Wikipédia

Zichy Géza

(1849–1924) zeneszerző, zongoraművész, író

Gróf zicsi és vázsonykői Zichy Géza Emil János (Sztára, 1849. július 23. – Budapest, 1924. január 14.) magyar író, drámaíró, színműíró, zeneszerző, félkarú zongoraművész, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag. 1875-től 1918-ig, 43 éven keresztül a Nemzeti Zenede elnöke. 1891–1894 között az állami színházak (Nemzeti Színház valamint a Magyar Királyi Operaház) intendánsa. 1895-től 1916-ig, 21 esztendőn keresztül a Magyar Királyi Operaház zeneszerző-vendégkarnagya. 1876-tól a Petőfi Társaság, 1878-tól a Kisfaludy Társaság, 1911-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja.

Zichy Géza
Életrajzi adatok
ÁlnévJustus
Született1849. július 23.
Sztára[1][2]
Elhunyt1924. január 15.
Budapest[3][1][2]
IskoláiPozsonyi Királyi Jogakadémia (–1870)
Pályafutás
Műfajokromantika
Hangszerzongora
Díjak
Tevékenység
A Wikimédia Commons tartalmaz Zichy Géza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

„[…] Több mint fél évszázadon át alig volt a magyar zenei életnek olyan eseménye, melynek megindításában és eredményei érdekében ne tevékenykedett volna […] Nézeteinek, szavának rendkívüli súlya volt […] A köztudatban Zichy Géza gróf és a Nemzeti Zenede egyet jelentett.”[4] Zongorázását olyan tökélyre fejlesztette, hogy később azt mondták róla: „fél keze van, de négykezest játszik vele”.[5]

Élete szerkesztés

Családja és származása szerkesztés

 
Apai nagyapja
 
Nagyszülei anyai ágon
 
Édesanyja
 
édesapja

A gróf Zichy család sarja Sztárán, a család Zemplén megyei birtokán született negyedik gyerekként. Édesapja gróf Zichy Lipót (1805–1869) császári és királyi aranykulcsos, nagybirtokos.[6][7]

Édesanyja gróf sztárai és nagymihályi Sztáray Mária Johanna Kunigunda (1821–1891) csillagkeresztes hölgy volt.[8][9] Az apai ági felmenői között, szemben az anyai ággal,[10] nem voltak zeneértők. Az édesanyja szépen énekelt és zongorázott, a Szirmay nagymama pedig Hummelnél tanult. Szerzeményeit – szonátákat, kantátákat – le is írta.[11]

Ifjúsága (1849–1869) szerkesztés

 
1852-ben
 
1860-ban
 
1865-ben
 
Mayrberger Károly

Háromévesen kezdett az édesanyja zongoráján – mint írta: – „kalimpálni”, éppen hogy elérte a billentyűket.[12] Ötévesen kapta első zenetanárát – Machalitzkinek hívták –, s néhány hónap múlva már minden darabot képes volt hallás után megtanulni, de még nem látszott, hogy mire (lesz) képes. Apja kérdésére, hogy „jól halad-e a kis muzsikus?”, a tanára azt mondta, hogy „a jobbkéz rendkívül ügyes, de a balból soha nem lesz semmi”.[13] Csendes, visszahúzódó természetű volt – „még a végen csuhás lesz” – morgolódott az apja. Bátyjai: Elek, Ernő és Sándor viszont nagyon elevenek voltak. Különösen Ernő, akiben „ötszázezer ördög lakott”[14], és nem szenvedhette zongorázást. Többször el is tángálta Gézát emiatt, mire az, hogy bosszantsa, elkezdett hegedűt is tanulni. [15] A gyerekekhez nevelőt fogadtak – Csiky Mihálynak hívták, és később Zichy tetétleni birtokának gondoka lett –, valamint egy franciatanárt.

1861-ben meghalt az apai nagyapja, akinek nagyszombati házában élt szüleivel és testvéreivel kétéves kora óta. Apai örökrésze lehetővé tette, hogy a pezsgő kultúrájú Pozsonyba költözzenek, s a gyerekek magasabb színvonalú képzést kapjanak. Zichy két zenetanárát említi hálával: Spányik asszonyt, aki a zongoratechnikáját fejlesztette, és Fraymann urat, aki a zeneszerzésben ösztönözte.[16] A nyarakat seregélyesi vagy tetétleni birtokukon töltötték, ahol a gyerekek lovagolni és vadászni is megtanultak. „A zene és a vadászat lett életem legnagyobb szenvedélye.” [17]

1863. szeptember 24-én balesetet szenvedett, melynek következtében jobb karját amputálni kellett. A vadászat színhelyére érve ugyanis leugrott a bakról, s a mozgó kocsi hátsó ülésén levő, csőre töltött sörétes puskája után nyúlt, amely valahogy beakadt, elsült, és szétroncsolta a jobb felkarját. Csak a család velük levő, tapasztalt katonatiszt barátjának – Nimptsch Pálnak – a lélekjelenléte mentette meg attól, hogy a helyszínen elvérezzen.[18] Felgyógyulása után elkeseredés helyett megkettőzött ambícióval kezdett új életet: „Bezártam ajtómat — mondja az emlékirataiban — s felöltöztem egyedül. Az ajtókilincs, a bútorok, lábam, fogaim mind segítségül szolgáltak. Az ebédnél nem ettem olyan ételből, melyet magam felvágni nem bírtam s a legcsekélyebb szolgálatot sem fogadtam el. Ma már almát hámozok, magam vágom le a körmeimet, egyedül öltözködöm, lovagolok, négyes fogatot hajtok, golyóval, söréttel jó vadász vagyok, sőt kissé zongorázni is megtanultam. Az ember egy kézzel is lehet független, csak tudni kell, hogyan.”[19] Megfogadta, hogy ha egy éven belül nem lesz képes egy kézzel mindarra, amit mások két kézzel tesznek, fejbelövi magát.[20] Természete alapvetően megváltozott: „Gyáva, akaratnélküli gyermek voltam, és néhány hónap alatt a szerencsétlenség energikus, bátor ifjút formált belőlem.”[21] Pozsonyba visszatérve megkettőzött intenzitással ismét felvette vívóleckéit, kikísérletezte, hogy hogyan lehet helyettesíteni a zongorán a jobb kezet a bal hüvelykujjal, behozta elmaradását a gimnáziumban, 1864 augusztusában kitűnő eredménnyel levizsgázott, és az ősz megint Seregélyesen találta lóháton, és vadászpuskával a vállán.[22]

1866. március 25-én a pozsonyi Redoute[23] nagytermében lépett fel először a félkezű zongorajátékával, és nagy sikert aratott: „csodákat művelt“, a legnehezebb részeket is „könnyedén játszotta.” A műsorban elhangzott Zichy saját szerzeménye, a Magyar táncok is.[24] Hasonló sikere volt 1867-ben Pesten, valamint Ischlben, a K.u.K előkelőségek nyaralóhelyén.[25]

1866 őszén, sikeres érettségi vizsga után, apja kívánságára jogi tanulmányokba kezdett Pozsonyban.[26] Ugyanakkor Mayrberger Károlynál, a pozsonyi tanítóképző intézet tanáránál – aki a zenét mint a matematika és a lelkesedés ötvözetét hirdette – zenei stúdiumokat is folytatott, viszont a „száraz” zeneelméletet nehezen viselte.[27] Az államvizsgát 1870-ben, egy évvel édesapja halála után tette le – minden tárgyból kitűnő eredménnyel.[28]

Virtuóz és szépíró évek (1870–1890) szerkesztés

 
1870-ben
 
Esküvője 1871-ben
 
Három leányával
 
Felesége, Melania

1870-ben, tanulmányai befejeztével az 1867-es kiegyezés óta hatalmas iramban fejlődő, Bécshez és Párizshoz hasonlóan szerkezetében, infrastruktúrájában, népességében és kultúrájában gyökeresen átalakuló magyar fővárosba került, és állami szolgálatba lépett. Először Eötvös József közoktatási miniszter elnöki irodájában,[29] majd annak halála után a belügyminisztériumban kapott állást.[30] Folytatta a zenei tanulmányait is: Mayrberger javaslatára Volkmann Róbertnél, aki eleinte nagyon nem akart vele foglalkozni („minek egy grófnak zeneelmélet?”), de miután Zichy nem tágított, beleegyezett, hogy „megtanítsa a legszükségesebbekre, hogy képes legyen önállóan elsajátítani azt, amire szüksége van”.[31] Zách Klára c. balladájának bemutatóját követően Liszt Ferenc is a pártfogásába vette Zichyt. Az első tanórán „Liszt zongorához ült s eljátszotta balladámat. Ó egek, hogy játszotta azt! Az egyhangúnak talált részeket azonnal megváltoztatta, transzponálta; a főmotivumot kibővítette, egyúttal kidíszítette futamok aranyesőjével, s közben mindig azt mondta: «Tudom, hogy Ön ezt így gondolta, de nem egészen ilyenre sikerült!» Meg akartam csókolni a kezét, de ő megölelt s azt mondta: «Majd közel kerülünk egymáshoz és remélem, mestere meg fogja nekem bocsátani, ha foglalkozni fogok Önnel!» Midőn a nagy embertől távoztam, szédültem, s egy új világ tárult fel szemeim előtt.”[32]

1871. szeptember 10-én Budapesten feleségül vette Karátsonyi Melániát.[33][34] Házasságukból hat gyermek született: Margit (1874–1963), Géza (1882–1941), Ilona (1872–1911), Mária (1875–1944), Sándor (1886–1890) és Aladár (1890–1895).[35]

Nagy múltú, befolyásos család tagjaként Zichyt szívesen látták politikai és kulturális körökben. Szabadon dönthetett, milyen területen kívánja kibontakoztatni képességeit. Származása, vagyoni helyzete révén tagja volt a főrendi háznak, ezért nyitva állt előtte a politikai pálya is. Irodalmi és zenei körökben pozitívan értékelték az első szárnypróbálkozásait. A sajtó sem a főúri műkedvelőt látta benne, hanem a tehetséges pályakezdőt, aki az önmegvalósításhoz vezető irányt keresi. Szinte kizárólag csak jó szándékú, építő kritikákat kapott: az egyéni gondolat, hang, stílus hiányát kezdetinek és átmenetinek ítélték.[36]

Első nyilvános irodalmi fellépése 1870-ben volt. Előbb az Esti Lapokba dolgozott, majd a Fővárosi Lapokba. Szigligeti Ede Trónkereső című drámáját s több népdalt németre fordított.[37] Közreműködött magyar költemények franciára fordításában is.[38] Első önálló eredeti munkája a Justus álnéven írt Phrenolog című vígjáték volt, amely 1871-ben sikerrel került színre a Nemzeti Színházban. Ezt követte Az álom regénye című könyve 1872-ben, A boldogság útja című költői elbeszélése 1875-ben, A szerelem harca című drámája 1876-ban, és első verseskötete 1877-ben. Írt egy költői beszélyt (elbeszélést) A leányvári boszorkány címmel, amelyet gróf Zichy Mihály illusztrált.

A politikusi pálya nem vonzotta. Amikor szóba került mint az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, nem kapott az alkalmon.[39] Hajdú vármegye főispáni tisztségét sem vállalta el.[40]

 
1881-ben
 
Koncertplakát
 
Hat etűd
 
A leányvári boszorkány
 
Tetétlen

Bár irodalmi munkásságát élete végéig folytatta, az, hogy tevékenységének súlypontja a zene lett, Liszt Ferenc hatásának tulajdonítható. Ő bátorította, hogy fejlessze balkezes zongorajátékát, mert meglátta benne, hogy egy kézzel többre képes, mint a kétkezű zongoristák túlnyomó többsége,[41] de ugyancsak ő figyelmeztette, hogy „Az örökölt fényes név a nyilvános művészi pályán megkönnyíti a kezdetet, de megnehezíti a győzelmet.”[42] Zichy megfogadta, hogy ha sikeres koncertzongorista lesz belőle, minden abból származó bevételét jótékonyságra fordítja. Így is tett.[43][44][45] Élete során egyetlenegyszer „szegte meg” a fogadalmát[46][47]. Liszttel annak haláláig szoros kapcsolatban maradt. Vendégül is látta tetétleni otthonában[48][49][50][51],[52] kísérője volt magyarországi utazásain, hangversenykörútjain, melyek során együtt is felléptek.[53][54] Úgyszintén Liszt hatása – „génie oblige” –, hogy Zichy ragaszkodott ahhoz, hogy fellépéseit – a kor szokásával ellentétben – rangjának, címeinek, kitüntetéseinek feltüntetése nélkül, egyszerűen csak nevével hirdessék meg.[55]

1875-ben megválasztották a Nemzeti Zenede elnökének.[56] Ezt a tisztséget 43 éven keresztül viselte, amíg 1918-ban, a Károlyi-kormány alatt el nem távolították.

1870 és 1890 között szinte állandóan úton volt: Olaszországban,[57] Németországban[58][59], Franciaországban[60][61], Belgiumban, Oroszországban,[62] Ausztriában, Romániában, a skandináv államokban[63] hangversenyezett. Ezekben az években és elsősorban a saját fellépéseihez komponálta a zongoraműveinek túlnyomó többségét. „Szent Isten, mire lenne képes, ha mindkét keze meglenne” – mondták a csodálói. Mire Zichy: „Biztos nem zongoráznék nyilvánosan, mert Liszt, Rubinstein és sok más mester után nem mertem volna zongorista pályára lépni.” [64] A berlini közönség és a kritika nem tudta eldönteni, hogy a szemének vagy a fülének higgyen. Joachim tanúsítása és a Bösendorfer cég hivatalos közleménye ellenére ragaszkodtak ahhoz, hogy a zongora kifejezetten a balkezes játékra lett konstruálva, vagy különleges kiegészítőkkel lett felszerelve, mert a Zichy által produkált hanghatást másképp nem lehet megvalósítani.[65] Zichy technikájának a lényegét a következőképp foglalta össze: „Ha egy kézzel zongorázunk, három különböző billentést kell használni. Mindazokat a hangokat, amelyek mint basszus tovább kell hogy hangozzanak, erősen, a kisérő belső szólamét gyengén, a dallam hangjait szintén erősebben kell megütni. A kéz feladata, hogy ezeket a súlyviszonyokat a nagyon gyors ugrások során figyelembe vegye és egyúttal egy zárt és egységes hanghatás benyomását keltse. Ez természetesen sok gyakorlásba kerül – de azt hiszem, bebizonyítottam –, hogy nagyon is lehetséges.”[66] Koncertkörútjairól szóló úti beszámolói magyarul a Fővárosi Lapokban jelentek meg: Élmények Skandináviában, Három hét Szentpétervárott, valamint Utolsó utam – az olaszországi–svájci–franciaországi utazásáról. Visszaemlékezéseinek a harmadik kötetében részletesen beszámolt „vándorzenész” éveiről.[67]

Az 1880-as évek közepétől érdeklődése és zeneszerzői tevékenysége fokozatosan a nagyszabású zenekari és kórusművek felé tolódott el. Alár című elbeszélő költeménye felhasználásával hozzákezdett az első operájához.

Az állami színházak intendánsa (1891–1894) szerkesztés

1891-ben, zenei pályafutásának a 25. évében[68][69], kinevezték az állami színházak (a Nemzeti Színház, valamint a Magyar Királyi Operaház) intendánsává. Az ezzel járó feladatok egész embert követeltek, ezért feladta koncertzongorista karrierjét. A következő tíz évben nem is lépett fel nyilvánosan.[70] Ugyancsak 1891-ben agyvérzést követően[71] meghalt az édesanyja.[72]

Zichy azzal a feltétellel vállalta el az intendánsságot, hogy megkapja az elődei által gyakorolt jogokat,[73] amelyekről közvetlen elődje, Beniczky Ferenc lemondott. Ehhez gróf Szapáry Gyula belügyminiszter hozzájárult.[74][75] Az új Szabályrendelet[76], amely 1891. február 1-jén lépett hatályba, jelentéktelen változtatásokkal egészen a II. világháborúig érvényben maradt[77]. Már az intendánssága első évében elérte a krónikusan deficites Operaház és Nemzeti Színház pénzügyi helyzetének javulását.[78] 1892. december 14-ei felterjesztésében javaslatot tett az énekesképzés átalakítására, valamint egy központi irányítású, országos operai hálózat kialakítására.[79] Kimutatta, hogy a Nemzeti Színház elavult épülete lehetetlenné teszi a színvonalas munkát, az évtizedeken keresztüli toldozás-foldozás többet ártott, mint használt, és az 1893. március 28-ai beadványával kezdeményezte egy új Nemzeti Színház építését.[80] A Szabályrendelet szellemében[81] nagyon szorgalmazta a magyar operák színre vitelét. Míg Gustav Mahler idejében az újonnan bemutatott műveknek csak az ötöde volt magyar,[82] addig Zichynél, aki ugyanannyi idő alatt másfélszer több új művet mutatott be, már a fele.[83]

Az Operaház intendánsaként szerepet tulajdonítanak neki abban, hogy Mahler jóval szerződésének lejárta előtt megvált budapesti tisztségétől.[84][85][86][87][88][89]

Korabeli források szerint viszont Zichy neve – mint lehetséges intendánsé – csak 1890. október végén merült fel, miután a kiszemelt jelöltek[90] egyike sem vállalta a tisztséget.[91] Intendánsi kinevezését gróf Szapáry Gyula belügyminiszter 1891. január 15-én kérelmezte, és Ferenc József 1891. január 22-én hagyta jóvá.[92] Mahler viszont már 1890. január 1-jén írt egy felmondólevelet,[93] 1890. szeptember 26-ai,[94] október 11-ei,[95] 14-ei,[96] valamint november 7-ei[97] leveleiben pedig tisztázta a szerződési feltételeit Bernhard Pollinival(wd) Hamburgban, és még Zichy 1891. február 1-jei hivatalba lépése[98] előtt aláírta a szerződést.[99] Az operaház kettejük általi közös vezetése mindössze hat hétig tartott, s az „együttműködésük” főképpen Mahler kilépési feltételeinek a kidolgozására, végkielégítésének a meghatározására korlátozódott. Mahler 1891. március 14-én távozott.[100] Első hamburgi fellépése két héttel később, 1891. március 29-én volt a Tannhäuserrel.[101]

Mahler távozásáról a következő olvasható Zichy emlékirataiban: „Amikor elfoglaltam a posztomat, az opera meglehetősen leromlott állapotban volt. Igaz, hogy egyes előadások, amelyeket Mahler dirigált, kiválóak voltak, de a fegyelem összességében aggasztóan lazult. Mahler zseniális ötletekkel gazdag tehetsége túl nagy volt ahhoz, hogy valamelyest jó igazgató lehessen. Ideges, durva és gyakran neveletlen fellépése kétségbeesésbe taszította az egész személyzetet. […] Kétségbeesett helyzetben voltam. Egyrészt meg akartam tartani az intézetnek ezt a zseniális embert, másrészt képtelen voltam lecsillapítani a rendkívül felháborodott személyzetet. A viszályok egyre sűrűsödtek. Támogattam Mahlert, amikor igaza volt, de nem tudtam és nem tehettem, amikor tévedett. Végül úgy tűnt, maga is belátta a helyzet kellemetlen voltát, és felmentését kérte, amelyet egy általam javasolt jelentős összeggel együtt meg is kapott a miniszter utasítására.”[102]

Zichy 1894. április 11-én, feleségének váratlan halálát[103] követően lemondott intendánsi posztjáról, és visszavonult a közéletből, hogy idejét gyermekei nevelésére fordíthassa.[104] 1895-től 1916-ig, 21 esztendőn keresztül a Magyar Királyi Operaház zeneszerző-vendégkarnagya maradt.

1896-ban Zichy újra szóba került mint lehetséges intendáns. Tudatta Mahlerrel, hogy szívesen látná Budapesten mint művészeti igazgatót.[105][106] Mahler hajlott erre[107][108] – mint levelében írta, nagy elégtétel volna számára[109] –, de aztán a Bécsi Operával folytatott tárgyalásai sikeresnek bizonyultak, és Zichyt sem nevezték ki.

Az operaszerző évek (1895–1912) szerkesztés

 
Alár, 1896
 
Alár, 1896
 
Alár 1896

Zichy már az 1880-as évek végén hozzákezdett első operájához, a történelmi tárgyú Alárhoz. Az idő haladtával egyre újabb és újabb részeket mutatott be különböző hangversenyeken.[110][111] Nem akart (vissza)élni intendánsi hatalmával, bécsi bemutatót tervezett.[112] Az opera végül 1894-ben lett kész,[113] A bemutató színhelyeként Karlsruhe lehetősége is felmerült.[114] Végül mégiscsak Budapesten volt a premier a millennium évében, 1896-ban. A bemutatón Zichy a művet hosszúnak és vontatottnak találta, ezért másnap törölte az egész harmadik felvonást.[115][116] Budapesten összesen 16-szor került színre, utoljára 1905-ben. 1897-ben Karlsruhéban, 1898-ban Berlinben is előadták.

