Főmenü megnyitása
A Margit-sziget részletes térképe 1928-ból, amely a sziget sétányainak szerkezetét és intézményeinek elhelyezkedését emeli ki

A Margit-sziget a Duna egyik szigete Budapest területén. Területe 96,5 hektár, hossza kb. 2 és fél kilométer, legnagyobb szélessége kb. 500 méter.[1] A sziget teljes területe szabadidőpark, rajta szállodákkal, sportcentrummal, uszodával és stranddal valamint vendéglátóhelyekkel és egyéb látnivalókkal. Történelme igen gazdag, és már legalább a középkortól ismert.

A Margit-sziget eredetileg három szigetrészből állt, a fő szigetből, az ennek a déli csúcsánál elhelyezkedő Festő-szigetből (ismert még Budai- vagy Kis-szigetként is), és az északi csúcsnál lévő Fürdő-szigetből. A 20. század elejére a Festő-szigetet hozzákapcsolták a fő szigethez, a Fürdő-szigetet pedig elkotorták.

GeológiaSzerkesztés

Budapest legfiatalabb felszínrészei közé tartozik, nyugati fele magasabb.[1] A Duna ezen a részén több ágra szakadva már a földtörténeti jelenkor elején is több zátonyszigetet épített, amik összeolvadásából jött létre a Margit-sziget, ami mai formáját a 19. század közepén nyerte el.[1] Ekkor a sziget északi részén lévő Fürdő-szigetet részben elkotorták, a déli oldalon lévő Festő- (más néven Budai- vagy Kis-) szigettel összekapcsolták, majd a partvonalakat kővel megerősítették. Ennek célja az volt, hogy megállítsák azt a természetes folyamatot, melynek során a Duna az északi oldalt folyamatosan koptatta, míg a déli oldalt folyamatosan építette, és a sziget két oldalán a Duna ágait is közel azonos szélességűre alakították ki. A Margit-szigetnek átlagosan 10 méter vastag, alul kavicsos, fölül inkább homokos-iszapos hordalékból felépült, jó víztározó képességű rétegsora van, aminek köszönhetően ma gazdag növényzet él rajta.[1]

ÓkorSzerkesztés

A korábban általános vélemény szerint a Margit-szigeten is lenniük kellett római építményeknek, hiszen valószínűtlennek tűnt, hogy a rómaiak ne foglalták volna el a szigetet.[2] A 19. században több kutató úgy vélte, hogy a sziget északnyugati és keleti partjánál valamint a Fürdő-szigeten látott vastag falmaradványok római eredetűek.[2] A 20. században végrehajtott ásatások azonban nem igazolták ezt a feltevést, mivel a szigeten nagyon kevés római kori követ találtak, és valószínűleg azok is máshonnan kerültek ide.[2] Ugyanakkor lehetséges, hogy a sziget csúcsainál lehettek az átkelést segítő római kori hídfőépítmények, még ha a nyomaik el is tűntek.[2]

KözépkorSzerkesztés

 
A 20. század elején újjáépített Szent Mihály-kápolna
 
A domonkos kolostor főkápolnájának és kútházának újjáépített részei
 
Árpád-házi Szent Margit

A Margit-szigettel kapcsolatos írásos és régészeti adatok csupán a 12. század végétől ismertek,[2] az első épületek előtt valószínűleg egy növényzettel sűrűn benőtt sziget lehetett. Első említése egy 1225-ben kelt oklevélből származik, amiben a király a Nyulak szigete egész területét a premontrei Szent Mihály-prépostságnak adja, ami nem sokkal azelőtt települt be a szigetre.[2] Azonban tudni lehet, hogy már ez előtt is, 1196 és 1204 között Imre király többször is itt tartotta az udvarát. A sziget akkori, nyulakról való elnevezése is arra utalhat, hogy a sziget vadászterületként használt királyi birtok volt.[2] A 13. században a sziget várakkal, templomokkal, kolostorokkal és valószínűleg legalább egy faluval beépült népes hely volt, azonban a század végétől a sziget vesztett jelentőségéből, de papok és domonkos apácák egészen a török hódításig éltek a szigeten, és legkésőbb 1541-ben hagyták csak el végleg.[2] Másfél évszázaddal később a domonkos apácák jogutódjai, a pozsonyi klarisszák birtokolták a szigetet, de a romos középkori épületeket nem újították fel, így nem is költöztek vissza. A sziget így újra visszavadult eredeti, természetes állapotába és csak kaszálóként használták.[2]

