fehér ingben játszott, majd szerelésük színösszetételét megtartották a TV Jahn München és aTuSpV Jahn München sportegyesületekkel való összeolvadása és 1923-as szétválása után is.[6]

1906 óta először 1923-ban rendelkezett maga felett önálló egyesületként az FC Bayern München. 1924-ben hímezték fel a máig változatlan szerveződésű egyesület első címereit. Egészen 1927-ig viselt a Bayern München vörös nadrágot és fehér inget. 1927-ben a fehér ingen vörös függőleges csíkok jelentek meg. Ebben az összeállításban 1931-ig játszottak bajorok. 1931-től 1955-ig vörös nadrág és vörös újjú fehér ingben játszottak. 1938 és 1945 között a rendszernek megfelelően a mezen az "FC Bayern München" klubnév mellett a horogkeresztet is fel kellett tüntetnie az egyesületnek. A második világháború után ismét Bayern München címert hímeztek a mezre.[6]

1955-től 1957-ig fekete nadrág és vörös ing volt a csapat szerelése, viszont egy alternatív felszereléssel is rendelkezett az egyesület, melynek az összeállítása nem tért el az előző évek szerelésétől. 1962-től 1966-ig vörös nadrág és fehér mez volt a csapat hazai szerelése, 1963-tól 1966-ig piros nadrág és póló volt a csapat idegenbeli szerelése.[6]

Az 1970-es évektől már általában szezonról szezonra váltakoztak a Bayern München mezei, viszont a domináló színpáros, a fehér és piros/vörös színek 1991-ig változatlanul megmaradtak. A '70-es évek elején a kék szín is felkerült csíkokban a mezre. Harmadik számú mezzel a Bayern München először az 1982–1983-as szezonban rendelkezett, melynek színei a sárga, a zöld és halványkék voltak. Az 1989–1990-es szezontól a csapat töretlenül tervez egy harmadik számú mezt.[6]

1991-től 2002-ig a kék szín hol kisebb, hol nagyobb felületen domináló elemként volt jelen az FC Bayern München mezén. 2003-tól 2014-ig a hazai mezen a piros szín, 2006 óta az idegenbeli mezen a fehér szín, 2004 óta a harmadik számú mezen (BL-mezen) a sötét színek dominálnak. A 2013–2014-es szezonban a klub idegenbeli mezét oktoberfesti és bajor népviseletű motívumok díszítették.[168]

A csapatoknak fel kell tüntetniük annak a versenysorozatnak a logójat, amiben részt vesznek (pl.: nemzeti bajnokság, nemzeti kupa, kontinentális rendezvények, interkontinentális rendezvények logója). Ezeket a logókat a mezek ujjain helyezi el a Bayern München. Az egyesület címerét baloldalt a szív felett, a mezgyártó Adidas nevét jobboldalt, a mezszponzor nevét/logóját hasi tájékon tünteti fel a csapat. A 2013-as FIFA-klubvilágbajnokság megnyerését követően klubvilágbajnoki címvédőként köteles volt feltüntetni a mez felületén a klubvilágbajnoki jelvényt.

 
A Bayern München 4 BL-győzelmét jelölő logó (érvényes volt 2001 és 2013 között)
Szponzor Időszak
Adidas 1974–1978
Magirus-Deutz és Iveco 1978–1984
Commodore 1984–1989
Opel 1989–2002
Német Telekom 2002 óta[169]

Címerek szerkesztés

Az alapítást követően az FC Bayern München címerként az "F.C.B.M." monogramot használta. A Münchner Sport-Club sportegyesületébe való beolvadást követően a labdarúgó osztályt képező FA Bayern München rövid ideig felvette az "M.S.C." monogramot a csapat jelöléseként, majd új címert tervezve felkerült a logóra az F.A. (Fußballabteilung, magyarul labdarúgó osztály) rövidítés. Miután 1919-ben a Münchner Sport-Club, 1923-ban négy év együttműködést követően a TV Jahn München és TuSpV Jahn München nem képezett egy egyesületet a Bayern München labdarúgó csapatával az FC Bayern München önállósuló egyesületként új címert tervezett. Később ovál alakban a bajor zászlót és a klubnevet tüntette fel. A második világháború alatt viszont a horogkeresztre kellett cseréljék a bajor zászlót a címer közepén, melyet az "FC Bayern München" klubnév övezett. Az 1961-től 1970-ig használt címer alapján tervezték meg a klub jelenlegi logójának formáját, mely 1970 óta több változtatáson esett át.[170][171]

Eredmények szerkesztés

Az FC Bayern München történelme során nemzeti és nemzetközi szinten 67 hivatalos trófeát nyert.[172]

Nemzeti szinten szerkesztés

Az FC Bayern München nemzeti szinten 65 hivatalos trófeát nyert.

bajnok (32): 1932, 1968–69, 1971–72, 1972–73, 1973–74, 1979–80, 1980–81, 1984–85, 1985–86, 1986–87, 1988–89, 1989–90, 1993–94, 1996–97, 1998–99, 1999–2000, 2000–01, 2002–03, 2004–05, 2005–06, 2007–08, 2009–10, 2012–13, 2013–14, 2014–15, 2015–16, 2016–17, 2017–18, 2018–19, 2019–20, 2020–21, 2021–22
második (10): 1969–70, 1970–71, 1987–88, 1990–91, 1992–93, 1995–96, 1997–98, 2003–04, 2008–09, 2011–12
győztes (19): 1957, 1966, 1967, 1969, 1971, 1982, 1984, 1986, 1998, 2000, 2003, 2005, 2006, 2008, 2010, 2013, 2014, 2016, 2019
döntős (3): 1985, 1999, 2012
győztes (6): 1997, 1998, 1999, 2000, 2004, 2007
második (1): 2006
győztes (8): 1987, 1990, 2010, 2012, 2016, 2017, 2018, 2020
döntős (6): 1989, 1994, 2013, 2014, 2015, 2019
Nem hivatalos győzelem: 1982[173]

Nemzetközi szinten szerkesztés

Az FC Bayern München nemzetközi szinten 14 hivatalos trófeát nyert.

győztes (6): 1974, 1975, 1976, 2001, 2013, 2020
döntős (5): 1982, 1987, 1999, 2010, 2012
győztes (1): 1967
győztes (1): 1996
győztes (2): 2013, 2020
döntős (3): 1975, 1976, 2001
visszalépett: 1974[174]
győztes (2): 1976, 2001
visszalépett : 1974, 1975[175]
bajnok (2): 2013, 2020

Regionális szinten szerkesztés

Az alábbiakban az FC Bayern München a német labdarúgórendszer regionális szerveződésének időszakából származó (1897–1963) hivatalos regionális eredményei találhatóak.

  • Délnémet labdarúgó-bajnokság (1897–1933)
Bajnok (2): 1925–26, 1927–28
Második (5): 1907–1908, 09–10, 1910–11, 1928–29, 1931–32
  • Délnémet kupa
Győztes (1): 1957
Döntős (1): 1923
  • München Városi Bajnokság (Regionale Meisterschaft Bayern, Oberbayern), (Münchner Stadtmeisterschaft) (I)
Győztes (2): 1904, 1905
Nem hivatalos győzelem (2): 1902, 1903
  • Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga) (I)
Győztes (2): 1908, 1910, 1911
Második (4): 1912, 1913, 1917, 1918 (rekord)
  • Délbajor Területi Bajnokság (Kreisliga Südbayern) (I)
Győztes (2): 1920, 1923 (megosztott rekord)
Második (1): 1922
  • Bajor Körzeti Bajnokság (Bezirksliga Bayern) (I)
Győztes (1): 1925–26
  • Délbajor Körzeti Bajnokság (Bezirksliga Süd-Bayern) (I)
Győztes (6): 1927–28, 1928–29, 1929–30, 1930–31, 1931–32, 1932–33 (rekord)
  • Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern) (I)
Győztes (2): 1943–44, 1944–45
  • Dél-németországi Regionalliga (Regionalliga Süd) (1963-74) (II)
Győztes (1): 1964–65
Második (1): 1963–64

Elismerések és díjak szerkesztés

Az alábbiakban az FC Bayern München szakértők, újságírók által megszavazott szubjektív elismerései, díjai vannak felsorolva:

Játékosok szerkesztés

Jelenlegi keret szerkesztés

Utolsó módosítás: 2022. augusztus 12.[182]
A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.
A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.
Mezszám Név Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Korábbi csapat Érték (€) Szerződés lejárta
Kapusok
1 Manuel Neuer     Gelsenkirchen 1986. március 27. (37 éves)   FC Schalke 04 15 000 000 2024.06.30.
26 Sven Ulreich   Schorndorf 1988augusztus 3. (35 éves)   Hamburger SV 900 000 2023.06.30.
27 Yann Sommer   Morges 1988december 17. (35 éves)   Borussia Mönchengladbach 5 000 000 2025.06.30.
35 Johannes Schenk   Schweinfurt 2003január 13. (21 éves) Utánpótlásból került fel 125 000 2024.06.30.
Védők
2 Dayot Upamecano     Évreux 1998október 27. (25 éves)   RB Leipzig 40 000 000 2026.06.30.
4 Matthijs de Ligt   Leiderdorp 1999augusztus 12. (24 éves)   Juventus FC 70 000 000 2027.06.30.
5 Benjamin Pavard   Maubeuge 1996. március 28. (27 éves)   VfB Stuttgart 30 000 000 2024.06.30.
19 Alphonso Davies     Buduburam 2000. november 2. (23 éves)   Vancouver Whitecaps FC 70 000 000 2025.06.30.
20 Bouna Sarr     Lyon 1992. január 31. (32 éves)   Olympique de Marseille 2 500 000 2024.06.30.
21 Lucas Hernández     Marseille 1996. február 14. (28 éves)   Atlético de Madrid 50 000 000 2024.06.30.
23 Tanguy Nianzou     Párizs 2002. június 7. (21 éves)   Paris Saint-Germain FC 9 000 000 2024.06.30.
40 Noussair Mazraoui     Leiderdorp 1997november 14. (26 éves)   AFC Ajax 20 000 000 2026.06.30.
44 Josip Stanišić     München 2000április 2. (23 éves) Utánpótlásból került fel 4 000 000 2025.06.30.
Középpályások
6 Joshua Kimmich   Rottweil 1995. február 8. (29 éves)   VfB Stuttgart 80 000 000 2025.06.30.
8 Leon Goretzka   Bochum 1995. február 6. (29 éves)   FC Schalke 04 65 000 000 2026.06.30.
14 Paul Wanner     Dornbirn 2005december 23. (18 éves) Utánpótlásból került fel 2 000 000 2027.06.30.
18 Marcel Sabitzer   Wels 1994. március 17. (30 éves)   RB Leipzig 15 000 000 2025.06.30.
38 Ryan Gravenberch     Amszterdam 2002május 16. (21 éves)   AFC Ajax 35 000 000 2027.06.30.
42 Jamal Musiala     Stuttgart 2003február 26. (21 éves) Utánpótlásból került fel 65 000 000 2026.06.30.
43 Adrian Fein   München 1999. március 18. (25 éves) Utánpótlásból került fel 700 000 2023.06.30.
Támadók
7 Serge Gnabry     Stuttgart 1995. július 14. (28 éves)   SV Werder Bremen 65 000 000 2023.06.30.
10 Leroy Sané     Essen 1996. január 11. (28 éves)   Manchester City FC 60 000 000 2025.06.30.
11 Kingsley Coman     Párizs 1996. június 13. (27 éves)   Juventus FC 60 000 000 2027.06.30.
13 Eric Maxim Choupo-Moting     Hamburg 1989. március 23. (34 éves)   Paris Saint-Germain FC 3 000 000 2023.06.30.
17 Sadio Mané   Sedhiou 1992április 10. (31 éves)   Liverpool FC 70 000 000 2025.06.30.
25 Thomas Müller   Weilheim in Oberbayern 1989. szeptember 13. (34 éves) Utánpótlásból került fel 22 000 000 2024.06.30.
28 Gabriel Vidović     Augsburg 2003december 1. (20 éves) Utánpótlásból került fel 3 000 000 2025.06.30.
32 Joshua Zirkzee     Schiedam 2001. május 22. (22 éves) Utánpótlásból került fel 11 000 000 2023.06.30.
39 Mathys Tel   Sarcelles 2005április 27. (18 éves)   Stade Rennais FC 2 000 000 2027.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név Poszt Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Kölcsönben itt Érték (€) Kölcsön lejárta
Alexander Nübel kapus   Paderborn 1996. szeptember 30. (27 éves)   AS Monaco FC 8 000 000 2023.06.30.
Bright Arrey-Mbi védő     Kaarst 2003március 26. (20 éves)   1. FC Köln 1 300 000 2023.06.30.
Malik Tillman középpályás     Nürnberg 2002május 28. (21 éves)   Rangers FC 1 500 000 2023.06.30.

Visszavonultatott mezszám(ok) szerkesztés

  • 12 = Más csapatokhoz hasonlóan a Bayern is visszavonultatta a 12-es mezszámot. Felajánlotta a szurkolóknak, hogy ők lehessenek a csapat 12. játékosa.

Minden idők legjobb csapata szerkesztés

Minden idők legjobb csapata
A vezetőedzőnek Ottmar Hitzfeld-et választották.

2005. június 1-jén, az Allianz Arena megnyitóján a Bayern München nyilvánosságra hozta az internetes szavazás szerinti "Minden idők legjobb csapatát". 66 000 szurkoló szavazott a játékosokra, egy rövid lista prezentálta őket.

Jelentős játékosok szerkesztés

A játékosok névsora az FC Bayern München által kiadott Unser Verein, unsere Geschichte című történelmi könyv alapján került összeállításra.[183]

Legendás játékosok szerkesztés

Az alábbi lista az FC Bayern München Hall of Fame-be beiktatott, hivatalosan elismert legendás játékosok névsorát tartalmazza.[184]

-   Franz Beckenbauer

-   Gerd Müller

-   Sepp Maier

-   Franz Roth

-   Uli Hoeneß

-   Konrad Heidkamp

-   Paul Breitner

-   Hans-Georg Schwarzenbeck

-   Karl-Heinz Rummenigge

-   Dieter Hoeneß

-   Klaus Augenthaler

-   Roland Wohlfarth

-   Lothar Matthäus

-   Stefan Effenberg

-   Mehmet Scholl

-   Oliver Kahn

-   Bixente Lizarazu

-   Giovane Élber

-   Philipp Lahm

Csapatkapitányok szerkesztés

Az FC Bayern München jelenlegi csapatkapitánya Manuel Neuer, csapatkapitány-helyettese Thomas Müller illetve Joshua Kimmich.[185]

Időszak Csapatkapitányok
1965–1970   Werner Olk
1970–1977   Franz Beckenbauer
1977–1979   Sepp Maier
1979   Gerd Müller
1979–1980   Hans-Georg Schwarzenbeck
1980–1983   Paul Breitner
1983–1984   Karl-Heinz Rummenigge
1984–1991   Klaus Augenthaler
1991–1994   Raimond Aumann
1994–1996   Lothar Matthäus
1997–1999   Thomas Helmer
1999–2002   Stefan Effenberg
2002–2008   Oliver Kahn
2008–2011   Mark van Bommel
2011-2017   Philipp Lahm
2017-   Manuel Neuer

Díjazott játékosok szerkesztés

A statisztika azon labdarúgókat tartalmazza, akik az FC Bayern München játékosaként nyerték el a díjat.

Németország gólkirályai szerkesztés

 
A hétszeres német gólkirály, kétszeres aranycipős, egyszeres aranylabdás Gerd Müller
 
A háromszoros német gólkirály, kétszeres aranylabdás, bronzcipős Karl-Heinz Rummenigge
 
Giovane Élber, a klub első külföldi gólkirálya

A német gólkirályi címet az a játékos kapja meg, aki a Német labdarúgó-bajnokság első osztályában a legtöbb gólt szerzi egy szezon alatt. A díjat a Nyugat-német labdarúgó-bajnokság első osztályának első, 1963–1964-es szezonja óta ítélik oda a legtöbb gólt szerző labdarúgónak, melyet 1966-ig a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) adta át, 1966-tól a Kicker sportmagazin adja át. Számos alkalommal a díj megosztásra került több játékos között szerzett gólok egyenlősége miatt.[186]

A díjat legtöbbnek számító 7 alkalommal az FC Bayern München játékosa, Gerd Müller hódította el, aki így két alkalommal kiérdemelte az Európai aranycipőt az 1969–1970-es és az 1971–1972-es szezon során. Az egy szezon alatt legtöbb szerzett gól rekordját is Gerd Müller tartja 40 találatával az 1971–1972-es szezon óta. Az FC Bayern München színeiben továbbá németként Karl-Heinz Rummenigge három alkalommal, később Roland Wohlfarth két alkalommal hódította el még. Első külföldi gólkirály játékosa a klubnak Giovane Élber a 2002–2003-as szezonból, akit a 2007–2008-as szezonban a szintén külföldi, olasz Luca Toni követett. Legutóbb a német Mario Gómez személyében nyerte el a díjat FC Bayern München játékosa a 2010–2011-es szezon során.[187]

Szezon Nemzetiség Játékos neve Gólok száma
1966–1967   német Gerd Müller 28*
1968–1969   német Gerd Müller 30
1969–1970   német Gerd Müller 38
1971–1972   német Gerd Müller 40
1972–1973   német Gerd Müller 36
1973–1974   német Gerd Müller 30**
1977–1978   német Gerd Müller 34***
1979–1980   német Karl-Heinz Rummenigge 26
1980–1981   német Karl-Heinz Rummenigge 29
1983–1984   német Karl-Heinz Rummenigge 26
1988–1989   német Roland Wohlfarth 17****
1990–1991   német Roland Wohlfarth 21
2002–2003   brazil Giovane Élber 21*****
2007–2008   olasz Luca Toni 24
2010–2011   német Mario Gómez 28
2015-2016   lengyel Robert Lewandowski 30
2017-2018   lengyel Robert Lewandowski 29
2018-2019   lengyel Robert Lewandowski 22
2019-2020   lengyel Robert Lewandowski 34
2020-2021   lengyel Robert Lewandowski 41

* A gólkirályi cím megosztva Lothar Emmerich, a Borussia Dortmund játékosával.
** A gólkirályi cím megosztva Jupp Heynckes, a Borussia Mönchengladbach játékosával.
*** A gólkirályi cím megosztva Dieter Müller, az 1. FC Köln játékosával.
**** A gólkirályi cím megosztva Thomas Allofs, az 1. FC Köln játékosával.
***** A gólkirályi cím megosztva Thomas Christiansen, a VfL Bochum játékosával.

