ER256
Az ER256 típusjelű, tároltprogram-vezérlésű telefonközpontot az 1980-as években fejlesztette ki a BHG. A kistelepülésekre szánt („rurál”) központ legkisebb változata 200 előfizetőt szolgált ki, míg végkiépítésben 1000 vonalat kapcsolt.
A magyar telefonhálózatban 1989-től[1] 2005-ig[2] működött.
Előzmények
szerkesztés1985 végén az ország 3064 települése közül csupán ötszáz kapcsolódott a távhívó hálózathoz.[3] A kistelepüléseken[4] a BHG-ban, Ericsson-licensz alapján gyártott ARK511, illetve ARK522 típusú keresztrudas (elektromechanikus) központok működtek (az előbbi kapacitása 90, az utóbbié 2000 vonal volt).
Ilyen körülmények között kezdte meg a BHG az ER256 tároltprogram-vezérlésű elektronikus rurál végközpont fejlesztését,[5] méghozzá az EP512 elektronikus alközpont alapjain.
A központ „életútja”
szerkesztésA nagyközönség először 1989 tavaszán, a Budapesti Nemzetközi Vásáron próbálhatta ki az élő telefonhálózatba kapcsolt mintaközpontot.[6] Ezzel egyidőben már folyt Tarjánban a központ próbaüzeme; az ER256 hivatalosan 1989 augusztusában[7] vette át az ARK511 előfizetőit – és egy évtizeden át[8] szolgálta őket.
Az első központokat épületekbe telepítették,[9] de 1991-ben elkészült a konténerbe szerelt változat, amelyet odébb lehetett vinni, ha Siemens- vagy az Ericsson-központ leváltotta. Két ilyen, ezres kapacitású konténer készült; az első Albertirsán kezdett működni,[10] majd Püspökladányba került. A második Bábolnán szolgált.
A leszerelt központok némelyike múzeumba került: először 2007 márciusában a budapesti Telefónia Múzeumba,[11] ahol a látogatók ki is próbálhatták a működő központot. A múzeum 2017-es bezárásakor[11] az ER256-ot leszerelték,[12] azóta egy magángyűjtő raktárában várja sorsa jobbra fordulását…
2021 óta Szegeden, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatikatörténeti Kiállításán[13] ismét megtekinthető egy – ma is működő – központ.
Rendszerjellemzők
szerkesztésA központ kétszázas fokozatokban bővíthető, minden fokozatot egy, 8085-ös mikroprocesszoros vezérlő irányít. Kapcsolómezője háromfokozatú, visszahurkolt, analóg (tirisztoros).
Üzemvitel
szerkesztésAz előfizetői vonalak távmérése a felettes központból történik, az ER256 az AR rendszer PRB modulját szimulálja. Riasztásait szintén a felettes központnak küldi, az ARM központok FIR-LT áramkörei felé. A helyszínen ún. vizsgálótáskával vagy monokróm monitorral követhető a központ működése, de analóg modem segítségével távolról is elérhető a központ.
Díjelszámolás
szerkesztésA központban minden előfizetőhöz tartozott egy számlálójelfogó. A jelfogó a hívott jelentkezésekor lépett egyet, majd – a díjövtől és a napszaktól függő – időszakonként újabb lépéseket tett. Helyi hívás nappal három, éjjel hat percenként léptette a számlálót. Távolsági és nemzetközi hívás során szaporábban lépett a jelfogó. Ilyen szerkezetet majd' száz éve Kosztolányi is látott már; így ír róla:
„Egy többemeletnyi magasságú tűzfalon villamos számológépek kattannak, valahányszor a 32.500 telefonkagyló valamelyikét felemelik s az üveglappal elzárt korongokon számok ugranak ki, melyeket lefényképeznek, hogy megállapíthassák számláinkat.”[14]
1995-től lehetővé vált, hogy a beszédjegyeket elektronikusan is le lehessen tölteni, mégpedig az ERMON használatával.
Új szolgáltatások
szerkesztésAz akkoriban üzemelő, elektromechanikus központokhoz képest az ER256 az alábbi többletszolgáltatásokat nyújtotta:
- Nyomógombos (DTMF[15]) hívás: az előfizető a hagyományos hurokszaggatás helyett sávon belül – nagyjából ötször gyorsabban[16] – adja át a hívott számot a központnak. A mellékelt példafelvételen az 1 234 555 6789 szám hívása hallható:
- Átirányítás: az érkező hívásokat – egyazon központon belül – tetszőleges másik számra át lehetett irányítani. Az érkező hívások ekkor az új helyen jelentkeztek mindaddig, amíg az előfizető az átirányítást nem törölte. (Ha az előfizető a készülékét átirányította, akkor erre a tényre egy különleges [szaggatott] tárcsahang emlékeztette.)
- A-szám azonosítás: Az ER256 felettes központja el tudja kérni a hívó kapcsolási számát. Ennek rosszakaratú hívás azonosításakor van jelentősége, hiszen így a hívó száma anélkül megállapítható, hogy a hívást központokon keresztül végig kellene követni.
- Speciális hívások átirányítása felettes központba: Ha például a táviratközvetítő hívása a központon belül végződik, és a posta bezár, akkor elegendő a kézibeszélőt mellétenni, a készülék blokkolódása után a hívások már a felettes központba fognak futni.
- Szövegbemondás: Amennyiben az előfizető a saját központján kívüli számot hív, és nincs szabad áramkör a felettes központ felé, akkor egy szövegbemondó áramkör kapcsolódik fel, mely tájékoztatja az előfizetőt a vonalak foglaltságáról. (Eredeti felvétel.)