1893-ban színre vitte Leoncavallo Bajazzók-ját, a verizmus egyik legsikerültebb operáját, melynek hatására új operához kezdett, a Roland mesterhez. Ennek egyes részleteit a közönség már 1896-ban megismerhette.[117] A bemutató 1899-ben volt, és 19-szer került színre, utoljára 1906-ban. 1900-ban Prágában, Hamburgban, Braunschweigben, 1901-ben pedig Antwerpenben és Magdeburgban ért el szép sikereket.

Zichy harmadik színpadi műve a Gemma című, háromfelvonásos drámai táncköltemény,[118] amelyet 1903-ban Prágában mutattak be. Budapesten 1904-ben kilencszer is színre került. Bécsben 1916-ban, jelentősen átdolgozva[119] került színre,[120] és nyolcszor játszották.

 
Nemo, 1905
 
Nemo, 1905
 
Nemo, 1905

Zichy a millenniumra készülve kezdett hozzá Rákóczi trilógiájához, melyből a második rész készült el először. Az operák szövegkönyvéhez felhasználta Rákóczi emlékiratait, valamint Mikes Kelemen írásait.

  • A trilógia első operájának címe: II. Rákóczi Ferenc. Háromfelvonásos, magyar történelmi dalmű. Bemutatója 1909-ben volt Budapesten. Kilenc előadást ért meg, és utoljára 1916-ban játszották. Pozsonyban is bemutatták. Az opera a minden küzdésre elszánt hőst mutatja be.
  • A trilógia második része az előjátékból és három felvonásból álló, Nemo című opera, amely 1905-ben került bemutatásra az Operaházban, és 27 előadást ért meg. Utoljára 1918-ban játszották. 1906-ban Boroszlóban és Rákóczi hamvainak hazaszállításakor Kassán is színre került. Ebben nem Rákóczi Ferencé a főszerep, hanem egy fiatal zenészé, akit, mivel nem hajlandó elárulni a nevét, Rákóczi Nemónak (Senkinek) nevez. Zichy ezzel a művel Zrínyi Ilonának – Thököly Imre feleségének és Rákóczi Ferenc anyjának – állított emléket. Ady Endre Péntek esti levelében élesen támadta a szövegkönyvet, és annak kapcsán a „magyarkodó” korszellemet.[121]
  • A trilógia befejező része a Rodostó című, háromfelvonásos opera, mely 1912-ben került bemutatásra, és hat előadást ért meg. Boroszlóban is játszották. A bujdosó, száműzött Rákóczit jeleníti meg.
 
Rodostó, 1912
 
Rodostó, 1912
 
Rodostó, 1912

Utolsó évei (1913–1924) szerkesztés

Az első világháború négy évében szinte állandóan úton volt, hogy a hadikórházakban saját példáján megmutassa az amputált sebesülteknek, hogy hogyan térhetnek vissza az önálló életbe, és hogyan szerezhetik vissza önbecsülésüket.[122] Számukra írta A félkezű ember könyvét is. Ez mutatja azt is, hogy mekkora utat tett meg az egykori gondtalan fiatalember, aki az Egy elsülyedt vár című elbeszélésében 24 évesen a köznépet butának, tanulatlannak, a természet szépségeit meglátni képtelennek írta le.[123] Tetétleni évei során kezdte megismerni és becsülni az alföldi parasztembereket: „egy büszke, erős és szűkszavú nép”.[124] Évekig tartott, amíg sikerült megnyernie a bizalmukat.[125] Észrevette azt is, hogy a magyar népzene – szemben az uralkodó közhittel – nem azonos a cigányzenével. [126] Ez magyarázza, hogy a háború alatt, közel 70 évesen, miért ezeket az embereket látogatta kül- és belföldi hadikórházakban. A katonák a „félkezűek professzorának” nevezték őt. Összes címe és kitüntetése közül Zichy erre volt a legbüszkébb.[4]

Megírta visszaemlékezéseit, ez három kötetben jelent meg Stuttgartban Aus meinem Leben címmel (Deutsche Verlags-Anstalt 1911, 1913, 1920). Az első két kötet magyarul is megjelent Emlékeim címmel (Franklin kiadó, 1912, 1913). 1916-ban ünnepelte zenei pályafutásának ötven éves jubileumát. Megkapta a „Pro litteris et artibus”[127] rendjelet. A budapesti Operaház színre vitte a teljes Rákóczi-trilógiát,[128] ő viszont kifejezetten kérte, hogy semmiféle ünnepséget ne rendezzenek.[129] A sajtóban számos méltatás[130][131] mellett kritikus hangok[132] is hallatszottak. Zichy a ráirányult figyelmet arra használta fel, hogy a koncertjeivel, előadásaival adományokat gyűjtsön a hadirokkantak javára.[133][134]

Az első világháború elvesztése darabokra törte az Osztrák–Magyar Monarchiát, ez a Nemzeti Zenedét is alapjaiban rendítette meg. Pár héttel az őszirózsás forradalom után – annak a szellemében[135] – a Nemzeti Zenede tanári kara Haraszti Emil, Kern Aurél és Diósy Béla vezetésével határozatot hozott Zichy eltávolítására és a Zenede újjászervezésére.[136][137][138] Mivel Zichy nem volt hajlandó lemondani, először a belügyminiszterhez, majd annak a vonakodása miatt[139] Károlyi Mihály miniszterelnökhöz fordultak, aki megígérte, hogy az ügyet ő maga fogja figyelemmel kísérni.[140] Ennek eredményeképp 1918. november 29-én „Batthyány Tivadar gróf belügyminiszter […] felfüggesztette Zichy Géza grófot, a Nemzeti Zenede elnökét, valamint az intézetnek laikusokból álló választmányát, egyben a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el”.[141]

Zichy 1918. december 1-jén nyílt levélben tiltakozott mind az eljárás, mind a vádak ellen.[142] A Tanácsköztársaság alatt Zichy a vidéki birtokára húzódott vissza,[143] Haraszti pedig a forradalom ügyét támogatta,[144] így a viszály 1919 végén folytatódott,[145] és az ügyvezető igazgatók (Haraszti, Kern és Diósy) reformjavaslata[146] alapján 1920. január 14-én államosították az intézetet.[147] Ez ellen Zichy ismét a nyilvánossághoz fordult,[148][149] de hasztalan. A kormány egy MTI-közleményben közzétette végleges és megfellebbezhetetlen álláspontját.[150] Az új Nemzeti Zenede avatóünnepére[151] nem ment el. Bár ereje fogyott,[152] és nem sok reményt látott,[153] 1921 januárjában még egy utolsó kísérletet tett.[154]

A becsületsértési pereket[155][156] – amelyek során Haraszti, Kern és Pekár számára nagyon kellemetlen részletek[157][158][159] kerültek nyilvánosságra –, a Zenede 1918 előtti jogi státuszának visszaállítását,[160][161] valamint a becsülete helyreállítását[162] már nem érte meg.

Nagyatádi Szabó István 1920-as földreformját – szemben a főrendiek túlnyomó többségével – helyeselte. Földbirtokaiból 1000 holdat adott el a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége útján a tetétleni lakosoknak.[163]

1921 márciusában agyvérzés érte. Csak nehezen és sokára gyógyult ki.[164] Miután rendbe jött, tetétleni birtokára utazott, hogy ott majd „sajtó alá rendezi eddig kötetbe nem gyűjtött s nagy számmal még egyáltalán nem is közölt költeményeit, folytatja emlékiratait s egybegyűjti összes zeneszerzeményeit.”[165]

1924. január 15-én meghalt.[166] Az intézmények, amelyeknek a tagja volt,[167] valamint az újságok[168] vezető helyen ismertették életútját és méltatták tevékenységét: „Egy nagy történelmi nemzetség ivadéka, nemzedéké, mely hazánk sorsára az idők folyamán sokféleképpen gyakorolta hatását. Vármegyei és országos szereplések hagyták maradandó nyomait a Zichy-család szereplésének. Zichy Géza e tekintetben letért ősei nyomdokáról. Hivatása nem a politika tövises terére, nem a szűkebb értelemben vett közéleti szereplés ösvényeire terelte őt […] A zene múzsája és a költészet nemtője nyújtotta ki érte a kezét. És ő állt a két nemtő között és sokáig habozott, hogy melyiket kövesse, végül is odaadta fele lelkét az egyiknek, felét a másiknak. Talán e megosztottság volt akadálya annak, hogy akár az egyikben, akár a másikban megközelítse a legmagasabb csúcsokat […] Zichy Géza lelkes magyar volt gondolkozásában, egyéni és magyaros művészetében, rajongó és ideális, mint művész. Hazája szerencsétlensége öregségét gyászba borította. Korával haladt ugyan, de nem volt e kor gyermeke. Egy, a forradalmakkal eltemetett világ szép és vonzó alakja volt ő.”[169]

Házassága és leszármazottjai szerkesztés

1871. szeptember 10.-én Budapesten feleségül vette gróf karátsonyfalvi és beodrai Karátsonyi Melánia Eugénia Georgina Anna Laurentia Klotild Margit (*Krisztinaváros, Buda, 1855. szeptember 16.–†Budapest, 1894. április 10.) kisasszonyt, csillagkeresztes hölgyet,[170] gróf Karátsonyi Guido (1817-1885) nagybirtokos, politikus, és puchói és csókai Marczibányi Anna Mária lányát. A házasságukból született:

Jelentősége szerkesztés

Kortársai számára szerkesztés

A főrangúak között kevés olyan kivételes egyéniség ismert, aki a művészetek terén annyira áldásos és termékeny működést fejtett ki – minden esendőségével együtt is –, mint gróf Zichy Géza. A hazai kultúra fejlődését tartotta szem előtt, mecenatúrájával a magyar tehetség támogatását és kibontakozását segítette elő. Minden saját művészeti tevékenységéből szerzett jövedelmét visszafordította a hazai kultúra javára. Támogatásaival, ösztöndíjaival, jótékonysági adományaival kimagaslóan képviselte a nemességet a magyar kulturális életben. Helyzeténél fogva önálló magyar művek létrehozását elősegítő operapályázatot írt ki, valamint ezzel párhuzamosan operabíráló bizottságot hozott létre. "Zichy gróf egyike azon mágnásainknak, aminők minden időben és korban voltak, hogy a többiekért – folytonosan kiengesztelve tartsák a nemzetet. Egy ember, akinek tizenötezer hold földje van, s aki mégis minden idejét a közügyeknek, az irodalomnak szenteli, méltán megérdemli, hogy mindenki megbecsülje." – írta Mikszáth Kálmán a Szegedi Naplóban 1881-ben[174]

1884-ben művészi eredményei és jótékonysági tevékenysége elismeréseként megkapja az Osztrák Császári Lipót-rendet, 1901-ben pedig a zeneművészet terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend nagykeresztjét. Koncertkörútjai során számos külföldi rendjel tulajdonosa lett. 1876-ban a Petőfi Társaság, 1878-ban a Kisfaludy Társaság, 1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia beválasztotta a tiszteletbeli tagjai közé.

Neves zeneszerzők ajánlották a műveiket Zichynek: Liszt Ferenc (A bölcsőtől a sírig, A magyarok istene), Charles-Marie Widor (Zongoraötös Op. 68, Nr 2), Ferdinand Thierot(wd) (Zongoranégyes Op. 30), Robert Volkmann (3 Hochzeitslieder Op. 71), Emil Sauer(wd) (Koncertetűdök Nr 28: Waldandacht). Zaubersee című balladáját Liszt Ferenc zenésítette meg, aki a koncertjein játszotta Zichy műveit is.[175]

Eduard Hanslick, a 19. század egyik legjelentősebb zeneesztétája így értékelte Zichy szerzeményeit és zongorajátékát[176] (korabeli magyar fordításban): „ […] azt a látszatot tudja kelteni, mintha tíz és nem öt ujjal játszanék. Gróf Zichy Géza egy füzet balkézre való etüde-öt komponált, mely Hellgelnél jelent meg Párisban és Liszt Ferencnek van ajánlva. E füzet átlapozásánál alig foghatja meg az ember, hogy mint lehetséges, mindezt egy kézzel keresztülvinni, s a szerző mégis véghezvitte a csodát, a mint ezt egyik etüdejének előadása által fényesen bebizonyította. Ehhez, a bal kéz rendkívüli gyakorlottságán kivűl, még annak öntudata is szükséges, hogy a jobb kéz hiányzik. Sokkal, a mit gróf Zichy tud, még Dreyschock(wd), a bal-kéz legelső uralkodója sem lett volna képes megbirkózni, mert ő nem volt kizárólag és mindenkorra a balkézre utalva s baljának a lehető legtökéletesebb kiképzését nem más akadályozta, mint épen jobbja. Gróf Zichy Géza a maga nemében csodálatra méltó speciálitássá képezte ki magát; de igazságtalanságot követnénk el, ha csak játékát mondanók bámulatosnak. A mi leginkább gyönyörködtetett, az Mendelssohn »A dal szárnyain« című dalának lágy, megkapó előadása volt. Ez magasabbra helyezi őt mint zenészt a legcsodásabb bravournál; a ki egy egyszerű melódiát igy képes előadni, akár egy, akár pedig két kézzel, azzal a művészet nem csupán balkézre lépett frigyre.”[177]

Míg a zongorista Zichy az egyedülálló teljesítménye révén[178] kizárólag bámulatot aratott, addig az író-költő és operaszerző Zichy a kritikák széles spektrumát kapta: „Zichy Géza kegylesői […] odáig mentek hizelkedésükben, hogy komolyan indítványozták a sajtóban egy magyar Bayreuthnak a fölállitását, ahol évente előadták volna a Rákóczi-trilogiát. Evvel a bizantinizmussal szemben állott a vaskalaposok antagonizmusa, akik Zichy Gézának nem tudták megbocsátani, hogy — ha talán kevesebb szaktechnikai felkészültséggel — de mindenesetre sokkal több tehetséggel rendelkezett, mint ők.”[179] A Népszava az arisztokratát támadta benne.[180][181] Szakszerű és alapos elemzések a Pester Lloydban jelentek meg August Beertől[182][183][184] németül, illetve a Pesti Hírlapban Béldi Izortól magyarul. Zichy a szélsőséges kritikákat ignorálta, a szakszerűeket hasznosította, a jó humorúakat „díjazta”.[185]

Az utókor számára szerkesztés

1939-ben, születésének 90., halálának 15. évfordulóján Zichyt így méltatták:

„Zichy alkotóművészete a verbunkos szellemű műzene útján jár. Romantikus, nemzeti jellegű, nyugati zenei formákhoz alkalmazkodó. […] a színpadi műveknek értéke nem egységes, még az egyes operák keretein belül sem. Emelkedett oldalak naiv szavakkal váltakoznak, de Zichy öt dalműve egészében a rajongó muzsikuslélek magyar akarását tükrözi, aki a magyar opera megteremtésén céltudatosan és fáradhatatlanul munkálkodott. Zeneszerzői működésének ez a legnagyobb érdeme. […]több mint fél évszázadon át alig volt a magyar zenei életnek olyan eseménye, melynek megindításában és eredményei érdekében ne tevékenykedett volna. Buzdított, serkentett és irányított. Nézeteinek, szavának rendkívüli súlya volt […] A köztudatban Zichy Géza gróf és a Nemzeti Zenede egyet jelentett. A Zenedének bőkezűségben két kifogyhatatlan mecénása volt: Liszt Ferenc és Zichy Géza. Száz év alatt ők tettek legtöbbet az intézetért.”[4]

„Irodalmi széplélek volt. Jelentős író és nem jelentéktelen költő. írt regényt, elbeszélést, drámát, útirajzot s nem utolsó érdemeként említjük összes színpadi művének szövegkönyvét, valamint kisebb arányú költeményeit. Lendületes, tiszta tolla tiszteletet érdemel”[4].

Rodriguez Endre 1941-es, Néma Kolostor című filmjének zenéjét Zichy Géza szerzeményeiből állították össze.[186]

Magyarországon a Rákosi-korszakban az arisztokráciát kártékony parazitának és a népellenségének minősítették,[187] ezért 1949-ben, Zichy születésének 100. évfordulóján semmilyen megemlékezést nem tartottak. 1966-ban – a Kádár-korszakban – Zichy neve szóba se jöhetett,[188] amikor a Zenede utódintézményének új nevet kerestek. Ez az ideológia a zenetudományban/zenekritikában is meghatározó volt, úgyhogy Zichy egész addig nem került vissza a köztudatba, amíg Németh Amadé ki nem adta a Mahler-könyveit, amelyekben Zichyt a Kádár-korszak ideológiájának megfelelő megvilágításban jelenítette meg.[189] Így azután a Mahlerrel kapcsolatos cikkekben „Zichy-hez hasonló jöttmentek”-ről írtak.[190] A rendszerváltás óta gróf Széchenyi István ismét „A legnagyobb magyar”, de még 2000-ben is jelentek meg Zichyt egyoldalúan és elfogultan megítélő írások.[191] 2022-ben Zichy Géza neve a Zenede utódintézményének önéletrajzában[192] még mindig nem szerepelt, és az 1870–1920 közötti 50 év helyén fekete lyuk tátongott.

Retkes Attila 2011-ben a következőképpen értékelte a Nemzeti Zenede Zichy-korszakát: „1875 után, […] gróf Zichy Géza elnöksége és Bartay Ede igazgatása idején a Nemzeti Zenede egyik virágkorát élte[193].” „A Nemzeti Zenede Zenekarának 1890 és 1918 közötti működését áttekintve nyilvánvaló, hogy az együttes – a növendékhangversenyek színvonalán messze túlmutató, reprezentatív fellépéseivel és igényes, változatos, sokszor merészen újszerű műsorválasztásaival – a magyar zenekari kultúra korai történetének fontos szereplőjévé vált[194].”

Az 1980-as években a nyugati világ zenetudományában szemléletváltozás kezdődött, amely – egyebek között – elfelejtett vagy mellőzött zeneszerzők[195] (újra)felfedezéséhez vezetett. Theodore Edel egy teljes fejezetet szentelt Zichynek a csak egy kezet használó zongoristák számára írt zenéről szóló könyvében.[196] Annak, hogy Zichy műveit még mindig alig játsszák, nem a politika az oka:

  • a szokványos zongorarepertoár unalomig ismert és játszott darabjai[197] se nem igénylik, se nem fejlesztik azt a pedáltechnikát, illetve az ujjak olymérvű függetlenségét[130], amelyek a „félkézzel négykezest-játszáshoz”[5] szükségesek. Továbbá – mint Eduard Hanslick írta – a zongoristákat a bal kezük lehető legtökéletesebb kiképzésében nem más akadályozza, mint éppen a meglevő jobb kezük;
  • nagy apparátust igénylő színpadi művek bemutatása, felújítása költséges és kockázatos vállalkozás. Ezért a világ operatermésének csekély töredéke látható-hallható az operaházakban. Nagyon nehéz megjósolni, hogy a 19. században keletkezett kb. száz magyar operából – közülük csak Erkel Hunyadija és Bánk bánja maradt programon – melyiknek lenne esélye sikerre, mennyire térülne meg a befektetés. Németh Amadé 1985-ben egy 18 részes előadássorozathoz válogatott közülük[198] – nem lehet eléggé értékelni az ehhez szükséges, hatalmas munkát –, de a felmérés, hogy mely művek keltették fel a közönség érdeklődését, sajnos elmaradt.

2016-ban a brazil zongorista és zeneszerző Artur Cimirro(wd) az Acte Préalable(wd) kiadó számára CD-re játszotta Zichy Géza zongoraműveit. Jonathan Welsh kritikája szerint Nehéz elhinni, hogy itt csak egy kéz dolgozik, mivel a részletgazdagság hihetetlen szintű.[199] Schubert ’Rémkirályának’ bal kézre komponált, lehetetlenül nehéz átiratában mindössze öt ujjal mutatja be Schubert remekművének szereplőit. Nemcsak a zongorista számára hihetetlen teljesítmény; megmutatja Zichy jelentős rendezői képességeit is.[200] Az egy kézzel született angol zongoraművész, Nicholas McCarthy rendszeresen játszik Zichy-műveket a koncertjein.