Európai aranycipő szerkesztés

Az Európai aranycipő azt a játékost illeti meg, aki az európai bajnokságokban a legtöbb gólt szerzi egy szezon alatt. A fogalom már az 1888–1889-es labdarúgó szezontól kezdve létezett, de hivatalosan bevezetve a labdarúgásba az 1967–1968-as szezontól lett. Az 1996–1997-es szezontól a játékosok góljait pontrendszerben vetik össze a bajnokságok erőviszonyai alapján.[188]

Az FC Bayern München mezében Gerd Müller két alkalommal nyerte el az Európai aranycipőt, valamint egy alkalommal a második helyet jelentő ezüstcipőt és egy alkalommal a harmadik helyet jelentő bronzcipőt. Karl-Heinz Rummenigge egy alkalommal bronzcipőt érő harmadik helyen végzett.[188]

Szezon Nemzetiség Játékos neve Helyezés Gólok száma
1969–1970   német Gerd Müller Aranycipő 38
1971–1972   német Gerd Müller Aranycipő 40
1972–1973   német Gerd Müller Ezüstcipő 36
1973–1974   német Gerd Müller Bronzcipő * 30
1980–1981   német Karl-Heinz Rummenigge Bronzcipő 29

* A harmadik helyért járó bronzcipő megosztva Jupp Heynckes, a Borussia Mönchengladbach és Carlos Bianchi, a Stade de Reims játékosokkal.[188]

Az év labdarúgója Németországban szerkesztés

Az év német vagy Németországban játszó labdarúgója-díj a német vagy Németországban játszó labdarúgók legjelentősebb egyéni elismerése nemzeti szinten. A díjat a Kicker kiírása alapján 1960-ban alapítottak Nyugat-Németországban, melyet a német labdarúgó újságírók szavazása alapján ítélik oda, akik a Német Sportújságírók Szövetségének (Verband der Deutschen Sportjournalisten) a tagjai.[189]

A díjat legtöbbnek számító 4 alkalommal az FC Bayern München játékosa, Franz Beckenbauer hódította el, valamint az FC Bayern München játékosai közül 22 alkalommal került ki díjazott labdarúgó.[190]

Év Nemzetiség Játékos neve Poszt
1966   német Franz Beckenbauer Középpályás
1967   német Gerd Müller Csatár
1968   német Franz Beckenbauer Középpályás
1969   német Gerd Müller Csatár
1974   német Franz Beckenbauer Hátvéd
1975   német Sepp Maier Kapus
1976   német Franz Beckenbauer Hátvéd
1977   német Sepp Maier Kapus
1978   német Sepp Maier Kapus
1980   német Karl-Heinz Rummenigge Csatár
1981   német Paul Breitner Középpályás
1999   német Lothar Matthäus Hátvéd
2000   német Oliver Kahn Kapus
2001   német Oliver Kahn Kapus
2003   német Michael Ballack Középpályás
2005   német Michael Ballack Középpályás
2008   francia Franck Ribéry Középpályás
2010   holland Arjen Robben Középpályás
2013   német Bastian Schweinsteiger Középpályás
2014   német Manuel Neuer Kapus
2016   német Jérôme Boateng Hátvéd
2017   német Philipp Lahm Hátvéd

UEFA klublabdarúgás díjak szerkesztés

Az UEFA klublabdarúgásdíjait az UEFA adja át a nemzetközi kupaszezonban nyújtott legkiemelkedőbb teljesítményekért. Az év labdarúgója, a Legjobb kapus, Legjobb hátvéd, Legjobb középpályás, Legjobb csatár és Év edzője elismeréseket 1998-tól 2010-ig adta át az UEFA minden év augusztusában Monacóban az UEFA-szuperkupa előtt.[191]

Az év labdarúgója szerkesztés

Az év labdarúgója-díjat 2011-ben felváltotta az év férfi labdarúgója-díj. Az FC Bayern München mezében Stefan Effenberg volt az egyetlen játékos, aki el tudta nyerni a díjat.

Szezon Nemzetiség Játékos neve Poszt
2000–2001   német Stefan Effenberg Középpályás

Az év kapusa szerkesztés

Az év kapusa-díjat FC Bayern München játékosként Oliver Kahn rekordot felállító 4 alkalommal hódította 1999 és 2002 között.

Szezon Nemzetiség Játékos neve
1998–1999   német Oliver Kahn
1999–2000   német Oliver Kahn
2000–2001   német Oliver Kahn
2001–2002   német Oliver Kahn

Az év játékosa (UEFA) szerkesztés

Az év férfi labdarúgója-díjat az a játékos kapja, aki európai labdarúgócsapatban játszik, és az adott szezon alapján a legjobb teljesítményt nyújtotta. A díjat 2011-ben alapította az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA). A díj a korábbi UEFA – Év labdarúgója-díjat váltotta fel.

Szezon Nemzetiség Játékos neve Poszt
2012–2013   francia Franck Ribéry Középpályás

Aranylabda szerkesztés

A Ballon d’Or, vagyis az Aranylabda az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája, melyet a legjobb teljesítményt nyújtó labdarúgó kaphatott meg. A díjat 1956-ban alapította a francia labdarúgó szaklap, a France Football. A választás szabályai az idők folyamán változtak, 1995 óta az Európában játszó labdarúgók is megkaphatták, vagyis nem számított, hogy milyen nemzetiségűek, csak európai csapatnál legyenek leigazolva. 2007-ben pedig kiterjesztették valamennyi labdarúgóra. Korábban az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) tagállamainak egy-egy szakújságírója szavazhatott a legjobbakra, 2007 után azonban 96-ra nőtt a zsűri tagjainak száma. 2010-ben a díjat összevonták a FIFA év labdarúgója-díjjal, így megalakult a FIFA Aranylabda.[192]

A német labdarúgás történetében a díjat először az FC Bayern München csatára, Gerd Müller hódította. 1972-ben és 1976-ban Franz Beckenbauer, 1980-ban és 1981-ben Karl-Heinz Rummenigge nyerte el a díjat a klub színeiben, valamint a klubban megfordultak aranylabdás labdarúgók, mint a 13 évet a klubnál töltő Lothar Matthäus (1990) és a 2 évet a klubnál töltő Jean-Pierre Papin (1991) és a klub jelenlegi sportigazgatója Matthias Sammer (1996). Számos alkalommal értek el dobogós helyezést, akik nem nyertek el trófeát, de az ezüstlabdás és bronzlabdás jelzővel illették.

Év Nemzetiség Játékos neve Helyezés Poszt
1966   német Franz Beckenbauer Bronzlabda Középpályás
1969   német Gerd Müller Bronzlabda Csatár
1970   német Gerd Müller Aranylabda Csatár
1972   német Franz Beckenbauer Aranylabda Hátvéd
1972   német Gerd Müller Ezüstlabda * Csatár
1973   német Gerd Müller Bronzlabda Csatár
1974   német Franz Beckenbauer Ezüstlabda Hátvéd
1975   német Franz Beckenbauer Ezüstlabda Hátvéd
1976   német Franz Beckenbauer Aranylabda Hátvéd
1979   német Karl-Heinz Rummenigge Ezüstlabda Csatár
1980   német Karl-Heinz Rummenigge Aranylabda Csatár
1981   német Karl-Heinz Rummenigge Aranylabda Csatár
1981   német Paul Breitner Ezüstlabda Középpályás
1995   német Jürgen Klinsmann Ezüstlabda Csatár
2001   német Oliver Kahn Bronzlabda Kapus
2002   német Oliver Kahn Bronzlabda Kapus

* Az Aranylabda szavazás második helyezése megosztva Günter Netzer, a Borussia Mönchengladbach játékosával.

FIFA év labdarúgója szerkesztés

Az év labdarúgója-díjat a FIFA alapította 1991-ben, melyet az Aranylabdával való minden évben annak a labdarúgónak ítéli oda, akit a nemzetközi labdarúgó életben részt vevő csapatok edzői és kapitányai szavazatai alapján az év legjobban teljesítő játékosának szavaznak meg.

Év Nemzetiség Játékos neve Helyezés Poszt
1995   német Jürgen Klinsmann * Bronzérem Csatár
2002   német Oliver Kahn Ezüstérem Kapus

* Az év során a Tottenham Hotspur FC csapatában is játszott.

FIFA Aranylabda szerkesztés

A FIFA Aranylabda a labdarúgás legjelentősebb egyéni elismerése. A díj 2010-ben jött létre az Aranylabda és a FIFA év labdarúgója-díj összevonásával. A díjat a France Football és a FIFA adta át 2016-ig.[193]

Év Nemzetiség Játékos neve Helyezés Poszt
2013   francia Franck Ribéry Bronzlabda Középpályás
2014   német Manuel Neuer Bronzlabda Kapus

Játékosstatisztika szerkesztés

Félkövérrel a jelenleg is aktív labdarúgók neve.

Legtöbb mérkőzésen játszó játékosok szerkesztés

A statisztika csupán hivatalos mérkőzéseket tartalmaz.

2015. július 1. szerint

Játékos Időszak Bajnokság Kupa Európa Egyéb Teljes
1   Oliver Kahn 1994–2008 429 57 130 16 632
2   Sepp Maier 1962-1980 473 63 78 9 623
3   Gerd Müller 1964-1979 427 62 74 10 573
4   Hans-Georg Schwarzenbeck 1966–1981 416 57 70 11 554
5   Klaus Augenthaler 1976–1991 404 50 89 2 545
6   Franz Beckenbauer 1963–1977 396 61 71 11 539
7   Bernd Dürnberger 1972–1985 375 43 78 9 505
8   Bastian Schweinsteiger 2002 óta 342 47 103 8 500
9   Mehmet Scholl 1992–2007 334 37 88 10 469
10   Franz Roth 1966–1978 322 48 63 7 440
11   Philipp Lahm 2002 óta 280 44 98 12 434
12   Karl-Heinz Rummenigge 1974–1984 310 42 64 7 423
13   Lothar Matthäus 1984–1988
1992–2000
302 36 64 8 410
14   Hans Pflügler 1981–1992
1995
277 34 57 4 372
15   Hasan Salihamidžić 1998–2007 234 28 88 15 365

Legtöbb gólt szerző játékosok szerkesztés

A statisztika csupán hivatalos mérkőzéseken szerzett gólokat tartalmaz.

2015. július 1. szerint

Játékos Bajnokság Kupa Európa Egyéb Teljes
1   Gerd Müller 365 78 66 16 525
2   Karl-Heinz Rummenigge 162 25 30 1 218
3   Roland Wohlfarth 119 18 18 0 155
4   Dieter Hoeneß 102 17 26 0 145
5   Giovane Élber 92 16 23 8 139
6   Claudio Pizarro 87 19 19 0 125
7   Thomas Müller 71 19 28 2 120
8   Mehmet Scholl 87 11 18 1 117
9   Mario Gómez 75 14 24 0 113
10   Uli Hoeneß 86 14 11 0 111
11   Paul Breitner 83 11 15 1 110
12   Arjen Robben 71 14 19 2 108
13   Franck Ribéry 68 11 20 5 104
14   Roy Makaay 78 17 1 7 103
15   Lothar Matthäus 85 7 8 0 100

Edzők szerkesztés

Az FC Bayern München edzőit két csoportra lehet osztani a német labdarúgórendszer szerveződése alapján: 1963 előtti edzők a német labdarúgórendszer regionális szerveződésű időszakából és az 1963-as német labdarúgórendszer reformja óta a klubnál dolgozó vezetőedzők.

Az egyesület 1900. február 27-i alapítását követően a kezdetekben nem volt hivatásos edzője az első számú labdarúgócsapatnak, így a pontos dátumok vitathatóak, valamint egyes személyek pontos kiléte és beosztása is. A klub első edzője a holland Dr. Willem Hesselink volt, aki egy időben játékosa, elnöke és edzője is volt a csapatnak. Az első profi edző az angol Charles Griffiths volt 1911-ben és 1912-ben.

A klub legsikeresebb edzője a német Ottmar Hitzfeld, aki 12 nemzeti, 2 nemzetközi és 3 egyéni díjat szerzett az FC Bayern München edzőjeként.

A labdarúgócsapatnak több magyar származású edzője volt, mint Kürschner Izidor, Weisz Leó, Konrád Kálmán, Schaffer Alfréd, Lóránt Gyula és Csernai Pál.

A klub jelenlegi vezetőedzője Hans – Dieter Flick.

Edzők 1963-ig szerkesztés

A táblázat tartalmazza az FC Bayern München edzőinek teljes listáját az alapítástól 1963-ig.[15][194]

Edző Időszak Megnyert címek *
kezdet végzet
  Dr. Willem Hesselink 1902 1907
  Thomas Taylor 1907 1908
  Dr. George Hoer 1908 1911
  Thomas Taylor 1911
  Charles Griffiths 1911 1912
  William Townley 1913 1914
  Franz Kreisel 1915
  Franz Baumann 1916 1917
  Heinz Kirstner 1917 1918
  Karl Storch 1918 1919
  William Townley 1919 1921
  Kürschner Izidor 1921 1922
  Hans Schmid 1922 1924
  Jim McPherson 1924 1927
  Weisz Leó 1927 1928
  Konrád Kálmán 1928 1930
  Richard "Dombi" Kohn 1931 1933 1 bajnokság
  Hans Tauchert 1933 1934
  Ludwig Hofmann 1934 1935
  Dr. Richard Michalke 1935 1937
  Heinz Körner 1937 1938
  Ludwig Goldbrunner 1938 1943
  Konrad Heidkamp 1943 1945
  Schaffer Alfréd 1944 1945
  Richard Högg 1945 1946
  Josef Pöttinger 1946 1947
  Alwin Riemke (pályaedző) 1947
  Franz Dietl 1947 1948
  Alwin Riemke 1948 1950
  David Davison 1950 1951
  Alwin Riemke 1951
  Max Schäfer 1951 1953
  Georg Bayerer 1953 1954
  Georg Knöpfle 1954
  Jakob Streitle 1954 1955
  Herbert Moll 1955 1956
  Willibald Hahn 1956 1958 1 kupa
  Herbert Moll (pályaedző) 1958
  Adolf Patek 1958 1961
  Helmut Schneider 1961 1963

* A lista nem tartalmazza a német labdarúgórendszer regionális szerveződésének időszakából származó (1897–1963) az FC Bayern München által megnyert hivatalos regionális címeket.

Edzők 1963 óta szerkesztés

A táblázat tartalmazza az FC Bayern München edzőinek teljes listáját 1963 óta.[195]

No. Edző Időszak Bajnokságstatisztika Címek
száma
Megnyert címek
kezdet végzet napok M GY D V G+ G-
1   Zlatko Čajkovski 01/07/63 30/06/68 1096 102 52 18 32 211 170 3 2 kupa, 1 Kupagyőztesek Európa-kupája
2   Branko Zebec 01/07/68 13/03/70 621 58 32 14 12 117 56 2 1 bajnokság, 1 kupa
3   Udo Lattek 14/03/70 02/01/75 1756 163 102 33 28 424 202 5 3 bajnokság, 1 kupa, 1 Bajnokcsapatok Európa-kupája
4   Dettmar Cramer 16/01/75 01/12/77 1051 101 40 27 34 205 180 3 2 Bajnokcsapatok Európa-kupája, 1 Interkontinentális kupa
5   Lóránt Gyula 02/12/77 28/02/79 454 38 16 10 12 72 57 0
6   Csernai Pál 01/03/79 16/05/83 1538 147 87 31 29 346 173 4 2 bajnokság, 1 kupa, 1 szuperkupa
7   Reinhard Saftig 17/05/83 30/06/83 45 3 1 1 1 7 7 0
8   Udo Lattek 01/07/83 30/06/87 1461 136 82 35 19 313 141 5 3 bajnokság, 2 kupa
9   Jupp Heynckes 01/07/87 08/10/91 1561 148 82 40 26 303 157 4 2 bajnokság, 2 szuperkupa
10   Søren Lerby 09/10/91 11/03/92 155 15 4 5 6 23 23 0
11   Erich Ribbeck 12/03/92 27/12/93 656 65 31 20 14 137 89 0
12   Franz Beckenbauer 07/01/94 30/06/94 175 14 9 2 3 26 14 1 1 bajnokság
13   Giovanni Trapattoni 01/07/94 30/06/95 365 34 15 13 6 43 25 0
14   Otto Rehhagel 01/07/95 27/04/96 302 30 18 4 8 58 37 0
15   Franz Beckenbauer 29/04/96 30/05/96 63 3 1 0 2 6 7 1 1 UEFA-kupa
16   Giovanni Trapattoni 01/07/96 30/06/98 730 68 29 20 9 137 81 3 1 bajnokság, 1 kupa, 1 ligakupa
17   Ottmar Hitzfeld 01/07/98 30/06/04 2192 204 128 41 35 425 181 11 4 bajnokság, 2 kupa, 3 ligakupa, 1 UEFA-bajnokok ligája, 1 Interkontinentális kupa
18   Felix Magath 01/07/04 31/01/07 945 87 56 18 13 174 87 5 2 bajnokság, 2 kupa, 1 ligakupa
19   Ottmar Hitzfeld 01/02/07 30/06/08 516 49 30 12 7 91 39 3 1 bajnokság, 1 kupa, 1 ligakupa
20   Jürgen Klinsmann 01/07/08 27/04/09 300 29 16 6 7 59 37 0
21   Jupp Heynckes 454 5 4 1 0 12 5 0
22   Louis van Gaal 01/07/09 10/04/11 648 63 35 17 11 133 66 3 1 bajnokság, 1 kupa, 1 szuperkupa
23   Andries Jonker 10/04/11 30/06/11 62 5 4 1 0 20 5 0
24   Jupp Heynckes 30/06/11 1/06/13 721 68 52 8 8 175 40 4 1 szuperkupa, 1 bajnokság, 1 UEFA-bajnokok ligája, 1 kupa
25   Josep Guardiola 26/06/13 1/06/16 1095 161 124 16 21 414 128 7 3 bajnokság, 2 kupa, 1 UEFA-szuperkupa, 1 FIFA-klubvilágbajnokság
26   Carlo Ancelotti 01/07/16 28/09/17 454 60 8 9 21 161 54 3 1 bajnokság, 2 szuperkupa
27   Jupp Heynckes 09/10/17 01/06/18 265 41 33 3 5 161 54 1 1 bajnokság
28   Niko Kovač 01/08/18 03/11/19 490 65 45 12 8 169 73 3 1 bajnokság, 1 kupa, 1 szuperkupa
29   Hans-Dieter Flick 03/11/19 30/06/21 605 85 70 9 7 255 85 2 2 bajnokság, 1 kupa, 1 szuperkupa, 1 UEFA-bajnokok ligája, 1 UEFA-szuperkupa, 1 FIFA-klubvilágbajnokság
30   Hans-Dieter Flick 01/07/21 jelenlegi edző - 0 0 0 0 0 0 0 0

Díjazott edzők szerkesztés

A statisztika azon edzőket tartalmazza, akik az FC Bayern München edzőjeként nyerték el a díjat.

