Wikipédia

Máriahalom

magyarországi község Komárom-Esztergom vármegyében
(Kirva szócikkből átirányítva)

Máriahalom (1936-ig Kirva; németül: Kirwa, Kirwall[3]) község Komárom-Esztergom vármegyében, az Esztergomi járásban.

Máriahalom
A Polgármesteri Hivatal épülete
A Polgármesteri Hivatal épülete
Máriahalom címere
Máriahalom címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeKomárom-Esztergom
JárásEsztergomi
Jogállásközség
PolgármesterMurczin Kálmán (független)[1]
Irányítószám2527
Körzethívószám33
Testvértelepülései
Lista
Trochtelfingen
Népesség
Teljes népesség663 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség52,44 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület10,85 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 37′ 39″, k. h. 18° 42′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 39″, k. h. 18° 42′ 27″
Máriahalom (Komárom-Esztergom vármegye)
Máriahalom
Máriahalom
Pozíció Komárom-Esztergom vármegye térképén
Máriahalom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Máriahalom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése szerkesztés

Máriahalom Komárom-Esztergom vármegyében, a Gerecse keleti, dombos nyúlványai között elterülő település, Szomor, Úny, Epöl, Sárisáp, Tinnye és Perbál szomszédságában; Dorogtól 12, Esztergomtól 20, Budapesttől 38 kilométerre. A települést az Úny-Bajna közötti 1122-es számú mellékút szeli át, de az előbbiből a falu keleti részén kiágazik egy másik, önkormányzati út is, amely Somodorpusztán át Szomorig (az 1105-ös útig vezet. A kiágazást hivatalos útirányjelző tábla nem jelöli, sőt egy 2004-ben kiadott térképen ez az út még forgalom elől elzárt útvonalként szerepelt.[4]]

Flórája szerkesztés

A település környékén többek közt a következő növényfajok telepedtek meg: deres tarackbúza (Agropyron intermedium), tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), árva rozsnok (Bromus inermis), törpe sás (Carex humilis), kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), hegyi árvalányhaj (Stipa joannis).[5]

Nevének eredete szerkesztés

A faluról először 1255-ben tettek említést Terra Keroa (Keroa földje) néven. 1271-től egységesen a Kerwa név fordul elő írásos formában, 1471-től a Kyrwa, a török korban Kirbaként tettek róla említést. A község neve feltételezések szerint szláv eredetű (a kriva jelentése görbe), a néphagyomány szerint egy nem tisztázott korból származó téglának köszönheti nevét, ezen a Kriw felirat volt olvasható. 1783-84-ben Kirvaként említik, a falu első, 1796-os pecsétjén a Kerwa elnevezés állt, a németek Kirwallnak nevezték. 1936. július 1-jétől Kirva a Máriahalom nevet viseli, amelyet Szűz Mária után kapott.[6]

Története szerkesztés

A település mai területén 11 kőkorszaki kőeszközt találtak, a bronzkor idején már mezőgazdasági termelés folyt a területen, ebből az időszakból agyagedényeket tártak fel. Később a kelták telepedtek meg a vidéken, őket követték a rómaiak, a település mai helyén három római villa is épült.[7]

A korai Árpád-korban csak szórványtelepülések voltak a falu mai területén, később alakult ki az állandó település, 1255-ben említik először oklevél Terra Keroa (Keroa földje) néven. 1273-ban az óbudai apácák tulajdonába került, akik jobbágyaikkal halastavat építettek, amelynek maradványi ma is megtalálhatóak. A középkori lassú fejlődésnek a török hódítás vetett véget.[8]

1526 után állandósultak a háborúk, a terület fokozatosan elnéptelenedett, a táj elvadult, ennek ellenére az 1570-es adólajstrom idején a környék falvai közül Csolnok és Kesztölc mellett Kirva is lakott volt, 8 családban összesen 12 adózót írtak össze, a nevek alapján feltételezhetően magyar falu volt. A 17. században már nem szerepel egyetlen összeírásban sem, elpusztult.[9]