Művei szerkesztés

Zeneművei szerkesztés

  • Operák
  • Zenekari művek
    • Liszt-Marsch (1886)
    • L’histoire d’un chateau (Egy vár története) – 12 pièces caractèristiques pour grand orchestre (1888)
    • Magyar verbunkos (1888)
    • Concerto in Esz Dur zongorára és zenekarra – bemutató: Budapest 1901[224]
    • Ünnepi nyitány – bemutató: Kolozsvár 1906
    • Ünnepi hangok – bemutató: Arad 1913
  • Balett
    • Gemma[225] – táncjáték – bemutató: Prága, 1903, Budapest, 1904, Bécs 1916
  • Kórusmü, ének
    • Zách Klára – ballada – Arany János nyomán, (1870)[226]
    • Zaubersee – ballada – Liszt Ferenc hangszerelésében (1885)
    • Ablak alatt – dalok zongorakísérettel a Dalnok útja ciklusból (1885)
    • Dolores – kantáta [227]- (1888)[228]
    • Szerenád – férfikarra, kísérettel (1886)
    • A vízaknai hősök – férfikarra, kísérettel (1892)
    • Katholikus magyar ének – énekhangra, zenekari kísérettel
    • Ave Maria – énekhangra, zenekari kísérettel
    • Arany-lakodalmas ének – énekhangra, zenekari kísérettel
    • A zene – énekhangra, zenekari kísérettel- bemutató: Budapest 1895[229]
  • Zongora – Átiratok balkézre
    • J. S. Bach – Chaconne BWV 1004
    • F. Chopin – Polonaise in A Dur op. 40 no. 1
    • F. Liszt – Nocturne no. 3 a Szerelmi álmokból
    • Fantazia Wagner 'Tannhäuser'-jének motívumaira (1884)
  • Zongora – Átdolgozások balkézre
    • Rákóczy Induló
  • Zongora – Saját szerzemények balkézre
    • Piano Sonata for the Left Hand
    • 4 Etudes de concert pour la main gauche seule (1879)
    • 6 Etudes pour la main gauche seul (1878)[230]
    • Művészinduló (1879)
    • Két zongoradarab
    • Liebestraum-Fantasie
    • Serenade pour la main gauche seul
  • Zongora – Saját szerzemények két kézre
    • Liszt-Induló
    • Idyll
    • Nász-Gavotte
    • Bevonuási induló és király-hymnus az Alár címü operából
    • Divertimento
  • Hegedü-zongora
    • Liebestraum-Fantasie (Hubay Jenő átdolgozásában)
    • Ungarische Fantasie

Irodalmi munkái szerkesztés

  • Színművei
    • Phrenolog – vígjáték – bemutató: 1871, Nemzeti Szinház[231]
    • A szerelem harca – dráma, bemutató: 1876, Nemzeti Szinház[232]
    • Tízparancsolat – vígjáték – bemutató: 1898, Pozsonyi Szinház[233]
  • Szépirodalmi művei
    • Az álom regénye. Pest, 1872[234]
    • Egy elsülyedt vár. Elbeszélés, 1873[235][236]
    • A boldogság útja. Költ. beszély, Budapest, 1875[237]
    • Költemények. Kiadta a Petőfi Társaság Budapest, 1877[238]
    • A leányvári boszorkány. Költői beszély, Zichy Mihály 13 rajzával. Budapest, 1881[239]
    • Alár. Költ. beszély. Budapest, 1883[240][241]
    • Utolsó utamról (Olaszország, Svájc, Franciaország). Budapest, 1886[242]
    • Élmények Skandináviában. Budapest, 1887[243]
    • Három hét Szentpétervárott. Budapest, 1889[244]
    • Újabb költeményei. Budapest, 1892[245]
    • Katholikus magyar egyházi ének. Budapest, 1895[246]
    • Lourdes. Budapest, 1895[247]
    • Elvi kommunisták. Élményeim a kommunizmus alatt. Budapest 1920[143]
  • Írásai
    • Emlékezés Liszt Ferencre – Magyar Salon, 1886. szeptember[248]
    • Liszt Ferenc emlékbeszéd – A Zene, 1911. október[249]
    • Liszt Ferenc – székfoglaló az MTA-ban, 1911[250]
    • A félkezű ember könyve – utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló. Franklin kiadó Budapest, 1915
    • Aus meinem Leben I-III. Stuttgart, Deutsche Verlags-Anstalt 1911, 1913, 1920 (első két kötete magyarul is megjelent: Emlékeim I-II Franklin kiadó Budapest, 1912/13.)
    • Liszt Ferenc – Zenei Szemle, 1917. március[248]

Kitüntetései szerkesztés

Dátum Elnevezés Indoklás
1916-05-17 Pro litteris et artibus[251] művészi pályafutásának ötvenéves jubileumára
1916-03-25 Porosz vöröskereszt-rendjel 2. és 3. osztályú kommandőr-keresztje[252] művészi pályafutásának ötvenéves jubileumára
1901-03-17 Ferenc József-rend nagykeresztje[253] a zeneművészet terén szerzett érdemeiért
1894-02-04 Valóságos Belső Titkos Tanácsosi cím[254] az Operaház intendánsaként végzett munkájáért
1889-12-30 Orosz császári Szt.-Annarend középkeresztje[255]
1889-01-18 Olasz vaskoronarend középkeresztje[256]
1888-02-16 Dán Danebrog-rend középkeresztje[257]
1888-02-16 Svéd Wasa-rend középkeresztje[257]
1884-08-12 Osztrák Császári Lipót-rend[258] a művészet terén, valamint jótékonysága által szerzett érdemeiért
1883 Porosz Koronarend[259]
1882 Császári és Királyi Udvari Kamarás[260]
1881-05-21 Nassaui Adolf-rend középkeresztje[261]

Az Akadémiai Almanachok[262] további kitüntetéseket is felsorolnak, de Német koronarend nem létezett, csak Porosz koronarend; s a badeni Záhringi-OroszIán-rend adományozását, illetve viselésének engedélyezését Zichy számára a hivatalos közlönyök nem igazolják. Ugyanez érvényes a más forrásokban említett Francia Becsületrendre, a Belga Lipót-rendre, valamint a Román Korona-rendre is.

Névadó szerkesztés

  • Zichy Géza Zeneiskola – Hajdúszoboszló
  • Zichy Géza utca – Budapest – A Zuglói Önkormányzat 2018-ban emléktáblát helyezett el Zichy villájának kerítésén (6. szám).

Diszkográfia szerkesztés

  • Géza Zichy: Complete Piano Transcriptions, Artur Cimirro, Acte Préalable (AP0372),2016
  • Géza Zichy: Complete Piano Works, Artur Cimirro, Acte Préalable (AP0371),2016
  • Solo (Liszt/Zichy: Szerelmi álmok Nr 3), Nicholas McCharty, Parlaphone Records, 2015