Az év edzője Németországban szerkesztés

A 2002-ben alapított Az év labdarúgóedzője Németországban-díjat minden évben a Német Sportújságírók Egyesülete ítéli oda az év legsikeresebb német csapatát irányító edzőnek. A szavazás eredményét a Kicker sportmagazin jelenteti meg.[196]

Év Nemzetiség Edző
2005   német Felix Magath
2008   német Ottmar Hitzfeld
2010   holland Louis van Gaal
2013   német Jupp Heynckes

Az év edzője (UEFA) szerkesztés

Az UEFA Év edzője díjat az UEFA hozta létre 1998-ban. Minden évben azt az Európában dolgozó edzőt díjazták, aki az előző Bajnokok Ligája szezon győztes csapat edzője volt. A díjat az Év labdarúgójával, a Legjobb Hátvéddel, a Legjobb Középpályással és a Legjobb Csatárral együtt osztották ki minden egyes szezon végén Monacóban, az UEFA-szuperkupa előtt. 2006-ban a díjat megszüntették.[197]

Szezon Nemzetiség Edző
2000–2001   német Ottmar Hitzfeld

Az év edzője (FIFA) szerkesztés

A FIFA Év edzője díjat a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) hozta létre 2010-ben. A nemzetközileg kiterjesztett díj a FIFA Aranylabda-gálán kerül átadásra az újságírók, szövetségi kapitányok és nemzeti csapatkapitányok szavazatai összesítéséből.[198]

Év Nemzetiség Edző
2013   német Jupp Heynckes

Az év klubedzője (IFFHS) szerkesztés

Az IFFHS év klubedzője-díjat 1996-ban alapította a Nemzetközi Labdarúgás-történeti és -statisztikai Szövetség (IFFHS), melyenek odaítélése 6 kontinens 81 szakértőjének véleménye alapján történik.[199]

Év Nemzetiség Edző
2001   német Ottmar Hitzfeld
2013   német Jupp Heynckes

Elnökök szerkesztés

A táblázat az FC Bayern München elnökeinek teljes listáját tartalmazza. Az egyesület első elnöke az alapító Franz John volt, a jelenlegi elnöke Karl Hopfner.[18][24]

Elnökök Időszak
Franz John 1900–1903
Dr. Willem Hesselink 1903–1906
Dr. Kurt Müller 1906–1907
Prof. Dr. Angelo Knorr 1907–1913
Kurt Landauer 1913–1914
Fred Dunn 1914–1915
Hans Tusch 1915
Fritz Meier 1915
Hans Bermühler 1916
Fritz Meier 1916–1919
Kurt Landauer 1919–1921
Fred Dunn 1921–1922
Kurt Landauer 1922–1933
Siegfried Herrmann 1933–1934
Dr. Karl-Heinz Oettinger 1934–1935
Dr. Richard Amesmeier 1935–1937
Franz Nußhardt 1937–1938
Dr. Franz Keller 1938–1943
Josef Sauter 1943–1945
Franz Xaver Heilmannseder 1945
Josef Bayer 1945
Siegfried Herrmann 1945–1947
Kurt Landauer 1947–1951
Julius Scheuring 1951–1953
Adolf Fischer
Karli Wild
Hugo Theisinger
1953–1955
Alfred Reitlinger 1955–1958
Roland Endler 1958–1962
Wilhelm Neudecker 1962–1979
Willi O. Hoffmann 1979–1985
Prof. Dr. Fritz Scherer 1985–1994
Franz Beckenbauer 1994–2009
Uli Hoeneß 2009–2014
Karl Hopfner 2014–2016
Uli Hoeneß 2017–

Tiszteletbeli elnökök szerkesztés

Az FC Bayern München története során az alábbi elnökeit iktatta be a tiszteletbeli elnök tisztségbe.[200]

Gazdasági társaság szerkesztés

 
A 2002-es rendkívüli taggyűlés meghívója

2001. december 21-én az FC Bayern München vezetői megalapítják az FC Bayern München AG-t, amely az FC Bayern München sportegyesületének részvénytársasága és leányvállalata. Az FC Bayern München AG a FC Bayern Sport-Werbe GmbH, az egyesület 1995-ben alakult gazdasági szerveződési rendszerének szerepét vette át. 2002. február 14-én egy rendkívüli gyűlés ült össze, amin meghatározták, hogy az anyaegyesület, az FC Bayern München e.V. és a gazdasági társaság, az FC Bayern München AG különváll, így a teljes egyesület döntéseit az anyaegyesület és a gazdasági társaság hozza meg.[201][202]

Az egyesület 75,01%-ban birtokolja részvényeit, a megmaradt részt az Adidas, az Allianz és az Audi AG birtokolja három egyenlő 8,33%-os részvény tulajdonnal. Az anyaegyesület által a gazdasági társaság kétharmadban való birtoklása által a döntéshozást nem engedi át a gazdasági partnerek számára megakadályozva, hogy partnerei kivásárolják az anyaegyesületet részvényeiből.[203]

Vezetőség szerkesztés

Sportegyesület (FC Bayern München e.V.)[204][205][206]
Tagok Pozíció
Karl Hopfner Az FC Bayern München e.V. elnöke és a vezetőség elnöke
Rudolf Schels Az FC Bayern München e.V. első alelnöke
Prof. Dr. Dieter Mayer Az FC Bayern München e.V. második alelnöke
Herbert Hainer Az Adidas AG elnöke
Rupert Stadler Az Audi AG elnöke
Helmut Markwort A FOCUS Magazine riportere
Dieter Rampl Az UniCredit Bank AG felügyelőbizottságának elnöke
Dr. Edmund Stoiber Bajorország miniszterelnöke, a sportegyesület felügyelőbizottságának elnöke
Timotheus Höttges A Telekom AG elnöke
Prof. Dr. Martin Winterkorn A Volkswagen AG elnöke
Gazdasági társaság (FC Bayern München AG)[207][208]
Tagok Pozíció
Karl-Heinz Rummenigge A gazdasági társaság elnöke és a végrehajtó testület elnöke
Jan-Christian Dreesen Gazdasági igazgató
Matthias Sammer Sportigazgató
Andreas Jung Marketingigazgató
Jörg Wacker Stratégiai igazgató

Egyesületi tagok, szurkolók szerkesztés

 
Egy szurkolói üzlet Münchenben

Az FC Bayern München a 2014. november 28-i egyesületi gyűlésen kihirdetett statisztika szerint 251.315 egyesületi taggal, valamint 3.774 szurkolói klubbal rendelkezik.[209] A világrekordnak nevezhető számadatokkal az FC Bayern München megelőzi a második SL Benfica 235 000 tagos egyesületét.[210] Hivatalos statisztikai adatok szerint 10 millió szurkolója van Németországban és több, mint 20 millió a világban. Jegyek a Bayern-meccsre a számadatok szerint kivétel nélkül nem csak a hazai mérkőzésekre kelnek el, de minden idegenbeli mérkőzésen teljes létszámmal abszolvál a klub a szurkolói szektorban.[211][212]

Az FC Bayern München kötelezi a kornak megfelelően jól szervezett szurkolói klubokat.[213] A legjelentősebb ultra-klubok közzé tartozik a Schickeria München, az Inferno Bavaria, a Red Munichs '89, a Südkurve '73, a Munichmaniacs 1996, a Red Angels, és a Red Sharks.[214][215]

 
Ultrák a 2012-es müncheni BL-döntőn

A szurkolói csoportok és az ultrák mára álláspontot foglalnak a szélsőséges fellépések, mint a rasszizmus ellen. 2014-ben a Német labdarúgó-szövetség Julis Hirsch-díjjal tüntette ki a Schickeria München szurkolói klubot az antiszemitizmus és a diszkrimináció elleni elkötelezettsége miatt.[216][217][218][219]

Az 1990-es években születtek a leghíresebb szurkolói dalok, mint a Stern des Südens és az FC Bayern, Forever Number One, melyek a Bayern München hazai mérkőzésein rendre felcsendülnek.[220]

Az FC Bayern Münchennek olyan híres személyek is szurkolnak, mint XVI. Benedek pápa, Boris Becker visszavonult német teniszező, Volodimir Volodimirovics Klicsko ukrán ökölvívó, Nico Rosberg német Formula–1-es autóversenyző, Robbie Williams angol énekes, Horst Seehofer és Edmund Stoiber Bajorország egykori miniszterelnökei, és még sokan mások.[221]

Magyarország egyetlen szurkolói klubja az FCBM Hungary Fanklub.[222]

Rivalizálás szerkesztés

Az FC Bayern München az alapítását követő évtizedekben számos meghatározó mérkőzést vívott a müncheni riávilisai ellen. Az MTV München történetével szorosan összefűződő Bayern München számára nagy presztízsű mérkőzéseket jelentettek az összecsapások. A klub első mérkőzését az 1. Münchner FC 1896 ellen játszotta, amit 5–2 arányban megnyertek. A két csapat leghíresebb egymás elleni mérkőzése az 1903-as müncheni bajnokság döntője volt, amit a Bayern nyert meg 6–2 arányban. A Münchner SC-vel 1906 és 1919 között egy egyesületet alkotó Bayern München. Az FC Teutonia München csapatával éveken keresztül osztotta meg a Bayern München a Leopoldstrasse-i sportpályát. München labdarúgó elitjébe tartozó FC 1905 München is potenciális ellenfele volt a Bayern Münchennek a kezdetekben. Az FC Wacker München csapatával, melynek ekkor többször is volt játékosa és edzője a magyar Schaffer Alfréd legnagyobb küzdelmeit a Bayern München az 1920-as években vívta.

A két müncheni csapat első alkalommal 1902. szeptember 21-én találkozott egymással a müncheni bajnokságban. A mérkőzésen az FC Bayern München 3–0 arányban múlta felül a TSV 1860 München csapatát. A két csapat összecsapásai során a legtöbb gól az 1915. július 4-i mérkőzésen esett, amikor a TSV 1860 München 9–4-re győzte le az FC Bayern Münchent egy barátságos mérkőzésen. A két csapat közti legnagyobb különbség az 1918. december 22-i 8–0-s TSV 1860 München győzelem volt. Az FC Bayern München legnagyobb különbségű győzelme a kétszer ismételt 7–0-s győzelem volt. A legnagyobb nézőszám 78 000 volt a két csapat mérkőzésein, melyre három alkalommal volt példa. A leghosszabb veretlenségi sorozatot az FC Bayern München állította fel: 1978. április 8-tól 1999. november 27-ig tartott. A két egyesület felnőtt csapata 2008 óta nem játszott mérkőzést egymás ellen, mivel a TSV 1860 München jelenleg a német bajnokság másodosztályában szerepel.[223][224]

  •   Der Klassiker

A Bayern München és a Borussia Dortmund rivalizálása nem rendelkezik nagy múlttal.[225] A két csapat az 1990-es években kezdett először komoly versengésbe, amikor a Borussia Dortmund hosszas csapatépítés után 1995-ben, és 1996-ban is elnyerte a Bayern elől a bajnokságot, majd 1997-ben Münchenben megnyerte a Bajnokok ligája-döntőt.

A rivalizálás 1998-as levirágzása után 2010-ben a Jürgen Klopp vezetésével tért vissza a Dortmund a német és az európai klublabdarúgás élvonalába, így válva a Bayern München legstabilabb vetélytársává. Miután 2011-ben és 2012-ben is elnyerte a bajnokságot, majd 2012-ben a kupát is a Bayern München elől a Borussia Dortmund a 2013-as Bajnokok ligája-döntőben egymással néztek szembe a felek. A két egyesület egymás elleni legfontosabb mérkőzését, így a 2013-as BL-serleget a Bayern München nyerte. Ekkor kapta a rangadó „A német Klasszikus“, illetve „A Klasszikus“ („der Klassiker“) elnevezéseket.[226][227][228][229]

  •   Bajor riválisok:

Az FC Bayern München a megalapítását követő években az 1. FC Nürnberg személyében rátalált az első Münchenen kívüli riválisára. A két csapat első egymás elleni mérkőzését 1901. november 6-án játszották Münchenben, melyet 6–0 arányban a müncheniek nyertek meg. Az 1920–30-as években a Bayern München legnagyobb ellenfelei az SpVgg Greuther Fürth és az 1. FC Nürnberg voltak. Az FC Bayern München és az 1. FC Nürnberg összesen 188 mérkőzést játszott le egymás ellen.[230][231]

  •   Nemzeti riválisok
    •   Észak-Rajna-Vesztfália-i riválisok: Észak-Rajna-Vesztfália iparvárosainak labdarúgócsapatai a Bundesliga megalakulása óta az FC Bayern München számára potenciális vetélytársak. Az 1970-es évek német labdarúgását a Borussia Mönchengladbach és az FC Bayern München rivalizálása határozta meg.[232] Az 1970-es évek óta a Bayern München és az FC Schalke 04 összecsapásait nagy figyelem övezi. A két csapat leghíresebb küzdelme a német bajnokság 2000–2001-es szezonjának végjátéka volt, amikor a Bayern München 1 ponttal előzte meg az FC Schalke 04 csapatát.[233] Az 1990-es évek óta a Németország legnagyobb figyelem övezte rangadóját az FC Bayern München és a Borussia Dortmund vívja.[234] Az 1980-as években feltörekvő Bayer 04 Leverkusen az 1990-es évek óta nagy figyelem övezte mérkőzéseket játszik az FC Bayern Münchennel.[235]
    •   VfL Wolfsburg: A 2000-es évek óta gazdaságilag folyton fejlődő VfL Wolfsburg potenciális ellenfelet jelent az FC Bayern München számára. A VfL Wolfsburg legnagyobb arányú győzelme 5–1, illetve 4–1 volt, a Bayern Münchené 6–1 volt a VfL Wolfsburg felett.[236]
    •   VfB Stuttgart: A két déli csapat már történelmük eleje óta vív mérkőzéseket egymással. Rivalizálásuk az 1980-as, illetve 1990-es években forrt ki. A két csapat közti legnagyobb különbség a 2012-es 6–1-es Bayern München siker volt.[237]
    •   Werder Bremen: A két csapat rivalizálása az 1980-as évek óta folyamatosan tart. A két csapat közti legnagyobb különbség a kétszer látott 7–0-s Bayern München siker volt.[238]
    •   1. FC Kaiserslautern: A két csapat rivalizálása az 1970-es évektől a 2000-es évekig tartott. A két csapat több emlékezetes mérkőzést játszott. A legtöbb gólt hozó mérkőzés az 1973-as 4–7-es 1. FC Kaiserslautern győzelem volt.[239][240]
    •   HSV Hamburg: A háromszoros bajnok hamburgi csapat fénykorát az 1980-as években élte. Ebben az időszakban folyt a két csapat világhírű rivalizálása. A HSV Hamburg legnagyobb sikere Bayern München felett az 1928-as 8–2-es, illetve az 1977-es 5–0-s győzelme, a Bayern München legnagyobb sikere HSV Hamburg felett a 2013-as 9–2-es, illetve a 2015-ös 8–0-s győzelem volt.[241]
  •   Nemzetközi riválisok
    •   Angol riválisok:
    •   Spanyol riválisok:
    •   Olasz riválisok:

Létesítmények szerkesztés

Allianz Arena szerkesztés

 
Az Allianz Arena

UEFA ötcsillagos stadion      

Az Allianz Arena 2005 óta ad otthont a Bayern München számára és müncheni riválisa, az TSV 1860 München számára.[7]

A stadion a legmodernebb labdarúgóstadionok közé sorolható, melyet a Herzog & de Meuron építői vállalat vitelezett ki 2002 és 2005 között. Az Allianz Arena kiérdemelte, hogy az UEFA ötcsillagos stadionnak minősítse. Ennek érdekében teljesítette a kötelező feltételeket: 106 páholy van a stadionban, egyenként 1374 ülőhellyel, Európa legnagyobb parkolójával rendelkezik (10 500 személygépjármű számára van hely). A nézőket a rendezvények alatt tető védi, de a játékfelületet nem. Befogadóképessége 69 344 személyre terjed ki UEFA- és FIFA-rendezvényeken, de bajnoki és kupamérkőzéseken 75 024 férőhelyes a stadion.

Itt üzemel a csapat múzeuma, mivel az FC Bayern München kivásárolta a TSV 1860 Münchent a stadion részvényeiből, így riválisuk bérlőként lép pályára a stadionban. A saját megvilágításával sajátos, egyedülálló külsőt kölcsönöz magának az aréna. Bármilyen színben képes pompázni. Nappal nem világít, ekkor hófehér színben tündököl. A Müncheni derbin a két rivális csapat színeit ölti magára: a pirosat és a kéket. A 2012-es UEFA-bajnokok ligája-döntő ideje alatt egy egyedi színkombinációban pompázott.

Olympiastadion szerkesztés

UEFA ötcsillagos stadion      

 
A Müncheni Olympiastadion

A sport csúcsán alló Müncheni Olympiastadiont 1972-es épülése után vette át az FC Bayern München a TSV 1860 Münchennel egyetemben. 2005-ig, az Allianz Arena átadásáig szolgált hazai pályaként a Bayern München számára.[7]

Az 1972-es Olimpiai játékokra épült stadion egy VB döntőt, egy EB döntőt, három BEK/BL döntőt, egy UEFA-kupa döntőt rendezett. Mementóként szolgál a 70'-es, 80'-as, 90'-es és 2000-es évek labdarúgásából. A stadion füvén vált a Bayern München német rekordbajnokká. Ebben a stadionban nyert a Bayern München a Interkontinentális kupa és az UEFA-kupa oda-visszavágós rendszerében döntőt.