Jelentős események a szigetenSzerkesztés

A Margit-sziget több jelentős esemény színhelye is volt, tudni, hogy IV. Béla sokat tartózkodott a szigeten, és 1266-ban itt kötött békét az ellene fellázadt V. István ifjabb királlyal, és itt halt meg 1270-ben.[3] Margit egy évvel később, 1271-ben a kolostorban halt meg, V. István pedig újabb 1 év múlva, 1272-ben szintén a Margit-szigeten fejezte be az életét.[3] Margitot és Istvánt az apácák templomában temették el. Ugyanebben az évben itt gyilkolták meg Béla macsói herceget.[3] IV. László pedig az apácakolostorba záratta be feleségét, Anjou Erzsébetet.[3] 1288-ban pedig megtámadta a kolostort, hogy "elrabolja" onnan a nővérét, Erzsébetet, aki valójában egy új házasság miatt akarta elhagyni a zárdát.[4]

Középkori épületek a szigetenSzerkesztés

  • A premontrei templom a királyi udvarhelyen kívül az első épület, melyről már a források is beszélnek. Első említése akkor történik, amikor IV. Béla 1245-ben és 1249-ben kelt okleveleiben megerősíti apja 1225-ös adománylevelét, amelyben arról írnak, hogy a szigetet még az őseik adományozták a premontreieknek.[5] Így valószínűsíthető, hogy a templom már a 12. század végén is létezhetett. A templom eredeti helyét az 1920-as években tárták fel, azelőtt a ferences templomot vélték a premontrei templom maradványának.[5]
  • A királyi udvarhely helye a 20. század végéig ismeretlen volt, amikor az apácakolostor templomától északra megtalálták egy olyan épületnek a nyomát, ami valószínűleg azonosítható ezzel az épülettel.[5] Ezt az udvarhelyet IV. Béla bővítette ki a 13. század derekán.
  • A domonkos apácák kolostora és temploma a sziget legnagyobb és legfontosabb épületcsoportja.[5] Ezt szintén IV. Béla építtette lánya, Margit hercegnő részére a tatárjárás után, a 13. század közepén.[5] A később szentté avatott Margit 1251-ben vagy 1252-ben költözött be és itt élt haláláig.[5] A király az egész szigetet a kolostor tulajdonába adta, kivéve azt a területet, amit a premontreiek birtokoltak. valamint számos kiváltságot és jövedelemforrást adott nekik, például a pesti rév és vám hasznát. Emiatt állandó viszályok és perek támadtak a kolostor és szomszédaik között, aminek köszönhetően a kolostorról sok írásos forrás maradt fent.[6]
  • A ferences kolostor legkésőbb a domonkos kolostor alapítása utáni években épülhetett, 1278-ban már biztosan állt.[6]
  • A johannita vár és a érseki vár annak a védelmi rendszernek a része lehetett, amit IV. Béla a tatárok ellen kívánt kiépíteni.[1] A johanniták négy saroktornyos vára a sziget déli csúcsánál állt, az esztergomi érsek vára pedig az északi csúcsnál. Forrásokban ritkán említik őket, de valószínűsíthető, hogy legkésőbb a domonkos kolostor építése utána első években vagy évtizedekben épülhettek, és 1278-ban már álltak, mert ekkor említette meg őket IV. László egy oklevélben, melyben a területüket kivette az apácák fennhatósága alól.[6]
  • Valószínűsíthető, hogy a szigeten volt egy jobbágyfalu is, mivel a kolostornak szüksége lehetett őt ellátó emberekre, nyomait azonban nem találják. Több forrás is említi a falut, például egy 1294-ben kelt oklevél, melyben a premontreiek visszavonják a szigeti apácák és „ugyanezen a szigeten lévő egész falujuk, s annak bírája és esküdtjei ellen” korábban beadott keresetüket.[6] A falu plébániajogait a premontrei kolostor gyakorolta. 1467-ben és 6 évvel később is felsorolják a falu jobbágyait, akik között több iparos is szerepelt.[1] A falu, hasonlóan a sziget többi épületéhez, a török korban pusztult el.[1]