Hanganyag szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér
  2. ↑ a b OperaDigiTár
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  4. ↑ a b c d Papp 1939
  5. ↑ a b Devich 1999
  6. ↑ Magyar Főnemességi Adattár - gróf Zichy Lipót, 2021. január 24.
  7. ↑ Apai nagyszülei gróf Zichy Ferenc (1774-1861), királyi tanácsos, nagybirtokos, és gróf galántai Esterházy Amália (1776-1817) voltak. Apai nagybátyja, gróf Zichy Ferenc Szerafin (1811–1900) magyar tárnokmester, főrendi főispán és nagykövet volt. Apai nagyapjának a fivére, gróf Zichy Ödön (1809–1848) udvarhű politikus, nagybirtokos, akit hazaárulás vádjával végeztek ki 1848-ban Görgei Artúr ítéletével.
  8. ↑ Magyar Főnemességi Adattár - gróf Sztáray Mária, 2021. január 24.
  9. ↑ Anyai nagyszülei gróf sztárai és nagymihályi Sztáray Vince (1771–1827) és gróf szirmabessenyői, cserneki és tarkői Szirmay Johanna (1792-1848) voltak. http://genealogy.euweb.cz/hung/zichy4.html Zichy Lipótné Sztáray Mária nagynénje volt gróf Sztáray Mária Amália Jozefának (1863–1940), Erzsébet magyar királyné udvarhölgyének.http://genealogy.euweb.cz/hung/sztaray2.html
  10. ↑ 1867. márc. 29-én, a Zenede Magyar Zenetörténeti Hangverseny-sorozatának első hangversenyén egyebek között gróf Sztáray- és Szirmay-kompozíciók kerültek előadásra. Pintér, Mária (1978. 12). „A Nemzeti Zenede története”. Parlandó, Budapest 20 (12), Kiadó: Népszava Lapkiadó Vállalat. ISSN 0133—2767.  
  11. ↑ Zichy 1911 22 o.
  12. ↑ Zichy 1911 44 o.
  13. ↑ Diósy 1916  Diósy tévedett, amikor ezt a mondást Mayrbergernek tulajdonította, mert az csak 1866 ban került Pozsonyba a Pozsonyi Egyházi Zene Egyesület élére, az azt megelőző években Bruck an der Mur-ban dolgozott.
  14. ↑ Zichy 1911 41 o.
  15. ↑ Zichy 1911 45 o.
  16. ↑ Zichy 1911  64 o.
  17. ↑ Zichy 1911  65–66 o.
  18. ↑ Zichy 1915  5-11 o.
  19. ↑ Zichy 1915  12 o.
  20. ↑ Zichy 1915  11 o.
  21. ↑ Zichy 1915  13 o.
  22. ↑ Zichy 1915  13 o.
  23. ↑ A Pozsonyi Vigadó. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
  24. ↑ Čiefová, Martina: Magyar zenei kultúra a 19. századi Pozsonyban, 2014. április 16. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
  25. ↑ (1867. augusztus 7.) „Ischl” (német nyelven). Salzburger Zeitung. „Die Ouverture aus Huniady Laslo gab Graf Geza Zichy mit der linken Hand auf dem Piano mit solcher Bravour und Präcision, daß er zu stürmischem Beifalle hinriß, der ihm noch eine ausgezeichnete Studie auf dem Flügel entlockte […] Graf Geza Zichy schloß das reiche Programm mit einem Potpourri aus Gounods Faust, dessen eben so schwierige als meisterliche Durchführung mit der linken Hand allein die rechte nicht nur nicht vermissen ließ, sondern dem staunenden Zuhörer den Eindruck machte, als ob sie auf den Tasten mit der linken wetteiferte.” 
  26. ↑ Zichy 1911  110 o.
  27. ↑ Zichy 1911  124 o.
  28. ↑ Zichy 1911  132 o. "Ich bestand die Staatsprüfungen […] in allen Disziplinen mit Auszeichnung und habe so den Willen meines Vaters erfüllt."
  29. ↑ Zichy 1911  133 o.
  30. ↑ „Amtliches”, Neue Freie Presse, 1871. június 16. (Hozzáférés: 2021. április 14.) „Auf Vortrag meines ungarischen Ministers des Innern finde Ich den […] Honorär-Conceptsadjuncten im Ministerium für Cultus und Unterricht, Grafen Geza Zichy, zum Honorar-Concipisten im Ministerium des Innern zu ernennen. Schönbrunn. Den 7.Juni 1871. Franz Joseph m.p, Wilhelm v. Toth m.p” 
  31. ↑ Zichy 1911  134-137, 155-158 o. Zichy 1913  1-11 o.
  32. ↑ Zichy 1911  159-160 o. „Liszt setzte sich an das Klavier und spielte meine Ballade. O du mein Himmel, wie spielte er sie! Stellen, die ihm zu monoton vorkamen, änderte er sogleich, transponierte, erweiterte die Hauptmotive, umspielte dieselben mit einem Goldregen von Passagen und sagte immer: «Ich weiß es, Sie haben sich das so gedacht, es ist aber nicht ganz so herausgekommen! » Ich wollte ihm die Hand küssen, er aber umarmte mich und sprach: «Wir werden uns schon nahe treten und ich hoffe, Ihr Meister wird es mir vergeben, wenn ich mich mit Ihnen beschäftige.» Mir schwindelte, als ich den großen Mann verließ und eine neue Welt öffnete sich vor meinen Augen.”
  33. ↑ Teljes nevén gróf karácsonyfalvi és beodrai Karátsonyi Melánia Eugénia Georgina Anna Laurentia Klotild Margit (*Krisztinaváros, Buda, 1855. szeptember 16.–†Budapest, 1894. április 10.) csillagkeresztes hölgyet,familysearch.org gróf Zichy Gézáné gróf Karátsonyi Melánia gyászjelentése gróf Karátsonyi Guido (1817–1885) nagybirtokos, politikus, és puchói és csókai Marczibányi Anna Mária lányát.
  34. ↑ „Fővárosi hirek”, Fővárosi Lapok, 1871. szeptember 12. (Hozzáférés: 2021. január 17.) „A gróf Zichy Géza és gróf Karácsonyi Melanie grófkisasszony esküvőjénél rég volt fényesebb Budapesten. Vasárnap d. u. 4 órakor tartották. Az egyházi szertartást H ay n a l d kalocsai érsek végzé az esti vecsernyére kivilágított krisztinavárosi templomban, mely megtelt néppel […]Az egész menyegző magyar pompája a régi idők nagy nászünnepeire emlékeztettek.” 
  35. ↑ Magyar Főnemességi Adattár- Zichy Géza. (Hozzáférés: 2021. január 24.) hozzáféréskor a Főnemességi Adattárban Sándor adatai hibásak, Aladáré pedig hiányoztak)
  36. ↑ „A boldogság útja.”, Magyar Újság, 1875. március 7. (Hozzáférés: 2021. január 12.) „A munkának több a hiánya, mint az érdeme; az irodalomra nézve örvendetes azért, mert egy fejlődő, igazi tehetségről tanúskodik.” 
  37. ↑ „Theater- und Kunstnachrichten”, 1869. december 18. (Hozzáférés: 2021. április 14.) „Aus Preßburg meldet man viel Rühmliches über ein neues Trauerspiel: „Der Prätendent", dessen Stoff der ungarischen Geschichte entlehnt ist. Der Verfasser ist ein junger Hörer der Rechte, Graf Geza Zichy, dem man ein bedeutendes poetisches Talent nachsagt.” (Sok dicséreteset jelentenek Pozsonyból egy új tragédiáról: "A trónkövetelő"-ről, amelynek témája a magyar történelemből származik. A szerző egy fiatal joghallgató, gróf Zichy Geza, akiről azt mondják, hogy jelentős költői tehetsége van.) Az újság tévedett, Zichy csak németre fordította Szigligeti művét.
  38. ↑ „Magyar költők franczia fordításban”, Vasárnapi Ujság, 1876. július 16. (Hozzáférés: 2021. február 2.) „Saissy Amédée franczia irodalmi tanár, ki a nyarat gróf Zichy Géza tetétleni birtokán tölti, magyar anthológiát fog nyomatni Párisban. Házi gazdája segélyével ő maga a magyar költészet számos kitűnő termékét forditotta le franczia nyelvre, többi közt Petőfitöl ötven költeményt a legbecsesebbekből, Arany Jánostól a legszebb balladákat, (Zách Klárá"-t és „Ágnes asszony"-t meglepő sikerrel,) Gyulai Páltól, Szász Károlytól s a fiatalabb költőktől szintén több lyrai művet.” 
  39. ↑ „A közös pénzügyminiszteri állás”, Ellenzék, 1882. június 19. (Hozzáférés: 2021. január 12.) 
  40. ↑ „VIdéki Hirek”, 1883. június 5. (Hozzáférés: 2021. február 2.) 
  41. ↑ „Külföld: Gróf Zichy Géza”, Fővárosi Lapok, 1886. február 26. (Hozzáférés: 2021. január 12.) 
  42. ↑ „Magyar Bayreuth”, BME Építőipar, 1912. január 21. (Hozzáférés: 2021. február 3.) 
  43. ↑ „Nachrichten”, Berliner Musikzeitung, 1883. január 4. (Hozzáférés: 2021. január 28.) (német nyelvű) „als echter Edelmann spielt er ausschliesslich nur zu wohlthätigen Zwecken und auf besondere Einladung. Trotz der so bedingten Seltenheit seines Auftretens hat er doch in wenigen Jahren der nothleidenden Menschheit die Summe von über 200000 Gulden erspielt und sich daneben einen Künstlerruf erworben, welcher durch die Urtheile der hervorragendsten Kritiker für immer fest begründet ist.” 
  44. ↑ „Nachrichten”, Berliner Musikzeitung, 1883. március 29. (Hozzáférés: 2021. január 21.) (német nyelvű) „Graf Géza Zichy hat einen Theil des Ertrages seiner jüngsten Concertreise in Deutschland, nämlich acht tausend Mark, dem Professoren-Pensionsfonds des Pester National-Conservatoriums zufliessen lassen.” 
  45. ↑ „Gróf Zichy Géza”, Fővárosi Lapok, 1887. november 9. (Hozzáférés: 2020. december 18.) „Stockholmban  […] az első hangverseny jövedelmét felemésztették a szállitási és hirdetési költségek; a második hangverseny jövedelme a királyné védnöksége alatt álló kórházé lesz; a harmadik hangverseny jövedelmét pedig Eugenia hercegnőnek, a király nővérének kívánságára, az ő pártfogása alatt levő gyermek-kórház javára fordítják. Christianiában, a király kívánságára, szintén jótékony célok kapják a befolyó jövedelmet […] Kopenhágában a második hangverseny jövedelmét, a dán királyné kívánságára, a védnöksége alatt álló kórháznak kellett adni.” 
  46. ↑ (egy ezüsthatost, amit Liszttől kapott, hogy zongorázzon, megtartott magának és óraláncára függesztve hordta.)Marék, Antal. „Zichy és Liszt közös fellépése a szegedi árvízkárosultak javára”, Magyar Nemzet, 1983. január 11. (Hozzáférés: 2021. január 12.) 
  47. ↑ Zichy 1913  132-133 o.
  48. ↑ Zichy 1911  159 o.
  49. ↑ Zichy 1920  55-61 o.
  50. ↑ A Zichy-Harvey kastély Tetétlenen. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
  51. ↑ Ónody 1996
  52. ↑ (külön szobát rendezett be neki, Liszt pedig – emlékül - saját kezűleg egy fenyőt ültetett a kastélyparkban)„Tetétlen”, Fővárosi Lapok, 1889. szeptember 5. (Hozzáférés: 2021. január 12.) 
  53. ↑ „Vidék, Sopron”, Fővárosi Lapok, 1881. március 27. (Hozzáférés: 2021. február 8.) 
  54. ↑ „Liszt Kolozsvártt(sic!)” (fizetős), Fővárosi Lapok, 1879. március 18. (Hozzáférés: 2021. február 8.) „Végre a programm utolsó száma következett, a Rákóczi-indúló, Liszt átiratában, előadva Liszt és gr. Zichy Géza által. A nagy mester és tanítványa közt az a ritka szép viszony létezik, mely a régi korban például egy Raphael és tanítványai közt. Szeretet és hála, saját művében való gyönyörködés és bámulat, fűzik őket szorosan egymáshoz, a mi a háromkezű játékban is nyilvánult, egy lelket öntve az egészbe” 
  55. ↑ „Graf Geza Zichy”, Wiener Presse, 1884. november 30. (Hozzáférés: 2021. január 12.) (német nyelvű) „Der bekannte einarmige Clavier- Virtuose Graf Geza Zichy veröffentlichte in Augsburg, wo er jüngst zu wohlthätigem Zwecke concertirte, folgende Erklärung, die zeigt, wie frei der Künstler von jedem Standeshochmuth ist: Kaum in der altehrwürdigen Stadt Augsburg angekommen, muß ich mich zu meinem größten Verdruß mit allen meinen Titeln zu Häupten der Concertanzeigen angeführt sehen. Ich bin stolz darauf, auch ohne Titel einen anständigen Künstlernamen zu besitzen, welcher der Oeffenlichkeit angehört. Indem aber Titel mit künstlerischen Leistungen nichts gemein haben, verwahre ich mich feierlich gegen solche unwürdige Marktschreiereien der Concertanzeigen. Achtungsvoll Graf Geza Zichy.” 
  56. ↑ „Különfélék”, A hon, 1875. október 13. (Hozzáférés: 2021. január 22.) „A nemzeti zenedének legutóbbi választmányi gyűlése egyhangúlag gr. Z i c h y Gézának elnökké való megválasztása mellett nyilatkozott s küldöttség neveztetett ki, mely őt felkérje e tiszt elvállalására. A gr. megtisztelő felhívásnak engedett is.” 
  57. ↑ „A római lapok gr. Zichy Gézáról”, Fővárosi Lapok, 1888. március 28. (Hozzáférés: 2021. január 12.) 
  58. ↑ „Gróf Zichy Géza berlini hangversenye”, Fővárosi Lapok, 1889. december 11. (Hozzáférés: 2021. január 12.) 
  59. ↑ „Zichy Géza gróf müncheni hangversenyéről”, Nemzet, 1883. február 22. (Hozzáférés: 2021. január 12.) „Zichy Géza gróf […] mindig szívesen látott vendég Münchenben […] »magyar rhapsodiájában« a szerző és művész megkoronázta a mai est sikerét, midőn egy kezével olyan megdöbbentő technikát produkált, a mire mások leggyakrabban két kézzel sem képesek; a tetszészaj vihara arra birta a művészt, hogy a programmot megoldja egy phantasieval Gounod »Faust«-ja és Schuber »Erlkönig«-e fölött..” 
  60. ↑ „Notre soirée de jeudi”, Le Figaro, 1878. november 2., 4. oldal (Hozzáférés: 2023. április 19.) (francia nyelvű) „Un amateur, un gentilhomme hongrois, se trouvait dans notre auditoire: le comte Géza Zichy. M. Zichy a eu le malheur de perdre son bras droit à la suite d'un accident de chasse. Cependant il a, sur le piano, un talent incompartable. Il nous a joué une fantasie sur Faust d'une facon stupefiante. - Il n'a qu'un bras, s'est écrié Sardou, et on jureait qu'il joue à quatre mains!” (Egy amatőr, egy magyar nemes volt a közönségünkben: gróf Zichy Géza. Zichy urat az a szerencsétlenség érte, hogy egy vadászbalesetben elvesztette a jobb karját. A zongorán azonban páratlan tehetséggel rendelkezik. Megdöbbentő módon játszott nekünk egy Faust-fantáziát. - Csak egy karja van - kiáltotta Sardou -, és mi megesküdtünk volna, hogy négy kézzel játszik!)
  61. ↑ „Théâtres et Concerts”, Journal des debats politiques etlitteraires, 1886. február 15., 4. oldal (Hozzáférés: 2023. április 19.) (francia nyelvű) „Lundi 15 février, à la salle des fêtes du Grand-Hôtel, sera donné, au profit de la Société de bienfaisance austro-hongroise, un concert avec le concours du comte Géza Zichy, de M. Faure, de Mme Bilbaut-Vauchelet, de M. Nicot et de M. Coquelin aîné.” (Február 15-én, hétfőn a Grand-Hôtel Salle des Fêtes termében az Osztrák-Magyar Jótékonysági Társaság javára koncertet adnak Zichy Géza gróf, Faure úr, Bilbaut-Vauchelet asszony, Nicot úr és Coquelin úr részvételével.)
  62. ↑ „Az orosz lapok gróf Zichy Gézáról”, Fővárosi Lapok, 1889. február 20. (Hozzáférés: 2021. január 12.) 
  63. ↑ „Gróf Zichy Géza Skandináviában”, Fővárosi Lapok, 1887. november 9. (Hozzáférés: 2021. január 12.) 
  64. ↑ Zichy 1920  49 o.
  65. ↑ G.E.. „Theater, Musik und Concerte”, Vossische Zeitung, 1883. január 16. (Hozzáférés: 2021. április 8.) (német nyelvű) „Am Sonnabend gaben Graf Zichy und Professor Joachim unter Mitwirkung der philharmonischen Kapelle und Leitung des Professors Rudorff ein Concert in der Singakademie. Graf Zichy besitzt nur die linke Hand und leistet mit dieser erstaunliches. Allerdings die Arrangements und die recht gefälligen und ansprechenden eigene Compositionen, welche er zum Vortrag bringt, von einer durch die zu Grunde liegenden technischen Bedingungen nothwendig herbeigeführten Einseitigkeit nicht frei zu sprechen; dafür gewährt es aber einen eigenen Reiz, die auch unter diesen Umständen erreichbare Tonfülle und Beweglichkeit und vor allen Dingen die Selbstständigkeit der einzelnen Finger sowie die Geschicklichkeit in den schnellen Sprüngen der Hand von den tiefsten bis in die höchsten Oktaven mit eigenem Ohre wahrzunehmen. Die Sicherheit der Hand ist außerordentlich; daß aber entlegene Griffe niemals eine hörbare Lücke in der Tonfolge zeigen, daß die verschiedenen Finger derselben Hand den Baßcharacter, den Character des melodischen Tons und der Verzierung gleichzeitig so bestimmt festzuhalten vermögen und daß das Ganze eben darum den Eindruck des musikalisch Ungezwungenen und natürlich Geschmackvollen macht, ist viel mehr zu preisen.[…] Er spielte auf einem Bösendorfer’schen Flügel, der wahrscheinlich besondere technische Einrichtungen hat (entweder durch Ehrbar’s prolongement oder durch ein Theilpedal), um das längere Fortklingen einzelnen Töne zu ermöglichen. Denn der Baß tönte häufig weiter, nachdem die Hand schon längst in den höheren Oktaven ihre Thätigkeit begonnen hatte.” 
  66. ↑ Zichy 1920  20 o. „Wenn man mit einer Hand Klavier spielt, muß man gleichzeitig drei verschiedene Anschlagsarten in Anwendung bringen. Alle die Töne, die als Baßtöne weiterklingen sollen, müssen stark, die begleitenden Mittelstimmen schwach und die Melodienoten wieder stärker gespielt werden. Es ist nun Aufgabe der Spielhand, in außerst raschen Sprüngen diese Gewichtsverhältnisse zu berücksichtigen und dabei den Eindruck einer geschlossenen und einheitlichen Klangwirkung zu erzielen. Das kostet natürlich viel Übung, ist aber – wie ich bewiesen zu haben glaube – sehr wohl möglich.”
  67. ↑ Zichy 1920  73-85 o. Svájc; 97-124 o. Skandinavia; 125-136 o. Olaszország; 137-162 o. Oroszország; 27-37 o. Hollandia
  68. ↑ „A Nemzet Tárcája. Gróf Zichy Géza”, Nemzet, 1891. április 3. (Hozzáférés: 2020. december 13.) „25 évi művészi pályafutás után szabad volna egy kevéssé elbizakodottnak is lennie. Csak legalább olyan mértékben, a mennyivel nem sérti, sőt emeli öntudatát. Az a tény hogy egész életén át mindig csak jótékony czélra munkálkodott, az emberiség hálájára méltó és az érte járó elösmerés nem esik egy rovat alá azzal, a melyet hazánk és a külföld neki, mint művésznek méltó jutalmul adott.” 
  69. ↑ „Zichy Géza gróf”, Pesti Hirlap, 1891. április 3. (Hozzáférés: 2020. december 18.) „25 éves Írói és művészi jubileuma alkalmából Debrecenben rendkívül érdekes és szépen kiállított album jelent meg Karczag Vilmos szerkesztésében. Az album elején Zichy Géza gr. kezeirásával a következő motto olvasható: ’Boldog vagyok, hogy a szegények és szerencsétlenek szolgálatában állhatok és arcom verejtékével kereshetek kenyeret — mások számára.’” 
  70. ↑ „Gróf Zichy Géza”, Zenevilág, 1901. január 15. (Hozzáférés: 2020. december 10.) 
  71. ↑ Zichy 1920  165 o.
  72. ↑ Magyar Főnemességi Adattár- Zichy Géza. (Hozzáférés: 2021. január 24.)
  73. ↑ (1891. március 15.) „Mahler G. szerződése felbontva”. Pesti Hírlap, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.)  
  74. ↑ (1891. február 20.) „A m.kir. operaház szabályrendelete”. Pesti Hírlap, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „§20: „Az intendáns  […] a mennyiben az intézet érdekében szükségesnek látná, a művészeti igazgató javaslata körén kívül — saját felelősségére — szerződéseket köthet". §40:"A művészeti igazgatónak a jelen szabályrendeletben és a színházi törvényekben felsorolt egyes vagy összes jogait a megfelelő okokból és ezek alapján előállott szükség esetén az intendáns saját felelősségére személyesen gyakorolhatja") […]. Ezen „20. és 40. §-ok intézkedéseitől eltekintve, a művészeti igazgató hatásköre a régebbi maradt.” 
  75. ↑  Ezek a jogok korábban a következőképp voltak szabályozva: Intendáns: „10/ A játékrend általános jellegét illetőleg felügyel arra, hogy az mindenkor megfeleljen a m.k. Operaház hivatásának és méltóságának […] Észrevételeit az igazgatóval közli, de sem a játékrend megállapításába, sem a szereposztásba közvetlenül nem foly be. […] 12/ A művészeti igazgató, gazdasági főnök és a műszaki felügyelő által elébe terjesztett kinevezéseket, szerződéseket helyben hagyja, vagy azoktól helybenhagyását megtagadja.” Igazgató: „32/ A tulajdonképpeni művezetést az igazgató saját felelőssége mellett önállólag teljesíti ugyan, azonban minden olyan lényeges kérdés vagy ügy, mely bár a költségvetés keretében foglalt nagyobb kiadásokra, bármely időre szóló szerződésekre vonatkoznak, írásban az intendáns elé terjesztendők.” (Részlet Keglevich István intendánsnak a belügyminiszterhez írott felterjesztéséból, melyben meghatározza az operai munkaköröket. 1886 szeptember 10) Dés 1984 34-37 o.
  76. ↑ SzabRend 1891
  77. ↑ Pukánszkyné 1938 362 o.
  78. ↑ Pukánszkyné 1938  636-638 o. „Gr. Zichy Géza intendáns jelentése a N. Sz. és Operaház túlbevételeiről” „Az 1891. évi mérleg a m. kir. operaház történetében annak fennállása óta az első, melynek kedvező pénzügyi eredménye nem megtakarításokból alakul, hanem tényleg több-bevétel.”