Nem vesztette el teljes mértékében jelentőségét az Olympiastadion az Allianz Arena 2005 beli átadásának következtében. A 2005/06-os szezontól már nem a város legjelentősebb stadionja. Ennek ellenére a müncheni sport fejlődésében továbbra is nagy szerepet vállal. 2012-ben az UEFA Női Bajnokok Ligája döntőt rendezhette meg. München egyediségét tükrözi az is, hogy két ötcsillagos stadionnal rendelkezik, ami bármikor kész megtölteni lelátóit, bár csupán az Olympiastadion szolgál atlétikai rendezvényekkel az érdeklődők számára.

Säbener Straße – A "központ" szerkesztés

 
A Säbener Straße, a Bayern München edzőközpontja

A Säbener Straße az FC Bayern München klubközpontja, mely az első, a második és a korosztályos csapatainak edzőpályáját, az egyesület regenerációs kozpontját és a klub központi irodáját foglalja magába 70 000 négyzetméteren. A sportlétesítményt 1990-ben építették, mely a Säbener Straße 51-57 szám alatt, München (81547) Harlaching kerületében terül el.[242][243]

A központban 5 részleg különíthető el: a szolgáltatói központ, mely egy szurkolói áruházat, egy utazási ügynökséget foglal magába;[244][245] a regenerációs központ, mely a legkorszerűbb edzésfeltételeket és játékelemzési feltételeket biztosítja;[244][246][247][248] a központi iroda, mely az egyesület adminisztrációs családját foglalja magába;[249] az edzőpálya, mely az U-8-as csapattól a profi labdarúgókig biztosítja az edés feltételeit;[250] és az ifjúsági akadémia, mely az ifjúsági labdarúgók edzésmunkáját biztosítja, illetve 13 15 és 18 év közötti játékosnak ad szállást.[251]

Grünwalder Stadion szerkesztés

 
A Grünwalder Stadion

A Grünwalder Stadion, teljes nevén Städtisches Stadion an der Grünwalder Straße (Grünwalder úti Városi Stadion) 1911. május 11-én lett átadva. A stadion a TSV 1860 München számára készült. Jelentőségét 1972-ben kezdte elveszíteni, amikor elkészült a Müncheni Olimpiai Stadion. Mára a TSV 1860 München és a Bayern München fiataljai, illetve a Bayern München női csapata számára nyújt otthont.[252]

1925-ben a Bayern München vezetősége kiegyezett a TSV 1860 München vezetőségével, így a Bayern is bérlője lehetett a stadionnak. Mégis közel 50 éven keresztül nem érezte otthon magát a saját stadionjában a Bayern. Több müncheni csapatnak nyújtott még otthont a Grünwalder Stadion.

1995 óta az FC Bayern München és TSV 1860 München anyaegyesületek kezében van. A Bayern München U23-as korosztálya és a női csapata hazai stadionja, valamint a TSV 1860 München U19-es és U21-es csapatának hazai pályája. A felnőttcsapatok az Allianz Arena gyepén osztoznak.

Férőhelye 14 000 fő. Átalakításokban többször is volt része: 1926, 1939, 1951, 1961, 1971, 1979, 2012–2013.

Korábbi létesítmények szerkesztés

 
A Leopoldstraße-i sportpálya
  • Theresienwiese: Az FC Bayern München első mérkőzéseinek otthona volt a Theresienwiese-i sportpálya. A sziget ma az Oktoberfestnek ad otthont.[12]
  • Schyrenplatz: Az FC Bayern München első edzőpályája.[12]
  • Clemensstraße (1901–1906): Az egyesület első hazai pályája.[12]
  • Karl-Theodor-Straße (1906–1907): A Münchner Sport-Club csapatával közös otthona a klubnak az 1906–1907-es szezon során.[12]
  • Leopoldstraße (1907–1922): Az FC Bayern München a Münchner Sport-Club csapatával közös otthona.[12]
  • Ungererstraße : Az egyesület edzőpályája, az utánpótlás otthona 1911-től.[12]
  • Städtisches Stadion an der Dantestraße (1943–1944): Az FC Bayern München otthona az 1943–1944-es szezon során a Grünwalder Stadion lebombázása miatt.[12]
  • Platz an der Schlierseestraße (1944–1945): Az FC Bayern München otthona az 1944–1945-ös szezon során a Grünwalder Stadion helyreállítási munkái miatt.[12]

Statisztika, részletes eredmények szerkesztés

2015. június 13. szerint

Regionális rendszerben (1900–1965) szerkesztés

München Városi Bajnokság szerkesztés

A München Városi Bajnokság 1901-ben alakult. Jelentőségét 1905-ben veszítette el, amikor regionális szinten el kezdett szerveződni a labdarúgás Bajorországban. 1905 után München legkiemelkedőbb csapatai nem vettek részt a Városi Bajnokságban, így a legmagasabbb szinten csak Bayern München nyerte meg kora legrangosabb Városi Bajnokságát.[14]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1901–1902 1. hely * 1902–1903 1. hely * 1903–1904 1. hely ** 1904–1905 1. hely **

* Csak müncheni csapatok vehettek részt rajta.
** A bajnokság Münchent és környékét foglalta magába.

Bajor labdarúgó-bajnokság szerkesztés

Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga)

1905 és az Első világháború 1914-es kitörése között az Németország labdarúgása régiókra volt felosztva, ilyen volt a Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga), mely ez idő alatt többször szerveződött. A Keleti Bajnokság győztesei részt vehettek a Délnémet Bajnokságban, mely győztese részvételi jogot nyert a Német Nemzeti Bajnokságba.[16]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1905–1906* 2. hely 1906–1907** 2. hely 1907–1908** 1. hely 1908–1909** 2. hely
1909–1910*** 1. hely 1910–1911**** 1. hely 1911–1912**** 2. hely 1912–1913***** 2. hely
1913–1914***** 5. hely

* Az FC Bayern München a Délbajor bajnokság A osztályában (A-Klasse Südbayern) vett részt.
** Az FC Bayern München a Keleti Körzetű Felső Bajorország A osztályában (Ostkreismeisterschaft A-Klasse Oberbayern) vett részt.
*** Az FC Bayern München a Keleti Körzetű Felső Bajorország A osztályának déli csoportjában (Ostkreismeisterschaft A-Klasse Oberbayern Staffel Süd) vett részt. Győztesként kvalifikáltak a szezont követően megszűnő Keleti Körzeti Délbajor Bajnokságba (Südbayrische Bezirksmeisterschaft Ostkreis), melyen az első helyen végzett az FC Bayern München.
**** Az FC Bayern München a Keleti Körzet A osztályában (Ostkreis A-Klasse) vett részt.
***** Az FC Bayern München a Keleti Körzeti Bajnokságban (Ostkreis-Liga) vett részt.

Kerületi Bajnokság (Gaumeisterschaft) és a Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga) 1914 és 1919 között

Az Első világháború alatt szünetelt a német nemzeti labdarúgás. A német labdarúgó rendszer összeomltt. Ez idő alatt a klubok a városuk és környéküket érintő bajnokságokban játszottak. München Városi Bajnokságának jelentősége újra megnőtt. 1917-től visszatért a Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga) lebonyolítási formája Bajorországban, melyet egy éve alatt tavaszi és őszi fordulókra osztottak.[19]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1914–1915* elmaradt 1915 ősz** Győztes 1916 tavasz** Döntős 1916 ősz** Győztes
1917 tavasz*** 1. hely 1917 ősz*** 1. hely 1918**** elmaradt 1919 tavasz*** 2. hely

* Az 1914–1915-ös szezon nem került megrendezésre az Első világháború kitörése miatt.
** Az FC Bayern München 1915 ősze és 1916 ősze között a Kerületi Bajnokságban (Gaumeisterschaft) szerepelt.
*** Az FC Bayern München 1917 tavasz és 1919 tavasza között az 1918-as év kivételével a Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga) legjobbjai között szerepelt.
*** Az 1918-as évben elmaradtak a régiókat érintő bajnokságok az Első világháború végetérte miatt.

Délbajor Területi Bajnokság (Kreisliga Südbayern)

Az Első világháborút követően az 1919–1920-as szezontól indultak el újra a bajnokságok. Az FC Bayern München az 1919 és 1923 között létező Délbajor Területi Bajnokság (Kreisliga Südbayern)-ban szerepelt.[19]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1919–1920 1. hely 1920–1921 3. hely 1921–1922* 2. hely 1922–1923 1. hely

* Az FC Bayern München a Bajor Területi Bajnokság 1-es osztályában (Kreisliga Südbayern Abteilung 1) vett részt.

Bajor Körzeti Bajnokság (Bezirksliga Bayern)

Az 1923-as futball reformot követően megalakult a Bajor Körzeti Bajnokság (Bezirksliga Bayern). 1923-tól 1927-ig a bajnokság teljes Bajorországra volt kitejesztve, melynek legjobbjai a Délnémet Bajnokságban mérkőzhettek meg a déli tartományok legjobbjaival a Német Nemzeti Bajnokságba jutásért. 1927-től 1933-ig a bajnokságot északi és déli csoport osztották (Az FC Bayern München a déli csoportban szerepelt.), melynek győztesei a Délnémet Bajnokságban mérkőzhettek meg a déli tartományok legjobbjaival a Német Nemzeti Bajnokságba jutásért. 1933-ban a rendszer megszűnt és átvette helyét Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern).[21]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1923–1924* 3. hely 1924–1925* 4. hely 1925–1926* 1. hely 1926–1927* 5. hely
1927–1928** 1. hely 1928–1929** 1. hely 1929–1930** 1. hely 1930–1931** 1. hely
1931–1932** 1. hely 1932–1933** 1. hely

* Az FC Bayern München az egész Bajorországra kiterjesztett Bajor Körzeti Bajnokságban (Bezirksliga Bayern) vett részt.
** Az FC Bayern München a Bajor Körzeti Bajnokság déli csoportjában (Bezirksliga Bayern Gruppe Südbayern) vett részt.

Délnémet labdarúgó-bajnokság (1897–1933) szerkesztés

A Délnémet labdarúgó-bajnokságba Dél-Németország tartományainak, kerületeinek legjobbjai nyertek részvételi jogot, akik a bajnokság keretein belül küzdhették ki a Német Nemzeti Bajnokságba jutásért való jogot. A Délnémet Bajnokság 1897-ben indult, és 1933-ban szűnt meg a Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern) megalakulásával. Időközönként regionális selejtezők során döntötték el, ki jusson be a Délnémet Bajnokság végjátékába. 1932-ben és 1933-ban a Délnémet Bajnokság döntőjét a két nagy selejtezőcsoport győztesei játszották.[253][254]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1897–1898* 1898–1899 1899–1900 1900–1901 nem jutott be
1901–1902 nem jutott be 1902–1903 nem jutott be 1903–1904 nem jutott be 1904–1905 nem jutott be
1905–1906 nem jutott be 1906–1907 nem jutott be 1907–1908 2. hely 1908–1909 nem jutott be
1909–1910 2. hely 1910–1911 2. hely 1911–1912 nem jutott be 1912–1913 nem jutott be
1913–1914 nem jutott be 1914–1915 elmaradt 1915–1916 nem jutott be 1916–1917 nem jutott be
1917–1918 nem jutott be 1918–1919 elmaradt 1919–1920 2. hely** 1920–1921 nem jutott be
1921–1922 nem jutott be 1922–1923 nem jutott be 1923–1924 nem jutott be 1924–1925 nem jutott be
1925–1926 1. hely 1926–1927 nem jutott be 1927–1928 1. hely 1928–1929 2. hely
1929–1930 3. hely 1930–1931 3. hely 1931–1932 2. hely 1932–1933 4. hely***

– = az FC Bayern München nem volt megalapítva.
* A Délnémet labdarúgó-bajnokság 1897-1898-as szezonja nem volt egész Dél-Németországra kiterjesztve.
** Az FC Bayern München az 1919–1920-as szezon során Délnémet Bajnokság déli csoportjának 2. helyén végzett, így nem jutott be a végjátékba.
*** Az FC Bayern München az 1932–1933-as szezon során Délnémet Bajnokság dél és kelet összevont csoportjának 4. helyén végzett, így nem jutott be a végjátékba.

Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern)

1933-ban a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt hatalomátvételét követően a kormány rendelete szerint egységesítették a tartományok bajnokságait, így alakult meg a Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern). A bajnokság győztesei a Német Nemzeti Bajnokságba nyertek részvételi jogot, ez által megszűnt a Délnémet Bajnokság. A rendszert a Második világháború végéig alkalmazták.[26]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1933–1934 3. hely 1934–1935 4. hely 1935–1936 3. hely 1936–1937 3. hely
1937–1938 5. hely 1938–1939 7. hely 1939–1940 8. hely 1940–1941 7. hely
1941–1942 8. hely 1942–1943 3. hely 1943–1944 1. hely 1944–1945 1. hely

Oberliga Süd szerkesztés

Az Oberliga Süd egy regionális bajnokság volt Dél-Németországban, melyenek győztesei részvételi jogot szereztek az országos bajnokságba: 1946-tól 1948-ig az országos bajnokságot teljes Németországot érintette, 1948-tól, Németország szétszakadásától már csak Nyugat-Németországot érintette. 1963-ban, a Nyugat-német labdarúgó-bajnokság első osztályának megalapításakor megszűnt, szerepét a Regionalliga Süd vette át.[255][256]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1945–1946 6. hely 1946–1947 11. hely 1947–1948 4. hely 1948–1949 3. hely
1949–1950 13. hely 1950–1951 9. hely 1951–1952 8. hely 1952–1953 7. hely
1953–1954 9. hely 1954–1955 16. hely ↓ 1955–1956* 2. hely ↑ 1956–1957 10. hely
1957–1958 7. hely 1958–1959 4. hely 1959–1960 5. hely 1960–1961 8. hely
1961–1962 3. hely 1962–1963 3. hely

* Az idény során az FC Bayern München az Oberliga Süd másodosztályában szerepelt.

Regionalliga Süd szerkesztés

A Regionalliga Süd egy regionális bajnokság volt 1963 és 1974 között, amíg a német labdarúgás másodosztályát képezte. Első és második helyezettje egy-egy külön csoportban küzdhetett meg az első osztályba jutásért a többi tartomány legjobbjaival.

Annak ellenére, hogy az FC Bayern München az Oberliga Süd 1962–1963-as szezonjában a harmadik helyezést érte el, mely jogosította volna őket, hogy a Nyugatnémet labdarúgó-bajnokság első osztályának egyik alapító egyesülete legyen, a szabályok szerint második müncheni csapatként nem kapta meg jogot az első osztály alapító csapatai közzé való kerülésre, ezáltal az FC Bayern München a Regionalliga Südben kényszerült kiharcolni a feljutásért való jogot.[257][258]

Idény Helyezés Rájátszás Idény Helyezés Rájátszás
1963–1964 2. hely 2. hely 1964–1965 1. hely 1. hely ↑

Nemzeti szinten szerkesztés

Német labdarúgó-bajnokság szerkesztés

A Német labdarúgó-bajnokság Németország legrangosabb labdarúgó sorozata. 1902-es alapítása óta több reformon esett át. 1902-től 1948-ig kieséses rendszerben küzdöttek meg egymással a tartományok legjobb csapatai. A Második világháborút követő Németország szétszakadásával 1948-tól Németország 1990-es újraegyesüléséig (a két bajnokság csak az 1991-1992-es szezontól egyesült) külön nyugatnémet és keletnémet bajnokság volt. 1948-tól 1963-ig a nyugatnémet bajnokság változatlan rendszerű volt. 1963-ban a nyugatnémet bajnokság felvette a Bundesliga nevet, és pontrendszerben folyatta tovább működését. Németország 1990-es újraegyesülésével nem változott sem a rendszer, sem a név.[259]

Német Nemzeti Bajnokság

1902-től 1948-ig kieséses rendszerben küzdöttek meg egymással a tartományok legjobb csapatai.[260]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1902–1903 nem jutott be 1903–1904 nem jutott be 1904–1905 nem jutott be 1905–1906 nem jutott be
1906–1907 nem jutott be 1907–1908 nem jutott be 1908–1909 nem jutott be 1909–1910 nem jutott be
1910–1911 nem jutott be 1911–1912 nem jutott be 1912–1913 nem jutott be 1913–1914 nem jutott be
1919–1920 nem jutott be 1920–1921 nem jutott be 1921–1922 nem jutott be 1922–1923 nem jutott be
1923–1924 nem jutott be 1924–1925 nem jutott be 1925–1926 1. forduló 1926–1927 nem jutott be
1927–1928 Elődöntő 1928–1929 nem jutott be 1929–1930 nem jutott be 1930–1931 nem jutott be
1931–1932 Győztes 1932–1933 nem jutott be 1933–1934 nem jutott be 1934–1935 nem jutott be
1935–1936 nem jutott be 1936–1937 nem jutott be 1937–1938 nem jutott be 1938–1939 nem jutott be
1939–1940 nem jutott be 1940–1941 nem jutott be 1941–1942 nem jutott be 1942–1943 nem jutott be
1943–1944 nem jutott be 1944–1945 nem jutott be 1945–1946 nem jutott be 1946–1947 nem jutott be
1947–1948 nem jutott be
Nyugatnémet Bajnokság

A Második világháborút követő Németország szétszakadásával 1948-tól Németország 1990-es újraegyesüléséig (a két bajnokság csak az 1991–1992-es szezontól egyesült) külön Nyugatnémet és Kelet-német bajnokság volt. 1948-tól 1963-ig a nyugatnémet bajnokság változatlan rendszerű volt. Az FC Bayern München egy alkalommal sem jutott be a nyugatnémet bajnokságba.[261]

Idények Helyezés
1948–1963 nem jutott be
Bundesliga

1963-ban a Nyuganémet bajnokság felvette a Bundesliga nevet, és pontrendszerben folyatta tovább működését. Németország 1990-es újraegyesülésével nem változott sem a rendszer, sem a név.