A Margit-legendaSzerkesztés

A Margit-sziget hírét Szent Margit legendája alapozta meg. Miután már életében sok csodás történet keringett Margit, IV. Béla lánya, jámbor, önzetlen és önsanyargató életéről, 1270-ben bekövetkezett halála után nem sokkal, 1276-ban elkezdték a szentté avatásához szükséges vizsgálatokat és a tanúk kihallgatását. Ezek alapján állították össze a Margit-legendát a 13. században, aminek magyar nyelvű szövege Ráskai Lea másoló apáca jóvoltából maradt meg, aki szintén a Margit-szigeti kolostorban élt a 16. század elején.[3] Margitot már a 15. században a boldogok közé sorolták, de szentté avatására csak 1943-ban került sor. Ennek ellenére a sziget neveként már a 17. századtól előfordult a Szent Margit szigete elnevezés.[3]

17-18. századSzerkesztés

 
A Margit-sziget 1686 körül

A szerzetesek és a sziget egyéb lakói legkésőbb Buda török kézre jutásakor elmenekültek, tehát a Margit-sziget az 1500-as évek közepén elnéptelenedett.[3] A következő másfél évszázadban az épületek romlásnak indultak, a karbantartás hiánya miatt. Egyes források szerint ez idő alatt a törökök a budai pasa lovait legeltették itt és „rossz lányokat” tartottak a szigeten.[3] Buda visszavételére több ostromot is vívtak 1542-ben, 1598-ban, 1602-1603-ban, és mindegyik nagy pusztítást okozott a szigeten.[3] Az ekkor készült látképek romos épületcsoportokat mutatnak. Amikor Budát 1686-ban a keresztény seregek végleg visszahódították, ezek a romos épületek még alkalmasak voltak arra, hogy a tetejüket befedve katonai raktárt vagy szükségkórházat alakítsanak ki bennük.[7]

1708-ban vita alakult ki a sziget tulajdonjoga körül a domonkos apácák jogutódja, a klarisszák és Pest városa között.[7] 1727-ben a következőket jelentették Pozsonyba a Helytartótanácsnak:

„A Nyulak szigetét jelenleg a budai Klára apácák bírják, egészen néptelen, nem is igen lakható; a Duna közepén hosszában 918 ölre [1 öl=1,896m], közepett 148, két csúcsa felől pedig 37 ölnél nem szélesebb. Hat helyen különféle épületromok látszanak. Kettőből kitűnik, hogy templomok voltak; egynek falai nagyrészt most is állnak, a másik omladékaiból ismerhető meg. Három düledék körül jókora téren négyszögletű falkerítés maradványai láthatók, hajdan kertek lehettek, egynek közepén az elrombolt kút szemlélhető. Egyébiránt miféle épületek lehettek e romok, azt a falak maradványaiból meghatározni nem lehet. Az sem tudatik, kik voltak hajdan e sziget lakosai.”[7]

1739-ben az esztergomi érsek engedélyével kis kápolnát emeltek a ferences templom romjai mellett, melyben havonta egyszer misét is tartottak.[7] A következő század közepén a nádori főkertész emlékei szerint a „a nép sok időn keresztül búcsúra járt” ehhez a kis kápolnához, amit valószínűleg az 1838-as árvíz mosott el.[7] Az apácarendet II. József feloszlatta, és a sziget a Vallás- és Közoktatási Alap részeként 1782-ben haszonbéres kaszálóvá vált, ahol budai és óbudai lakosok dolgoztak.[8] A középkori romokból kinyerhető köveket valószínűleg építkezéseken használták fel.[7]

19. századSzerkesztés

A tulajdonosokSzerkesztés

A pozsonyi országgyűlés után, 1790-ben Sándor Lipót nádor kapta meg a sziget használati jogát évi 500 forint bér ellenében, amit a Vallás- és Közoktatási Alapnak kellett fizetnie,[9] és nyári pihenőhelyet alakított ki rajta.[10] A nagyobb szabású, tervbe vett átépítésnek azonban gátat vetett korai halála, utódja, József nádor 1799-ben birtokcserével már tulajdonjogot szerzett a sziget fölött (a Bihar-megyében lévő püspökladányi uradalmat cserélte el a piliscsabai uradalomra, aminek a részét képezte a Margit-sziget).[9] A sziget előbb 1808. október 2-án, majd 1810. március 2-án jutott teljesen a nádor tulajdonába.[9]

Ekkor lett a sziget új neve Nádor (más néven Palatinus)-sziget.[10] A nádor halála után, 1847-től legidősebb fia, István nádor, majd a legkisebb fia, József Károly Lajos főherceg tulajdonában volt a sziget.[10]