  79. ↑ Dés 1984  Zichy Géza javaslata az énekesképzés átszervezésére(74-80 o.) „egyrészt nincs elég tér arra, hogy azok, akik képességet éreznek magukban az operaénekesi pályára alkalmat is talaIhatnának tehetségük fejlesztésére és érvényesítésére s ennélfogva kedvet sem nyernek e pályára, másrészt a M.Kir. Operaház nélkülözi azokat az előiskolákat, a melyeket más nemzeteknél a vidéki operaszínházak képeznek, vagy amilyenekkel a budapesti Nemzeti Színház is bír a drámára nézve a vidéki színészetben.”(75-76 o.) „Gyakorlóhelyekül kell továbbá tennünk a vidéki színhpadokat. A kolozsvári, majd a pozsonyi és temesvári színházakat mielőbb azon helyzetbe kell a magas kormánynak juttatni, hogy a sok tekintetben káros hatású s újabb időben felette elposványosodó Operette-faj visszaszorítása mellett az opera (komoly és tiszta víg opera) művelésére képesek legyenek, ha egyelőre csekélyebb mértékben is.”(77 o.)
  80. ↑ Pukánszkyné 1938 639-646 o. „Gr. Zichy Géza felterjesztése az új N. Sz. építése tárgyában”
  81. ↑ SzabRend 1891  „1. §. A m. kir operaháznak czélja: hogy az operai művészetet és eredeti opera-irodalmat s közvetve a magyar zenét fejlessze és virágoztassa“
  82. ↑ Opera 1909 68-91 oldal MAGYAR:Erkel:Brankovics György (1889-02-23), Sztojanovits:Új Romeo (1889-04-17), Sztojanovits:Csárdás (1890-12-07) KÜLFÖLDI:Bizet: A gyönyhalászok (1888-10-25), Kreutzer:A granadai éji szállás(1888-10-22), Corradi:A négy kérö (1888-10-22), Bayer:A babatündér (1888-12-13), Wagner:A Rajna kincse(1889-01-26), Wagner:A walkür(1889-01-26), Maillart: Villars dragonyosai (1889-03-31), Bayer:Nap és föld (1889-12-21), Marschner:Templomos és zsidónö (1890-03-08), Offenbach:Eljegyzés lámpafénynél (1890-12-12), Mascagni:Parasztbecsület (1890-12-26), Lortzing:A fegyverkovács (1891-01-17)
  83. ↑ Opera 1909 91-120 oldal MAGYAR:Szabados:Vióra (1891.03.14), Rieger:Nivita (1891-11-15), Liszt:Szent Erzsébet Legendája (1891-09-15), Hubay: Alienoer (1891-12-05), Sztojanovits:Tous les trois (1892-10-29), Mihalovich:Toldi (1893-03-18) Szabó:Dárius kincse (1893-10-04), Farkas:A vezeklök (1894-04-24), Raimann:Arden Énok (1894-05-08), Poldini:Északi fény (1894-05-08) KÜLFÖLDI:Mascagni:Egy álom választottja-Danza esotica (1891-12-18), Cornelius:A bagdadi borbély (1891-12-30), Mascagni:Fritz barátunk (1892-01-24), Wagner:Siegfried (1892-04-09), Mozart:Bastien és Bastienne (1892-11-29), Wagner:Istenek alkonya (1892-12-10), Widor:A korrigán (1893-01-21), Leoncavallo:Bajazzók (1893-03-28), Smetana: Az eladott menyasszony (1893-09-21), Lortzing: A vadorzó (1894-02-10), Puccini: Manon Lescout (1894.03.17)
  84. ↑ „Az új intendáns, gróf Zichy Geza, aki imádóival költőnek és zeneszerzőnek nevezteti magát, azzal ünnepli beiktatását, hogy a rábízott operából kiszorítsa azt az igazgatót, akinek a művészi tevékenységét a sajtó és a nyilvánosság egybehangzóan a leghangosabb elismeréssel illette.”„Theater- und Kunstnachrichten.”, Neue Freie Presse, 1891. március 15. (Hozzáférés: 2021. április 15.) (német nyelvű) „Der neue Intendant, Graf Geza Zichy, der sich von seinen Anbetern einen Dichter und Componisten nennen läßt, feiert seinen Amtsantritt damit, aus der ihm anvertrauten Oper jenen Director zu verdrängen, über dessen künstlerische Thätigkeit in der Presse und im Publicum nur Eine Stimme lautester Anerkennung herrscht” 
  85. ↑ Karpath, Ludwig (1934. június 24.). „Hogyan túrták ki Mahler Gusztávot a budapesti Operaházból?”. Pesti Napló, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „A zenegróf, aki a magyar főnemességhez tartozott, azt hitte magáról, hogy alkalmas az Opera személyes vezetésére és ezért nagy buzgalommal fogott hozzá, hogy az alájarendelt igazgató életét elkeserítse […] Az erőszak politikáját követte, melyhez Mahler egyáltalán nem szokott hozzá. Az Opera egy ősi alapszabályát akarta megváltoztatni gróf Zichy: megnyirbálta az igazgató jogait és önhatalmúlag kiterjesztette kötelességeit.” 
  86. ↑ GedMat 1965  201 o.: „Mahlernél Zichy jövetelekor látszólag még nem volt aktuális a távozási szándék.” 238.o.: „Zichy összeállította Mahler bűnlajstromát és elbocsátotta” 247 o.: „Bernhard Pollini […] már 1886-ban is hívta vállalkozásához. Mahler most, öt évvel később, amikor újra ajánlatot kap tőle, elfogadja a meghívását, és 1891 őszén elfoglalja a szinház karmesteri székét”
  87. ↑ SzéKeGa 1990 „gróf Zichy Géza elüldözte Mahlert […]”
  88. ↑ Németh, Amadé (1995. szeptember 1.). „A magyar királyi operaház Gustav Mahler igazgatása alatt”. Operaélet, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „Az események nem hagynak kétséget afelől, hogy Zichy intendáns egyértelműen el akarja távolítani Mahlert. 1891. március 15-én a művész felbontja szerződését a Magyar Királyi Operaházzal […] be kell látnia, hogy önérdeke nem köthető össze a magyar hazai érdekekkel. Közben megérkezik a rendkívül előnyös szerződése Hamburgból. Egy ideig még tűri a színházi álbarátok és néhány újságíró mocskolódását, aztán elmegy.” 
  89. ↑ Tallián 1984  83 o. „Kezdettől Mahler eltávolítására tört; ismét átdolgoztatta a szabályrendeletet”
  90. ↑ (1890. október 13.) „Változás az intendánsi állásban” (fizetös). Pesti Hírlap, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „Képviselői körökben mind határozottabban lép föl a hir, hogy Beniczky Ferenc intendáns az 1891. évi államköltségvetés letárgyalása után megválik jelenlegi állásától és Pestmegye főispánjává fog kineveztetni. Utódául az intendánsi állásban Radvánszky Géza bárót, a kiváló műveltségű főurat emlegetik, a ki azonban — hir szerint — az intendánsság elvállalásához bizonyos föltételeket köt, a melyek hivatva lennének sikeres működését, különösen pedig az opera művészi vezetésére való befolyását biztosítani. Másfelől szóba került mint intendánsjelölt Rakovszky Géza országgyűlési képviselő is, a kit független állása és magas műveltsége, valamint zenei képzettsége főleg az opera szempontjából qualifikálnának az intendánsi állásra.” 
  91. ↑ (1890. október 29.) „Az új intendáns”. Pesti Hírlap, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „Biztos forrásból nyert értesülés szerint az intendánsi kérdés megoldottnak tekinthető. Miután a Radvánszky Géza báróval folytatott tárgyalások a báró vonakodása miatt eredményre nem vezettek, a kormány Zichy Géza grófhoz fordult, a ki bizonyos föltételek alatt kész az intendánsi állás elvállalására. Kinevezése azonban csak újév után várható s addig Beniczky Ferenc tovább vezeti a nemzeti színház és az opera ügyeit.” 
  92. ↑ Pukánszkyné 1938 633-635 o.
  93. ↑ Wellmann, Nóra (1989. december 1.). „Ismeretlen Mahler levelek az Operaházban”. Muzsika, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „Budapest, 1890. január 1. Excellenciás Uram! Ezennel tisztelettel bejelentem, hogy kénytelen vagyok élni azon szerződésben biztosított jogommal, hogy szerződésemet ez év szeptember elsejével felbonthatom. Egyben kijelentem, hogy amennyiben a belügyminiszter úr őexcellenciája az Excellenciás Uramnak benyújtott folyamodványnak helyt ad, kész vagyok felmondásomat visszavonni. Excellenciás Uram alázatos szolgája Gustav Mahler igazgató” 
  94. ↑ GMAR 4. o.: 14000 márkánál kevesebbért nem szerződik (Dokumentazonosító E6-MC-322) GMB 1996  nem tartalmazza ezt a levelet
  95. ↑ GMB 1996  110. o. „Sajnos nem áll módomban, hogy követelésemet az Ön igényének megfelelöen módosítsam”
  96. ↑ GMB 1996  110. o. „folyó hó 9-i levelére válaszolandó kijelentem, hogy kész vagyok ajánlatát elfogadni, ha Ön a fizetésemet minden levonás nélkül jóváhagyja, azaz az adókat, a nyugdíjjárulékot és egyéb illetékeket magára vállalja” GMAR 4. o.(Dokumentazonosító E7-MC-336)
  97. ↑ GMB 1996  111. o.: „Épp egy utazásról visszatérve kaptam meg az Ön november 2-i nagybecsü levelét.[…] Ajánlatát évi 12 000 márka tiszteletdíjjal azzal a feltétellel fogadtam volna el, ha Ön a szokásos levonásokat, adó- és nyugdíjilletékeket magára vállalja […] Miután én Önnel szembeni készségemet minden oldalról bebizonyítottam, […] engedje meg, hogy ezt a pótlást a nekem megküldött szerződésbe beillesszem.“ GMAR 4. o.(Dokumentazonosító E7-MC-337)
  98. ↑ (1891. február 2.) „Új intendáns”. Zenelap, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.)  
  99. ↑ Carr 1998  51-57 o.
  100. ↑ (1891. március 15.) „Mahler G. szerződése felbontva.”. Pesti Hírlap, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „Mai nappal visszaléptem a magyar kir. opera művezetői igazgató állásától […]Távozom helyemről azon tudatban, hogy híven és becsületesen tettem meg kötelességemet és azon őszinte óhajjal, hogy a magyar királyi opera virágozzék és gyarapodjék. Tisztelettel Budapest, 1891. március 14. Mahler Gusztáv.”” 
  101. ↑ Kasringer, Rita (1989. november 1.). „Gustav Mahler emléke(k) Budapesten”. Muzsika, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.)  
  102. ↑ Zichy 1920  166-167 o. „Als ich mein Amt antrat, fand die Oper in ziemlich heruntergekommenem Zustande. Zwar waren einzelne Vorstellungen, die Mahler dirigierte, vorzüglich, aber im ganzen Personale hatte sich die Disziplin bedenklich gelockert. Mahler war ein viel zu bedeutendes Talent mit viel zu genialem Einschlage, um ein halbwegs guter Direktor sein zu können. Sein nervöses, schroffes, öfters sogar unartiges Auftraten hat mitunter das ganze Personal zur Verzweiflung getrieben.[…] Ich befand mich in verzweifelter Lage. Auf der einen Seite wollte ich diese geniale Kraft dem Institut erhalten, auf der anderen vermochte ich das bis zum äußersten aufgeregte Personal nicht zu beruhigen. Immer häufiger traten Renitenzfälle ein. Ich unterstützte Mahler, wenn er im Rechte war, ich konnte und durfte es aber nicht, wenn er Unrecht hatte. Schließlich schien er das Unerquickliche seiner Lage selbst eingesehen zu haben und bat um seine Entlassung, die er mit einer auf meinem Vorschlag hin ihm vom Minister angewiesenen namhaften Summe auch erhielt.”
  103. ↑ „Gróf Zichy Gézáné”, Fővárosi Lapok, 1894. április 11. (Hozzáférés: 2021. március 30.) „Zichy Gézáné grófnőt még pénteken látni lehetett az operában. […] Szombaton lett rosszul. Panaszkodott, hogy a torka fáj. Az orvosok azután difteritiszt konstatáltak (belső skarlát tüneteit is tapasztalván.) […] A beteget dr. Korányi Frigyes, dr. Irsay egyetemi tanárok és még egy harmadik orvos gyógykezelték. Még ma és egészen a katasztrófa bekövetkezéséig teljes eszméleténél volt; beszélgetett a férjével, de már érezte a halál közeledését. […] Még elbúcsúzott a férjétől, előzetesen papot kérve és fölvéve az utolsó kenetet. Este fél hét órakor kiszenvedett […]” 
  104. ↑ Pukánszkyné 1938 646-647 o.„april 11, 1894 Kegyelmes Uram! Becsületes ember nem visel hivatalt, melynek meg nem felelhet. Nöm halála képtelenné tett hivatalom betöltésére, […] egy tökéletesen sujtott, megtört ember vagyok. - Azonkívül nőm halálos ágyán arra kért, hogy gyermekeimnek szenteljem minden idömet. - Hisz öt gyermekem van, köztük még oly kis fiú, ki alig tudja az anya nevét kimondani, én nem tölthetek hosszú napokat a két szinházban s otthon rövid órákat.” Hieronymi Károly belügyminiszter a felmondást sokáig nem akarta elfogadni, s azt csak Zichy nyomatékos kérésére továbbította. Ferencz József 1894 május 18-án mentette fel intendánsi állásától.
  105. ↑ Mohácsi 1924  „Als davon die Rede war, daß Zichy neuerdings den Intendantenposten übernehme, ließ er durch den bekannten Musikkritiker Dr. Béla Diósy Verhandlungen mit Mahler anbahnen.”
  106. ↑ Diósy 1927  „Az egyetlen ember, aki tisztában volt Mahler Gusztáv értékével, a vele történt méltánytalansággal és azzal a kárral, amely távozása által a magyar zeneművészetet érte, — gróf Zichy Géza volt. Sokszor beszéltem az öreg kegyelmes úrral erről a témáról és Zichy Géza mindig erélyesen tiltakozott az ellen az inszinuáció ellen, mintha ő Mahlert erőszakkal elkergette volna. — Fiam, ö maga tette lehetetlenné a pozícióját. Nem tudott az emberekkel bánni. Összeférhetetlen, goromba volt. A művészek nem akartak vele dolgozni […] Azonban legelsőrangu művész volt és én intendánsságom legnagyobb hibájának tartom, hogy elengedtem ezt az embert. Kijelentem önnek, ha tényleg ismét felkínálják nekem az intendaturát,  […] első teendőm lesz, hogy Mahlert visszahívom.”
  107. ↑ GMAR 4. o. Az egész egy nagyon óvatos levélváltással kezdődött Diósy és Mahler között. Mahler 1896 június 26-i válaszlevelében azt írta, hogy „szívesen eleget teszek egy budapestre hívásnak, ha hozzám fordulnak, mint már írtam Önnek. - Minden attól függ, hogy az milyen feltételek mellett és milyen pozícióból történik. - De hogy belekeveredjek egy intrikába, vagy akár annak okozója legyek, az messze áll tőlem!”Daß ich gerne einem Rufe nach Budapest Folge leisten werde, wenn ein solcher an mich ergeht, habe ich Ihnen ja schon geschrieben. – Es kommt eben ganz darauf an, unter welchen Bedingungen und von welcher Stelle eine solche Berufung erfolgt. – Aber mich in eine Intrigue einlassen, oder auch nur die Ursache einer solchen zu sein, steht mir ferne!” (Dokumentazonosító E6-MC-325)
  108. ↑ Diósy 1927  Személyes találkozásuk során már nyíltan beszélhettek:„A nyár folyamán […] találkoztam Mahler Gusztávval […] elmondtam neki Zichy Gézával folytatott beszélgetésemet:  […] — És hisz maga ebben? — kérdezte. — Feltétlenül. Amit Zichy Géza mond, az szentírás. — Hát barátom, […] Ha Zichyt tényleg kinevezik intendánsnak és ő engem visszahív,  […] jövök.  […] Budapestet ösmerem […] Ott, tudom, lehet dolgozni, alkotni, teremteni. Ott még van lelkesedés, tehetség. Egy szó, mint száz, ha Zichy hív — én jövök. Vissza Budapestre. Haza.”
  109. ↑ Mohácsi 1924  „Ich kenne Briefe Mahlers, in denen er Anfang 1897 seine Geneigtheit ausspricht, die Direktorstelle an der Budapester Oper wieder anzunehmen, besonders unter der neuen Intendantur Graf Zichys, weil dies für ihn die größte Genugtuung bedeutet hätte”
  110. ↑ „Hazai irodalom, művészet”, Fővárosi Lapok, 1890. április 27. „Majd maga gróf Zichy Géza ült a zongorához és készülő, nagy szabású dalművéből »A l á r«-ból mutatott be néhány részletet. A saját költői beszélyéből irt szövegre dallamos melódiákat, majd erőteljes zenét szerzett. Az első felvonással már elkészült.” 
  111. ↑ „A filharmonikusok”, Budapesti Hírlap, 1891. december 17. (Hozzáférés: 2020. december 13.) „újdonságot hallottunk : Zichy Géza gróf Alár cimű, most készülő operájából egy lendületes, melódiás szerelmi kettest, melyet Szilágyi Bella k. a. és Signorini Ferenc adott elő, tapsokban részesülve. Az olasz tenorista is magyarul énekelt.” 
  112. ↑ „Az opera programja”, Fővárosi Lapok, 1892. augusztus 13. (Hozzáférés: 2020. december 10.) „Gróf Zichy Géza épp most fejezi be »Alár« című operájának végső jeleneteit. A nagyszabású zenemű a bécsi operában fog szinrekerülni” 
  113. ↑ „5 év után elkészült az Alár c.opera”, Magyarország, 1894. szeptember 9. (Hozzáférés: 2020. december 12.) 
  114. ↑ „Az »Alár« Karlsruheban”, Fővárosi Lapok, 1895. június 12. (Hozzáférés: 2023. január 1.) „Zichy Géza gróf operája, az »Alár« még ez év őszén Karlsruheben kerül bemutatóra. Az ottani igazgató, a nagy hirü Mottl Félix már megszerezte a müvet és most betanittatja. A m. kir. operaház — ha ugyan odáig egészségesebb szellem költözik beléje — csak a német premiére után fogja az »Alár«-t előadni. A dalműről Nikisch Athur igazgató ír, aki tudvalevőleg egy félesztendő óta semmiben sem rendelkezhetik az intézetnél, annak idején nagy elragtatással nyilatkozott.” 
  115. ↑ „Az „Alár“ harmadik felvonása.”, Budapesti Hirlap, 1896. április 14. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Zichy Géza gróf tegnapelőtt a következő levelet intézte az operaház igazgatójához: Kedves igazgató ur ! Alár tegnapi előadásán meggyőződtem arról, hogy a mü túlságosan hosszú. Nem tartozom ama zeneköltők közé, kik minden általuk leirt ütemnek súlyt és fontosságot tulajdonítanak, azért is kérem, szíveskedjék az egész harmadik felvonást kihúzni. A szöveg megváltoztatását megírtam és közölni fogom igazgató úrral. Teljes tisztelettel igaz hive Zichy Géza gróf.” 
  116. ↑ „Szinház és zene - Operaház”, Pesti Napló, 1896. április 15. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Az Operában ma este másodszor került színre gróf Zichy Géza Alárja már azzal a röviditéssel, amelyre a szerző az Opera igazgatóságát nyílt levelében felkérte […] A harmadik felvonás kihagyásával az egész dalmű nemcsak az óhajtott rövidség, hanem előnyösebb szcenikai összefüggés dolgában is csak nyert s általa az egésznek a hatása még intenzivebbé vált.” 
  117. ↑ „Művészet”, Fővárosi Lapok, 1896. november 24. (Hozzáférés: 2020. december 19.) „Kiváló érdekességet adott a műsornak Zichy Géza gróf uj operájából, a Roland mesterből egy kéziratban levő részlet.” 
  118. ↑ (K.I.). „Gemma”, Vasárnapi Ujság, 1904. február 28. (Hozzáférés: 2020. december 21.) „valami egészen újat nyújtott az Operaház: versben írt és elszavalt színdarabot, számos csoport- és magántánczczal tarkítva, s elejétől végéig folytonos zenekisérettel” 
  119. ↑ (M.A.). „Zichy Géza „Gemma"-jának bécsi sikere”, Magyarország, 1916. január 30. (Hozzáférés: 2021. január 14.) „Zichy Géza gróf »Gemma« cimü tánckölteményét tegnap este mutatták be a bécsi udvari operában és az est melegségét az is fokozta, hogy a bemutató egybeesett a szerző félszázados művészi jubileumával. A darab teljesen uj átdolgozásban, pompás díszletekkel, elsőrendű szereposztással került szinre és zajos sikert aratott, mert a deklamáció elhagyásával, csupán mimikára és táncokra rövidítették, ami nagy előnyére vált.)” 
  120. ↑ „Gemma”, Theaterzettel des Hof-Operntheaters, 1916. március 9. (Hozzáférés: 2021. január 18.) 
  121. ↑ Ady, Endre. „Péntek esti levél”, Ady Endre prózája 1/6 kötet, 1905. április 2. (Hozzáférés: 2021. január 8.) „Beszéljünk a Zichy új operájáról a Nemo-ról, mert kezd veszett kedvünk lenni […]A haza nem minden előtt, de mindenütt. Még a Magyar Színház revűjében is. Még a Wekerle-kávéházban is. Még az Operaházban is. Ugy-e, fölteszik rólam, hogy nem vagyok hazátlan bitang. De hazátlan kezdek lenni, mert nem lelek üres hazafiaskodástól ment zugot e hazában. […] A Nemo a Rákóczi-kultuszra számít. Fantasztikus és képtelen történet a kuruc időkből, mely igazán kincsesbányája lehetne igazi művészeknek is.” 
  122. ↑ „Napi hirek - (Zichy Géza előadása.)”, Pesti Hirlap, 1914. november 2. (Hozzáférés: 2021. január 15.) „„ […]megmutatta hallgatóinak, hogyan lehet félkézzel öltözni, vetkőzni, késsel és villával enni, az ollóval bánni, inni, sőt a fegyvert kezelni. A bénák mohó figyelemmel kisérték az előadást, amely uj bizalmat és friss reménységeket ébresztett fel bennük a jövendő sorsuk iránt"” 
  123. ↑ Zichy 1873
  124. ↑ Zichy 1920  2 o.
  125. ↑ Zichy 1920  3 o.
  126. ↑ Zichy 1913  14.o. „Der Urquell der ungarischen Weisen ist das Volkslied, der liederreiche Mund des Volkes. Diese Quelle fließt nicht mehr so reichlich, wie früher Zeit, sie ist aber nicht versiegt. Immer tauchen noch neue Lieder auf, die weder der Zigeuner noch der geschulter Musiker geschaffen hat”
  127. ↑ Litteris et artibus, pro. (Hozzáférés: 2023. április 4.) „cs. és kir. osztrák-magyar tudomány és művészetért adományozott érdemjel. Alapította I. Ferenc József 1887 aug. 18. Ischlben.”
  128. ↑ „Szinház, zene”, Az Ujság, 1916. május 7. (Hozzáférés: 2020. december 18.) „Zichy Géza gróf Rákóczi-trilógiájának előadásához az utolsó próbákat most tartják a színpadon, az érdemes szerző jelenlétében. A czikluson előadandó müveket a következő sorrendben tűzték műsorra : Május 16-án II. Rákóczi Ferencz, május 18-án Nemo, május 20-án Rodostó.” 
  129. ↑ Diósy 1916 „Er hat jede äußerliche Ehrung, zu der alle künstlerischen, literarischen, gesellschaftlichen Kreise gerüstet hatten, ebenso bescheiden als entschieden abgelehnt.”