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1965–1966 3. hely 1966–1967 6. hely 1967–1968 5. hely 1968–1969 1. hely
1969–1970 2. hely 1970–1971 2. hely 1971–1972 1. hely 1972–1973 1. hely
1973–1974 1. hely 1974–1975 10. hely 1975–1976 3. hely 1976–1977 7. hely
1977–1978 12. hely 1978–1979 4. hely 1979–1980 1. hely 1980–1981 1. hely
1981–1982 3. hely 1982–1983 4. hely 1983–1984 4. hely 1984–1985 1. hely
1985–1986 1. hely 1986–1987 1. hely 1987–1988 2. hely 1988–1989 1. hely
1989–1990 1. hely 1990–1991 2. hely 1991–1992 10. hely 1992–1993 2. hely
1993–1994 1. hely 1994–1995 6. hely 1995–1996 2. hely 1996–1997 1. hely
1997–1998 2. hely 1998–1999 1. hely 1999–2000 1. hely 2000–2001 1. hely
2001–2002 2. hely 2002–2003 1. hely 2003–2004 2. hely 2004–2005 1. hely
2005–2006 1. hely 2006–2007 4. hely 2007–2008 1. hely 2008–2009 2. hely
2009–2010 1. hely 2010–2011 3. hely 2011–2012 2. hely 2012–2013 1. hely
2013–2014 1. hely 2014–2015 1. hely 2015–2016 2016–2017
Örökranglista*
Helyezés Klub Győzelmek száma
1. FC Bayern München      25
2. Borussia Mönchengladbach    5
Borussia Dortmund    5
3. SV Werder Bremen   4
4. Hamburger SV   3
VfB Stuttgart   3

* Az örökranglista csupán az 1963-ban átszerzevezett, Bundesliga győzteseinek címeit tartalmazza.

Német labdarúgókupa szerkesztés

A DFB-Pokal (Deutscher Fußball-Bund-Pokal vagy Német Kupa) egy kieséses rendszerű labdarúgótorna, melyet éves szinten tartanak meg Németországban. Ez a második legfontosabb nemzeti cím a német labdarúgásban a Bundesliga után.[262]

Tschammerpokal

A Tschammerpokal a német labdarúgókupa elődje, szintén kieséses rendszerű volt, melyet egy év leforgása alatt rendeztek meg 1935 és 1943 között.

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1935 1. forduló 1936 1 forduló 1937 nem jutott be 1938 2. forduló
1939 nem jutott be 1940 1. forduló 1941 nem jutott be 1942 nem jutott be
1943 1. forduló
DFB-Pokal

A DFB-Pokal egy kieséses rendszerű német labdarúgó torna, melyet az 1952–1953-as szezon óta minden idényben megrendeznek. Elődje a Tschammerpokal volt.

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1952–1953 nem jutott be 1953–1954 nem jutott be 1954–1955 nem jutott be 1955–1956 nem jutott be
1956–1957 Győztes 1957–1958 nem jutott be 1958–1959 nem jutott be 1959–1960 nem jutott be
1960–1961 nem jutott be 1961–1962 nem jutott be 1962–1963 nem jutott be 1963–1964 nem jutott be
1964–1965 nem jutott be 1965–1966 Győztes 1966–1967 Győztes 1967–1968 Elődöntő
1968–1969 Győztes 1969–1970 Negyeddöntő 1970–1971 Győztes 1971–1972 Negyeddöntő
1972–1973 Negyeddöntő 1973–1974 Elődöntő 1974–1975 3. forduló 1975–1976 Elődöntő
1976–1977 Negyeddöntő 1977–1978 3. forduló 1978–1979 2. forduló 1979–1980 3. forduló
1980–1981 3. forduló 1981–1982 Győztes 1982–1983 2. forduló 1983–1984 Győztes
1984–1985 Döntős 1985–1986 Győztes 1986–1987 3. forduló 1987–1988 Negyeddöntő
1988–1989 3. forduló 1989–1990 3. forduló 1990–1991 1. forduló 1991–1992 1. forduló
1992–1993 2. forduló 1993–1994 Negyeddöntő 1994–1995 1. forduló 1995–1996 2. forduló
1996–1997 Negyeddöntő 1997–1998 Győztes 1998–1999 Döntős 1999–2000 Győztes
2000–2001 2. forduló 2001–2002 Elődöntő 2002–2003 Győztes 2003–2004 Negyeddöntő
2004–2005 Győztes 2005–2006 Győztes 2006–2007 3. forduló 2007–2008 Győztes
2008–2009 Negyeddöntő 2009–2010 Győztes 2010–2011 Elődöntő 2011–2012 Döntős
2012–2013 Győztes 2013–2014 Győztes 2014–2015 Elődöntő 2015–2016
Örökranglista
Helyezés Klub Győzelmek száma
1. FC Bayern München 17
2. SV Werder Bremen 6
3. FC Schalke 04 5
4. 1. FC Köln 4
Eintracht Frankfurt 4
1. FC Nürnberg 4

Német labdarúgó-ligakupa szerkesztés

A Ligakupa egy német labdarúgó torna, melyet a szezon kezdete előtt rendeztek meg a Bundesliga legjobb csapataival és a Német Kupa győztesének a részvételével 1997 és 2007 között.[263]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1972–1973 Csoportkör 1997 Győztes 1998 Győztes 1999 Győztes
2000 Győztes 2001 Elődöntő 2002 1. forduló 2003 Elődöntő
2004 Győztes 2005 Elődöntő 2006 Döntős 2007 Győztes
Örökranglista
Helyezés Klub Győzelmek száma
1. FC Bayern München 6
2. Hertha BSC 2
Hamburger SV 2
3. SV Werder Bremen 1
FC Schalke 04 1

Német labdarúgó-szuperkupa szerkesztés

A Német szuperkupa egy döntő a német bajnok és a német kupagyőztes között. 1997-től 2007-ig ben átvette a helyét a ligakupa.[264]

Nem hivatalos rendezvények
Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1977 nem jutott be 1982 Győztes 2008 Ezüstérmes 2009 nem jutott be
Hivatalos rendezvények

1987-től 1996-ig a szuperkupát a Német labdarúgó-szövetség rendezte.

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1987 Győztes 1988 nem jutott be 1989 Ezüstérmes 1990 Győztes
1991 nem jutott be 1992 nem jutott be 1993 nem jutott be 1994 Ezüstérmes
1995 Győztes 1996 nem jutott be

2010-től a szuperkupát a Német Labdarúgóliga rendezi.

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
2010 Győztes 2011 nem jutott be 2012 Győztes 2013 Ezüstérmes
2014 Ezüstérmes 2015 2016 2017
Örökranglista
Helyezés Klub Győzelmek száma
1. Borussia Dortmund 5
2. FC Bayern München 4
3. SV Werder Bremen 3
4. 1. FC Kaiserslautern 1
FC Schalke 04 1
VfB Stuttgart 1

Nemzetközi szereplés szerkesztés

Az alábbiakban az FC Bayern München nemzetközi eredményei, statisztikái és kupamérkőzései találhatóak.[265]

Nemzetközi kupamérkőzések listája szerkesztés

Bajnokság Statisztika
M Gy D V Gy %
Bajnokcsapatok Európa-kupája / UEFA-bajnokok ligája &0000000000000293.000000293 &0000000000000166.000000166 &0000000000000064.00000064 &0000000000000063.00000063 &0000000000000056.66000056,66
UEFA-kupa / Európa-liga &0000000000000068.00000068 &0000000000000039.00000039 &0000000000000013.00000013 &0000000000000016.00000016 &0000000000000057.35000057,35
Kupagyőztesek Európa-kupája &0000000000000039.00000039 &0000000000000019.00000019 &0000000000000014.00000014 &0000000000000006.0000006 &0000000000000048.72000048,72
UEFA-szuperkupa &0000000000000006.0000006 &0000000000000001.0000001 &0000000000000001.0000001 &0000000000000004.0000004 &0000000000000016.67000016,67
Teljes &0000000000000406.000000406 &0000000000000225.000000225 &0000000000000092.00000092 &0000000000000089.00000089 &0000000000000055.42000055,42

Az alábbiakban az FC Bayern München nemzetközi kupamérkőzéseinek listája található.

Szezon Bajnokság Forduló Ellenfél Hazai Vendég Össz.
1962–63 Vásárvárosok kupája 1. forduló   Bázel XI 3–0 3–0
2. forduló   Drumcondra FC 6–0 0–1 6–1
Negyeddöntő   GNK Dinamo Zagreb 1–4 0–0 1–4
1966–67 Kupagyőztesek Európa-kupája 1. forduló   TJ Tatran Prešov 3–2 1–1 4–3
2. forduló   Shamrock Rovers FC 3–2 1–1 4–3
Negyeddöntő   SK Rapid Wien 2–0 0–1 2–1
Elődöntő   Standard de Liège 2–0 3–1 5–1
Döntő   Rangers FC 1–0 (h.u.)
1967–68 Kupagyőztesek Európa-kupája 1. forduló   PAE Panathinaikósz AÓ 5–0 2–1 7–1
2. forduló   Vitória FC 6–2 1–1 7–3
Negyeddöntő   Valencia CF 1–0 1–1 2–1
Elődöntő   AC Milan 0–0 0–2 0–2
1969–70 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló   AS Saint-Étienne 2–0 0–3 2–3
1970–71 Vásárvárosok kupája 1. forduló   Rangers FC 1–0 1–1 2–1
2. forduló   Coventry City FC 6–1 1–2 7–3
3. forduló   Sparta Rotterdam 2–1 3–1 5–2
Negyeddöntő   Liverpool FC 1–1 0–3 1–4
1971–72 Vásárvárosok kupája 1. forduló   TJ Škoda Plzeň 6–1 1–0 7–1
2. forduló   Liverpool FC 3–1 0–0 3–1
Negyeddöntő   FC Steaua București 0–0 1–1 1–1
Elődöntő   Rangers FC 1–1 0–2 1–3
1972–73 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló   Galatasaray SK 6–0 1–1 7–1
2. forduló   ASZ Omónia Lefkoszíasz 9–0 4–0 13–0
Negyeddöntő   AFC Ajax 2–1 0–4 2–5
1973–74 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló   Åtvidaberg FF 3–1 1–3 4–4
2. forduló   SG Dynamo Dresden 4–3 3–3 7–6
Negyeddöntő   PFK CSZKA Szofija 4–1 1–2 5–3
Elődöntő   Újpesti Dózsa 3–0 1–1 4–1
Döntő   Atlético de Madrid 1–1 (h.u.); újrajátszás: 4–0
1974–75 Bajnokcsapatok Európa-kupája 2. forduló   1. FC Magdeburg 3–2 2–1 5–3
Negeyddöntő   FA Ararat Jerevan 2–0 0–1 2–1
Elődöntő   AS Saint-Étienne 2–0 0–0 2–0
Döntő   Leeds United FC 2–0
1975 UEFA-szuperkupa Döntő   FK Dinamo Kijiv 0–1 0–2 0–3
1975–76 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló   AS Jeunesse Esch 3–1 5–0 8–1
2. forduló   Malmö FF 2–0 0–1 2–1
Negyeddöntő   SL Benfica 5–1 0–0 5–1
Elődöntő   Real Madrid CF 2–0 1–1 3–1
Döntő   AS Saint-Étienne 1–0
1976 UEFA-szuperkupa Döntő   RSC Anderlecht 2–1 1–4 3–5
1976 Interkontinentális kupa Döntő   Cruzeiro EC 2–0 0–0 2–0
1976–77 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló   Køge BK 2–1 5–0 7–1
2. forduló   TJ Baník OKD Ostrava 5–0 1–2 6–2
Negyeddöntő   FK Dinamo Kijiv 1–0 0–2 1–2
1977–78 UEFA-kupa 1. forduló   Mjøndalen 8–0 4–0 12–0
2. forduló   PFK Marek Dupnica 3–0 0–2 3–2
3. forduló   Eintracht Frankfurt 1–2 0–4 1–6
1979–80 UEFA-kupa 1. forduló   TJ Bohemians Praha 2–2 2–0 4–2
2. forduló   Aarhus GF 3–1 2–1 5–2
3. forduló   FK Crvena zvezda Bělehrad 2–0 2–3 5–3
Negyeddöntő   1. FC Kaiserslautern 4–1 0–1 4–2
Elődöntő   Eintracht Frankfurt 2–0 1–5 3–5
1980–81 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló   PAE Olimbiakósz SZFP 3–0 4–2 7–2
2. forduló   AFC Ajax 5–1 1–2 6–3
Negyeddöntő   TJ Baník OKD Ostrava 2–0 4–2 6–2
Elődöntő   Liverpool FC 1–1 0–0 1–1
1981–82 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló   Östers IF 5–0 1–0 6–0
2. forduló   SL Benfica 4–1 0–0 4–1
Negyeddöntő   FC Universitatea Craiova 1–1 2–0 3–1
Elődöntő   PFK CSZKA Szofija 4–0 3–4 7–4
Döntő   Aston Villa FC 0–1
1982–83 Kupagyőztesek Európa-kupája 1. forduló   FK Torpedo Moszkva 0–0 1–1 1–1
2. forduló   Tottenham Hotspur FC 4–1 1–1 5–2
Negyeddöntő   Aberdeen FC 0–0 2–3 2–3
1983–84 UEFA-kupa 1. forduló   Anórthoszi Ammohósztu 10–0 1–0 11–0
2. forduló   PAÓK PAE 0–0 0–0 0–0
Negyeddöntő   Tottenham Hotspur FC 1–0 0–2 1–2
1984–85 Kupagyőztesek Európa-kupája 1. forduló   Moss FK 4–1 2–1 6–2
2. forduló   PFK Botev Plovdiv 4–1 0–2 4–3
Negyeddöntő   AS Roma 2–0 2–1 4–1
Elődöntő   Everton FC 0–0 1–3 1–3
1985–86 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló   KS Górnik Zabrze 4–1 2–1 6–2
2. forduló   FK Austria Wien 4–2 3–3 7–5
Negyeddöntő   RSC Anderlecht 2–1 0–2 2–3
1986–87 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló   PSV Eindhoven 0–0 2–0 2–0
2. forduló   FK Austria Wien 2–0 1–1 3–1
Negyeddöntő   RSC Anderlecht 5–0 2–2 7–2
Elődöntő   Real Madrid CF 4–1 0–1 4–2
Döntő   FC Porto 1–2
1987–88 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló   PFK CSZKA Szofija 4–0 1–0 5–0
2. forduló   Neuchâtel Xamax FC 2–0 1–2 3–2
Negyeddöntő   Real Madrid CF 3–2 0–2 3–4
1988–89 UEFA-kupa 1. forduló   KP Legia Warszawa 3–1 7–3 10–4
2. forduló   FK DAC 1904 Dunajská Streda 3–1 2–0 5–1
3. forduló   FC Internazionale Milano 0–2 3–1 3–3
Negyeddöntő   Heart of Midlothian FC 2–0 0–1 2–1
Elődöntő   SSC Napoli 2–2 0–2 2–4
1989–90 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló   Rangers FC 0–0 3–1 3–1
2. forduló   17 Nëntori Tirana 3–1 3–0 6–1
Negyeddöntő   PSV Eindhoven 2–1 1–0 3–1
Elődöntő   AC Milan 2–1 0–1 2–2
1990–91 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló   APÓ Ellínon Lefkoszíasz 4–0 3–2 7–2
2. forduló   PFK CSZKA Szofija 4–0 3–0 7–0
Negyeddöntő   FC Porto 1–1 2–0 3–1
Elődöntő   FK Crvena zvezda Bělehrad 1–2 2–2 3–4
1991–92 UEFA-kupa 1. forduló   Cork City FC 2–0 1–1 3–1
2. forduló   Boldklubben 1903 1–0 2–6 3–6
1993–94 UEFA-kupa 1. forduló   FC Twente 3–0 4–3 7–3
2. forduló   Norwich City FC 1–2 1–1 2–3
1994–95 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (B)   Paris Saint-Germain FC 0–1 0–2
  FK Dinamo Kijiv 1–0 4–1
  FK Szpartak Moszkva 2–2 1–1
Negyeddöntő   IFK Göteborg 0–0 2–2 2–2
Elődöntő   AFC Ajax 0–0 2–5 2–5
1995–96 UEFA-kupa 1. forduló   FK Lokomotyiv Moszkva 0–1 5–0 5–1
2. forduló   Raith Rovers FC 2–1 2–0 4–1
3. forduló   SL Benfica 4–1 3–1 7–2
Negyeddöntő   Nottingham Forest FC 2–1 5–1 7–2
Elődöntő   FC Barcelona 2–2 2–1 4–3
Döntő   FC Girondins de Bordeaux 2–0 3–1 5–1
1996–97 UEFA-kupa 1. forduló   Valencia CF 1–0 0–3 1–3
1997–98 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (E)   Beşiktaş JK 2–0 2–0
  IFK Göteborg 0–1 3–1
  Paris Saint-Germain FC 5–1 1–3
Negyeddöntő   Borussia Dortmund 0–0 0–1 0–1
1998–99 UEFA-bajnokok ligája 2. selejtezőkör   FK Obilić 4–0 1–1 5–1
Csoportkör (D)   Brøndby IF 2–0 1–2
  Manchester United FC 2–2 1–1
  FC Barcelona 1–0 2–1
Negyeddöntő   1. FC Kaiserslautern 2–0 4–0 6–0
Elődöntő   FK Dinamo Kijiv 1–0 3–3 4–3
Döntő   Manchester United FC 1–2
1999–00 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (F)   PSV Eindhoven 2–1 1–2
  Rangers FC 1–0 1–1
  Valencia CF 1–1 1–1
2. csoportkör (C)   Rosenborg BK 2–1 1–1
  FK Dinamo Kijiv 2–1 0–2
  Real Madrid CF 4–1 4–2
Negyeddöntő   FC Porto 2–1 1–1 3–2
Elődöntő   Real Madrid CF 2–1 0–2 2–3
2000–01 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (F)   Helsingborgs IF 0–0 3–1
  Rosenborg BK 3–1 1–1
  Paris Saint-Germain FC 2–0 0–1
2. csoportkör (C)   Olympique Lyonnais 1–0 0–3
  Arsenal FC 1–0 2–2
  FK Szpartak Moszkva 1–0 3–0
Negyeddöntő   Manchester United FC 2–1 1–0 3–1
Elődöntő   Real Madrid CF 2–1 1–0 3–1
Döntő   Valencia CF 1–1 (ti. 5–4)
2001 UEFA-szuperkupa Döntő   Liverpool FC 2–3
2001 Interkontinentális kupa Döntő   CA Boca Juniors 1–0 (h.u.)
2001–02 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (A)   AC Sparta Praha 0–0 1–0
  FK Szpartak Moszkva 5–1 3–1
  Feyenoord 3–1 2–2
2. csoportkör (A)   Manchester United FC 1–1 0–0
  FC Nantes 2–1 1–0
  Boavista FC 1–0 0–0
Negyeddöntő   Real Madrid CF 2–1 0–2 2–3
2002–03 UEFA-bajnokok ligája 3. selejtezőkör   FK Partizan 3–1 3–0 6–1
Csoportkör (G)   RC Deportivo de La Coruña 2–3 1–2
  RC Lens 3–3 1–1
  AC Milan 1–2 1–2
2003–04 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (A)   Celtic FC 2–1 0–0
  RSC Anderlecht 1–0 1–1
  Olympique Lyonnais 1–2 1–1
Nyolcaddöntő   Real Madrid CF 1–1 0–1 1–2
2004–05 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (C)   Maccabi Tel Aviv FC 5–1 1–0
  AFC Ajax 4–0 2–2
  Juventus FC 0–1 0–1
Nyolcaddöntő   Arsenal FC 3–1 0–1 3–2
Negyeddöntő   Chelsea FC 3–2 2–4 5–6
2005–06 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (A)   SK Rapid Wien 4–0 1–0
  Club Brugge KV 1–0 1–1
  Juventus FC 2–1 1–2
Nyolcaddöntő   AC Milan 1–1 1–4 2–5
2006–07 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (B)   FK Szpartak Moszkva 4–0 2–2
  FC Internazionale Milano 1–1 2–0
  Sporting CP 0–0 1–0
Nyolcaddöntő   Real Madrid CF 2–1 2–3 4–4
Negyeddöntő   AC Milan 0–2 2–2 2–4
2007–08 UEFA-kupa 1. forduló   CF Os Belenenses 1–0 2–0 3–0
Csoportkör (F)   FK Crvena zvezda Bělehrad 2–3
  Bolton Wanderers FC 2–2
  SC Braga 1–1
  PAE ASZ Árisz Theszaloníkisz 6–0
1. forduló   Aberdeen FC 5–1 2–2 7–3
Nyolcaddöntő   RSC Anderlecht 1–2 5–0 6–2
Negyeddöntő   Getafe CF 1–1 3–3 4–4
Elődöntő   FK Zenyit Szankt-Petyerburg 1–1 0–4 1–5
2008–09 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (B)   FC Steaua București 3–0 1–0
  Olympique Lyonnais 1–1 3–2
  ACF Fiorentina 3–0 1–1
Nyolcaddöntő   Sporting CP 7–1 5–0 12–1
Negyeddöntő   FC Barcelona 1–1 0–4 1–5
2009–10 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (A)   MK Makkabi Haifa 1–0 3–0
  Juventus FC 0–0 4–1
  FC Girondins de Bordeaux 0–2 1–2
Nyolcaddöntő   ACF Fiorentina 2–1 2–3 4–4
Negyeddöntő   Manchester United FC 2–1 2–3 4–4
Elődöntő   Olympique Lyonnais 1–0 3–0 4–0
Döntő   FC Internazionale Milano 0–2
2010–11 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (E)   AS Roma 2–0 2–3
  FC Basel 3–0 2–1
  FC CFR 1907 Cluj 3–2 4–0
Nyolcaddöntő   FC Internazionale Milano 2–3 1–0 3–3
2011–12 UEFA-bajnokok ligája 4. selejtezőkör   FC Zürich 2–0 1–0 3–0
Csoportkör (A)   Villarreal CF 3–1 2–0
  Manchester City FC 2–0 0–2
  SSC Napoli 3–2 1–1
Nyolcaddöntő   FC Basel 7–0 0–1 7–1
Negyeddöntő   Olympique de Marseille 2–0 2–0 4–0
Elődöntő   Real Madrid CF 2–1 1–2 3–3
Döntő   Chelsea FC 1–1 (ti. 3–4)
2012–13 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (F)   Valencia CF 2–1 1–1
  FK BATE Bariszav 4–1 1–3
  Lille OSC 6–1 1–0
Nyolcaddöntő   Arsenal FC 0–2 3–1 3–3
Negyeddöntő   Juventus FC 2–0 2–0 4–0
Elődöntő   FC Barcelona 4–0 3–0 7–0
Döntő   Borussia Dortmund 2–1
2013 UEFA-szuperkupa Döntő   Chelsea FC 2–2 (ti. 5–4)
2013 FIFA-klubvilágbajnokság Elődöntő   Guangzhou Evergrande FC 3–0
Döntő   Raja Casablanca 2–0
2013–14 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (D)   PFK CSZKA Moszkva 3–0 3–1
  Manchester City FC 2–3 3–1
  FC Viktoria Plzeň 5–0 1–0
Nyolcaddöntő   Arsenal FC 1–1 2–0 3–1
Negyeddöntő   Manchester United FC 3–1 1–1 4–2
Elődöntő   Real Madrid CF 0–4 0–1 0–5
2014–15 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (E)   Manchester City FC 1–0 2–3
  PFK CSZKA Moszkva 3–0 1–0
  AS Roma 2–0 7–1
Nyolcaddöntő   FK Sahtar Doneck 0–0 7–0 7–0
Negyeddöntő   FC Porto 6–1 1–3 7–4
Elődöntő   FC Barcelona 3–2 0–3 3–5
2015-16 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör  Olympiacos 3-0 4-0
  Arsenal FC 0-2 5-1
 Dinamo Zagreb 5-0 0-2
Nyolcaddöntő   Juventus FC 2-2 4-2 6-2
Negyeddöntő   Sl Benfica 1-0 2-2 3-2
Elődöntő   Atletico de Madrid 0-1 2-1 2-2