József nádor alatt: 1799–1847Szerkesztés

Sándor Lipót nádorrá választása után kapta meg a szigetet a királytól üdülőhelyéül, és rögtön el is határozta, hogy rendbe hozza.[7] 1792 őszén a Magyar Hírmondóban tudósítás jelent meg arról, hogy a „Nádor-Ispány ő Fő Hertzegsége rajta van tellyes igyekezettel, hogy az úgy nevezett Sz. Margit vagy más névvel Nyúl-szigetéből egy kies mulató helyet formálhasson. Derekasan készülnek ugyanis benne az ő Fő Hertzegsége költségén a szép épületek és kertek; mellyek által visszanyeri ezen hely némineműképpen előbbeni fényességét.”[11] A nádor azonban már 1795-ben meghalt, ezért ezek a tervek nem valósulhattak meg.

Utóda József Antal főherceg, azaz József nádor lett, 1799-ben. Nyaralót épített a szigeten, mely a ferencesek romos templomának északi oldalához támaszkodott.[11] Az épület egyemeletes volt, klasszicista stílusban épült.[11] Valószínű, hogy már a villaépítés előtt zajlottak erdőirtó munkák a szigeten, amiket az előző nádor alkalmazásában álló Tost Károly főkertész vezetett, aki tanulmányait Schönbrunnban végezte és jól ismerte a korabeli kertészeti irányzatokat.[9] Az ő tervei alapján alapján kezdték meg a sziget angolkertté alakítását, habár Rapaics Rajmund szerint nem Tost, hanem Bernhard Petri volt a tervek megalkotója.[9]

Tost díszfákat, köztük sok platánt ültetett a szigeten, ugyanakkor a régi, őshonos állományt is kímélve alakított ki utakat, csoportokat, amikről a Kalendar von Ofen und Pest című kiadvány szerzője is elismeréssel írt: „virágos és lombos utak, pikáns elrendezések és vue-k egyesülnek itt, hogy a vándor elragadtatását lenyűgözzék”.[12] A nádor csak a nyaralója közvetlen környékét rendezte, itt virágágyások nyíltak és kis sétautakat is nyitottak, de a sziget nagyobb része még eredeti, természetes állapotát mutatta.[13] A sziget felső részén mezőgazdasági művelés folyt, francia és spanyol szőlőtőkéket ültettek, gyümölcsös volt kialakítva.[14] A kertész lakása a johannita vár helyén épült fel, ugyanitt majorság is létesült,[11] ahol a tehenészetben tejet, vajat és kenyeret árusítottak a szigetre látogató kirándulóknak.[14] József náor rózsakertet is létrehozott.[15]

A sziget látogatói (akik kutyát nem hozhattak magukkal[13]) csónakkal érkeztek a nádori nyaraló elé, és innen a domonkos-kolostorig tudtak eljutni, mivel onnan már erdő állta útjukat a sziget felső végéig. A Kertészeti Lapok 1894-ben így számolt be ezekről a kirándulásokról: „Árnyékos hely, puha pázsit kínálkozott mindenfelé; minek is fáradtak volna tovább? Andalogni, rigófüttyöt hallgatni ment oda az ember maga, vagy az ideálja családjával. Hosszabb kirándulás czélja mindig a nagy templom romja volt. Igen vad hely, körülvéve sűrű bozóttal. A gyümölcsfákra felfutott a szőlő és a loncz; a repkény pedig alig engedett túljutni a romokon. Tavasszal ibolyát, gyöngyvirágot, egész nyáron pedig vadvirágot lehetett szedni a szigeten.”[14] Több ünnepséget is tartottak a szigeten, így 1800. május 2-án a nádor felesége, Alexandra Pavlovna névnapi ünnepségét,[9] majd ezután szokássá vált, hogy július 13-án, a Margit-nap hetében majálist szervezzenek.[11] Egy 1809-ben megjelent útikönyv már varászszigetként írta le a Margit-szigetet.[11]

A nádor azonban hirtelen megtiltotta a sziget látogatását, csak előkelő vendégek léphettek ezután a szigetre.[14] 1814-ben ünnepséget szerveztek a Szent Szövetség uralkodói, az osztrák császár, a porosz király és az orosz cár számára, a rendezvények között szüret is szerepelt.[11]

Az 1838-as árvíz nagy károkat okozott a szigeten, így utána szinte újra kellett kezdeni minden kertészeti munkát.[16] A sziget kedvező éghajlati tulajdonságai miatt azonban az árvíz utáni telepítések szokatlan gyorsan fejlődtek.[16]