  130. ↑ a b Diósy 1916
  131. ↑ „Operaház”, Budapesti Hírlap, 1916. május 17. (Hozzáférés: 2020. december 17.) „Zichy Géza gróf irói és művészi munkásságának ötvenedik évfordulója alkalmából a színház a Rákóczi-trilógia felújításával rója le háláját a költő iránt. Ma volt a ciklus elsö estéje, mikor a II. Rákóczi Ferenc került szinre. A fényesen kivilágított nézőtéren ragyogó díszes közönség jelent meg. Ott láttuk a születési, szellemi és pénz-arisztokráciából a legkiválóbb nevek viselőit. És nagy számban vidékieket, kik áldozatot és fáradságot nem kímélve, elzarándokoltak a magyar szabadság hőséhez. Mig a publikum gyülekezett, a babérral díszített színpadon a lebocsátott függöny mögött a színház ünnepelte Zichy Géza grófot. Elsőnek Bánffy Miklós gróf kormánybiztos olvasta fel Jankovics Béla kultuszminiszter üdvözlő leveleit. Majd Kern Aurél igazgató méltatta lendületes szavakban Zichy gróf életét és művészetét.” 
  132. ↑ „Magyar Bayreuth”, Világ, 1916. május 17. (Hozzáférés: 2020. december 18.) „Budapest most három napig afféle országos zenei központ óhajt lenni: egy magyar Bayreuth. A hadi idők szükségében állami dal sziniházunk úgy ünnepli egyik zeneszerzőnket, mint a németek Wagner-t, mint minden nép a nagyok legnagyobbját szokta: gróf Zichy Gézát. Minden jel erre vall. Ez az idei zeneévad egyetlen eseménye, melyet kidomborítanak […] Ez a főur a félkezével többet dolgozott a művelődés szántóföldjén, mint sok ember mind a két kezével. Ő a régi értelemben vett „önzetlen hazafi“ […] Ö a naiv széplélek és jó ember bizonyára maga is megijedne, ha igazán látná, hogy milyen erején felül való szerepet szántak neki azok, kik tüzzel-vassal szinrehozatták dalműveit és az érdeklődés központjába állították […] Annyi ágyra járó, népkonyhában étkező, nyomorgó tehetségünk van, kiknek morzsa se jut, annyi írónk, költőnk, kik elrongyolódnak a napi hajszában és meghalnak, az utcai porban, hogy nem lehet hallgatnunk, az ünnepkor sem” 
  133. ↑ „Zichy Géza gróf”, Budapesti Hírlap, 1916. június 4. (Hozzáférés: 2021. január 5.) „Prágában Tegnap este rendezte Zichy Géza gróf hangversenyét óriás sikerrel a fogságból hazatért rokkantak javára. Az est legkimagaslóbb művészi eseménye volt Prága idei évadjának. […] A közönség elbűvölve hallgatta az ősz főúr zongorajátékát és mindegyik szám után lelkesen ünnepelte […] Végül kénytelen volt műsorát megtoldani egész sereg ráadással saját kompozícióiból, melyek szilaj, belső tüze villámos ütés gyanánt hatott.” 
  134. ↑ Charity Concert Emperor Karl War Relief Funds. Wiener Filharmoniker, 1917. december 8. (Hozzáférés: 2023. április 19.) „Jótékonysági koncert Károly császár háborús segélyalapja számára. Program: Graf Géza von Zichy: Klavierkonzert für die linke Hand allein. Conductor: Franz Schalk, Piano: Graf Géza von Zichy”
  135. ↑ „Föl, föl, ti rabjai a földnek, Föl, föl, te éhes proletár! A győzelem napjai jönnek, Rabságodnak vége már.” (Internacionálé)
  136. ↑ „Forradalom a Nemzeti Zenedében”, Az Ujság, 1918. november 17. (Hozzáférés: 2021. január 10.) „A minden téren kitörő forradalmi mozgalmak nem voltak hatás nélkül a Nemzeti Zenedére sem. Az intézet tanárai, tisztviselői tegnap értekezletet tartottak és kimondották, hogy az intézet eddigi szervezetét, művészi és pedagógiai irányát gyökeresen megváltoztatják. A mozgalom vezetői: Haraszti Emil, Kern Aurél és Diósy Béla kívánságaikat memorandumba foglalták és azt legközelebb a választmány elé terjesztik. Miután a memorandumot a Nemzeti Zenede egész tanári kara aláírta, előle kitérni nem igen lehet majd. A legfontosabb kívánságok egyike, hogy Zichy Géza gróf, az eddigi elnök állásában továbbra ne maradjon meg, az eddigi tanítási módot fektessék teljesen modern alapokra és az intézet hatalmas, több mint két milliót kitevő vagyonát ne kezeljék úgy, hogy az mint eddig, csak egy százalékot jövedelmezzen. A mozgalom vezetői oly kitűnő, modern muzsikusok, hogy irányításuk alatt csak jobb jövő virradhat a kétségkívül érdemes intézetre, mely azonban a mostani vezetőség alatt biztosan haladt az elavulás felé.” 
  137. ↑ „Zichy Géza grófot eltávolítják a Nemzeti zenede éléről”, 8 Órai Ujság, 1918. november 22. (Hozzáférés: 2021. január 16.) „A Nemzeti Zenede vezető és tanári kara egyöntetű állásfoglalással egyhangúan kimondta, hogy a Zichy Géza gróf-féle rezsimet tovább nem tűri, gyökeres reformokat kiván” 
  138. ↑ Világ 1918 „Hetven tanár várta évek óta, hogy a Nemzeti Zenede lehetetlen viszonyai megjavuljanak. Hetven tanár törekedett eredménytelenül arra, hogy a muzsika szögletes kultúráját és mesterségbe kényszerítő robotját, a művészet független és felfrissítő lendületével váltsa fel. Évtizedek óta próbálkoztak megszabadulni attól a kifelé arisztokrata bábnak látszó kölönctől, amelyik a haladás nagy munkáját és fontos tempóját olyan elvakult, szinte fanatikus rosszindulattal, minden erejével megakadályozta.”
  139. ↑ Világ 1918 „kijelentette, hogy művészi szempontokat egyáltalán nem vehet figyelembe, mert őt csakis az ügy rendőri része érdekelheti, ott is csak annyira, hogy alapszabályszerűen vezette-e az intézetet az elnök, vagy sem és figyelmeztette a tanárokat, hogy tőle csak ily irányban várhatnak döntést.”
  140. ↑ Világ 1918 „mert belátja a magyar zeneoktatás fontosságát és a szakminiszterekkel erre nézve közvetlen érintkezésbe fog lépni. A Nemzeti Zenede tanári kara nyugodtan várhatja a döntést, mert a miniszterelnök tudja, hogy utóvégre a Zenede nem jótékony egyesület és a Zenede elnöksége nem egyházi méltóság, hogy onnan a céltudatos kulturmunkát akadályozó elnököt kiemelni ne lehetne, ha kell.”
  141. ↑ „A zenegróf távozása”, 8 Órai Ujság, 1918. november 22. (Hozzáférés: 2021. január 8.) 
  142. ↑ „A Nemzeti Zenede és Zichy Géza gróf”, Budapesti Hírlap, 1918. december 1. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Mialatt betegen falun tartózkodtam, néhányán a Nemzeti Zenede ama tagjai közül, a kiket az Intézet — éppen az én ajánlásomra — nem nagyon régen kért föl a Zenedénél való működésre, mozgalmat indítottak ellenem, úgy hallom, azt állították, hogy én a Nemzeti Zenede feloszlatására gondolnék. Soha ilyen kijelentést nem tettem, soha mást ily kijelentésre föl nem hatalmaztam. A föltevés, hogy én a Zenede megszüntetésére hajlandó lennék, éppoly visszás, mintha azzal vádolnának, hogy saját gyermekemet akarnám megölni. Negyvenhárom éve állok a Nemzeti Zenede élén. Mikor odakerültem, az Intézetnek talán 210 növendéke volt s mintegy 35.000 forint vagyona. Ma évente 2200 növendék nyer a Zenedében kiképzést és vagyona több millió korona” 
  143. ↑ a b Zichy 1920EK
  144. ↑ „A sztrájkoló színházi zenészek fölvonulása”, Népszava, 1918. december 20. (Hozzáférés: 2021. január 2.) „A menet  […]zeneszóval vonult végig a Teréz-körúton, majd  […].. a Gerlóczy utcába mentek a Nemzedi Zenedébe, ahol Pásztor Gyula jelentést tett a küldöttség fogadásáról. Utána dr. Haraszti Emil a Nemzeti Zenede nevében üdvözölte az öntudatra ébredt zenészeket. A Szakszervezeti Tanács nevében Király Albert elvtárs üdvözölte a zenészgyülést és kitartásra buzdította őket” 
  145. ↑ „A Nemzeti zenede válsága”, Magyarország, 1919. december 19. (Hozzáférés: 2021. január 10.) „Ezt a kulturintézeíet, amely nyolcvanegy esztendeje működik, válság fenyegeti. Csodálatos, hogy ezt a bajt egy olyan férfiú akarja az intézetre rászabadítani, aki régebben sok érdemet szerzett körülötte, de az utóbbi években már nem volt alkalmas arra, hogy ő és gárdája továbbra is az intézet élén álljon. Ez a férfiú Zichy Géza gróf, akit a régi vezetőséggel együtt még tavaly felfüggesztettek. Azóta egy három tagból álló vezetőség — Kern Aurél, Haraszthy Emil dr. és Diósy Béla dr. — intézi közmegelégedésre […] az intézet nyolcvanhat tagból álló tanári testületé közül nyolcvanhármon kijelentették, hogy Zichy Géza gróf alatt nem működnek tovább és erre írásban is kötelezték magukat” 
  146. ↑ DiHaKe 1919
  147. ↑ „Ankét a Nemzeti Zenede ügyében”, 1920. január 14. (Hozzáférés: 2021. január 14.) „Ma délelőtt a kultuszminisztériumban a Nemzeti Zenede Ujjászervezése ügyében Pekár Gyula államtitkár elnöklésével ankét volt […] Pekár Gyula államtitkár […] fölolvasta a belügyminiszter döntését, mely a Nemzeti Zenede egyesületet föloszlatta s a kultuszminiszter hatáskörébe utalta át az egyesület vagyonát, mint iskolafentartó alapot […]. Végül Pekár Gyula államtitkár határozatképpen kimondotta az ügyvezetőségnek azt a javaslatát, hogy a Nemzeti Zenede vagyonából Zichy Géza gróf-alapítvány címén ötvenezer korona hasittassék ki, melynek kamatait ösztöndíjképpen a tanárikar ajánlásának figyelembevételével élete fogytáig az intézet volt elnöke adományozza” 
  148. ↑ „Nyilatkozat a Nemzeti Zenede ügyében”, Budapesti Hírlap, 1920. január 17. (Hozzáférés: 2021. január 9.) „Megdöbbenéssel és méltatlankodással értesültünk a hírlapokból, hogy a belügyminiszter állítólag föloszlatta a Némzeti Zenede-egyesületet és vagyonát elkobozta. Nem tudjuk elhinni, hogy egy 82 év óta fönnálló tisztes egyesületet a vezetőség és tagok meghallgatása nélkül, minden jog és törvény ellenére autonómiájától megfoszthatott és megsemmisíthetett volna az a kormány, a mely a jogrend és törvény uralmának helyreállítására vállalkozott. Ha ez a példátlanul álló jogfosztás mégis megtörtént volna: úgy ez nem lenne egyéb, mint egyenes folytatása a szocialista és bolysevista uralom idejében divatba jött kommunizálásoknak. A törvény és autonóm intézményünk alapszabályai csakis az esetben adnak jogot valamely egyesület feloszlatására, ha az közérdeket veszélyeztető működést folytat. A Nemzeti Zenede ellen még csak vád alakjában sem merült föl oly tény, a mely működését a közérdekbe ütközőnek tüntette volna föl. A forradalmi kormány által elrendel vizsgálat az intézet vagyonkezelésében a legcsekélyebb kifogásolni valót sem talált; az a körülmény, bogy a Zenede vezetősége az intézet tulajdonát képező ingatlanok eladását megakadályozta, milliókra menő károsodástól óvta meg egyesületünket.” 
  149. ↑ „Zichy Géza gróf és a Nemzeti Zenede”, Budapesti Hírlap, 1920. február 25. (Hozzáférés: 2021. január 14.) „A Nemzeti Zenede föloszlatását a miniszteri tanács is helybenhagyta- — közel öt milliót érő vagyonát elrekvirálták, a románok példáját követve. Föloszlattak egy 82 évig becsülettel fönnálló intézetet minden igaz ok nélkül, jogtalanul, önkényesen […] Ez ügyet hiába vitték a minisztertanács elé. Mi a Nemzeti Zenede fölosztásába belenyugodni nem fogunk, de megvárjuk, mig az országban ismét törvény, igazság és jogtisztelet lesz” 
  150. ↑ „Zichy Géza grót és a Nemzeti Zenede” (fizetős), Budapesti Hírlap, 1920. február 27. (Hozzáférés: 2021. január 15.) „A kormány megvizsgáltatta szakközegeivel a Nemzeti Zenede Egyesület adminisztrációját, vagyonkezelését és pedagógiai működését. A hónapokon át tartó vizsgálat eredménye: a belügyminiszter feloszlatta az egyesületet. Az egyesület választmányának tagjai ugyanis nagyrészt zenéhez és zenepedagógiához nem értő férfiakból kerültek ki, a kik a pedagógiára ártalmasan és a közre kártékonyán intézkedtek, híjával a szakkérdésekben megkövetelt elemi jártasságnak. Az egyesület a művészi cél elhanyagolásával a vagyongyűjtést, illetve halmozást tekintette legfőbb céljának […] A Zeneművészeit Főiskolának az intézmény vizsgálatával megbízott öt tanára megállapította, hogy a Nemzeti Zenedének nincs egyetlen anyakönyve sem, nemkülönben oklevél-regisztere és rendszeres aktatára sem. Zenetanulásra teljesen alkalmatlan és tehetségtelen növendékek árasztották el az intézetet […] Egyes tantárgyakat egyáltalában nem tanítottak, vagy teljesen rosszul […] Tanárokul— bár az intézet állami oklevéllel bíró tanárok alkalmazására köteleztetett — megfelelő képesítés híjával levő, sőt még nem végzett intézeti növendékek is alkalmaztattak […] A vizsgálat kideritette azt a tarthatatlan állapotot is, hogy az érvényes tanterv alapján nem a beirt 2400 növendék, hanem ennek fele sem nyerhetett oktatást a rendelkezésre álló helyiségekben az alkalmazott tanárok létszáma mellett” 
  151. ↑ „Nemzeti Zenede avatóünnepe”, Budapesti Hírlap, 1920. április 20. (Hozzáférés: 2021. január 8.) „Az ünnepet a Himnusz nyitotta meg, melyet az intézet vegyeskara énekelt Noseda Károly vezetésével. Azután Haraszti Emil dr. igazgató üdvözölte Pékár Gyula államtitkárt, a kormány képviselőjét, a ki Haller István kultuszminiszterrel együtt végrehajtotta a Nemzeti Zenede átszervezését. Az üdvözlő szavakra Pékár Gyula elmondotta, hogy a kormány éber figyelemmel őrködik ennek a nyolcvanéves intézetnek, egyik legrégibb értekünknek, a sorsán. A Nemzeti Zenede testvérintézete lesz a Zeneművészeti Főiskolának és a szakzenének képzése mellett hivatása lesz a zene iránt fogékony és a faji művészetet megértő és megszerető közönséget nevelni […] Beszéde folyamán az államtitkár elismeréssel emlékezett meg Zichy Géza gróf önzetlen, lelkes munkásságáról.” 
  152. ↑ Zichy 1920EK „Átgondoltam, hogy nem a halál az ember átka, de az öregség. Az öreg ember nemcsak azt veszti el, a mit eltemetett. Elveszti az emberek jóságába, hűségébe, barátságába vetett hitét és lelkileg kifosztva kénytelen az élet jármát hordani. Az ember fiatal korában vak, de boldog, — öreg korában, gyöngülő szemével mindent meglát és szerencsétlen, — Az öreg ember már nem nevet, csak keserűen mosolyog. A fiatalok társaságában kellemetlen vendég, bölcsesége, tapasztalata untató, tanácsa fölösleges. Ha saját korabelieket fölkeresi, rögtön bonckés alá kerül. Testi, lelki állapotát mérlegelik és saját állapotjukkal összehasonlítva örülnek, ha az rájuk nézve kedvezőbb. Örülnek, ha erőid hanyatlóbbak, emlékezőtehetséged fogyatékosabb. Ha beszélsz, fecsegőnek mondanak, ha hallgatsz, hát hülyének.”
  153. ↑ „Zichy Géza gróf és Nemzeti zenede”, 8 Órai Ujság, 1921. január 15. (Hozzáférés: 2021. január 13.) „Kern Aurél kijelentése szerint sem ö, sem Szendy Árpád, Haraszti Emil, vagy Steinecker miniszteri tanácsos, aki a közalapítvány részéről kirendelt gondnok, nem hajlandó folytatni működését abban az esetben, ha esetleg Zichy Géza gróf visszavenné a Zenede vezetését.” 
  154. ↑ „Zichy Géza gróf ismét a Nemzeti Zenede igazgatója akar lenni”, 8 Órai Ujság, 1921. január 18. (Hozzáférés: 2021. január 10.) „Zichy Géza gróf isméi a Nemzeti Zenede igazgatója akar lenni. Emlékezetes még a sok herce-hurca, intrika, háboruskodás amely a Nemzeti Zenede igazgatói széke körül dúlt. A harc vége, mint ismeretes, az lett, hogy 1919 őszén az állam saját kezelésébe vette át a zenedét, az igazgatói székből eltávolitotta Zichy Géza grófot és uj igazgatóul Kern Aurélt és Haraszti Emilt nevezte ki. A változás kapcsán az egész intézményt gyökeresen megreformálták, az intézet tanárait az állam nevezte ki és az intézet állami jelleget kapott. Zichy Géza gróf, aki évek során át volt igazgatója a Nemzeti Zenedének, mely az ö korában magánvállalkozás volt, sehogyan sem akart belenyugodni igazgatói székének elvesztésébe. A kommün bukása után Huszár Károly volt kultuszminisztert, majd utódját, Haller Istvánt próbálta kapacitálni, hogy helyezzék vissza állásába, de egyik miniszter sem honorálta Zichy gróf kérelmét. Most, hogy a kultusztárca uj gazdát kapott, Zichy Géza gróf ismét akcióba lépett. Felkereste Vass József kultuszminisztert és felkérte, hogy revideálja át a Nemzeti Zenede ügyét és helyezze őt vissza állásába […] A 8 Órai Ujság munkatársa beszélgetést folytatott Haraszti Emillel,  […] aki a következőket mondotta; — Zichy Géza gróf minden kormányváltozás alkalmával kísérletet tesz a Nemzeti Zenede igazgatói székének visszaszerzésére. A helyzet az, hogy a hetvenkét éves gróf hatalmi terrénumot akar magának ismét szerezni, de az állam saját kezelésébe véve át az intézetet, olyan kötelezettségekét vállalt magára, hogy ezt a kívánságot nem teljesítheti” 
  155. ↑ „A Véghelyi—Haraszthy—Kern rágalmazási pör.”, Világ, 1924. július 11. (Hozzáférés: 2021. január 20.) 
  156. ↑ „A Nemzeti Zenede igazgatójának rágalmazást pőre.” (fizetős), Világ, 1924. június 27. (Hozzáférés: 2021. január 30.) „Véghelyné Deáky Flórát, a Nemzeti Zenede tanárát, a vallás- és közoktatásügyi miniszter egy fegyelmi ügyből kifolyólag felfüggesztette állásából. A tanárnő férje, Véghely Aladár orvos-ezredes feljelentést tett a miniszternél Haraszti Emil dr. és Kern Aurél, az intézet igazgatói ellen. A miniszter vizsgálatot rendelt el, amely megállapította a felhozott vádak alaptalanságát. Minthogy Véghely vádjait továbbra is hangoztatta, sőt megvádolta a minisztériumot, hogy részrehajlóan folytatta le a vizsgálatot, a miniszter felhatalmazta az igazgatókat, hogy indítsanak rágalmazás és becsületsértés miatt pert Véghely Aladár ellen, egyben a maga részéről is hasonló eljárásra utasította az ügyészséget.” 
  157. ↑ „Izgalmas tárgyalás a Nemzeti Zenede igazgatóinak rágalmazási pőrében (Farkasházy tanuvallomása)”, Esti Kurir, 1924. július 11. „Figyelmeztette úgy az államtitkárt, mint a minisztert Zichy gróffal követett eljárás törvénytelen voltára, amit ezek az urak nagyjában el is ismertek. Kapacitálni akarták; azonban őt, hogy nyugodjék bele az uj állapotokba, méltó elégtételt fognak adni Zichy Géza grófnak, amennyiben megválasztják őt a Zenede díszelnökének és megállapítják, hogy az ellene emelt vádak alaptalanok.” 
  158. ↑ „Hogyan távolították el gróf Zichy Gézát a Nemzeti Zenede éléről”, Az Est, 1924. július 11. (Hozzáférés: 2021. január 20.) „Kern Aurél szólalt fel először és rögtön utána Haraszthy Emil beszélt. Mindketten azt hangoztatták, hogy az új idők új szellemeképpen el kell távoznia gróf Zichy Gézának az intézet éléről. — Kern Aurél mindezt decens hangon mondotta el. Haraszthy Emil azonban oly kíméletlenül viselkedett, hogy ha nem félemlitettek volna meg oly nagyon, nem is tűrtem volna ezt a viselkedést. Elsősorban gróf Zichy Gézáról és csak másodsorban volt szó a választmányról, bár a választmányt is erősen ócsárolta. Azt mondotta, hogy kéményseprök és szedett-vedett mesteremberek gyülekezet az, akik nem tudnak befolyni egy zeneintézet vezetésébe. Gróf Zichy Gézát tudatlan dilettánsnak nevezték el és azt mondották, hogy: »Hál Istennek, elmúlt már az a korszak, amikor dilettáns grófok gazrázdálkodhatnak és zsarnokoskodhatnak egy ilyen intézet fölött.« [...] Felszólítottak, hogy eszközöljem ki á grófnál, hogy huszonnégy órán belül mondjon le. [...] Haraszthy azonban, kijelentette, hogyha a gróf huszonnégy órán belül nem mond le, ő semmitől sem riad vissza és fegyveres katonákkal távolittatja el a grófot.” (Farkasházy Zsigmond tanuvallomásából)
  159. ↑ „A királyi ügyészség a kultuszminisztériumnak Véghelyi ezredes-orvos ellen indítótt rágalmazási perében nem igen meri vállalní a vád képviseletét”, Magyarország, 1924. július 13. (Hozzáférés: 2021. január 20.) „Az a körűlmény, hogy a kultuszminisztérium által indított rágalmazási perben az ügyészség nem igen meri vállalni a vád képviseletét, különös meggondolásra késztette a minisztériumot, amely úgy látszik, nem akar egy kellemetlen per középpontjába kerülni azáltal, hogy Pekárék magatartását bírói tárgyaláson világítsák meg.” 