Vásárvárosok kupája szerkesztés

A nem hivatalos UEFA-rendezvénynek számító Vásárvárosok kupája 1955-ben indult el, melynek első idény 1955-től 1958-ig, második idénye 1958-tól 1960-ig tartott. Szerepét 1971-ben az UEFA-kupa vette át, mely már az UEFA égisze működik. A Vásárvárosok kupája az UEFA nem ismeri el az UEFA-kupa (a mai Európa-liga) jogelődjének, így a győzteseket nem ismeri el az UEFA-kupa, illetve Európa-liga győzteseiként.[266][267]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1955–1958 nem indult 1958–1960 nem indult 1960–1961 nem indult 1961–1962 nem indult
1962–1963 Negyeddöntő 1963–1964 nem indult 1964–1965 nem indult 1965–1966 nem indult
1966–1967 nem indult 1967–1968 nem indult 1968–1969 nem indult 1969–1970 nem indult
1970–1971 Negyeddöntő

UEFA-kupa és Európa-liga szerkesztés

Az Európa-liga Európa második legrangosabb nemzetközi sorozata, mely az 1971-ben indult UEFA-kupa 2009-es átszerveződésével alakult meg.[268][269][270]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1971–1972 nem indult 1972–1973 nem indult 1973–1974 nem indult 1974–1975 nem indult
1975–1976 nem indult 1976–1977 nem indult 1977–1978 3. forduló 1978–1979 nem indult
1979–1980 Elődöntő 1980–1981 nem indult 1981–1982 nem indult 1982–1983 nem indult
1983–1984 3. forduló 1984–1985 nem indult 1985–1986 nem indult 1986–1987 nem indult
1987–1988 nem indult 1988–1989 nem indult 1989–1990 nem indult 1990–1991 nem indult
1991–1992 2. forduló 1992–1993 nem indult 1993–1994 2. forduló 1994–1995 nem indult
1995–1996 Győztes 1996–1997 1. forduló 1997–1998 nem indult 1998–1999 nem indult
1999–2000 nem indult 2000–2001 nem indult 2001–2002 nem indult 2002–2003 nem indult
2003–2004 nem indult 2004–2005 nem indult 2005–2006 nem indult 2006–2007 nem indult
2007–2008 Elődöntő 2008–2009 nem indult 2009–2010 nem indult 2010–2011 nem indult
2011–2012 nem indult 2012–2013 nem indult 2013–2014 nem indult 2014–2015 nem indult
2015–2016 nem indult 2016–2017 2017–2018 2018–2019

Örökranglista *

Helyezés Klub Győzelmek száma
1.   FC Sevilla 4
4.   FC Bayern München 1

* A lista nem a tartalmazza a Vásárvárosok kupája győzelmeket.

Kupagyőztesek Európa-kupája szerkesztés

Az Kupagyőztesek Európa-kupája (ismertebb néven KEK) egy nemzetközi labdarúgókupa volt klubcsapatok számára, amelyet az Európai Labdarúgó-szövetség szervezett. A kupában a nemzeti labdarúgókupák győztesei indulhattak. Az első szezont 1960–61-ben, az utolsót pedig 1998–99-ben tartották.[271]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1960–1961 nem indult 1961–1962 nem indult 1962–1963 nem indult 1963–1964 nem indult
1964–1965 nem indult 1965–1966 nem indult 1966–1967 Győztes 1967–1968 Elődöntő
1968–1969 nem indult 1969–1970 nem indult 1970–1971 nem indult 1971–1972 Elődöntő
1972–1973 nem indult 1973–1974 nem indult 1974–1975 nem indult 1975–1976 nem indult
1976–1977 nem indult 1977–1978 nem indult 1978–1979 nem indult 1979–1980 nem indult
1980–1981 nem indult 1981–1982 nem indult 1982–1983 nem indult 1983–1984 nem indult
1984–1985 Elődöntő 1985–1986 nem indult 1986–1987 nem indult 1987–1988 nem indult
1988–1989 nem indult 1989–1990 nem indult 1990–1991 nem indult 1991–1992 nem indult
1992–1993 nem indult 1993–1994 negyeddöntő 1994–1995 nem indult 1995–1996 nem indult
1996–1997 nem indult 1997–1998 nem indult 1998–1999 nem indult

Örökranglista

Helyezés Klub Győzelmek száma
1.   FC Barcelona 4
2.   RSC Anderlecht 2
  Chelsea FC 2
  AC Milan 2
  FK Dinamo Kijiv 2
3.   FC Bayern München 1

Bajnokcsapatok Európa-kupája és UEFA-bajnokok ligája szerkesztés

A Bajnokcsapatok Európa-kupája 1955-ben indult, melyet 1992-ben átszervezték, és UEFA-bajnokok ligája néven folytatja tovább működését.[272][273]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1955–1956 nem indult 1956–1957 nem indult 1957–1958 nem indult 1958–1959 nem indult
1959–1960 nem indult 1960–1961 nem indult 1961–1962 nem indult 1962–1963 nem indult
1963–1964 nem indult 1964–1965 nem indult 1965–1966 nem indult 1966–1967 nem indult
1967–1968 nem indult 1968–1969 nem indult 1969–1970 Első forduló 1970–1971 nem indult
1971–1972 nem indult 1972–1973 Negyeddöntő 1973–1974 Győztes 1974–1975 Győztes
1975–1976 Győztes 1976–1977 Nyolcaddöntő 1977–1978 nem indult 1978–1979 nem indult
1979–1980 nem indult 1980–1981 Elődöntő 1981–1982 Döntős 1982–1983 nem indult
1983–1984 nem indult 1984–1985 nem indult 1985–1986 Negyeddöntő 1986–1987 Döntős
1987–1988 Negyeddöntő 1988–1989 nem indult 1989–1990 Elődöntő 1990–1991 Elődöntő
1991–1992 nem indult 1992–1993 nem indult 1993–1994 nem indult 1994–1995 Elődöntő
1995–1996 nem indult 1996–1997 nem indult 1997–1998 Negyeddöntő 1998–1999 Döntős
1999–2000 Elődöntő 2000–2001 Győztes 2001–2002 Negyeddöntő 2002–2003 Csoportkör
2003–2004 Nyolcaddöntő 2004–2005 Negyeddöntő 2005–2006 Nyolcaddöntő 2006–2007 Negyeddöntő
2007–2008 nem indult 2008–2009 Negyeddöntő 2009–2010 Döntős 2010–2011 Nyolcaddöntő
2011–2012 Döntős 2012–2013 Győztes 2013–2014 Elődöntő 2014–2015 Elődöntő
2015–2016 Elődöntő
2016–2017 2017–2018 2018–2019
Örökranglista
Helyezés Klub Győzelmek száma
1.   Real Madrid 13
2.   AC Milan 7
3.   FC Bayern München 6
4.   FC Barcelona 5
  Liverpool 5
6.   AFC Ajax 4

UEFA-szuperkupa szerkesztés

Az UEFA-szuperkupa (Európai szuperkupa) egy 1972-ben indult labdarúgó-mérkőzés az UEFA-bajnokok ligája (1992-ig bajnokcsapatok Európa-kupája) és az Európa-liga (1999-ig a kupagyőztesek Európa-kupája, 2000-től 2009-ig az UEFA-kupa) győztese között.[274]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1974 visszalépett 1975 Ezüstérmes 1976 Ezüstérmes 2001 Ezüstérmes
2013 Győztes
Örökranglista
Helyezés Klub Győzelmek száma
1.   AC Milan 5
2.   FC Barcelona 4
3.   AFC Ajax 3
  Liverpool 3
10.   FC Bayern München 1

Intertotó-kupa szerkesztés

Az 1961-ben indult és 2008-ban megszűnt Intertotó-kupa sorozatában két alkalommal vett részt az FC Bayern München. A nyaranta megrendezett labdarúgótornán olyan európai csapatok vettek részt, akiknek nem volt joguk indulni sem a Bajnokok ligájában, sem az UEFA-kupában.[275]

Idény Helyezés Idény Helyezés
1962–1963 Csoportkör 1963–1964 1. forduló

Interkontinentális kupa szerkesztés

Az Interkontinentális kupa (Interkontinentális Kupa, európai–dél-amerikai kupa vagy Toyota Kupa) egy labdarúgó rendezvény volt az UEFA és a CONMEBOL rendezésében, ahol az európai UEFA-bajnokok ligája győztes és a dél-amerikai Copa Libertadores győztese játszott egymással egy páros mérkőzést minden évben, 1980-tól kezdődően mindig Japánban, ekkortól már csak egy mérkőzést, mely 1960-ban indult és 2004-ben szűnt meg. Ekkor FIFA-klubvilágbajnokság vette át a helyét.[276][277][278]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1974 visszalépett* 1975 visszalépett* 1976 Győztes 2001 Győztes

* Az FC Bayern München nem tudta egyeztetni időpontját, így visszalépett a szerepléstől, ennek következtében 1974-ben a BEK-döntős Atlético de Madrid vett részt az FC Bayern München helyett, míg 1975-ben elmaradt az interkontinentális kupa.

Örökranglista**
Helyezés Klub Győzelmek száma
1.   AC Milan 3
  Boca Juniors 3
  Nacional 3
  Peñarol 3
  Real Madrid CF 3
2.
  FC Bayern München 2
  AFC Ajax 2
  CA Independiente 2
  Juventus FC 2
  Manchester United FC 2
  FC Internazionale Milano 2
  FC Porto 2
  Santos FC 2
  São Paulo FC 2

** A listán a dél-amerikai labdarúgócsapatok is szerepelnek.

Klubvilágbajnokság szerkesztés

2005-től kezdődően a FIFA-klubvilágbajnokság lépett az Interkontinentális kupa helyébe, amelyben részt vesznek Észak-Amerika, Ázsia, Afrika és Óceánia bajnokai is.[279]

Idény Helyezés
2013 Világbajnok

Örökranglista

Helyezés Klub Győzelmek száma
1.   FC Barcelona 2
  SC Corinthians Paulista 2
2.
  São Paulo FC 1
  SC Internacional 1
  AC Milan 1
  Manchester United FC 1
  FC Internazionale Milano 1
  FC Bayern München 1
  Real Madrid CF 1

Sportosztályok szerkesztés

Az FC Bayern München sportosztályai
     
Labdarúgás (Férfiak) Labdarúgás II (Férfiak) Labdarúgás U (Férfiak)
     
Labdarúgás (Nők) Kosárlabda Sakk
     
Kézilabda Asztalitenisz Bowling
     
Baseball Torna Jégkorong
 
Játékvezető-képzés

Az egyesületnek több sportosztálya van, mint női labdarúgás, kosárlabda, sakk, kézilabda, asztalitenisz, bowling, valamint mára megszűnt baseball, torna és jégkorong, továbbá rendelkezik egy játékvezető-képző szakosztállyal.[280]

  • Labdarúgás

Az FC Bayern München sportegyesülete rendelkezik egy profi, egy második számú, egy öregfiúk, egy női és több korosztályos utánpótlás csapattal.[281][282]

  • Kosárlabda

Az egyesület kosárlabda csapata 1946-ban alapult meg. A kosárlabda csapat 3 alkalommal nyerte meg a német bajnokságot, és egy alkalommal a német kupát. Jelenleg az első osztályban játszik.[283]

  • Sakk

Az egyesület sakk osztálya 1980-ban alapult meg. Az osztály rendelkezik egy férfi és egy női csapattal. A férfi sakk csapat 9 alkalommal nyerte meg a német bajnokságot, és rekordot jelentő 11 alkalommal nyerte meg a német villámsakk bajnokságot. A férfi csapat legnagyobb sikerét 1992-ben érte el az Európai Klub Bajnokság megnyerésével.[284]

  • Kézilabda

Az egyesület kézilabda osztálya 1945-ben alapult meg. A férfi csapat legnagyobb sikere a nemzeti porondon az ötödik hely volt 1955-ben.[285]

  • Asztalitenisz

Az egyesület asztalitenisz osztálya 1946-ban alapult meg.[286]

  • Bowling

Az egyesület asztalitenisz osztálya 1983-ban alapult meg.[287]

  • Baseball

Az egyesület baseballcsapata 1962-ben alakult meg, és az 1970-es években megszűnt. Ez idő alatt a csapat 2 alkalommal megnyerte a német bajnokságot, és 3 alkalommal a harmadik helyen végzett.[288]

  • Torna

Az egyesület torna osztálya 1974-ben alapult meg. A férfiak csapata 4 alkalommal nyerte meg a német bajnokságot, és 5 alkalommal végzett a második helyen.[289]

  • Jégkorong

Az egyesület jégkorong osztálya 1966-ban a MEV 1883 Münchennel való egyesüléssel jött létre, majd az 1969-es szétválással szűnt meg. 1967-ben a csapat feljutott az első osztályba, valamint ebben az évben megnyerte a DEV-kupát.[280]