Sportversenyeket is tartottak a szigeten, így 1822-ben katonák úszógyakorlatát tartották meg a sziget és a pesti part között. Széchenyi István, aki maga is szívesen járt a szigetre, szervezője is volt az evezős versenyeknek, amik közül az elsőt 1843. március 19-én tartották meg.[16][11] A Honderűben Petrichevich-Horváth Lázár tudósított róla: „Igen érdekes látványt nyújtott egy fogadás következtében [...] a csólnakverseny. A versenyzők voltak Béla (angol yacht), Carolina (szinte az) és egy velencei módra készült gondola. Az elsőben ült Clark úr (a hídépítő), evezett négy idevaló munkás, másodikban ült Barry úr (angol) s evezője négy angol vala, a harmadikban pedig négy olasz katona (kik csónakászok voltak). Első nyertes Béla (angol yacht), a második pedig Carolina lőn. Sebességük valóban bámulandó vala!”[17]

József nádor halála és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a sziget gondatlan bérlők kezére került kb. 20 évre, mivel az új tulajdonost, István nádort száműzték így ő nem tudott érdemben foglalkozni a szigettel. [17]

József főherceg: 1867–1904Szerkesztés

A száműzött István nádortól 1867-ben, a kiegyezés évében került József főherceg birtokába a Margit-sziget.[17] A főherceg sokat tett azért, hogy a sziget ismét újjászülessen, hiszen nem csak az átalakítást, de a modernizálást is célul tűzte ki.[18] Ebben az időben kezdték el hasznosítani a sziget gyógyvizét és épültek a szállók, fürdők, egyre népesebb vendégseregletet vonzva a szigetre.[17]

A gyógyvizek hasznosításaSzerkesztés
 
Zsigmondy Vilmos geológus, a hőforrások megtalálója
 
Ybl Miklós, a sziget fürdőkomplexumának tervezője
 
A Margit fürdő az 1890-es években

József főherceg már 1866-ban megbízta Zsigmondy Vilmos geológust, hogy végezzen fúrásokat a sziget északnyugati partjainál.[11][18] Itt a sekély vízben már régóta észrevették a melegvízű forrásokat. A mélyfúrások 1866 decemberében kezdődtek és 1867 tavaszára hoztak eredményt.[11] 118,5 méter mélységből 43,8 °C-os gyógyvíz tört fel.[19] A mintákat Than Károly elemezte, és megállapította, hogy a víz alkalmas köszvény, ízületi betegségek, csontbántalmak, zsábák, női betegségek, görvélykór és egyéb bajok gyógyítására.[19] A fúrások és az utánuk következő fürdőépítési munkálatok nagy felháborodást keltettek a város lakosaiban, mivel a főherceg a szigeti fák jórészét kivágatta.[18] A főherceg ugyanis megbízta Ybl Miklóst, hogy az egész szigetre kiterjedő fürdőtelepet tervezzen, és ezzel párhuzamosan nagy parkátalakítási munkákat is kezdtek.[19][18]

Ybl neoreneszánsz stílusban tervezte meg a fürdőépületet, a szállodákat, ivócsarnokot, villákat, vendéglőket és a kiszolgáló épületeket: gépházat, mosodát, melyeket mind a feltárt gyógyforrás közelébe helyezett.[19] Az építkezés már 1868-ban zajlott, ekkor állították üzembe a lóvasutat is.[19] A fürdőtelepet ünnepség keretében nyitották meg 1869 pünkösdjén.[19] Eddigre csaknem készen volt a Margit fürdő, és már állt az alsószigeti vendéglő és a forrásház, és épültek a szállodák, villák és a kiszolgáló épületek is.[19] József főherceg a hivatalos megnyitó előtt pár száz válogatott vendégnek megmutatta a parkot, akik a Vasárnapi Újság tudósítása szerint „...nem tudták, mit bámuljanak inkább; az épülő nagyvendéglőt, az Ybl mester tervezte nagyszerű klasszikusan szép fürdőházát, avagy a kertész (Magyar György) művészetét, a 4-5 öles fák ültetésében. Ezek törzse ugyanis famohával berakott burkolatba van rejtve, melyet naponta több ízben megnedvesítenek; három-négy oldalról sodronnyal védik az ilyen ültetvényeket a szél ellen. A modern fejlődés e különböző megnyilvánulásai utána József nádor egyszerű lakához s az e mellett álló történelmi platánhoz ment a társaság.”[18]