  160. ↑ „Nagy reformok a Nemzeti Zenedénél.”, Magyarország, 1926. július 1. (Hozzáférés: 2021. január 16.) „ […]gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter és Rakovszky Iván belügyminiszter egyetértőleg elhatározták, hogy a Nemzeti Zenedét visszaadják régi rendeltetésének […] Egyúttal megállapította a két miniszter, hogy oly szabálytalanságok, melyek az intézet feloszlatását indokolttá tették volna, fel nem merültek. A […] Nemzeti Zenede a múlt héten megtartotta alakuló közgyűlését, amelyen a Zenede elnökévé egyhangúlag gróf Zichy Jánost választották […] Gróf Klebelsberg Kunó […] felhívta […] Kern Aurélt, az intézmény eddigi elnök-igazgatóját, hogy a Zenede vagyonát leltár mellett adja át régi tulajdonosának […] A tisztes múltú zeneiskola vissza fog térni régi tradíciójához, amelyet néhai Zichy Géza gróf akként fejezett ki: A Zenede hivatása zenekedvelő közönséget nevelni a művészeknek. Olcsó tandíjakkal, alapos zeneoktatással terjeszteni a zenei műveltséget.” 
  161. ↑ „Befejeződött a harc a Nemzeti Zenede két tábora között”, Magyar Hirlap, 1927. február 11. (Hozzáférés: 2021. január 28.) „A zenedéhez közelálló körök már akkor tudták, hogy azok, akik a vizsgálatot kérték, illetve, akik szabálytalanságokkal vádolták a zenede vezetőségét, vádaskodásaikat abban a reményben terjesztették a minisztérium elé, hogy a régi vezetőséget el fogják mozdítani és a megüresedett igazgatói állásokra majd a disszidenseket nevezik ki” 
  162. ↑ „Az 1926—27. iskolai év története”, A Nemzeti Zenede évkönyve az 1926-1927 évröl, 1927. február 3. (Hozzáférés: 2021. január 23.) „a m. kir. belügyminiszter  […] úr megállapítja, hogy azok a szabálytalanságok, melyeket a Nemzeti Zenede Egyesülete ellen annakidején lefolytatott vizsgálat megállapított, nem voltak olyanok, melyek a vezetőségnek és ennek élén működő néhai gróf Zichy Géza elnöknek […] mindenben jóhiszemű és önzetlen eljárását a legcsekélyebb mértékben is érinthetnék.” 
  163. ↑ „Hajdumegyében végrehajtották már a házhelyek, kis haszonbérletek kiosztását.”, Egyetértés, 1920. december 16. (Hozzáférés: 2021. január 15.) 
  164. ↑ „Zichy Géza gróf állapota válságos”, Magyarország, 1921. március 24. (Hozzáférés: 2021. január 15.) 
  165. ↑ „Szinház és zene - Müvésznyaralás”, Pesti Hirlap, 1922. július 8. (Hozzáférés: 2021. január 15.) 
  166. ↑ „Èletrajza”, BudapestiHirlap, 1924. január 16. (Hozzáférés: 2021. január 15.) „A holttestet […] a fehérmegyei Seregélyesre szállították és ott a családi sírboltban helyezték el” 
  167. ↑ Kozma, Andor. „Gróf Zichy Géza emlékezete”, Emlékbeszédek 1925, Magyar Tudományos Akadémia, 1924. december 15. (Hozzáférés: 2020. december 4.) 
  168. ↑ Vukovics, Sándor. „Zichy Géza”, MagyarJövő, 1924. február 2. (Hozzáférés: 2020. december 4.) 
  169. ↑ „Zichy Géza gróf”, BudapestiHirlap, 1924. január 16. (Hozzáférés: 2021. január 15.) 
  170. ↑ familysearch.org gróf Zichy Gézáné gróf Karátsonyi Melánia gyászjelentése
  171. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Czikann Móricné gróf Zichy Ilma
  172. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Czikann Móric
  173. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - dr. Zichy Géza
  174. ↑ Mikszáth, Kálmán: Gróf Zichy Géza. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
  175. ↑ „Nachrichten”, Berliner Musikzeitung, 1877. március 1. (Hozzáférés: 2021. január 28.) (német nyelvű) „In Pest hat kürzlich ein vom Schriftsteller- und Künstlerverein veranstaltetes Concert stattgefunden. Der Prunksaal der „Hungaria“ war vom elegantesten Publikum dicht gefüllt, war doch angekündigt worden, dass Liszt wieder einmal öffentlich auftreten werde. Der Meister, enthusiastisch begrüsst, trug fünf Piecen vor: je zwei ältere Stücke von Mosonyi und Bülow und eine Transscription über den Adele-Walzer vom Grafen Geza Zichy.” 
  176. ↑ Hanslick, Eduard (1878. január 16.). „Feuilleton - Concerte” (német nyelven). Neue Freie Presse, Bécs. (Hozzáférés: 2020. december 23.)  
  177. ↑ Hanslick, Eduard (1878. január 19.). „Bécsi Hírek - Hanslick, gróf Zichy Gézáról.” (fizetős). Fővárosi Lapok, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 23.)  
  178. ↑  Adolfo Fumagalli(wd) és Sigismund Thalberg(wd) már nem éltek, Leopold Godowsky még nem írta meg Passacagliáját, amire a technikai nehézségeket nem ismerő Vladimir Horowitz azt mondta, hogy játssza az, akinek hat keze van Nicholas 1989 133 o.
  179. ↑ Diósy, Béla. „Egy öreg kritikus emlékeiből”, Pesti Hirlap, 1927. július 7. (Hozzáférés: 2021. január 3.) 
  180. ↑ P.V.. „Zichy Géza jubileuma”, Népszava, 1916. május 17. (Hozzáférés: 2021. január 8.) „A külföldi fejedelmi udvarokban, külföldi társaságokban ötven éven keresztül állandóan ugy szereplő Zichy Gézát, mint aki legkiválóbb képviselője a magyar zeneművészetnek és megteremtője az igazi magyar operának, természetes, hogy el nem ismerjük, sőt a leghangosabb szóval tiltakoznunk kell művésszé avattatása ellen” 
  181. ↑ (n.i.). „Rodostó. (Gróf Zichy Géza operája. Bemutató előadás az Operaházban.)”, Népszava, 1912. március 24. (Hozzáférés: 2021. január 8.) „Azt az egyiptomi tiz csapást, hogy Zichy Géza ismét operát irt, ezúttal azzal az örömhírrel enyhíthetjük, hogy ez a »dalmű« a »Rákóczi trilógiá«-nak vége. […] miért kellett kétszáz müvészfajta embernek heteken át csúfos gyötrelmeket kiállani, amig Zichy elmeművét megtanulták, miért kellett ennek a gazdag magyar főúrnak a magánkedvtelései végett közpénzekből 30—40 ezer koronát díszletekre költeni, mért kell az Operaház közönségét ismét Zichyvel kínozni és mért kell az Operaházat és a magyar zeneművészetet a világ előtt újra meg újra kompromittálni.” 
  182. ↑ „Der letzte Weg August Beers”, Pester Lloyd, 1915. január 11. (Hozzáférés: 2023. április 5.) (német nyelvű) „Hevesi Simon: Mindannyian szerettük ezt az embert, akit érdeklődése és tehetsége magasabb amoszférába emelt, és aki érzéseit ilyen gyönyörűen tudta átadni nekünk. Az ő világa a zene volt, és amit a zenéről írt, az maga volt a legszebb zene, a legszebb harmónia.”  (Wir alle liebten den Mann, den sein Interesse und sein Talent in eine höhere Atmosphäre hoben und der seine Gefühle in so schöner Weise uns vermitteln konnte. Seine Welt war die Musik, und was er über Musik geschrieben, war selbst die schönste Musik, der schönste Wohlklang.)
  183. ↑ „August Beer”, Pester Lloyd, 1915. január 11. (német nyelvű) „Zichy Géza: Beer Ágoston halála engem is fájdalmasan érintett. Egy érzékeny, magasan képzett zenész távozott közülünk”  (Das Ableben August Beers hat auch mich schmerzlich berührt. Ein feinfühliger, hochgebildeter Musiker hat uns verlassen)
  184. ↑ „Tageskalender”, Pester Lloyd, 1915. január 12. (német nyelvű) „Mihalovich Ödön: Az elhunyt művészi horizontja, mélysége, kritikai komolysága, gondolati gazdagsága mindenkit tisztelettel töltött el, aki szorosan kötődik zenei életünkhöz.”  (Der künstlerliche Horizont, die Tiefe, der kritische Ernst und die Gedankenfülle des Hingeschiedenen mussten jeden mit Achtung erfüllen, der seelich mit unserem Musikleben zusammengeschmiedet ist.)
  185. ↑ „Rodostó”, Szinházi Hét, 1912. március 31. (Hozzáférés: 2021. február 1.) „A Szinházi Hét egy barátja a minap fenn járt az excellenciás komponista dolgozószobájában. Ott látta Az Estnek a Rodostó főpróbájáról irott borsos kritikáját kivágva harminc példányban. — Mi ez? — kérdezte meglepetten a vendég. — »Nem vagyunk az erdőben«, nagyon jó, — mondta mosolyogva a gróf, — nagyon jól mulattam, most ezeket a kivágott kritikákat elküldöm a jóbarátaimnak, hadd mulassanak ők is. — Hát nem keserítette el a kritika a kegyelmet urat? — O dehogy, nagyon rokonszenvezem Az Est-tel. Nézzen ide : ez a kotta egy tegnapi kis kompozícióm, a cime »Az Est Rodostó kritikája, szövegét irta a szerkesztőség, zenéjét szerzé gróf Zichy Géza«. Megzenésítettem a kritikát. Talán ezzel a kompozícióval meg lesz elégedve Az Est, ha a zenéjével nem is, legalább a szövegével.” 
  186. ↑ IMDB:Néma Kolostor. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  187. ↑ „Királyok, hercegek, grófok, Naplopók és burzsoák, Reszkessetek, mert feltámad Az elnyomott proletár.” (Fel, vörösök, proletárok)
  188. ↑ Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának határozata, 1956. december 5. (Hozzáférés: 2021. április 25.) „A magyar ellenforradalom célja a kapitalista-földesúri rendszer visszaállítása volt, amelyről az 1945-ben elszenvedett veresége óta egy pillanatra sem mondott le. Ellenkezőleg, azóta állandóan szervezkedett, és csak a kedvező alkalomra várt, hogy lecsapjon népi demokratikus rendszerünkre, és ellenforradalmi céljait valóra váltsa.”
  189. ↑ Németh 1984  Mahler „a zene igazi, felkent apostola”(130 o.), Zichy a főúri dilettáns, akinek „vezetése romlásba sodorta az operaházat, fércműveinek előadásai elriasztották a közönséget.”(135 o.)
  190. ↑ Rajk, András (1985. július 8.). „Gustav Mahlerröl”. Magyar Hírlap, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „A Fővárosi Lapok kilencvennégy éve ezt az arcátlan címet adta a Mahler távozását közlő tudósításnak: ’Jött—ment’. Azt nem közölte, hogy a máig sajnálatos távozás „a legzichybb Zichy- hez” (a korabeli „Hét” gróf Zichy Géza dilettáns intendánst dicsőítette így) hasonló, valódi jöttmentek aknamunkája miatt következett be.”  A felháborodott újságíró nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni, hogy a cikk címe nem Jött-ment = Jöttment = Senkiházi, hanem Jött, ment, ami egész mást jelent, s így a jöttmenten eszmefuttat az 1950-es évek stílusában.
  191. ↑ Németh 2000 „Költőnek silány volt, és fantáziátlan; a Kincses Kalendáriumok szintjét sem érte el. […] Sőt, előnyös helyzetét arra is kihasználta, hogy kétes értékű operáinak hosszú sorát mutattatta be“(143 o.) Továbbá „sohasem kapott (kaphatott) rossz bírálatot  […] mert főnemes volt és Operaház intendánsa.“ (145 o.)
  192. ↑ Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakközépiskola. [2022. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
  193. ↑ Retkes 2011  26.oldal
  194. ↑ Retkes 2011  40.oldal
  195. ↑ köztük sok zseniális nő, mint pl. Teresa Carreño(wd), Maria Szymanowska, Cécile Chaminade(wd), Louise Farrenc(wd), Clara Schumann, Fanny Mendelssohn
  196. ↑ Theodore Edel, Piano Music for One Hand, (26-29 oldal) Indiana University Press, 1994, ISBN=978-0253319050
  197. ↑ Nicholas, Jeremy: Too many Beethoven sonatas, 2015. (Hozzáférés: 2020. december 16.) „There is a hierarchy of classical composers, whose names crop up on programmes all over the world like McDonalds or Costa or Pret-à-Manger […] brand names you can rely on, ubiquitous, safe bets. Places – and composers – familiar to us so we know what we’re going to get, more or less.” - mint a McDonalds világszerte egységes kínálata […]
  198. ↑ Németh 2000  10–11 o.„nem volt más út előttem, mint kiválasztani minden előadott operából 2–3, esetleg több részletet, amelyek a műre és a műfaj fejlődésére nézve a legjellemzőbbek, és ezeket a zenei részleteket beépítettem előadásaimba”
  199. ↑ Jonathan Welsh: Review (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. november 3.) „it is hard to believe there is only one hand at work here as the level of detail to be heard is incredible”
  200. ↑ Jonathan Welsh: Review (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. november 3.) „We finish with the impossibly difficult arrangement of Schubert’s ‘Erlkönig’ for left hand. Here all four voiced sections of Schubert’s masterpiece are presented with just five fingers. The effect is incredible, not just for the pianist; it also shows off Zichy's considerable powers as an arranger.”
  201. ↑ Digitár - Alár. (Hozzáférés: 2021. január 14.)
  202. ↑ „A l á r. — Az opera mai premiérje. — Budapest, ápr. 11.”, Budapesti Hírlap, 1896. április 12. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Az első felvonás festői felvonulásai, a lakodalom tarka ragyogó képe s főképp a fölvonást befejező hatalmas szextett és együttes mély impressziót gyakorolt mindenkire. A szereplőket és Zichy Gézát megint vagy tízszer hívták a kárpit elé. A következő felvonásban a ballet káprázatos szcenikai hatásai s a szerelmi kettős ragadták meg a közönséget. A mü sorsa eldőlt: Alár-ban végre egyszer ünnepe támadt a magyar muzsikának.” 
  203. ↑ Molnár, Géza. „A l á r.”, Fövárosi Lapok, 1896. április 12. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Az «Alár» zenéjében megtaláljuk azt az indulat- és szenvedély-skálát, amely első sorban próbaköve minden színpadi tehetségnek és a melyet fájdalommal kellett nélkülöznünk épen azoknál a magyar szerzőknél, akik az idén szóhoz jutottak […] A Nopcsa-Káldy-éra hálával tartoznék Zichy Gézának, a ki először aposztrofálta azt a nemzeti szellemet, melyből a mostani intézők már nyolcz hónapon keresztül próbálnak táplálkozni és ha egészségesebb szerveik volnának, talán táplálkozhatnának is.” 
  204. ↑ Beer 1896  August Beer, a Pester Lloyd kritikusa szakszerűen, zeneileg és dramaturgiailag igen részletesen, szinte jelenetenként elemzi mind az operát, mind az előadást. A teljes harmadik felvonást – mint Zichy maga is – feleslegesnek tartja.
  205. ↑ Digitár - Roland mester. (Hozzáférés: 2021. január 14.)
  206. ↑ (1899. január 10.) „[1]”. Pesti Napló. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „A háromfelvonásos opera cselekménye egy cirkuszban játszódik végig és hőse Roland mester, a cirkusz művésze, kibe a cirkusz minden nőtagja szerelmes. Roland mester igazi Don Juan módjára mindegyiknek udvarol s ebből támad a tragédia.” 
  207. ↑ (1899. január 11.) „[2]”. Budapesti Hirlap. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Alár-ban Zichy Géza gróf még nyíltan hódolt a romantikának […] Roland mester bizonyos verizmussal kérkedik, melyben kevés az őszinteség. Zichy operája, melyet ma este hallottunk, csak olyan romantikus, mint a szerző első müve volt. Hiába: három fölvonáson át a muzsika nem bírja el a realizmust. Akaratlanul is visszazökken a lirikába […] Zichy Géza gróf zenei invencióját dicsérnem fölösleges. Pazarul szórja a témákat. Sokoldalú: hol finom, franciás balletzenét halunk Roland, mester-ben, hol magasröptű, erősen drámaias akcentusokat […] az operának zajos sikere volt.(k. a.)” 
  208. ↑ „Szinházi élet vidéken”, Pesti Hirlap, 1905. november 23. (Hozzáférés: 2020. december 12.) 
  209. ↑ Digitár - Nemo. (Hozzáférés: 2021. január 14.)
  210. ↑ „Nemo”, Magyarország, 1905. március 30. (Hozzáférés: 2020. december 26.) „Egy magyar nemes fiával együtt, aki nagytehetségü zenész, fogságba kerül, itt hitet, nevet cserél (Jussuf bég) s kényszeríteni akarja fiát is, hogy renegát legyen. A szorongatott ifjú Zrínyi Ilonához menekül, akinek fiához irt búcsúlevelével Magyarországba szökik vissza […] Az ifjú hosszas bolyongás után […] kerül II. Rákóczi Ferencz udvarába. A fejedelem kinevezi udvari zenészének s mivel az ifjú […] azt mondja, hogy neve nincs, a fejedelem elnevezi „Nemo"-nak […] a névtelen zenész beleszeret a fejedelemaszony udvarhölgyébe, Badinyi Klárába, ki viszonozza szerelmét. Klára iránt Desalleurs marquis, franczia követ is szerelemre gyúl s […] kiviszi azt, hogy Nemot a fejedelem kiutasítja udvarából […] Nemo szerzetes lesz. A szerencsétlen trencséni ütközet után […] Nemo megmenti a fejedelmet, de védelmében halálos sebet kap. Halálos ágyán ártatlansága kiderül” 
  211. ↑ (1905. március 31.) „[3]”. Alkotmány. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Dombay Artur kritikája: Zichy Géza gróf ez operája megalkotásával ismét hamisítatlan hazafiságát bizonyította. A hazaszeretet nyomta kezébe a tollat, hogy népének s hazájának saját művészetet adjon. Nagy hazafias tett ez, melyet művészeti végcélja miatt mindenkor dicsérettel fog említeni az utókor és az irodalom.” 
  212. ↑ (1905. március 31.) „[4]” (fizetős). Budapesti Hirlap. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „(K.a) kritikája: Ha valóságos belső titkos tanácsos Rákóczi-operát ír, az kétségtelenül a nemzeti művészet kitavaszodását jelenti. Nem vehetjük rossz néven, ha a kegyelmes ur kissé félénken nyúlt a forró témához, Rákóczija nem a politikai szimbólummá lett hős, hanem az 1904 április 19-ikén kelt legfelsőbb királyi kézirattal rehabilitált lojális herceg […] Zichy óvakodott attól, hogy politizáljon. Ö csak muzsikálni akart, még pedig magyarul, magyarul, magyarul […] Magyarság dolgában Zichy gróf, helyes nyomon jár s ha itt-ott kissé cigányos is,: ép és erős magyar érzéke van […] A mű hazafias hangjával, színtiszta magyarságával kiválóan értékes. Hivatva van közönséget nevelni a magyar zenei stílusnak.” 
  213. ↑ (1905. március 31.) „[5]”. Magyar Nemzet. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Operájának szövege kissé zavaros, cselekménye nem egységes, sok benne a szines epizód, apró szerelmi cselszövény, s ez által a dráma hosszadalmassá és fárasztóvá válik. A felesleges epizódok a zenére is nyomasztólag hatnak. A meleg szívből fakadó, hangulatos magyar dalok, erőteljes karok hatását hosszadalmas, fárasztó és javarészt üres recitativók bénítják […] A Rákóczi-indulót Zichy Géza igen hatásosan és szépen illesztette partitúrájába. (p. p.)” 
  214. ↑ Freund, Erich. „Breslauer Bühnenbrief”, Der Humorist, 1906. december 10. (Hozzáférés: 2021. január 6.) (német nyelvű) „Im ganzen steht Zichys »Nemo«-Komposition etwa auf der Durchschnittslinie unserer gegenwärtigen Opernproduktion, das unglückselige Textbuch aber zieht sie von diesem achtbaren Niveau wieder herab.” 
  215. ↑ Digitár - II Rákóczi Ferenc. (Hozzáférés: 2021. január 14.)
  216. ↑ Béldi 1909  „az előjátékban a tizenkét esztendős Rákóczi résztvesz a munkácsi vár megvédésében, a tüzkeresztelőben jól megállja helyét a bástyán […] A három felvonásban szerző az ifjú Rákóczi küzdelmeit tárgyalja, szerelmét a belzi palatinával (kire hasztalan féltékenykedik Rákóczi neje, Hesseni Amália) és végül tiszabecsi fényes győzelmét ünneplő diadalmi himnuszszal zárul […] A […] históriai események tragikus komolyságát hatásosan enyhiti néhány derült epizód — például a podolini zsidó kocsmáros […] történelmi személy: a fejedelem emlékirataiban is fölemlíti, csak a podolini zsidó kocsmáros ismert föl engem, stb. — Az áruló Longueval szintén létezett; ö vitte rá a fejedelmet, hogy levélben kérjen segítséget XIV. Lajostól és ezt a levelet azután átadta a bécsi kancelláriának.”
  217. ↑ Béldi 1909  „Egységes drámai cselekvény nincs a müben, inkább történelmi korkép az, a fejedelem biográfiájának néhány dramatizált és megzenésített fejezete […] A Rákóczi zenéje is igaz, törül metszett, zamatos magyarságai; nemcsak külső formájában, rithmikájában, de főleg tartalmában, lényegében […] Itt alkalmazta először azt a magyar operastilust, melynek igazi megteremtöje Erkel Ferenc és amelyet ujabb magyar dalmű íróink a wagneri tanok alkalmazásával kapcsoltak össze. Zichy Géza nem követi őket ezen a téren, bár ő sem emancipálódott teljesen (talán nem is akart) a bayreuthi nagymester principiumaitól. Ö is hódol a vezérmotivumok elvének”
  218. ↑ Beer, August. „Feuilleton, Franz Rákóczi II”, Pester Lloyd, 1909. január 31. (Hozzáférés: 2020. december 29.) (német nyelvű) „Wieder zeigt es sich, daß das Talent des Komponisten vornehmlich nach der lyrischen Seite neigt. Und zur Spieloper, deren Ton Graf Zichy in seinem Meister Roland schon glücklich angeschlagen hat. Man begegnet diesem leichteren Teil in den Verkleidungsszenen des zweiten Aktes. Hier bringen die flott geführte Konversation, die pikanter gewürzte Melodik Farbe und regeres Leben in das altertümelnde Pathos der Rákóczi- Musik.” 
  219. ↑ Digitár -Rodostó. (Hozzáférés: 2021. január 14.)