  • Játékvezető-képzés

Az egyesület 1919-ben alapított játékvezető-képző osztálya, mely a labdarúgó játékvezetők képzését segíti Németországban. Európában a legtöbb taggal rendelkező osztály.[290]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Vereinsregistereintragung VR 2463 beim Amtsgericht München
  2. Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (német nyelven). Die Werkstatt, 17–33. o. (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  3. Bayern-Mitglieder feiern abwesenden Hoeneß”, kicker, 2014. november 28. (Hozzáférés ideje: 2014. november 28.) (german nyelvű) 
  4. Európai klubszövetség (ECA)”, ecaeurope.com, 2014. január 29. (Hozzáférés ideje: 2014. január 29.) 
  5. Bayern München. FIFA. [2009. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 10.)
  6. a b c d e FC Bayern München összes meze”, stickerfreak.de, 1900. február 27.. [2013. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. december 29.) 
  7. a b c FC Bayern München családfa”, fcbayern.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. június 26.) 
  8. a b c d e f FC Bayern München történelme 1900-tól 1955-ig”, sporthaverok.hu, 1900. február 27.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. november 6.) 
  9. Obwohl auf der Gründungsurkunde 17 Namen zu lesen sind, wurde diese am 27. Februar 1900 nur von elf Herren unterzeichnet. Die restlichen sechs wurden später hinzugefügt. Diese Tatsache geht aus einem Schreiben Johns hervor, in dem er die Geschehnisse des Abends schildert.
  10. a b c d e Az FC Bayern München egyesületélnek elnevezései és történelme (német nyelven). [2015. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 21.)
  11. a b c d e Az FC Bayern München egyesületélnek elnevezései (német nyelven). [2015. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 21.)
  12. a b c d e f g h i j k FC Bayern München: Unser Verein, unsere Geschichte, 4. Auflage, S. 26 ISBN 3730700626 37. oldal
  13. Festschrist: 25 Jahre FC Bayern München 17–19. oldal
  14. a b FC Bayern München: Unser Verein, unsere Geschichte, 4. Auflage, S. 26 ISBN 3730700626 230. oldal
  15. a b c d e f Az FC Bayern München edzői”, fcb-erlebniswelt.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. május 29.) 
  16. a b FC Bayern München: Unser Verein, unsere Geschichte, 4. Auflage, S. 26 ISBN 3730700626 230., 231. oldal
  17. Festschrist: 25 Jahre FC Bayern München 32–56. oldal
  18. a b c d Az FC Bayern München elnökei”, fcbayern.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. június 24.) (német nyelvű) 
  19. a b c d FC Bayern München: Unser Verein, unsere Geschichte, 4. Auflage, S. 26 ISBN 3730700626 231. oldal
  20. a b Az FC Bayern München története 1920-tól 1939-ig”, bayernkings.de, 1927. február 27.. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. június 27.) 
  21. a b FC Bayern München: Unser Verein, unsere Geschichte, 4. Auflage, S. 26 ISBN 3730700626 231., 232. oldal
  22. kicker Allmanach 1990, by kicker, page 161 & 165 - German championship 1903 to 1963, accessed: 21 April 2009
  23. German championship 1931-32 RSSSF.com, accessed: 21 April 2009
  24. a b Die Präsidenten des FC Bayern (német nyelven). FC Bayern Munich official website. (Hozzáférés: 2010. január 29.)
  25. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Az FC Bayern München statisztikái, eredményei a Délnémet labdarúgó-bajnokságon 1897 és 1933 között nevű lábjegyzeteknek
  26. a b FC Bayern München: Unser Verein, unsere Geschichte, 4. Auflage, S. 26 ISBN 3730700626 233., 234. oldal
  27. 1976-os interkontinentális kupa első találkozó”, fifa.com, 1976. november 22.. [2012. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  28. 1976-os interkontinentális kupa második találkozó”, fifa.com, 1976. december 23.. [2012. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  29. a b c 1976-1977-es Bundesliga statisztikák”, dfb.de, 1977. december 31.. [2013. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  30. a b c d e f g h 1976-1977-es Német kupa statisztikák”, fussballdaten.de, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  31. 1976-1977 BEK 1. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  32. 1976-1977 BEK 2. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  33. 1976-1977 BEK 3. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  34. 1976-1977 BEK 4. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  35. 1976-1977 BEK 5. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  36. 1976-1977 BEK 6. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  37. Franz Beckenbauer szezonja”, fussballdaten.de, 1979. február 9. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  38. Lóránt Gyula”, fussballdaten.de, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  39. Ulrich "Uli" Hoeneß szezonja”, fussballdaten.de, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  40. Paul Breitner”, fussballdaten.de, 1978. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  41. Gerhard "Gerd" Müller szezonja”, fussballdaten.de, 1979. február 9. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  42. Csernai Pál”, fussballdaten.de, 1979. március 1. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  43. Wilhelm Neudecker lemondásának története”, spiegel.de, 1979. március 19. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  44. Willi O. Hoffmann váltja Wilhelm Neudeckert az FC bayern München elnöki posztján”, spiegel.de, 1979. április 27. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  45. Az FC Bayern München 2004-2005-ös szezonja”, rsssf.com, 2004. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. december 5.) 
  46. Az FC Bayern München 2004-2005-ös UEFA-bajnokok ligája-szereplése”, uefa.com, 2012. december 7. (Hozzáférés ideje: 2014. december 5.) 
  47. Balanced Ballack is the finished article. telegraph.co.uk, 2006. március 7. [2007. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 14.)
  48. Roma capture Kuffour. UEFA.com, 2005. június 8. (Hozzáférés: 2012. március 31.)
  49. The inside story of the Allianz Arena, Champions League Final venue. Four Four Two magazine. [2012. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 16.)
  50. Az FC Bayern München 2005-2006-os szezonja”, rsssf.com, 2004. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. december 5.) 
  51. Az FC Bayern München 2005-2006-os UEFA-bajnokok ligája-szereplése”, uefa.com, 2012. december 7. (Hozzáférés ideje: 2014. december 5.) 
  52. Philipp Lahm (német nyelven). fussballdaten.de. (Hozzáférés: 2014. július 17.)
  53. B. Schweinsteiger. Soccerway. (Hozzáférés: 2014. július 20.)
  54. Neuhaus, Les. „Former Germany player Jens Jeremies set to play last match”, Financial Times, 2006. május 6. (Hozzáférés ideje: 2009. június 24.) 
  55. Bixente Lizarazu (német nyelven). fussballdaten.de. (Hozzáférés: 2014. április 22.)
  56. Chelsea announce Ballack capture”, BBC Sport, 2006. május 15. (Hozzáférés ideje: 2006. május 15.) 
  57. Zé Roberto seals return to Bayern. FC Bayern Munich. (Hozzáférés: 2007. szeptember 25.)
  58. Ottmar Hitzfeld turns down offer to become Germany coach. German News, 2004. július 1. [2008. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 17.)
  59. Archive 2006/2007. Deutscher Fußball Bund, 2007. május 19. (Hozzáférés: 2010. január 22.)
  60. Makaay quick to make his mark. UEFA.com, 2012. március 8. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  61. Liew, Jonathan: Bayern Munich v Real Madrid: Champions League's greatest rivalry. The Telegraph, 2014. május 7. (Hozzáférés: 2014. július 23.)
  62. Feyenoord signs Netherlands striker Roy Makaay from Bayern Munich on three-year deal. International Herald Tribune, 2007. június 28. [2007. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 4.)
  63. Mein rotes Herz ist größer als das schwarz-weiße (német nyelven). 11freunde.de, 2013. április 2. (Hozzáférés: 2013. június 1.)
  64. Hitzfeld expects problems from Bayern ´dream team´”, Soccerway, 2013. június 13.. [2014. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2013. július 30.) 
  65. Hargreaves set to seal Manchester United deal”, Bayern Munich, 2007. május 20. (Hozzáférés ideje: 2007. június 1.) 
  66. FCBayern.com: FCB unveil star signings Ribéry and Toni. FCBayern.com, 2006. június 7. (Hozzáférés: 2006. június 7.)
  67. FCB unveil star signings Ribéry and Toni. fcbayern.de, 2007. június 7. (Hozzáférés: 2008. január 23.)
  68. Hamit Altıntop. Mackolik.com, 2012. június 27. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
  69. Sky Sports: German giants recruit Ribéry. Sky Sports, 2006. június 7. [2007. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 7.)
  70. Klose joins Bayern. (Hozzáférés: 2014. december 23.)
  71. Bayern Magazin: 1/59, pages: 16–21, 11 August 2007 (in German)
  72. Fussballdaten – Zahlen, Texte, Bilder (német nyelven). fussballdaten.de, 2008. május 17. (Hozzáférés: 2008. július 15.)
  73. Az FC Bayern München 2007-2008-as UEFA-Kupa-szereplése”, uefa.com, 2012. december 7. (Hozzáférés ideje: 2014. december 5.) 
  74. a b Bayern München (német nyelven). kicker. [2015. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 16.)
  75. Modern great Kahn bids adieu in Kolkata. FC Bayern Munich Website, 2008. május 27. [2008. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 24.)
  76. A Bundesliga összes bajnoka 1964 óta”, DFB, 2009. január 16. (Hozzáférés ideje: 2009. január 16.) 
  77. Az összes német bajnok”, DFB, 2007. június 10. (Hozzáférés ideje: 2009. január 16.) 
  78. Team Line-ups – Final – Germany-Spain (PDF). Union of European Football Associations, 2008. június 29. (Hozzáférés: 2012. június 12.)
  79. Full-time report Germany–Spain”, Union of European Football Associations, 2008. június 29. (Hozzáférés ideje: 2012. június 9.) 
  80. Cite web-hiba: az url paramétert mindenképpen meg kell adni!. gazzetta.it. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  81. Cite web-hiba: az url paramétert mindenképpen meg kell adni!. kicker.de. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  82. Record-breaking Bayern stroll past Sporting. UEFA, 2009. március 10. [2009. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 20.)
  83. Barca brilliance turns tables on Bayern. UEFA, 2009. április 8. [2009. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 19.)
  84. Bayern save face as Barcelona keep apace. UEFA, 2009. április 14. [2009. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 19.)
  85. Bayer part company with Jürgen Klinsmann. FC Bayern Munich Official Website, 2009. április 27. [2009. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 19.)
  86. a b c FC Bayern München történelem - Klinsmann és Louis van Gaal (2008-2011)”, sporthaverok.hu, 2010. június 1.. [2014. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. november 6.) 
  87. Alkmaar approve switch: Van Gaal poised to take Bayern helm”, FC Bayern, 2009. május 13. (Hozzáférés ideje: 2009. május 13.) 
  88. Bayern appoint Van Gaal as coach”, BBC, 2009. május 13. (Hozzáférés ideje: 2009. május 13.) 
  89. Bayern president takes swipe at Klinsmann. Sports Illustrated, 2011. október 20. (Hozzáférés: 2011. december 13.)
  90. Bayern Munich president Uli Hoeness rules out January transfers. Goal.com, 2011. november 30. (Hozzáférés: 2011. december 13.)
  91. Champions League games go ahead”, UEFA.com, Union of European Football Associations, 2010. április 18.. [2010. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. április 28.) 
  92. Champions Munich finish with a flourish”, fcbayern.de, FC Bayern, 2010. május 8. (Hozzáférés ideje: 2010. május 10.) 
  93. Bayern storm to domestic double triumph”, fcbayern.de, FC Bayern, 2010. május 15. (Hozzáférés ideje: 2010. május 16.) 
  94. Team statistics: Full time. UEFA.com. Union of European Football Associations, 2010. május 22. (Hozzáférés: 2010. május 28.)
  95. Infos und Spielszenen zur Auflage 2010 auf bundesliga.de
  96. Cite web-hiba: az url paramétert mindenképpen meg kell adni!. calciomercato.com. (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)
  97. Bayern gegen Schalke - Duisburg erwartet Cottbus! (german nyelven). kicker sportmagazin. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  98. 1. Bundesliga - Spieltag / Tabelle. kicker.de. (Hozzáférés: 2014. október 19.)
  99. David Alaba signs for Bayern until 2013. FC Bayern Munich, 2010. június 30. [2010. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 2.)
  100. Christoph Biermann: Die neue Zehn. (németül) Der Spiegel, 13. sz. (2010. március 29.) 116–118. o. Hozzáférés: 2016. szeptember 29.
  101. Miroslav Klose – Player Profile. ESPN Football News. (Hozzáférés: 2013. május 27.)
  102. Nathler, Christian: Bayern Appoint Jupp Heynckes as new coach. Deutsche Welle. (Hozzáférés: 2011. március 25.)
  103. Shootout woe for Madrid”, ESPN Soccernet, 2012. április 25.. [2012. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. április 26.) 
  104. UEFA unveil 2011 and 2012 final venues”, UEFA.com, Union of European Football Associations, 2009. január 30. (Hozzáférés ideje: 2010. március 24.) 
  105. Plays of the Day: Heroes in blue. ESPN, 2012. május 19. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  106. Drámai vereség a BL döntőben, hazai pályán”, nemzetisport, 2012. május 19. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  107. ESPN Staff. „Dortmund rout Bayern to claim double”, ESPN Soccernet, ESPN, 2012. május 12.. [2012. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. május 21.) 
  108. A Bayern München 2012 nyarán igazolt játékosai”, bundesliga.com, 2012. szeptember 1.. [2014. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. január 10.) 
  109. Sammer a Bayern München új sportigazgatója”, Origo, 2012. július 16. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  110. DFL Szuperkupa győztes a Bayern”, goal.com, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  111. 2012 DFL Szuperkupa”, fcbayernmunchen.hu, 2012. augusztus 12.. [2014. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. január 23.) 
  112. 2012 DFL-Supercup”, transfermarkt.de, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2014. január 23.) 
  113. Bixente Lizarazu: "Ez ugyanaz a düh, mint nálunk volt!"”, fcbayernmunchen.hu, 1900. február 27.. [2013. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. november 6.) 
  114. Ilyen gyorsan még senki nem nyert Bundesligát (2014. március 25-ig) -frissítve”, 2013. április 6. (Hozzáférés ideje: 2013. június 1.) 
  115. Schweinsteigers Hacke macht den Meister”, kicker , 2013. április 6. (Hozzáférés ideje: 2013. április 11.) (német nyelvű) 
  116. A Bayern München 2012-2013-as Bundesliga szezon rekordjai”, bundesligafanatic.com, 2013. június 1.. [2014. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. január 10.) 
  117. a b Super Bayern rewrite the history books”, Bayern Munich , 2013. május 18. (Hozzáférés ideje: 2013. május 18.) 
  118. a b Rößner, Jörg. „Super Saison! Meister Bayern stellt 30 Rekorde auf”, Die Welt , 2013. május 19. (Hozzáférés ideje: 2013. május 19.) (német nyelvű) 
  119. Bayern München – Termine (német nyelven). kicker. (Hozzáférés: 2012. augusztus 25.)
  120. 9:2! Bayern watschen desaströse Hamburger ab”, kicker , 2013. március 30. (Hozzáférés ideje: 2013. június 20.) (német nyelvű) 
  121. Elődöntőben a Bayern”, fourfourtwo.hu, 2013. április 10.. [2014. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  122. FC Bayern München 7-0 FC Barcelona”, fourfourtwo.hu, 2013. május 1.. [2013. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  123. A Bayern nyerte a német házidöntőt”, Sport24, 2013. május 25.. [2013. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  124. Robben setzt Bayern Europas Krone auf”, kicker , 2013. május 25. (Hozzáférés ideje: 2013. május 25.) (német nyelvű) 
  125. Gómez régen látott mesterhármast szerzett, nyert a Bayern”, dailymail.co.uk, 2013. április 16. (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  126. Gómez 6 perc alatt, Jancker 5 perc alatt szerzett mesterhármast”, tribunnews.com, 2013. április 16.. [2014. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  127. A Bayern München is triplázott”, 2013. június 1. (Hozzáférés ideje: 2013. június 1.) 
  128. a b Jupp Heynckes visszavonul”, Origo, 2013. június 1. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  129. Philipp Lahm's midfield shift shows his understated quality”, SB Nation, 2013. szeptember 18. 
  130. a b Guardiola a Bayern Münchent választotta”, Origo, 2013. január 16. (Hozzáférés ideje: 2013. május 9.) 
  131. Reus eröffnet und beendet den Torreigen”, kicker , 2013. július 27. (Hozzáférés ideje: 2013. július 27.) (német nyelvű) 
  132. Team statistics. UEFA.com. Union of European Football Associations, 2013. augusztus 30. (Hozzáférés: 2013. augusztus 31.)
  133. Bayern München 7-6 Chelsea. sportgeza.hu, 2013. augusztus 30. (Hozzáférés: 2013. december 31.)
  134. A Bayern öt kapufával is döntős a klub-vb-n. origo.hu, 2013. december 17. (Hozzáférés: 2013. december 31.)
  135. Bayern Munich through to Fifa Club World Cup final with 3-0 win. BBC, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
  136. Bayern Munich beat Raja Casablanca to win Club World Cup final”, The Observer, Guardian News and Media, 2013. december 21. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  137. Bayern Munich 2:0 Raja Casablanca”, BBC Sport (British Broadcasting Corporation), 2013. december 21. (Hozzáférés ideje: 2014. január 3.) 
  138. Bayern Munich cruises into Club World Cup final. USA Today, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
  139. Uli Hoeneß adócsalási pere”, fcbayernmunchen.hu, 2014. március 13.. [2014. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. április 16.) 
  140. a b Der FC Bayern feiert die erste März-Meisterschaft”, Die Welt , 2014. március 25. (Hozzáférés ideje: 2014. március 25.) (német nyelvű) 
  141. Herrmann, Boris. „Rekordmeister in Rekordtempo”, Süddeutsche Zeitung , 2014. március 25. (Hozzáférés ideje: 2014. március 25.) (német nyelvű) 
  142. Der verdienteste Meister aller Zeiten”, kicker , 2014. március 25. (Hozzáférés ideje: 2014. március 25.) (német nyelvű) 