A török kiűzése után Kirva újra az apácák birtoka lett, majd a klarisszák 1782-es feloszlatása után a Vallásalap tulajdonába szállt át. A falu első újkori lakói Csolnokról érkeztek, azonban az elvadult határnak csak hatodát tudták megművelni. A munkáskezek és adózók hiánya miatt II. József 1784-ben felgyorsította a még lakatlan, ritkán lakott területek benépesítését, így Kirvára is a Német Birodalomból érkeztek betelepülők, akiknek 10 évnyi adómentességet ígértek.[10]

A betelepítést a Vallásalap telepítési biztosa irányította, tevékenységének köszönhetően egy év alatt 100 család jelentkezett főleg Württemberg tartományból, akiknek a 10 évnyi adómentességen felül még házat és gazdasági felszerelést is ígértek. A családok 1785 nyarán hajóztak le a Dunán Almásfüzitőig, néhányan életüket vesztették az út során. A telepesek Füzitőről Csolnokra és Csabára kerültek, ugyanis a telepítési biztos által ígért kész házak és gazdasági felszerelés helyett csak egy ritkán lakott, elvadult puszta várta őket. 1786 márciusáig nem történt érdemi változás az ügyükben, így a telepesek a Helytartótanácshoz fordultak panasszal, ennek eredményeképpen 1786 nyarán megkezdődött a falu építése. A betelepülés után egy évvel megkezdődött az igaerő, a gazdasági és háztartási felszerelések szétosztása. A németországi telepesekhez 6 belső telepes család is csatlakozott, ők is németek voltak, közülük négy (köztük a falu első lakói) Csolnokról, kettő pedig Taksonyból érkezett. 1786 nyarának végére elkészült a parasztok és iparosok 50 háza, ezekbe költözött a 300 telepes, 1787-re a zsellérek házai is felépültek. A korábbi elvadult puszta rövid időn belül termő kultúrtájjá változott, az 1800-as években káposzta, kender, búza, rozs, kukorica és burgonya termesztése mellett szőlőműveléssel is foglalkoztak a falu lakói.[11]

Barokk stílusú római katolikus temploma, melyet János evangélista nevére szenteltek, 1820 és 1822 között épült fel. 1848 szeptemberében 15 máriahalmi nemzetőr szolgált Görgei Artúr Buda felé előrenyomuló csapatában. 1866-ban kolerajárvány pusztított a faluban, amely 72 áldozatot követelt (ez a népesség mintegy 15%-a volt), a megfogyatkozott népesség pótlására több család érkezett Perbálról és Csolnokról. A népesség nyelvi összetétele nem változott, továbbra is a lakók abszolút többsége, kb. 95%-a német anyanyelvű volt, azonban mintegy negyedük beszélt magyarul is. A századfordulón a máriahalmiak döntő többsége, 80%-a mezőgazdaságból élt, a foglalkoztatottsági szerkezetben meghatározó volt még a kereskedelem és az egyre növekvő jelentőségű bányászat is. A 20. század kezdetén javultak a piacra termelő gazdák szállítási lehetőségei, 1896-ra kiépült a Budapest–Esztergom-vasútvonal, amelyet Pilisjászfalunál tudtak elérni. 1910-ben megkezdődött a Dorogra vezető 13 kilométeres makadámút építése.[12]

Az első világháború alapjaiban változtatta meg a falu mindennapjait; a fiatal férfiak döntő többsége – 52 fő – behívót kapott, a népesség megélhetése szempontjából elengedhetetlen mezőgazdasági munkák során a hiányzó munkaerőt nők, gyerekek és idősek pótolták. A viszontagságos körülmények között betakarított terményeket rekvirálták, a háborút követő zűrzavaros időszak során tovább romlott a helyzet, 1919 augusztusában a megszálló román csapatok kifosztották a települést, a lovakat, bort, szénát és a gabonát is elszállították.[13]