  220. ↑ „Rodostó”, Budapesti Hírlap, 1910. december 4. (Hozzáférés: 2021. január 8.) „A szöveg négy mozzanatot ragad ki a fejedelem elbujdosásának nagy tragédiájából. Az opera elején már lengyel földön találjuk […] Károlyi és a magyar küldöttség hozza a császár békepontjait. Rákóczi visszautasítja a békét s az amnesztiát […] A második kép színhelye a francia király kastélya Chantillyben. Az udvar álarcos ünnepségén egy spanyol kalandor […] le akarja szúrni a fejedelmet, a merénylet nem sikerül […] otthagyja Franciaországot […] és török földre költözik. Mialatt a háttérben folyik az ünnep […] Rákóczi búcsúzik hitvesétől és Bercsényitől […] Az utolsó felvonás Rodostó. Két képet állít elibénk a költő […] mikor 1727-ben Rákóczi először pillantja meg huszonhatéves György fiát […] boldogan üdvözli a fiatal herceget, de ez csodálkozó, kérdő szemmel néz atyjára. Végre megszólal franciául: Mon pere! Megdöbbenve, kétségbeesetten kiált föl a fejedelem: Rákóczi fia nem tud magyarul! […] öszszecsapódik a kárpit. Az opera utolsó képe Rákóczi halála. A históriai nagypéntek hajnalán ott találjuk a fejedelmet hívei körében. Kél a nap és Rákóczi vízióban a szent koronát látja az izzó tűzgolyó fölött, mely kiemelkedve a tengerből, Rákóczinak Magyarország szabadságának, dicsőségének hajnalát hirdeti.” 
  221. ↑ Beszámoló a bemutatóról. Hisszú, részletes cikk, Tartalommal és értékeléssel.„Rodostó”, Budapesti Hírlap, 1912. március 21. (Hozzáférés: 2021. január 8.) „Ha végigmegyünk a Rodostó partitúráján, igen sok finom, jellemző, poétikus részletre találunk. Nemesen melodikus és szinmagyar karaktere van Rákóczi egész szerepének […] Nagyon bájosak és dallamosak a fejedelem és Sieniavszka hercegnő duettjei. Széles, zengő együttesbe olvad a búcsúzó fejedelemnek, a magyar vitézeknek s a népnek nagy együttese […] a pásztorjáték és a menüett zenéjében Zichy gróf invenciójának kecsességére, graciózus könnyedségére ismerünk. Kétszeresen finom a kettős játék a színpadon történő dolgok tragikuma s a zene gondtalan, mosolygó táncritmusa közt […] A haláljelenés a félelmetes, nyomott csendből lassú emelkedéssel vezet az apoteózisba, mely csupa erő és diadal […] A közönség igen melegen, lelkesen fogadta az újdonságot, sokszor tapsolt nyílt színen s a fölvonások után vagy húszszor hivta a lámpák elé a szereplőket és az illusztris szerzőt.” 
  222. ↑ „A Rodostó Prágában.” (fizetős), Pesti Hirlap, 1916. június 4. (Hozzáférés: 2021. január 15.) 
  223. ↑ „Rodosto”, Prager Tagblatt, 1916. május 30. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Die Textdichtung des Grafen Geza Zichy folgt getreu den historisches Ereignissen. In der Komposition wendet sich Graf Geza Zichy als der erste ungarische Komponist von der alten italienischen Opernform ab, dem modernen Musikdrama zu.” 
  224. ↑ Dombay, Arthur. „Zichy Géza gróf”, Alkotmány, 1901. január 8. (Hozzáférés: 2020. december 16.) „A Vigadó termei ma lélekemelő ünnepély színhelye voltak. […] A Nemzeti Zenede ma ünnepelte elnökének huszonötéves működését […] A műsor legnagyobb részét az ö tollából folyt művek alkották s fénypontját egy zongora-verseny képezte, melyet maga a szerző játszott el. […] Ami a mai előadást illeti, a legnagyobb dicséretére válik a Nemzeti Zenedének, az intézet kitűnő zenekarának, a közreműködő zeneegyesületeknek és Gobbi karnagynak, aki lelkes zenésztáborát számról-számra valóságos diadalokra segíti. A szabatosság, melylyel az intézet zenekara Zichy nehéz zongoraversenyét kisérte, kellemesen nélkülözhetökké teszi nekünk a filharmonikusokat. Tanítványok helyett megőszült zenekari zenészeket véltünk hallani. […] Jellemző dolog Zichy Gézánál, hogy műveinek vége felé egyre érdekesebben komponál, ellentétben más zeneszerzőkkel, kik már a második tételben unalmasok lesznek, mig végtére dallambeli leleményességük teljesen elapad.” 
  225. ↑ Digitár - Gemma. (Hozzáférés: 2021. január 14.)
  226. ↑ „Fövarosi Hirek”, Fővárosi Lapok, 1870. december 6. (Hozzáférés: 2021. április 11.) „írói segély egyletünk e tél folytán nem az adventben, hanem böjtben fogja megtartani szokásos hangversenyét. Akkorra igen érdekes közreműködők és új művek megnyerésére van kilátása. A hangverseny magyar jellegű lesz, mint rendesen, miután a rendezők azt tűzték ki föladatúl, hogy a hazai zenevilágban fölmerülő nevezetesb jelenségeket mutassák be, a mennyire lehet. S most jobban fog lehetni, mint bármikor, miután Liszt F. is körünkben van, s a nemzeti szinház oly igazgatót kapott, ki a magyar irodalmi és zenészeti ügyeket a színházon kívül is örömest mozdítja elő. Többi közt alkalma lesz a rendezőségnek egy figyelemreméltó magyar zene-balladát ismertetni meg, melyet a sokféle tehetséggel megáldott gr. Zichy Géza szerzett […] Arany János „Zách Klárá"jához irt egy jellemző, magyar stylü balladát, zongorára, tenorhangra s a zárstrófát („Rósz időket élünk,“ stb) férfikarra. E szerzeménye igen méltó a bemutatásra.” 
  227. ↑ „Dolores”, Zenevilág, 1902. április 29. (Hozzáférés: 2021. április 5.) „A cselekmény első része egy kolostorban játszik, szereplő személyei: a zárda főnöknője, Fernandó a keresztes vitéz és Dolores, a kolostor legszebb apáczája. […] A főnöknő maga köré gyűjti a zárda apáczanőit […] hogy a harczból érkező keresztes vitézeket, […] vegyék ápolás alá […] A keresztesek bevonulnak s Dolores megpillantja köztük a legdaliásabbat, a legszebbet: Fernandót, ki súlyos sebtől vérzik. Szerelemre gyulad iránta […] A második részben […] a két szerelmes megszökik. A harmadik részben […] Az üldözők már-már elérik őket, Dolores pedig arra kéri lovagját, hogy szúrja le őt tőrével, maga pedig meneküljön. Fernandó bátorítja kedvesét, ez azonban leveti magát a lóról s véresen fekszik a köveken. Fernandó leszáll a lóról, karjain viszi haldokló aráját, a ló pedig fut egyedül tovább. Az üldözők tovább futnak az üres paripa után. […] az apáczanő pár percz múlva meghal : […] A lovag megcsókolja nőjét s aztán tőrt szúr a maga szívébe.” 
  228. ↑ „Dolores elöadása Gróf Zichy Géza vezénylete alatt”, Fővárosi Lapok, 1889. május 4. (Hozzáférés: 2021. március 29.) „A »Jó-sziv« egylet javára mutatta be tegnap a zenekedvelők egylete ezt a költői művet, melynek szövegében, zenéjében a grófi szerző eredeti gondolatot fejezett ki uj műforma keretében. Hatása megfelelt értékének. Égy újabb lépés ez előre; nem oly változatos, sok színű kép, mint a »Vár története«, de egységesebb és szívhez, képzelemhez inkább szóló. […] E vokal-zene egyszerűségében és megkapó elégiái hangulatában egyik gyöngye a műnek. Vallásos ihlet lengi át és mégis több egyszerű templomi éneknél; van benne valami ódonszerű. Hosszan tapsolták és méltán. […] Drámai érverés van a fináléban, mely után ötször hívták ki gróf Zichy Gézát. Még a zenekar is lelkesen tapsolt neki.” 
  229. ↑ (1895. december 31.) „A Bartay jubileum.”. Fővárosi Lapok. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Az est zenei részének a piece de resistance […] Zichy Géza grófnak »A zene« czimü vegyes ének- és zenekarra irt müve volt. Végtelenül bájos, friss és lendületes. Az alapjául szolgáló költemény is Zichy gróf munkája ; tárgya az, hogy a zene a bölcsőtől a a koporsóig kiséri az embert.” 
  230. ↑ Liszt véleménye: „Jó ízlésűek, jó stílusúak, sőt hatásosabbak, mint némely két- és négykezes kompozíció; de olyan nehezek, hogy egyedül a zeneszerző képes a lejátszás csodáját véghezvinni”BLKÖ: Zichy-Vásonykeő, Geza Graf. (Hozzáférés: 2021. március 16.) „sie sind von gutem Geschmack, gutem Styl und sogar von mehr Wirkung als manche Composition für zwei und vier Hände; aber sie sind so schwierig, daß nur der Componist allein das Wunder aufführen kann, sie zu spielen”
  231. ↑ „Irodalom, Szinház, Müvészet”, A Hon, 1871. május 13. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „A közönség tetszéssel fogadta, sokat nevetett ötletein és vidor helyzetein, a főbb szereplőket meg-megtapsolta, végül pedig hívta a szerzőt is, ki e hívásra kétszer jelent meg a közönség előtt. Ekkép nincs, miért titkot csinálni belőle, hogy Justus nem más, mint gr. Zichy Géza […] Jó oldalai az alapötlet újdonsága, mulattató helyzetek, élénk diálog s egy pár alaknak eléggé sikerült vázolása. Árnyoldalai pedig a kidolgozásban mutatkozó gyöngék, s a valószínűség rovására vitt némely forceirozások.” 
  232. ↑ „Nemzeti Szinház”, Fővárosi Lapok, 1876. március 12. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Zajos este volt, sok tapssal, éljenzéssel, kihívásokkal […] Franciaországban vagyunk 1730-ban, félszázad, dal a nagy forradalom előtt, tehát a főrangúság fénykorában. A Du Brevault hercegi családból nincs már több, mint egy ősz apa és ennek reményteljes fia. Az apa büszke családjára, melynek neve nemcsak puszta név, hanem egy elv is. Akarja, hogy fia […] rangjához méltólag házasodjék s ki is szemeli számára egy szép nőrokonát […] De az ifjú visszariad e frigytől, mert szive mélyéből szeret egy szép és nemesszivű színésznőt […] A tárgy rokonszenves, érdekes, de nem uj […] És mégis a szerzőtűl ép az eredetiséget nem lehet elvitatni […] Azt hiszszük, […] hogy »A szerelem harca«, — e nem erős dráma, de érdekes darab — írójától a szinpad is sok szépet és jót várhat.” 
  233. ↑ „Pozsonyi Premiére”, Magyarország, 1898. március 13. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „A pozsonyi színházban zsúfolt ház előtt tegnap volt a bemutató előadása Zichy Géza gróf A tízparancsolat czimü vígjátékának. A darab teljes sikert aratott. A közönség a szerzőt minden felvonás után ismételten a lámpák elé hívta. Zichy gróf vigjátékának tárgya egy gyöngéd szerelmi történet. Balanyi gróf egyetlen fia szerelmes az öreg kasznár leányába, ki szintén szereti az ifjút, de titkolja szerelmét és makacskodik. A fiút ez elkeseríti, kicsapongóvá lesz, adósságokat csinál s megszegi a tízparancsolatot. Végre a szülők rendezik fiuk ügyét, Iluska is bevallja szerelmét, s a két szerető egymásé lesz.” 
  234. ↑ „Egy 'érdekes' fiatal grófról”, Magyar Ùjság, 1872. szeptember 23. (Hozzáférés: 2021. január 5.) „A forma Laboulaye-től van kölcsönözve ; a hang Széchenyi ifjúkori iratait copizálja, a felfogás száz és száz irányadó szellem nyomában botorkál, s a nyelvezet — jobb ugyan mint a kaszinóé vagy az akadémiáé, de egyes szép helyeket leszámítva, mindenütt kikandikálnak a grófi korona szarvai, persze csak — pléhből, s a hiányzó arany fény helyett —- lakirozott ragyogással. […] Zichy Géza, mint egykor Széchenyi, át van hatva a hazai viszonyok ziláltsága s a jövőt fenyegető corruptió által: de túl lő a czélon, midőn kivételt kizáró ridegséggel tör pálczát előszavában elevenek és holtak, földi és égi dolgok fölött, s nem filosof, nem költő, csak mágnás, midőn e corruptió okait kutatva, nem látja, vagy nem akarja látni a közelében fölhalmozott kóranyagot s egy — osztályt: a pénzvilágot s különösen a zsidóságot igyekszik felelőssé tenni minden bajért.” 
  235. ↑ Zichy 1873  Egy elsülyedt vár I
  236. ↑ Zichy, Géza. „Egy elsülyedt vár II”, Fövárosi Lapok, 1873. április 11. (Hozzáférés: 2021. január 13.) 
  237. ↑ „Irodalom - A boldogság útja”, Ellenőr, 1875. március 7. (Hozzáférés: 2021. január 5.) „Némely helyei, mint a negyedik és kilenczedik ének, kicsillanó tehetséggel és félreismerhetlen szerencsével vannak írva […] igaz, hogy a mig ide eljutunk, meglehetős közönséges, tarlott és kietlen vidéken, itt-ott meglehetős vizenyős tájon haladunk által, hol nem látunk a költészet hímes virágaiból, s nem érzünk felemelő illatából semmit; de az is igaz, hogy […] egyszerű őszinte hangja, mesterkéletlen igaz érzelme […] kellemesen lep meg, meggyőzőleg bizonyítva, hogy gr. Zichy Géza tehetség, költői tehetség, hogy fejlődésre és izmosodásra képes” 
  238. ↑ „Irodalom és művészet”, Vasárnapi Újság, 1877. július 8. „A Petőfi-társaság két lyrikussal kezdi meg kiadásai sorát: Endrődi Sándor és gróf Zichy Géza költeményeivel […] Gróf Zichy Géza […] Mint lyrikus közvetlenséget, a szívből az élet befolyása alatt önként kiömlő hangokat keresi, s olykor még a formába öntéssel sem fárasztja magát. Képzelete nem erős, de kedélye van, s az igazság iránt valódi érzéke. A szenvelgésnek semmi nyoma dalain; egyszerű s őszinte nyilatkozatai érzelmeinek. Balladaszerü költeményeiben belső alakításra törekszik, bár ritkán sikerül azt egészen elérnie. Gyűjteményébe két nagyobb darabot is fölvett. Egyik egy naiv, népies hangú költői beszély : „A. Szegény János," egy bambának tartott, mindenütt taszigált fiu, kiben azonban valódi szív van, s ki végre is nemes önfeláldozással hal meg. A másik egy drámai költemény Lord Byron és Madách modorában: „Az emberiség epilogja." Szép részletek vannak benne, kivált az angyalok karai, s egy pár erős satyrikus szózat a túlvilágból, de egészben nem sikerült megtestesítenie az alapul vett eszmét.” 
  239. ↑ „Irodalom, színház és művészet.”, Ellenőr, 1881. május 10. (Hozzáférés: 2021. január 13.) „Gyönyörű diszmü jelent meg ma az Athanaeum kiadásában...E műről már szólottunk akkor, midőn Zichy gróf a Petőfi-társaságban olvasott föl belőle egy részletet; említők, hogy müve tárgyát egy mondából merité, mely szerint Roul Mártha gazdag polgár árva gyermekét, mert különczködött, s kedvencz kutyáját emberi halotthoz illő szertartással temetteté el, a földühödött nép, mely őt boszorkánynak tartotta, a kutyáknak vetette, melyek őt szétmarczangolták. Zichy olvasván e tényt, mint előszavában említi, föllázadt e szegény lány sorsa ellen, ki azért a kis hibáért, amit elkövetett, rettenetesen és igazságtalanul bűnhődött. Ez ösztönzé müve megírására. S müvét rendkívül becsessé teszi, hogy Zichy Mihály tizenhárom gyönyörű rajzot készített hozzá, valamennyit úgy, hogy mindenik lapon három-négy jelenet van szemeink elé tárva azzal a költői felfogással és drámai erővel, mely Zichy Mihály ecsetjét és rajzónját világhírűvé tette.” 
  240. ↑ (1882. február 24.) „Alár”. Fővárosi Lapok. „A gróf Zichy Géza hét énekből álló költői beszélye […] a keresztes háborúk korában játszik. Hőse Véghelyi Alár vitéz lovag és lantos, ki daliás megjelenésével és dalával mindenkit meghódít; csak önmagát és jelleme gyöngeségét nem győzheti le […] A korfestés dicséretes része a műnek, a szenvedélyt hatásosan festi, néhány jelenetben igazi erő és költői szángyalás nyilvánul. Verselés tekintetében is a »Leányvári boszorkány« óta ismét haladást látunk.” 
  241. ↑ részletes tartalom ismertetés sok idézettel „Alár”, Fővárosi Lapok, 1883. május 29. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Gróf Zichy Géza […] a tárgyat nem alakítja elég erővel. Talán nem is epikus, mert alakjainak ajkáról legtöbbször ő maga beszél. Legszebb részleteket, képeket és vonásokat a lyrikus ad e müvéhez, melyben különben a háttér elég hű, a staffagé érdekes és van benne egy pár igazi epikai motívum is. Látszik, hogy örömest időz az elporladt romok közt; de ki-kizökken néha a hangból. De sok lapon kapunk természetes hangokat, könnyen ömlő verseket. Verselési technikájának egyik hibája a rímek gyakori pongyolasága. Poézise érdekében kívánnunk kell, hogy erre jobban ügyeljen. Ma, mikor annyi simán, »folyékonyan verselő« írónk van, tőle — a jeles hivatásu költőtől — joggal követelhetünk csiszoltabb műformát.” 
  242. ↑ Zichy, Géza. „Utolsó utamról (Nyílt válasz sok levélre) I.”, Fővárosi Lapok, 1886. március 25. (Hozzáférés: 2021. január 17.) , Zichy, Géza. „Utolsó utamról (Nyílt válasz sok levélre) II.”, Fővárosi Lapok, 1886. március 26.  és Zichy, Géza. „Utolsó utamról (Nyílt válasz sok levélre) III.”, Fővárosi Lapok, 1886. március 27. 
  243. ↑ Zichy, Géza (1887. december 2.). „Élmények Skandináviában I”. Fövárosi Lapok. (Hozzáférés: 2021. január 6.)  , Zichy, Géza (1887. december 3.). „Élmények Skandináviában II” (fizetős). Fövárosi Lapok. (Hozzáférés: 2021. január 12.)  , Zichy, Géza (1887. december 4.). „Élmények Skandináviában III”. Fövárosi Lapok.  , Zichy, Géza (1887. december 5.). „Élmények Skandináviában IV”. Fövárosi Lapok.   és Zichy, Géza (1887. december 6.). „Élmények Skandináviában V”. Fövárosi Lapok.  
  244. ↑ Zichy, Géza (1889. április 3.). „Három hét Szentpétervárott I”. Fövárosi Lapok. (Hozzáférés: 2021. január 12.)  ,Zichy, Géza (1889. április 4.). „Három hét Szentpétervárott II”. Fövárosi Lapok.  , Zichy, Géza (1889. április 5.). „Három hét Szentpétervárott III”. Fövárosi Lapok.  , Zichy, Géza (1889. április 6.). „Három hét Szentpétervárott IV”. Fövárosi Lapok.   és Zichy, Géza (1889. április 7.). „Három hét Szentpétervárott V”. Fövárosi Lapok.  
  245. ↑ (1892. november 23.) „Tudomány és irodalom. - Gróf Zichy Géza újabb költeményei.”. Fővárosi Lapok. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Az Athenaeum uj kiadásai között bizonyára legnagyobb elterjedésre számíthat ez a kötet, mely gr. Zichy Géza múzsájának újabb termékeit tartalmazza. Gróf Zichy nem tartozik a lármás napi lírikusok, sem a gondolatterhes poéták fanyar csoportjába; nem ir sokat, de mindig szépet. Minden verse érzést lehel, érzéshez szól, mindegyik valamely édes hurt hoz rezgésbe belsőnkben.” 
  246. ↑ (1895. június 1.) „A Szentlélek 1895. évi dicsö ünnepe alkalmából”. Religio. (Hozzáférés: 2021. január 6.)  
  247. ↑ (1895. december 15.) „Hétről-hétre”. Magyar Szemle. (Hozzáférés: 2021. január 6.)  Zichy Géza beszámolója Lourdesi zarándokútjáról
  248. ↑ a b Az újság nem szerepel az Arcanum adatbázisban
  249. ↑ A Zene 1911-es évfolyma nincs az Arcanumban
  250. ↑ (1911. november 15.) „Liszt Ferencz. (Gróf Zichy Géza t. t. elöadása 1911 október 23)”. Akadémiai Értesítő. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Ha végig olvasom hozzám írt számos levelét, meghatva gondolok arra az apostoli emberre, kit égig emeltek, porba sújtottak, judáscsókokkal illettek, megtapsoltak, kigúnyoltak, istenítettek és elárultak felváltva, ő pedig szelíden mosolyogva ment a maga útján, födetlen fejjel, alázatosan.” 
  251. ↑ [6]. Budapesti Közlöny 1916 (119). (Hozzáférés: 2021. január 17.)  
  252. ↑ (1916. március 25.) „Gróf Zichy Géza jubileuma.”. Pesti Napló. (Hozzáférés: 2021. február 22.) „Március 25-én, szombaton volt ötven éve annak, hogy gróf Zichy Géza, a világhírű zongoraművész, először lépett Pozsonyban a nyilvánosság elé.[…] A jubileum napjára érkezett meg Vilmos német császár megemlékezése, aki gróf Zichy Gézának eddigi német rendjeleihez a porosz vöröskereszt-rendjel 2. és 3. osztályú kommandőr-keresztjét adományozta.” 
  253. ↑ [7]. Budapesti Közlöny 1901 (68). (Hozzáférés: 2020. december 23.)  
  254. ↑ [8]. Magyar Géniusz 1894 (6). (Hozzáférés: 2020. december 23.)  
  255. ↑ [9]. Budapesti Közlöny 1890 (16). (Hozzáférés: 2021. január 7.)  
  256. ↑ [10]. Budapesti Közlöny 1889 (33). (Hozzáférés: 2020. december 23.)  
  257. ↑ a b [11]. Budapesti Közlöny 1888 (26). (Hozzáférés: 2020. december 23.)  
  258. ↑ [12]. Koszorú. A Petöfi társaság heti közlönye 1884 (34). (Hozzáférés: 2020. december 23.)  
  259. ↑ (1883. október 18.) „Nachrichten”. Berliner Musikzeitung. (Hozzáférés: 2021. január 28.) „Graf Géza Zichy‚ der bekannte vortreffliche Claviervirtuos, ist durch die Verleihung des preussischen Kronenordens ausgezeichnet worden.” 
  260. ↑ (1883. január 28.) „Hirek”. Nemzet. (Hozzáférés: 2021. január 9.)  
  261. ↑ [13]. Budapesti Közlöny 1881 (130). (Hozzáférés: 2020. december 23.)  
  262. ↑ (1912) „I. Nyelv- és széptudományi osztály.”. Akadémia Almanach 1912, Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2021. január 7.)  

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zichy_Géza&oldid=26235190”