  143. Bajnok a Bayern: Hrtha BSC Berlin 1-3 FC Bayern München!”, fcbayernmunchen.hu, 2014. március 25.. [2014. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. június 25.) 
  144. Bundesliga 28. forduló: FC Bayern München 3-3 TSG 1899 Hoffenheim”, fcbayernmunchen.hu, 2014. március 29.. [2014. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  145. Mölders beendet die Serie der Münchner”, kicker , 2014. április 5. (Hozzáférés ideje: 2014. április 5.) (német nyelvű) 
  146. FC Bayern verliert nach 53 Spielen zum ersten Mal”, Die Welt , 2014. április 5. (Hozzáférés ideje: 2014. április 5.) (német nyelvű) 
  147. Augsburg stoppte Bayern-Express”, Österreich , 2014. április 5. (Hozzáférés ideje: 2014. április 5.) (német nyelvű) 
  148. BL:Arsenal London FC 0-2 FC Bayern München”, UEFA.COM, 2014. február 19. (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  149. BL:FC Bayern München 1-1 Arsenal London FC”, UEFA.COM, 2014. március 11. (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  150. BL:FC Bayern München 1:1 Manchester United FC”, UEFA.COM, 2014. április 1. (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  151. BL:FC Bayern München 3-1 Manchester United FC”, UEFA.COM, 2014. április 8. (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  152. BL:FC Bayern München 0-1 RealMadrid CF”, UEFA.COM, 2014. április 23. (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  153. BL:FC Bayern München 0-4 RealMadrid CF”, UEFA.COM, 2014. április 30. (Hozzáférés ideje: 2014. június 23.) 
  154. Hopfner wird zum Präsidenten gewählt”, Süddeutsche Zeitung , 2014. május 2. (Hozzáférés ideje: 2014. május 2.) (német nyelvű) 
  155. Karl Hopfner soll Bayern-Präsident werden”, Die Welt , 2014. március 14. (Hozzáférés ideje: 2014. március 14.) (német nyelvű) 
  156. Hainer und Hopfner führen die Bayern”, Rheinische Post , 2014. március 15. (Hozzáférés ideje: 2014. március 18.) (német nyelvű) 
  157. Meininghaus, Felix. „Arjen Robben bezwingt erneut den BVB”, Süddeutsche Zeitung , 2014. május 17. (Hozzáférés ideje: 2014. május 17.) (német nyelvű) 
  158. DFB-Pokal: Borussia Dortmund 0-2 (hu) FC Bayern München”, UEFA.COM, 2014. április 30. (Hozzáférés ideje: 2014. június 25.) 
  159. Low finalises Germany squad”, Fédération Internationale de Football Association, 2014. június 2.. [2015. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. június 2.) 
  160. Fanlieder (német nyelven). Berliner Bajuwaren (Bayern Fanclub), 2008. [2008. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 17.)
  161. Biografie auf Willy Astors offizieller Website. [2007. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 24.)
  162. Mia san Mia-Boris Becker véleménye”, fcbayernmunchen.hu, 2011. december 10.. [2015. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. január 25.) 
  163. a b Mia san Mia”, fcbayernmunchen.hu, 2012. május 28.. [2015. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. január 25.) 
  164. Mia san Mia- Mathias Sammer véleménye”, fcbayernmunchen.hu, 2012. július 19.. [2015. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. január 25.) 
  165. Az FC Bayern München tizenhat irányelve”, fcbayernmunchen.hu, 2012. december 7.. [2014. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. március 16.) 
  166. A mottó eredete”, fcbayernmunchen.hu, 2014. november 30.. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. január 25.) 
  167. Mia san Mia-2012”, fcbayernmunchen.hu, 2012. április 12.. [2015. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. január 25.) 
  168. Beer-ern Munich: European Champs Get Oktoberfest Uniforms”, Der Spiegel, 2013. szeptember 2. (Hozzáférés ideje: 2014. május 10.) 
  169. transfermarkt.de
  170. Az FC Bayern München összes összes címere”, wikia.com, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. december 30.) 
  171. Az FC Bayern München összes összes címere”, dfs-wappen.de, 1900. február 27.. [2013. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. december 30.) 
  172. Klubstatistik. FC Bayern Munich Official Website, 2008. június 1. (Hozzáférés: 2008. augusztus 11.)
  173. Német Szuperkupa statisztika”, rsssf.com, 1982. április 2. (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 17.) 
  174. Az UEFA-szuperkupa története”, uefa.com, 1974. május 17. (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 17.) 
  175. Interkontinentális kupa statisztikák”, rsssf.com, 1975. január 1. (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 17.) 
  176. Év Német Sportcsapata”, sportler-des-jahres.de, 2015. május 30. (Hozzáférés ideje: 2015. május 30.) 
  177. IFFHS The World's Club Team for the Year. IFFHS official website. [2008. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 10.)
  178. Top 25 (2013). IFFHS. [2019. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 8.)
  179. Awards for Bayern duo and Iajour. Fédération Internationale de Football Association. [2014. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 21.)
  180. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) worldsoccer.com nevű lábjegyzeteknek
  181. Laureus Év Sportcsapata”, laureus.com, 2014. január 30. (Hozzáférés ideje: 2015. május 30.) 
  182. Bayern Munich - Detailed squad 22/23 (Detailed view) (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2022. július 7.)
  183. FC Bayern München: Unser Verein, unsere Geschichte, 4. Auflage, S. 26 ISBN 3730700626
  184. Hall of Fame. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 9.)
  185. FC Bayern München csapatkapitányai 1965 óta”, stickerfreak.de, 1900. február 27.. [2015. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. december 30.) 
  186. Bundesliga top scorers. dfb.de. [2011. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 8.)
  187. Die Torschützenkönige der 1. Bundesliga. dfb.de. Deutscher Fußball-Bund. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  188. a b c rsssf.com: Golden Boot ("Soulier d'Or") Awards
  189. Die Siegerliste (német nyelven). Kicker Online, 2008. augusztus 6. (Hozzáférés: 2008. augusztus 6.)
  190. rsssf.com: (West) Germany – Footballer of the Year
  191. uefa.com UEFA klublabdarúgás díjak
  192. A FIFA megvette az Aranylabdát”, sportgeza.hu, 2010. július 5. (Hozzáférés ideje: 2012. december 27.) 
  193. Labdarúgás: valóban megszűnik a FIFA-Aranylabda. nso.hu, 2016. szeptember 16. (Hozzáférés: 2016. szeptember 16.)
  194. Az FC Bayern München edzői”, fc-bayern-fanclub-foeritz.de, 1900. február 27.. [2015. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. május 29.) 
  195. Bayern head coaches in the Bundesliga. FC Bayern Munich official website, 2011. (Hozzáférés: 2011. október 30.)
  196. Bastian Schweinsteiger ist Fußballer des Jahres (german nyelven). kicker.de, 2013. július 28. (Hozzáférés: 2013. július 28.)
  197. Messi zsinórban negyedszer aranylabdás (magyar nyelven). sportgeza, 2007. január 7.
  198. Cristiano Ronaldo wins Ballon d’Or over Lionel Messi & Manuel Neuer”, BBC Sport (British Broadcasting Corporation), 2015. január 12. (Hozzáférés ideje: 2015. január 12.) 
  199. Guardiola voted best coach in the world. ESPN. [2013. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
  200. Az FC Bayern München tiszteletbeli elnökei”, bild.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. június 24.) (német nyelvű) 
  201. FC Bayern hat jetzt gute Aktien, Focus
  202. Hopfner: "Irgendwann platzt diese Blase"
  203. Allianz steigt für 110 Mio als dritter Investor ein Archiválva 2014. február 22-i dátummal a Wayback Machine-ben bayernfreunde.de, 11. Februar 2014, Zugriff am 12. Februar 2014
  204. Neuer Aufsichtsrat der Bayern München abgerufen am 11. November 2014.
  205. Organe der FC Bayern München AG Website des FC Bayern München, abgerufen am 29. Januar 2014.
  206. Company. FC Bayern Munich Official Website, 2006. (Hozzáférés: 2008. július 17.)
  207. (2010) „Mitglieder des Aufsichtsrates der FC Bayern München AG gewählt” (német nyelven). Bayern Magazin 61 (11), 14. o.  
  208. Members of the supervisory board. FC Bayern Munich. [2013. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  209. Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (german nyelven). Die Werkstatt, 446. o. (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  210. Der FC Bayern ist eine Oase der Ruhe (német nyelven). FC Bayern Munich, 2012. november 16. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  211. Bundesliga Attendance. weltfussball.de, 2008. (Hozzáférés: 2008. július 7.)
  212. Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (german nyelven). Die Werkstatt, 445, 502. o. (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  213. http://www.abendzeitung-muenchen.de/inhalt.fc-bayern-gegen-nazis-und-rassismus.bbe5522b-444f-4ad0-a75b-2aabcf008c4b.html
  214. http://www.tz.de/sport/fc-bayern/suedkurve-fc-bayern-klaren-botschaften-gegen-rechte-hooligans-meta-4341075.html
  215. http://www.stern.de/sport/fussball/das-phaenomen-ultras-1724159.html
  216. http://www.dfb.de/news/detail/schickeria-fan-wir-sind-nicht-die-stimmungsclowns-der-logen-106936/
  217. Archivált másolat. [2015. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 21.)
  218. http://www.sueddeutsche.de/muenchen/ultra-fans-des-fc-bayern-im-zweifel-rot-1.2107815
  219. Archivált másolat. [2014. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 30.)
  220. Fanlieder (german nyelven). Berliner Bajuwaren (Bayern Fanclub), 2008. [2008. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 17.)
  221. Prominente Fans des FC Bayern München”, TZ , 2010. május 10. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 9.) 
  222. FCBM Hungary Fanklub”, pannonbajor.hu, 2007. február 27.. [2015. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. május 21.) 
  223. "Jetzt brennt die Luft" (németül) sueddeutsche.de, accessed: 8 April 2014
  224. BAYERN MUNCHEN - 1860 MUNCHEN - List of titles Archiválva 2015. február 27-i dátummal a Wayback Machine-ben Footballderbys.com, accessed: 13 June 2008
  225. Rivalität zwischen Bayern und BVB: Als Helmer in Frankreich geparkt wurde. SPIEGEL Online, 2013. április 23. (Hozzáférés: 2014. június 25.)
  226. Der deutsche "Clasico". Kicker (sports magazine), 2014. április 9. (Hozzáférés: 2014. április 23.)
  227. Europe awaits ‘German Clasico’. Yahoo! SPORT, 2012. április 11. [2014. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 24.)
  228. DIE WELT BLICKT GESPANNT AUF DEN "GERMAN CLASICO". Bundesliga, 2012. november 30. (Hozzáférés: 2014. április 24.)
  229. Dortmund to face Bayern in German Clasico to decide Bundesliga title. Sports Illustrated, 2012. április 11. [2014. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 24.)
  230. Bayern München » Die Bilanz gegen 1. FC Nürnberg (németül) Weltfussball.de, accessed: 17 July 2011
  231. Das deutsche Fußball-Archiv - Oberliga Süd tables and results (németül) Historical German domestic league tables, accessed: 17 July 2011
  232. FC Bayern München-Borussia Mönchengladbach Statisztikák”, bulibox.de, 2015. április 10. (Hozzáférés ideje: 2015. április 10.) 
  233. FC Bayern München-FC Schalke 04 Statisztikák”, bulibox.de, 2015. április 10. (Hozzáférés ideje: 2015. április 10.) 
  234. FC Bayern München-Borussia Dortmund Statisztikák”, bulibox.de, 2015. április 10. (Hozzáférés ideje: 2015. április 10.) 
  235. FC Bayern München-Bayer 04 Leverkusen Statisztikák”, bulibox.de, 2015. április 10. (Hozzáférés ideje: 2015. április 10.) 
  236. FC Bayern München-VFL Wolfsburg Statisztikák”, bulibox.de, 2015. április 10. (Hozzáférés ideje: 2015. április 10.) 
  237. FC Bayern München-VfB Stuttgart Statisztikák”, bulibox.de, 2015. április 10. (Hozzáférés ideje: 2015. április 10.) 
  238. FC Bayern München-SV Werder Bremen Statisztikák”, bulibox.de, 2015. április 10. (Hozzáférés ideje: 2015. április 10.) 
  239. 1. FC Kaiserslautern - Bayern München 7–4 (1:3)”, der-betze-brennt.de, 1973. október 20. (Hozzáférés ideje: 2015. április 10.) 
  240. FC Bayern München-1. FC Kaiserslautern Statisztikák”, bulibox.de, 2015. április 10. (Hozzáférés ideje: 2015. április 10.) 
  241. FC Bayern München-Hamburger SV Statisztikák”, bulibox.de, 2015. április 10. (Hozzáférés ideje: 2015. április 10.) 
  242. A Säbener Straße”, fcbayernmunchen.hu. [2015. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. január 17.) 
  243. Säbener Straße”, fcbayern.de (Hozzáférés ideje: 2015. január 17.) 
  244. a b Karl-Heinz Rummenigge véleménye a Säbener Straßéról”, fcbayernmunchen.hu. [2015. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. január 17.) 
  245. Szolgáltató központ”, fcbayern.de (Hozzáférés ideje: 2015. január 17.) 
  246. Jürgen Klinsmann véleménye a Säbener Straßéról”, fcbayernmunchen.hu. [2015. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. január 17.) 
  247. Regenerációs központ”, fcbayern.de (Hozzáférés ideje: 2015. január 17.) 
  248. Michael Rensing véleménye a Säbener Straßéról”, fcbayernmunchen.hu. [2015. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. január 17.) 
  249. Központi iroda”, fcbayern.de (Hozzáférés ideje: 2015. január 17.) 
  250. Edzőpálya”, fcbayern.de (Hozzáférés ideje: 2015. január 17.) 
  251. Ifjúsági akadémia”, fcbayern.de (Hozzáférés ideje: 2015. január 17.) 
  252. Grünwalder Stadion”, fcbayernmunchen.hu, 2013. július 9.. [2014. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. január 22.) 
  253. [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963 (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1]
  254. [Süddeutscher Fußball-Verband (Hrsg.): 100 Jahre Süddeutscher Fußball-Verband (Festschrift). Vindelica-Verlag, Gersthofen 1997, ohne ISBN]
  255. Die Oberliga Süd 1962/63 - Abschlusstabelle (german nyelven). fussballdaten.de. (Hozzáférés: 2008. november 3.)
  256. FC Bayern München: Unser Verein, unsere Geschichte, 4. Auflage, S. 26 ISBN 3730700626 234. – 237. oldalak
  257. "Kicker Almanach" The Football Yearbook on German football from Bundesliga to Oberliga, since 1937, published by the Kicker Sports Magazine
  258. FC Bayern München: Unser Verein, unsere Geschichte, 4. Auflage, S. 26 ISBN 3730700626 238. oldal
  259. Német labdarúgó-bajnokság
  260. FC Bayern München: Unser Verein, unsere Geschichte, 4. Auflage, S. 26 ISBN 3730700626 230. – 235. oldalak
  261. FC Bayern München: Unser Verein, unsere Geschichte, 4. Auflage, S. 26 ISBN 3730700626 235. – 237. oldalak
  262. Német labdarúgókupa
  263. Német labdarúgó-ligakupa
  264. (West) Germany – List of Super/League Cup Finals. RSSSF. (Hozzáférés: 2011. július 23.)
  265. FC Bayern München. UEFA. (Hozzáférés: 2014. június 19.)
  266. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) UEFA nevű lábjegyzeteknek
  267. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) FIFA nevű lábjegyzeteknek
  268. Uefa Cup gets new name in revamp. bbc.co.uk. (Hozzáférés: 2008. szeptember 26.)
  269. UEFA Cup to become UEFA Europa League. uefa.com. (Hozzáférés: 2008. szeptember 26.)
  270. UEFA: Átnevezik az UEFA-kupát”, nso.hu, 2008. szeptember 25. (Hozzáférés ideje: 2009. június 13.) 
  271. UEFA Cup Winners' Cup. [2010. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 16.)
  272. European Cup history, Europeancuphistory.com. (Hozzáférés: 2010. szeptember 14.)
  273. Karel Stokkermans: European Champions' Cup (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. szeptember 14.)
  274. UEFA Super Cup history, footballmundial.tripod.com. (Hozzáférés: 2012. március 1.)
  275. Intertoto Cup history, rsssf.com. (Hozzáférés: 2012. március 1.)
  276. Intercontinental Cup history, rsssf.com. (Hozzáférés: 2012. március 1.)
  277. Legend – UEFA club competition (PDF). Union des Associations Européennes de Football, 11 September 2009. (Hozzáférés: 2014. augusztus 23.)
  278. Competencias oficiales de la CONMEBOL (spanish nyelven). Confederación Sudamericana de Fútbol pp. 99; 107, 2011. (Hozzáférés: 2014. augusztus 23.)
  279. FIFA Club World Championship. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation, 2013. január 10. (Hozzáférés: 2013. március 6.)
  280. a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Other Sports nevű lábjegyzeteknek
  281. Women. FC Bayern Munich Official Website, 2005. (Hozzáférés: 2008. július 7.)
  282. FC Bayern München II (német nyelven). FC Bayern Munich Official Website, 2012. augusztus 1. (Hozzáférés: 2012. október 24.)
  283. 65 Jahre Basketball-Tradition im FC Bayern München Archiválva 2014. június 25-i dátummal a Wayback Machine-ben Website FC Bayern Basketball – Historie. Abgerufen am 30. Mai 2012.
  284. Other Sports Disciplines Bet on Bayern Muenchen. [2013. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 21.)
  285. Webpräsenz der Handballabteilung des FC Bayern. [2015. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 25.)
  286. Mitgliederzahlen. [2016. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 25.)
  287. Mitgliederzahlen Archiválva 2012. június 20-i dátummal a Wayback Machine-ben auf der Homepage des FC Bayern München
  288. Liste der Baseball-Meister seit 1951 auf www.baseball-softball.de
  289. Ein Stich ins Herz Archiválva 2014. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben fcbayern-turnen.de, abgerufen am 29. Januar 2014
  290. Mitgliederzahlen auf der Homepage des FC Bayern München

Források szerkesztés

  • FC Bayern München: Unser Verein, unsere Geschichte, 4. Auflage, S. 26 ISBN 3730700626
  • Dénes Tamás: Bayern München; Aréna 2000, Bp., 2001 (Stadion könyvtár)

További információk szerkesztés

  • A klub hivatalos honlapja
  • Magyar Bayern oldal
  • Magyar Bayern szurkolói oldal
  • Lap.hu linkgyűjtemény
  • Fritz Lohberg–Sven Simon: 2001, a Bayern München éve; ford. Szalay Tamás; Alexandra, Pécs, 2001
  • Moncz Attila: Bayern München; Aréna 2000, Bp., 2005 (A világ leghíresebb futballklubjai)
  • Pethő András: Sikersztori Bayern-módra, 2012–2014; Aposztróf, Bp., 2014
  • Margitay Richárd–Margitay Zsolt: A Bayern München bajnoki címei; Aposztróf, Bp., 2016
  • Bayern München; szerk. Fűrész Attila, Privacsek András; Inverz Media, Bp., 2016
  • Uli Hesse: Bayern. Egy globális szuperklub születése; ford. Mokány Lajos; Gabo, Bp., 2017

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz FC Bayern München témájú médiaállományokat.