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

  • 1990–1994: Sári János Mihály (független)[14]
  • 1994–1998: Klinger János (független)[15]
  • 1998–2002: Klinger János (független német kisebbségi)[16]
  • 2002–2006: Pántya György (MSZP)[17]
  • 2006–2010: Murczin Kálmán (független)[18]
  • 2010–2013: Murczin Kálmán (független)[19]
  • 2013–2014: Kniezlné Drobinoha Erzsébet Zsóka (független)[20]
  • 2014–2019: Murczin Kálmán (független)[21]
  • 2019-től: Murczin Kálmán (független)[1]

A településen 2013. december 15-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak, az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.[22] A választáson a hivatalban lévő polgármester nem indult el.[20]

Népessége szerkesztés

[23][24]

Nemzetiségi megoszlás
Évszám Összesen Magyar Német Egyéb
1880 647 43 (6,6%) 570 (88,1%) 34
1890 631 38 (6%) 583 (92,4%) 10
1900 638 32 (5%) 605 (94,8%) 1
1910 725 37 (5,1%) 682 (94,1%) 6
1920 750 53 (7,1%) 697 (92,9%) 0
1930 803 33 (4,1%) 770 (95,9%) 0
1941 860 41 (4,8%) 818 (95,1%) 1
1949 591 588 (99,5%) 1 (0,2%) 2
1960 657 627 (95,4%) 28 (4,3%) 2
1980 617 577 (93,5%) 37 (6%) 3
1990 559 531 (95%) 28 (5%) 0
2001 703 639 (90,9%) 133 (18,9%) 4
A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
643
613
601
616
660
663
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,2%-a magyarnak, 1,2% cigánynak, 24,1% németnek, 0,7% románnak, 0,4% szlováknak mondta magát (11,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 44,6%, református 6,8%, evangélikus 0,1%, görögkatolikus 1,9%, izraelita 0,1%, felekezeten kívüli 20,1% (24,5% nem nyilatkozott).[25]

Látnivalók, nevezetességek szerkesztés

  • Késő barokk stílusú római katolikus temploma
  • Török-kút, melyet a hagyomány szerint még a törökök építettek.
  • A Szőlőhegy pincesora.

Képgaléria szerkesztés

  •  
    Régi parasztház a templom közelében
  •  
    A templom bejárata előtti kereszt
  •  
    A templom előtti kereszt talapzata
  •  
    Alkotóház a falu központjában
  •  
    A plébániaépület
  •  
    Présházak

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Máriahalom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Máriahalom (magyar nyelven). Központi Statisztikai Hivatal . (Hozzáférés: 2022. május 30.)
  4. ↑ Fejér megye térképe. Nyír-Karta Bt., 2004
  5. ↑ 4. ILLYÉS E.: Vegetációtérkép és többváltozós módszerekkel elkülönített csoportok összevetése a Máriahalom környéki löszgyepek példáján. bk89novszlokos.pdf. [2013. augusztus 12-i dátummal az [file:///C:/Users/user/Downloads/bk89novszlokos.pdf eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
  6. ↑ Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 6
  7. ↑ Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 4
  8. ↑ Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 5
  9. ↑ Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 5-6
  10. ↑ Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 7
  11. ↑ Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 8-11
  12. ↑ Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 13-18
  13. ↑ Dr. Wagenhoffer: Kyrwától Máriahalomig, p. 19-20
  14. ↑ Máriahalom települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  15. ↑ Máriahalom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
  16. ↑ Máriahalom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  17. ↑ Máriahalom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  18. ↑ Máriahalom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  19. ↑ Máriahalom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  20. ↑ a b Máriahalom települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013. december 15. (Hozzáférés: 2020. június 15.)
  21. ↑ Máriahalom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  22. ↑ 2013. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013 (Hozzáférés: 2020. június 15.)
  23. ↑ Klinger András (szerk.): Magyarország történeti statisztikai helységnévtára, 6. Komárom-Esztergom megye, Bp. 1995, p. 70, ISBN 963-215-094-5
  24. ↑ A népesség nemzetiségi hovatartozás szerint, 2001-es népszámlálás
  25. ↑ Máriahalom Helységnévtár

Források szerkesztés

Dr. Wagenhoffer Vilmos: Kyrwától Máriahalomig, Máriahalmi Faluvédő Egyesület, 2006

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Máriahalom&oldid=26112603”