A fürdőtelep vezetősége még ugyanebben az évben reklámfüzetet adott ki Bécsben (Der kurzweilige Cicerone auf der Margarethen-Insel), ebben leírták, hogy a szigetet már most is szívesen látogatja a disztingvált közönség, és nem csak a források, hanem szép fekvése miatt is, mivel a sziget távol van a város nyüzsgésétől, nincs por, szél, csak nyugalom és árnyékos sétahelyek, és az árak is alacsonyak, a hajóút oda-vissza 10 krajcár, a lóvasút 5, egy korsó gyógyvíz 25 krajcár, a fagylalt ugyancsak ennyibe kerül, a kávéért pedig 15 krajcárt kell fizetni.[19] Egyéb programokkal is szórakoztatták a közönséget, az alsószigeten kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap katonazenekar adott koncertet.[20] Ybl tervei szerint a sziget alsó részén hasonló fürdők és hotelek épültek volna, de a terv nem valósult meg.[20]

1873-ban Pest Buda és Óbuda egyesítésével a Margit-sziget is a főváros része lett (korábban Pest vármegye része), ami elősegítette a további fejlődését. Az 1872–1875 közötti időszakot nem csak az új Margit híd előkészületi munkálatai jellemezték, hanem az is, hogy a Margit-sziget két végén lévő Fürdő- illetve Festő-szigetet részben elkotorták, részben feltöltéssel a főszigethez csatolták. Ezekben a munkákban a főherceg is kivette részét, jelentős költséget vállalva, mivel cserébe a Festő-szigetért, 25000 forintot adományozott jótékony célokra.[18]

1876-ban újabb árvíz öntötte el a szigetet, ismét jelentős károkat okozva a növényzetben, ezért a feltöltést megsürgették, egyúttal 1880-ra kiépítették a sziget partvédelmét is.[18]

A sziget megközelítéseSzerkesztés

A Margit-szigetet egészen 1900-ig, a Margit híd szigetre vezető szárnyhídjának megépültéig csak vízen lehetett megközelíteni. A 19. század közepéig evezős csónakon lehetett átkelni, Pest felől a vizafogónál lévő kikötőből, Budáról pedig az Újlak utca 372. számú házánál elhelyezett harang megkongatásával lehetett hívni a révészt.[20] 1869-től gőzös járt a szigetre, a kis hajókat Fecskének, Hattyúnak, Sólyomnak hívták.[20] Tavasztól késő őszig reggeltől estig félóránként, a téli időszakban ennél ritkábban jártak.[20]

A sziget látogatóiSzerkesztés

„Budapest tündérkertje, egy darab a paradicsomból [...] Manapság már a Margitsziget a főváros közönségének legkedvesebb mulatóhelye, s egyúttal üdítő fürdőintézet, hová minden félórában hordják a gőzösök a közönséget, mely mulatni, üdülni vagy gyógyulni siet. [...] A sziget a Duna kellős közepén távol esik az utcák zajától; levegőjét por nem szennyezi, lakásai díszesek és kényelmesek; árnyas sétaútjai szélesek, tiszták; mindenfelé a buja növényzet életerős üde-zöld színe.”
Jókai Mór: Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, 1893[21]
 
Arany János, a Margit-sziget leghíresebb lakója

Mivel a sziget igen hamar népszerű lett nem csak mint fürdő-, de mint nyaralóhely is, ezért sokan laktak hosszabb időn keresztül a szigeti szállodákban, de rengetegen látogatták meg csak egy napra vagy estére, ivókúra, vacsorázás, sétálás, katonazene-hallgatás, fürdés céljából. Rendeztek bálokat, politikai gyűléseket, egyesületi rendezvényeket is.[20] A vendégek mind a korabeli dzsentrik és arisztokraták, művészek, tudósok és egyéb jómódú polgárok közül kerültek ki. Neves személyek is megfordultak a szigeten, többek között Bánffy Dezső, Wekerle Sándor, Kamermayer Károly polgármester, Trefort Ágoston kultuszminiszter, Korányi Sándor orvosprofesszor, Ráth Mór, a Coburg hercegi pár, a Teleki-, Semsey-, Pejacsevich-, Jeszenszky-, Vay-, Mednyánszky családok tagjai.[22] A korabeli lapok szívesen közöltek tudósításokat a szigeten folyó élénk társasági életről.