Települések, ahol ER256 működött
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b „Szuperközpont Tarjánban”, Dolgozók Lapja, 1989. június 13. (Hozzáférés: 2024. május 14.) „A szakemberek mindent azonnal korrigálnak.”
- ↑ dr. Bartolits István: 30 éve ment üzembe az első ER 256 rurálközpont. Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület, 2019. (Hozzáférés: 2021. december 26.)
- ↑ Frisnyák, Zsuzsa. A telefon nélküli élet., URBS magyar várostörténeti évkönyv V.. Budapest: Budapest Főváros Levéltára, 299. o. (2010)
- ↑ már ahol nem kézi kapcsolású központ működött munkanapokon 8-tól 4-ig, a posta nyitvatartása alatt
- ↑ az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal kötött kutatás-fejlesztési finanszírozási szerződés keretében
- ↑ (1989. június 10.) „BNV”. Computerworld Számítástechnika IV. (24), 2. o. ISSN 0237-7837. (Hozzáférés: 2021. december 27.)
- ↑ szerk.: dr. Bartolits István: A 60 év eseményei (1989–1993), A HTE 60 éve. Budapest: Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület, 44. o. (2009). ISBN 978-963-8111-71-5. Hozzáférés ideje: 2021. december 27.
- ↑ A tarjáni központ bontása (video), 1999. október 27. (Hozzáférés: 2021. december 27.)
- ↑ ER256 működött iskolateremben, tűzoltószertárban, helyrajzi múzeumban...
- ↑ (1991. július 24.) „Távhívás Albertirsán”. Ceglédi Hírlap XXXV. (172), 1. o. (Hozzáférés: 2024. április 25.)
- ↑ a b TELEFÓNIA MÚZEUM, BUDAPEST. (Hozzáférés: 2021. december 29.)
- ↑ A központ leszerelése (timelapse). Google Fotók, 2017. július 22. (Hozzáférés: 2021. december 29.)
- ↑ Volt élet a mobiltelefon előtt! (magyar nyelven). A jövő múltja, 2021. szeptember 7. (Hozzáférés: 2021. december 29.)
- ↑ Kosztolányi, Dezső. Telefonos kisasszony, Alakok. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda [1929]
- ↑ dr. Bartolits István: Technikatörténeti évfordulók. Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület. (Hozzáférés: 2021. december 30.)
- ↑ Az időnyereség függ a hívott számtól: a telefontárcsa tízszer több idő alatt fordul vissza 0 hívásakor, mint az 1-es számjegy tárcsázásakor.
- ↑ a b c d (1992. december 30.) „Tiszabecsről New Yorkba”. Kelet-Magyarország, 1. o. (Hozzáférés: 2024. április 26.)
- ↑ (1993. augusztus 17.) „Új telefonigénylők Egerszóláton”. Heves Megyei Népújság, 3. o. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ (1993. augusztus 18.) „Telefonfejlesztés”. Nógrád Megyei Hírlap, 5. o. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ (1993. április 1.) „A faluprogram első eredménye”. Nógrád Megyei Hírlap, 3. o.
- ↑ (1992. május 22.) „Halló, itt Máriapócs!”. Heti szó, 4. o. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ (1992. december 5.) „Telefon Mocsán”. Komárom-Esztergom megyei 24 óra, 1. o. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ (1993. július 23.) „Átadták a központot”. Nógrád Megyei Hírlap, 5. o. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ (1994. február 1.) „Távhívásos telefon”. Nógrád Megyei Hírlap, 5. o.
- ↑ (1994. szeptember 6.) „Távhívásos telefonközpont”. Nógrád Megyei Hírlap, 5. o. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ (1993. május 6.) „Őrhalom vonalban van”. Nógrád Megyei Hírlap, 5. o. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ A központ 1992-12-22 és 2000-11-25 között működött.
- Új telefonközpont. A HírLap, III. évf. 102–103. sz. (1992. december 22.) 1. o. ISSN 0866—36 Hozzáférés: 2022. november 11.
- Vonalban Rácalmás. A HírLap, III. évf. 104–105. sz. (1992. december 29.) 3. o. ISSN 0866—36 Hozzáférés: 2022. november 11.
- Digitális központra terelve. Dunaújvárosi Hírlap, XI. évf. 232. sz. (2000. október 3.) 3. o. ISSN 1219—81 Hozzáférés: 2022. november 11.
- ↑ (1993. július 5.) „Átadták a telefonközpontot”. Nógrád Megyei Hírlap, 5. o. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ (1992. november 13.) „Szerelik a sarudi telefonközpontot”. Heves Megyei Népújság, 3. o. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ (1995. július 10.) „Telefonközpontot kaptak”. Nógrádi Krónika, 5. o. (Hozzáférés: 2024. április 27.)
- ↑ (1994. március 21.) „Mire költenek Tiszanánán?”. Heves Megyei Hírlap, 5. o. (Hozzáférés: 2024. április 26.)
- ↑ (1996. december 14.) „Új telefonközpont adnak át Vattán”. Észak-Magyarország, 3. o.
Források
szerkesztés- Molnár Béla: ER256 TPV elektronikus rurál végközpont. Híradástechnika, XLI. évf. 2. sz. (1990) 33. o. ISSN 0018-2028 Hozzáférés: 2022. november 11.
- dr. Bartolits István – Rekenyi György: Regiszterközi jelzésváltás megvalósítása EP típusú távbeszélő központokban. Híradástechnika, XLI. évf. 6. sz. (1990) 176. o. ISSN 0018-2028 Hozzáférés: 2022. november 11.
További információk
szerkesztés- ...