A Margit-szigeten írók, művészek is gyakran megfordultak. A legismertebb szigeti lakos Arany János volt, aki élete utolsó nyarait mind itt töltötte, és számos alkotása is a szigeten született, például a Toldi szerelme. Aranynak a felsőszigeti vendéglőben volt törzsasztala, ahol megfordult Pulszky Ferenc, Szilágyi Sándor.[22] Rajtuk kívül Jászai Mari, Csillag Teréz, Lotz Károly, Tőry Emil, Ábrányi Károly is járt, vagy lakott a szigeten,[22] és 1863-ban Richard Wagner is részt vett a majálison.[11]

Az 1880-90-es években az arisztokraták helyét egyre inkább a jómódú polgárság vette át, egy lap 1885-ben azt írta, hogy „régebben a főváros színe-java, a legelőkelőbb társaság minden héten háromszor-négyszer tömegesen járt ki a szigetre... A Margitsziget jelenleg polgári családokat lát vendégül nagyobb számban. Mindamellett distinguált hely marad ez mindenkor.”, egy másik lap szerint pedig a pénzarisztokrácia térfoglalása ellen minden berzenkedés hiába való.[21] A Margit-szigetet külföldiek is előszeretettel keresték fel, főleg a gyógyvíz miatt.[21]

20. századSzerkesztés

A II. világháború előttSzerkesztés

 
Habsburg József magyar kormányzó, a Margit-sziget utolsó tulajdonosa, mielőtt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megvásárolta a szigetet

A szárnyhídSzerkesztés

A sziget történetében jelentős fordulópont volt az 1900-as év, mert ekkortól már gyalog is meg lehetett közelíteni, mivel megépült a már 24 évvel korábban elkészült Margit hídról levezető szárnyhíd.[21] Hogy addig nem épült ilyen levezető híd, annak az volt az oka, hogy a Budai- (Kis-) sziget Buda város tulajdonában volt, és csak ekkor került ajándékozás révén József főherceg birtokába, aki feltöltéssel hozzácsatoltatta a főszigethez.[21] 1899 nyarán kezdték meg a szárnyhíd megépítését, melyre a magyar állam és a főherceg szerződést is kötött.[21] Az építkezés 680 000 koronába került, ebből 400 000 koronát a főherceg fizetett.[21] A két sziget közötti feltöltés mintegy 25 holddal növelték meg a Margit-sziget területét.[21] A szárnyhidat 1900. augusztus 20-án nyitották meg.[23]

TulajdonosváltásSzerkesztés

Benedek Elek már 1894-ben javasolta a Fővárosi Lapokban megjelent írásában, hogy vegyék meg a szigetet a főhercegtől, mert így nem csak a jómódúak, de mindenki előtt nyitva állhatna.[21]

1905-től József Károly fia, József Ágost főherceg, kormányzó volt a tulajdonos.[10], akitől a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) vásárolta meg a szigetet az 1908. évi XLVIII. törvény értelmében, 11 millió koronáért, és közkertté nyilvánították.[10][1] A Margit-szigetet ekkor először a III. kerülethez, majd a XIII-hoz csatolták.[10] A Tanácsköztársaság idején megnyitották a nagyközönség számára, ekkor lehetett először ingyen kilátogatni a szigetre.[1] 1913. január 1-től a Szent Margitsziget Gyógyfürdő Rt. 60 évre bérbe vette a szigetet.[1]

1927-ben az FKT házi kezelésbe vette a szigetet, mert úgy látták, fejlesztése csak így megoldható. Befejezték a sziget feltöltését, 50 katasztrális holdat parkosítottak, és 6 km hosszú sétautat építettek. Kiépítették a csatornahálózatot és a vízvezetékeket, és az óbudai oldalra kocsiutat építettek.[1] Ugyanebben az évben megszüntették a lóvasutat, és a sziget forgalmát ekkortól autóbuszokkal bonyolították le.

Sportélet a szigetenSzerkesztés

Már a 19. század végétől, de főleg az 1920-as évektől élénk sportélet zajlott a szigeten, egyaránt kedvelt helye lett az evezősöknek, teniszezőknek, úszóknak és lovaspólózóknak.[10] A Neptun Evezősegylet csónakháza még a Festő-szigeten épült meg 1884-ben.[1] 1928-ban megnyitották a lovaspólópályát.

1931-ben épült meg a Nemzeti Sportuszoda, Hajós Alfréd tervei alapján, és több csónakházat is építettek.[1]

Egyéb épületekSzerkesztés

 
A Víztorony ősszel
 
A Nagyszálló főbejárata

A Margit-szigeten a 20. században is készültek új épületek, így 1911-ben a Víztorony, Zielinski Szilárd alkotása.[1] 1921-ben készült el Janáky István tervei alapján a Palatinus Strandfürdő.[1] Ez annyira népszerű volt, hogy 1937-ben már bővíteni kellett.[1]

1936-ban állították fel a marosvásárhelyi zenélő kút másolatát[1] A két világháború között a szórakozóhelyek és a szabadtéri színpad is megjelent a szigeten. 1945-ig csak belépőjeggyel lehetett a szigetre látogatni.[10]

Idegenforgalom és neves vendégekSzerkesztés

A sziget a 20. század első felében is megőrizte népszerűségét a művészek körében, törzsvendége volt többek között Krúdy Gyula, Bródy Sándor, Kárpáti Aurél, Szép Ernő, Molnár Ferenc, Márai Sándor.[22]

A 20. század első évtizedében évente 1100-1200 ember hosszabb ideig lakott a szállodákban, a napi látogatók száma pedig kitette az évi 100 000 főt.[23] Több neves étterem működött a szigeten: Spolarich, New York, Márkus vendéglő, Póló Bár a volt főhercegi kastélyban, és a Casino.[1]

A II. világháború utánSzerkesztés

 
A Manci híd helyzete

A háború nagy károkat okozott a szigeten, nem csak az épületekben, de a növényzetben is. Szinte minden épület károsodott és sok fa is kidőlt.[10] A felrobbantott Margit híd helyett először 1945 tavaszán egy cölöphíd épült de ezt ősszel elbontották, a cölöpöket 1946 elején elvitte a jeges ár.[24] A Lukács fürdőtől a szigeten át vezetett a mai Radnóti utcáig. Helyére egy pontonhíd került, melyet az emberek a Margit beceneve nyomán Manci hídnak nevezték el. Ezt a hidat a Margit-híd újjáépülte után 1948-ban elbontották.

A romos épületek egy részét újjáépítették, más részüket lebontották, némelyek helyére új épületeket emeltek. A Margit fürdőt 1958-ban bontották le, helyén 1979-ben nyilt meg a modern Thermal Szálloda, mely ma (2016-ban) a Danubius hotellánc kezében van Danubius Health Spa Resort Margitsziget néven.[25] Újjá kellett építeni a Margitszigeti Nagyszállót is, amely később több néven is üzemelt, ma Danubius Grand Hotel Margitszigetként működik.[25]

A sziget északi részén lévő zenélő kutat 1954-ben Pfannl Egon tervei alapján restauráltak.[1] A parkot is fejlesztették és eltörölték a belépődíjrendszert.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s BPL 2. kötet, 109-113. oldal
  2. a b c d e f g h i Gál 8-9. oldal
  3. a b c d e f g h i Gál 16-17. oldal
  4. Kanyó Ferenc: A boldog Erzsébet. Egy zárdából megszöktetett Árpád-házi hercegnő kalandos élete. Múlt-kor, 92-97.
  5. a b c d e f Gál 12-13. oldal
  6. a b c d Gál 14-15. oldal
  7. a b c d e f g Gál 18-19. oldal
  8. Gombos 199. oldal
  9. a b c d e f Gombos 200. oldal
  10. a b c d e f g h i Gál 10-11. oldal
  11. a b c d e f g h i j k Gál 20-21. oldal
  12. Gombos 201. oldal
  13. a b Gombos 202. oldal
  14. a b c d Gombos 203. oldal
  15. Gombos 204. oldal
  16. a b c Gombos 205. oldal
  17. a b c d Gombos 206. oldal
  18. a b c d e f g Gombos 207. oldal
  19. a b c d e f g h Gál, 22-23. oldal
  20. a b c d e f Gál, 24-25. oldal
  21. a b c d e f g h i Gál, 28-29. oldal
  22. a b c d Gál, 26-27. oldal
  23. a b Gál, 30-31. oldal
  24. ideiglenes cölöphíd
  25. a b http://www.danubiushotels.hu/szallodak-budapest

ForrásokSzerkesztés

  • Gombos: Gombos Zoltán. Régi kertek Pesten és Budán. Budapest: Natura (1974). ISBN 963 233 004 8